Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-27 / 254. szám

4. oTdaV *■—■■■ ■ ■ KS(mnXS¥ZflSHK9ft3 fm. omser m Újdonságok •§• ludományos kutatások Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban ............................................................ ......................— ■ --------------------- ---------------------- «) KORMÁNYHATÁROZAT A MEGVALÓSÍTÁS ÚTIAM Gépesítés, új fajták a dohánytermesztésben Ml ÍGY CSINÁLJUK Serléstörzstenyészet Nyírtasson Mozgalmas látvány fogad, ja az érkezőt a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat üzemének udvarán. A zöld és barna színű dohánnyal megrakott gépkocsik sűrűn váltogatják egymást. Nem csoda, szezonban vagyunk. A korszerű változás szük­ségességét maga az élet kö­vetelte meg. Ismeretes, hogy a dohányzók száma évről évre növekszik, míg a do­hánytermelés, a feldolgozás és a minőség javítása egy­aránt gondot jelentett. AÍig két évvel ezelőtt, szinte mélypontra zuhant a do­hánytermelés megyénkben is, pedig egyik fő termelési águnk volt. A dohánytermesztési kedv növelésére hozott kormány- határozat ismeretes. Ám ez egymagában kevés, ha nem párosul annak végrehajtása, val, segítésével. A Nyíregy­házi Dohányfermentáló Vál. lalat vezetői sokáig tört ók a fejüket -t számba véve minden lehetőséget, hogy megnöveljék a megye me­zőgazdasági üzemeinek, az itt dolgozó dohánytermelők termelési kedvét, érdekelt­ségét. Olyan együttműködés kialakítására törekedtek a termelőkkel — természete­sen kockázatvállalással —, amely végül meghozhatja gyümölcsét... / Az első intézkedésük a termelők termesztési bizton­ságérzetük segítése volt. A Debreceni Agrártudományi Intézettel- karöltve már az elmúlt évben, de még in­kább 1972-ben olyan új do­hányfajták termesztését ja­vasolták a mezőgazdasági üzemeknek, termelőknek, amelyek nagy hozamúak és ellenállóbbak a betegségek­kel szemben. Nem volt könnyű meggyőzni a hagyo­mányos fajtákhoz ragaszkodó termelőket. — ,Ha nem vá­lik be, ki fizeti a kárunkat? — mondták. — Majd mi vállaljuk a kockázatot — volt a határozott válasz. Az 1971, de főleg az 1972- es év igazolta a „kockáza-" tot”. Egyes új fajtákból 7—10 mázsát takarítottak be holdanként, ami közel há­romezer forinttal növelte a termelők jövedelmét. A vártnál a minőség is jobb. Sok termelő már 1971-ben felismerte a lehetőséget, ami növelte a dohány vetésterü­letét. 1971-ben a megyében 17 ezer holdon termeltek dohányt, 1972--ben már 18 500 holdra emelkedett a vetés- terület. 1973-ra újabb nö­vekedés várható, amit j a szerződéskötések is jeleznek. Másik feladatuknak a dohánytermesztésben a kor­szerű géprendszerek és ag­rotechnikai módszerek be­vezetésének segítését tartot­ták. Helyesen ismerték fel: a gépek alkalmazása két szempontból is fbntos. Egy­részt csökkenti a nehéz fi­zikai munkát, gyorsítja a betakarítást, hiszen a do­hány szedése hagyományos módon elhúzódik, meg egybe­esik más, sürgős őszi mun­kával. Másrészt azt is szám­ba vették: a fiatalabbak ma már nem nagyon akarnak régimódi dohánykertészek lenni. Ezért 26 darab kana­dai dohánytörő kombájnt, 24 tűsorkeretes szárítóberende­zést, 17 fűzőgépet vásároltak nagyrészt saját fejlesztési alapjukból. A különböző gépek szak-, szerű kezelésének elsajátí­tására Baktalórántházán több turnusban tanfolyajnot szer­veztek, mintegy 60 fővel. A dohánytermesztésben a gé­pek előnyét bizonyítja: több mint a felére csökkent a ne­héz fizikai munka, meggyor­sult a betakarítás. Jelen időszakban kétszerte annyi dohányt vesznek át, mint az elmúlt év hasonló idősza­kában. — A vállalat nagy kocká­zatot vállalt magára a gé­pek beszerzésénél, ismerve a hagyományokhoz való ra­gaszkodást — mondja Jóna Pál főmérnök —, de meg­érte. Ma már a termelők is megbizonyosodtak róla. A szerződést is csak így kötik meg. Ez kedvező tendencia. Érthető. Fele annyi mun­ka, 25 százalékkal több jöve­delem, nagyobb termesztési biztonság. 1972-ben az át­lagtermés holdanként hét mázsa körül várható, egy mázsával több, mint 1971- ben volt. Eddig panasz még nem érkezett a termelők ré­széről az új fajtájú do­hányhozamokra és az osz­tályozásokra sem. A közös érdek találkozott. Harmadik feladatuknak — a várható nagyobb termés miatt — a korszerű szerve­zés és technikai előkészüle­tet tartották a dohány foga­dására, feldolgozására, hi­szen a szakszerűbb fermen­tálás, a válogatás és a gon­dosabb munka lényegesen javítja a dohány minőségét — ez különösen exportra Néhány évvel ezelőtt még decemberben is szállítottak a cukorgyárakba répát a földekről, a nagy teljesítmé­nyű betakarítógépek és a ra­kodóberendezések alkalma* zásával azonban idén már legalább egy hónappal lerö­vidítik az átvételi idényt. A munka meggyorsítására együttműködési szerződést kötött az Élelmiszeripari Ügyvitelszervezési és Gépi Adatfeldolgozó Vállalat, va­lamint a Cukoripari Válla­latok Trösztje. A felvásárlási szezonban ugyanis olyan nagy mennyiségű adatot kell fontos. Fzért már a nyáron Nyírtasson, két turnusban szakmai tanfolyamon képez­ték ki az embereket. Jelen­leg felső, közép és alsó szin­ten, több, mint száz dolgozó tanul különböző szakisme­retet. Ez annál is fontosabb, mivel a jövőben a vállalat még több szakmai segítsé­get kíván nyújtani a do­hánytermesztéshez. A munkaerő állandó gond­juk — ez az idényjellegből adódik — megoldására, csökkentésére több új tech­nológiai kísérletet vezettek be. A hevesi dohányfajták­nál például az eddigi kézi kötözés helyett tűsorkeretbe foglalják a zöld leveleket és így helyezik el a szárító- kamrákba,! amely közel 25 órával csökkenti a korábban ráfordított munkaidőt.és nö­veli a dolgozók keresetét. A másik módszer, amivel ■ most kísérleteznek: a hevesi do­hányfajták feldolgozási ide­jét „húzzák” szét. Ezzel egy­részt csökkentik a zöld do­hány szárítási idejét, más­részt egyenletesebben oszlik meg a munka, ami lehetősé­get ad az egész évi foglal­koztatásra. Az új technológiák beve­zetése mellett arra is gon­dolnak, hogy a közgazdasá-; gi, szervezési javaslatok I megvalósítása érdekében mi­ként mozgósítsák a kollektí­vát. Széles fórumot biztosí­tanak minden új elképzelés­nek, újítási gondolatnak. Erősítik a munkások tulaj­donosi érzetét. Különösen bíznak a szocialista munka­verseny- és brigádmozga­lomban, melyben a dolgo­zóknak több, mint a fele részt vesz. A vállalat vezetőségének további elképzelése, hogy a megkezdett úton - haladjon, még jobb kapcsolatot te­remtve a dohánytermelők­kel, az üzem dolgozóival kölcsönösen segítve egymást, így váltják valóra a kor­mány határozatát. Bálint Lajos összegezni, hogy az admi­nisztráció sokszor már az átvételt hátráltatja. Ezér a gépi adatfeldolgozó válla­lat nagy teljesítményű elektronikus számítógépeit é' feldolgozó berendezéseit vet­te igénybe a cukoripar; tröszt úgy, hogy a gyárak­ban naponta lyukszalagra rögzítik az adatokat, és ezeket az adatfeldolgozó vál­lalat számítógép-központjá­ba továbbítják. Az együtt­működés eredményeként a betakarítási szezonban lé­nyegesen meggyorsult az ügyviteli munka. Számítógép a cukorrépa- szállításban * Müút vezet a sertéstelepre. Ide csak dr. Révész Ferenc állatorvos, fc állattenyésztő külön engedélyével lehet belépni. Fertőtlenítés, kéz­mosás, fehér köpeny, gumi­cipő felöltése után. Törzs­tenyészet. Védik, óvják, mert ez az állomány, a ko­cák, az apaállatok, s sza­porulataik vagyont érnek. Oklevél tanúskodik róla. Ott van Vírtics Ferenc tsz- elnök irodájának a falán. Sertéstörzstenyészet jelölt­té nyilvánította az illetékes miniszter. Innen látják a) alapanyaggal a különböző tsz-eket, telepeket, kombi­nátokat. Már „jegyzik“ a Dózsa Tsz t A fehér hússertés állo­mány létszáma ezer. 1 Négy gondozó látja el az állator­vos és Ráti Kálmán brigád­vezető felügyelete mellett. — Ráti Kálmán volt az, aki . a tenyésztői munkát megkezdte a nyírtassi Dó­zsa Tsz-ben — említi Révész Ferenc. — Az indulás min­denképpen az ő érdeme. Ta­nul. , Most végzi a techni­kum IV. osztályát. Évekkel ezelőtt jóformán szakmai képzettség nélkül, de annál nagyobb gondoskodással, ön. képzéssel látott munkához. Ma már jegyzik a nyír­tassi Dózsa Tsz-t a szak- , körökben. Ok népesítették be a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz korszerű telepiét. Háromszázhetven kocasüldőt vásároltak tőlük. És elége­dettek az innen kapott alap­anyaggal. A dombrádi új, modern tsz-sertéskombinát részére; is a nyírtassiak küldenek - 490 kocát • és hozza apaállatot/ a szerződés sze­rint. Sikereiket alig tíz eszten­dővel ezelőtt alapozták meg- Érdemes felidézni, márcsak azért is, mert úgy párosí­tották a tenyésztői munkát a helyes üzem- és munka­szervezéssel, amely példa lehet. Nem „verték” magu­kat óriási költségekbe. Bi­zonyították, hogy az 1961- ben szerfás épületekből át­alakított gazdasági épületek­ben is lehet kiváló, országom hírű eredményeket elérni. Lényegében az épületeket 1964—65-ben alakították át. Megoldották a szennyvízel­vezetést. önetetőket helyez­tek üzembe. A fiaztátókba infralámpás fűtést alkal­maztak. A telep vízellátását vízvezetékrendszer kiépítésé­vel oldották meg. Nem dicsekvésként emlí­tik, az itatóberendezést he­lyileg oldották ipeg, az el­nök újítása alapján. Az ete­tőterületet és az állatszállá­sokat lebetonozták, a fiazta- tók egyharmadát meleg- padlózattal látták el. És gondoskodtak a gondozók­Lézer a kertészet szolgálatában * Az utóbbi években a lézert egyre szélesebb területen használják. Nemrégiben két ausztráliai biológus felismer­te. hogy lézersugárzással sza­bályozni lehet a növények nö­vekedését. Kísérleteik során 400 méter távolságról tud*ák irányítani a növények virág­zását. A növények fitotron nevű vezérlőrendszere ké' fotóérzékelővel működik Ezek a fényérzékeny fehérje­testek a zöld, illetve a vörös fényre reagálnak. Lézersugár­zással hasonló hatást lehet el­érni. Tíz másodperces lézer­sugárzás a salátamag csírázó sát kétszeresre gyorsította Lézerrel azonban lassítani is lehetett a növekedést. A léze­res módszerrel a tenyészidc annyira lerövidíthető. hogy egyes optimista becslések sze­rint a jövőben ezzel a mód­szerrel árpát Tehetne termein- Krönlandon. A pátrohai Zöld Mező Tsz telepén két üres dohánypajtát és a közöttes területet kacsák vették birtokba. A tsz-nek 5000 darabos törzsállománya vaa. (Hammel J. felv.) ról is. Építettek meleg-hi­deg fürdőt, öltözőt. Vajon jövedelmező-e a törzstenyészet így? Mit ho­zott a közösség kasszájába? Ezt legjobban a számok embere, Tömösváry József, főkönyvelő jegyzi. A jövedelmezőség — Valójában 1968-ig álta­lában 75 törzskocával ren­delkezett a telepünk. Ma már eléri a 100-at. A terve­zett összes malacszaporulat ez évben eléri az 1440-et. Ez meg is lesz. Ebből a dombrádi törzstenyészetbe kerül 550, melyekért dara­bonként 3600—3800 forintot kapunk. Hízósertésként ér­tékesítünk 682 darabot. Ter­vünkben szerepelt 100 apa­állat értékesítése, de ehe­lyett 150-et adunk el társ­/ téeszeknek. Ezek darabjáért 5800—6000 forintot kapunk. Ez évben összesen 1232 da­rab törzs- és hízósertést ér­tékesítünk. Bevételi tervünk 3 millió 62.1 ezer forint. Én elégedett vagyok, jövedelme­ző üzemág — magyarázza a főkönyvelő. — Ezt túlteljesítjük — jegyzi meg dr. Révész Fe­renc, a fiatal állatorvos, fő­állattenyésztő, aki a tsz-ösz_ töndíjasaként végzett. Úgy került a Dózsa Tsz-be. Biz­tosítottak részére szolgálati . lakást. — Mi egy kiló súlygyara­podáshoz 4,2—4,3 kiló ab­raktakarmányt használunk. Lényeges, hogy saját takar­mányból. Van saját takar­mánykeverő üzemünk. Ez 1971-ben kezdett üzemelni. Gyakorlatot, tapasztalatokat szereztünk. s mind jobb eredményeket érünk el. így most már választástól ér­tékesítésig mi látjuk el ta­karmánnyal a jószágot. Ol­csóbb, önköltségi árat szá­molunk. Nem kell szállítani a takarmányt. Időt nyerünk nem kell sorbaállni érte. Ezzel sok költséget takarí­tunk meg. S különösen hang­súlyozni szeretném, hogy íg' jobban be tudjuk tartani az állategészségügyi követel­ményeket is. Míg a hízotí, sertés kilójáért prémiummal együtt csak 26 forintot kap a tsz. addis a törzstenyé­szetből kikerülő kocasüldő kilójáért 30. az ao®síildőért nedig 50 forintot fizetnek Micsoda különbség! — Itt normák vannak amelyeket meg kell tartani — említi a főállattenyésztő. — Ezeket óvni, s javítani. Ezeket tartják itt. Elis­meréssel szóltak a tenyésztői munkáról az országos fel­ügyelőség szakemberei is. — Csak most már tovább kell lépnünk. Korszerűsítés­re van szükség — mondja a főkönyvelő és a főállatte­nyésztő. Természetes a lehetőségein határán belül. Ahogy a tsz kasszája engedi. Tervükben szerepel egy új. modem 60— 70 férőhelyes fiaztató építé­se és egy vágó-hely létesíté­se. — Célunk az, hogy KM olyan jó termelő, a fehér hússertés fajtának megfele­lő kocaállománnyal rendel­kezzünk, amellyel elérhetjük, hogy a felnevelt malacok 60 százaléka tovább tenyésztés­re alkalmas legyen — ma­gyarázza a fiatal állatorvos. Belelapoz a tenyésztési főkönyvbe. Ez amolyan anyakönyvféle. — Minél több ilyen kocá­ra van szükségünk — mu­tatja. Vércse a neve. Ez az egyik legjobb, öt év alatt tízszer fialt, összesen 109 malacot, melyből 96-ot ne­veltek fel. Huszonnégy ha­sonló van hozzá. Ezek az elit kocák. Vannak aztán első és másodosztályúak. Az a cél, hogy az elit, kocák számát növeljük. Ez hozza a pénzt! A gondozók Ide kell aztán szakértelem, jó megfigyelőképesség, s fő­leg olyan gondozók, mint Kazuska János. Dicséri a fő­állattenyésztő. Olyan gondo­zó Kazuska, aki a hathóna­pos malacról megállapítja, melyik koca az anyja és melyik az apja. — Figyeli a kocák visel­kedését, ha latja, hogy ide­ges természetű jegyzi, java­solja a selejtezését. Ezt csak ilyen emberekkel lehet csi­nálni — mondja az állator­vos. Hasonló a többi is, Papp László és az állami gazdaságból ide került Sár­közi Sándor, aki a hízóálla­tok gondozója. Egy vagyont őriznek itt néhányan. Szabolcs megye egyik híres fehér hússertés törzstenyészetét. Munkájuk eredménye, a gazdaságosság, a jövedelem növekedése nemcsak saját ^sz-ükben. ha­nem azoknak a* tsz-eknek az eredményein is mérhető, ahová innen kerülnek a ko­cák, apaállatok. Farkas Kálffláj Az önetetőket naponta kétszer tölti Kazuska János és Sárközi Sándor állatgondozó. (Hammel József felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom