Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
tTít Wd 32.^502555 o Önkormányzat és lehetőség NÉHÁNY NAP MÜLYA MAR MÁSODIK esztendejét tölti be legutóbbi tanácstörvényünk, az 1971. évi I. törvény, nem egy részletét illetően mégis eléggé tájékozatlan vagy egyolda» lúan tájékozott a lakosság, sőt több helyütt a tanácstagság is, ami nemegyszer félreértésekre, szemléleti torzulásokra vezet. A dolgok nem teljes megértése — vagy még inkább félreértelmezése — kétféleképpen nyilvánul meg: egyrészt sokan nem veszik tekintetbe, hogy a tanácsok önkormányzati jellege — a nagyobb önállóság, hatáskör — messzemenően nemcsak a gazdasági. kérdésekre vonatkozik, másrészt túlértékelik — legalábbis a pillanatnyi helyzetben — még a nagyobb gazdasági önállóság lehetőségeit is. A helyes nézőpont kialakításához mindenekelőtt azt kell megérteni, hogy a tanácsok önkormányzati jellege a népképviseleti elv érvényesítésének következménye, tehát rendkívül fontos eleme az állami demokrácia továbbfejlesztésének. Efelől nem hagyott kétséget a párt X. kongresszusa sem, amikor az állami élet és a szocialista demokrácia még lendületesebb kibontakoztatását tűzte célul az ebben részt vevő szervek elé. Vagyis a szocialista demokrácia — még pontosabban az állami demokrácia —, a népképviselet és az önkormányzati jelleg szervesen összefügg egymással, mint egymás után kibomló lehetőségek a választók akaratának, igényeinek érvényesítésére. A népképviselet fórum a nép szavának halla- tására, az önkormányzat pedig módszer a nép akaratának gyakorlati valóra váltására, s mindezt természetesen a szocialista demokrácia keretei között. EHHEZ TEREMTETTÉK MEG a jogi alapokat a tanácstörvény, továbbá a végrehajtását célzó más jogszabályok. mégpedig főként a helyi tanácsok vonatkozásában. Hogy milyen nagymértékben növekedett az utóbbi két év során a tanácsok és szerveik hatósági-igazgatási hatásköre, helyi önállósága, azt egyre több ügyfél tapasztalhatja a tanácsházákon. amikor helyben és általában különösebb huzavona nélkül intézik ügyeit. Az is eléggé közismert, hogy az ország valamennyi helységében a tanács alkotta meg saját szervezeti és működési szabályzatát,- ami egész tevékenységének az alapját képezi. De megemlíthetjük még a tanácsok nagyon fontos rendeletalkotási és kinevezési jogát is. hogy beszámoltathatják a területükön működő, különböző — gazdasági, társadalmi, kulturális síb. — nem tanácsi szerveket is és a községek életében jelentősnek ítélt kérdésekben falugyűlést hívhatnak össze. Bőven van tehát lehetőség a demokrácia érvényesítésére az önkormányzat anyagi oldalán kívül is. Egyébként, hogy a tanácsi hatáskörök még világosabbak legyenek és jobban igazodjanak a legutóbbi tanácstörvény által létrejött új körülményekhez, nemrégiben az Elnöki Tanács és a Minisztertanács is módosított egyes területi hatásköröket. Az érintett minisztériumok, főhatóságok is igyekeznek folyamatosan felülvizsgálni eddig hozott jogszabályaikat, majd „szétosztani” az egyes tanácsszintek között az érvényben maradó hatásköröket. A jövő év elejére elkészül, valamennyi tanácsszint, minden szakigazgatási szervének ún. hatásköri jegyzéke is, mégpedig annak az elvnek a figyelembevételével, hogy a jövőben az állampolgárokat is érintő ügyeket feltétlenül a heiyi szakigazgatási szervek intézzék. A lakosság elképzeléseinek realizálásában nélkülözhetetlenek a biztos és elégséges anyagi alapok is, hiszen bármiféle fejlesztés egyszerűen elképzelhetetlen kellő pénzeszközök és kapacitás híján. Az önkormányzati jelleget immár törvényileg is szentesítő új tanácstörvény ezért is hozott egész sor olyan rendelkezést. amely a korábbinál jóval nagyobb önállóságot biztosít a gazdálkodás terén is a tanácsoknak és szerveiknek. A gazdasági jellegű INTÉZKEDÉSEK közül kétségkívül a következők a legfontosabbak: a tanács maga határozza meg fejlesztési programját, terveit, középtávú pénzügyi tervét és költségvetését, s irányítja ezek végrehajtását; dönt a hatáskörébe utalt adók mértékének és az adó jellegű kötelezettségek — vagyis bevételi forrásainak — megállapításáról, s ezekkel a bevételekkel szabadon és önállóan gazdálkodik; ugyancsak önállóan intézkedik pénzeszközeinek átcsoportosításáról, a pénzmaradvány és a tartalékok felhasználásáról, esetleg hitelek felvételéről; végül rendelkezik a kezelésébe adott állami vagyonnal. Elmondható tehát, hogy a tanácsok nem szűkölködnek az önállósághoz megkívánt saját bevételekben, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy csökkent az állami dotáció mértéke. Az önkormányzat mindig is csak az adott anyagi lehetőségeken belül érvényesülhet — s ezt tekintetbe kell venniök a lakosságot képviselő tanácstagoknak is és magának a lakosságnak is! BÄR AZ ÜJ TANÁCSTÖRVÉNY hatálybalépése egy csapásra nem tehette teljessé az önkormányzati jelleg kibontakozását, tanácsszervezetünk mégis a legjobb úton halad afelé, hogy a népképviselet és az önállóság egyre zavartalanabb összhangban segítse elő a szocialista demokrácia érvényesülését állami vonalon. Nem volt ötösük KÉT MŰSZAKBAN nyolcvan fővel dolgozik a gumigyár ibrányi részlege. Gyártmányaik keresett termékek. Többek között itt készítik az autószőnyegeket, ruhavédő zsákokat, különböző mintázatú előszobafalakat, gyermekpeleri- neket. Az év utolsó három hónapjában 5000 darab gyermek esőkabátot is készítettek. Szilágyi Mihályné a készáruraktárban a kis kabátok minőségi ellenőrzését végzi. (Elek Emil felvétele) Hétköznapi nyeremények Konzervgyári dolgozók válaszolnak r WiS. étew-mfer SÜL Fekete Sándor: Petőfi 8. Berta kisasszony N megengedte. Hervadhatatlan érdeme, hogy „közreműködésével” a magyar szerelmes dalköltészet minden korábbi csúcsot meghaladó magaslatra emelkedett. Mindehhez Mednyánszky Bertának nem kellett sokat tennie — kicsit bíztatta a költőt, alkalomadtán háromszínű szalaggal átkötött bokrétát adott neki, meghallgatja az Etelkáról szóló, s a régi nedvest az újjal egybeszövő elbeszéléseket, sétálgattak olykor a gödöllői temetőben, a haraszti erdőben — s máris összegyűlt egy kötetre való vers — a Szerelem gyöngyei. A jószágigazgató úr nem avatkozott a dolgokba: egy kis irodalmi csevegés még senkinek sem ártott meg. De amikor a költő odáig merészkedett, hogy levélben Megkérte Berta, kezét, a herélete cégi birtok kormányzójából kitört az osztályöntudat és röviden, de határozottan visszautasította Petőfit. „Leányomat sem színésznek, sem poétának nem adom, ezzel tartozom őseimnek” — valami ilyesmi állt az azóta elveszett levélben. A lecke megérttette Petőfivel, hogy társadalmi falakba ütközött. Akinek az apja jó öreg kocsmáros, méghozzá elszegényedett kocsmáros, s ezt ráadásul versben világgá is kürtölte, épp a Berta-dalokkal egy- időben, azt csak tolakodónak tekinthetik a kastélyok világában. „Legyünk rabokból ismét emberek!“ A Berta-ügy után fokozatosan elkomorodott a költő világképe. Jókai Mórhoz írt versében ő maga pontosan jellemezte helyzetei: Percenként jobban-jobban elsötétül láthatárom. Az irodalomtudósok több, mint egy százada vitatkoznak azon, hogy mi okozta Petőfi most következő borúlátó korszakát, a Felhők időszakát: az értetlen kritikusok támadásai, a szerelmi csalódás, netán testi-lelki betegségek? Vagy mind együtt? Nyilvánvaló, minél kevésbé szűkítjük le az okok körét, annál kevésbé egyszerűsítjük a költő lelkivilágát. A Felhők verseiben ugyanis nem csupán „keserűség” található, meg „borúlátás”, hanem nagyon is kemény és kegyetlen társadalomkritika: nem annyira a költő van válságban, mint az a társadalom, amelytől dühödt szenvedéllyel elfordul. A Felhőkkel párhuzamosan írt, regény, A hóhér kötele, s a hasonló gondolatokat árasztó dráma, a Tigris és hiéna — éppúgy mint a versek — elítéli azt a világot, azt a társadalmi rendet, amelyben a becsületnek buknia kell, az érdem, a siker, a diadal a becstelenségé: Igazsági alszol? vagy meg is halál? — Nyert a lottón? — Nem. — Örökölt? — Nem. — Kitüntették, előléptették? — Nem. — Akkor volt-e, aminek örülni tudott 1972-ben? — Akadt. A kis dolgoknak... Ugyanazok a kérdések, ugyanolyanok a válaszok. A színhely a Nyíregyházi Konzervgyár. A kérdezettek: négyen a kétezernél is több gyári munkás közül. Egyiküknek sincs kocsija, víkendtelke, nem tud beszámolni külföldi körutazásról. Arról, hogy akkor mi szépíti meg az ő hétköznapjaikat, ezeket mondták: Aki nulláról indult... Molnár I. Mihály lakatos a tmk-műhelyben: — Mindenki önmagához méri a bánatot, meg az örömet is. Aki a Bálint-bokorból indult el, mint mi is a feleségemmel, s aki éppúgy nulláról kezdte az életet, mint mi ketten, az a kicsi jóban is nagy boldogságát leli. Fillér kölcsön nélkül, teljesen a magam erejéből vettem egy házhelyet, építettem rá a Munkás utcán. Az idén sikerült megcsinálni a kerítést meg redőnyöket is vettünk. Hát ez nekem öröm volt, mert már ez is megvan. Aztán ott az én kis kertem, gyümölcsfákkal, virágokkal: az a szenvedélyem. A legnagyobb örömöm mégis a két gyermek, mind a kettő iskolás, most már a fiú is jól tanul. Tőlük nem tud dolgozni a feleségem, úgyhogy az én havi 3000 forintomból kell kijönnünk. Tudom. nem sok ez, de nem is kevés, ha az ember megbecsüli. Kocsi? Nincs és talán nem is lesz, én nem ezzel értékelem a dolgokat. Vannak, akik nagyobb tempóban haladnak, gazdagodnak, nem irigylem őket. Az én lelkiismeretem tiszta, mert mindent a két kezemmel értem el, ha lepihenek, nyugodtan alszom, én nem ismerem az andaxin ízét. Ehhez az is hozzájárul, hogy jól érzem magamat itt az üzemben, rendesek, dolgosok, magamfajták a társaim. Mellettük, velük együtt biztonságban érzem magamat. „4míg felnőttem...“ Kovács Kati a gyümölcsüzem „zárócsoportjában” dolgozik 1966 óta, a havi keresete 2600 átlagban. Z férfi méltó volt rá, hogy nyakáról Aranylánc függjön, s ime a helyett O függ, ő függ... a hóhér kötelén. S ennek nyakában aranylánc van, pedig Höhérkötélen kéne függnie. Igazság! alszol? vagy meg is halál? A hóhérkötélen kéne függnie kitétel nemcsak a költő indulatát jelzi, hanem azt is, hogy nem kívánt belenyugodni a világ ilyen rendjébe. De ugyanezt bizonyítják életének külső eseményei is. Miközben a Felhőkben megfogalmazott komor gondolatokat hordozza lelkében, változatlan tetterővel küzd az új szellemű irodalom harci kedvének erősítéséért. E küzdelem egyik legér-. dekesebb fejezete az első magyar irodalmi sztrájk megszervezéséhez fűződik. Kilenc barátjával összefogva Petőfi létrehozta a Tízek Társaságát. Elhatározták, hogy Pesti füzetek címen önálló lapot adnak ki, s addig is, amíg lapjukat — Nagy szerencse engemet sem ért az idén, de mégis jó volt fellélegezni, amikor letudtam az összes adósságot. Én ugyanis teljesen árva lány vagyok, háromhónapos koromban nevelőszülőhöz kerültem, aki később örökbe fogadott. Most is együtt élünk, kint a Guszev lakótelepen, ahol sertéseket is lehet tartani. Amikor megvettük a kis malackákat, kölcsönt vettem fel. Aztán nagyon szerettem volna egy bundát: ezt is csak úgy tudtam megvenni, hogy személyi kölcsönért mentem. De most már nem kell minden fizetéskor csekkeket kitöl- tenem, a fizetésemet haza vi- hetem. Kell is minden forint, hiszen „édesanyám” 77 éves, sehonnan nem kap pénzt, velünk él a testvére is, így nagyon be kell osztani az én keresetemet. Amíg felnőttem, nagyon rendes volt hozzám, nekem most kell visszaadnom azt, amit tőle kaptam. Aztán, ha most majd eladjuk a malackákat, nagyon szeretnék új bútort a másik szobába is. — Egyébként csendesen élek, nem vágyom a szórakozóhelyekre, otthon van tévé, előtte megpihenhetek. Néha, amikor éjszakás műszakban dolgozom, s úgy jövök el hazulról, hogy nincsenek jól a kisöregek, sokat szoktam idegeskedni. Sietek is haza, viszem a gyógyszert, a kedvükbe járok, s olyan jó látni, hogy nekik most én jelentem a támaszt. Egy szoba boldogság Molnár Zsuzsanna, a főzeléküzem csoportvezetője: — A legszebb emlékek júniushoz fűznek. Emelt színtű szakmunkásképzésben részesültem itt az üzemben, s lehetőség nyílt rá, hogy beiratkozhassam tíz élelmiszeripari szakközépiskola harmadik osztályába. Nagyon féltem a vizsgáktól, rengeteget ültem hajnalokig a könyvek mellett, de sikerült, s ha minden jól megy, jövőre már érettségizhetek... Egyébként Lövőpetri- ből jöttem Nyíregyházára, itt albérletben lakom. Igaz, az albérlet nem „leányálom”, de az idén nekem még ebben is öröm telt. Régen gondoltam már rá, hogy bútorozott helyett kiveszek egy üres szobát és a keresetemből magamnak, a saját ízlésem szeengedélyezik, más orgánumban nem dolgoznak. A hatalom már régóta figyelte az új irodalom mozgalmait, s tudta, mit kell tennie. Különösen akkor, amikor egyre több jel mutatott arra, hogy Petőfiék nem elégednek meg a társadalom romantikus bírálatával. 1846 májusában Petőfi Dömsödre vonult, hogy a Pesti füzetek számára tervezett nagyobb művén dolgozzék. A dömsödi egy hónap Petőfi életének egyik legfontosabb, s egyszersmind legrejtélyesebb időszaka. A Duna menti kis faluban nem estek meg vele látványos kalandok, szinte még említésre méltó esemény sem történt körötte, s szemtanúk szerint „igen elvonul- tan, munkálkodva” élt. A költő Dömsödön nemcsak írt, hanem elmélyült tanulmányokat is folytatott. E tanulmányok fő tárgya a nagy francia forradalom története lehetett, amelyet egyebek közt Cabet köteteiből ismert meg. (Fotytatjuk) rint bútorozom be. Ez is sikerült, sőt: két hete már bútorcserét is csinálhattam, s megvettem azt a heverőt, s azokat a fotelokat, amire nagyon áhítoztam. Január elsején költözöm az új helyre, ahol már sokkal jobban erezhetem majd magamat, njru- godtabban készülhetek az érettségire is. — Persze, az most látványosabb lenne, ha azt mondanám, hogy menyasszony lettem, s hogy ekkor és ekkor lenne az esküvőm. Nem élek aszkétaéletet, jó kis baráti köröm van, néha a lányokkal elmegyünk zenés helyre, vagy beülünk egy kávéra, de szerintem első az iskola, mert aki azt hiszi, hogy már mindent tud a szakmában, az téved, s megreked. Most nehéz lesz még egy fél évig, de aki egyszer belekóstol abba, milyen jó érzés többet tudni a világról, a szakmáról, s milyen jó hallani az eredmény- hirdetéskor a dicsérő szavakat, az megmosolyogja az olcsóbb, könnyebb és rövidebb életű sikereket. ’Földi igények t Bírt Istvánná árukiadó *■ készáruüzemben: — Nekem három gyermekem van, s maga az a tény; hogy az esztendőben egyikük sem volt beteg, már maga boldogság. A két kisebb;k iker — Ildi és István —, s már ők is hatodikosok. Szépen tanulnak, csakúgy, mint Imre, a legnagyobb, aki másodikos a Kossuthban. A férjem buszvezető a Volánnál, a „nyolcason” jár. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy felvet bennünket a pénz, de nem is panaszkodhatom. Szép, háromszobás szövetkezeti lakáshoz jutottunk a Jósa András utcán négy éve, s amikor el- hurcolkodtunk a korábbi helyünkről, akkor derült ki, hogy mennyi mindenünk nincs még nekünk. Nekigyűr- kőztünk a munkának, megbecsültük a forintokat, s bár sehonnan sem kaptunk „besegítést”, szeretném, ha megnézné a mi otthonunkat. Úgy szeretek hazamenni, minden szobában gyönyörű bútorok, a falakon subaszőnyegek, amit magam készítettem. Pedig higgye el, nem vagyunk megrögzött spórolok: havonta másfél ezer forint a szokásos rezsink — részlet, tv, villany száma, gáz, sfb. —, aztán egy vasárnap van úgy, háromszázba is belekerül. Hatan vagyunk, mert velem az édesanyám is, aki sokat tud segíteni, s bizony iiven családban mindenből sok kell. Azért nálunk soha sincs ,.so- kadika”: a férjem mindig hazahozza a keresetét, nem kérdi, hova teszem, mire költőm, de azt nem szeretné, ha hónap vége felé a szomszédba szaladnék kölcsönért. — Az az igazság, hogy aki becsületesen dolgozik és jól beosztja a keresetét, nem jön zavarba manapság. Csak nem kell az igényekkel a csillagokig menni. Juthat szórakozásra is: néha mi is el szoktunk menni az urammal étterembe, vagy éppen otthon engedünk meg többet magunknak, ha névnap van, vagy a sógorok, az ismerősök megtisztelnek bennünket a látogatásukkal. Ezt látják a gyerekek, így élnek ők is. Nemrég a fiam a megtakarított pénzéből vett magának egy karórát. Látja, már erre sem kell elcsípni a konyhapénzből. Aztán meg minden hónapban tudok valamit venni: hol egy pulóvert az embernek, csizmát a gyerekeknek, vagy épper egy szobadíszt a lakásba. így élünk, s én mondom: ahhoz, hogy az ember örülni tudjon, nem szükséges váratlan szerencse. Angyal Sanda*
