Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-09 / 290. szám

KELET-MAGYARORSZAö 9. »Mal 1972. áeeemUer 9. *—------------------------------­A kommunista pedagógusok hivatása EBBEN AZ ISKOLAI TANÉVBEN különösen szép és jelentős feladatok várnak a kommunista pedagógusok, ra. Hiszen most kezdődik meg a párt oktatáspolitikai határozatának gyakorlati megvalósítása. Azé a hatá­rozaté, mely hosszú évekre megszabja teendőinket ezen a területen. E határozat végrehajtása kötelessége a művelődés- ügyi szakapparátus dolgozó­inak, az állami főhatóságok­nak, valamennyi pedagógus­nak. Mi az a plusz, ami itt a kommunisták, az iskolák párttag pedagógusaira há­rul? Sokszor és sok helyen megfogalmazódott már jú­nius óta, hogy a határozat megvalósíthatatlan a peda­gógusok egyetértése, tudatos tevékenysége nélkül. S hogy e nélkülözhetetlen, alapvető feltétel meglegyen, azért a legtöbbet az iskolai párt- szervezetek és azok tagjai tehetik. „Arra kell törekedni, hogy minden kommunista peda­gógus értője, propagandistá­ja és példamutató részese legyen a megvalósítás nehéz és bonyolult feladatainak” — állapította meg az országos közoktatáspolitikai aktiva- értekezlet. Szükséges tehát, hogy minden párttag peda­gógus jól ismerje a határo­zatot és a legfontosabb do­kumentumokat, de necsak tényszerűen. Elsősorban ne­kik kell érteniük, világosan látniuk a határozatban meg­fogalmazottak társadalom- politikai összefüggéseit, miértjeit, a célkitűzések, fel­adat-megjelölések ideológiai, politikai kiindulópontjait. Tisztán kell látniuk a hatá­rozat fő kérdéseit: miért kell erőfeszítéseinket első­sorban az általános iskola és a szakmunkásképzés fej­lesztésére fordítanunk, mi a politikai jelentősége az iskolák színvonala kiegyen­lítésének stb. A határozat­ban megjelölt feladatok egy részének ideológiai-politikai összefüggései nyilvánvalóak — így a munkás-paraszt ta­nulók segítéséről vagy a vi­lágnézeti nevelésről mon­dottakban —, másoknál ez kevésbé szembetűnő — mint például a műveltség értel­mezése esetében, — s mind­ez még összetettebbé teszi a megértést, még szükségeseb­bé a gondos felkészülést. DE NEMCSAK A POZI­TÍV új terjesztőivé és er- jesztőivé kell válniuk a kommunista tanároknak, hanem egyúttal szembe kell szállniuk minden visszahú­zó, maradi elképzeléssel és gyakorlattal. Szemléletfor­máló munkájuk során ér­tessék meg tehát, hogy a határozat egységes egész, hogy feladataiból csak egy­féleképpen válogathatunk: mi az, amit nekem, nekünk meg kell tennünk egy adott poszton ahhoz, hogy mara­déktalanul megvalósuljon. Meg kell érteniük és má­sokkal is megértetniük, hogy nem kampánymunka előtt állunk, hogy öt vagy tíz év múlva sem mondhatjuk el: befejeztük iskoláink, tan­anyagaink korszerűsítését, a nevelők továbbképzését stb. A változásnak, a változta­tásnak kell természetessé válnia, de oly módon, hogy csak a beérett, megfelelően előkészített változásoknak tegyük ki az iskolát. Ebből az is következik, hogy a párttagok legyenek kezdeményezői azoknak a munkálatoknak, amelyekhez iskolájuk azonnal hozzálát­hat. szabják meg a tenni­valókat az adott iskola hely­zetének, körülményeinek és a határozat megállapításai­nak alapos ismeretében. A PART MOSTANI HA­TÁROZATA az iskola tevé­kenységén belül elsősorban az oktatásról és a szakkép­zettségről szól. Ez érthető, hiszen a kérdés „másik ol­daláról”. az ifjúság neve­léséről már korábban szü­letett érvényes határozat. Az oktatási határozat és a megjelent dokumentumok mégis több lényeges megál­lapítást tesznek a világnéze­ti, a közösségi, és az erköl­csi nevelés kérdéseiről, a munkára nevelésről, a sze­mélyiség fejlődéséről. A tan­intézeti pártszervezetek el­sőrendű politikai kötelessé­ge, hogy necsak az állami oktatás helyzetéről és fej­lesztésének feladatairól szó­ló határozat megvalósításán, hanem az ifjúságpolitikai határozat valóra váltásán is fáradozzanak. Ezért kívá­nunk újból emlékeztetni az ifjúságpolitikai határozatra, hiszen e két határozat, együtt fogja át a pedagógusok és a tanulóifjúság mindennapi életének területét. A tanintézeti pártszerve­zetek erejének egyik próba­köve lesz az, amit a határo­zat így fogalmaz meg: fej­lesszük a tantestületek szo­cialista demokratizmusát. Sokrétű, összetett munka ez is. Hiszen nemcsak azt je­lenti, hogy a pártszervezet bizonyos időszakonként be­számoltatja az iskola állami vezetőjét. A pártszervezet adjon politikai segítséget is — az ellenőrzésen, beszá­moltatáson kívül — az is­kolavezetésnek. Kezdemé- nyezően vegye ki részét a tanintézet társadalmi kap­csolatainak építésében a ta­nácsi és más állami, társa­dalmi szervezetekkel, pat­ronáló üzemekkel, intéz­ményekkel, s törekedjen e kapcsolatok tudatos politi­kai, pedagógiai felhasználá­sára. AZ ISKOLAI ÉLET DE­MOKRATIZMUSA feladato­kat ad az ifjúsági és gyer­mekszervezetekkel, vala­mint a szülőkkel kapcso­latban is. Fordítsanak meg­különböztetett gondot a pártszervezetek a gyermek. és ifjúsági mozgalom politi­kai irányítására. Ifjúságpo­litikai határozatunk egyik alapkövetelménye, hogy erősítsük a KISZ kommu­nista jellegét. Az iskolák­ban ki segítse elsősorban e feladat megoldását, ha nem a párttag oktatók, az iskolai pártszervezet? Az egyik legfontosabb te­endő az iskolák közötti színvonalkülönbségek csökkentése és a munka mi­nőségének javítása. A pártszervezetek fordítsa­nak gondot arra, hogy az iskolák belső tartalékaikat, lehetőségeiket a legcélsze­rűbben használják fel. Az oktató-nevelő munka helyi fejlesztéséből, korszerűsíté­séből kezdeményezően ve_ gyék ki részüket a kommu­nisták. Fordítsanak gondot a nevelőtestületek eszmei­politikai egységének megte­remtésére, illetve erősíté­sére, legyenek a szakmai­ideológiai továbbképzés elsődleges szorgalmazói. AZ ELMONDOTTAK csu­pán érzékeltetni kívánják a pártszervezetek munkájá­nak fontosságát. Az előttük álló-feladatok elvégzéséhez senki nem adhat valamiféle receptet, már csak azért sem, mert ez gúzsba kötné az alkotó kezdeményezést, sablonba merevítené az élet sokszínűségét. Még egy ilyen fontos kérdésről azon­ban szólnunk kell. Szüksé­ges, hogy — ahol csak meg­oldható — növeljék az önál­ló pedagógus pártszerveze­tek számát, s körültekintő pártépítő munkával erősít­sék a meglévő pedagógus­pártszervezeteket. Igényelték, várták a kom­munista pedagógusok a KB határozatát, tudva azt is, hogy az oktatási intézmé­nyek pártszervezeteire rend­kívül nagy felelősség és munka vár a határozat meg­valósításában. Hogy terve, inkből valóság legyen, ah­hoz a mindennapok szívós, következetes, csöppet sem látványos munkája szüksé­ges. Hanga Mária, az MSZMP KB munkatársa L. femtljánoY: Munkaidőben K imentem ma a strand­ra. Levetkőztem, jár­tam egyet a homokban. Rö­vid bemelegítés után ugrot­tam a vízbe. Alig buggyan­tam egyet, hallom, hogy va­laki kiabál nekem. Odanéz­tem, és kővé meredtem a csodálkozástól. Fegyka volt, a haverom. De hogy kerül ide? Most éppen munkában kellene lennie. Hogy én itt vagyok, az még csak hagyján. El tu­dom simítani bent az inté­zetben. Igazoltnak írják. De ő?! Hisz ő a termelésben dolgozik. — Szevasz, F egy a! — mondom neki. — Mi szél hozott ide? — Mi az, nekem talán nem szabad? — mondja ne­vetve. Kiügyeskedtem, hogy eljöhessek. Inkább te mondd, hogy kerülsz ide! — Nálunk ez roppant egy­szerű. Fogtam magam, és eljöttem simán. — Hoztam egy kis pon­tyot, gyere! Majd később fürdünk. Kijöttünk a vízből, vet­tünk sört, és leültünk be­szélgetni. — Most valahogy rosszul nézel ki, — mondja Fe- gya, — beteg vagy? — A hőségtől van, — nyugtatgatom a barátomat; no meg rengeteg a munka. — A munka megvár, ne félj! — nevetett Fegya, és indítványozta, hogy igyunk egy kis vodkát. Természetesen, egyetér­tettem. Van még idő, és a barátommal vagyok. Mért ne iszogatnánk egy kicsit? Elő­vettem a táskámból egy üveg vodkát. Fegya szerzett poharakat. Ittunk, meg he- verésztünk a homokban. Nagyokat hallgattunk, el­mélkedtünk. Én például a munkáról. Most is ellógtam — gondolom magamban. Biztosan elkapnak. A ne­gyedévi összesítést még mindig nem csináltam meg. Amint akad egy kis inni­való, füstbe megy a terv. — Min gondolkozol? — kérdi Fegya. — A harapni- valón? — Nem, Fegya — mon­dom neki, — a munkán tö­röm a fejem.' Én itt hűsö- lök veled, bent pedig való­ságos katlan van. Mindenki rohangál, valószínű, keres­nek engem. Lehet, hogy nélkülem is elkészítették volna az összesítést, de az asztalomban van. Becsuk­tam. Hátráltatom a kollek­tíva munkáját. — Én is — borult el Fe­gya arca — ezen gondolkoz­tam. Tegnap elrontottam két alkatrészt. A mai napot el­lógtam. Nem nézik jó szem­mel a munkatársak. Hisz nálunk mindenki egyért. — Te meg egyedül értük... a strandon — tréfálok vele, — úgy, hogy kvittek vagy­tok. — Pontosan így van — egyezett bele Fegya. — Kilencezer — a háztájiért Vencsellői tapasztalatok Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének Élelmezésügyi Vi­lágszervezete — angol rövidí­tésében FAO — felkérésére idén hazánkban is, megyénk­ben is pontos felmérés folyik mezőgazdaságunk helyzetéről, adatairól. Egy érdekes adatot talál­tunk a Szabolcs-Szatmár me­gyei felmérésben. Bevezeté­sül annyit, hogy terjed a háztáji földterület pénzben is kifejezhető értékű megváltá­sa Szabolcsban. Most ezenbe- lül egy figyelemreméltó adat: a legtöbb megváltási díjat egy hold föld háztáji megváltása után a vencsellői Szabadság Termelőszövetkezet fizette megyénkben: kereken 9 ezer forintot. Miért ér ennyit a vencsellői föld? — kérdeztük egyenesen, már érkezésünk pillanatá­ban Novák Lászlótól, a ven­csellői Szabadság Termelő- szövetkezet elnökétől. A válasz nagyon érdekesés elgondolkoztatóan messze vezet. •« On költség- számítással Az elnök első, kapásból adott válasza — miközben Sáfrán Ferenc párttitkár is bólogat — a következő: — Mert mi nem kukoricát ültetünk a háztájiba, hanem burgonyát. Méghozzá jó ven­csellői burgonyát. — Mennyit adott ez idén? — 80 mázsát holdanként. Akárhogyan is vesszük, en­nek az értéke 20 ezer forint körül jár. Tízezren felül van­nak a termelési költ­ségek, szántás, vetőmag, műtrágya, kiszedés. Annak a termelőszövetkezeti tagnak, aki nem maga vacakol vele a kis kapával, hanem átengedi nagyüzemi művelésre, a tisz­ta jövedelem jár. A teljes ho­zam. leszámítva a költsége­ket. Ez tavaly majdnem fillér­re 9 ezer forint volt. Idén sem sokkal kevesebb. Egészen pontosan kiszámítottuk már — hiszen aki pénzben kéri, annak forintban kell kifizet­ni: 8554 forint. — Hány holdat váltottak meg így? — 421-et. Majdnem, a felét az egész 850 holdas háztáji te­rületnek. A szerződés szerint szeptember 15. és december 15. között kell megcsinálni az elszámolást. Előkerülnek a szerződés- minták. Újabb vencsellői meglepetés. Kétfajta van. Az egyik az árbevételre szól, a költségek levonásával. (Ezért fizették a riport indításául szolgáló 9000 forintot a tava­lyi termés után.) A másik a nyugdíjasoké és a járadéko­soké. Ez viszont garantáltan Egyébként a mi kollektí­vánk olyan, amilyennek len. nie kell, jól összeforrott. A mester is közvetlen ember. Jól bánik az emberekkel. Ha meglátja is, hogy ittas j vagyok, eltussolja a dolgot. Nyugton hagy. — A mi főnökünk is libe-; rális ember — mondom Fe- gyának, — szid, szid, kiabál, utána elmegy. Megértő em­ber. Heverészünk és hallga­tunk. Mind a ketten elgon­dolkoztunk. Támadt egy ép ötletem: — Fegya! Emeljük poha­rainkat a kollektívára. — Kiittuk. Fegya elővett még egy pontyot. — Meg a főnökeink egészségére — mondtam. — Rendes emberek. — Ez persze tény! — mondja Fegya. Én azonban mégse iszom az egészégük- re. Ok talán isznak a mi­6TÍk.T6? — Nem félsz az istentől?! — mondom ijedten. — Ugyan mikor innának? Hi­szen ők dolgoznak. Czető Erzsébet fordítása egy összegben — évi, félévi, negyedévi, vagy havi bontás­ban, ahogyan a szerződő fél kívánja, 4200 forintot biztosít a nyugdíjas tagnak. (És még ezenkívül — csak mert nyug­díjas — 1000, vagy 800 forin­tot kap.) Miért? A nyugdíjasoknak biztos A vezetők összenéznek. Látszik, hogy ilyen éles fel­vetésre nem készültek fel. De becsületes, őszinte és hiteles választ adnak. Ez a termelő- szövetkezet, amelynek 1000 holdja a Tiszán túl fekszik, a szó szoros értelmében Bor­sod megyében. Jó földjeik 1000 holdja a Tisza árteré­ben. Kell mondani, mit je­lentett itt az 1970-es árvizes év? A legjobban kiszámított burgonyaföld — 28 mázsa is alig termett holdanként — sem hozott azoknak a tagok­nak, akik megváltották a ház­tájit már akkor is — holdan­ként 3 és fél ezer forintnál többet. A tag együtt sír és együtt nevet a termelőszövet­kezettel. Ha nagy a hozam, az ő megváltási ára is nő, hiszen, ha közösként is ő műveli. Ha kicsi a hozam, arra ő is „rá­fázik” — így mondják Ven- csellőn. De a nyugdíjasoknak nem akartak ilyen libikókát. Akkor kezdődött éppen a megváltás. Magasabban szab­ták meg, garantálták. Négy- ezer-kettőszáz forintban. A nyugdíjasnak. Akkor, ami­kor a dolgozó tag csak 3 és fél ezret kapott egy hold háztáji megváltásáért. Akkor ez ne­mes igazságnak tűnt. Most le­het, hogy helyesbíteni kell. De nem változtatnak rajta min-« den évben. . Amíg a háztáji látszólag részkérdéséről beszélgettünk — csak látszólag részletkér­dés ugyanis, hogy egy mező- gazdasági üzem egy hold föld­jének termelési haszna az egyik évben 3 és fél ezer fo­rint, a másik kettőben már 9 ezer —, néhány figyelemre^ méltó tény bukkant még elő. Tizenhat é?es tagok o Az egyik: minden közgyűlés anyagát, beszámolóját 8 nap­pal korábban megkapja min­den tag, hogy ideje legyen át­tanulmányozni és érdembe» hozzászólni. Itt nincsenek hosszú szónoklatok a közgyű­léseken. Ami hosszú volnaj azt előre megkapták. A gyű­lés mindjárt a vitával kez­dődik. így volt legutóbb, az alap­szabály-módosító közgyűlésen is. Lementek a felvételi kor­határral a 14 éves életkorig. Éltek vele azóta? Igen. Há­nyán? Hárman. Hadd írjuk ide a vencsellői 7000 hold leg­ifjabb részgazdáinak a nevét; a legfiatalabb, a 8 általánost éppen csak hogy elvégzett teljes jogú tagokét: ifjú Tóth Ferenc, Inklovics János és Vad Irén. Még egyikük sincs több 16 évesnél. De már ta­gok. És ha megváltják, nekik is jár a kereseten kívül az egy hold háztájiért a 9 ezef forint. Vencsellőn — ez a leg­jobb, amit elmondhatunk rói la — érdemes fiatal paraszt­nak lenni. Gesztelyi Nagy Zoltán IEGYZET Munkásfériimok MEGYÉNK EGYRE TÖBB ÜZEMÉBEN tartanak munkásfórumot. Miben is különbözik a munkásfórum a termelési tanácskozástól,' a brigádértekezlettől, vagy a röp- gyüléstől? A munkásfórum magasabb szintű, oldottabb lég­körű tanácskozás, ahol a munkások nemcsak az üzemrészt^ vagy a vállalatot érintő kérdésekre kapnak választ. A mun­kásfórumokon a várost, a községet, a megyét, sőt, az or­szágot érintő gondokról és eredményekről is szó esik, néha külpolitikai kérdésekre is választ kapnak a résztvevők. A fórum lényege, hogy a munkások kérdeznek, a párt-, a gaz­dasági, a tömegszervezeti vezetők pedig válaszolnak. De nemcsak kérdeznek a munkások, hanem be is számolnak eredményeikről, egyéni és közös gondjaikról és javaslato­kat is tesznek az üzem, a város, vagy a község fejlődésé­nek érdekében. A fórum kölcsönös informálódás, segítség- nyújtás a • vezetők és munkások között és egyik megnyil­vánulása ez az üzemi demokráciának. A Nyíregyházi VAGÉP Vállalatnál a fórumon a mun­kások először nem bérügyi és magánjellegű problémákat vetettek fel, hanem — á többi között — elmondták, hogy a vállalatnál rosszak a vízcsapok, sok a vízveszteség, pe­dig a vízzel takarékoskodni kell. Tehát a csapokat sürgő­sen meg kell javítani. Apróságnak tűnő dolog ez, mond­hatná valaki: ezt a munkások fórum nélkül is bejelenthet­ték volna az igazgatónak. De a nyilvánosság előtt, az ille­tékesek előtt elhangzott kérelemnek, bejelentésnek sokkal nagyobb hatása van. Ugyanitt a munkások a kereskedelmi ellátásra panaszkodtak. Elmondták, hogy a Rákóczi utcán több jelentős üzem és egy főiskola van. A munkába, illet­ve az iskolába járók egymáshoz közel 2 italboltot is érin­tenek. Az egyik italboltot jó lenne átalakítani tejivónakj A GUMIGYÁRBAN, A RUHAGYÁRBAN, a vas- és fémipari szövetkezetben is tartottak munkásfórumot, ahol jelen voltak a város párt- és tanácsi vezetői is. Hány la­kás épül Nyíregyházán, lesz-e változás a városi közleke­désben, a ruhagyár dolgozói számíthatnak-e jobb közleke­désre, mikor építenek a vasútnál alul-, vagy felüljárót, ho­gyan fejlesztik Sóstót? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések hangzottak el a fórumon, a kérdésekre a vezetők nyíltan és őszintén válaszoltak, ha pedig nem tudtak válaszolni; akkor a kérdést, illetve a javaslatot továbbították az ille­tékesekhez. Az üzemeket érintő kérdések között ilyeneket hallgattak a résztvevők: „Mikor számíthatunk módén; nebb gépekre, milyen lehetőségek vannak a továbbtanu­lásra?” A Záhonyban megtartott munkásfőrumon több; mint 500 kérdés hangzott el. A debreceni vasútigazgatóság veze­tője válaszolt a kérdésekre, problémákra, felvetésekre, ja­vaslatokra. Szó volt itt a lakáselosztásról, a mozdonyok és a gépek rossz kihasználásáról, a szociális létesítmények hi­ányáról, s több olyan dologról, amelyet az igazgatóság ve-; zetője addig egyáltalán, vagy nem eléggé ismert. A mun­kások által feltárt problémák ismeretének birtokában a vezetőknek könnyebb lett a dolga, s a feltárt problémád többsége a lehetőségeken belül megoldást is nyert. ' ­A KÖLCSÖNÖS TÁJÉKOZTATÁS, a kölcsönös segíti ségnyújtás hasznos lehet megyénk valamennyi üzemében; Nábrádi Lajo*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom