Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
*. crteraj KELET-MAGYARÓRS2Á<5 1972. október 8. Nixon—Gromiko-tárgyalások Washingtonban. — Gierek megkezdi párizsi látogatását. KEDD: A SALT-okmányok cseréjével életbe lépett a két egyezmény. — A dán népszavazáson a Közös Piac mellett döntenek. SZERDA: Heves összetűzések Chile fővárosában. — A Brit Munkáspárt konferenciája Black- poolban. CSÜTÖRTÖK: Békemegállapodás Uganda és Tanzánia között. — ENSZ-jelentés a leszerelési világértekezlet lehetőségeiről. PÉNTEK: Súlyos harcok Saigon szomszédságában. — Egyiptomi—líbiai—Szíriái csúcsértekezlet. SZOMBAT: Határháború a két Jemen között. — Előkészületek Bahr moszkvai útjára. Elnökválasztás *72 Nem konvencionális konvenció Washingtonban megtörtént a szerződési okmányok ünnepélyes cseréje, s ezzel hatályba lépett a stratégiai fegyverzetet korlátozó SALT- megállapodás. Mindez több volt, mint egyszerű vagy megszokott diplomáciai aktus : a Szovjetunió és az Egyesült Államok megtették az első gyakorlati lépéseket a fegyverkezési hajsza mérséklésére, pedig már-már úgy tűnt, hogy ennek a versenynek nincsenek határai. Az események nem okoztak meglepetést, hiszen a kompromisszumos megegyezés még máj usban, Moszkvában, Brezsnyev és Nixon tárgyalásain formálódott ki. Csakhogy az amerikai katonaiipari komplexum képviselői erőteljes utóvédharcokat folytattak, szerették volna utólag a saját javukra fordítani a szerződéseket. Erre azonban, éppen az erőviszonyok változása következtében nem volt módjuk, s az első SALT-forduló lezárása után most már megkezdődhet Genfben a második szakasz. Nem lehetnek illúzióink a gyors sikert illetően, valószínűleg még az eddiginél is bonyolultabb megbeszélésekre kerül sor. Nem hat kedvezően a légkörre, hogy más fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon az amerikai álláspont túlságosan is negatív, Waldheim ENSZ-főtitkár a héten közzétett jelentésében kénytelen volt megemlíteni, hogy Washington egyelőre nem mutat érdeklődést a leszerelési világértekezlet megtartása iránt. A SALT-mérleg — minden nehézség figyelembevételével is — biztató, s a jelek szerint folytatódik a szovjet —amerikai párbeszéd. Gromiko washingtoni tartózkodása során „felborult” a protokoll. a Camp David-i elnöki nyaralóban való éiszakázás eddig afféle államfő kiváltságnak számított. A Nixon— Gromiko megbeszélések lehetőséget adtak a kétoldalú kapcsolatok (kereskedelmi és gazdasági együttműködés !) valamint több nemzetközi probléma. így az európai biztonság és a közel-keleti válság megtárgyalására is. Ami az európai fejlődést illeti. Karjalainen finn külügyminiszter, nyilván házigazdaként is, a héten igen derűlátó nyilatkozatot tett. Azt hangsúlyozta, hogy november 22-én. minden valószínűség szerint megkezdődnek Helsinkiben á sokoldalú előkészítő megbeszélések. Emellett állt ki a lengyel—francia nyilatkozat is. amelyet Giereknek a LEMP első titkárának franciaországi látogatása és Pompidouval folytatott tanácskozásai után írtak alá az Elysée-palotában. (Közben a nyugat-európai tábor is valamennyire rendezte sorait, a múlt heti norvég „sokk”- ot némileg helyrehozta a dániai népszavazás igenje. A Brit Munkáspárt Blackpool- ban megrendezett konferenciáján pedig egy annyira megfoghatatlan határozatot fogadtak el, hogy a vitázó felek mindegyike saját álláspontját magyarázhatja bele.) Három nappal a tervezett helsinki nyitány előtt lesznek a nyugatnémet választások, s az NSZK kampánya egyre hevesebbé válik. Magam is tanúja lehettem: az elmúlt napokat Hamburgban töltöttem, s lépten-nyomon azzal a véleménnyel találkoztam, hogy az ország eddigi legnyíltabb választása előtt áll. Talán egyszázalékos előnye lehet a jelenlegi szociáldemokrata—szabaddemokrata koalíciónak, de még az utolsó negyvennyolc órában is döntő események történhetnek. Egy újságíró kollégám az olimpiai úszószámra célzott, ahol végül az ezredmá- sodpercek alapján hirdették ki a győztest... Jellemző egyébként, hogy a kereszténydemokrata ellenzék maga is tisztában van Brandt külpolitikájának népszerűségével, ezért a kampányban a „nemzetközi ügyek befa4. — Csodálatos kocsi, mondta Éva és Dániel ügyet sem vetett erre a megjegyzésre, folytatta magyarázatát a római u+akról, légiókról, aztán a crnagorácokról, akik a második világháború partizánharcaiban a legkitűnőbb céllövők voltak. — Azt hiszem, azon az úton verték vissza először a németeket — mutatott a hegy peremére, a kanyargó szerpentinre. — A németeket? — kérdezte dacos kis gúnnyal a felesége — a németek mégis Mercedesszel vannak itt, — s Szász erre nem tudott mit válaszolni. Alfréd Flessburger — Szász hangosan kimondta a nevet és a másodszori találkozásuk iutott az eszébe. A szálló bárjában kellemes, halk zéhe szólt, Évával táncoltak. Ö nem akart inni és szeretett gyasztását” javasolta. Ez nem történt meg: folynak a két német állam tárgyalásai, Scheel külügyminiszter New Yorkban tartózkodik, s onnan Pekingbe utazik, Bahr államtitkár, akit nyugatnémet Kissingernek is neveznek, ma Moszkvába érkezik. A héten megszólalt Nixon, s tulajdonképpen a bírálatokra próbált válaszolni, hogy az elnökválasztási harc finisében bezárkózik a Fehér Házba. Igen diplomatikusan fogalmazott Ugyanis azt mondta, hogy a vietnami tárgyalások „érzékeny pont”- hoz jutottak. A másik érdekelt, a vietnami fél viszont azt nyilatkozta, hogy érdemben! haladás egyelőre továbbra sem történt... Fellángoltak azonban a harcok Dél- Vietnamban, s összeütközéseket jelentettek Saigon közvetlen szomszédságából. Amerikai részről nem zárják ki, hogy a szabadságharcosok sajátos, s eddig sem kevés meglepetést hozó offenzívája ezúttal a főváros körzetében folytatódik majd. Egy határháborút talán leírhatunk: Uganda és Tanzánia megállapodott a békés rendezésben. Újabb fegyveres konfliktus bontakozott ki azonban az Ara-félsziget délnyugati csücskében, ahol Észak- és Dél-Jem’en csapatai harcolnak egymással. (Szaud- Arábia az észak-jemeniek, valamint a brit érdekeltségű Ománi Szultanátus közreműködésével szeretné megdönte- ni a haladó adeni rendszert, s megszerezni a Dél-Jemen határterületein újonnan feltárt gazdag olaj mezőket.) A két Jemen között öttagú arab békéltető bizottság közvetít, s a kairói Szadat—Asszad— Kadhafi csúcstanácskozás is foglalkozott viszályukkal. Az egyiptomi fővárosban más jellegű események is zajlanak, mintha valamelyest háttérbe szorult volna az elmúlt hetekben erőre kapott jobboldal. Igaz, a kérdőjelek továbbra is fennállnak, vajon a hármas csúcson milyen irányban befolyásolja Egyiptomot Szíria, s milyen irányban Líbia... volna korán lefeküdni, hogy tiszta és világos aggyal tudjon másnap az anyaggal foglalkozni, de a társaságnak túl jó kedve volt, nem hagyhatta ott őket. Amikor a zenekar nagyon gyors számra váltott, Évával visszatértek asztalukhoz. — Dédi, csak nem vagy rosszul? — Éva ijedjen kapta fel nagyanyja asztalon nyugvó kezét és pulzusát tapogatta. — Nem, semmi, már elmúlt — nyögte sápadtan a bárónk, de szemét nem tudta levenni egy távoli pontról... Szász követte tekintetét... Az egyik fekete bőrhuza*ú fotelben a Mercedes tulajdonosa ült. A férfi felemelte poharát és diszkréten meghajolt az idős hölgy felé. — Dédi. te ismered őt? — kérdezte Éva. — Valami rémlik nekem drágám, bár az emlékeimből oly sok arc merülhet föl, hogy EfJSZ-hírek Az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakának péntek esti ülésén felszólalt Manszur Khalid szudáni külügyminiszter. Elítélte a terrorizmust, hangsúlyozta azonban, hogy Szudán véleménye szerint a terrorizmus kérdését nem kell az ENSZ-'oen megvitatni. Mint Khalid mondotta, a gyarmatosítás, a fajüldözés és az agresszió példázza legjobban a terrorizmust, és ez fenyegeti igazán a békét és a biztonságot a világon. * Omar El-Szakkaf, Szánd- Arábia ‘külügyi államminisztere felszólalásában megállapította: Izrael hamisan vádolta meg az arab kormányokat azzal, hogy ösztönözték a Palesztinái gerillák akcióit. A paiesztinai ellenállási szervezetek nem tartoznak egyik kormányhoz sem, és senki sem kényszerű heti őket arra, hogy feltárják titkos terveiket — mondotta a külügyi államminiszter. ★ J. Hrisztofídesz ciprusi külügyminiszter beszédében sürgette, hogy állandósítsák az ENSZ békefenntartó erőinek állomásozását Cipruson. Mint ismeretes, az ENSZ- erők ideiglenes jelleggel tartózkodnak a szigeten, megbízatásukat a Biztonsági Tanács hathavonként szokta meghosszabbít ani. ★ Az arab országoknak az ENSZ székhelyén tartózkodó külügyminiszterei pénteken tartott találkozójukon elhatározták, hogy ellenintézkedésekkel válaszolnak azoknak az országoknak, amelyek a területükön élő arabokkal szemben megtorlásokhoz folyamodnak. A döntés főként a Német Szövetségi Köztársaság és az Egyesült Államok ellen irányul. ★ Ghana képviselője pénteken kérte, hogy az ENSZ pénzügyi problémáinak megoldása érdekében szervezzen az egész világra kiterjedő lottójátékot. Felhívta Kurt Waldheim főtitkárt, hogy tanulmányozza ezt a lehetőséget, és a közgyűlés szavazzon jövőre a kérdésről. MOSZKVA Nyikolaj Eajbakov, szovjet miniszterelnök-helyettes, az állami tervbizottság elnöke szombaton Moszkvában fogadta Párdi Imrét, az Országos Tervhivatal elnökét. A meleg, baráti'légkörben megtartott eszmecserén megvitatták a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok további erősítésének kérdéseit. már nyugodtan összekeverhetem őket. Éjfél felé a zenekar öreg szerszámokat vett elő, tambu- ráztak. Meleg volt, sokat ittak és a társaság a zenészekhez csatlakozva énekelni kezdett. Francia, angol, olasz, szerb szavak keveregtek a levegőben. Összefogóztak, egymás vállára téve kezüket, körbetáncolják az asztalokat. Dánielt is befogták. A lánc rövidesen összesodorta őket Alfréd Flessburgerrel... bujtatva, lihegve ült le asztalukhoz, mélyen bókolva csókolt kezet a hölgyeknek. Kiderült, Dédi ismeri Fless- burgert. — Bajor származású vagyok — mondta Dédi Szásznak — életem felét Németországban töltöttem. Holnap feleleveníthetjük emlékeinket — mondta a bárónő és a kölni gyógyszerészre nézett. Flessburger pezsgőért szalasztotta a pincért „találkozásunkra 2. „Mintha a Hair színpadára tévedtem volna” — háborgott egy ősz szakszervezeti vezér a demokraták júliusi elnökjelölő konvencióján. Hát valóban elég sok farmernadrágot és hosszú hajat lehetett látni a miami csarnokban. Egy londoni kollegám elgondolkozva állapította meg: — Eddig csak egyetlen szivarozóval sikerült találkoznom. .. A demokrata párt reformja és McGovern sikere valóban eléggé átalakította az elnökjelölő konvenció „küldöttképét”. Amerikai show volt ez is, hogyne, zászlókkal, ök- lömnyi jelvényekkel, földig érő nyakkendőkkel. Uncle Sam-nek öltözött élő reklámokkal, és sok vérpezsdítő zenével. De meglepően sok volt a feke'ebőrű, a fiatal, a nő, s közöttük szinte elszigeteltnek tűntek azok a politikai profik, akik — ha nem McGovern emberei voltak — maguk elé meredve, vagy bosszús, fölényes kézlegyintésekkel kísérték az „amatőrök tobzódását”. Holott a profiknak sajátos módon talán még nagyobb szereplehetőség jutott, mint a korábbi konvenciókon. Ezt a megállapítást akkor tettem, arpikor — a teremben járkálva — felmérhettem a mcgovernista stáb gondos irányító munkáját. Az „Állítsuk meg McGovernt!” mozgalom szervezetlen volt, kedélyhullámzásai egyenesen amatörizmusra vallottak. Ezzel szemben McGovern régi kennedysta emberei és néhány nagyon fiatal, de az amerikai kortesfogásokat meglepően értő „ú” ügyesen ujjára csavarta a konvenciót. A sok elsőkonvenciós küldött ugyanis felületesen volt csak tisztában a „játékszabályokkal” — tehát objektive megnőtt azok szerepe, akik viszont minden trükköt értettek és alkalmaztak is... Utólag aztán nem győzött álmélkodni az amerikai sajtó, hogy milyen ravasz fölénnyel irányították a konvenció egyes meneteit McGovern emberei. Egy álerőpróba például lázas izgalmat keltett a sajtókarzaton. Mindenki McGovern megállítását emlegette, s mi több: a tévébemondók világgá kürtölték, hogy fordulat történt, a dakotai jelöltnek „elúszik” a többsége. Az történt ugyanis, hogy az egyik mandátumvitában McGovcrnák elvesztették a szavazást. A vereség azonban — csel volt. McGovern emberei úgy irányítottak néinni kell hölgyeim!” Aztán a környék látványosságairól, az olajfákról, a teraszosan művelt földekről, a népek szokásairól beszélgettek. — A magyar konyha kitűnő — mondta Flessburger. — Úgy találja? Nézett a szemébe Szász. — Járt talán Magyarországon ? —- Igen, a háború előtt export-import ügyleteket bony olítoPam... Apropos... Meg van még a jó öreg Astoria? A pezsgőzést vidám csevegés követte. Szász agyában, karjában a szesz jótékonyan szétáradt, jó volt feloldódni a kellemes társaságban, a szórakozó emberek között. — Ez egy nagyon gazdag pasas — mondta neki Éva. már a szobájukban, s Szász arra gondok, Évánál újabban az élmények, érzések önmagukban értéktelenek, ha valamiféle érdekkel nem kerülhetnek kapcsolatba. (Folytatjuk) hány delegátust, hogy szavazzon az ellentáborral, amely akként — új erőviszonyokra gondolva ~ vérszemet kapott, s i*ogy úgy mondjam idővel előtte, a kulisszák mögötti tárgyalásokat be nem fejezve, erőszakolta ki a sorsdöntő / svazást arról : vajon Mc overrt megkapja-e a tőle elvitatott kaliforniai szavazatokat. Ezt a kritikus szavazást Mankiewicz, McGovern politikai koordinátora (Robert Kennedy sajtótitkára) mellett állva szurkoltam végig. Mankiewicz noteszában ott álltak fekete tintával azok a számok, amelyek azt jelölték, hány küldött szavaz a McGovern-táborral. A „fekete végeredmény” 1538 volt, tehát több az elnökjelöléshez minimálisan szükséges 1509. nél. Mankiewicz lila filctollával sorra jegyezte a fekete számok mellé az elhangzott szavazatokat; lefelé szin. te nem kellett helyesbítenie, legfeljebb — a győzelmi hangulat hatására — „felfelé” javult a vártnál jobbra az eredmény. Egy-egy ilyen felfele javítás után Mankiewicz felkiáltott: „Jól van Gordon! Ez jó munka volt Jack!” — az elismerés a minden állam delegációjánál működő mcgovernista szervezőnek szólt, aki „jól szállított”. Persze McGovern vezérka. ra sem volt mindenható: képtelenek voltak megfékez, ni azokat a reformküldötteket, akik kiebrudalták a konvencióról Daley-t, a hírhedten nagy hatalmú chicagói polgármestert, és az ő küldötteit. (Azóta McGovern már canossát járt a polgár- mesternél, aki a demokrata régi gárda oszlopos tagja.) McGovern taktikus profijai idegesen nézték a Daley évtizedes önkényuralma ellen sikerrel „fellázadt” - chicagói küldöttek (négerek, fiatalok) diadaltáncát a mandátum, csata megnyerése után — pedig a makacs Daley az utol. só pillanatban hajlandó lett volna megalkudni a mcgo- vernistákkal* De ekkor már Mankiewiczék gépezete sem lehetett úrrá az .,új erők” szenvedélyein. Más azonban egy demokrata konvenció „meghódítása”, és megint más dolog az országos hatalom. A miami napokban már látható volt: a demokrata párt régi gárdája alig várja McGovern elnökválasztási vereségét, hogy „revansot” vegyen. Persze: a konvenció az 1968-ban elfogadott reformok következtében valóban új arcú lett, és minden korábbit meghaladó mértékben képviseltették magukat nők, fiatalok, színesek. Igaz, Csak elvétve jutottak fórumhoz Amerika igazi szegényei; ők ezúttal is a konvenciótermen kívül táboroztak, s csak kérelmeik, küldöttségeik révén, meg békés tüntetéseikkel adhattak „életjelt” magukról. Felettébb jellemző az egy hónappal későbbi, az augusztusi miami republikánus konvención elhangzott demagógia: a jobboldali kaliforniai kormányzó, Reagan azon évő- dött, hogy Shriver „érti a nép nyelvét: az inasától tanulta...” Persze Reagan se másképp. A júliusi farmernadrágok láttán sem lehet azt állítani, hogy a demokrata őrségváltás következtében valamiféle dolgozók pártja lett McGoverné. Az elmélked ísek az új elitről inkább más formában igazak: jelentős értelmiségi térnyerés történt az őrségváltással, hiszen McGovern fő tábora a diákság és értelmiség. De ez az „új gárda” mindenesetre fogékonyabbnak tűnik Amerika valóságos problémái _ és válságának igazi okai iránt. Aminthogy természetéből kö. vetkezik az a hajlama is, hogy most lázasan taktikázik, és keresi a „hidakat” a régi gárda felé. Hiszen mégiscsak ott az út a hatalom felé. Avar János Réti Ervin Szílts Dénes:
