Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-17 / 271. szám

■*”” Wi KoTtwa« nr. ÄBLCT-üfAOTAROWiÄfl Közlemény az MSZMP Központi Bizottsága üléséről (Folytat** » 2. oldalról) — Jó, hogy ar utóbbi idő­ben a szocialista munkaver­aeny-mozgalomban egyre in­kább a hatékonyság növelése, a minőség javítása, a hibát­lanul végzett munka köve­telménye kerül előtérbe. Fon­tos politikai feladat, hogy ezek a célok és követelmé­nyek a munkaversenyben, a szocialista brigádok vállalá­saiban még nagyobb súlyt kapjanak és a mozgalom egé­szére kiterjedjenek. — A munka hatékonysá­gának rendszeres emelése út­ján biztosítani kell, hogy a termelés szélesebb területein csökkenjen a termékek ön­költsége, főként a korszerű­ség és a nagy sorozatokban való gyártás fokozásával. In­tézkedni kell ss irányítás és a végrehajtás minden szint­jén a munka termelékenysé­gének további javítására, a korszerű termelői kapacitá­sok fokozottabb kihasználá­sára, az előállított termékek minőségének javítására, vala­mint a termelés önköltségé­nek, a rezsi- és az általános költségeknek a csökkentésé­re. — Az ötéves terv végrehaj­tása megkívánja a fegyelme­zett és intenzív munkát, a normáknak a bevezetett új technikával és technológiával lépést tartó folyamatos kar­bantartását ugyanúgy, minta jobb munka megkülönbözte­tett díjazását, a szocialista bérezés elvének jobb érvé­nyesítését. 9 IV. Életszínvonal9 szociális kérdések A X. kongresszus újólag megerősítette pártunk politi­kájának azt az alaptételét, hogy a szocialista társadalom építésének menetében a dol­gozók életszínvonalának rendszeresen emelkednie kell és több döntést hozott az életszínvonal kérdésében. A X. kongresszusnak az életszínvonalra vonatkozó alaptétele és határozatai a gyakorlatban megvalósul­nak. A lakosság teljes foglal­koztatottsága lényegében megoldott. Minden dolgozó osztály és számottevő réteg kereseti és lakásviszonyai, fogyasztása, egészségügyi, szociális, kulturális ellátott­sága javul, életszínvonala rendszeresen emelkedik. A kongresszus óta közpon­ti intézkedésekkel emeltük az építőipari, a közlekedési dolgozóknak, a fegyveres erők tagjainak, a pedagógu­soknak, az egészségügyi, az igazságügyi és egyes kulturá­lis intézmények dolgozóinak bérét. Emelkedett a családi pótlék, a nyugdíj, több köz­ponti és helyi intézkedés nyomán javult a nők, a fia- ' tál dolgozók helyzete. Ez a kedvező összkép ezonban nem homályosíthat- 3 a el, hogy az elmúlt két év­ben a kereseti viszonyok és ez életszínvonal általános .javnlása mellett egyes dol­gozó családok — különös­képpen amelyekben kevés a kereső, sok az eltartott, a |f 'rmek — életszínvonala alig vagy nem emelkedett. Kö­vetkezetesen kell dolgozni azon kongresszusi cél érde­kében, hogy a családi jöve­delmek közelítsenek egymás­hoz. Külön probléma, hogy az alapvető dolgozó osztályok és rétegek közül általában a munkások, különösképpen az állami nagyüzemi munkások keresete viszonylag kisebb mértékben emelkedett. A nyereségrészesedés egyen­lőtlen, néha igazságtalan megoszlása is rendezést kí­ván. A fogyasztási cikkek egy részének áremelkedése is érezhető teher a dolgozók számottevő részénél. , A kongresszus életszínvo­nalra vonatkozó határozatai­nak megfelelő végrehajtása érdekében az alábbi intézke­dések szükségesek: 1 A népgazdasági terv- nek megfelelően — az előző évek bérfejlesztéséhez hasonlóan — a bérből és fi­zetésből élő dolgozók kerese­te 1973-ban átlagosan 4—5 százalékkal emelkedjék. O Ezen túlmenően 1973. “• március 1-től külön központi bérintézkedéssel az állami ipar munkásainak és művezetőinek bérét átlago­san 8 százalékkal, az állami kivitelező építőipar munká­sainak és művezetőinek bé­rét pedig átlag 6 százalékkal fel kell emelni. A béremelést vállalatok és foglalkozások szerint, a kö­zelmúltban végrehajtott bér- fejlesztéseket is szem élőn tartva, differenciáltan kell Végrehajtani. Figyelembe kell venni a magasabb kép­zettséget, a teljesítményt, a nehéz fizikai munkát és előnyben kell részesíteni a nagyobb részt nőket foglal­koztató, több műszakban dol­gozó üzemeket. E központi bérintézkedés az állami lak­bér-hozzájárulás mértékét nem csökkenti.' Q A tanácsi dolgozók ju- talomkeretét a béralap 6 százalékára kell felemelni. /i| A Központi Bizottság fontosnak tartja, hogy a munka szerinti elosztás, az anyagi érdekeltség szocialis­ta elve következetesebben megvalósuljon. A megfelelő kereseti. arányok biztosítása érdekében a bértarifa-rend­szer részeként ki kell dol­gozni a szakmai bérek or­szágos táblázatát. Ezúton fo­kozottabban érvényt kell szerezni annak, hogy az egyes szakmák azonos gya­korlattal rendelkező, azonos teljesítményt nyújtó munká­sai ugyanazon skálájú alap­bért kapjanak az egész or­szágban, függetlenül attól, melyik iparágban, nagy- vagy kisüzemben, az állami, a szövetkezeti, vagy a ma­gánszektorban dolgoznak. A szakmai bértáblázatban is kifejezésre kell juttatni, hogy a magasabb képzettsé­get, a nagyobb erőkifejtést igénylő, illetve kedvezőtlen körülmények között végzett munkát az átlagosnál na­gyobb alapbér illeti meg. A dolgozók munkaide­• jének csökkentését elő­irányzó program szerint az iparban már megvalósult a 48 órás munkahétnek 44 órás munkahétre való csök­kentése. További tennivaló: — Az iparon kívüli egyes területeken lehetséges mun­kaidő-csökkentés keretében 1973. június 1-én kerüljön sor a 44 órás munkahét be­vezetésére — többletlétszám és bér igénybevétele nélkül — az államigazgatás terüle­tén. — A további munkaterü­leteken lehetséges munka­idő-csökkentésre, valamint ennek központi irányítására és ellenőrzési rendszerére a kormány a miniszterekkel és szakszervezetekkel együtte­sen dolgoztasson ki prog­ramot. A X. kongresszus az • életszínvonal, illetve a szociális ügyek központi kér­déseként foglalkozott a la­káshelyzettel. amelyben a kongresszusi határozatok vég­rehajtásával ugyancsak nem lebecsülendő javulást értünk el. — 1971—72-ben a terve­zett 143 000 helyett mintegy 155 000 lakás épül. A lakás­építés struktúrája azonban eltér a tervezettől, mert 8 ezerrel kevesebb az állami építésű lakás és 20 ezerrel több a lakossági építésű la­kás. A IV. ötéves tervben elhatározott 400 000 lakás felépítése összességében 1975 végére teljesíthető, am- a lakáshelyzet lényeges javí­tását eredményezi. Ezen be­lül azonban az állami segít­séggel épülő magánlakás­építés jelentős túlteljesítése mellett az állami lakásépí­tésben a IV. ötéves tervre « előirányzott feladatok, anya­gi okok következtében, mint­egy éves késéssel valósul­nak meg. Biztosítani kell, hogy a lakásépítési terv ke­retében a Budapestet és az öt kiemelt várost arányosan megillető lakások felépülje­nek. A lakáshelyzet további javítása érdekében: — A folyó ötéves tervben évente növekvő számú, és­pedig 1973-ban 33—34 ezer, 1974-ben 36—37 ezer, 1975- ben 40—41 ezer állami la­kás építését kell előirányoz­ni. — Lakótelepek tervezésé­vel, a beépítendő területek közművesítésével és más módon is fel kell készülni az V. ötéves terv mainál na­gyobb állami lakásépítésé­re. — A lakásépítő szövetke­zeteknél a készpénz-elő­törlesztés összegét lakáson­ként átlagosan 20 000 forint­tal csökkenteni kell; több- gyermekes munkáscsaládok. * nál egyedi elbírálás alapján az előtörlesztést teljesen el lehet engedni. — Ösztönözni kell a vál­lalatok munkáslakás-építési akcióit. Arra kell törekedni, hogy a munkások tehervál­lalásának mértéke kisebb legyen, mint a lakásépítő szövetkezetekben. A lakosság szükségleteit szolgáló építkezések és az életszínvonalat növelő más célok érdekében fel kell lép­ni a túlzott igényű, költsé­ges. tisztán dekoratív célo­kat szolgáló városközpon­tok, valamint a luxus jelle­gű magánvillák, * hasonlók építése ellen. *7 A Központi Bizottság * * a bérek, a szociális és lakáskérdések kap>csán fel­hívja az illetékeseket, hogy a tervezett intézkedésekhez szükséges pénzügyi, anyag- és árualapok fedezéséről gondoskodjanak. Ismét hangsúlyozza, hogy csak azt oszthatjuk el, amit meg­termeltünk, és a kibocsátott pénznek megfelelő árufede­zettel kell rendelkeznie. ft A X. pártkongresszus kötelezte a végrehajtó szerveket: intézkedjenek a meg nem szolgált keresetek, az elharapózott üzérkedés és harácsolás lehetőségeinek felszámolására. A Központi Bizottság megállapítja, hogy e hatá­rozatok végrehajtásaként számos célszerű intézke­dés történt. A visszaéléseket gátló szigorításokra került sor a mellék- és másodállá­soknál. Jogszabályokat al­kottak a lakás- és telek­üzérkedés felszámolására. Az árdrágítás, a spekuláció anyagi és büntetőjogi meg­torlása erőteljesebb és ha­tékonyabb lett. Az igazságos köztehervise­lés érvényesítése érdekében, további intézkedésként, meg kell vizsgálni a nem mun­kából eredő jövedelem (öröklés, ajándékozás, stb.), az ingó és ingatlan tulaj­donra vonatkozó megfelelő, átfogó adórendszer kidolgo­zásának és bevezetésének lehetőségeit V. Az ideológiai helyzetről Az ideológiai munkában, a tömegpropagandában, a tudományos és kulturális területeken is eredménye­sen folyik a X. kongresszus határozatainak végrehajtá­sa. Tovább erősödött társa­dalmunk egyetértése szocia­lista céljainkkal. Az ideoló­giai életben nőtt a marxista —leninista eszmék befolyá­sa. A közgondolkodásban erősödött a szocialista szem. lélet, tömegesebb és határo­zottabb a szocializmus nor­máitól idegen jelenségek, ideológiai és politikai torzu­lások elítélése. Pártunk számol azzal a ténnyel is, hogy társadal­munk világnézetileg még nem egységes. Az ideológiai élet, a közgondolkodás alap­vetően kedvező irányú fej­lődésével egyidöben és az­zal ellentétesen érvényesül­nek a szocializmustól ide­gen jelenségek és folyamatok is. Időnként felerősödnek a polgári, kispolgári jelensé­gek, a szocializmus nagy történelmi érdekeit és távla­tait szem elől tévesztő in­dividualizmus, önzés legkü­lönbözőbb formái, egyrészt jobboldali, másrészt ultrara­dikális nézetek jelentkeznek. A párt — eddigi politiká­jának megfelelően — azt vallja, hogy a negatív je­lenségek leküzdésében leg­fontosabb fegyverünk a párt ideológiai felvértezettsége és egysége, eszméink terjeszté­se, a marxizmus—leniniz- mus propagandájának elmé­lyítése, hatékonyságának erősítése. A kongresszusi határozatok jobb végrehaj­tása érdekében: "I A Központi Bizottság napirenden tartja a tudománypolitikai irányel­vek érvényesítésével kap­csolatos feladatait. Elkészült a távlati tudományos kuta­tási terv, amely jó alapot biztosít tudománypolitikai céljaink megvalósításához. 2 A társadalomtudomá­*"* nyokat jobban kell ösztönözni fejlődő szocialis­ta társadalmunk mai, való­di kérdéseinek feldolgozásá­ra és megválaszolására, és arra. hogy valóságfeltáró feladatunk mellett fokozot­tabb mértékben lássák el azt a szerepet is, amely a tudatformálásban, az embe­rek nevelésében, a helytelen nézetek elleni harcban há­rul rájuk. E téren hiányosságaink nagy része abból fakad, hogy a változó helyzetben felme­rülő új kérdésekre gyakran megkésve válaszolunk. Arra kell törekednünk, hogy a marxizmus—leninizmus al­kotó alkalmazásával, állás­pontunk világos kifejtésével, igazunk meggyőző bizonyí­tásával küzdjük le az an- timarxista nézeteket. Q A Központi Bizottság, * a kongresszus határo­zatát végrehaj tva, megtár­gyalta az állami oktatás hely«etét és megjelölte a tennivalókat. Most e hatá­rozat egységes értelmezése és végrehajtása a feladat. Társadalmunknak marxista világnézetű, kommunista meggyőződésű, önálló mun­kára képes, jól felkészült szakemberekre van és lesz még inkább szüksége. Ezért jövőnk építésének, szakem­berképzésünknek kulcskér­dése a szocialista közoktatás magasabb szintre emelése. Népünk általános mű­veltségi színvonalának emelése, a gyors ütemben növekvő tudományos és technikai ismeretek terjesz­tése, a szocialista kultúra alkotásainak népszerűsítése megköveteli közművelődési rendszerünk továbbfejlesz­tését, a rendelkezésünkre álló szellemi és anyagi erők összehangoltabb, céltudato­sabb felhasználását. Ezért két éven belül ki kell dol­gozni a közművelődés fej­lesztésének átfogó tervét. fit Az irodalom, a művé­99 * szetek követik a társa­dalmi életben bekövetkezett változásokat és egészében a szocialista eszmeiség jegyé­ben fejlődnek. Ugyanakkor a társadalomban meglévő ellentmondások esetenként eszmei bizonytalanságot okoznak, egyes alkotásokban mai életünk problémái fel­nagyítva. torzítva jelentkez­nek. másokban pedig a társadalom, a nép sorskér­dései iránt közömbösség ta­pasztalható. — Az irodalom, a művé­szetek területén folyó ideo­lógiai harcban nélkülözhe­tetlen fegyverünk a marxis­ta kritika, amelynek meg­alkuvás nélkül, elvi alapion kell ösztönözni, bírálni, esz­meileg befolyásolni az al­kotókat és tájékoztatni, ne­velni a közönséget. Az iro­dalom- és művészetkritiká­ban fokozni kell a szocialis­ta eszmék és alkotások mel­letti következetes állásfog­lalást, határozottan szembe kell szállni a giccs. a selejt terjesztésével, valamint a nyugati dekadencia „alkotá­sait” utánzó sznob polgári, kispolgári törekvésekkel. — Művelődéspolitikai irány­elveink szellemében növelni kell a művészeti alkotó- műhelyek, a lektorátusok, a kiadók, a szerkesztők ideoló­giai, politikai felelősségét, művészi igényességét. — A tömegkommunikációs eszközök, a sajtó, a rádió, a televízió támogassák bátrab­ban, kezdeményezőbben a szocialista művészet pozitív hagyományait és új hatásait, a ezzel is segítsék elő a mű­vészetek, a közgondolkodás szocialista fejlődését áZ A párt X. kongresszu­sa nyomatékosan hang­súlyozta a kultúra szerepét a szocialista tudat, a közgon­dolkodás, a közízlés alakítá­sában és fejlesztésében. Pár­tunk eddig is hirdette, most is kinyilvánítja, hogy szo­cialista társadalmunkban a művészeti alkotások, a kul­turális szolgáltatások, általá­ban a kultúra fontos társa­dalompolitikai ügy, és nem kereskedelmi kérdés. — A Központi Bizottság szükségesnek tartja e terüle­ten a gazdasági szabályozó- rendszer felülvizsgálatát az­zal a céllal, hogy a növekvő állami támogatás egyértel­műen a szocialista társada­lom számára fontos és érté­kes alkotásokat segítse. A szocialista eszmék • terjesztésében, a szo­cializmus vívmányainak szé­les körű hazai és külföldi propagálásában, a pozitív példák és kezdeményezések népszerűsítésében, a közízlés fejlesztésében kiemelkedően fontos szerepe van a sajtó­nak, a rádiónak, a televízió­nak. — A műsorokban és a pub­likációkban a fő figyelmet társadalmi rendszerünk ma- gasabbrendűségének, mély humanizmusának propagá­lására, a fizikai munka, álta­lában a jól végzett munka erkölcsi és anyag! megfee» csülésére. népszerűsítésére, a közösségi élet fejlesztésére, a szocialista hazafiság és in­ternacionalizmus elmélyíté­sére kell fordítani. — Következetesen érvénye­síteni kell azt az elvet, hogy ne kapjanak nyilvánosságot a szocializmussal szemben ellenséges, népünk érdekeit veszélyeztető irányzatok, al­kotások. ö Társadalmi törekvé- seinkkel összhangban mindenütt, minden fórumon élesen és határozottan vissza kell utasítani a népünk, nemzetünk érdekeit súlyosan sértő nacionalizmust, a szo­cialista hazafisággal össze­egyeztethetetlen kozmopoli- tizmust. Következetes és szívó* harcot kell folytatni az in­dividualizmus, az önzés, az anyagiasság, az emberi együttélés szabályait, er­kölcsi normáinkat semmibe vevő, eredményeinket lebe­csülő cinizmus megnyilvánu­lásai ellen. Hasonló határo­zottsággal kell fellépni a munka szerinti bérezés szo­cialista elvével szemben álló egyenlősdi és a demagógia minden jelentkezése ellen. Q Nagy fontosságú a párt hazai szövetségi politi­kájának és a nemzetközi po­litikában követett békés egy. más mellett élés e'vének he­lyes értelmezése ' ’eológíal munkában, a kuli—.ális élet területén. A párt e területen is fellép mindenféle korlá­tolt, szektás szűkkeblűség el­len, de sem az államok kö­zötti együttműködés, sem a különböző társadalmi erők közötti politikai szövetség nem jelentheti az ideológiai különbségek elmosódását, vagy elvi engedményt azan- timarxista nézetekkel szem­ben. A marxizmus—leninizm’» eszméjét mindenkor tisztán meg kell őrizni, hogy a párt be tudja tölteni ideológiai, politikai vezető szerepét a társadalomban. A párt így, s ezzel nyújtja a nem marxis­ta, nem kommunista szövet­ségeseinek azt a támaszt, amelyet azok mástól nem kap­hatnak meg, s nem is várhat­nak. Ezért is sokkal jobban meg kell élénkíteni a nem marxista nézetekkel szem­beforduló vitaszellemet; vilá­gossá kell tenni, hogy a vita a marxista ideológia eszköze, a marxista ideológusok nem mellőzhető kötelessége. VI. A párt működése, pártépítés A Központi Bizottság megállapítja, hogy a párt ál­talános helyzete kedvező. A párt egységes, a párttagság aktívan dolgozik a X. kong­resszus határozatainak vég­rehajtásán; tömegkapcsolatai erősek. A pártszervek és a pártszervezetek munkája to­vább fejlődött. Nagy több­ségük a központi irányelvek­nek és határozatoknak meg­felelően, nagyfokú önálló­sággal és kezdeményező ké­pességgel, mint az ügyek tényleges gazdája, területük elismert társadalmi vezető ereje dolgozik. A Központi Bizottság kriti­kusan vizsgálta a pártmunka gyengeségeit is. Megállapítot­ta, hogy a pártszervezetek és a párttagság egy része a párt­élet lenini normáit nem tart­ja be, nem megfelelően él a nagyobb önállóság adta lehe­tőségekkel, nem vállalja az ezzel járó nagyobb felelőssé­get. A pártszervezetek egy része a pártban meghonosodott de­mokratikus vita mellett nem érvényesíti azt a követel­ményt, hogy az egyik vagy másik kérdésben külön véle­ményt valló párttag munká­jában, nyilvános fellépéseiben mindenkor a párt álláspontját köteles képviselni és nem lép­het fel az ellen. Egyes pártszervezetek s munka menetében, az orszá gos érdekek védelmezése he lyett gyakran a rosszul fel­fogott helyi, csoportérdekeket hangoztatók uszályába kerül­nek. Vannak pártszervezetek, amelyek nem elég kezdemé- nyezőek, felülről várnak in­tézkedést olyan ügyekben és kérdésekben is, amelyekben joguk és kötelességük önálló­an eljárni, s amelyeket helyi­leg meg lehet és meg kell ol­dani. A X. kongresszus határoza­tainak végrehajtása érdeké­ben a párt belső életében az alábbi feladatokat kell meg­oldani : 1 Pártszervezeteink műn* kájában most kü­lönösen fontos, hogy képesek legyenek a dolgozó tömegeket lelkesíteni, megszervezni és vezetni a szocialista építő­munka soron lévő feladatai­nak megoldására. Ennek ér­dekében a párt szervezeteinek egységesnek kell lenniök a helyzet és a feladatok megíté­lésében. a párt politikájának következetes képviseletében. 2 Mind a feladatok meg- oldása, mind a tömegkapcsolatok további megszilárdítása szempont­jából elengedhetetlen fel­tétel, hogy a pártszer­vezetek, pártfunkcionáriusok, a párttagok legyenek eszmei­leg szilárdak, erkölcsileg fed- hetetlenek, vagyis legyenek mentesek azoktól a hibáktól, amelyek ellen harcolniok kell: a politikai kish'tűségtől csak­úgy, mint az álradikal’—'ous- tól, a hatalommal való visz­(FaUrtatáa a «. «IfcN t ém

Next

/
Oldalképek
Tartalom