Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-07 / 237. szám
4 öiaal KELET-MAGYARORSZA« *972. október T Szülők fóruma FIATALOK a® FIATALOK 00 FIATALOK FIATALOK 00 FIATALOK Tanévnyitás után Tanévnyitás után vagyunk. Az ÁPISZ-boltokban már júliusban elhelyezett plakáthirdetményeikkel figyelmeztették a diákokat: „Közeledik, a tanév, időben vásárolja meg könyveit, tanszereit.” Lehet, a srácok nem ijedtek meg, oda se figyeltek a kereskedelem „tapintatára , ők önfeledten, játékosan töltötték megérdemelt pihenőjüket: hanem nekünk, szülőknek, már előrevetült a gond. Hiszen mi nyitottuk ki pénztárcáinkat, amelyek azért nem olyan feneketlenül mélyek, mint szeretnénk és annyira sem, mint ahogyan azt néhány iskoláján, az úgynevezett társadalmi, szülői munkaközösségek üképzelik. Sokszor nem is tudja az ember, minek nevezi azokat a túlzott igényeket, amellyel egyes iskolákban a tanulókkal, még inkább a szülőkkel szemben felépnek. Talán a legenyhébb megfogalmazás ez lehetne: apintatlanság. Bár egyes szülők esküsznek arra is, hogy íem más ez, mint rongyrázás. Maradjunk a tapintatlanágnál. Tapintatlanság azért, mert a gyereket és a szü- őt akarva-akaratlanul szembeállítják. „Már mindenki jevitte a tavaszi kirándulásra a 300 forintot csak még in nem. Édesapám, én nagyon szégyellem magam, a töb- jiek, az osztály előtt.”. Bizony elég gyakran ez az ott- loni lélektani és hangulati következménye, vetülete a gyakorta nagyzási hóbortba csapó igényeknek. Persze, minden fentihez hasonló esetben szépen fogalmaznak is az is természetes, hogy hasznos megismerni a fiataloknak a Bükköt, a Balatont, egész szeretett hazánkat. Csakhogy... Csakhogy az átlag munkás, dolgozó ember keresete — bár tisztességes a múlthoz viszonyítva —, de mégis szűkös a jövő ezredbe előreszaladó igényekhez képest. Márpedig az iskolák padjaiban zömében az átlagjövedelmű szülők gyermekei ülnek. Tulajdonképpen az illetékes minisztérium vezetői, maga a miniszter az utóbbi évek minden rendeletével azt célozta és bizonyította, hogy értik, megértik a szülők anyagi helyzetét. Jószerével majdnem minden — eladdig kötelező — anyagi kiadást eltöröltek, megszüntettek. Maradt kötelezően a könyv, a füzet, egyéb tanszerek. És természetesen, maradt kötelezően: a tanulás. Illetve, egy kis igazítással variálva az előbbi állítást: a minisztérium bölcsen az iskolai közösségekre bízta ezt az ügyet. Meg kellene ezt érezniük, szívlelniük az iskolák társadalmi szerveinek, az egyébként elismerést érdemlő, ügybuzgó szülőknek és ennek szellemében kellene az igényeket támasztaniuk. Ma egy 17 éves, harmadikos középiskolás, legyen lány, vagy fiú, többe kerül, többet visz el a családi költségvetésből (abból az egyáltalán nem feneketlen családi bugyellárisból), mint a szülők együtt. Az élet általános ritmusa: étkezés, öltözködés, szórakozás, mozi, színház, könyv is sokba kerül. Ne felejtsük, 14 éves kor után (néha már előbb is) a fiatal fizikuma több kalóriát, lelke több szépet, mindenben drágábbat igényel. És ahol egy családban 2—3 gyermek egyszerre tanul, nem könnyű dolog számukra megvásárolni év elején a könyveket, füzeteket, egyéb tanszereket sem. És akkor a köpeny, amely mindig tönkremegy, vagy kicsi lesz, amelyből mindig újat kell vásárolni. Az aktatáska, amellyel hallgatagon vagy nagyon is beszédesen a család anyagi helyzetét, státuszszimbólumát reprezentálják, a srácok akkor is, ha az apja, mondjuk 2000 forintos jövedelmű munkás. Naponként látjuk és tapasztaljuk, hogy az iskolák, az adott osztályok egy-két jómódú tanulója akaratlanul is diktálja a divatot. Ettől elmaradni egyetlen fiatal sem akar, ettől elmaradni szégyen, nem lehet. És fel sem ocsúdik a szülő az első, szeptemberi, meglehetősen tetemes kiadások ijedelméből, amikor máris megkezdődik a gyűjtés: erre, arra. „Apa, kérek egy húszast, ötvenest, százast — háromszázat!” És jön megint a lelki konfliktus, a gyors számvetés, mert melyik szülő tagadja meg gyermekétől, ha kér. Inkább o mond le másról. Befejezésül azt is mondjuk meg, hogy elég sok az ízetlen dolog ezekben az ügyekben. Csak egy példa: tanítónő ismerősöm, aki egyébként elég szolid körülmények között él, az utóbbi 10 évben annyi kávéskészletet kapott a szülői munkaközösségektől, hogy akár egy népgyűlés minden résztvevőjét meg tudná vendégelni feketével. És kivédeni se nagyon tudják a pedagógusok ezeket a gesztusokat, hiszen diszkréten „lopják be” asztalukra. nem egyszer postán küldik lakásukra a szerencsétlen és gyakran megalázó ajándékokat. De hát nem is nekik kellene ezt kivédeniök, hanem nekünk, szülőknek. Elsősorban az „ügybuzgó” szülői munkaközösségeknek. „ . A. Prisztavkin: Szlava Galkinnak nem volt sem apja. sem anyja. Nyolcéves volt. és egy gyermek otthonban élt. Onnan járt iskolába. Osztály főhöknőjénel családi neve Galina volt. Minden tanulónak ízletes tízórait csomagoltak szülei, de Szláv ka sohasem kapott senkitől Szlavka néha órákon arról álmodozott, hogy ő nem is Galkin, egyszerűen tévedtek a nevének írásánál és beírtál, azt a felesleges „K”-f. Az c neve pontosan olyan, mint a tanítónőé és ő igazában nem Szlava Galkin, hanem Szlava Gahn. De a nevét nem változtathatta meg. ezért csak álmodozott erről a dologról Azt képzelte, hogy a tanítónő az ő édesanyja, és finom tízórait is kap tőle, mikor elindul az isknláha. És Szlavka egészen meggyűlölte azt a betűt, mely szétrombolta álmait. Lassan- lassan kihagyta a „K” betűket, mikor írt. Tollbamondáskor is így cselekedett, ezért kettest kapott. Egyszer a tanítónő nagyon megharagudott és azt mondta: — Galkin, miért hagyod ki r szavakból a „K” betűt? Senki sem csinál annyi rettenetes hibát, mint te. Nézd csak. mit írtál? „Nyáron Paid sütérezett a pata partján." Ez egyszerűen érthetetlen. Holnap órák előtt gyere el hozzám! Szlavka másnap elment a tanítónőhöz. A tanítónő diktált neki ismét, majd elolvasta a szöveget, melyből most is hiányoztak a ”K” betűk. TÖRD A FEIEDÍ Vízszintes: 1. Kivetette. 6. Télisport. 7. Kalászos növény. 8. Cégtábla, röv. 9. Lárma. 11. ÉHE. 12. Tromfok. 14. ...himnuszt zengtek róla. 16. Megfejtendő. 18. Költői sóhaj. 20. Személyedre. 21. Szilícium vegy- jele. 22. Háziállat. 24. Villamos, vonat üzemelésének fontos kelléke. 25. Fehérítő hatásáról ismert elem. 27. 5. éves .... 23. Felforgatott láda! 29. Oktondi. Függőleges: 1. Kiszolgáltat. 2. Kétjegyű mássalhangzó. 3. Lárma. 4. Háziállat. 5. Hecc betűi keverve. 6. Megfejtendő. 10. Ijedtséget, meglepetést kifejező indulatszó. 11. Fiúgyermeke. 13. Betegség. 14. Római 500 és 495. 15. Megfejtendő. 17. Vízinövény. 19. Pihe módjára esik alá. 21. Bőgött. 23. . . .mezővásárhely. 24. 3EU. 26. Tetejére. 27. Tóth Barnabás. Megfejtendő: Észak-magyarországi patakjaink közül háromnak a neve. (Vízszintes 16, függőleges 6, 15.) Múlt heti megfejtés: VÖRÖSMARTY — ARANY — PETŐFI. Könyvjutalom: Nácz Andrea és Attila Nyíregyháza Ballai Beatrix Mátészalka. Fintor s tudor Kótaj és Hács- ka Ottó Vállaj. Balatoni körutazás Pista szüleivel autóbusszal egy balatoni körutazáson vett részt. A vízszintes 1., 16., 41. és függőleges 22. sorokból megtudjátok, hogy az autóbusz melyik négy üdülőheMérges lett. Aztán — ki tudja miért —, a szüleiről kérdezte Szlavkát és máskor is elhívta magához. De az a legfontosabb, hogy mielőtt elküldte az iskolába, mindany- nyiszor tízórait is adott neki. Szlavka szinte repült az iskolába. Szünetben nem ment ki a folyosóra, mint máskor, hanem evett, bár egyáltalán nem volt éhes. Amikor a tanítónő ezek után a legújabb tollbamondást javította, elcsodálkozott Szlavka munkáján. A tollbamondásban egyetlen hiba sem volt. Minden „K” betű a helyén volt. Csak egyetlen szóban jelentkezett a régi hiba. Az aláírás ez volt: Szlava Galin. De a tanítónő ezt a hibát természetesen nem húzta alá. Beküldte: Chrenkó Istvánné, Nyírtelek-Gyulatanya, ált. isk. lyen állt meg egy kis pihenőre. Vízszintes: 8. Színész—újságíró rangadó. 9. Szellős lábbeli. 11. ZVT. 12. Az SZTK elődje. 14. Testrész. 15. Papírra vet. 18. Vissza: ad régiesen. 19. Hiba egynemű betűi. 20. Római 55. 22. Torkunkat védi. 23. Örahang. 25. Női név. 26. Vissza: férfinév. 28. Ételízesítő. 29. Az arany finomságának jelzése. 33. Ezen a napon. 34. Befed közepe. 36. Ilyen a tenger vize. 37. Közterület. 38. A láb része. 40. Nem tud járni. Függőleges: 1. Kék színű. 2. Víz van benne. 3. AR. 4. Antal becézve. 5. Cs régiesen. 6. Konyak fele. 7. Román város a Maros mentén. 8. Az emberi szervezet motorja. 10. Radioaktív fém. 12. Vissza: igavonó állat. 13. IG. 16. Az ajtóval együtt emlegetik. 17. Álomba ringat. 19. Közepén húzódik végig a gerincoszlop. 21. Folyadék. 24. A füst kivezetésére szolgál. 25. A zsebkendőt is ebben tartjuk. 27. Bács megyei község. 30. Asztalos Sándor. 31. Ilyen növény a kender és len. 32. Kertet művel. 35. Szántóeszköz. 37. Évszak. 39. Mint a függőleges 30. 40. Nem ki. 'Ú°J9!S ‘Xiamzsayi ‘eS-HV ‘eáiiejenv A fogfájós sárkány Megfájdult a foga a hétfejű sárkánynak, ordított is kínjában, hogy ember, állat félve húzódott be otthonába, a biztos fedél alá. De még az érzékenyebb virágok -s összébb húzták szirmaikat, ahogy ijesztő viharban szók. ták, mert ők se bírták hallgatni a sárkányüvöltést. így ment ez már napok óta. Mivel a szörnyeteg kínja nem hagyott alább, senki se tudott aludni messze vidéken. Ekkor a sárkány bar. lángjához legközelebb eső falu patkolókovácsa, aki mellesleg fogat is szokott húzni, elhatározta, hogy felkeresi a szörnyeteget. Ott lakott a sárkány a hegyek közt egy sziklabarlangban; köny- nyű volt odatalálni, nemcsak a veszett ordítás nyomán, de a fenevad szokásához híven tüzet okádott, s ez messzire világlott. A kovács, ak' erős, hosszú szekérláncot meg egy favödröt cipelt' magával, a barlang közelébe érve merészen odakiáltott a sárkánynak: — Megkövetem hétfejűsé- gedet, hagyja abba a tűz- okádást, mert én már csak hozzá vagyok szokva a füsthöz meg a lánghoz, de ez még nekem is sok! Azért jöttem, hogy segítsek kegyelmeden! Megenyhült erre a szóra a sárkány, menten abbahagyta a szikrák szórását, ami a gyomrában lévő nagy kovakövektől származott. Az üvöltése is alábbhagyott, csak éppen nyöszörgött kínjában, de még ez is olyan zajjal járt, mintha fentről sziklakövek hullanának alá a mélységbe. — Gyere ide, fiam, nézd meg a fogamat — mondta megszelídültem — Ha tudsz rá valami jó gyógyfüvet, meghálálom neked. De jaj lesz annak az egy szál fejednek, ha nem tudsz segíteni rajtam! A kovács bátran hozzáfo- gott a vizsgálathoz. — Tessék bátran kitátani a száját, de csak azt, amelyikben a fájós foga van — mondta, mert nem szívesen nézett volna bele hét olyan förtelmes sárkányszájba. A szörnyeteg megmutatta beteg fogát, amelyen akkora lyuk tátongott, hogy egy mókus jól ellakhatott volna benne. — Itt már elkésett az orvosság — szólt a kovács —, ezt a fogat bizony ki kell húzni. Nem fog fájni, nert érzéstelenítéssel csiná' i... Megijedt szörnyen r sárkány a foghúzás szó .állatára, mert mi tagadás üel- metes külseje ellenért oi- zony gyáva volt elégg De mit voit mit 'tenni, oele- egyezőleg bólintott mind a hét fejével. — Csináld, fiam, csináld, csak ne fájjon már tovább — nyöszörögte. A kovács apró, vérpiros paprikákat szedett elő a ta. risznyájából. Tenyerében összemprzsolta őket, s a cseregznyepaprika-port beleszórta a vödörbe, amelyet előbb megmerített a közelben folydogáló patakban. Akkor azután a téglavörös folyadékot beleöntötte a fájós fog odvába. Csípte, marta a méregerős paprikalé a sárkány ínyét, patakzott is a könny mind a tizennégy sze. méből. De ezt szívesen eltűrte, mert ez még mindig könnyebb érzés volt, mint a hasogató fogfájás. A kovács ezután a vasláncot az elzsongított fogra hurkolta. A lánc másik végét egy tölgyfa törzsére kötötte, amely ott búslakodott a barlang bejárata mellett. Lombja mán nem is volt a tölgynek, mind lepörkölte a láng, ami a sárkány torkából tört elő. Amikor ezzel is megvolt, a kovács búzdítóan rászólt a sárkányra: — Most tessék jól megrángatni a fejét, akkor azután kijön a beteg fog! A szörnyeteg óvatosan rántott egyet-kettőt a fején, de ekkor újra beleállt a nyilallás a fogába, még jobban, mint addig. Üvöltve hagyta abba a próbálkozást, s veszett haragjában a kovácsnak akart esni, ez azonban akkorára már kint volt a barlangból. Biztos távolságból kiabált vissza csúfondárosan: — Csak ne kímélje magát sárkányságod, egyszer fáj csak, azután megszabadul a kínjától! A sárkány azonban nem mert nagyot rántani a fején, mert irtózott az újabb fájdalmaktól. Úgy pusztult el éhen láncra fűzve; s nagy lett a becsülete a bátor kovácsmesternek, aki megszabadította a vidéket a rettegett fenevadtól. Heves Ferenc ölbey Irén versei: Megérett az alma Megérett az alma, leszedik a fáról, szép gömbölyű képe pozsgás tűzzel lángol. Kívánatos illat, amely körüllengi, e finom gyümölcsöt szereti mindeőTii. Rakja Erzsi, Jancsi füles kosarakba, tele lesz a padlás, tele lesz a kamra. Be jó lesz majd hideg télen uzsonnára, visznek ők belőle majd az iskolába. Milyen árva lettél, almafa, a kertben, ágaid közt őszi hűs fuvallat rebben. Az ősz gyümölcsei Megérett az őszibarack, leve csorran, akár a méz, ne ejtsen hát ajkad panaszt. Megérett a hamvas szilva, kelleti magát az ágon ragyogón és lengve-ringva. Megérett az arany dió, kukucskál a zöld burokból s lopogatja tolvaj rigó. Megérett a cirmos alma, olyan kövér, olyan pozsgás, mily nagy is az ősz hatalma. Megérett a hegy szőlője, olyan édes, csupa zamat, illatos must lesz belőle. Mindezt kinek köszönheted? A parasztnak, ki dolgozott, s mindenkiért fát ültetett. Zöld a mező Zöld a mező, zöld a rét, Minden virág táncra lép. Tücsök penget citerát, csárdást jár a szarkaláb. Hát a pipacs mit csinál? Vígan derekat riszál. Járja a vad tátogó s mindig kacag a bohó. S nézd a füvet, ihaja, lobog mindnek a haja. Csupa méz a pipitér, rajta kis méh döngicsél. S ha leszáll az éjszaka, jő a tündérek hada s táncot járnak szilajon, zeng a víg lakodalom. Jaj de csodás is a nyár, örökösen áll a báL A „K” betű
