Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-10 / 291. szám

SßLET-M AG YARORSZÁG — VASA RNA, Pl MELÉEStEÍ IV72. december tfl. x fűm *>,■ ! H, tiarto Lajos: Lány a kastélyból Márvány és csend Milyen lesz A vonat megállt, az uta­sok leszálltak. Harminc éve is megállt a vonat és két utas szállt le. Az érkező üdülővendégek fiatalok és hangosak. Kéz­fogásuk csattanó, mintha játék lenne. Harminc éve a két ven­dég a déli gyorssal érkezett. Csomagjukat egy fekete kendős lány vitte. Forrón tűzött a nap, a lány érezte, hogy a kendő alatt összera­gad a haja. Az egyik ven­dég azt mondja a másiknak: — Isteni lesz a víz. Az üdülő segédmunkása a csoport mellé tolta a négy­kerekű kiskocsit, felrakta a csomagokat: bőröndök, fo­nott hálók, az egyikben le­eresztett autógumi. A segédmunkás a cso­porttól távol egy öregasz- szonyhoz lépett. Az öreg­asszony kezében új bőrönd, kövérre tömött táska. — Felrakom — mondta a segédmunkás és a csoma­gokért nyúlt. Az öregasszony nem né­zett rá. — Elbírom — mondta — nem kell. A segédmunkás megrán­totta a vállát, visszament á kocsihoz, kötelet feszített a hasa alá és arra gondolt: „Azt hiszi, hogy borravaló kell!” Az út rövid és kellemes. Az egyik lány -r- pufók — azt mondta a másiknak: — Ha Juli meglátja, hogy milyen barna leszek, meg­pukkad. A gondnok nézi az öreg­asszonyt, mosolyog: ..Két forintért cipekszik a bo­lond!” Az üdülő előcsarnokában a fiatalok előreengedik az öregasszonyt. Az irodába megy. — Tizenhetes — mondja az írnok. — Szerencséje van, egyágyas szoba. Érezze jól magát. — Köszönöm — mondja mosolyogva az öregasszony és átveszi a kulcsot. A kul­cson alumíniumtábla: ,.17”. A 17-res szobában har­minc éve az egyik vendég lakott. A balatoni villa tu­lajdonosának unokaöccse. A fekete kendős lány minden reggel felvitte a reggelit. A vendég egyszer le akarta fektetni a fekete kendős lányt, erőszakoskodott ve­le, de a lány ellenállt. Az öregasszony kipakolta a holmiját és elrendezte a szekrényben. Aztán az ágy­hoz ment, tenyerével ráne­hezedett. Rugózik — gon­dolta és ettől jó kedve lett. Az ablakhoz lépett... Le­látott a partra. Néhány fia­tal. már fürdőruhában a víz felé futott és kiabált: — Víz!... Víz... Emberek víz! Az öregasszony mosolygott és arra gondolt, közölték, este ismerkedés lesz. Neki is be kell mutatkoznia. Kezet kell fognia mindegyik fiatal, lat. Mit mond majd? Tóth Anna fonógyári takarítónő. Bemutatkozik. Na és? Mit mond ez a pár szó? Nevet­séges. Semmit. Minek is bemutatkozni? Két hetet úgy is, eltölthet az ember, ha csak látásból ismeri a másikat. Már a nyolcadik emberrel fogott kezet és mindannyi­szor elmondta a nevét. A kilencedik egy magas, fiatal fiú volt. — Kezétcsókolom. Nagy János vagyok — mondta. — A néni a legidősebb, üljön az asztalfőre. Csodálkozva nézett. Jól esett a közvetlenség. Ami­kor a gyárban azt mondták, menjen csak üdülni, sosem volt még, jót tesz az — nem akart. Most örül, hogy el­jött. Vacsora után bort ivott, táncolt. Az ágy megvetve várta. Selymes paplan, hófehér le­pedő. Elhatározta, másnap fürödni fog. Igaz, hogy csúnya, eres a lába. szé­gyellj, de fürödni fog. Harminc éve a két ven­dég és a villatulajdonos há­rom napra átment Bada­csonyba. Ä fekete kend ős lány egyedül maradt. Este átjött hozzá a vőlegénye, falubeli parasztfiú; A lán£ felvitte a 17-es szobába, ab­ba, ahol a vendég erősza­koskodott és az övé lett. Azon az ágyon lett az övé, ahol a vendég ákarta. Az öregasszonv a hátára fordult. Tenyerét párnának a feje alá tette. És arra gon- ddlt: elszaladt az élete. Munkával. Nem ért rá még gyereket sem szülni. Jó len­ne. ha lenne egy gyereke. Egy, a lenti fiatalok közül. A fiatalok hangja és a magnetofonzene á klubszo­bából felhallatszott. Reggel kereszthuzatot csi­nált, kiszeílőztetett, beágya­zott és friss vizet tett a virágtartóba. Miután elvé. gezte, lement reggelizni. A fiatalok vidáman fo­gadták : — Na. hogy aludt?... Jól aludt Anna néni? Amikor az utolsó kortyot itta a kávéból, a takarító- lány leszaladt a segédmun­káshoz. — Igaza van — mondta —, bolond ez az öregasz- szony. Beágyazott... Lehet, hogy sepregetett is. Reggeli után a fiatalok röplabdázni mentek. Hívták az öregasszonyt is. De az csak nevetett: — Mégcsak az kellene... Semmi más. csak az kelle­ne — mondta. — A kert végére ment. Sétálni. Leült volna szíve­sen a nappal szemben szu­nyókálni, de padot nem ta­lált. Harminc éve falécekből készült, kényelmes, görbe­hátú pad állt itt. Azon az estén, amikor a fekete ken­dős lány vőlegénye behívót kapott, itt ültek, itt búcsúz­tak. Azt mondta a fiú: — Ha nem jövök, felejt­sél el. — Nem — mondta a lány visszajössz. A fiatal vendég a 17-es szobp ablakából leste őket. Elleste a legszebb pillanatu­kat. Aztán kegyetlenül oda­kiabált: — Jöjjön be!... Jöjjön be! Nem csókolta meg a fiút. Előtte nem akarta. Úgy váltak el, csak kézszorítás­sal. Az egyik ment a hábo­rúba golyók elé, a másik a 17-es szobába. Mindkettő parancsra. Az öregasszony lassan lép­kedett a kertben. Arra gon­dolt: ha isten lenne, megte­hetné, hogy ne legyen eres a lába. Az írnok jött ki az ajtón. Papírokkal a hóna alatt az utca felé sietett. Amikor meglátta az öregasszonyt, megkérdezte: — Na, Anna néni, hogy érzi magát nálunk? — Jól, jól fiam — mo­solygott az öregasszony —, csak leülnék,.. Nincs itt pad? — Pad?... Volt az is. Csak már öreg volt, elkorhadt és eltüzeltük. Tíz órakor már forrón tű­zött a nap. A fiatalok ki­abálva lubickoltak és lab­dáztak a vízben. Ketteú csó­nakkal a túlsó part felé eveztek. Az volt a tervük, hogy a másik oldalról min­denkinek egy kavicsot hoz­nak ajándékba. Az öregasszony lassan kö_ zeledett a part felé. Mintha nyújtani akarná az időt, mi­nél később lássák a testét. A labda, a nagy lendü­lettől a part felé repült. Az egyik lány a labda után né­zett, hirtelen riadtság ült az arcára. — Csúnya — mondta szinte akaratlan —, na­gyon csúnya a lába. Az egyik fiú a lányra né­zett. — A sok munkától — mondta. — Attól... — És az anyjára gondolt. Az anyjá­nak is eres és csúnya a lába. Harminc évvel ezelőtt a két vendég délelőtt fürödni ment és úszás közben nők­ről ábrándozott. így szólt a 17-es szoba lakója: — Azt mondják vízben, holdsütésnél nagyon jó... — Lehet. — En még nem próbál­tam — mondta a 17-es, és idegesítsen nevetett. A fekete kendős lány tá­vol állt tőlük, felkötött szoknyával egy vendég- gyereket fürdetett. A 17-es barátja árra mu­tatott : — Próbáld meg vele... Tíz pengőért biztos megte­szi. — Nem... Nem kell — mondta a 17-es — csúnya a lába. — És arra az estére gondolt, amikor a lány nem lett az övé. — Csúnya, csúnya — ne­vetett a másik, — csak egy kicsit eres. Egy óra volt, éppen ebéd. hez kongattak, amikor a két fiú csónakkal megjött a túlsó partról. Szép, nagy ka­vicsokat hoztak ajándékba: tizennyolcat. A legnagyob­bat az öregasszonynak ad­ták. — Köszönöm — mondta mókásan az öregasszony. — Képzeljék el, majd a gyár­ban elmesélem, a Balaton­nál ajándékot kaptam egy fiatalembertől... Nem hiszi el senki... Senki sem hiszi el... Nevettek a fiatalok. Ne­vetett az öregasszony Is. És ahogy elindultak együtt be­felé ebédelni, az öregasz- szony már • -nem is gondolt arra, hogy eres a lába. A fekete kendős lány 1945-ben hagyta el a bala­toni villát. Már nem volt. kit szolgálni és a fekete kendős lány elment. Két bugyorral, négy fekete ken­dővel indult az országúinak. A vőlegénye 24 éve jött vissza. Kereste a lányt, de nem találta. Kutatta, de nem találta. Meghalt — gondol­ta. És megbékélt a halállal. Sok halált látott. A fiatalok este mozibr mentek. Vígjátékot játszot­tak. Hívták az öregasszonyt is. Velük ment, de mert fújt a szél. kendőt kötött a fejére. Fekete kendőt. A moziban, amikor leült a nyakán érezte, hogy vala ki nézi. Nagyon nézi. Las san hátra fordult, egy görb hátú ember jött felé. — Ne haragudjon mondta a görbe hátú em bér —, nem dolgozott mag' valamikor a kastélyban? — Nem., nem... Sohasem jártam erre, most vagyok itt először '— mondta az öreg­asszony. És nem ts hazudott. Nem ő volt a fekete kendős lány. Csak nagyon hasonlított rá És ő is mindig fekete kendőt hordott. Harminc évvel ez­előtt is. Erdélyi /ázsef; E p e r e s ő Szőlő, gyümölcsös nem járt a cselédnek, hanem a hosszú cselédház előtt fehér és fekete eperfa állt hosszú sorban: csak az illette őt. Mikor megért az eper, innen-onnan a ládákból ágy lepedő került, durva kéndervászon és itt is, ott is, az áldott, terhes fák alá terült; felmászott egy-egy béres vagy kocsisné. megrázta a roskadó ágakat, s á lepedőre zöld levélfelhőből fekete-fehér mézeső szakadt. Megosztoztak az epren a cselédnők, epet s kenyér lett aznap az ebéd; így élt minálunk, Ökrösi-Bátórban, abban á szent magyar királyi korban; kedvére dúskált, egyszer minden évben, az. uraság ingyen fái eprében, feketében-fehérben a cseléd... az új megyei könyvtár? Csaknem egy évtized telik el az ötlet megszületésétől ad­dig, amíg az első olvasó be­léphet majd az új megyei könyvtárba. 1967-ben készült el a tanulmányterv, a NYIR- TERV 1971 decemberére fe­jezte be a kiviteli terveket. A nyíregyházi Lenin téren a 13 lakóház lebontása, valamint a kis műhelyek, raktárak elköl- töztetése befejeződött, a két­emeletesre tervezett épület munkahelyátadása megtör­tént, jelenleg a szerződéskö­tésekét bonyolítja a beruhá­zási vállalat.. A 30 milliós beruházás építé­szeti munkáit a SZÁÉV végzi. Rangos pertnert. választottak a belsőépítészeti munkákra, a Fővárosi Kiállítási Kivite­lező Vállalatot. Ez a budapes­ti cég készítette a moszkvai KGST-nalota belsőépítészeti munkáit is. A könyv­tár belsőépítészeti tervezője az iparművészeti főiskola épí­tészeti tanszéke. Nincsenek még partnerek a klímaberen­dezés, a felvonó, a távfűtés, telefonszere’és munkáihoz, ami meglepő, hiszen a SZÁÉV ezeket is el tudná végezni; időt is takarítanának meg, s nem lenne gond, melyik kivi­telező, mikor foglalja el a he­lyet. Milyen is lesz az új megyei könyvtár? A beruházási vál­lalat bonyolító csoportjánál egyelőre egy távlati kép és a szintenként készült alaoraj- zok segítségével böngészget­tük a tervezők e’gondo’ásait. Kovácsolt ioarművészeti al­kotás ékesíti majd az egyik homlokzaton a sütőharaszti fényezett sárgás mészkőbur­kolatot. A oillérsávok a lába­zattal együtt fehér műkőbo­rítással készülnek, az ajtókra és ablakokra óarany sötétítő- függöny kerül. A legreprezen­tatívabb helyek padlózatát és a lépcsőt vörösmárvánnyal fe­dik, a csendet igénylő olvasó­termeket szőnyegpadlóval bo­rítják. Felvonó köti össze az alagsori könyv- és folyóirat­raktárakat a kölcsönző- és ol­vasótermekkel, a szállítás megkönnyítésére. Sokszorosí­tóterem és a könyvkötészet kerül még az alagsorba. A földszint a gyerekeké. Na­rancsszínű műanyag borítás fedi a gyermekolvasó és köl­csönző falait. Mini színház­teremnek is megfelelő, csak­nem 150 személyes előadóte­rem lesz még a földszinten. Az épület szíve az első eme­leti nagy, szabadpolcos köl­csönző-olvasó, közel 750 négy­zetméteren. Klímaberendezés Szellőzteti ezt a hatalmas ter­met, amelyben jóval nagyobb forgalomra számítanak, mint a jelenlegiben; az új könyvtár állománya 225 ezer kötet lesz. Stúdiószerű kis fülkéket terveztek a zenei, nyelv­tani kabinet termébe, ezt a szobát is az első emele­ten rendezik be. Az irodák részben az első, részben a má­sodik emeletre kerülnek. A kivitelező első ígéretei az építési jellegű munkák be­fejezésére 1974. szeptember 30. Körülbelül egy évet vesz­nek igénybe a további mun­kák, tehát a legoptimálisabb számítások szerint is 1975 őszén léphet be majd az első látogató. (be) Művelődés az ipari szövetkezetekben ELSŐ HALLÁSRA NEM TÚL IZGALMAS a téma. melyet legutóbbi ülésén ' a KISZÖV elnöksége megvita­tott. ’ A megye 44 ipari szö­vetkezetének kulturális te­vékenységéről volt szó; mi­lyen eredményeket értek el, hogyan lehetne jobban ter­jeszteni a műveltséget, hogy a hazai és a világpiacon szereplő ipari termékek ké­szítői a kulturálódásban is előbbre haladjanak. A KI­SZÖV elnöksége által meg­vitatott jelentést olvasgatva a nem túl izgalmas témáról mégsem érdektelen kép alakul ki. Az első, ami fi­gyelemre méltó, hogy a KISZÖV megyei elnöksége fontosnak tartotta napi­rendre tűzni a művelődés helyzetét. Nem valamiféle alibiokből, hogy „kipi­pálják” ezt a napirendi pontot is... A szövetkezetek eddig is hallattak magukról a külön, léié kulturális rendezvé­nyeken. Elsősorban a ha­gyományos formák apolásá- Dan bizonyultak kitartók­nak: színjátszó csoportok, énekkarok, tánccsoportok fenntartására jelentős anya­giakat és szellemieket ál­doznak. De nem idegenked­nek az újszerű művelődési formáktól sem. Támogatói a klubmozgalomnak, első­ként léptek a szövetkezeti kulturális társulás eddig még járatlan útjaira is. Az eddigi eredmények számba­vételén túl azonban az, ipa­ri szövetkezetek művelő­déssel foglalkozó öntevé­keny társadalmi munkásai — és az őket támogató gazdasági és pártszervezeti vezetők — azt is felfedez­ték: nem célszerű elszige­telten, csak a szövetkezetek portáján belül szorgalmazni az általános és szakmai műveltség terjesztését. Erről így vélekednek: „Arra kell törekedni, hogy — nemcsak az ipari szö­vetkezetek — hanem a szö­vetkezeti ágazatok kultu­rális együttműködését elő­segítsük. így kerülhetjük el a szükségtelen párhuzamos­ságot, fejleszthetjük a még formális és kampányokra, egyes rendezvényekre leszű­külő kapcsolatainkat állan­dó, folyamatos, az erőket azonos célokért egyesítő együttműködéssé.” EZ A FELISMERÉS —ha mindenütt tetté érik — a legnagyobb lendítője lehet a művelődésnek. A korsze­rű népművelés aligha kép­zelhető el korszerű szem­lélet nélkül. Márpedig az elszigeteltség, a művelődés „felparcellázása”, ^ szűkös értelmezése nem vall arra, hogy már minden munka­helyen értenék a komplex népművelés lényegét, amely a sokoldalú és sokszínű - ha­tások, a széles skálán meg­valósuló- kulturálódás me­netrendje, a művelődés von. zóvá tételének receptje. Az ipari szövetkezetek most ar­ra törekszenek, .hogy egyez­tessék a művelődési prog­ramjaikat a többi szövet­kezettel, gazdasági szerv­vel, a művelődési intézmé­nyekkel, s így teremtsék még tagságuk általános és sok tekintetben sajátos mű­velődési lehetőségeit. Nem sajnálják a pénzt sem, le­gyen szó ismeretterjesztő előadássorozatról, az önte­vékeny művészeti csopor­tok támogatásáról vagy a megyében mind népsze­rűbb kulturális társulások­ban való részvételről. Biztató, hogy a nagykállói szövetkezeti kulturális tár­suláshoz hasonlóan Fehér- gyarmaton és Kisvárdán is megalakult a társulás, s Mátészalkán is foglalkoz­nak a létrehozásával. A szövetkezeti kulturális tár­sulások közösen készítik el a művelődési munkatervei­ket, programjukat, együtte­sen finanszíroznak értékes művészeti műsorokat. A si­ker azonban csak ott ígér­kezik tartósnak, ahol az új formát — a társulást — nem egyfajta csodaszernek tekintik, s nem a kulturális alapok egy kalapba fizeté­sére szűkítik le a művelődés ügyét. Valóban fontos lé­pés az addig elforgácsolódó pénzek egy kézbe adása* de ez csak első lépcső. Ha nem követi a tartalmi gazdago­dás, a művelődés lehetősé­geinek bővülése, az igények kutatása, kielégítése, az új­szerű forma üres keret ma­rad. Ez azonban nemcsak az ipari szövetkezeteken mú­lik, hanem a társszövetke­zeteken és valamennyi szer­ven, amely elősegítheti a* összehangoltabb művelődést megyénkben. AZ UJ ÉS IDŐSZERŰ PROBLÉMÁK iránti fogé­konyságot jelzi, hogy az ipari szövetkezetek művelő­dési feladatai között szere­pel a bejáró dolgozókkal va­ló törődés, a várakozási és szabad idő szervezetebbé té­tele, részükre klubszobák berendezése. Az ifjúság mű­velődését is az elsők között tartják számon. A nyíregy­házi ifjúsági ház építését nemcsak pénzzel, hanerrt társadalmi munkával is gyorsítják. Egyúttal éleget akarnak tenni a sok helyen elhangzott kérésnek is. hogy az ifjúság „elsőbbsége” mellett ne feledkezzenek meg az idősebbekről, a nyugdíjasokról sem. Ök iá kapjanak egy Szobát a ké­szülő ifjúsági házban. Javítani fogják a könyv­tárak vonzerejét is. hisz né­hány kivételtől eltekintve elhelyezésük, igénybevéte­lük jobb is lehetne. Van szövetkezet, ahol a könyvtár a klubhelyiségben van. Nagy a zsúfoltság. Másutt a folyosókra szorultak a szak- és szépirodalmi könyvek. A könyvek kölcsönzésével megbízott dolgozók nem mindig veszik komolyan a nyitvatartási, hiányzik a munkájukból a könyvek népszerűsitése. „Felfedezés, re” vár a 14 saját szövőik zeti könyvtár, ameb’ k"' ’ van, s megfelelő f ,s könyvállományával hasz­nos, tartalmas olvasnivaló­val láthatná el a szövetke­zeti dolgozókat. Érdemes többet törődni ezzel is. SZÓ VOLT A MŰVELŐ­DÉSI helyzetkép megvitatá­sánál a 215 szocialista bri­gádról is, amelyek több. mint 2100 tagja több se­gítséget, ötletet, helyi lehe­tőséget igényelne a kultu­rális követelmények telje­sítéséhez. Bár ez néni pusztán szövetkezeti prob­léma, úgy érezzük ebben is szükséges a „mélyszántás”, hogy a művelődés hogyan­jának gondjaival küszködő brigádtagok megkapják a serkentést. a lehetőségeket műveltségük gyarapításá­hoz. _. ... Pán Gém

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom