Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-07 / 237. szám
1Ő72. október 7. KELET-MAGYARORSZÄG S. oldal Egy határozat végrehajtása nyomában A nők helyzete falun AZ UTCA, AMELY A BÉKÉSI NEVET KAPTA. Vendégeli Építésből Fehérgyarmaton Eg'jiitÄ fínncpeSti*k • • 1 üzemmérnöki oklevél — kiegészítéssé Az ember, aki tud dicsérni körüli közös gazdaságok a vá - rosi óvodák bővítésében is segítettek, összesen 155 termelőszövetkezet járult hozzá pénzben, vagy üzemeltetésben az óvodabővítési programhoz. Legfontosabb azonban, hogv javult a szabolcsi falusi nők közéleti aktivitása, mely nélkül nem is lehetne javítani helyzetüket. Negyvennégy termelőszövetkezetben néztük át a bizottsági tagok a~á nyát. Az összesen 150G f i 351 nő. Ez már javulás, bár a 22 százalékos arány még mindig nem arányos a munkában való részvételük arányával. Jó jel. hogy sorban alakulnak, a női szocialista brigádok. Már 77 van a megye közös gazdaságaiban és tavaly ebből 41 el is nyerte a megtisztelő címet. Az ösz- szes brigádtagok 35 százaléka nő. Javííani a szoláltatásokon O A nők helyzetének további megjavítása nem külön szabolcsi ügy, országos probléma, melven — párt- és kormányhatározatok végrehajtása közben — sokan fáradoznak. De a falusi nők helyzete rosszabb, nálunk pedig több a falu, a falusi nő, ezért Szabolcsban különös gonddal kel! törekedni a gyors javulásra. Végigtekintve az elmúlt 2 év fáradozásain: jelentősen előbbre jutottunk. A további haladást erősen gátolja, hogy falun igen rosszak a szolgáltatások, nincs sok helyen fodrász, mosoda, közétkeztetés, kevés még mindig, az óvodai hely. A falusi nők végleges felszabadítása érdekében a dolgozó nő életét könnyebbé tevő szolgáltatásokat is javítani kell. Érdekes módon ez kétszeres se gítség is lehet. Hiszen a szolgáltatások többségében a nőR' is dolgozhatnak. Egy új mosoda nemcsak minden nőnek jelenthet egy kis fellélegzést, hanem egyúttal munkát is ad tucatnyi nődolgozónak. Jó lenne, ha a most következő hónapokban ez a gondolat is elterjedne azok között, akik őszintén tevékenykednek a nők helyzetének javításán (rz) meg kiegészítő tanulmányai kát. A tanév második félévébe az ugyancsak egy kiegészít félévre kötelezett gépás szaktechnikusok, a gépészet' szakon végzett növényvéd' repülőgépvezetők, valamint r korábban végzett és két félévre kötelezett szaktechnikusok közül ötven, a három félévre kötelezett gyümölcsszőlőtermesztési szaktechnikusok közül szintén ötven hallgató üzemmérnöki kiegészítő képzését kezdik meg a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1971. március 31-én hozott konkrét határozatokat a megyénkben élő nők szociális és kulturális helyzetének megjavításáról. Azide vonatkozó tervek talán leginkább a falusi, termelőszövetkezeti dolgozó nőket érintették, mert az ő helyzetük a legrosszabb. Éppen ezért igen nagy érdeklődéssel olvastuk végig annak a felmérésnek a zárójelentését. mely rögzíti, mi történt a határozat meghozatala óta. Kereseti viszonyok Nézzük előbb a számokat: három évvel ezelőtt, 1989-ben megyénk termelőszövetkezeteiben — a 38 ezer férfi mellett — 25 ezer nő dolgozott (itt a nyugdíjasok és járadékosok nincsenek benne a számban) két évvel később, 1971-ben már csak 22 500. A 2 év alatti két és fél ezres létszámcsökkenés az ő esetükben nem elvándorlást jelent, haneVn alkalmat arra, hogy átmenjenek terebélyesedő ipari üzemeinkbe, vagy a tsz- ek által létesített közös vállalkozásokban vállaltak munkát. Talán legtöbbet mondanak el róluk kereseti viszonyaik. Mig a termelőszövetkezetek férfidolgozói az említett két esztendő alatt 20 ezer forintról 23 ezerre vitték fel átla- , gos évi keresetüket, az említett 22 ezer nődolgozó keresete megmaradt 13 ezer forintos szinten. Egyik oka ennek az a sokat hangoztatott körülmény, hogy a nők szakképzettsége alacsonyabb. De az is. hogv általában nem tudnak számukra folyamatosan munkát biztosítani. Tavaly a ’ szabolcsi férfidolgozók átlagosan 251 tízórás munkanapot teljesítettek termelőszövetké- • zeteinkben. A nők átlaga mindössze 174 nap. Végül és ezt sem szabad kihagyni a számításból: miközben a legnehezebb növénytermelési munkák 80 százalékát nők végzik, nincsenek munkájuk arányában képviselve a vezető testületekben. Következésképpen érdekeikért sem tudnak elég hathatósan síkraszállni. Legelőször ezen kellett tehát segíteni. Az új termelőA Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán az idei tan. évben megkezdték a végzett szaktechnikusok üzemmérnö. ki kiegészítő képzését. A Mezőgazdasági Közlöny 6. számában megjelent 116/1971. számú utasítás alapján azoknak a mezőgazdasági üzemekben dolgozó szakembereknek, akiknek felsőfokú mezőgazdasági szaktechnikusi végzettségük van. lehetőségük nyílt a szakképesítésüknek megfelelő üzemmérnöki oklevél megszerzésére. Az 1970-ben és 1971-ben végzett szaktechnikusok egy félév tanulmányi idővel szerezhetik meg a főiskolai végzettséget. Akik pedig 1909-ben vagy az azt megelőző esztendőkben 3 éves tanulmányi időben végeztek, azok két félévre, akik viszont két év alatt (levelező tagozaton 3 év alatt) szereztek szaktechnikusi képesítést, azok három kiegészítő félév eredményes elvégzése után kapják meg az üzemmérnöki oklevelet. Az egy és két félévre kötelezetteknek nem kell államvizsgázniuk. hanem az előírt szaktárgyakból a tanulmányi idő után minősítő vizsgát tesznek. A három félévre kötelezett gyümölcsszőlőtermesztési szaktechnikusoknak a félévenként előírt vizsgákon túl gyümölcstermesztésből kiegészítő államvizsgát kell tenniük. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy az üzemmérnöki kiegészítő képzésre már szövetkezeti törvény segített: előírta kötelezően, hogy minden közös gazdaságban 4 éves megbízással nőbizottságokat kell választani. Méghozzá a közgyűlésen. Tehát — épp úgy, mint az ellenőrző bizottság — a nőbizottság is csak a közgyűlésnek tartozik felelősséggel munkájáért. Elnökét titkos szavazással választják meg. Ez meg is történt mindenütt, örvendetes, hogy rhinden 10 nőbizottsági elnök közül hat fizikai dolgozó és minden tíz közül hat- hét tagja a vezetőségnek. Ahol nem tagja, ott is meghívják tanácskozási joggal a vezetőségi ülésekre. Munkaalkalom, támogatás Működésük máris érezhető a nők folyamatos foglalkoztatása növekedésében. Kétszáznál több közös gazdaságunk közül már nyolcvan mellett működik olyan segédüzem, ahol nők is dolgozhatnak. A nyírpazonyi Zöld Mező például műanyagüzemet létesített, melyben 20—30 nő dolgozhat. A csengeri, a sza- mosbecsi és a rozsályi termelőszövetkezetek hűtőtárolókat építettek. Több közös gazdaságban folytatnak hús- feldolgozó és vendéglátó üzemet, melyekben szintén elég sok nőnek tudnak kenyérkeresetet adni. Általában emelték közös gazdaságaink a zöldségterületeket, így aránylag könnyebb munkával többet kereshetnek. Általános szabállyá vált, hogy a magányosan gyermekét nevelő, vagy többgyermekes anyának az elsők között biztosítanak munkát, kereséti lehetőséget. Már hetvennél több közös gazdaságban gépjárművel szállítják munkahelyükre a dolgozókat, felsősorban a nőket. így a háziasszonyok később indulhatnak el és korábban érnek haza. Termelőszövetkezeteink jelentős mértékben járultak hozzá az óvodák bővítéséhez. Pátrohán harminc hely megépítését vállalta a tsz. Száz- százezer forintot ajánlottak fel a nvírbogdányi Kossuth, a kisvárdai Rákóczi, a kál- mánházi Rákóczi és a raka- mazi Győzelem. A városok eddig több, mint 500 szak- technikus kérte a felvételét. Nem csupán a Nyíregyházán végzettek, hanem az ország más felsőfokú technikumában oklevelet kapott mező- gazdasági szaktechnikusok is jelentkeznek. Közülük az 1972—73. tanév első félévében az 1970-ben és az 1971- ben oklevelet szerzett, így csupán egy féléves kiegészítő képzésre kötelezett gyümölcstermesztési, feldolgozási és áruforgalmi szaktechnikusok, valamint a gépészeti szakon végzettek közül öt- venen kezdték, illetve kezdik Életünk egyik rákfenéje: sehogy se tudunk dicsérni. /I bírálat még csak-csak megy. de a dicséretről elfelejtke. zünk. Pedig jó dolog, kell, pénzbe se kerül, javítja ó munkahelyi közérzetet és a jó munka szívből jövő elismerése. A minap találkoztam egy emberrel, aki ebben kivétel. Ilyeneket mondott: „Ahogy én azt szoktam mondani”. Azután minden harmadik mondata így kezdődött: „Márpedig az én véleményem helyes”... „Nem szoktam té. vedni, az én szavaimra mérget lehet venni. ■.” „Ha én valamit közbe veszek, azt tökéletesen megoldom”... „Rólam példát vehet akárki”... „Tőlem el lehet fogadni, any- nyira kifinomult az ízlésem”. .. „Nem szívesen hangoztatom, de a szakmában én vagyok a császár”... És így tovább és így tovább, egyszerűen, szerényen Ez az ember tud dicsérni és nem sajnálja a fáradságot, hogy dicsérjen. (-s) Október S-án, 28 esztendővel ezelőtt szabadult fel Békés megye. Itt, ebben az alföldi megyében Batíonyánál léptek magyar földre először a felszabadító szovjet katonák. Ez az ünnepi megemlékezés jó alkalom arra, hogy bár kilométerekben távoli, de örömükben és gondjaikban közeli Szabolcs-Szatmár megyébe látogassunk, ha csak rövid időre is. Megtudni, hogy a fehérgyarmatiak hogyan emlékeznek a pusztító árvíz után két évvel a Békés megyeiekre. ★ Régi község új g> űzővel. Olyannal, amely a legnemesebb anyagból, meleg emberi hajlékokkal fonja körül az ősi Fehérgyarmatot. Közöttük 130—140 olyan ház, amelyet a „Nagy Víz” után a Békés megyei építők „húztak fel” hetek alatt. Szigeti Béla, a párt községi bizottságának titkára és Németh Sándor, a községi tanács elnöke — akik a másfél nap alatt kísérőink voltak — jól emlékeznek: — Alighogy ránk tört a katasztrófa, eljött hozzánk a párt Békés megyei bizottságának ma már nyugdíjas titkára, Zalai György. Erőt öntött belénk ígéretével, arról pedig itt nálunk még nagyon-nagyon hosszú évekig nem feledkeznek meg az emberek, hogy ez az Ígéret nemcsak ígéret maradt. Két nap múlva már autókaraván jelent meg a községben. Békés megyéből érkezett az élelem és gyógyszer. Ez az életet jelentette akkor. ★ — Nevek, l’v.e'yék ■* o fehérgyarmatiak talán soha nem felejtenek el. Olyan, mint Mizó Mihály, az MSZMP Békés megyei Bizottságának volt munkatársa, dr. Maurer József, a KÖJÁL Békés megyei igazgató főorvosa. Ök az első órák nehéz pillanataiban határozott intézkedéseikkel bizonyították: ha sok minden el is veszett a Szamosközben, az életnek tovább kell haladnia. Ma már szinte legenda fonódik tetteikhez. Villanyoszlopon zöldre festett irányjelző táblák. Mutatják, merre dolgoztak a Békés megyei Állami Építőipari Vál lalat munkásai. Az emlékezés, a hála meghagyta a villanyoszlopon a táblát, pedig hol vannak már azok az építők, akik két évvel ezelőtt átadták a „Bondor-kész” lakások százait. A Széchenyi utca 1-es szám alatt villaszerű épület. Tulajdonosa Gál Ferenc, hátul az udvarban őzpörköltet főz bográcsban. — Békésből jöttek? Keményen, kicsit meghatódva szorongatja a kezünket. Marasztal: várjuk meg az őzpörköltet, nemsokára elkészül. Szabódunk, bár tudjuk, a meghívás nemcsak nekünk, hanem annak a sok száz békésinek is szól, akik felépítették Fehérgyarmatot. — Ne feledjék átadni üdvözletünket Lábos Palinak, Horagyik Istvánnak — lehet, hogy a névre nem pontosan emlékszem —, Serbán Zoltán brigádjának, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat embereinek, köztük egy Misi nevű parkettázónak. Mondják meg valamennyi Békés megyeinek, felszabadulásuk évfordulójának napját mi, fehérgyarmatiak együtt ünnepeltük velük. ★ Óvoda. A csöppségek kacajától hangos. A vezető óvónő kedves mosollyal fogad. Tekintetével szinte megölel, amikor megtudja honnan vagyunk. Banda Zolika önfeledten játszik. Egyidős a község pusztulásával. 1970. május 15-én született, akkor, amikor a víz rátört Gyarmatra. Mutatja a sok-sok játékot, és kacag. Nem emlékezhet születése körülményeire. / A Győzhetetlen Brigád Termelőszövetkezet elnöke, Dá- nyádi László annál inkább. Ma már ő is tud mosolyogni. Akkor? — A tragédia előtt alig tudtunk valamit Békés megyéről. Az első ember, áld megjelent nálunk, Zalai György volt. Egy nap múlva itt voltak a két Békés megyei tsz- szövetségtől, harmadnap pedig megérkezett az első takarmányszállítmány. Nevek? Kolozsi Pálra, Petrik Lászlóra emlékszem. De talán nem is ez a lényeg, hanem az, ha ez a katasztrófa nem ebben a rendszerben éri községünket, évtizedekig megszűnt volna itt az élet. Nagyon jólesik nekünk, hogy megyéjük felszabadulásának évfordulója előtt felkerestek bennünket: kérjük, mondják el megyéjük termelőszövetkezeti gazdáinak, hogy amit értünk tettek, nem feledtük és nem is feledjük el soha. ★ Hursán Pál, Blaskovics Béla — lehet, hogy a keresztnév nem pontos —, és Nagy Mihály neve jut elsőkén; Ko- vásznai Gyula főkönyvelő és Baranyi Szilárd főagronó- mus eszébe, amikor a fehér- gyarmati Uj Élet Termelő- szövetkezet mestergerendás irodájában leülünk. — Aztán jöttek a békéscsabai Május 1. szerelőbrigádjának emberei. Huszonyolc- ezer forint értékű gépalkatrészt hoztak. A mi dolgozóink — akkori fásultságukban — először értetlenül nézték, hogy hajnali 4 órakor már kezükben volt a szerszám. — Állatállományunknak 459 ezer forint értékű tápszert és takarmányt adtak a Békés megyeiek, — néz régi kimutatásaiba a főkönyvelő. — Három héttel a katasztrófa után műszakilag már rendben voltunk. Június 12-én pedig abból a pénzből fizettünk tagjainknak, amit a Kőrösök Vidéke Tsz-Szövetség utalt át egyszámlánkra. Legjobban a baj hozza össze az embereket. Tizenkétmillió forint kárunk keletkezett. S, hogy ma már kigaz- dálkodtuk, abban nagy részük van azoknak a Békés megyei közös gazdaságoknak, amelyeknek gazdái a napokban ünnepelték megyéjük fel- szabadulását. ★ A párt járási bizottságának első titkáránál, Gulácsi Sándornál másnap kora reggel kopogtatunk. — Járásunkból 31 ezer embert kellett kitelepíteni. Szovjet műszaki egységek, néphadseregünk helikopterei 6 ezer embert mentettek ki a már víz alatt lévő területekről — és izzadság gyöngyözik most is az első titkár homlokán az akkori emlékektől. — Romhalmazra jöttünk vissza. Embereinknek az életkedvét, hitét kellett visszaadni. Elmondhatjuk, hogy ebben a nehéz küzdelemben nem maradtunk magunkra. Külön jólesett, hogy a békési elvtársak nagyon gyorsan reagáltak. Más körülmények között 650—700 lakás építéséhez legalább 5 évre lenne szükség. Most 6 hónap alatt elkészítetté^ országunk — köztük Békés megye — építőmunkásai. De a Kárpátontúli területről Ukrajnából, Csehszlovákiából és Lengyelországból is jött a segítség. — Nagy-nagy szeretettel és megbecsüléssel gondolunk a Békés megyei emberekre és szívből köszöntjük őket fel- szabadulásuk évfordulójának alkalmából. Béia Ottó—Botyánszki János
