Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-24 / 19. szám

2. oMa! KELET-MAGYARORSZÄG 1973. Január 2#.' Még e héten parafájás? \ ' ' Biztafó felek a párizsi Vielnam-tárgyalásokon Le Dac Tho ma sajtóértekezletet tart Kedden délelőtt 9 óra 30 perckor megkezdődött Pá­rizsban a VDK és az Egye­sült Államok képviselői kö­zött folyó bizalmas tárgya­lások újabb — s mint Pá­rizsban általában remélik — immár utolsó fordulója. A bizalmas megbeszélések­re ezúttal nem Párizs kör­nyékén került sor, hanem a nemzetközi konferenciák központjának az épületében, a Kiéber sugárúton, ahol a Vietnam-konferencia tartja hivatalos üléseit. A találko­zó színhelyét — ami ugyan­csak nem fordult még ” elő az eddigi bizalmas tárgyalá­sok során — már előre hi­vatalosan bejelentették. Igv már a kora reggeli órákban sokan álldogáltak az egykori Majestic-szálló környékén, várva I« Dúc Tho és Kissinger érkezését. Elsőként — néhány perccel fél tíz előtt Le Dúc Tho és Xuan Thuy, a VDK-küldött- ség vezetője érkezett meg számos szakértő kíséretében, majd kisvártatva az épület elé gördült Kissinger kocsija is. Kissingert ugyancsak el­kísérték a találkozóra az amerikai küldöttség szakér­tői, akik valamennyien ha­talmas aktatáskákat és ki- sebb-nagyobb bőröndöket ci­peltek magukkal. A tárgyalások megkezdése előtt sem Le Dúc Tho, sem Kissinger nem nyilatkozott, barátságosan üdvözölték a várakozó újságírókat, majd besiettek az épületbe. A kedd reggeli francia la­pok egyöntetűen azt a re­ményt hangoztatják, most már valóban a bizalmas tár­gyalások „döntő fordulójá­ról”, az „utolsó menetről” van szó, s azt jósolják, hogy a megállapodás parafálására talán már szerdán vagy csü­törtökön sor kerül majd, s rövidesen Rogers amerikai külügyminiszter is Párzísba érkezik, s szombaton már ünnepélyes keretek között alá is írják P megállapodást. Az Humanité azonban rá­mutat arra, hogy Saigonból nyugtalanító hírek érkez­nek, mert Thieu — mint sa­ját lapja, a Tin Song beje­lentette — olyan terrorintéz­kedéseket készít elő a tűz­szünet életbelépése esetére, amelyek a megállapodásban előírt nemzeti megbékélés és egyetértés politikájának erő­szakos megtorpedózására irányulnak. Henry Kissinger, az ame­rikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója kedden dél­után 15,25 órakor Párizsból hazarepült Washingtonba, hogy jelentést tegyen Nixon elnöknek a Le Dúc Thóval, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének különleges tanácsadójával folytatott bi­zalmas megbeszélésről. Az orly-i repülőtéren Henry Kissinger nem nyilatkozott az újságíróknak. Elutazása előtt a nemzet- biztonsági főtanácsadó együtt ebédelt Tran Van Lammal, a saigoni rezsim külügymi­niszterével — közölte az amerikai küldöttség szóvivő­je. Az ebédről távozóban Henry Kissinger nem vála­szolt az újságíróknak arra a kérdésre, vajon már para- fálták-e a vietnami megálla­podást. „Pillanatnyilag nincs semmi mondanivalóm” — mondta Kissinger. Azt sem jelezte, hogy visszatér-e ha­marosan Párizsba. A VDK Párizsban tárgya­ló küldöttsége kedden este bejelentette, hogy Le Dúc Tho, a küldöttség különleges tanácsadója szerdán 16,00 órakor sajtóértekezletet tart Párizsban, a Kiéber sugár­úti nemzetközi konferencia- teremben. Le Dúc Tho és Henry Kissinger kedd délelőtti megbeszéléséről a küldöttség szóvivője nem nyilatkozott. Szocialista kormányok fegyzékei HIRMAGYARÄZÖNK ÍRJA: Egy kedd esti jelentés szerint Thieu, a saigoni re­zsim elnöke utasította vala­mennyi kormányhivatalá­nak tisztviselőit, álljanak készenlétbe és figyeljék a rádióban, illetve a televízió­ban elhangzott bejelentése­ket. Aligha túlzás azt állí­tani, hogy ezekben az órák­ban utasítás nélkül is száz­milliók figyelik világszerte S rádióban ég televízióban esetleg elhangzó bejelenté­seket, amelyek talán már el is hangzanak addig, mire ezek a sorok megjelennek. Egyetlen feszült figyelem a világ és ez több mint ért­hető — már korábban sok jel vallott arra, hogy Le Dúc Tho és Henry Kissinger keddi tanácskozása döntő­nek és — talán — utolsónak bizonyulhat. A két magas rangú államférfi ezúttal ym valamelyik külvárosi villá­ban találkozott, amelyet csak a tanácskozás után, utólag neveztek meg. Elő­ször fordult elő, hogy a bi­zalmas tárgyalások színhe­lye á Kiéber sugárúton lévő reprezentatív konferencia­palota és ezt ráadásul előre közölték is. Ennek a megbeszélésnek a közvetlen előkészítői, a szakértők héttőn csaknem tizenhárom órás maratoni ülést tartottak és a keddi találkozóra a helyszíni ri­portok szerint tömött tás­kákkal, sőt valóságos bő­röndökkel kísérték el Le Dúc Thót, illetve Kissingert. Nincs érdeklődd, a világ Borsa iránt felelősséget érző ember, akit ne érdekelne, vajon mi volt kedden a pá­rizsi avenue Kiéberen, azok­ban a tömött diplomatatás­kákban. És — bőr — színre, politikai meggyőződésre való tekintet nélkül — nincs be­csületes ember, aki ne azt réméin' ezekben a drámai talán történelmi órákV hogy azokban a táskákban •már a kész megegyezés várt a. tárgyaló felek jóváhagvá- •Ára. Három és háromnegyed órát tartott a keddi tanács­kozás és Kissinger még teg­nap visszarepült Washing­tonba. Az esti óráikban a szokásosnál is hevesebben kavarogtak a hírek, találga­tások, kombinációk. Az egyetlen, amit biztosan le­het tudni, hogy Thieuék szinte pillanatnyi szünet nélkül folytatták diplomáciai „zavarórepüléseiket”. Bármit is hoznak az el­következő órák és napok, a világ számára már régen ■nyilvánvaló a vietnami há­ború történelmi tanulsága. És az elmúlt napok hivata­los és nem hivatalos tilta­kozásai — amelyek most már a NATO-tagállamok többségére is kiterje3Tek — falán hozzájárultak ahhoz, hogy Washington is levonja végre a történelem egyik leg­véresebb agressziójának kér­lelhetetlen következtetéseit. Moszkvában kedden az alábbi közleményt adták ki: A Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köz­társaság, a Lengyel Népköz- társaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kor­mánya jegyzéket intézett Bel­gium, Nagy-Britannia, Gö­rögország, Dánia, Olaszország, Kanada, Luxemburg, Hollan­dia, Nonvégia. az Amerikai Egyesült Államok. Törökor­szág és a Német Szövetségi Köztársaság kormányához. A jegyzékben kijelentik, hogy hajlandók előkészítő konzul­tációkat kezdeni az európai fegyveres erők és fegyverze­tek csökkentése tárgyában megtartandó tárgyalásokra vonatkozólag. Ha létrejönne a megállapodás erről a kér­désről — hangsúlyozták a jegyzékek —, ez az európai feszültség további enyhülését, az egyetemes béke megszilár­dítását szolgálná. A szocialista közösség or­szágainak kormányai megje­gyezték, hogy az említett kon­zultációk résztvevői a tárgya­lások lebonyolításával össze­függő szervezési és ügyrendi kérdéseket vitathatnák meg és dönthetnék el. Rámutatnak arra, hogy az NDK és az NSZK két szuve­rén, független és egyenjogú nemzetközi jogalany. Ez ko­runk vitathatatlan ténye. A jegyzéket válaszként küldték egész sor nyugat-eu­rópai ország kormányának 1972. november 15-i jegyzé­keire. Befejeződött a francia- nyugatnémet csúcstalálkozó Kedden véget ért Párizs­ban a francia—nyugatnémet csúcstalálkozó. Pompidou elnök és Brandt kancellár reggel megtartotta harma­dik négyszemközti tanácsko­zását, amelyet a két kül­döttség kibővített ülése kö­vetett. A francia—nyugatnémet barátsági és együttműködési szerződés 10. évfordulóján tartott kétnapos csúcstalál­kozó eredményeit Brandt kancellár három pontban foglalta össze: — Teljes egyetértésre jutot­tak az európai biztonsági ér­tekezlet kérdésében; — Igen közelálló felfogást alakítottak ki az EGK és az Egyesült Államok viszonyá­ról; , — Hasonló nézeteket val­lanak a „válság területek­ről” (például: Vietnam) és az e területeknek nyújtandó segítségről. i Véget ért a Lunohod első munkanapja Miután tartózkodási helye árnyékba került, azaz e terü­leten a Holdon leszállt az éj­szaka, a Lunohod—2 szovjet holdjármű befejezte első munkanapját és keleti irány­ba fordulva nyugovóra tért A „Derültség tengerének” Lemmonier-krátere szélén, a Luna—21 Holdra szállási pontjától több, mint 1 kilo­méterre eltávolodva várja a holdkocsi, hogy a napsugár újra elérje tartózkodás) he­lyét és megkezdődjék máso­dik munkanapja. A holdéjszaka körülbelül 2 hétig tart, és ezalatt az égi­test felülete mínusz 140 Cel­sius hőmérsékletre is lehűl. Első munkanapjának prog­ramját a Lunohod—2 mara­déktalanul teljesítette. Beha­tóan vizsgálta a Luna—21 le­szállási körzetét, többször is tájképeket küldött televíziós úton a környezetről. A felvé- j telek kifogástalan minőségű­ek. Térhatású fényképeket is továbbított a Holdnak erről az érdekes körzetéről. | Pontosabban meghatáro- j zott adatok szerint a Luno- i hód—2 -első munkanapja fo- ] lvamán eljutott a „Derültség! tengerének’’'pára' Övezetét al- | kotó bazaltsíkságra, amelv | körülbelül 10 kilométer tá­volságban van a „szárazföld­től”. Az önműködő holdlabora­tórium segítségével első ízben végzendő kísérletek között különösen érdekes a holdfel­szín mágneses mezejének ta­nulmányozása. Johnson halála A Texas állambeli San Antonióban kedden, 65 é ^\s korában szívroham követ­keztében elhunyt Pvndon B. Johnson, az Egyesült Át- lamok volt elnöke. A birto­kán tartózkodó Joh osont a roham észlelésekor helikop­terrel azonnal kórházba szállították, de az orvosok már csupán a közben beál­lóit halált konstatálhatták. Politikai karrierje 1953' tói íveit egyre feljebb. Eb­ben az évben választották meg az amerikai szenátus demokrata párti frakciójá­nak vezérévé. 1960-ban lett az Egyesült Államok al el­nöke, majd a Kennedy el­nök meggyilkolását követő drámai órákban az elnöki repülőgépen tette le eskü­jét, s vált Amerika 36. el­nökévé. Johnson 1964-ben széles körű választási hadjá­ratot indított és négy évre elnyerte az elnöki címet a í hírhedt Goldwater szenátor, j republikánus elnökjelölttel szemiren. 1968-ban lejárt elnöki mandátuma, s attól kezdve texasi birtokán a politikai élettől visszavonultan élt. Sztits Dénes 73. — Ne térjen el a tárgytól, Frisch! A táskával mi lett? — Semmi. A táska elve­szett. De a későbbi esemé­nyek világosan bizonyították, az Intelligence Service em­bere emelte el. — Maga szerint az ame­rikaiak mikor léptek be a? ügybe? — a bárónő élénk ér­deklődéssel várta a választ — Még harminchatban. Ba látai dolgozatait is megsze­rezték. Furcsa, ugye? Három példányt nyomatott belőle Egy nála volt, egy nálunk, egy pedig az amerikaiaknál. Az a hülye bárcziházi Bárczy Ist­ván. Titkos tanácsos! Mi volt ezeknél titkos? Olyan átjáró­ház volt az egész kabinetiro­da, mint egy nyilvános szóra­kozóhely, amelyiknek öt ki­járata van. A zártkutatmá- nyok elárverezésének rende­letéről is fotókópiát csináltak az amerikaiak. Csaknem min­den okmány a kezükbe ke­hit. — Ezt honnan veszi? — Balátai és az US Alu- corporátion vezetői a Gellért,- ben tárgyaltak. Fotókat ké­szítettünk róluk, és a nagyí­táson jól kivehető volt a Spanhord előtt fekvő irat. A saját táskájából húzta elő több más aktával, sőt a me­morandummal együtt. Daitz, Clodius és Hugenberg nagyí­tóval még a füzetek feliratát is el tudták olvasni. Flessburger tovább be­szélt, de a bárónő gondolatai már máshová szárnyaltak. Szóval Balátainak tényleg tettek ajánlatokat az ame­rikaiak?... Az egymillió már­ka helyett talán egymillió dollár! És bőség, kényelem jólét. Óh, még ennyi idő táv­latából is mennyire gyűlöli azt a betonfejű, makacs fér­fit. Még a hullája, még a ha­lála sem tudta megvigasztal­ni. És most mégis, a halálá­ra gondolva, s az ő felcsilla­nó kései szerencséje némi ki­elégülést okozott, mert sza­vakban felidézhette a gyíWMt férfit, és szavakkal meg is ölhette. Hogyan pusztult el? Ki által? A főbb eseménye­ket ismerte. A részletek pe­Magyar és román vezetők tévfrafváltása NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak, a Román Kommu­nista párt főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság államtanácsa elnökének; ION GHEORGHE MAURER elvtársnak, a Román Szo­cialista Köztársaság minisztertanácsa elnökének Bukarest A magyar—román barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződés megkötésének 25. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Mi­nisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek és a román népnek. A 25 évvel ezelőtt aláírt szerződésben lefektetett elvek jól szolgálták országaink sokoldalú együttműködését, népe­ink barátságának elmélyítését és szilárd alapokat biztosítot­tak új. 1972. február 24-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésünk megkötéséhez. Ez a szerződés is országaink érdekeit szolgálja, előmozdítja a szocialista közösség további erősödését, egységének megszi­lárdulását, a béke és a biztonság ügyét. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCÉI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ★ KÁDÁR JANOS elvtérsnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkárának, LOSONCÉI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, FOCK JENŐ elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének Budapest Kedves elvtársak! Az első román—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírá­sának 25. évfordulója alkalmával a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Román Szocialista Köztársaság állam­tanácsa és minisztertanácsa, a román nép és a magunk nevé­ben szívélyes üdvözleteinket küldjük a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri magyar népnek és új sikereket kívánunk a szocialista tár­sadalom felépítésében. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a szocializmus épí­tésének éveiben Romániában és Magyarországon a két szom­szédos nép és ország közötti kapcsolatok a gazdasági, műsza­ki-tudományos és kulturális együttműködés terén jelentősen fejlődtek. A Román Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztár­saság között Bukarestben egy évvel ezelőtt aláírt űj barátsági, együtt működési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés meg­nyitja a‘perspektívákat az egyre szélesedő és felfelé ívelő ro­mán—magyar kapcsolatok és sokoldalú együttműködés előtt, a marxizmus—leninizmus és szocialista internacionalizmus, * függetlenség és nemzeti szuverenitás, az egyenjogúság, a bel­ügyikbe való bé nem avatkozás, a kölcsönös előnyök és köl­csönös elvtársi segítés szilárd elvei alapján. Meggyőződésünk, hogy a Román Kommunista Párt és a Magj’ar Szocialista Munkáspárt, a Román Szocialista Köztár­saság és a Magyar Népköztársaság közötti barátság és elvtársi együttműködés a továbbiakban is gyümölcsözően fejlődik a román és a magyar nép, a szocialista országok egysége, vala­mennyi antiimperialista erő, a világbéke előnyére. NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság államtanácsának elnöke; ION GHEORGHE MAURER, a Román Szocialista Köztársaság minisztertanácsának elnöke. Kinevezések a Magyar Néphadseregben A Minisztertanács Csémi Károly altábornagyot, a hon­védelmi miniszter első he­lyettesi funkciója érintetlenül hagyása mellett — eddig vég­zett kiemelkedő munkáját el­ismerve — felmentette a Ma­gyar Néphadsereg vezérkar­főnöki beosztásából. Egyide­jűleg Oláh István vezérőr­nagy, miniszterhelyettest a vezérkar főnökévé kinevezte. Ugyancsak kinevezte honvé­delmi miniszterhelyettessé Kálazi József és Pacsek Jó­zsef vezérőrnagyokat. Kaszás Ferenc vezérőrna­gyot saját kérelmére, meg­rendült egészségi állapotára tekintettel — érdemei elisme­rése mellett — a Miniszterta­nács felmentette miniszter­helyettesi tisztségéből. dig szándékosan nem érde­kelték. Tisztában volt azzal, hogy a veje nem lehetett ön­gyilkos. Az egymillió márkás német ajánlat visszautasítása után Balátai elleni dühében ajánlotta fel lakását az ak­ció céljára. — Beszéljen, az égre! Mi történt 1938. március 6-án a Kaszinó utcában? — Bayer Olga kicsit felemelkedett ül­téből, s hogy remegését el­rejtse, a fotel karfája mögé tette a kezét. — Szeretném tudni, hogyan történt? Flessburger ültében kicsit előredőlt, karját térdére fek­tette, — Látja, hölgyem, mennyi­re' megváltoznak a körülmé­nyek... önök nem is sejtették, hogy még Schröder is megfi­gyelés alatt állt. Minden te­lefonját lehallgattuk, Mayer doktoréról nem is beszélve. Az amerikaiak először a rágj jó svájci kapcsolatokon ke­resztül próbálkoztak. Ma' r Bernben a Vorgasse 17. szám alatt találkozott azzal a Wil­ly Blancarttal, aki a bankház tulajdonosának fia, egyben a Cl A ügynöke volt. Persze Mayey úr erről nem tudott. Minthogy nyilvánvaló arról sem, hogy a Chinoin részvé­nyeit megszerző IG Farben állította elő a gázt... Az IG Farben egyik szellemi atyja pedig dr. The Morei] volt, Hitler Adolf és kancellár há­ziorvosa. Dr. Morell a Chi­noin egyik fő részvényese­ként nagy vonzalmat érzett» magyar bauxit részvénytársa­sági tagság iránt is. Sőt ké­résünkre hajlandó volt az IG Farben egy nagyon köny- nyű, kellemes szaglásé, eny­hén érzéstelenítő gázele gyet előállítani, speciális célokra. (Folytatjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom