Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-22 / 275. szám

um mmtf» # SÄt»-M AÖY ARCRSZ A 0 8. («M Fűtik a Jésavárost 1975-ben készül el a nyíregyházi I w // hőerőmű Szünetelt a távfűtés a Jó- savárosban november 14- én. Ennek az volt az oka, hogy a TITÁSZ nyíregyhá­zi üzemigazgatóságának hő­erőművénél egy újabb nagy teljesítményű szivattyút he­lyeztek üzembe. Az órán­ként 500 tonna víztömeg mozgatására képes szivattyú segítségével jobban ki tud­ják elégheni a város nö­vekvő igényét. Az első szi­vattyút 10-én állították munkába és ezen a napon kezdődött meg a Jósaváros fűtése. Ez volt az első alka­lom, amikor a lakosság is észlelhette az új hőközpont építésének előrehaladását. A hőközpont építése csak egy része az erőmű bővíté­sének — mondja Dohanics László üzemvezető mérnök, — amelynek beruházási érté­ke 174 millió forint, s ed­dig már mintegy 105 millió forint beruházását fejeztük be. A hagyományos építke­zési elvektől eltérően az épületek többsége vasszerke­zeti elemekből készül. A munkások feladata az előre gyártott elemek helyszíni szereléséből áll, s így lé­nyegesen lerövidül a mun­kaidő. Nagyon szépek, ugyanak­kor időtállóak a csillogó alumínium lemezekkel be­vont üzemrészek. Elsősor­ban ezért alkalmazzák. Ter­mészetesen hagyományos anyagokat is felhasználnak. A kazánokat vízzel ellátó tápház hatalmas csöveit pél­dául csak a vasbeton ele­mek képesek megtartani. Csőrengeteg, kész utak, félig vagy egészen elkészült takarítás alatt álló épületek és munkást alig látni. Pe­dig jelenleg 100—110 ember dolgozik az erőmű területén, de többségében már a belső munkákat, végzik. Nagyon fontos, hogy vala­mennyi munkával időben el­készüljenek, hogy a rendel- kezésükre álló pénz elég legyen. Ez az oka, hogy a kényelmesebb megoldást je­lentő egy fővállalkozó he­lyett 30—35 vállalattal kö­töttek szerződést. A Tata­bányai Szénbányászati Tröszt és a Budapesti Ener­giagazdálkodási Intézet szakemberei a tervezőmun­kát végezték. Építőanyagot, berendezést többek között az Április 4. Gépgyártól, a Láng Gépgyártól, valamint a Magyar Hajó- és Daru­gyártól szállítottak. A gé­pek egy része olasz, NDK és jugoszláv import. A kivi­telezők között a Csőszerelő Vállalat munkásai mellett ott találhatjuk a Vegyiműve­ket Építő- és Szerelő Vál­lalat és a Diósgyőri Gép­gyár munkásait is. A válla­lok által vállalt munka értéke hárommillió forint felett kezdődik. A hőközpont jelentősége az, hogy tartalékkal Is rendelkezik maid. Az ösz- szes kazán a központra lesz kapcsolva, s így ha egy- egy közülük valamilyen ok­ból kiesik a termelésből, nem jelent problémát. Ezekkel az üzemi részek­kel egyidőben készítik a szociális létesítményeket, új irodákat. A mosdók, zu­hanyozók díszére válnának bármely szállodának. Gon­doltak a vidékről bejárókra is. Egy helyiséget bocsáta­nak rendelkezésükre, ahol várakozhatnak a vonatra. A bővítési, átalakítási munkát 1970-ben kezdték el. Még ebben az évben átad­ják a teljes sótalanítót, egy új típusú kazánt és a 25 millió kilokalória teljesít­ményű távfűtési hőközpon­tot teljes egészében. 1973- ban egy turbina, 1974-ben két 60 tonnás kazán és két pakuratároló kezdi meg a munkát. Az új erőmű tel­jes üzemelése 1975-ben ke­rül sorra. (bk) A jó alvás titka Mélyebben alszik, aki este lefekvés előtt meg­iszik egy pohár meleg tejet. Ha a meleg tejhez zab- pelyhet is kever, különösen mély és pihentető álomba merül. Ezt tapasztalta londoni or­vosok egy csoportja, akik tu­dományosan igyekeztek bebi­zonyítani, mennyi igazság rejlik ebben az álmatlanság elleni népi gyógymódban, amelv oly elterjedt ÉsZak-Eu- rópában. Az önkéntes jelentkezőket két csoportra osztották. Az egyik csoportban az átlagos életkor 22, a másikban pedig 55 év volt. Mindkét csoport tagjainak lefekvés előtt meleg tejet kellett fogyasztaniuk. Nyolc egymást követő éj­szaka tanulmányozták a cso­portok pihenését, mozdulata­ik számát, az enkefalográf görbéit és a következő meg­állapításra jutottak: a fiata­labb csoport tagjai több. mint 7 órát aludtak és az alvás vé­ge felé sokkal kevesebbet mozgolódtak, mint a többiek. Az idősebb csoport tagjai fél órával kevesebbet aludtak, mint a fiatalok, de a tejfo­gyasztás után ők is gyorsan álomba merültek és hamarabb jutottak el a mélyálom fázi­sába. Általában hosszabb ide­ig aludtak, mint azok a kor­társaik, akik nem fogyasztot­tak tej és zabpehely keveré­ket. Az angol tudósok vélemé­nye szerint a zabpehetlyel ke­vert tej egyelőre ismeretlen természetű pihentető hatást fejt ki a gyomor izomzatúra. A SZPUTNYIK novemberi száma A Szputnyik című szovjet folyóirat novemberi számá­ban „Kortársam, a petrolké­mia” című cikkében az Ural hegység déli részén elterülő mesés szépségű Baskir- földről, annak lakóiról ír. A 890 ezer főre tehető baskír népcsoport e vidék legősibb lakossága. A baskir karak­ter, a baskir kultúra mind a mai napig fennmaradt itt, bár 1920-ban egy néprajzi kutató felfigyelt a Dél-Urai lakosságának rendkívüli tar­kaságára, s azt a következte­tést kockáztatta meg, hogy a Dsl-Ural mintegy Európa és Ázsia küszöbét képezi, ame­lyen keresztül valóságos nép- vándorlás folyik Európából Ázsiába és megfordítva. A cikk arról szól, hogy az ipa­rosítás, a petrolkémia fej­lesztése, a modernizálás ho­gyan hat az őslakosságra. A novemberi szám az ol­vasók kívánságának megfele­lően folytatja a szovjet ál­lamférfiakról szóló portréit. Ez alkalommal Kalinyinről olvashatunk „Az elnök stí­lusa” címmel. A Szputnyik foglalkozik a szocializmus fejlődésének kérdéseivel, a közlekedésbiz­tonságával, egy Brecht-szín- mű e ' Ásával kalmük szín­pada ázol orvosi tárgyú cikke: ír a természetvéde­lemről, riportban ism teti egy hegyvidéki vízi erőmű építését, végigutaztatja az olvasót egy vasúti kompha­jón, a Kaszpi-tengeren ke­resztül. A Szputnyik színes képro­vata egy türkmén festő mű­vészetével foglalkozik. Egy másik cikk bemutatja, mi­lyen a mindig rendkívül íz­letes orosz kenyér. A könyvespolc rovatban Raszul Gamzatov népszerű dagesztáni költő művét ol­vashatjuk — ez alkalommal prózában. * Kiránduló- körzeíek a Bakonyban A Bakony idegenforgalmá­nak fejlesztésére tervet dol­goztat ki a Bakonyi Intéző Bi­zottság. A terv a Bakonyban 19—12 nagy kirándulóköz­pontot és 5—6 üdülőkörzetet jelöl majd ki. Egyebek kö­zött Bakonybél, Zirch, Döb- rönte, Farkasgyepü és Csesz­nek lényeges fejlesztését szorgalmazzák. Egy-két ki­sebb bakonyi község határá­ban hétvégi ház kiépítésére alkalmas körzeteket alakíta­nak ki. Bakonyszentlászló, Aranyosvölgy, Ördögárok és Zörögtető környékén ifjúsá­gi és turistakörzetet hoznak létre, Odvaskő környékén táborozásra alkalmas helyet jelölnek ki. Ugyancsak nagy kirándulókörzetet alakíta­nak ki a Gerence völgyé­ben. A vendégek fogadására éttermek, boltok, szálláshe­lyek sora épül majd fel. NEGYVEN ó napot kívánok, a Más­napos Újságtól jöttem, Ász Lajost keresem. — Én volnék az. Milyen ügyben tetszik fáradozni? — Először is gratulálni sze­retnék... — Hát már magukhoz is el­jutott a híre? — Persze! Mi is tudjuk, hogy Lajos bátyám negyven... — Igen, bizony negyven! Kereken negyven partit nyertem meg egyfolytában! Ugye hihetetlen? — Az, de mi nem erre gon­dolunk, hanem arra. hogy La­jos bácsi pont 40 éve dolgozik az építőiparban és ebből az alkalomból szép jutalmat ka­pott, nagy ünneplésben része­sült. — Mikor volt az már! Van annak vagy két hete. Ki em­lékszik már arra... — És az mikor volt, ami­kor a negyven partit meg­nyerte? — H&zswdéve. Lajos-nap­kor. De mindennap felemle­getjük! — Én most azt szeretném, ha a jubileum alkalmából visszaemlékezne arra a negy­ven évvel ezelőtti napra, ami­kor először kezdett dolgozni.... — Azt a napot én el nem felejtem, amíg élek! — Mi teszi emlékezetessé? — Az a három egyforma pofon, amit a mesteremtől kaptam. — Talán eltört valami be­cses szerszámot? — Nem, hanem már az első partiban ultit mondtam elle­ne. És meg is nyertem. Há­rom aduval, meg egy gyenge hajtószínnel! — Hagyjuk inkább a visz- szaemlékezést, beszéljünk a jelenről. Hogy él ma Lala bácsi? — Hát van egy kis házacs­kám Zöldmakkoson, onnan járok be mindennap a mun­kába vonattal... — És messze van az ide? — Ó nem, mindössze ti­zenkét osztásnyira... — Maguk mindenütt kár­tyáznak? — Nem, csak a vonaton, meg a munkahelyen. Otthon szigorúan tiltja Piros, a fe­leségem. — És maga ezt tűri? — Muszáj. Tetszik tudni, hogy az ultiban is a piros az erősebb. — Gyerekei vannak? — öf fiú: Vilmos, Hermán, Ulrik, Rezső. Walter. Amikor idáig értünk, azt mondtam: megállunk. Piros! Több név nincs a pakliban. Stüszinek, vagy Kuoninak mégsem ke­Kérem a panaszkönyvet „Kapjanak rajta!" — Panaszos levél nyomán liken „Többször vásároltam Su­per Nova borotvapengét az ilki 16-os számú vegyesbolt­ban, amit a boltvezető, Gerő Zoltán 4,60-ért árusított. Legutóbb e hónap 11-én dél­után akartam ismét venni, de mivel úgy tudtam, hogy a penge ára 3,10, kértem az üzletvezetőt, mutassa meg az árjegyzéket. Miután nem volt hajlandó megmutatni, a panaszkönyvet kértem, erre pedig azt válaszolta: Sem­mi közöm hozzá, mert nem vagyok szövetkezeti tag. Az­tán azt is mondta, ha nem tetszik, mehetek az isten­hez is panaszra.” Próbavásárlás — sikertelenül Röviden ennyi a levél tar­talma, amit a napokban kap­tunk egy ilki fiatalembertől. Az ő panasza nyomán a me­gyei tanács kereskedelmi fel­ügyelőségének segítségével próbáltunk meggyőződni a bejelentés jogosságáról, mi­után feltételeztük, hogy ha valóban drágábban adta a pengét a boltos, azt semmi­képp nem fogja elismerni. Az ellenőrzés egy próbavá­sárlással kezdődött és a kért áruk között ott volt a Super Nova is. Nekünk 3,10-et szá­molt érte, sőt a többi áru is rendben volt, mindössze a ke­nyérnél találtunk minimális különbséget, természetesen a bolt javára. Amit viszont ez­után talált az ellenőr, az már alaposan meghaladja a szabálysértés alsó határát. A pult alól először egy pálinkásüveg került elő, ami­ben még volt egy kis pálin­ka, aztán egy üveg vörös bor, abból még csak két de- cinyi hiányzott. Egy fiókban féldecis és decis poharak, mellettük egy kisebbfajta tölcsér, amelyikre az erede­ti vékony szára helyett egy műanyag szárat tettek. Ép­pen olyat, mint más boltok­ban. ahol a literes dugaszolt pálinkát szokták „kiporcióz-. ni” féldecis üvegekbe. Mi ebben a ráció? Csak annyi, hogy mondjuk a literes ve­gyes gyümölcs ára 82 forint, a féldecis palackoké pedig 5,20. így egy litert már 104 forintért lehet eladni, arról nem is beszélve, ha netán még abból a fél deciből is el­elcsípnek egy kicsit. Hiába a bizonyíték... Vajon ezt csinálja Ges;é Zoltán is? A boltban sem li­teres, sem féldecis pálinkát nem találtunk. Akkor minek a felszerelés? — Éppen ma vártuk az árut, de nem kaptunk. Pedig már annyian keresték ... Tesztelhetem a fiamat, nem igaz? — Mondja, Lala bácsi, a kártyán kívül érdekli magát valami? — Hogyne, kérem. Az iro­dalom, a színház... — Lám, ez nagyon derék... Ki a kedvenc írója? — Schiller. Merthogy a Teli Vilmos is tőle való... — És kit tart a legnagyobb színésznőnek? — Fedák Sárit. Az még a mórkontránál is nagyobb! — Nos, én nem is tartom fel tovább magukat. De miért nem dolgoznak most? Aka­dozik az anyagellátás? — Az bizony elég gyakran akadozik. Most is már több. mint egy fél órája, hogy el­küldtem a tanulógyereket egy pakli új kártyáért, és még mindig nem jött vissza... Úgy látszik, az itteni boltban nem kapott, be kellett menni neki a városba érte... Kadványi Barna A raktárban meglehetősen kevés árut találtunk. Két do­bozban viszont csodák csodá­ja, pálinkásüvegek. Egyik­ben a literesek, dugóval mindegyikben, a másikban a féldecisek: vegyes gyümölcs felirattal. A féldeciseken raj­ta még az ezüstpapír, csak a szájánál van megbontva, (így szokták palackozni más holtokban is, és akkor csak a papírt kell rá visszahajto­gatni). — Kapjanak rajta — mondja idegesen a bőit ve­zető — mikor az ellenőr ne­kem magyarázza, mit miért csinálnak. És neki van iga­za. A felügyelőség csak azért tudja megbüntetni, amin tet­ten éri és hiába minden egy­értelmű bizonyíték. ezért nem lehet felelősségle vonni. Míg a raktárban nézelő­dünk, megérkezik a pana­szos is, aki a borotvapenge ára miatt reklamált. A bol­tos szemébe mondja, hogy igenis becsapta, de Gerő elég dörzsölt ahhoz, hogy azt is letagadja. Sőt, még előt­tünk is alaposan megsérti a fiatalembert: „Részeg volt kérem, nem emlékszik rá, hogy mennyit fizetett.” És vajon a panaszkönyvet miért nem adta oda? — erre ugyanaz a válasz. A paflasz- könyvet ugyanis — amelyik­ben egyetlen bejegyzés sincs! — Gerő Zoltán olyan helyen tartja, hogy ahhoz a vásár­lók csak akkor jutüiak hoz­zá, ha odaadja. Táppénzen, vagy...? A vita tehát itt is „dön­tetlennel” zárult, az azon­ban bekerült a jegyzőkönyv­be, hogy a panaszkönyvet azonnal olyan helyre tegye, ahol kérés nélkül is be le­het írni. És ha netán valaki ittasan akar bejegyzést ten­ni, akkor éppen az írás iga­zolja majd ittasságát. A vizsgálat persze ezzel még nem ért véget: a pol­cokról lejárt szavatossági ha­táridejű „Viroma” szörp és kávé került elő, a hűtőszek­rényből pedig friss szalon­Még november 20-án, hét­főn is dolgoztak az útépítők Nyíreg3'háza új térparkján, az átépített Tanácsköztársa­ság téren. Mert bár az út­korszerűsítési munkákat már befejezték, a keddi mű­szaki átadás-átvételi eljárás előtt még az utolsó simítá­sokat végezték; festették a terelőnyilakat, az autópar- kirozó osztósávjait az útbur­kolatra. Talán sokszor bosszankod­tunk, míg bokáig kellett jár­nunk a homokban, porban — amiből a szemünkbe, szánkba is jutott, ha fújt egy kis szél, — botladoz­tunk a feltúrt tér gödrei­ben, íöldkupacain, a sister­gő, dübörgő munkagépeket kerülgetve, és a csatatér lát­tán nehéz volt elképzelni, hogy itt rend lesz valaha. Pedig alig három hónap alatt, szemünk láttára nyer­te teljesen újszerű képét egyik legnagyobb terünk a városközpontban, a NYlR- TERV tervezőinek elképze­lése szerint. A 6 millió 200 ezer fo­rintba került átépítéssel olyan teret kaptunk a régi helyett, amely újabb zöld sziget lesz a város szívében, azzal együtt, hogy körben a téren legalább 200 gépko­csi számára kialakított par­kírozóval a szaporodó sze­mélygépkocsik ilyen gondját is enyhíti a belterületen és a Béke-házak előtt vezető úton az átmenő forgalmat na, amit természetesen „ép­pen ma” vettek egy friss vá­gásból saját céljukra. Aztán még kiderült, hogy az egész­ségügyi papírok sincsenek rendben, a hitelesítésnél nem engedélyezték a mérleg további használatát, de azért ezzel mérnek, mert a köz­pont — a Vásárosnaményi Általános Fogyasztási és Ér­tékesítő Szövetkezet — nem adott másikat, mérni pedig valamivel mégiscsak kell. Végül a jegyzőkönyv meg­írására került sor és • akkor még valami kiderült. És­pedig az, hogy mindezt amit leírtunk, hivatalosan nem is a férfi, hanem a felesége kö­vette el, mert Gerő Zoltán a hónap eleje óta táppénzen van. Hogy mi bent talált ’c és bennünket ő szolgált ki? És hogy a panaszost is 5 szolgálta ki néhány nappal azelőtt? Segít a feleségének, aki őt helyettesíti, bár erről semmilyen meghatalmazása nincs a vásárosnaményi szö­vetkezettől. Furcsa kérdőjelek A jegyzőkönyv tehát az asszonyról készült és — mi­után táppénzes ember nem dolgozhat — így nyilván a büntetés is az asszony ne­vére lesz kiküldve. Azt azon­ban furcsának találjuk, hogy lehet egész nap a boltban a beteg férj, és hogy lehet, hogy a szövetkezet vezető­sége nem intézkedik hivata­losan is a helyettesítésről, a mérlegcseréről és hogy a belső ellenőrzés nem találta meg a lejárt szavatossagi idejű árut, nem kifogásolta, hogy a vásárlók nem tudják megközelíteni a panaszköny­vet és még néhány más ap­róságot. És végül nagyon bízunk benne, hogy arra is kioktat­ják: a vásárlók sértegetése helyett neki kiszolgálni kell őket. Méghozzá udvariasan! Balogh József is beköti az Irodaház el£ Mégis inkább park lesz, le­vegőt, embert frissítő nagy zöld terület. Az útépítőkkel szinte egyidőben a kerté­szeti és parképítő vállalat munkásai is megjelentek, s ahol az átalakítás lehetővé tette, hozzáláttak a parkp- kat körül ölelő tetszetős, fél méter magas kőkerítés, az úgynevezett támfalak építé­séhez és a tereprendezéshez. Üjabb egymillió forintba kerül, hogy parkká váljék a Tanácsköztársaság tér. Amíg az időjárás lehetővé teszi, dolgoznak a kertészek. Elszórják a fűmagot, kitele­pítik az előnevelt 10—Iá éves, földlabdába ágyazott ko­ronás fákat, így ezek már jövő nyárra hús árnyat ad­nak. Újratelepítik a szobor körül a rózsakertet is. Itt a szobornál, a régi kisvasú t- állomásig alakítják ki a pi­henőparkot. Előre gyártott betonlapokat helyeznek a talajra, kőlábakra szerelik a padokat és sárga salakkal 'borítják a sétautakat. Ta­vasszal itt gyönyörködteti a pihenőket a csobogó, váro­sunk újabb művészi dísze. Két rézkehelyből csobog aiá a vízfüggöny a kör alakú be. tonmedencébe. Addis is miénk lesz az új, tágas, rendezett tér, a ké_ nyelmesebb, gyorsabb közle­kedés lehetősége. Kedden délelőtt megnyitották a for­galom előtt a Tanácsköztár­saság terét. (k. c.) Tavasszal jön a „csobogó“ ÁTADTAK A FORGALOMNAK A TANACSKÖZTARSASAG TERÍT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom