Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
ff. oldal 1972. október ff. v KÉLFT-WAÖYARORS7ÁG - VASÁRNAPI MELLÉKLET H/ui Fiong: Késleltetett bomba* Gazdag zenei program megyénkben ...Lám Hoa helyett jelentkezett egy különlegesen bonyolult feladat végrehajtó, sara. Az egység parancsnoksága pedig bizonyos mérlegelés után meg is bízta az önként vállalt feladat megoldásával. Ráadásul mindez olyan gyorsan történt, hogy maga Lám is döbbenettel gondolta: nem vállalt-e magára túlságosan is vakmerő feladatot? Úgy adódott, hogy ebben az egységben valamennyi pa. rancsnok, köztük Than is, a szakasz parancsnoka gyors felfogóképességgel rendelkeztek. Lám már nem volt egészen fiatal katona, de a többi harcos közül még nem tűnt ki semmivel. Szorgalmasan és kitartóan tudott dolgozni. A barbár légitámadások idején nem volt egyetlen eset sem, amikor Lám feladta volna harcálláspontját. A minden bajtársában fellel, hető tulajdonságokon kívül Lámnak sem volt semmi különleges adottsága. Eddig kezdeményező sem volt soha. Egyetlen egy hőstettet sem hajtott' végre. Azt tette, amit kellett... Azt is minden feltűnés nélkül. Azt mondták róla: ..Közömbös legény.” Végül maga is elhitte ezt, és közömbösnek kezdte tartani magát. És Íme most, még saját maga számára is szinte érthetetlen módon Lám olyan cselekedetre határozta el magát, amelyiket semmiképpen sem lehet szokványosnak nevezni, önként jelentkezett egy bomba ártalmatlanná tételére! Mindenki előtt teljesen világos, hogy ez milyen veszélyes feladat. Különösen akkor, ha ez az első kísérlet. A szakasz tagjai először kételkedtek a hír komolyságában. A legélesebben Than a szakasz parancsnoka he- veskedett. Kihívóan nézett Lámra és kérdésekkel esett neki: — Te mindezt komolyan gondolod? Nem, ez nem lehet igaz! Mondd, végleges az elhatározásod? — Igen. Végleges és visz- szavonhatatlan! — Mi nem magunkat féltjük... Téged szeretnénk óvni. Hiszen neked még sohasem adatott, hogy ilyesmivel foglalkozzál. Tapasztalat nélkül meg... — Valamilyen tapasztalatom azért mégiscsak van. Hát a kősziklák, amelyeket én robbantok, azok nem hasonlóak? A robbanószerkezet nem ugyanaz? Különben is: egy szó mint száz. nincs ebben semmi különös. Than fújt, duzzogott. Ö szintén igen fiatal. Arca gyerekesen pufók, az orra alatt alig jelentek meg bajszának selymes szőrszálai. Than ráadásul még Lámtól is fiatalabb. Kíváncsi volt, ho.gy honnan vette Lám ezt az önbizalmat és bátorságot? Sőt: nyakasságot. Ebben semmiképpen sem hasonlítanak egymásra. Thant az öröm érzései is kezdték kerülgetni, de ezeket igyekezett elhessegetni magától. A nagy felelősségre gondolt, amelyik az ő vállán nyugszik. Arcára a szigorúság álarcát igyekezett felöltem, és ismét Lámhoz fordult: — Nincs szükségünk semmiféle önkényeskedésre, érted?! Az egész egység rád irányítja most a figyelmét. Ennek a dolognak a sikerétől sok függ. Fel tudod te fogni, hogy micsoda kockázatot vállalsz? Lám elmosolyodott: úgy tett. mintha maga sem értené... Than oktatgatni akarja? De miért? Bár Lámnak még valóban soha nem volt dolga ilyen bombával. sőt még hasonlót sem látott, csak a pusztító erejükről hallott. A lányok, a második szakaszból, Hjul és Nyi mesélték neki, hogy ez egy ördögien hatalmas mére* Hjui Fiong vietnami író. Elbeszélései és regényei mind az olvasók, mind pedig a kritikusok körében nagy sikert arattak, húsai zömének témája az egyszerű vietnami emberek hősies helytállása a háború kegyetlenségei közepette. Az általunk bemutatott írása „Elbeszélések az amer'kai agr-ss-orok elleni harc periódusaiból” című kötetében látott napvilágot. tű bomba — vagyis bombaóriás. Ott áll az út mentén, fejével belefúródva a földbe. Farokrésze égnek mere- dezik — úgy áll ott. mint egy igazi szörny. Úgy látszik, a lányok amolyan os- tobácska. félős legénynek tartották Lámot, és hogy megtréfálhassák, jól rá akartak a bombával ijeszteni. Ám hiába. Lám nagyon jól tudta, hogy minden egyes késleltetett bomba, különösen az ilyen óriási, nem gyümölcsfának a termése, amelyik a kertekben az ágakról potyog alá. Lám nem volt vakmerő férfi. Közel hat hónapja, hogy mindig csak utat javít, épít itt a frontnak ezen a szakaszán. Lassanként hozzászokott, majd úrrá lett rajta egy bizonyos fokú érzéketlenség mindenfajta bomba és lövedék iránt. Természetes, hogy ha egy ilyen amerikai „hivatlan vendég” süvítve hasítja a levegőt, és ott fog becsapni az orrod előtt, akkor levágod magad a földre. A vasszilánkok ott repülnek szerte a fejed felett... Te pe. dig akkor ezt gondolod: no, ezt is sikeresen megúsztam... Ezután Lám is, mint a többiek, nyugodtan lerázza ruhájáról a földet és újra nekilát a munkájához. De most itt van ez a késleltetett bomba! Oda telepedett, mint egy vérszomjas vadállat, leselkedve, várva a kedvező pillanatot... Neki pedig oda kell lopakodni ehhez a félelmetes vérszopó vadállathoz, meg kell tapogatni robbanásra kész, halált ontó testét, elképzelhetetlen óvatossággal ki kell kaparni alóla a földet, hogy alá tudja helyezni az aknákat, beszerelni a robbanófejet... Es honnan tudná, hogy melyik pillanatban kell működésbe lépni ennek a vas- és acélszörnynek a gyomrában elhelyezett robbanószerkezetnek, hogy a több száz kilogramm halált szóró szilánkok millió darabra robbanva repüljenek szerte széjjel... És ezek ráadásul széttéphetik őt is. Lám az édesanyjára gondolt... Hányszor nyugta, lankodott az édesanyja, ha egy kicsit megfázott és kö- hintett néhányat... Mi lenne most vele, ha megtudná, hogy milyen nagy cselekedetre vállalkozott fia. De elég az ostoba gondolatokból. És csak amikor hátizsákjába tette a köteg aknát, amikor a vállára vette a gyalogsági ásót, Lám csak akkor fogta fel istenigazában, hogy milyen veszélyes feladat végrehajtására is vállalkozott. Az egész szakasz felsorakozott. — Vigyázz! Amikor Than szigorú hangon kiadta a parancsot a búcsúzkodásra, Lám érezte, hogy arcát az izgalom pírja önti el. Szerette volna elütni a dolgot egy tréfával, egy pajkos mosollyal, de torkát egyetlen egy hang sem tudta elhagyni. Hoára, bajtársára gondolt, aki naponta teszi ártalmatlanná a hasonló késleltetett bombákat, és aki most beteg... Lám elindult. Leereszkedve az út meredek partszegélyén hamarosan megpillantotta az orrával mélyen az út közepébe fúródott szörnyeteget. Nixon elnök küldte nekünk ezt az égi mannát — gondolta Lám. Félhangosan beszélgetni kezdett magával, és az meg is nyugtatta. Kissé távolabb a bombától megállt. Az első pillanatokban lenyűgözték a bomba hatalmas méretei. Olyan ez, mint egy orrával vízbe merülő óriási csónak. Ráadásul még festéket is — sárgát, vöröset — pocsékoltak rá. Életében először látott ilyen szörnyeteget. Minél tovább nézte, annál jobban megnyugodott. Egyszer csak azt vette észre, hogy már nem is izgul. Ahogy megtapogatta a bomba érdes testét, azért egy kissé megborzongott. A bomba testé mintha forró és árammal telitett lenne. Lehetséges. hogy már működésbe lé. pett a belsejében elhelyezett pokolgép? Vagy az is lehetséges, hogy a nap melegítette így fel? Ki mondhatja meg az igazat? Ám a töprengés itt nem segít. Végezni kell vele minél hamarabb... Ezekkel a gondolatokkal látott munkához. A föld azon a helyen, ahol a bomba feküdt, kőkeménynek mutatkozott. A lapátot is majd hogy nem kivetette magából. Ám Lám hozzászokott az ilyen földhöz. Biztos kézzel és óvatosan ásta az akna számára szükséges mély gödröt. Még egyszer megérintette a gödör szélénél lévő forró bombatestet. Mindent előkészített. össze kell rakni a gyújtószerkezetet, belehelyezni a gyújtófejet és az így összeszerelt aknát óvatosan bele kell helyezni a bomba oldalához ásott gödörbe... És ezek az utolsó műveletek már nem voltak ismeretlenek számára. Ut- robbantás közben ezt már számtalanszor csinálta. Ami még Itt nyugtalanította — a robbanás hatása... Ki tudja, hogy milyen hosszú gyújtózsinór kell ahhoz, hogy eljuthasson az útkanyar mögé? Mekkora ennek a dögnek a légnyomáshatása? Ott állt a bomba mellett a gödörben. Az izgalomtól belekapott a fájás a szívébe... összeszorította a fogát. letette az aknát a gödör fenekére. Határozott mozdulattal levágta a bicskájával a gyújtózslnór végéről a szigetelést, és bekötötte az aknába. Kijött a gödörből és betemette az aknát földdel... Elővette a gyufásdobozt. Nagy nyugalommal előhúzott belőle egy szál gyufát. Meggyújtotta, és odatartotta a gyújtózsinór végéhez... A zsinór égni, sisteregni kezdett, de Lám várt még két másodpercet, hogy meggyőződjön a biztos égésről, hogy tova fut-e a gyújtózsinórban a tűz. És ebben az idegfeszítő pillanatban Lám még egyszer végignézett az út közepébe fúródott szörnyűséges bombán. No, te torzszülött, te hivatlan „amerikai vendég”, ütött az utolsó órád, gondolta Lám. Most már futás, hogy minél messzebb kerülj innen, hiszen pár perc múlva képes lenne sallangokra tépni millió szilánkjával. Futott, közben dörmögött az orra alatt: egy perc múlva már elját- szottad kisded játékodat. Úgy bizony, bomba. Bonyolult dolog elbánni veled, de nem lehetetlen... Mire kimászott a fedezékből, ismét ünnepi csend uralta az erdőt, a mezőt Tettéhez elsőnek Hoa gratu Iáit Fordította: Sigér Imre Az Országos Filharmónia az 1972/73. évadban Nyíregyházán gazdag programot ígért. A nagyzenekari bérleti sorozat öt hangversenyből áll, amelyet a Móricz Zsigmönd Színházban rendeznek. 1972. október 30-án a Debreceni MÁV Szimfonikus Zenekar Szabó László vezényletével Prokofjev klasszikus szimfóniáját, Dvorzsák hegedűversenyét, Mendelssohn A-dúr (olasz) szimfóniáját és Ravel Spanyol rapszódiáját adja elő. December 4-én a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarát Kóródi András vezényli. Közreműködik: Kálmár Magda, Szirmai Márta, Réti József, Gregor .József és a Debreceni Kodály-kórus. Műsorukon Mozart-művek szerepelnek. Januárban rangos vendéget fogadunk Carlo Zecchi (Olaszország) személyében, aki a Miskolci Szimfonikus Zenekart vezényli. Haydn D-dúr szimfóniáját adják elő. Nagy örömünkre szolgál, hogy a márciusban, több mint egyéves szünet után a Szabolcsi Szimfonikusok ismét közönség elé lépnek. Az együttest Nagy Ferenc vendégkarmester vezényli. Közreműködik Zempléni Kornél (zongora). Műsorukon Szabó Ferenc Lírai szvitje, Dvorzsák Üj világ szimfóniája és a ritkán hallott Liszt Haláltánca szerepel. A bérleti sorozatot áprilisban a Szabolcsi Szimfonikusok zárják, amikor Glu-rk: Iphigenia Aulisban — nyitány, Mozart: Esz- dúr simfonie concentante, K. 364. és Beethoven I. szimfóniája hangzik fel. Közreműködik : Kovács Dénes (hegedű) és Mauthner Anna (mélyhegedű), vezényel: Pál Tamás. A főiskolai hallgatók részére a tanárképző főiskolán ebben az évben először rendeznek kamarabérleti hangversenysorozatot. Novemberben Réti József dalestje, decemberben Antal István zongoraestje, februárban a Filharmóniai Fúvósötös hangversenye, áprilisban Kertész KÉPZŐMŰVÉSZEINK VÁZLATKÖNYVÉBŐL. ŰJ ÉS RÉGI HÁZAK TALÁLKOZÁSA. (KRUTILLA ^ JÓZSEF RAJZA) Aragon: A SZERELEM NEM PUSZTA SZÓ 75 évvel ezelőtt született Louis Aragon, a szocialista irodalom egyik nagy úttörője és élő klasszikusa. Mikor rám leltél olyan voltam mint kivetett kavics a parton Mint valami fura dolog amit senki se tud mire tartson Mint régi szeksztánsra tapadt moszat amit partra hajít a dagál.i Mint köd amely kéretlenül az ablakba ül s be-beszáll Mint mások-hagyta zűrzavar egy szállodai szobasarokban Mint ünnep utáni reggel a téren szétszórt zsírpapirokban Mint potyautas aki a vonatlépcsőn kuporog Patak amit eltérítettek útjából a gonosz parti lakók Erdei vad mely az autók reflektorába belekábul Éjjeli őr aki hajnalban hazatart robotából Mint lázálom mely a börtön homályában sehogy se oszol Mint a madár mely őrjöngve verdes a házban ha fogoly Mint gyűrű piros nyoma a megcsalt szerelmesek ujján Mint egy kocsi amit sorsára bíztak állva az utcán Mint egy eltépett levél mely a szél szárnyán tovaszáll Mint lesülés a kézen amit otthagyott a tavalyi nyár Mint réveteg tekintete annak aki érzi messzire tévedt Mint poggyász amit a megőrzőben ottfeledének Mint egy ajtó vagy ablak ami nyitva maradt valahol Mint a seb amin a villám a fába s a szívbe hatol — Mint egy kő mely az útszélen ott marad emlékeztetőnek Mint baj mely mint a véraláfutás nem szüntethető meg Mint hiábavaló hajókürt a távoli tengereken Mint kés emléke a húsban amely nem múlik el sohasem Mint elcsatangolt ló amely inna s a mocsár körül ődöng Mint vánkos amely lázálmas éjjelen összegyűrődött Mint káprázó szemmel a napra szórt durva szitok Mint a harag ha látjuk hogy a földön semmi se változott Úgy leltél rám te az éjben mint egy szóra mely jóvátehetetlen Mint a csavargóra ki aludni az istállóba hevert le Mint ebre amely nyakörvén másnak a nevét viseli Mint egy régvolt emberre aki zajjal s haraggal telidesteli Somlyó György fordítása Lajos zongoraestje és májusban a Bartók vonósnégyes hangversenye szerepel a műsorban. Korlátozott számban a nagyközönség részére is lehetőség van ezeket a hangversenyeket látogatni. A középiskolás tanulók részére ismét négy hangversenyből álló sorozat indul. Az első hangversenyen László Margit, Eszenyi Irma, Szabó Miklós és Sebestyén Sándor Verdi-operarészleteket adnak elő. A decemberi második hangversenyen a Debreceni Kodály-kórus lép fel. Februárban Schubert kamaraműveit és dalait halljuk, végül a márciusi utolsó hangversenyen a Postás Szimfonikus Zenekar Mozart-mű- veket ad elő Vasady-Balogh Lajos vezényletével. Az általános iskolások bérlete is bővül. Ebben az évben négy hangversenyt hallanak. A műsoruk kapcsolódik a tananyaghoz. Neves előadó- művészek lépnek fel ebben a műsorban is. Kovács László Művésztelep A művésztelep szóról először a leghíresebbek — a szentendrei, a hódmezővásárhelyi — jutnak eszünkbe. Ezeknek a mintájára néhány éve megyénk is csatlakozott a kép”* művészeti alkotótáborok rendezéséhez, azzal a különbséggel, hogy a művészek a megyei táborokban csupán néhány hetet töltenek el, s a szabolcsi ihletésre született művekből egyet* egyet itthagynak ajándékba. Nevezzük akár művésztelepnek, akár alkotótábornak, egy a fontos — a végeredmény, az, hogy milyen célt érnek el vele. Az ezeh a nyáron először rendezett tisza- dobi művésztelep céljai közül elsőként azt emelhetjük ’j, hogy az egykori And „ v kastély festői környezet m született művekkel, a művészi alkotómunkával a kastély mostani lakóinak, a gyermek- város gyermekeinek ízlését, esztétikai érzékét formál*ák. Az ajándékba hagyott művek pedig — amelyek már a gyermekváros tulajdonában vannak — azt igazolják, hogy érdemes volt és érdemes lesz jövőre i^ itt rendezni hasonló alkotótábort. Két hétre hívtak meg művészeket az ország különböző részeiről. Rumi Attila Nagyatádról, Varga István J*--'Serényből, Csont István r- böl, Fodor István Kisvár ról érkezett, s a művésztelep vendége volt Kovács István költő és Bugya István tiszadobi nevelő, akinek képzőművészeti munkáit a gyermekvárosnak ajándékozott művekkel együtt zsűrizte az elmúlt napokban a Népművelési Intézet művészeti zsűrije. Rumi Attila Dózsa-szobrát a gyermekváros főbejáratának előterében helyezték el, ugyanott kapott helyet Csont István grafikája is. Egy *a- és egy mészkőszobor — szvitén ajándék — még elhelyezésre vár. Ezen a zsűrizésen döntöttek arról is, hogy a tiszadobi Bugya István, a nagykállói Szabó Tibor, képzőművészeti munkáiból, valamint a Tiszadobon élő Strausz István fafaragásaiból melyek szerepelhetnek kiállításon. Bugya István 16 festményét, Szabó Tibor 24 grafikáját és festményét, Strausz István 16 szobrát fogadta el a zsűri. Ezeket a munkákat október 8-tól vándorkiállításon mutatják be előbb Nagykállóban, majd a nagykállói járás tanygvilágá- ban, ezt követően Budapesten a Fiatal Művészek Klubjában, s a tervek szerint Nyírbátorban és Nyíregyházán. (baraksó)
