Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-13 / 293. szám

Wf*. december m: K*E*T-MAGTARORSZÁO H «MM Tartalékainkat fokozott gonddal kell feltárnunk folytatás a 2. oldalról) A népgazdaság fejlesztése 1973-ban konkrétan azt kö­veteli meg, hogy az ipar­ban elsősorban a központi fejlesztési programokhoz kapcsolódó időszerű felada­tokat hajtsák végre. A gaz­daságos termelés, a ver­senyképes termékek aránya bővüljön. A mezőgazdaság­ban is vannak ismert és megvalósulóban lévő ki­emelt teendők. Mindezeket tükrözi a pénzügyminiszteri expozé. A költségvetés ezért — helyesen — azt tartalmazza, hogy a felhalmozás mérsé­keltebben növekedjék a nemzeti jövedelem emelke­désénél. Ennek megfelelően 1973-bar is fenn kell tarta­nunk az idén életbe léptetett beruházási gvakorlatot. Ez azt jelenti, hogy mintegy 113 milliárd forintot fordítha­tunk beruházásokra. Az építőanyagárak emelkedé­séből származó többletki­adásokat az állami költség- vetés a tanácsoknak bizto­siba. . Az ország külgazdasága összhangban áll terveinkkel — és stabil. Ezt minden mértékadó, komoly üzletfél elismeri: a Magyar Nép- köztársaság fizetőképes, m-' ■'hízható külkereskedelmi partner. Pártunknak mély meg­győződése. hogy az önálló nemzetgazdaságokon ala­\ puló szocialista gazdasági integrációs programban fog­lalt feladatok megvalósulá­sát a Magyar Népköztársa­ság minden tőle telhető módon előmozdítja. Ez jól felfogott nemzeti érdekünk is: a KGST-országok közötti szakosítás és kooperáció gazdag lehetőségeinek ki­aknázása új hajtóerőket szolgáltat gazdasági fejlő­désünkhöz. A terv mennyiségi tel­jesítése önmagában nem elégséges az országnak. Az új költségvetési esztendő­ben az illetékes állami szer­vek mind szélesebb és megbízható nemzetközi összehasonlításban kérjék számon a vállalatoktól ter­mékeik jó minőségét, s munkájuk gazdaságosságát. A nagyobb tervszerűség­nek ma elsősorban az ered­ményesebb gazdálkodásban kell testet öltenie. Az ered­ményesebb gazdálkodás pe­dig mindenekelőtt a javuló hatékonysággal azonos. Mi­vel nemzeti jövedelmünk — az országot 1970-ben ért ismert természeti károk, a rendkívüli kiadások és egyéb kedvezőtlen tényezők tartós hatásai miatt — egy százalékkal még mindig el­marad az ötéves tervben mostanra tervezett szinttől, a termelésben rejlő összes tartalékainkat fokozott gonddal kell feltárnunk és hasznosítanunk. Pártunk nagy figyelmet fordít az életkörülmények javítására A közgazdasági szabályo­zást illetően ésszerű rugal­masságot tanúsítunk Szo­cialista államunk olyan helyzetben van. hogy ezt kockázatok nélkül megtehe­ti: kezében összpontosul a gazdasági irányítás mecha­nizmusa. a befolyásolás egész eszköztára. A jelenleg érvényes közgazdasági sza- bálvozók egyikét sem sza­bad valamiféle bűvös hata­lommal. vagy vélt történel­mi állandósággal felruház­ni. Szükség esetén rrjfgvál- toztathatiuk közülük azokat, amelyeken túlhaladt a gaz­dasági élet. A Központi Bizottság mérlegelve a tapasztalatokat arra a következtetésre ju­tott. hogy a minisztériu­moknak tevékenységük so­rán kiemelten és folyamato­san kell foglalkozniok tár­cánként mintegy 6—8, az- állami iparban összesen 40—50 nagyvállalat legfon­tosabb kérdéseivel. Minde­nekelőtt a fejlesztéssel. a termelési profillal és a jö­vedelmezőséged. E kérdések beható vizsgálata azért nagy horderejű, mert a nagyvál­lalatokon keresztül az egész magyar ipar, és közvetve az ipar űtián a népgazdaság szervezettebb, tervszerűbb munkáját lehet előmozdíta­ni. A dolog horderejét ér­zékelteti. hogy az ipar és az építőipar termeli nemze­ti jövedelmünk több. mint 50 százalékát, s ez jelentős részben a nagyvállalatoknál realizálódik. Tisztelt országgyűlés! Pártunk nagy figyelmet fordít az életkörülménvek rendszeres javítására. Azt, hogy ez így van. mindenki számos ténnyel bizonyíthat­ja. Engedjék meg, hogy néhányat felsoroljak. Jólle­het. a nemzeti jövedelem termelésében 1972-re még nem értük el az ötéves tervben számított növeke­dési ütemet, viszont az egv főre jutó reáljövedelem mértéke fél százalékkal, az egv keresőre jutó reálbér ped’g csaknem fél százalék­kal már fölötte van az 1972- re »»—•—-■* — .'-w-<i’Tiak A jövő esztendőben 82 ezer lakás épül fel. ezzel az 1971—73. években több, mint 23C ezer új lakás léte­sül vagvis csaknem egy­millió ember jut rendes, korszerű otthonhoz. Közismert, mekkora gond a társadalomnak és sok szülőnek a gyermekek óvo­dai elhelyezése. Tisztában vagyunk azzal, hogy min­den igényt még nem tudunk kielégíteni, különösen a nagyvárosokban. De azért érdemes figyelmet fordítani arra, hogy ötéves tervünk eredetileg 39 ezer óvodai hely létesítésével számolt. Az 1973. évi tervet is figye­lembe véve három esztendő alatt 39 ezer 925 hely épül. Azt sérri érdektelen megje­gyezni. hogy az egy főre ju­tó húsfogyasztásban 1973- ban érjük el az 1975-re ter­vezett 67 kg-ot, vagyis 1970 óta egy személyre számítva — átlagosan — 8 kg-mal nő a fogyasztás. Munkásosztályunk, né­pünk teremtő munkájának eredményeként hazánkban minden dolgozó osztály és alapvető réteg életszínvona­la rendszeresen emelkedik. Biztosított az országban a teljes foglalkoztatottság. Emelkedtek a keresetek és bővült a lakosság fogyasztá­sa. Javultak a lakásviszo­nyok. Előreléptünk az egész­ségügyi, szociális és kultu­rális ellátottság fejlesztésé­ben is. Nem titkoljuk, hogy fejlődésünk e téren sem volt és ma sem problémamentes. A nagyüzemi munkások ke­resetének növekedése az utóbbi években viszonylag lassúbb volt, mint más ré­tegeké. Ismerjük a sok- gyermekes családok gondjait is. Helyzetük javítása ér­dekében megtettük és meg­tesszük a szükséges intézke­déseket. Kedves elvtársak! Az állami iparban és épí­tőiparban — a vállalatok saját lehetőségeit is figye­lembe véve — 1973-ban a központi külön egyszeri in­tézkedéssel együtt az ipari munkások és művezetők bé­re átlagosan — tehát nem mindenkinél egyforma mér­tékben — 10—12 százalékkal növekedik, az építőipari dol­gozóké némileg kisebb mér­tékben. A béremelésben ré­szesülő állami ipari és épí­tőipari munkások együttes reálbére ennek következté­ben igen jelentősen 5—6 százalékkal lesz magasabb. Ez az intézkedés egyik fon­tos biztosíték arra, hogy a X. kongresszuson elhatáro­zott és a IV. ötéves tervben számított életszínvonal­emelkedés a munkásosztály legaktívabb, legáldozatké­szebb részénél, a nagyüzemi munkásság körében is meg­valósuljon. Az elhatározott béremelés megfelel pártunk általános politikájának, amely meg­Jubileumig ünnepségek különböztetett figyelmet for­dít társadalmunk vezető osztálya, a munkásosztály helyzetének javítására. A magyar munkásosztály áldo­zatvállalásával, mindenna­pos helytállásával példát mutat a szocialista építésben társadalmunk minden réte­gének. A munkásság maga­tartása, fegyelme, hozzájá­rulása céljaink megvalósí­tásához, a szocialista mun­kaverseny és brigádmozga­lom erősödése semmi más­sal nem pótolható hatással van egész fejlődésünkre. Alapjául szolgál a munkás­paraszt szövetségnek, a munkások, a parasztok, az értelmiségiek összefogásá­nak. Ä béremelések végrehajtá­sánál a Központi Bizottság külön is felhívta a figyel­met arra, hogy a bérek el­osztásánál következeteseb­ben kell alkalmazni a szo­cialista bérezés alapelvét: „Mindenkinek a munkája szerint.” Részesítsük nagyobb anya­gi elismerésben a termelés közvetlen irányításában döntő szerepet játszó műve­zetőket. Még nagyobb figye­lemmel kell lenni a teljesít­ményekre, a magasabb kép­zettségre, a nehéz fizikai munkára, a főként nőket foglalkoztató több műszakos üzemekre. Az alma-atai és * taskenti ünnepi ülésekkel hétfőn meg­kezdődött a Szovjetunió fenn­állásának ötvenedik évfor­dulójával kapcsolatos hivata­los ünnepségek sorozata. Az ünnepi eseménysorozat csúcs­pontja, mint ismeretes, a Kremlben december 21-én kezdődő kétnapos ülésszak lesz, amelyet az SZKP Köz­ponti Bizottsága, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának el­nöksége és a minisztertanács együttesen rendez. Az ün­nepség első napján előrelát­hatólag nagy beszédet mond Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára. A második napon t tervek szerint a külföldi ven­dégek tolmácsolják majd né»: peik üdvözletét A jubileum alkalmából de­cember 16. és 20. között szá­mos magas rangú külföljB ■vendég érkezik a szovjet fő­városba. Bizonyos, hogy leg­magasabb szinten a SzovjeV unió közvetlen szövetségese^ a testvéri szocialista orszá­gok, köztük Magyarország képviseltetik magukat. Né» hány, a Szovjetunióval szom­szédos országból, köztük/ Finnországból és Afgán’sá­tánból uwancsak legmaga­sabb szintű delegációkra szá­mítanak. -1 3 / Árpolitikánk, árrendszerünk nem öncélú * • Az 1973. évi költségvetés számol a jövő évre tervezett — és most első ízben előre meghirdetett — árintézkedé­sekkel. Az égetett szesz és a ci­garetta árával úgy vannak az emberek, hogy jobb len­ne, ha nem emelkedne, de tudomásul veszik, ebben nincs különösebb vita. A tej azonban más; a tej és tej­termékek hozzátartoznak a napi korszerű táplálkozás­hoz. Januártól a tejet az állam 5,30—5,40-ért fogja felvásá­rolni. Mindenki megértheti, hogy ugyanakkor nem lehet 3 forintért, illetve 3,^0-ért árusítani. Ez gazdasági le­hetetlenség. Az intézkedés lényege: a tejtermelés álta­lános, ezen belül a saját fo­gyasztásra való termelés ösztönzése. Ha ez nem így történne, melyik termelő lenne olyan „öntudatos”, hogy ne az állami boltban vásárolja vissza 3 forintért azt a tejet, amelyet 5,30— 5,40-ért eladott. Ugyanez áll a tejtermékekre is. * A tej és tejtermékek árá­nak emelése tehát azért vált szükségessé, mert a zavar­talan ellátást tejből és tej­termékekből a jövőben csak növekvő termelés mellett lehet biztosítani. Az elhatá­rozott fogyasztói áremelés után sem szüntethető meg az állami ártámogatás, az továbbra is jelentős marad. A tej és tejtermékek fo­gyasztói áremelését a fo­gyasztásban legjobban érin­tett gyermekek, többgyerme­kes családok és öregek ré­szére kompenzáljuk. Ezen a felelősségteljes fó­rumon sem felesleges beszél­nünk arról, hogy árpoliti­kánk és árrendszerünk nem öncélú. Tapasztalatok alapján reá­lisan megállapítható, hogy a fix, a limitált és a szabad­árak rendszere alapvetően betölti rendeltetését. így van ez akkor is, ha még mindig van egy sor problé­mája árrendszerünknek. Ez a rendszer is állandó el­lenőrzést és fejlesztést igé­nyel. A Központi Bizottság ezért úgy foglalt állást, hogy gaz­daságpolitikai céljaink eléré­se érdekében a jelenlegi ár­politikát tovább kell folytat­ni. Ezzel összhangban — a realitások és a lehetőségek ha­tárain belül — törekedni kell az értékarányos árak kialakí­tására. Ugyanakkor törekedni kell az árak lehető legna­gyobb stabilitására. Most el­sősorban arra van szükség, hogy a kormány és az illeté­kes állami, gazdasági szervek minden szinten szigorítsák, javítsák az árellenőrzést. A nők és a fiatalok helyzetének javításáért Tisztelt képviselőtársak! Külön is szóik kívánok — szinte csak jelzésszerűen — a nők és az ifjúság helyzeté­ről. Csakis a társadalom általá­nos fejlődésével együtt bizto­síthatjuk a dolgozó nők hely­zetének javítását. A X. kong­resszus óta e téren nagy erő­feszítéseket tettünk, vannak is eredmények, de még nem sikerült teljesen leküzdeni a konzervatív szemlélet ma­radványait. A közvetlenül előttünk álló feladatok telje­sítése közelebb visz bennün­ket e nézetek leküzdéséhez. Ezért például a béremeléssel nyílt lehetőséget is fel kell használni arra, hogy a válla­latoknál újabb határozott és megfontolt lépést tegyenek előre az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének meg­valósításában. Tetteinknek és magatartásunknak sugároznia kell: a dolgozó nőkről, kü­lönösen az anyákról való gon­doskodás nem szívesség, ha­nem társadalmunk lényegéből fakadó kötelesség. A kormány a társadalom minden szervezetével karöltve napirenden tartja az ifjúság- politika időszerű tennivalóit. Az ifjúsági törvény alapján ez év végéig minden minisz­térium • kiadja végrehajtási utasításait. Most következik a gyakorlati munka „kritikus” pontja, amikor a fő figyelmet a vállalatok, üzemek, intéz­mények és iskolák reális in­tézkedéseire kell fordítani. Ennek során biztosítani kell, hogy a fiatalok jogainak ér­vényesülése együtt járjon az ifjúság fokozódó munkalen­dületével, kötelességérzetének erősödésével. Tisztelt országgyűlés! A Központi Bizottság ülé­sét követően minden munka­helyen ki kell alakítani a konkrét következtetéseket, a gyakorlati teendőket. Oly mó­don kell a tevékenységet foly­tatni, hogy a végrehajtás érez­hetően javuljon. Azokon a helyeken, ahol e feladattal nem képesek megbirkózni — megfelelő türelmi idő után — egyes jól megfontolt és szük­séges káderintézkedésektől sem szabad visszariadni. A” végrehajtásban nem lehet engedményeket tenni! Ezen politikánk hatékonysága mú­lik. Minden dolgozónak legjobb tudása szerint, maximális tel­jesítményre kell törekednie. Ez találkozik a személyes ér­dekeltséggel. Ahhoz, hogy bárki is többet kereshessen, jobban élhessen — társadalmi normáink szerint — többet és jobban kell dolgoznia. A vezetők akkor követel­hetnek többet, ha gondoskod­nak is beosztottaikról. Még­pedig több vonatkozásban is. Ha biztosítják munkájuk fel­tételeit; ha foglalkoznak anyagi és szociális ellátásuk­kal; ha megadják számukra a véleménynyilvánítás lehető­ségét; ha tájékoztatják őket az üzem és a társadalom hely­zetéről. feladatairól. A gazda­sági, állami vezetőknek nem­csak a termelés parancsnokai­nak kell lenniök, hanem po­litikai vezetőknek is. A mun­kahely nemcsak az anyagi ja­vak előállításának s •’intere, hanem az emberformálás ko­hója is. Ez megköveteli min­den vezetőtől, hogy vállal­jon nagyobb részt a munka­helyi közélet irányításában. Ne csak a termelési folyama­tokkal törődjenek, hanem ala­kítsák az emberek gondolko­dását. véleményét, politikai hangulatát. A vezetők legyenek bát­rabbak. önállóan, alkotó mó­don éljenek azokkal a lehető­ségekkel, amelyeket biztosí­tottak számukra. A párt, a kormány csak a társadalmi fejlődés fő irányát határoz­hatja meg, a teendők pontos megállapítását és megoldását mindenütt helyileg kell biz­tosítani. Ez nagy szakértelmet, APOLLO -17: Hétórás séta a Holdon Kedden. közép-európai idő szerint hajnali egy óra­kor nyílt ki először a Hold­ra érkezett „Challenger” ajtaja. Elsőnek Eugene Cér­nán parancsnok lépkedett lefelé a létrán; őt követte Schmitt, az expedíció geo­lógusa. Mintegy kilencven kilométerrel fölöttük egy. magányos űrhajó keringett eközben: Ronald Evans, aki az „America” nevű pa­rancsnoki kabinban maradt, hogy kísérleteket végezzen és felvételeket készítsen, míg társai a Holdon járnak. Cérnán jelentette Hous­tonnak, hogy a leszállás si­ma volt. Sőt, nemcsak sima, rendkívül pontos is. hiszen a Holdra szálló egység a kijelölt célponttól alig 100 méterre érte el Földünk utitársának felszínét, ami az Apollo-missziók hasonló manővereiből ítélve szép teljesítmény. Meglepte az űrhajósokat, hogy a vártnál több az el­szórt kőzet, s hogy puha a „holdtalaj”. Cemannak pél­dául 20—25 centiméterre süllyed a holdporba a lába. Az első terepszemlét a holdautó eloldása követte. Míg dolgoztak, Ceman is, Schmitt is lelkesült hangon tájékoztatta ’ Houstont be­nyomásairól. „Hihetetlen!” — mondta Cérnán. „A geo­lógusok paradicsoma” — replikázott Schmitt. Miközben ide-oda hajla­doztak, Schmitt űrhajósru­hájának hűtővize átmeneti­leg felmelegedett. „Én már csak ilyen vagyok: egy for» róvérű geológus” — tréfál­kozott az élményeitől ala­posan izgalomba jött Schmitt. Körülbelül 70 perccel az­után, hogy kiszálltak, at űrhajósok elhelyeztek egy kamerát, amély tiszta képet továbbított a Földre. Könnyen és szépen ment a legfontosabbnak mondott kísérlet. Cérnán két, egyen, ként 2 és fél méter mély lyukat fúrt a talajba, el­helyezett bennük két hő­mérőt, amelyek azután ada­tokat szolgáltatnak a fel­szín alatti réteg hőviszo­nyairól. Körülbelül két é* fél kilométerre a holdkomp. tói. az úgynevezett Qnory- krátemél az űrhajósok kő­zetmintákat vettek. Ceman és Schmitt 8 óra 5 perckor befejezte hétóráa sétáját és visszatért a hold­kompba. A houstoni ellenőrző köz­pont közép-európai idő sze­rint kevéssel déli 12 óra előtt mondott „jó éjszakát” az Apollo—17 holdexpedíció két tagjának, Cemannak és Schmittnek, akik mintegy 7 órás sétát tettek a bolygó felszínén. Közölték, hogy a második holdséta startját valamivel elhalasztják. Ér­re (szintén közép-európai idő szerint) csak éjfél után kerül sor. A Hold körül keringő ma­gányos Evans eddig már 21- szer kerülte meg a bolygót, és társaival csaknem egv- időben ugyancsak aludni tért. ügyszeretetét, jó vezetői és emberi tulajdonságokat fel­tételez. Pártunk a kongresszusi ha­tározatok megvalósításában a legszélesebb társadalmi ellen­őrzésre tart igényt. Ezt azért teheti meg. mert a X. kong­resszus irányvonala találko­zik munkásosztályunk, né­pünk cselekvő támogatásával. A dolgozók magukénak vall­ják és végrehajtják a X. kong­resszus határozatait. Erre épül a mi szilárd egységünk. Tisztelt országgyűlés! Az 1973. évi állami költ­ségvetést — amely megfelelő­en tükrözi a jövő évre szóló gazdasági munka irányelveit a Magyar Szocialista Munkás­párt nevében — elfogadom és elfogadásra ajánlom. Pullai Árpád nagy tapssal fogadott beszéde után folyta­tódtak a felszólalások. Dr. fekszi István szabolcsi képviselő felszólalása Dr. Fekszi István Szabolcs- Szatmár megyei képviselő hozzászólásában egyebek kö­zött oktatáspolitikai kérdések­kel foglalkozott, örömmel nyugtázta azt a tényt, hogy az oktató-nevelő munka fejlesz­tésére, az állami ok+atás helyzetének javítására a jövő esztendőben az ideinél 1,7 milliárd forinttal magasabb összeg jut, s ebből telik a megyék között ma még sajnos meglévő színvonalkülönbsé­gek felszámolására is. Szabolcs-Szatmár megye bi­zony rászorul a több pénzre, s emellett a társadalom ösz- szefogását, segítségét sem nél­külözheti, 100 000 körül van a 16 éven aluliak száma, míg a felnőtt lakosság 55 száza­léka az általános iskola 8 osz­tályát sem végezte el. Á megyében nagy jelentő­séget tulajdonítanak az MSZMP Központi Bizottsága oktatáspolitikai határozatá­nak, s munkálkodnak már a Központi Bizottság legutóbbi állásfoglalásából adódó teen­dőkön, a szocialista közokta­tás magasabb szintre emelé­sén is. Ebben az országrész­ben is számottevő fejlődést hoztak az elmúlt esztendők, a megye két felsőfokú oktatási intézménnyel gadagodott, s jelentősen nőtt a közép-, illet­ve felsőfokon továbbtanulók száma. Abban, hogy mind több szabolcs-szatmári gyer­mek tanul tovább, nagy sze­repe van a fizikai dolgozók gyermekei megsegítéséért in­dult mozgalomnak, a diákott­honi helyek szaporításának, s nem utolsósorban a pedagó­gusok áldozatkész munkájá­nak. A költségvetés tervezetét elfogadta. Szót kapott még a vitában Mráz Tibor (Borsod). Fegyve­res István (Vas), Tóth István (Budapest), Tiliczki József (Heves), Sebesi Lászlóvá (Bé­kés) és Fábián Márton (Szol­nok) megyei képviselő. Ezzel az országgyűlés ked­di tanácskozása befejeződött. Az ülésszak szerdán délelőtt 10 órakor folytatja munkájú (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom