Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-18 / 14. szám

m. íamlv W. S. oMa? Demokratizmus a gyakorlatban ÚT A KÖZÖS PITVARTÓL NEM VÉLETLENÜL HANGZOTT EL a legutóbbi — rendkívüli — SZMT-ülé- sen a következő figyelmez­tető megjegyzés a szóbeli, a napirendet kiegészítő beszá­molóban: „Gyakran a válla­latok a szakszervezeti szer­veket már csak akkor tájé­koztatják a tervekről, ami­kor azok már készen van­nak és a gyár, az üzem ve­zetősége azokat jóváhagyta. Ez esetben a szakszervezeti szervek, a dolgozók nem ké­pesek hatékonyan beleszól­ni a tervezésbe. A testület­tel, a munkásokkal már a kész terveket ismertetik.” Pedig ezeket a terveket a dolgozók valósítják meg, ők hajtják végre, Igen, ha sa­játjuknak érzik, így tekin­tik. Elvárható-e. hogy az említett esetekben — ami­kor ezek megtárgyalásából kirekesztik őket — sajátjuk­nak vallják? Egy szentesí­tett, a dolgozók észrevétele­it, javaslatait nélkülöző terv nem lehet reális. Kedvezőt­len jelenség — főleg na­gyobb vállalatoknál, — hogy e terveket csupán né­hány szakemberre bízzák. Ök mondanak igent, nemet, s mégcsak a véleményüket sem igénylik a dolgozóknak, a szakszervezeteknek. Lehetetlen egy ilyen — említett fórum — tanácsko­zás minden részletével, az ott elhangzott javaslatokkal foglalkozni. Ez a „tervkészí­tési” mód azonban min­denképpen sarkalatos prob­léma. Nem csupán azért, hogy ím lássák: szükség van a dolgozók véleményére, s meg kell akadályozni mel­lőzésüket, hanem elsősor­ban azért, mert jórészt a dolgozóktól függ, mennyi lesz a nemzeti jövedelem 1973-ban is, hogyan valósul­hatnak meg életszínvonal- politikánk .elképzelései, job­ban élünk-e ma, mint teg­nap. ENNEK SZELLEMÉBEN — az MSZMP KB 1972. november 14—15-i állásfog­lalása alapján, ennek tükré­ben vizsgálta az SZMT az 1973. évi gazdaságpoliti­kai és szakszervezeti teen­dőket. És nem véletlenül mutatott rá éppen most eb­ben az időszakban a terv- szerűség elvének következe­tesebb érvényesítésére, arra, hogy a tervek elkészítésé­ben jobban szükséges alkal­mazni a demokratizmus el­vét. Abból a megállapítás­ból indult ki az SZMT, ame­lyet a már említett pártha­tározat a következőképpen fogalmaz meg: „A szocialis­ta demokrácia erősítését to­vábbra is társadalmi fejlő­désünk egyik központi fel­adatának tekintjük. Ennek fontos eleme, hogy az ál­lampolgárok az üzemi, taná­csi szervek útján, a tömeg­szervezetek és tömegmozgal­mak keretében mind na­gyobb számban vegyenek részt a közügyek intézésé­ben és eldöntésében.” Közügy-e a vállalati terv? Igen. Ha az, akkor elkészí­tésébe és jóváhagyásába tör­vényszerűen kötelező, hogy bevonják a dolgozókat. S ma időszerűbb mint tegnap. Negyedik ötéves tervünk si­keres megvalósítása függ tőle. Növekedtek a vállala­tok feladatai, minden gaz­dasági vezető gondja. Nem nélkülözheti a dolgozók együttesében rejlő erőt, lel­kesedést, a sok-sok javasla­tot, észrevételt. Mindazt, amelynek birtokában és felhasználásával reálisabb lehet a vállalati terv. És ami lényeges: így tekintik való­ban sajátjuknak, s megvaló­sulásáért „tűzbe” mennek ha kell. Ezzel összefüggésben hang­zott el felszólalás arról is, hogy — a párthatározat és a SZOT állásfoglalása óta — érezhetően fellendülő­ben van a szocialista bri­gádmozgalom. Veszély azon­ban van: elsekólyesedhet, for­málissá válhat ott, ahol nem számítanak rájuk, nem igénylik javaslataikat. Sok szó esik mostanában — s ezt is elemezte az SZMT-ülésen az egyik felszólaló — az üzem- és munkaszervezés korszerű­! Az újítók műhelyében A nagyhalászi Petőfi Tsz gépműhelyében érdekes újí­tásként kombájnra, traktorra szerelhető zárt fülkéket készí­tenek. Ez'védi a vezetőt az időjárás viszontagságaitól. Ké­pén: Szabó Zoltán gépésztechnikus. (Hammel József felvé­tele) „így éltem én, Tóth Gyula'4 sítéséről. Óriási lehetőségek vannak még kihasználatla­nul. ELKEPZELHETÖ-E EZEK­NEK A HASZNOSÍTÁSA a dolgozók bevonása nélkül? Aligha. Márpedig a tervcél­kitűzéseknek égjük fontos része az üzemekben a szer­vezés korszerűsítése, az er­re született intézkedési ter­vek megvalósítása. De. ho­gyan? A dolgozók nélkül? Anélkül ez lehetetlen, hogy értenék, miről is van szó. S ha ez a része az idei terv­nek, a még hatékonyabb, következetesebb gazdaságpo­litikának, az irányításnak, akkor nem szentesíteni kell a már elkészült terveket, ha­nem előzőleg megbeszélni a dolgozókkal. S arról sem sza­bad megfeledkezni, hogy a különböző terveknek, prog­ramoknak nem csak gazda­sági oldala, kihatása van, hanem emberi, társadalmi Oldala is. Ez a vállalati vezetés egyik alfája és ómegája. Hiába van jó párt-, kormány- és SZOT-határozat, helyes cél­kitűzések, ha nem szabják „testre”, emberekre a felada­tokat. Gondoskodni kell te­hát a személyi feltételek megteremtéséről is, ha azt akarják, hogy ne marad­janak papíron. Figyelembe kell venni a munkások, mű­vezetők, szocialista brigádok képességeit, szellemi, fizikai erejét, alkotókészségét, mun­kaszeretetüket, sok-sok olyan pszichikai tényezőt is, amellyel hatni lehet és kell minden termelőre, munkás­ra. Igényelni részvételüket, így érvényesülhet a sokat hangoztatott üzemi demok­rácia. Lehet véleményt kérni, arra ösztökélni a munkást, szóljon egy már kész, el­döntött tervhez? Lehet, de minek? Tudják ők is. El­hangzott egy javaslat ezen az SZJVLTrülésen.,., Éspedig. az. írjanak elő valamiféle szank­ciót azoknak a vezetőknek, akiknek — éppen a párt-, a kormány- és a SZOT-hatá- rozatok értelmében — ugyan munkaköri kötelességük hi­vatalból is foglalkozni az üzemi demokrácia érvénye­sítésével, a tervnek már em­lített módon történő elkészí­tésével, az üzem- és munka- szervezés korszerűsítésével, a szocialista brigádmozga­lommal stb. — de ezt nem teszik. Érdemes ezen elgon­dolkozni. NEM CSAK BESZÉLNI KELL ARRÓL, hogy szerez­zenek érvényt az üzemi de­mokrácia elvének, hanem ér­vényesítsék is azt: a terve­zésbe való beleszólástól, az üzemet érintő nagy ügyektől a kis ügyekig. Farkas Kálmán Emlékeznek a szövetkezés idejéről egy kétkedő hangra. Amely a határ sokféleségéről, a „gyenge földekről” szólt, összességében nem éri el a hat aranykorona átlagot. Ho­gyan lesz ezzel közös boldo­gulás? De a riasztó, kishitű hang már nem változtathatta meg a döntést. Most adatokat, tényeket mondanak a fábiánházi Kos­suth Tsz-ben. Garancsy Miklós agronó- mus: — 130 holdról 250 má­zsa átlagtermést takarítottunk be cukorrépából. De van te­rületünk, ahol holdján 350 mázsa termett. Október 15-ig befejeztük az átadást, közel 35 ezer mázsa répát adtunk át. Pedig körülményes a szállításunk, az ecsedi állo­másra kell járnunk. Bene Kálmán növényter­mesztési üzemegység-vezető: — A dohányunk (130 hold) idén jégverést kapott. így se fizettünk rá a termelésére. Egyik gazdasági épületünkbe A portásfülkében élesen felberreg a kézi tekerésű tele­fon. Tóth Gyula bácsi izgatot­tan emeli a kagylót: „Halló! Megyei kórház? A 207-es mel­léket kérem... Érdeklődnék innen Kemecséről a kis Bu­dai gyerek állapota felől... Láztalan? Az nagyon jó, megmondom a szüleinek. Ök meg azt kérdeztetik, bevi- gyék-e a kórházba a D-vita­min-injekciót, merthogy 9-én kellett volna beoltani a csöppséget... Nem kell? Önök­nek is van? Ez nagyon jó, ké­zit csókolom...” Gyula bácsi megtörli a homlokát, s csak azután mondja: — Látja, ez is másként van, mint régen. Az én időm­ben, gyermekkoromban ott a nagyhalászi Jármy-tanyán nemhogy a vitamin, de még az orvos is ritka volt. Jól em­lékszem. amikor már nagyobb voltam, ha szülni készült egy asszony a négyes pitvar va­lamelyik „szobájában”, örül­tünk, ha tehénszekér akadt, amin bevittük a szerencsét-' lent, vagy kihoztuk hozzá a bábát. Sokáig így volt ez. Közvetlenül a felszabadulás után befogtam egy kóborlo­vat, azután már én lettem a „mentős”... Most meg szülő­otthona van Kemecsének, minden környékbeli gyermek ott jön a világra. Azután, ha beteg, jön a mentő, viszi a kórházba. Csík a „szoba“ közepén Tóth Gyula bácsi apja a „jobbmóduak” közé tartozott a halászi Jármy-tanyán: fe­les dohányos volt. — Mégsem vitte szegény semmire. Mi is ott laktunk a négyes pitvar egyik szobájá­ban. Megesett, hogy egy he­lyiségben, két család is szo­rongott. Ilyenkor vagV csíkot húztak a földön felezőnek, vagy vászonleoedő volt a vá­laszték. Iskolába azért járat­tak. hatig. Nyakamba akasz­tottam a bakót, a táskámat, a könyv, a füzet meg a palatáb­la mellé anvám odacsomagolt egy darab sült tököt.. Legény­koromban? Akadt egy ünnep­lő ruhám, amit felvehettem, ha valamelyik háznál bált rendeztünk. Szilvesztert csak úgy tarthattunk' ha előleget kértünk. Anvám sütött né- hánv tepsi máiét, az volt a kalács. Citeraoengetésre tán­coltunk... Fevszer aztán apám összekülönbözött az úrral, aki mindig kevesebbet akart adni, hát felnaVoltunk és át­lőttünk ide Kemecsére. a Haas-birtokra. Csöbörből vö­dörbe: itt is közös pitvar, sze­génység várt ránk. így éltem én... szárítóberendezést szerel­tünk. Igaz, csaknem félmillió­ba került, de megéri. 72 óra alatt 55—60 mázsa levelet szárít meg. Jövő évben három ilyen mesterséges szárítónk lesz. Sőt, már diszpozíciós elő­jegyzésben van egy kanadai dohánykombájn, amit vásá­rolunk. Ültetéstől betakarítá­sig minden dohánymunkában lehet használni. Körülbelül 30—40 ember évi munkáját takaríthatjuk meg. Eredményes a tsz 180 hol­das kertészete. A szamócát különösen dicsérik. Az idei 10 holdat jövőre duplájára nö­velik. így javítják a munka- alkalmak lehetőségét is. A szántóföldi termelésre gazdaságtalan területeket módszeresen erdősítik. Eddi­gi eredmény 395 hektár. A kö­vetkező két évben is folytat­ják az erdőtelepítést. A végle­ges terv mintegy 460 hektár betelepítése (800 hold). En­nek művelése, gondozása ugyancsak hasznos munkale­hetőséget ad. Gyula bácsi félévvel hama­rabb, 1933 őszén nősült. Ott terítettek a négypitvaros la­kásban, a legszűkebb család­dal is dugásig volt az egyet­len helyiség. Dohányos lányát vette el, négy gyermekük született. — Az ő lakodalmuk? Mind szép, fényes esküvő volt, az új házunkban, itt a kemecsei Petőfi utcán 8 helyiség állt a vendégek rendelkezésére. És nekik már nem kellett cse­lédlakásban meghúzódniuk. Egy lányom, sajnos meghalt, a másik kettő itt él, szép új lakásban, a fiam Nyíregyhá­zán dolgozik, ott épített. Az­tán tudja, hogy van: az em­ber mindig segít a gyerme­kén, ha tud. Én tudtam. Küzdelmes évek Visszakanyarodunk az idő­ben. — Harmincnyolcban lakó­val együtt megvettem egy kis nádfedeles házat, ami a mos­tani helyén állt, hogy végre kiszakadjak abból a nagy nyomorúságból. Mire felesz­méltem. már kezemben is volt a behívó, mert kitört a háború. Megjártam a Felvi­déket, meg a Don-kanyart, csak a négy gyermekem men­tett meg később az újabb be­vonulástól. Tóth Gyula élete is hason­lóan alakult, mint sok tíz­ezeré. öt hold juttatott föld, sok murjta, de 1948-ra már odáig jutott, hogy elbonthat­ta a kis nádfedeles házat, új építéséhez kezdhetett. Igaz, először csak egy szobát pu­coltak ki, de ez már mégis­csak más volt, mint a cse­lédsoron. — Sok minden jobb lett 45 után, szentigaz. de nem ooty- tyant semmi készen az ölünk­be. Küszködtünk a kapott föl­dön, nem mentünk olyan sok­ra. ahogy számítottuk. Ezért gondoltuk 52-ben: a Petőfi, meg a Nagyhalászi utca la­kóiból szövetkezetét alakí­tunk. Szikszai sógorék házá­ban tartottuk az alakuló köz­gyűlést, engemet választottak elnöknek. Harminckét csa­ládra az állami tartalékkal együtt 570 hold jutott, Mit kínlódtunk az első időkben, te jó ég! Minden héten köz­gyűlés, már a lelkemet is ki­beszéltem, annyit agitáltam, magyaráztam a nagyüzem elő­nyét. Szerencsére a gépállo­más be-besegített. mert ne­künk gépeink aztán egyálta­lán nem voltak. Jött 53, az emlékezetes változás: a fele tagság kiment. 56-ban meg feloszlottunk. Écsi Miklós főkönyvelő: — Idén sikerült eljutnunk odá­ig, hogy már augusztusban rendeztük visszamenőleg a 100 százalékos munkadíja­zást. S tartjuk is ezt a szin­tet. Két éve egy 10 órás mun­kanap értéke 62 forint volt. Múlt esztendőben 83. Idén 85 forintot terveztünk. Minden jel arra mutat: meglesz. A tsz darálót építtetett, il­letve szereltetett be, ahol a tagság háztáji darálást igé­nyeit is kielégítik. Idén ké­szült el egy új tejbegyűjtő és korszerű méregraktár. — Tavaly 1 millió 600 ezer forintot hagytunk tartalék- alapra. Az idei eredmények alapján, ilyen célra további 2 millió várható. Pontosan három négyes (444) tagja van a fábiánházi Kossuth Tsz-nek. Közös terü­lete 2272 hektár (3953 hold) Utóbbi két évben 86 új tag kérte felvételét, zömmel 30 éven aluliak. Az átlagéletkor aránylag kedvező: 4B év. Tóth Gyulát sokan tisztel­tek akkor is, amikor jött a 60-as szervezés: brigádvezető, agronómus, majd elnökhe­lyettes lett a kemecsei Uj Ba­rázda Tsz-ben. — Csakhogy az évek elsza­ladtak, megfáradtam közben, nem bírtam már a nagy megterhelést. Kértem, tegye­nek raktárosnak. Aztú me­gint brigádvezetőnek jelöl­tek, s onnan jöttem ide » portára, tavaly. Mindenki „intéző“ Most egyedül él Gyula bá­csi a szép nagy lakásban — nemrég temette el a felesé­gét. Úgy tervezte valamikor egyik gyermeke mellette ma­rad, ezért is épült „kétcsalá- dosra” a Petőfi utcai ház. — Sajnálom, hogy magam vagyok, meg örülök: ma min­denki, az én gyermekeim ts boldogulnak, olyan portákat húznak, amilyen régen az in­tézőnek se nagyon volt. Igaz, ma •'minden ember „intéző”, mert a tsz-ben is, a községben is szava van, hogy legyen, mint legyen, miként menje­nek a dolgok. Az még hozzátartozik Gyu­la bácsi arcképéhez, hogy a tanácsok megalakulása óta mindig újraválasztották. Mosl is tagja a #9 tagú községi ta­nácsnak. — Hányszor panaszkodtak az emberek, ez sincs, meg az sincs a faluban. Aztán rni megígértük: lesz bolt, iskola, szülőotthon, gyógyszertár. Majd ha látjuk, elhisszük — felelték. Aztán szép sorba minden elkészült, most már jobban hitele van a szavunk­nak. Azért vita akad. Itt van­nak például a fogatosok. gyakran zúgolódnak valami miatt. Mondom nekik néha: amikor magánosok voltatok, kilógott a nyelvetek, annyit gürcöltetek, s' mire feljött a nap, már kétszer fordulta­tok, de a csillagok még a me­zőn találtak benneteket. Most, meg, mint a hivatalnokok, 8- ra jártok. 4-kor mentek, mi a baj hát? Erre elhallgatnak. Mert ami igaz. igaz: a sok új ház, a televíziók, az emeletes iskola, meg a nagy lakásimá­dat. az öltözködés mégsem csak panaszkor!áshól lettek. A fiatalsággal hétvégén tele a vendéglő, űifsita zenekar lát­szik nekik. Ha egy lánv téri­hez megy. annvi a hoznmá- nva. me” az ajándéka, hogy alig győzi számba venni. t átia. ez az egv fái- nem 'e- hatek ebben a világban fia­tal... Angyal Sándor Id. Bene Sándorné növény- termesztő : — Becsületes, szor­galmas munkával megtalál­juk a számításunkat. Tarcsa Sándor növényter­mesztő: — Úgy gondoljuk, közel járunk a mi körülmé­nyünknek megfelelő, hasznos gazdasági szerkezethez. Per­sze van még és lesz is töké­letesíteni való. A vezetőséget mindenkor segítjük ebben. Munkalehetőség van, dolgoz­ni kell. Ez a lényeg. Rózentál János nyugdíjas: — Hatvanhét éves vagyok, bírom még magam. Van olyan hónap, amikor 1700— 1800 forintot tesz ki a részein a közösből. Az őszi rozsvetést 3, a bú­záét 5 nappal a tervezett ha­táridő előtt fejezték be. Az utolsó szálig levágták a ku- koricaszárt. Az előirányzott 250 hektárral szemben 350 hektáron végeztek őszi mély­szántást. Jakab Gyula elnök: —Min­den eddigi haladásunk folya­matos, céltudatos munka eredménye. Nem valamiféle feltörésről van szó. Együtt vagyunk a tagsággal. Nincs szükség külön személyek di­cséretére. Asztak» Bálint Fábiánházi beszélgetések

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom