Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-26 / 253. szám
»•TS. október 86. f*LBT-MAGYARORSZA3 I. oMaf Budapest és Moszkva közös kötetben A könyv szerepe az Hiúság kommunista nevelésében A szovjet Ifjú Gárda Könyvkiadó megalakulásának 50. évfordulója alkalmából Moszkvában rendezett tanácskozáson — tíz szocialista ország gyermek- és ifjúsági kiadói között — magyar delegáció is részt vett Az ötnapos értekezletről — amelynek fő témája a könyvnek az ifjúság kommunista nevelésében betol, tött szerepe volt, Szilvássy Miklós, a Móra Könyvkiadó igazgatója tájékoztatta az MTI munkatársát. — Küldöttségünk négy, a központi témához kapcsolódó előadást tartott. A plenáris ülések mellett kétoldalú tárgyalásokat folytattunk a szovjet, a lengyel és az NDK-beli partnerrel. A szovjet kiadó számos konkrét kéréssel fordult hozzánk. Érdeklődnek egy novella- és riportkötet iránt, amely a mai tizenéves magyar fiatalok életét mutatná be. örömmel fogadnának összeállítást úttörőink és a KISZ tevékenységéről. Felmerült az igény egy nagy magyar személyiségeket — tudósokat, művészeket, politikusokat — ismertető kötet iránt is. Szeretnék, ha felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából néhány fiatal antifasiszta hősünk életleírásával ábrázolnánk a magyarországi fegyveres ellenállást. — Reményteljesen alakultak azok a megbeszélések amelyeknek eredményeként — az itthoni nyomdagondokon enyhítendő — bővülne a közös kiadásban megjelenő művek száma. Díszes kiállítású könyv készül felszabadulásunk 30. évfordulójára, A képekkel illusztrált, verseket, prózát tartalmazó mü Budapestet és Moszkvát mutatja be. A készülőmunka érdekessége, hogy a magyar anyagot szovjet szerzőpár : RozsgyesztvenszRi j költő és M. Trahman fotóművész —, a szovjet vonatkozású anyagot Garai Gábor Kossuth-díjas költő és Gink Károly fotóművész készíti. Valószínű, hogy a nálunk 1974-ben megjelenő művet a Szovjetunióban is kiadják. — A tanácskozással egyidőhen közös könyvkiállítás mutatta be a részvevő országok gyermek- és ifjúsági könyvkiadását. Mintegy száz könyvvel vettünk részt a tárlaton, s az ifjúsági regények, valamint a KISZ politikai kiadványai nagyon sikeresek voltak. — Küldöttségünket fogadta Tyazselnyikov, a Kom- szomol Központi Bizottságának első titkára, valamint a Szovjetunió minisztertanácsa mellett működő sajtó-, könyvkiadási és könyvterjesztési állami bizottság elnöke. SOK A KÖZÚTI BALESET Szigorított a Volán Az első fél év során a közúti baleseteknél 850 ezer forint kár érte az 5-ös számú Volán Vállalatot. Sok gépkocsi megrongálódott, hat alkalommal pedig súlyos személyi sérülés is történt. A balesetek nagy részét a gép- járművezetők ittassága, gyorshajtása és szabálytalan előzése okozta. Október 8- án az ittas vezetés már halált is követelt: az egyik gépkocsivezető járművével Borbányán az út menti fáknak ütközött, s a teherautó alatt lelte halálát. Az elmúlt években is sok balesetet okoztak a Volán Vállalat gépkocsivezetői. Éppen ezért üzemen belül szigorították a járművezetők ellenőrzését. A vállalat közúti ellenőri csoportja nap mint nap kint tartózkodik megyénk területén. Ellenőrzik az autóbuszok, teherautók műszaki állapotát, de sokszor előkerül a szonda is. A rossz műszaki állapotú gépjárműveket a legközelebbi Volán-kirendeltséghez vitetik. Ha a sofőr ivott, azonnal értesítik a rendőrséget, de emellett a vállalat is felelősségre vonja érte. Gyakran van „éjszakai razzia” is, a városok és falvak utcáin parkírozó kocsikat ellenőrzik. A szabályok megszegői ellen a legszigorúbban járnak el. F. József rakodógép-kezelőtől például megvonták a nyereséget és az összes kedvezményt, mert ittasan jelent meg munkahelyén. Emellett a gépállásért 1514 forint kártérítésre kötelezték. R. Sándor rakodógépkezelővel szemben már súlyos büntetést alkalmaztak, mert a közúti ellenőrzés során a szonda kimutatta, hogy szeszes italt fogyasztott. A 442 forint kártérítés mellett azonnal elbocsátották a vállalattól. Másik két gépkocsivezető büntetését próbaidőre felfüggesztették. L. Péter darukezelőt Rakamazra vezényelték vagont kirakni. Amíg az állomás elektromos vezetékét áramtalanították, ő a közeli italkimérőben sört fogyasztott. K Andrást pedig éppen akkor szondázták meg a vállalat ellenőrei, amikor a fűszerboltból jött ki. Azzal védekezett, hogy fájt a gyomra, s azért ivott egy féldecit. Mindkettőjüket elbocsátották, de a büntetésüket egyéves próbaidőre felfüggesztették. Cs. Mihály, a vállalat egyik kirendeltségének vezetője ebéd előtt fogyasztott szeszes italt. Az ellenőrök megszondáztatták. Az ügy vége: Cs. Mihályt fizetéscsökkentéssel alacsonyabb munkakörbe helyezték. Pedig ő nem is ült volna a volánhoz. A vállalati ellenőrzés önmagában azonban kevés. Jó lenne, ha a szemtanúk megakadályoznák az ittas vezetőket abban, hogy kocsiba üljenek, vagy pedig értesítenék a rendőrségei. Még akkor is, ha csak egy féldecit iszik a gépjárművezető! Sok fuvaroztató a menetlevelet későbbre állítja ki a Volán gépkocsivezetőjének. mint ahogy a munkát ténylegesen befejezte. Ez alkalmat ad a feketefuvarra és az italozásra. A vállalat vezetői ezért a lakosság és a fuvaroztatók segítségét is kérik a gépkocsi- vezetők ellenőrzésében. Csak így lehet kevesebb az ittasan vezetők, a gyorshajtók és a KRESZ szabályait megszegők száma. (b. d.) Angol markeMng szeminárium Budapesten Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke szerdán délelőtt a Duna In- tercontinentál Szállóban megnyitotta a kétnapos angol marketing szemináriumot. A londoni kereskedelmi és iparkamara, valamint hét angol cég képviselői tájékoztatják a szemináriumon a magyar vállalatok szakembereit a magyar—angol kereskedelem lehetőségeiről, lebonyolításának jogi és technikai kérdéseiről. A szemináriumon körülbelül 200 magyar vállalat szakemberei vesznek részt. A megnyitón jelen volt A. Payne, a budapesti angol nagykövetség első titkára is. A NYÍREGYHÁZI DÉLI IPARTELEP SZOMSZÉDSÁGÁBAN SZÉP, UJ KERTES CSALÁDI HÁZAK ÉPÜLNEK. (ELEK EMiL FELVÉTELE) Felkészülni a szakmára Szociológiai felmérés szabolcsi ipari tanulók közölt Sok mindenről győz meg bennünket egy szociológiai felmérés, amely 1413 szabolcsi ipari tanulót érintett. A Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága — ahová az ipari szakmunkás- tanulók is tartoznak — szakértői bizottságot alakított. Tagjai nemcsak arra kerestek választ, milyenek a tanulási és munkakörülmények, a bánásmód, van-e a tanulóknak szabad idejük, menynyit utaznak, mi a véleményük a fiataloknak a választott szakmáról, milyen, a szakma elsajátításával össze nem függő megbízatásokat kell teljesíteniük. Arra is kíváncsiak voltak: kihez fordulnak a fiatalok, ha problémáik vannak, a szüleikhez, az osztályfőnökhöz, a szakoktatóhoz, vagy senkihez... Szakmai képesítés nélkül Az egyik meglepő — és figyelmeztető — észrevétel az volt: a jelentkező fiatalok 74 százalékát vették fel csupán ipari tanulónak. A fennmaradó 26 százalék számára nem nyílt lehetőség a szakmai képesítés megszerzésére. A kimaradók segéd-, vagy betanított munkásként helyezkedhetnek el. Ez ellentmond annak a társadalmi igénynek, hogy minél több állampolgár szerezzen magasabb általános és szakmai képzettséget. Milyen okok játszanak közre? Erős túljelentkezés tapasztalható a gépgyártó és karbantartó, a villamos gépipar, a vegyipar, a fa-, a bőr-, a ruha- és a szolgáltatóipar egyes ágazataiban. A bőr-, a ruházati és a szolgál*- tató iparágakban 2—3-szoros volt a túljelentkezés. Lényeges az űr a jelentkezések szakmai megoszlása és az alkalmazási lehetőségek között. Ebből ered, hogy a már tanuló szakmunkáajelölt fiatalok közül majdnem minden második nem azt a szakmát sajátítja el, amit szeretett volna. Sajnos, a pályairányítás, a szakmák népszerűsítése, a valóságos elhelyezkedési lehetőségek számbavétele, megbeszélése nem rendszeres. A divatos szakmák iránti vonzódás és a szülők befolyása sem lebecsülendő. Nem mellékes az alacsonyabb tanulmányi átlag kényszere sem, amely a küszöbönálló módosítással remélhetőleg kedvezően befolyásolja majd a továbbtanuló fiatalok helyzetét. Nincs minden rendben a munkahelyek szakmunkásutánpótlásának megtervezésével sem. A vegyipari ágazatban 107 tanulót terveztek felvenni, de csak 71-et vettek fel. A jelentkezők száma 120 volt. A faiparban 167 fiatal felvételét tervezték. 139-et vettek fel, a jelentke zők száma meghaladta a 180- at. Nem terveztek iparitanu- ló-felvételt a papíriparban, a nyomdaiparban és a textiliparban. Ennek ellenére mind a három iparágban jelentős számú fiatalt vettek fel. Az iparitanuló-felvételt egyes ipari ágazatoknál nem tervezik meg kellő alapossággal, így a pályaválasztási tanácsadás sem mindig tud érvelni, hatással lenni a jelentkező fiatalokra. „Rangsorolás“ — tanulságokkal Milyen munka- és tanulási körülmények várják a már felvett ipari szakmunkástanulókat? Megállapították, hogy a tanulás tárgyi és személyi feltételeit — éppen a párthatározat szellemében — tovább szükséges javítani. Az osztályok átlagos létszáma 28—30, de van 47 tanulót magában foglaló osztály is. A szakmunkásképző intézetek nevelő- és tanteremhiánnyal küzdenek. Indokoltnak látszik olyan intézkedés, amely meggyorsítja az új tantermek építési programját. Hasznos tanulságokat vonhatnak le az érdekeltek abból is, ahogyan az ipari tanulók rangsorolják a tantárgyakat. Első helyen áll a népszerűségi „listán” a szakmai ismeretek, a szakrajz, majd az osztályfőnöki óra következik. A legkevesebb „szavazatot” kapták a közismereti tárgyak, köztük Is a matematika, az anyag- és gyártmányismeret és a fizika. A megkérdezett fiataloknak 89 százaléka jobban szeret a gyakorlati munkában részt venni, mint az iskolai oktatásban. Sürgető és izgalmas feladat megvizsgálni, mi váltja ki a közismereti tárgyaktól való idegenkedést. Milyen közegben tanulják a szakmát az iskolai órákon túl a holnap szakmunkásai? Ipari vállalatnál 52,6, ktsz- nél 17,9, magániparosnál 11,4, mezőgazdasági munkáltatónál 18,1 százalékuk dolgozik. Tanműhelyben csak 41,9 százalékuk, szakmunkás mellett 37,6, brigádban 20,5 százalékuk. Korszerű gyakorlati képzést a tanműhely nyújt. Ebből több kellene. A vállalatokat jogszabályok is serkentik, melyek eredményeként egyre több helyen létesítenek tanműhelyeket. Nem ilyen kedvező a szak- | ma elsajátítás a szakmun- í kások mellé beosztott tanulók egy részénél; nem a tanterv szerint haladnak a gyakorlati képzéssel, s az éppen elvégzendő munka szabja meg a lehetőségeket. A munkabrigádokhoz beosztott ipari tanulók főként az építő-, szerelő- és a vasiparban dolgoznak. Ez a legkevésbé hatékony képzési forma. Tanmenet nem áll rendelkezésre, a képzés., nem tematikus, a fiatalok alig végeznek önálló mupkát, főleg kisegítő munkaerőként foglalkoztatják őket. Az egyoldalúság és egyhangúság miatt panaszkodnak a fiatalok. Kisegítő munkaerő? S még valami miatt — a megkérdezett 1400 fiatal válaszából kiderül: a gyakorlati munkájuk jelentős része takarításból, anyagmozgatásból, bevásárlásból (!) és egyéb segédmunkákból áll. S még néhány figyelemre méltó megállapítás a szociológiai felmérés alapján: az ipari tanulóknak jóformán nincs szabad idejük. Minden második fiatal 5 kilométernél távolabb lakik az iskolától és az üzemétől. Több, mint fele a fiataloknak vonattal és autóbusszal jár be a munkahelyére, az utazási idő naponta minden másodiknál 2 órától többet elvesz tőlük. Ezek a körülmények nehezítik a tanulást, a szakma elsajátítását, az önképzést, az iskolai és munkahelyi közéletben való részvételt. P. G. LAPSZÉLEN Miért tűrjük ? Lassan nem tud az ember hová elfordulni, napjában számtalanszor úgy tenni, mintha süket lenne, ái 'em hallana semmit, annyin, ellepi az utcát, a munkahelyeket, a szórakozóhelyeke. 4 káromkodás és a durva beszéd. És ha csak a csudába” küldenék egymást e sport művelői, vagy azt mondanák „anemjóját!’, 3 ettől pillanatnyi mérgük lecsillapodna. Csakhogy em erről van ám szó, hanem a féktelen drasztikumról, a trágárságról! Legszembetű. nőbben a kisiskolások és a kamaszok között szedi áldozatait a csúnya beszéd, de persze nem kíméli az élte- sebb férfiakat sem. Sokszor úgy tűnik, hogy az erősebb nem képviselői már-már egymással versengenek, ki tudja durvábban, közönségesebben és brutálisabban kifejezni magát, és mindezt teszik a nők jelenlétében, a nők füle hallatára, mint a ezzel a legtermészetesebb módon járnának el. mintha irodalmi nyelven beszélnének. A nők többsége megretten e gátlástalan beszéd hallatán. Pedig nem is olyan régen anyáink jókora pofonokat osztogattak volna, cs rendre, tisztességre intették volna mindennek a tizedéért is a környezetüket, amit mi, emancipált nők, zokszó és neheztelés nélkül, rnár- már belenyugodva a sorsunkba, tudomásul veszünk. Nem lehet az igaz, hogy ezt a káromkodási hullámot el kell fogadnunk es el kell törnünk a mai kor a „gyorsuló idő” velejáró.a- ként. Mindezt ugyanis nélkülözni tudnánk. Jó lenne, ha akadnának férfiak, akik ebben segítségünkre sietnének. Mert már ott tartunk, hogy az újabb brutalitástól tartva, ezeket a fenegyerekeket nem merjük megkérdez, ni; vajon így beszélnének édesanyjuk, feleségük, menyasszonyuk, esetleg kishug c előtt, és eltürnék-e, hogy más férfiak így társalogjanak a hozzájuk tartozó nők füle hallatára?! A legelemibb tisztelet- adás, ha egy férfi nem beszél durván és közönségesen nők társaságában. Úgy tűnik mintha az ifjú nemzedék egy része erről mit sem tudna. Egyre inkább tért hódít és polgárjogot nyer mindenfajta társas érintkezésben, úton és útfélen a csúnya beszéd. Persze igazán eredményes és hatásos az lenne, ha hallatán mi lányok-asszonyok nemcsak elpirulnánk és süketet tetetnénk, hanem mernénk felháborodni. tiltakozni és megszégyeníteni is azt, aki megsért bennünket. Kocsis Éva — Megcsalom a felesége. met, Annát — mondta 3. Bunyevácz Albert, amikor legutóbb találkoztam vele. — Elég rosszul teszed — mondtam — hiszen a fele- séged csinos, értelmes teremtés, nemigen találsz nála különbet. — Teljesen igazad van, nekem is ez a véleményem. Egy bajom van csak az asz- szonnyal: féltékeny és veszekedős. Amikor egyszer indokolatlan féltékenysége miatt összevesztünk, elhatároztam, utólag alapot terem_ tek gyanújának, megcsalom. Mit mondjak neked? Majd egy hétig koslattam a nők után. hiába. Közben Annával is kibékültem, s nekem nem volt többé kedvem megcsalni. Pedig mintha az ördög incselkedett volna velem, szinte rajzottak körülöttem a jobbnál jobb nők. Békése,’, éltünk egy darabig majd megint összevesztünk. Na, gondoltam, most bosszút állok. Hamar a nők Megelőzés után! De ismét hiába, rám se bagóztak. Szó ami szó, most is bosszulatlan maradt a veszekedés. — Tehát akkor mégsem csalod a feleségedet, ezt a csinos, értelmes, de veszekedős hölgyet? — Dehogynem, — mondta 3. Bunyevácz Albert. — Kolosszális ötletem támadt. Felfedeztem az előzetes bosszút. Hol van az megírva, hogy mindig a megbosz- szulandó tettnek kell előbb bekövetkeznie? Az első adandó alkalommal megcsaltam Annát, s a naptáramba húztam egy strigulát. Ne félj, a bosszú nem maradt alaptalan! Alig egy hét múlva jött a veszekedés, a strigulát át lehetett húzni. Később tökéletesítettem a szisztémát. Előre dolgoz. tam, s lelkiismeretesen könyveltem az eseményeket Pontos voltam, semmi olyat nem tettem, aminek ne lett volna alapja. Jelenleg is döntetlenre állunk, a feleségem éppen tegnap egyenlített. Nekem még van időm, hogy ismét megszerezzem a vezetést, de azért biztos, ami biztos, hatkor találkám van Matilddal, aki számításba jöhet. Sokáig nem találkoztam Z. Bunyevácz Alberitel. Máj 1 csontig soványodva láttam legközelebb, amint egy nő nyomában loholt. — Kísérj el egy darabon — lihegte. — Anna kibírhatatlan. Mindennap összeveszünk. Rémes. Agyonstrapá- lom magam miatta. Gőz József