Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-06 / 287. szám

. ms. i&mm.i. Védjük meg elveinket! A. SZOCIALIZMUS és a kapitalizmus eszméjének küz­delme nemcsak világméretek­ben folyik. A marxista és ^ntimarxista nézetek nap mint nap összecsapnak ná­lunk is, a különböző munka­helyeken, a társadalmi és termelési gyakorlat minden területén. Éppen ezért, a kommunistáknak mindeniitt kötelességük a marxizmus— leninizmus tisztaságának óvá­sa, a párt politikájának vé­delme. Természetesen ahhoz, hogy a párttagok és a tömegszer­vezeti aktivisták szembeszáll­hassanak az ellenséges vagy téves nézetekkel, tudni kell: ki hogyan támad, milyen esz­közökkel tör a párt politikája ellen, és milyen módon lehet a káros törekvéseket, a tő­lünk idegen eszmék hatását leküzdeni. Az első, amivel tisztában kell lennünk, hogy a min­dennapok gyakorlatában ál­talában nem tudatos ellen­séggel áh -nk szemben. A té­ves nézetek hirdetői rend­szerint jóhiszemű, félreve­zetett, vagy ferdén látó em­berek, akiket megtéveszte­nek a gyakorlati benyomások, vagy hatással van rájuk a burzsoá propaganda. Ezért a harc nem ellenük, hanem téves nézeteik ellen folyik. Napjainkban különösen két területen támadnak bennün­ket: 1. A szocializmus építé­se során jelentkező hibákat, ellentmondásokat a rendszer lényegéből fakadónak tünte­tik fel. 2. Eredményeinket a legfejlettebb kapitalista or­szágok gazdasági, technikai eredményeivel hasonlítják össze, s ebből vonnak le el­marasztaló következtetéseket. Hogyan- jelentkezik ez a támadás az első probléma­körrel kapcsolatban? Ha va­lahol a szocialista elveknek ellentmondó esetet, tényt lát­nak, nyomban felteszik a kérdést: „Ez a szocializmus?” És a mi agitátoraink ilyen­kor nem egy esetben tehe*£t- lenül hallgatnak, ahelyett, hogy őszintén megmonda­nák: „nem, ez nem a szoci­alizmus, ez néhány ember­nek, esetleg egy rossz vezető­nek a hibás cselekedetéből fakad”. Egyesek, ha hanyagságot, felelőtlenséget látnak, azt is nyomban a szocialista rend­szer rovására írják. Pedig az nem más, mint az ellenőrzés, a felelősségre vonás hiányá­nak a következménye. Az alapszervezetben dolgozó kommunisták, tömegszerve­zeti aktivisták feladata ilyen­kor nem az, hogy megvéd­jék, kicsinyíteni vagy leplezni próbálják a hibákat, hanem az, hogy megkeressék a ha­nyagság, a felelőtlenség okait, és mielőbb megszüntessék azokat. Ha kell -- ha nem megy másként —, akkor mozgósítsák az egész kollek­tívát Teremtsenek olyan légkört, olyan üzemi, hivata­li szellemet, amelyben nincs élettere a hanyagságnak, a felelőtlenségnek. AZ ELLENSÉGES NÉZE­TEKKEL SZEMBEN a legha­tásosabb érv a helyes ' gya­korlat A szópárbajban eg<ik ember megcáfolhatja a má­sok nézeteit, de ezzel az el­lenséges ideológia nem semmisül meg, más emberek tovább terjesztik. Csakis a marxizmus helyes gyakorlata, helyes alkalmazása az, amely véglegesen rácáfol minden téves nézetre, amely meg­semmisítheti a vele szemben­álló ideológiai hatásokat. Válasszunk állításunk bi­zonyítására egy gyakorlati példát. A marxista tanítás szerint a szocialista építés időszakában az az .egyetlen helyes elosztási elv, hogy mindenki a végzett munkája szerint részesüljön a megter­melt javakból. Előfordul azonban, hogy egyesek mun­ka helyett ügyeskedéssel, más emberek rovására gyűjtik sa­ját javaikat. Mások viszont — akik helytelenítik a hará- csolást — nemcsak a hará- csolókat marasztalják el, ha­nem bírálják magát az elosz­tás elvét is, egyenlősdit kö­vetelnek. A kérdés megint csak az: mit tehetnék a kommunisták, a párt politikájának hirdeté­sére, elfogadtatására hivatott aktivisták? Magyarázzák az elv helyességét és próbálják kisebbíteni a torzulásokat? Nem! Akkor cselekednek he­lyesen, ha harcot indítanak a torzulások megszüntetéséért és érvényesítik a helyes el­vet a gyakorlatban. A párt- szervezet, a kommunista kol­lektíva sehol sem tűrheti el, hogy valakit érdemein felül bérezzenek vagy jutalmazza­nak. Mindenütt megvan a mód, a lehetőség arra, hogy a pártszervezet, a szakszerve­zet, az ifjúsági szövetség hal­lassa a hangját az anyagi ja­vak elosztásánál és megaka­dályozza a durva , torzuláso­kat. A kommunista kollektí­vának — és minden egyes párttagnak külön-külön is — kötelessége, hogy leleplezze azokat az embereket, akik mások bőrén élőskodnek. akik meg nem érdemelt jö­vedelemhez próbálnak jut­ni. ELVEINK VÉDELMÉNEK másik frontján — a kapita­lizmussal való összehasonlít- gatásban — sem lehetünk megalkuvók. Annál kevésbé, mert ha reálisan, igazságosan vetjük össze helyzetünket, akkor minden területen ki­bírjuk az összehasonlítást. Csodálattal állunk meg a nyugati gépkocsik előtt. Az angol, francia, német gépko­csigyártásnak százéves műlt­ja van. A mi autóbusz- és motorvonatgyártásunk alig néhány évtizedre tekint visz- sza, mégsem kell miatta szé- gyenko”";ink az összehasonlí­tásnál. Mennyivel kisebb az érdemünk? Az amerikai mezőgazdaság gépesítése a múlt század vé­gén kezdődött. A mienk 1950- ben. Az angolok a televízió­zást az 1920-as évek végén, mi az 1950-es évek végén kezdtük. A fejlett kapitalista államokban a háztartások gépesítése a századforduló idején kezdődött, nálunk 1950-ben. Milyen versenyfutás • ez? Száz évet és ötvenet kellett behoznunk húsz év alatt. Le vagyunk maradva? Le! De mennyivel? Néhány évvel? Ki futott jobban? Van ne­künk szégyenkezni valónk? Életszínvonal? Lássuk. Egy fraiicia munkás átlagkerese­te 1200 frank. A magyar mun­kásé 2300 forint. A frank ér­téke öt és félszerese a forint értékének. Ha a kereseteket összehasonlítjuk, a francia munkás csaknem a három­szorosát keresi, mint a ma­gyar munkás. Budapesten egy modern háromszoba- összkomfortos lakás bére, rezsije maximum 1000 fo rint. Párizsban 1200 frank (azaz mintegy 6500 forint). Egy átlagkeresetű francia munkás legfeljebb álmodhat modern háromszoba-össz- komfortos lakásról, de nem lakhat benne. Egy kiló mar­hahús nálunk 30—35 forint. Franciaországban 20—22 frank, (110—120 forint). A többit nem soroljuk. A ruha olcsóbb, a cipő nem. Tesssék beosztani a keresetet. Párizs csillog, Párizs cso­dálatos. A mi turistáink el- ámulnak a gyönyörtől, ha meglátják. Csak éppen azt nem veszik észre, hogy _ a fény, a pompa, a csillogás nem a munkásoké. Akik csa* egy-két hetet . töltenek Pá-, rizsban, azok végigsétálnak a Champs-Elysées-en, meg­állnak a Concorde téren, megcsodálják az Eiffel-tor- nyot, a Diadalivet, a Notre- Dame-t. de a munkásnegye­dekbe nem jutnak el. A pá­rizsi életről szerzett benyo­mások egyoldalú, „élménybe­számolójuk” , pedig emiatt gyakran félrevezető. BUDAPESTEN kisebb a fény és a pompa, mint Lon­donban, Párizsban vagy Ró­mában. De a külvárosban ugyanúgy öltöznek és ugyanúgy étkeznek az em­berek, mint a belvárosban. Ami szép és jó, az nem egye­seké, nem a kiváltságosaké, hanem mindinkább minden­kié! Nem is szólva a társadalmi; életről: a mi közösségünkről és a kapitalista társadalom­ról. Nálunk a munkásnak — bármilyen kicsi is — elhallik a hangja az igazgatóig. Ha kell, megmondhatja a magá­ét bárkinek. Elmehet iga­zával a járáshoz, a megyéhez bármelyik központi állan i vagy pártszervhez. Ott. a gyártulajdonos döntése elL i nincs fellebbezés! A tőke ér­deke a döntő. Lehet ellere tiltakozni, tüntetni, sztrájkol­ni, de a hatalom az övé. Minderre rá lehet mutatm; ki lehet fejteni, meg lehet vi­lágítani. A kommunisták re féljenek az ilyen vitáktól. Álljanak ki bárhol, bármikor, bárkivel szemben, nem ma­radnak alul. Szabó Sándor Andrej Kucsajev: Tavaszi zsongás — Timosa, te semmit sem érzel? — Nem. Semmit. Miért. Mit kellene éreznem? — Süket vagy a természet varázsa iránt? A természet ébredezik Timosa, és te nem veszed észre?! — Ébredezik? Honnan vet­ted ezt, Ljuba? Nem lehetsé­ges, hogy még szunnyad? — Nem, nem Timosa, éb­redezik. Tegnap a szomszéd kisfiú madárélelmet rakott ki az ablak párkányára. Még tetőszerkezetet is eszkábált fö’- ”’sőbb hallottam, hogy a madárkák ütemesen kopog­va csipegették az eledelt. — Rosszul hallottad Lju- bácska. A vízcsap csepeg a konyhában. Különben a fi­úcska se madáreledelt ra­kott ki az ablakpárkányra, hanem a sajátjukat, mivel már három hónapja, hogy ga­ranciális javításra elvitték a hűtőszekrényüket... — No mindegy, Timosa. A természet azért ébredezik, Á fejem oly nehéz. És ez mi mástól van, ha nem a tavaszi fáradtságtól? — Sajnos én itt most egy kis gázszagot érzek, lehet egy pici szivárgása a csap­nak, és attól nehéz a fejed. A gázszivárgás pedig nem a ta­vasszal van összefüggésben, hanem a rossz elzáró szelep­pel. — Nincs igazad, Timosa. Én mintha azt is hallanám, hogy mily. hangosan rikoltoz- nak a légben a szálló dar- vak. — A rikoltozást te a harma­dik szomszédból, Szerafim Ivanovics Hohlakovéktól hal­lod. A férjuram „neveli” a feleségét az egységes látás­módra. Ez pedig a vodkától van, nem a tavasz ébredésé­től. De nem ám Ljubácska! — Néha traktordübörgést hallok. Az csakis a határból, a tavaszi határból jöhet, Ti­mosa! — Nem sikerült ráhibáz­nod, Ljubácska. A motorzajt te Szumkin polgártárs ga­rázsából hallod. Uj autója van, annak a hangjában gyö­nyörködik mások bosszan­tására. — Akkor azt mondd meg, hogy miért akaródzik ne­kem elbőgni magam állan­dóan? Miért, ha nem a ta­vaszi zsongástól? — Azért mert az utóbbi időben igen elfáradtál, ki­Vízmű, csatorna Épül a „beregi főváros“ Az urbanizáció első lépései Vásárosnaményban A nagyközség státusz el- • nyerése óta Vásárosnamény fejlődése, elsősorban köz­művesítése — urbanizálódá- sa — vitathatatlanul meg­gyorsult, bár, mint járási székhely, korábban is ka­pott rendkívüli összegeket fejlesztésre. Az államtól ka­pott pénzhez mindig hozzá­adták — és ma is hozzáad­ják — a nagyközség pén­zét, s ennek eredményei, szinte mindenütt láthatók. A vízmű- és az ivóvízháló­zat már korábban kiépült, de az idén községfejlesztés­ből még további másfél millió forintot költöttek az ivóvízhálózat bővítésére. A főbb útvonalakon az idén lényegében befejeződik a csatornahálózat építése is. A két hálózat építése évekig tartott, de közmegelégedésre jelentős változást eredmé­nyezett a nagyközség életé­ben. ■ A bűvös másfél millió A fejlődés — természete­sen — nem áll meg, az idén is folytatódott, az új, további tervek szintén ígé­retesek, s van is még ten­nivaló bőségesen. Dr. Gör­bééi István, a nagyközségi tanács titkára csak második hónapja dolgozik Vásáros­naményban, de máris úgy ismeri a feladatokat és a tervekét, mintha évek óta. honos lenne a járási szék­helyen. A biztonság kedvé, ért azonban hívta Varga Istvánt, az igazgatási cso­port., -vezetőjét,!- .mopdjfán, hogy ő régi ember a tanács­nál, pontosabban ismeri . a helyzetet. Először is az idén elvég­zett munkákról beszélget­nünk. Épült két új iskolai tanterem, már tanítanak nenne. A Rákóczi utcai ál- ;alános iskola másfél millió 'orintos költséggel gyönyörű is modern tornatermet ka­pott, amely kész, csak át teli adni. Az iskola napközi otthonához 700 000 forintért íj. szép, jól felszerelt kony- rát építettek az idén. Ez is tész, üzemel. A Tisza part­ián, az úttörőtáborban szintén elkezdődött az _ új tonyha és ebédlő építése, le csak jövőre, a táborozás cezdetére lesz kész. Ez is násfél millió forintba ke­rül. Érdekes, hogy a legtöbb ;étél másfél millió forint. A nagyközség lakói, például, ■násfél millió forint értékű ársadálmi munkát végeztek íz idén. Másfél millió fo- •intot költöttek az idén a nagyközség területén a zárt jelvízelvezető csatornák merültél, Ljübocska. Nappal dolgozol az étteremben, es­te a Vendéglátóipari Tech­nikumban iskolában vagy, ha hazajöttél még megfőzöl másnapra, hajnalban pedig felkelsz takarítani, és telje­sen kikészít. Elmégy egy ideggyógyászhoz, és az pi­hentetéssel rendbehoz. De az sem függ össze a tavasz leheletével. — Timosa, akkor legalább vegyél nekem egy pecsét­gyűrűt. Kék rubinkővel, és az meg fogja hozni nálam a tavaszt, az igazi tavaszt. Ugye megteszed a ked­vemért? — Pecsétgyűrűt? Ráadá­sul kék rubinkővel? És, hogy ez fogja neked elhoz­ni a tavaszt? Az igazi ta­vaszt? Tudod mit? Nyisd ki az ablakot, az udvarit, nézz ki az udvarra, síagolj bele a levegőbe, a virágil­latba és rögvest megtalálod a tavaszt, az igazi tavaszt! Fordította: Sigér Imre. építésére is, de ez a munka jövőre folytatódik, mert a belvizek sok problémát okoznak. Emeletes házak utcája lakást — épít a nagyközség gi tanács. Két ház — 24 la* kás — szövetkezeti lesz. To­vábbi 48 lakást épít 1975-ig az OTP. A nagyközség két főút vonalának — Rákóczi utca és Kossuth utca —, valamint a Szabadság tér és a MÁV- állomás előtti tér teljes át­építése, korszerűsítése fo­lyamatban van. Ez négy­millió forintba kerül, ami­ből 800 000 forint községi pénz. A munka 1973. április végén fejeződik be. Az úgy­nevezett belső utcák kor­szerűsítése is folyamatban van. Kétmillió- forintért épí­tettek az idén szilárd út­burkolatot és 500 000 fo­rintért új járdát. összegben jelenleg legna­gyobb az új járási művelő­dési központ építése a Rá­kóczi utcában, a múzeum szomszédságában. Ez cél- csoportos állami beruházás és 16 millió forintba kerül. Távolabbi. 1975-ig tartó program az emeletes lakó­háztömbök építése. Nyitot­tak egy új utcát — egyelő­re Kis körútnak nevezik —, ahol háromszintes jházak épülnek, az első program szerint összesen 84 lakással. Ebből egy házat — 12 A távolabbi cél— Az új utca — a Kis korú» — kialakítása sok gondot okozott a nagyközségi ta­nácsnak. mert ki kellett sa­játítani — kártalanítással —, a telkeket és az új utca te­rületét is. Az ilyesmi min­dig bonyolult, gyakran pe­reskedéssel jár együtt. Si­került azonban minden problémát rendezni és ax új lakóházak alapozása el­kezdődött. A nagyközségben vannak már emeletes épületek, la­kóházak is, de kevés. Több, mint harminc vállalat, üzem, vagy üzemegység is dolgozik a nagyközségben. Ezek biztosítják az iparoso­dás folyamatát és további lehetőségeit. A távolabbi cél ugyanis az, hogy a fej­lődés, az urbanizálódás kö­vetkeztében idővel városi rangot kapjon Vásárosna­mény nagyközség. (szeneire!) JEGYZET Szószólók megbecsülése AZ EGYIK VÁLLALATNÁL TÖRTÉNT, hogy a külföldi jutalomüdülések megbeszélésénél az igazgató feltette a kérdést: „Kit küldjünk X. országba?...” S az szb-titkár csendesen megjegyezte: „engem”. A vezetőség tagjai meglepődtek, ilyenre még nem volt példa, hogy valaki saját magát jelölje. Különösen nem várták ezt az szb-titkártól, aki a mások szószólója, mindig a mások érdekében javasolt, kért szót. Mint kiderült, az elkeseredettség mondatta ki vele a szokatlan önjelölést. Úgy érezte, ő is rég megérdemelt volna egy jutalomutat, de mivel tagja az ilyen — és más kedvezményeket — megszavazó bizottságnak, so­hasem került szóba a neve. Munkatársai pedig úgy lát-' szik nem vették észre: egyszer ő is rászolgálhat a meg­érdemelt pihenésre, évek óta tépi az idegeit, hogy tisz­tességgel betöltse posztját, képviselje a dolgozók ér­dekeit... A folytatást nem követte csattanó, az szb-titkár ter­mészetesen nem fogadta el a felkínált jutSlofnüdülést. De alaposan zavarba hozta a résztvevőket. Elgondolkoz­tató az eset, meid a szakszervezeti tisztségviselők között jócskán akadnak olyanok, akik rászolgálnak a többi dol­gozót is megillető kedvezményekre, jutalmakra, de az iménti okok miatt háttérbe szorulnak. Legutóbb a Köz- alkalmazottak Szakszervezetének megyei bizottsága fog­lalkozott a témával. Megállapították, hogy a köz érde­kében végzett fáradozást nem mindenütt követi az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Nem arról van szó, hogy az szb-titkárok és hasonló megbízatást ellátók kiemelt bért, jutalmakat és más kedvezményeket kapjanak, ha­nem arról, ők is kapják meg azt, ami másoknak jár. Nem egyedi eset, hogy éppen ók nem jutnak üdülő- jegyhez, nem kérnek segélyt, mert úgy érzik, esetleg szemet szúr, furcsán hat. Példákat is említettek a me­gyei bizottságon: két szb-titkár hosszabb időn át táp­pénzes állományban volt, de nem kértek segélyt. A fe­lettes szakszervezeti szervek javaslatára kaptak B00—800 forintot. Ezért is fogadott el javaslatot a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei bizottsága, hogy évenként né­hány szb-titkámak a megyebizottság adjon üdülőjegyet. Kezdeményezze, hogy a legjobb munkát végzők része­süljenek jutalomszabadságban, s a 300 tagot megközelí­tő alapszervezeteknél tiszteletdíjat is kapjanak a dolgo­zók és a munkahely ügyes-bajos dolgaiban eljáró, azo­kat naponta intéző szakszervezeti tisztségviselők. Több szakszervezeti kitüntetéssel is honorálni kívánják a tit­kári teendőket hosszabb idő óta eredményesen ellátó dolgozókat. VAGYIS ARRÓL VAN SZÓ, — s ez nemcsak a közalkalmazottakra vonatkozik —, hogy a munkahelyi gazdasági és pártvezetés, a kollektíva becsülje jobban, vegye észre a közért munkálkodó tisztségviselőket. Páll Géz;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom