Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-16 / 270. szám

«Me^-MACTAttöiiSKÄ« I. #éé Jegyzetek: LEHETSÉGES-E, HOGY EGY RENDE­LET helytelen értelmezése miatt dolgozó em­berek százait károsítják meg? Igen. Ese­tünkben ledolgozott, de ki nem fizetett túl­munkadíjakról van szó. Mondhatni véletle­nül bukkantak a láncolatszerű, sorozatos tör­vénysértésre a MEDOSZ megyei bizottságá­nak munkatársai. Rendszeres üzemlátogatásaik során vizs­gálják, hogy a törvényeknek megfelelően al­kalmazzák-e a bérezéseket, a béren kívüli juttatásokat. Nézték több helyen azt is, hogy a vállalati szakszervezeti bizottságok hogyan töltik be érdekvédelmi és érdekképviseleti feladataikat. E területen észleltek hibákat a Fehérgyarmati Vízgazdálkodási Társulatnál. Itt tapasztalták először, hogy helytelenül ér­telmezik az OVH 32/1967-es számú rendeletét, amelynek következményeként sok dolgozó részére nem fizették ki a túlórák után tör­vényesen járó túlmunkadíjakat. Parázs vitára került sor a MEDOSZ me­gyei bizottsága és az illetékes vízügyi társu­lat gazdasági vezetői között, míg végül is engedtek. Ennek nyomán a MEDOSZ megyei bizottsága a vízügyi ágazathoz tartozó vala­mennyi üzemnél, társulatnál célvizsgálatot tartott. Furcsa, de tény, hogy a megye csaknem valamennyi vízügyi üzeménél és társulatánál (Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság és 8 vízgazdálkodási társulat) egyformán rosszul, a dolgozók „rovására“ értelmezték és alkal­mazták az említett rendeletet. így néhány hónap alatt pontosan 1056 dolgozót rövidí­tettek meg túlmunka után járó túlmunkadíj­jal. Többségük fizikai munkás, összesen — a vizsgálat megállapítása szerint 45 174 órát dolgoztak túlmunkában, amiért részükre a túlmunkadíjat nem fizették ki. Ez összesen 243 ezer 874 forintot jelent. A MEDOSZ megyei bizottsága intézkedett, hogy a mulasztásokat sürgősen pótolják az illetékes gazdasági vezetők. KÉTSÉGTELEN, ELŐFORDULHATNAK apróbb hibák. De ezek főleg arra figyelmez­tetnek, hogy az illetékesek az OVH említett rendeletét nem tanulmányozták alaposan, nem figyeltek oda. Egyes vezetők csak a vál­lalati érdeket nézik, s megfeledkeznek a dol­gozók érdekeiről. S közben nem is gondol­nak arra, hogy ezzel szinte a népgazdasági érdek, a vállalati és az egyéni érdek ellen vétenek. Kétségtelen, hogy a szakszervezet — így a MEDOSZ is — a törvényes munkaidőn belüli foglalkoztatás mellett van. Ha ellen­ben indokolt a túlmunka egyes vállalatoknál, üzemeknél, nem kifogásolja. Szót emel azon­ban a dolgozók védelmében és ilyen esetek­ben követeli, hogy a túlmunkáért törvénye­sen járó túlóradíjakat fizessék is ki, SZÜKSÉGTELEN AZ ESETBŐL messze- menő következtetéseket levonni. Minden­esetre a MEDOSZ megyei bizottsága üzem- látogatásai, ellenőrzései hasznosak, nélkülöz­hetetlenek, megállapításai tanulságosak. Ar­ra valók, hogy a jövőben helyben intézzenek el sok olyan ügyet, amelyet most csak a fe­lülről jött vizsgálat tisztázhatott. Farkas Kálmán Amíg a takaró ér A csikók „szerelmese" E gy ideig kivárt a tsz- be lépéssel Nyírkér- csen N. Tóth József. Döntésekor pedig kikötötte, haés?k egy mód van rá, a csikók gondozását bizzák rá. Bárhol lenne másutt, nem rezné jól magát. Az igazat vallva, azért is várt eddig. h~ rv a kívánsága teljesíthe­tő legyen. „Valósággal szerelmese az a 'csikóknak” — indult el róla a szóbeszéd. S adott er­re okot eleget. Keveset törődik az étke­zési idők betartásával. Fele­sége nem egyszer hiába vár­ja reggelizni, ebédelni. Vé­gül utána viszi az ennivalót. Lakodalom, névnap, disznó­tor , sem számít. Ilyen alkal­makkor is határozottan áll fel n. .... "’V hogv nézzen a csikók közt. elvé- g---.se a dolgukat. Az egyik kiscsikóban az állatorvos sem nagvon bí­zott már. Nem akart szopni, .«átnyúlt, gyenge maradt. A ■'séges aondnzót a sírás :örnyé’\ezte. ölébe vette az apró jószágot, úgy vitte az Anyjához- A végtelenül gyengéd figyelmesség, a sze­rető gondoskodás eredménye nem maradt el. Nemcsak megmaradt a kis jószág, de fokozatosan erősödni, fejlőd­ni kezdett. Sőt mind erő­ben, mind fejlődésben el­érte a többieket. Az eset­ről hetekig, hónapokig be­széltek a nyírkércsi Lenin Tsz-ben, a faluban. A szabad karámhoz nem készíttetett a vezetőség fe­dett helyet. Szél, viharos zápor szabadon verte a nö­vendékállatokat. Gondozó­juk nem soká hagyta szó nélkül. „Adjanak valami fa- anvngot.- maid én megcsiná­lom a fészert — moncVa Tóth - Imre tanyagazdának. — Istállóba nem kötöm be a csikókat, tönkremegy a lábuk. Ezek nem ácsorog- hatnak egy helyben, mint a . hízómzr'- ' Meg is csi­nálta amit akart és jónak tartott. A fészert bálázott szalmával fedte be. Szalma­falat rakott az északi, szél- járásos oldalra is. Télen, a rendszeres járta- tás egy alkalommal kriti­kussá vált. Váratlan neki- vágtatással a határba ira­modtak a drága csikók. A hóban a nyomukat gyorsan befútta az erős szél. Más ta­lán azt sem tudta volna, merre induljon az állatok után. A kitartó, hűséges gondozó nem esett kétség­be. Tökéletesén ismeri ne­veltjeit s a módszereket, amelyekkel „megérteti” ma­gát velük. Kilométereket ment és füttyenteetett Egyszerre a már közeli, lombtalan téli erdőből előgaloppoztak ked­vencei. S kötél nélkül men­tek vissza utána. Csak néha egv-egy füttyszót hallatott. Meg is bámulták, amikor a csikók úgy mentek be nő. mint kotló után a csir­kék járnak. Idén másodszor került sor Százhetven vagon hagymát termeltek az idén a Tiszalöki Állami Gazdaság tiszaiadat üzemegységében. Képünk: szállítás előtt gép segítségével osztályozzák a vöröshagymát, (Elek Emil felvétele) Üt az arany fokozatig Zsurki évek „Pár lépésnyire az asztal, néhány másodpercnyi az út odáig. Sose hittem volna, hogy ilyen rövid idő alatt át lehet gondolni egy egész éle­tet. Mert előttem lepergett szinte mind az 53 esztendő, amit itt éltem meg Zsurkon. A cselédsor, amibe beleszü- lettem, majd a háború, a ha­difogság, aztán itthon az új kibontakozás, a sikerek és a kudarcok... Aztán már csak az erős kézszorítást érez­tem...” Bizalom újra és újra A Tisza koszorújában talál­ni Zsurkot, fenn a megye csücskében, fatornyós műem­lék templomával, új házaival, közintézményeivel. Széles ut­cák, betonjárda mindenütt. — Jó helyen települt a mi falunk, jók a természeti adottságok, a kitűnő minőségű föld meghálálja a kezek mun­káját. Aztán még valami: ér­deklődő emberek élnek itt, sok a tévé, a rádió, ölnvi új­ságot hord ma is a postás. Te­hát egyáltalán nem véletlen, hogy itt a megyében elsők kö­zött alakult meg a termelő- szövetkezet is a 40-es évek végén. Pénzes Béla akkoriban a földművesszövetkezetnél dol­gozott, de pártolóként az első pillanattól segítette a kicsi termelőszövetkezetet. 1954- ben egyhangúlag őt választot­ták meg a község párttitká­rává, s lassan két évtizede szavaztak bizalmat neki újra és újra. „Az a nyolc hét nagyon ne­héz volt hatvan telén. Mond­tam már. hogy itt jómódban éltek az emberek, a juttatott a nyírkércsi tsz-ből az N. Tóth József nevelte csikók értékesítésére. A vezetőség rábízott mindent, az előve­zetést az átvétel helyére, a vásár megkötését. így nem is láthatták otthonról, mi és hogyan történt. Hogy példá­ul a jó pénz okozott-e na­gyobb örömet vagy a sajná­lat voít-e naavobb. a ked­vesektől való megválás miatt. Maga vezette be a vág a: ,a és kötötte őket a vaskarikákhoz. Otthon nem akarják hinni az árakat, míg N. Tófh József elő nem veszi a pecsétes dokumen­tumokat. meg a pénzről szóló utalásokat. húsz—huszonegyezer forin. tért keltek el a hároméves csikók. Mind a hét. kivétel nélkül. Jó summa. Majd nem s venezer forin' És derülnek a tekintetek „Hát persze, exportra megy mindegyik” — mondta ki a VÓOcS .„„„íZí a csikó1’ szerelmese. így érthető. A B­földön gyümölcsösítettek, ér­tettek a jószágtartáshoz is. A mezőgazdaság átszervezé­sekor itt sokat töprengtek az emberek és nem volt könnyű érvelni. De sikerült, s hogy mindenki saját meggyőződése és akarata szerint döntött, jól bizonyította az átszervezést követő szorgalom. Nagyon szép termést sikerült betaka­rítani.” Késő éjszakákig Mégis felzúgott a falu: zár­számadáskor nem mutatkozott forintokban a szép termés, mert az akkori vezetőség ké­pességét meghaladta az érté­kesítés szervezése, 10 és 100 ezrek hullottak ki a markuk­ból. — Nem volt könnyű dolga akkor a pártvezetőségnek. Egyébként becsületes embe­reknek kellett a szemükbe mondani, hogy leváltják, mert nem képesek megfelelni a kö­vetelményeknek. Uj vezetőség. új elnök, szakképzett emberek az üzemágak élén — mindez gyorsan érződött az eredmé­nyekben is. 1965: egy mun­kaegység már többet ért 50 forintnál. 1968: egy tag évi átlagjövedelme meghaladta a 24,5 ezer forintot. Aztán to­vább : nagyarányú gépesítés­hez kezdtek, mert a közeli ipari üzemek, meg a vasút „elszívta” a sok jó munka­erőt, kevés volt a dolgos kéz. Az új vezetőség felismerte, milyen kedvező lehetőség kí­nálkozik itt az állattenyész­tésre, hozzálátott annak ki­alakításához. Négy profilra „álltak be”: állattenyésztés, gyümölcstermelés, gabonafé­lék, s természetesen kapások, takarmány a jószágoknak. Pénzes Béla nem említi, mi­lyen erőfeszítéseket végzett akkor a pártvezetőség — pe­dig Zsurkon mindenki jól tudja, hogy nem hiába vjká- goltak gyakran késő éjszakáig a pártirodán: ők is keresték a legjobb megoldásokat, s azt. miként lehet minden emberi a jó elképzelések szolgálatába állítani. 4 falu érdek? Mint pártoló tag volt Pén­zes Béla a termelőszövetkezei oárttitkára. míg 1968-ban az ő életében is fontos változás- történt. Ekkor az elnököt — Czine Ferencet — más faluba irányították, s új elnököt vá­lasztottak Bogár László sze mélyében. — Jöttek hozzám és mond ták, úgy lenne jó ez a veze­tőség, úgy tudná folytatni a munkát, ha elvállalnám a? elnökhelyettesi posztot. Mi tagadás, egy kicsit sajnáltam a földmű vessző vetkezetet. ahol kétszer kaptam Kiváló dolgozó kitüntetést, s ahol szerettek, megbecsültek. De a falu érdeke így kívánta, hát vállaltam, s azóta vagyok elnökhelyettes és párttitkár. Helyettes elnökként Pénzes Béla az állattenyésztési üzemágat „patronálja”. Nem­csak a korábbi állatlétszámot sikerült növelniük, elsősorban, a jó minőségre „mentek”, je­lentős exportmegbizásoknalc tesznek eleget. Egy év alatt — 1970-re — megduplázódott az állattenyésztés árbevétele és elérte a 6 milliót. Másutt is jelentkezett a jól szervezett munka gyümölcse: csaknem 130 vagonos a^matermésük­nek 86 százaléka exportor- nősítést kapott. Szélesedő keretei: De milyen a sors! Am1’- >r már könnyebben léhePek volna, akkor újra nagy tuba vágták a fejszét: azt kezdték vizsgálni, meddig juthatnak a „zsurki keretek” között és mivel kecsegtetne később e -v fúzió a záhonyi tsz-s/el. Zsurkon egyesek hallani sem akartak az egyesülésről, mert hozzájuk képest az a tsz „s; -- gény” volt. (Olt „csak” 50 forintot ért a munkaegység. Zsurkon pedig már 78 télé tartott!) — Mit tehettünk? Újra nya­kunkba vettük a falut, kis- gvűléseken számolgattunk, bizonyítottunk: ha egyesítjük az anyagi forrásokat, mindkét helyen gyorsabban haladha­tunk előre. Végül ezt a csatát is megnyertük. 1970. január elsejével „egy fedél alatt” va­gyunk a záhonyiakkal, meg a győröcskeiekkei. S nem kel­lett soká várni, míg eloszlot­tak a kételyek: tavaly mar 17 millió volt az árbevétel, jutott osztásra, készpénzfize­tésre. beruházásra, de még tartalékolásra is bőven, ne­hogy zavarba jöjjünk. Most közös a tanács, a tsz, nagyközségi pártbizottság n egyeztetik a települések gond­jait, teendőit. S Pénzes Béla végrehajtó bizottsági tag a tanácsnál, a pártbizottságnál. inúti mentem. „Amíg mentem ki az rszía-* lig, az is eszembe jutott, hogy hányszor hült ki otthon a va­csorám. mert hiába várt ha­za n feledésem. amíg a bajo­kat töviről hegyire meg ne n táréval tűk . vc-ony jut ‘-’k azok a fiatalok is. okik Zsurkról kerültek egyetemre, főiskolára. a katonasághoz: nekik én diktáltam a helyi íavaslatot.” Az aszta! ahová Pén-’es Bélát szólították november 1- én. a megyei pártbizottságén volt Ott nváltották át neki a Magvnr Nénköz+ársaság El­nöki Tavávsa által arjonií fi­zott kitüntetést, a Műn'-- ;r- demrend arany fokozatát Angyal Sáaúot ust. aw««» m Tanulságos vizsgálatok MINDJOBBAN IGAZOLÓDOTT: az alapkövetelménytől elütő tevékenység kilóg a gazdasági egységből. Szükségtelenül von el anyagi és egyéb erőket, a ráfordítások nem állnak arányban a tsz erejével és' feladatával. A tsz végül is a múlt évet több. mint más­fél millió alaphiánnyal zárta. S a megyei ta­nács határozata értelmében, a paplanüzemet a tsz-nek ez év szeptember végére fel kel­lett számolnia. A Nyíregyházi Konzervgyárral kötött legutóbbi megállapodás szerint a tsz-ben a gyár részére félkész árut állítanak elő. Zöldpaprikát, gyümölcsöt tisztítanak, szeletel, nek. szezonban sárgabarackot magtalaníta- nak, feleznek. S miután a saját anyag el­fogy. utánpótlásról a gyár gondoskodik. A tsz-nek ezzel szinte semmi beruházási köte­lezettsége nincs. Kezdettől hetven—nyolcvan nő rendszeres foglalkoztatására nyílt lehető­ség. Télen pedig ezek száma száz-százhúsz is lehet. A megállapodásban kikötött időtermi­nus ugyanis nyár közepétől kezdődően tíz hónapon át tart. Az így foglalkoztatott nők naponta — teljesítménytől függően — ötven- száz forint közt kereshetnek. S nem kisebb a jelentősége, hogy ezután a melléktevékeny­ség után — az előző sikertelen próbálkozás­sal szemben —, a tsz-nek mintegy három- százezer forint bevétele származik. Asztalos Bálint KÉT ÉVE ORSZÁGOS ÚTRA kelt a kó- taji Uj Erő Tsz négytagú küldöttsége. Pap­lankészítő üzemeket és azok készítő módsze­reit keresték. Merthogy ilyen ipari tevékeny­ségben láttak mentőövet gazdasági erősödés­re, lehetőséget nőtagjaik foglalkoztatására. Sikerült Is használt gépeket vásárolni. Eze­kért és az alapanyagért csaknem negyedmil­liót (230 ezer forintot) fizetett a tsz. Mindjárt kezdetben látszott, hogy a közel százötven munkára váró nő foglalkoztatását is csak minimálisan javítja, de meg nem oldja a paplankészítő üzem. Csak nyolc nő beállításával indult a paplanrészleg, később tizenhatra, majd végső fokon huszonnégyre növekedett az ott foglalkoztatottak száma. A tollfeldolgozó és paplankészítő tevé­kenység alapjában a tízezres libaállomány tartására épült. S a társulásra a kisvárdai baromfifeldolgozó kombináttal. Helyesebben, később az onnan kikerülő tolitömeg feldol­gozására. Az üzemrész működtetéséhez a Könnyűipari Minisztérium külön engedélyé­re volt szükség. És megint útra kelt a tsz- vezetőség, hogy nagyvállalatoktól az alap­anyagot biztosítsa, az értékesítésnek utat nyisson. Anyag azonban nem volt. Rengeteg tervezési, tanácskozási és szervezési energia fecsérlődött, kifizetetlen idő veszett el. Ami más, a közvetlen feladatok intézésében nyilván reális eredményeket hozott volna.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom