Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-26 / 253. szám
Wft. bUftTUBé? 18. f. »Mal Hűség és megbecsülés AZ ELMÚLT HETEKBEN Sok ismerősömet leptem meg azzal a kéréssel, mondaná meg egy-két mondatban, hogy kit tart a szó eredeti értelmében vett igazi munkásnak, a munkaruhán kívül milyen ismertető jegyek, miféle jellembeli tulajdonságok avatnak munkássá valakit A tevékenység fizikai jellege mellett a legjobb tudással, lelkiismeretesen végzett munkát tartották ilyen ismérvnek. Voltak, akik a munkaversenyben való részvételt vagy a szocialista brigádtagságot is ide sorolták, mások az önképzést és az üzem eredményeinek, gondjainak részletes ismeretét, a gyári közéletbeli tevékenységet is megemlítették, s még több mást is. Azzal a következtetéssel zárulhatott ez a kis közvéleménykutatás, hogy a legtöbben a leglényegesebb vonásokat elsorolták, s ha ez kisebb körben így van, az emberek sokaságának se igen lehet szegényesebb az igazi munkásról alkotott fogalma. Közhely talán, de így igaz: az elmúlt tíz évben is nagyot változott megyénk, az utóbbi öt évben még inkább. Iparosodunk, változik az emberek helye a társadalmi munkamegosztásban, egyre többen dolgoznak az iparban olyanok, akik néhány éve jöttek a mezőgazdaságból, a háztartásból vagy az iskolapadból, fiatalok és középkorúak, sőt idősebbek is. Szakmunkások, betanított és segédmunkások lettek. Vannak közöttük, akik hivatásuknak tekintik azt, amit nap mint nap tesznek, de jó néhányuk többre is képesnek érzi magát, tanulni akar, mást csinálni, vagy ha ugyanazt a szakmát, akkor magasabb fokon. Csak egyetlen példa: egy nyíregyházi gyárban készített felmérésből derült ki, hogy ott a megkérdezett fizikai dolgozók 14 százaléka, munkája mellett, középiskolában tanul tovább, a nem szakmunkásoknak pedig egyhar. mada szakmunkás-képesítést akar szerezni. A tudásvágy, a tanulás, az önképzés mindig is egyik legszebb jellemvonása volt a munkásembernek. Most újra kezd növekedni a tanulási kedv. Egy másik példa: a gumigyárban kihelyezett általános iskolai osztályokban teremtik meg a továbbtanulási lehetőséget azoknak a munkásoknak, akik meg akarják szerezni ezt a végzettséget. Újra emelkedik a munkájuk mellett továbbtanulók száma. Bár még mo6t jóval kevesebben vannak, mint öt-hat évvel ezelőtt, de mégis egy fellendülő« kezdetén vagyunk. VANNAK TERMÉSZETESEN OLYANOK IS, akik beérik azzal a hellyel, ahol most dolgoznak, nem akarnak tanulni, nem törekszenek nagyobbra, csak rendesen meg akarnak élni. Éppen ezért közülük is sokan figyelnek önmaguk dolgain kívül munkahelyük, sőt egész gyáruk kisebb és nagyobb gondjaira, a közösség dolgaira. A munkásoknak nem közömbös, mi folyik az üzeipben. Például az SZMT egyik munkabizottsága által kiadott kérdőíveken a fizikai dolgozók többsége jó érzékkel és felelősségteljesen válaszolt arra a kérdésre, hogy ő mit tenne a termelékenység és a jövedelem növeléséért, s mit tenne például a munkaerő-vándorlás ellen. A jobb munkaszervezést, a folyamatos anyagellátást, a géppark modernizálását, a munkafegyelmet, az igazságos bérezést, a dolgozók, a törzsgárda erkölcsi és anyagi megbecsülését, az emberi bánásmódot említették. Többen válaszoltak úgy, hogy az emberek műveltségét kellene gyarapítani a termelékenység javítása érdekében. Szinte mindany- nyian szükségesnek tartják az emberek véleményének meghallgatását, panaszaik orvoslását, javaslataikra a választ az illetékesektől. Igaz viszont, hogy érkeztek vissza olyan kérdőívek is, amelyeken bevallották a megkérdezettek: nem tudják, mit kellene tenni az előbb említett problémák megoldásáért Ilyen válaszok a néhány hónapja iparban dolgozóktól, alacsony kép- zettségűektől jöttek. Sokféle ember, előző életmódjukat nézve: sokfelől jöttek, különbözőek a tulajdon, ságaik, a terveik, a magatartásuk, csak egy valamiben azonosak. Abban, hogy mindannyian a megye alig tíz éve fejlődésnek indult ipari munkásságához tartoznak, ki egy, ki öt, vagy tíz, esetleg ennél is több éve. De nagyobb részük, nem számlálhat öt évnél többet az iparban. Számosán már beilleszkedtek új környezetükbe, de nem kevesen vannak még, akik nehezén váltanak át az ipar megkívánta életmódra, lassan alakulnak át szokásaik. Még sok vonásuk régebbi életmódjukat idézi, mozdulataik a gép mellett még nem eléggé magabiztosak, gondolataik sokszor a gyári munka közben is a ház körüli gazdaság tennivalóit járják körül inkább, mint az üzem — őket közvetlenül nem érintő — gondjait Kezdők lévén, gyö- kértelenek, könnyebben változtatnak munkahelyet is, a jobb reményében. Az újak között kevés még az olyan hűségű, mint az az öreg ismerős esztergályos, aki tizenöt éve jár ki a megyeszékhelyről egy vidéki üzembe, naponta nyolcvan kilométert vonatozik. Anyi. ra egynek érzi magát a gyárral, s az üzemben is megbecsülik, szeretik, hogy sose volt szíve otthagyni őket, nem vágyik nyugdíjba, pedig két évvel túl van a hatvanon. A hűség és a megbecsülés ott tartja, még talán évekig. A LEGJOBB, LEGNEMESEBB munkástulajdonságoknak: a közösségi tudatnak, a jó munkára való szándéknak, az önképzésnek, a versengés szellemének, a szocialista tulajdonosi szemléletnek, a közéleti érzékenységnek és aktivitásnak át kell járnia az új munkásokat, akik már nem parasz-1 tok, nem háztartásbeliek, * nem tanulók: ipari dolgozók már, de még nem igazi ipari munkások. Miért van szükség a jó tulajdonságok elterjesztésére? Legfőképp azért, mert a munkásosztály — társadalmunk uralkodó osztálya — legnemesebb jellemvonásainak kell a jövőben is — még inkább, mint eddig — hatnia közéletünkre, az ember formálódására megyénkben is. Ezt pedig csakis az igazi munkásszellemben gazdagabb. öntudatosabb ■munkásosztály révén érhetjük eL MIND ANNYIUNK ÉRDEKE tehát, hogy a munkássá válást, az új környezetbe való beilleszkedést, az új szokások és jellemvonások kialakulását segítsék maguk a régi munkások is, saját példájukkal, de segítse az egész társadalom is, különféle szervezetei útján. Seregi István Üdülőtelepek társadalmi munkával IÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK A TITÁSZÁNÁL Üdülőtelepeket alakítanak ki a hét végi pihenésükre a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat Szabolcs-Szatmár megyei üzemigazgatóságainak és kirendeltségeinek dolgozói. Elbontott régi épületek anyagaiból a tokaji, a rakamazi. a dombrádi, a tiszalöki és a gergelyiugornyai Tisza-parti campingekben társadalmi munkával új létesítményeket készítenek. A korszerűen berendezett, minden igényt kielégítő, összkomfortos házakban egyszerre több család töltheti hét végi pihenését. A követésre méltó kezdeményezés megvalósításában a szocialista címért vetélkedő brigádok járnak az élen. ök dolgoznak a legtöbbet az üdülőhelyek kialakításán. A 25 versenyző brigád 336 tagja azonban a munka más területein is példát mutat. Csak Nyíregyházán — eddig — 1524 óra társadalmi munkát végeztek. Többek között elkészítették a Sóstógyógyfürdőn épülő ifjúsági park villamos hálózatának tervét, teniszpályát építettek a stadionban, s több napot dolgoztak a 7-es számú általános iskolánál, amit egyébként is patronálnak a TITÁSZ dolgozói. A kirendeltségeken dolgozók védnökséget vállaltak az ottani óvodák és bölcsődék felett. A tiszalökiek például 50 órás társadalmi munkát végeztek a tiszadadaí és a tiszadobi gyermekintézményeknél. Legbüszkébbek a brigádok a Barátság II. kőolajvezeték felett vállalt védnökségre. A különböző villamosítási munkákat minden esetben határidőre átadták. A szakmai továbbképzés is ott szerepel a szocialista címért versenyző brigádok vállalásaiban. Az Elektromos Tudományos Egyesület nyíregyházi csoportja a vállalat vezetőinek támogatásával különböző tanfolyamokat szervez a hiányzó szakemberek pótlására. A közelmúltban például vízlágyító, villamos- gép-kezelő, hőtani alapismereti, sótalanítói és önálló kábelszerelési tanfolyamokat rendeztek, ahol több, mint 100 dolgozó — nagy része szocialista brigádtag — tett sikeres vizsgát. A TITÁSZ nyíregyházi üzemigazgatósága fejlesztési alapjából egymillió forintot ad dolgozóinak lakásépítési célra. Kamatmentes kölcsönt 120 ezer forintig kaphatnak az építkezők. Az elmúlt évben tizen, míg az idén nyolcán kértek és kaptak pénzt lakásépítésre. Segítenek a szocialista brigádok is. Szabad szombatokon és vasárnapokon sokan dolgoznak munkatársuk új lakásának elkészítésénél. Közel a családhoz Ibrányi ipartelepítők Gyermekesőkabát, előszobafal, ruhavédő zsák, autószőnyeg, és így tovább. Mintegy hatfajta terméket készít már a Nyíregyházi Palma Gumigyár júliustól üzemelő ibrányi üzeme. Nyolcvan ember, négy, négy és fél milliós érték. Jövőre azonban — ha a termékek iránti érdeklődés is a programhoz alakul — akár 50—60 millió is lehet. S ehhez már százával kell az ember. Lesz-e annyi munkás? Akit „lecsalíak“ — Csak meg kell nézni a vonatot — mondja Tanka György üzemvezető. — Any- nyi még az eljáró, hogy alig férnek fel. Egyik napról a másikra, akár kétszáz embert is fel tudnék venni. Kivétel persze akad. Mint maga az üzemvezető is Nyíregyházáról jár ki, aztán Ga- rai János műszakvezető, Boros Gyula és felesége. Az egyik műszerész, a másik adminisztrátor. Havadtői Ferenc esete pedig egymaga is érdekes történet. Budapesten, abban a szervizüzemben dolgozott, ahol az ibrányi üzem számára vásárolt gépeket átadták. ő fogadta a gumigyár képviselőit, ott volt az átadásnál.., — Úgy látszik meg voltak elégedve a tanácsadással — mondja —, mert utána egyszerűen lecsaltak. Most itt vagyok műszerész és műszakvezető. Nagyobb pénz, nagyobb önállóság... Ök, az ibrányiak alkotják a gerincet, akik Hazatértek, vagy helyből jelentkeztek, hogy ipart csináljanak, falat emeljenek a gumigyár adta alapokra. Nagyidéi Miklós 20 évig volt bányász. Most függetlenített csoportvezető. Miskolc után Ibrány? Ezt akarta, ezt szerette volna már régen. — Hiába volt a nagyobb kereset — magyarázza —, elment annak egyik fele olyan kiadásokra, amelyekre most itthon nincsen szükség. Meg aztán... az udvarló is többet járt a lányhoz, mint én a családhoz. Hogy hSzajött, azóta a felesége is dolgozik. Együtt járnak műszakba, s együtt keresik meg azt a pénzt, amire szükség van. Ott több volt, igaz, de mit ér az, „ha nem a családdal költi el az ember r „Hindiig fáradt voltam.«“ Kiss Józsefné most esőkabátokat varr, azelőtt a tisza- berceli téglagyárban dolgozott Két gyerek mellől járt el, kerékpárral. Kilenc kilométer csak oda. — Mindig fáradt voltam — emlékezik vissza. Megesett, hogy amikor a második műszak után este hazajöttem, még vacsorázni sem volt kedvem. A varrást háromhónapos tanfolyamon sajátította eL Azelőtt is varrt. Otthon, a saját gépén. így könnyebb ▼olt az új helyen... Könnyű Lajosné időszakos munkás volt. Amikor özvegyen maradt a hathónapos kislányát a szüleire hagyva, Miskolcon vállalt munkát. Aztán a nagyhalász! kendergyár, a téglagyár, s végül ez az üzem. Azóta újra férjhez ment, a férje Barcikára jár, nem akarja otthagyni a 15 éves munkaviszonyt. így vállalta el, most már két gyerek mellett a háromhónapos tanfolyamot Budapesten. Neki már nehezebb, volt, itt kellett megtanulni mindent... — Bizony megesett, hogy sirtam és azt mondtam; ma még a kenyér haját is meg kell ennem, mert még any- nyit sem ér a munkám. Egy ilyen „elkeseredett” hangulatban mondta a férje: „Vagy nem sírsz és csinálod, vagy otthagyod és akkor is abbahagyod a sírást!” S az előbbit választotta. Segítették a vezetők és azok is, akik régebben csinálták. Most már megy. Autősző- nyeget varr állandóan. S október elsejétől már teljesítményben dolgozik. — Majd meglátjuk — mosolyog most már magabiztosan. Matyasovszki Erzsébet a fiatalabb korosztályból való. Ő 19 éves, de a húga is ide jár. Egy műszakban dolgoznak. Erzsébetnek nem új dolog a varrás, hiszen ruhagyárban dolgozott Nyíregyházán. Csak a bejárás volt a probléma, mert a fizetése ugyanannyi. Nem is akarták engedni... Vőlegénye az NDK-ban dolgozik. Karácsonyra már végleg hazajön. Az esküvőt tavaszra tervezik és úgy szeretnék, ha lakatosnak felvennék az üzembe A „mag“ A faluban úgy mondjak: gumiüzem. Lényegében a Nyíregyházi Palma Gumigyár egyes termékeinek konfekcionálását végzik itt. Igazán üzemszerűen még csak most, hiszen 1972. az indulás éve, nyolcvan embernek, főleg nőknek, ök alkotják a magot, amelyből tovább terebélyesedik a „fa”, Ibrány új ipara. Most még 4 millió, de jövőre már több, mint tízszeresét szeretnék. Épület van, munkaerő még több. Sokan járnak még el Ibrányból nemcsak Nyíregyházára, hanem távolabb, más megyékbe is. Ök is szívesen jönnének haza végleg, a családi fészek melegébe... Tóth Árpád AZ ISG MÁTÉSZALKAI GYÁRÁBAN KÜLÖNBÖZŐ VEZETÉKZÁRÖ BERENDEZÉSEK KÉSZÜLNEK. KÉPÜNKÖN: MOLDOVÁN ISTVÁN ELŐTT TOLATTYŰS ELZÁ- RÁSÜ KONDENZEDÉNYEK SORAKOZNAK NYOMÁSPRÓBÁRA. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) Valószínű, hogy az én gyürei emberem soha sem olvassa el a róla szóló írást. Talán ezért is mertem termete után címezni tárcámat... A gyürei ismeretlen ismerősöm valóban kis mokány ember volt, annak születhetett. Mégpedig Szabolcsban. Ezt a következőképpen tudtam meg, méghozzá tőle magától. Az új munkásszállást kerestem. s megszólítottam. — Oda megyek magamis! — jelentette ki, meg sem állt, csak a jobbjából a bal kezébe vette a fatáskáját. — Felvételizni? — kérdezte, s mintha több bizalommal nézett volna rám. — Nem éppen... Megnézett magának. Va A mokány lamit nem értett. Hümmö- gött, s aztán minden bevezető nélkül magáról kezdett beszélni. — Prima, komplett a szálló. Szivacságy, meg minden. Százötvenért megéri: Nem? Megéri! — Meg! Hogyne érné meg! — hagytam jóvá. — Csak ne lenne olyan messze a munkahelytől... Az ember lejárja a lábát... Valahonnan Gyüréről keveredett ebbe a városba. Kétezerért teszi ezt, megéri — jelentette ki és meg is kérdezte. — Tizenkét éve csinálom.,, Régebben többet kerestem. Igaz, akkor köveket hordtam. Azt jobban fizetik, mint a földmunkát. De ketten vagyunk rá, elég annyi. — Család van? — Van. Csak gyerek nincs. Ezt már nem értettem teljesen. Nem szóltam róla. — Miért nem jönnek a városba lakni? — Minek? — nézett rám csodálkozva. Barna szeméből csodálkozó érdeklődés áradt felém. — Mióta á Kandó jár, semmi az út! Aztán, ma itt vagyunk, holnap ott vagyunk. Ide Hevesből jöttünk. De jártunk Búsodban és Zalában is. Nyíregyházán volt a legjobb. Oda közel Gyüre. Meg aztán, minek mozdulnék nyugdíj előtt? Elmúltam ötven... Megértőén bólintottam. — Úgy már má& — Csak ne lenne olyan dög messze ez a szálló — hirtelen témát váltott. — A bejelentkezést csináltam Annyi baj van vele. Valahonnan elfeledkezik kijelentkezni az ember, akkor aztán... — és intett, hogy az sok kellemetlenséggel jár.— Most is így jártam. Mert hát búcsúzkodtunk, búcsúz- kodtunk... Egy kicsivel többet ittunk. De tudja, hogy van az...? Utazik az ember fia, unatkozik. Iszik. Elértük a szállót. Szép, valóban szép. Még kívülről *6. Hát akkor belülről? — Csak nőtleneknek százötven. Ha nős, akkor kevesebb... És ha ide akar kerülni, csak szóljon. A komámnál!: jó ismerőse a gondnok. — Köszönöm. Ha szükségem lenne, szólok. — Keressen csak, nyugodtan — búcsúzkodott jóindulattal. A bejáratnál elváltunk, ö ment pihenni, én meg a dolgom után. Csak akkor jutott eszembe, hogy a nevét elfelejtettem megkérdezni, amikor már eltűnt a lépcsőfordulóban. így aztán — jutott eszembe — ha protekcióra lenne szükségem, legfeljebb így kereshetném: azt a gyürei embert keresem, azt a mokány gyüreit... Nem ismeri valaki? Barátit Lajos
