Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-10 / 239. szám
5. oldal KELET-MAGYARÖRS2AÖ 1972. október W. KOMMENTÁR: Születésnapi elismerés Lakónegyedeket, gátakat bombáztak az amerikai légi terroristák Elnökválasztás *72 Délelőtt usziba, délután moziba ••• Egy Uj-Delhiből keltezett távirati jelentés hétfőn hírül adta, hogy Indira Gandhi, India miniszterelnöke Ahmadabad- ban, egy tömeggyűlésen beszédet mondott, amelyben egyebek közt hangsúlyozta, hogy kormánya független külpolitikát folytat és ez a külpolitika az ázsiai népek békéjének és b~"át- ságának előmozdítására szolgál. Egy még fontosabb, vasa-''’ni távirati jelentés egyebek közt azt demonstrálja, hogy ak Ázsia, de az egész világ népeinek békéjét és barátsága, mozdítja elő az indiai külpolitika. Ez a vasárnapi jelentés azt adta tudtul a világnak, hogy India'és a Német Demokratikus Köztársaság felveszik egymással a diplomáciai kapcsolatokat, méghozzá a legmagasabb szinten: rövidesen nagykövetcserére kerül sor a két ország között. Bizonyára nem véletlen, hanem a jószándék további gesztusa India részéről, hogy ez a bejelentés éppen a Német Demokratikus Köztársaság fennállásának 23. évfordulóján, az NDK születésnapján hangzott el. A publikáció napját nevezhetjük akár születésnapi ajándéknak is, noha maga a tény nem az. A tény ugyanis — az NDK elismerése — nem ajándék, hanem logikus lépés, a helyzet reális felismerésének jele. A Német Demokratikus Köztársaság már régen túl van azon, hogy létét bizonygatni kelljen: eredményei beszélnek helyet te a politika, a népgazdaság, a kultúra és — mint a legutóbbi müncheni olimpián ezt oly szembeszökően észrevehettük — a sport területén. India immár a harmincharmadik állam, amely elismeri az NDK államiságát és diplomáciai kapcsolatok felvételével realizálja azt. A két ország között hosszú ideje jó már és mindinkább javuló a kapcsolat, politikai, külgazdasági és kulturális téren egyaránt. A diplomáciai kapcsolat megteremtése e folyamat újabb láncszeme, de több is ennél. Mint Erich Ho- necker, az NSZEP első titkára rámutatott, a nagykövetcsere nemcsak a két ország viszonyára gyakorol pozitív hatást. Kihat ez az egész Világhelyzetre, Európa és a világ békéjének, biztonságának további megszilá dításához jelent újabb, komoly hozzájárulást. „A nemzetközi fejlődés tanúsága szerint sürgető követelmény, hogy az összes államok normális nemzetközi jogi kapcsolatot létesítsenek az NDK-val” — írja a Neues Deutschland. Nem is kétséges, hogy a 33. ilyen államot nem sokára követni fogja a 34., a 44. és sorra a többi. Scheel — pekingi útja Kedden a kínai külügyminiszter meghívására Peking- be érkezik Scheel, a nyugatnémet diplomácia feje, hogy aláírja a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló előzetesen már kidolgozott megállapodást és tárgyalásokat folytasson a kínai vezetőkkel a kétoldalú kapcsolatokról, valamint a nemzetközi helyzetről. A kínai sajtó a diplomáciai kapcsolatok felvételéről és Scíteel meghívásáról szóló hírt ugyanazon a napon közölte, amikor a kínai—japán diplomáciai kapcsolatok felvételét bejelentő közös közleményt publikálta — szeptember 30-án — de külön nem kommentálta a megállapodást és az egyidejű közlés tényétől eltekintve nem vont párhuzamot a két esemény között. Ha közvetlenül kínai kommentár nem is született, a pekingi megfigyelők jelentősnek tekintik azt a térlyt. hogy a oekingi sajtó, amelynek még egy évvel ezelőtt is egyik kedvelt célpontja volt az „újjászületett német militarizmus” és a szovjet—nyugatnémet szerződés aláírása után heves támadásokat intézett a Brandt-kormány, sőt személyesen Scheel ellen is az utóbbi hónapokban teljesen beszüntette ezt a polémiát. Bár a kínai sajtó egyes utalásaiból világosan kitűnik, hogy a pekingi vezetés bizalmatlanul tekint a bonni kormány „keleti szerződéseire”, a sajtó, ha röviden is, de tényszerűen számolt be idén a berlini négyhatalmi megállapodásról, a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikálásáról, majd a lengyel— nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Scheel pekingi tárgyalásai során a figyelem középpontjában a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése mellett a két félnek az európai helyzettel kapcsolatos (erősen különböző) álláspontja, a két német állam ENSZ-tagságának kérdése, a Közös Piac és annak esetleges kínai elismerése, valamint a nemzetközi helyzetről folytatandó eszmecsere áll majd. Amerikai vadászbombázók vasárnap több, mint 310 bevetésben, B—52-es óriás bombázók pedig vasárnap és hétfőn több, mint 50 bevetésben támadták Észak-Vi- etnamot — közölte hétfőn délben a saigoni amerikai hadvezetés. A Ha Long öbölben fekvő Hong Gai bányaipari központ és kikötőváros polgár- mestere elmondotta, hogy az amerikai légierő gépei május 10-től szeptember 30-ig 172 alkalommal bombázták a város lakónegyedeit. és közvetlen környékét. Több mint 2700 különböző típusú bombát szórtak le, s rakétákkal lőtték a sűrűn lakott negyedeket. Légitámadásaik nyomán Hong Gai város 45 000 lakosa vált hajléktalanná, mintegy 600 személy vesztette életét és sebesült meg. Húszezer gyermek nem járhat iskolába, mert a légi agresszorok eltörölték a föld színéről a város 16 iskoláját. A bombázások nyomán 3000 lakóház, számos oktatási, kulturális és egészségügyi létesítmény, üzletek és közhivatalok egész sora dőlt romba. Megrázó képet adott az amerikai légitámadások okozta pusztításokról Nam Dinh észak-vietnami textilipari központ polgármestere is. Elmondotta, hogy amerikai repülőgépek május 6-a óta 33 alkalommal támadták a 180 000 lakost számláló várost. A bombázások következtében Nam Dinh épületeinek 70 százaléka hever romokban. A VDK külügyminisztériumának vasárnapi nyilatkozatából kitűnik, hogy az amerikai légi agresszorok szombaton ismét bombázták és rakétákkal lőtték a már amúgy is erősen lerombolt Vinh városát, Haiphong kikötőváros elővárosait, a Hanoitól délre lévő Phu Ly városát, amelyet az utóbbi hetekben gyakorlatilag eltöröltek a föld színéről, s különböző tartorhányok szá. mos más területét. A demokratikus Vietnam szóvivője közölte azt is. hogy B—52-es amerikai repülőerődök Nam Ha és Thai Finh tartományban két duzzasztóművet, Nghe An tar- tómányban pedig egy 500 méteres gátszakaszt bombáztak. Kissinger—Le Dúc Tho tanácskozások Felgyorsult az Egyesült Államok és a Vietnami Demokratikus Köztársaság prominens képviselői párizsi bizalmas tárgyalásainak üteme. Henry Kissinger „Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója hétfőn — már a második egymást követő napon — újból találkozott Le Dúc Thóval, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjával, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének különleges tanácsadójával és Xu- an Thuyval, a delegáció vezetőjével. A mintegy három éve folyó szigorúan bizalmas tárgyalások jelenlegi 19. fordulója vasárnap kezdődött a francia fővárosban, s a Fehér Ház szóvivőjének közlése szerint várhatóan kedden is folytatódik. Kissinger a hétfői találkozón is helyettesének, Haig tábornoknak a kíséretében jelent meg. A párizsi politikai megfigyelők ebből arra következtetnek, hogy a megbeszélésen Thieu saigoni elnök esetleges elmozdításáról és a dél-vietnami koalíciós kormány megalakításának lehetőségéről van szó. Nyugati hírügynökségek mindenesetre rámutatnak hogy a .vietnami háború közeli befejezését sejtető nyilvánvalóan célzatosan derűlátó jelentéseket kizárólag amerikai források terjesztik. Szovjet—amerikai (Árszakértők megbeszélései Hétfőn Moszkvában, a Szovjet Tudományos Akadémia űrkutatási intézetében tanácskozás kezdődött, amelyen szovjet és amerikai szakértők megvitatják a Szojuz és az Apollo típusú szovjet, illetve amerikai űrhajó összekapcsolásának és együttes repülésének tervével kapcsolatos technikai kérdéseket. A tervezet kidolgozásában részt vevő munkacsoportokba bevonták szovjet részről Alekszej Jeliszejev, amerikai részről pedig Thomas Stafford űrhajósokat is. A szovjet szakértők a hétfői tanácskozáson bemutatták egy összekapcsoló berendezés modelljét, amelyet a Szovjetunióban dolgoztak ki két űrhajó orbitális pályán történő összekapcsoiásának összeegyeztetett elvei és általános sémája alapján. A munkacsoportok tanácskozása tíz napig tart. 5. — Hiába, ez'-’-nek mindig jól megy — az asszony mélyet sóhajtott. Szász nem akart erről beszélni. Éva elaludt. Dániel könyvet Vett elő, olvasott, de az sem hozott álmot a szemére. Levegőre vágyott, ezért hát csendesen felkelt és lábujjhegyen kisettenkedett a szobából. A portás a pulton bóbiskolt, Szász hangtalanul elment mellette és kisétált a kapun. Gyönyörű csillagos éjszaka volt, a pálmák között enyhe szél süs'orgott. A tenger felől friss levegőt hozott a misztrál. Szász a partnak tartott, a napozókosarakat kerülve érte el a vizet Visszafordulva a magas, sötét hegyek felé néze't. aztán a parti lámpácskák irányába. A szálló hármaik emeletén az egyik erkély mögü’ világosság szűrSööt* ki. A Dédi szobája!... Nem tud aludni?.., Mindig kitűnő alvónak tartóttá magát. Szász közelebb sétált és felkukkantott az üvegezett erkélyajtóra. Az összehúzott függönyök mögött két mozgó alakot látott a szobában. Csak nem lett rosszul a 72 éves matróna?... A pincér van bent nála vagy az éjszakai - személyzet valamelyik tagja? Szász vért öt-hat percet, de az alak csak nem távozott. Meg kell néznie ki az! Szász megkerülte a földszinti verandát, belépett a kapun és felsietett a harmadik emeletre. A folyosó csendes és kihalt volt. Nesztelen léitekkel ment az exbárónő szobájáig. Fülét az ajtóra tette. A szobából német nyelvű beszédet hallott, de a szavak sajnos érthetetlen hangcsomókká álltak össze. Nem akarta, hogy rajtakapják, és a közeli mosdóba osont. Az ajtót kicsit nyitva tartva figyelte, ki távozik a Dédi szobájából. Negyedóra múlva nyílott az ajtó és meglepetésére Dédi új keletű és egyben régi ismerőse, Alfréd Flessburger tűnt fel. Némán bólintott a bárónő felé, aztán sietős léptekkel távozott. Alfréd Flessburger, akit legnagyobb meglepetésére Jugoszláviába érkezésük másnapján felesége nagyanyja, mint régi, kedves ismerősét mutatott be, egyre nyugtalanabb érzéseket kavart Szász Dánielben. Az újságíró úgy vélte, — különösen az éjszakai találkozásuk óta — valami titok lappang a Dédi és a nyugatnémet gyógyszerész között. Sok képtelennek tűnő lehetőség is felbukkant gondolataiban. De aztán annyira belemélyedt a Kaszinó utcai ügy változataiba, hogy még azt sem vette észre, felesége milyen sokat tartózkodik Flessburger társaságában. Szász Dániel a teraszon lévő asztalon elrendezte az iratokat és a magnókészüléket és elhatározta, most már csak az anyagra koncentrál. Kényelembe helyezte magát, és dolgozni kezdett. A magnó1 e- kercseket időrendi sorrendbe rakta, elővette a legöregebb felvételt és bekapcsolta a készüléket. — Kedves Dákay professzor úr! Kérem foglaljon helyet. Nagyon régi eseményről és egy feledésbe ment személyről szerelnék érdeklődni. Tudtommal Selmecbányán ön együtt végzett Balátai Jejiő- vel. Itt van a fényképe. Felismeri?... KözépmagasIgen?... Barna hajú, barna szemű, székely fiú volt... Érdekes a szeme állása. Az orrnyergétől nem felfelé, hanem csapottan lefelé hajló szemív... A száj ugyancsak lefelé hajlik és ettől van a feszült érdeklődésre, állandó koncentráltságot tükröző kifejezése... A homlok túlságosan nagy, széles... Ez Balátai Jenő, az erdélyi favágó gyermeke. Vajon a külső benyomások rávezetnek a belső kép 3. Az elnök jelölő konvenciókat úgy rendezik, hogy a tf események este legyenek: akkor is figyelembe véve a nagy országon belüli időkülönbségeket, tehát „üresjáratot” tartva az első órákban, egészen addig, amíg az ország túlsó felén, Kaliforniában is a tévé elé ül a család... A hivatalos indoklás: hadd láthassák a nappal dolgozók is a konvenciót; persze a két nagy párt kampánynyitó látványosságnak szánja az ügyet, ingyen tévépropagandát kapva „politikai esemény” címén. A konvención tehát a tévékamerák a főszereplők. A terem magaslatában szinte uralkodnak a három nagy társaság, a CBS, az NBC és az ABC üvegkalitkái; ott ülnek az évi kétszázezer dollárnál nagyobb jövedelmű sztárbemondók. A CBS-nek egy, a hires Walter Cronkite, a másik kettőnek két-két embere irányítja a munkát, adja a szót a teremben szaladgáló riportereknek. A konvenciót tehát a tévére tervezik, de ami a republikánusok esetében történt, az még az amerikai tévéseknek is sok volt. Kiderült, hogy a gondos szervezők szabályos forgató- könyvet írtak, s „beledolgozták” az „önfeledt örömujjongást” is, szépen, sorra... Nem a tévé volt a helyszínen, hanem az egész egy nagy tévéstúdió volt, és a konvenció pedig szabályosan megrendezett műsorszám — írták az amerikai lapok. A republikánus konvenció rendezői egyúttal arra is gondot fordítottak, hogy a legkisebb érdemi vita se kerüljön a nagy nyilvánosság elé: ha mér végképp nem lehetett valamit a bizottsági üléseken elintézni, akkor is a — szokatlan — délutáni ülésekre tették, melyeknek persze alig akadt nézője. A kulisszák mögött a helyzet nem volt ilyen csendes. Komoly viták folytak a párt konzervatív és liberális szárnya között; mivel NiXon jelölése eleve eldöntött kérdés volt, meglepően sokat beszélt mindenki a jövőről — 1976-ról. A küldöttválasztás szabályai ugyanis meghatározhatják: 1976ban konzervatív vagy liberális többség lesz-e a konvención. amely aztán a maga képére választ elnökjelöltet. A miami sajtókarzaton ugyan sokan mondogatták, hogy mindez felesleges: ha Nixon felismerésére? Emlékszik Ön erre a diákra? — Ezer ember közül Is rögtön felismerném, emlékeimből soha nem tudom kitörölni. Az egyik szünidőről visszajőve, dolgozatot hozott magával. Az öreg Szádetzkynek mutatta meg. Én a laboratóriumban az öreg kőzet mintáit preparáltam. — Mi ez? — dugta az öreg professzor Balátai elé hegyes kecskeszakállát. — Gyergyóremete határát, szülőföldemet kutattam — kezdte Balátai. A községgel párhuzamosan entiklinálisok megfúrását szeretném javasolni és a Kereszthegy környékének ércre történő feltárását. Az érc jelenléte kétségtelen — mondta Jenő büszkén és kihúzta magát. — Aranyat, ezüstöt sejtek ott professzor úr! — Eh, már maga is? — kiabálta Szádetzky. — Nem az arahy teszi naggyá egy országot, hanem az ipar. Az iparhoz pedig tömegfém kell — és otthagyta mérgesen növendékét. — A professzornak azért kedvére lehetett, hogy növendéke nem szerelmi kalanddal, hanem aranylelőhellyel érkezik vissza nyári szabadságáról. (Folytatjuk) ismét elnök lesz, úgyis S fogja meghatározni az utódja személyét. Mások kételkedtek ebben. Hiszen már jövőre kibontakozik az utódjelöltek, elsősorban is Agnew alelnök és a republikánusokra kacsingató Connally versengése, s Nixonnak ki kell vonnia magát ebből, egyéb programjai sikere érdekében. E valóban komoly kérdéseken azonban főleg a sajtó- kárzáton meditáltak; s ott is jóval kevesebben voltak, mint a demokraták júliusi csatáján. Persze a republikánusok vezérei nem tétlenkedtek, és megragadtak minden alkalmat arra is, hogy a Miamiba sereglett gázdag támogatókkal „eszmét cseréljenek.” A fenti találkozók nagy része a magánvillákban és a luxusyachtok fedélzetén zajlott le. S ha előfordult is a sajtó képviselőinek meghívása — kordon mögül és mesz- sziről szemlélhették az előkelőségek csevelyét... A belépőkön, melyet a tudósítók kaptak, sokatmondó felírás állt: „Korlátozott bejutás”. Közismert, hogy bár a nagytőke tartja kezében mindkét nagy amerikai párt gyeplőjét, a tőke személyiségei, a trösztök vezetői „szívük szerint” elsősorban republikánusok. A miami konvención ezt a külsőségek is jól jelezték; kivált, hogy a demokratáknál amolyan őrségváltás zajlott le. Ha a demokrata konvención a farmernadrággyáros Levi Strauss volt a „ruhatervező”, a republikánusoknál valamelyik amerikai Dior. Persze: éppen a demokrata őrségváltás folytán még erősebben érződött, hogy ma a tehetősek Nixonban és pártjában vélik meglelni a McGovern-féle kísértetek „ördögűzőjét.” Nyakkendős és kisestélyis konvenció volt az augusztusi. Indulatokat — Nixonék folytonos és forgatókönyvszerű éltetése mellett — csak az keltett, hogy a telt csarnokra és erős tévélámpákra „méretezett” légkondicionáló berendezések filmvetítés közben, ha eloltották a reflektorokat, túlságosan hűvös szellőket kavartak, s a kivágott hátú női ruhák tulajdonosai élénken panaszkodtak... A mozizás volt ugyanis a fő attrakció egészen addig, amíg a hagyomány nem tette lehetővé az elnökjelölt elnök bevonulását, így aztán a nem túl változatos — Nixont magasztaló, McGovernt gúnyoló — szónoklatokat alapjában kellemesen élénkítették a filmbetétek. Főleg Nixonról, persze. Az elnöknek ugyan láthatólag nehezére esett „élethűen” játszani önmagát, de megnyugtathatta az a tudat, hogy a kamerák előtt közvetlen munkatársai csak jót mondtak róla... Az egybegyűlt nagyérdeműnek azonban rendkívül tetszett a produkciók mindegyike. A republikánusok lám a pesti plakát alapján cselekedtek: délelőtt a luxushotelek uszodáiba jártak, délután és este a konvenciómoziba. Ha nem lettek volna esténként heves tüntetések a konvencióterem környékén (melyeket a túlnyomó létszámú karhatalom némi könnygáz és sok letartóztatás segítségével rendre szétzavart), talán igaza lenne a Buchwald humoros túlzásának: szép és jól szervezett show volt, de a tévéműsorok közül még a „Tanuljon otthonában spanyolul” című is nagyobb nézettségnek örvendett... Ez vitatható megállapítás, de egy sportmérkőzés izgalmait aligha találta meg az amerikai tévénéző a republikánus konvenció közvetítésben. Avar Tános VÉGE Szilts Dénesi £ ? & ßCatbifrö- utcáidé
