Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-24 / 251. szám

im. n

Kezdet és folytatás

^.Adjanak több fizetést a férjnek, hogy eltarthassa feleségét. családját”. — Menynyire elavult ez a szemlélet, ha a mostanában mind gyakrabban hangoztatott „elnőiesedett” szakmák, pályák bővülő körére, tudós, kutató, tervező asszonyainkra, lányainkra és egyáltalán, az

ipar, a mezőgazdaság különböző szakterületein dolgozó nők milliós számára gondolunk.

Ennek a sajnos még napjainkban is élő szemléletnek állított újabb sorompót pártunk Központi Bizottságának határozata, amely egyben a nők politikai, közéleti tevékenységének aktivizálására is széles kapukat nyitott. Most amikor a Tisza menti Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége a területén működő 57 közös gazdaságban a nőpolitikái határozat végrehajtását vizsgálta, különös gonddal elemezte éppen a nőtagok vezetésbe való bevonásának eredményeit. Hiszen ezekben a gazdaságokban a közel 20 ezer dolgozó tag 44 százaléka asszony és leány. És 2000 a besegítő nőcsaládtagok száma. Milyen a képviseletük a vezetésben, milyen^ az arányuk a tsz-ek különböző bizottságaiban? összehasonlítási adat nem áll rendelkezésre. De az tény, hogy jelenleg 351 nőtag vesz részt a bizottságok munkájában és a bizottsági tagok 22 százaléka nő. Ez feltétlenül pozitívan értékelhető, még akkor is, ha a termelésben dolgozó nőtagok aránya ennél lényegesen

magasabb.

Ma még kevés nő dolgozik

a közvetlen vezetésben, a termelés irányításában. A szövetséghez tartozó gazdaságokban összesen 9 vezető állású nő van, elnökhelyettesi, főkönyvelői, főállattenyésztői posztokon. A középszintű vezetésben is csupán 25, míg az alsóbb színtű vezetésben 47 nőt foglalkoztatnak.

Hogy miért van ez így, a válasz erre összetett. A visz- szahúzó erők közül csak kettőt ragadjunk ki. mert elválaszthatatlanul összefüggenek egymással. Nem mindenütt tekintik állandó feladatnak a vezetésre alkalmas nők céltudatos nevelését, előléptetését. A nők munkájának elbírálása, megítélése szigorúbb, többet, többször kell bizonyítaniuk. Ezek ismeretében nem lehet ellentmondás az a megállapítás, hogy sok esetben az alkalmas nődolgozókban

sincs meg az önbizalom, a vállalkozás bátorsága, hogy félnek a nagyobb megterheléstől, a nagyobb felelősségtől.

A magasabb igényű munkára, de a vezetésre való tervszerű felkészítésük és tovább képzésük munkaterületük szakmáiuk korszerű ismereteinek elsajátításával kezdő dik. Mind több asszonyt és lányt kell tanulásra ösztönözni. A tudás önbizalmat ad Ezt a Tisza menti tsz-ek szövetségéhez tartozó néhány gazdaságban már felismerték, és 1971-ben megkezdték a

szakképzetlen dolgozó nők üzemi kereteken belüli képzését. A szabolcsveresmarti Tisza Gyöngye Tsz-ben zöldségtermelői, a nyíregyházi Ságvári Tsz-ben baromfitenyésztési, a tiszateleki Béke Tsz-ben és a rakamazi Győzelem Tsz-ben növénytermelési szaktanfolyamot szerveztek a nőknek. Ezzel például a rakamazi Győzelem Tsz-ben a nődolgozók 29 százaléka végzett szaktanfolyamot és bentlakásos szakiskolát. Az idén pedig a pátrohai Zöld Mező Tsz-ben és a tuzséri Rákóczi Termelőszövetkezetben adtak lehetőséget zöldségtermelési szakismeretek elsajátításához.

Magas a nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkező nők száma a termelő- szövetkezetekben. Ezért helyes, hogy a szövetség felhívta a figyelmet a dolgozók iskoláinak fenntartására, erőfeszítések árán is, és ahol nincs, az iskolák megszervezésére, illetve a felnőttoktatás korszerűsítésének szükségességére. Ezzel összefüggésben és nem utolsósorban arra is, adjanak munkaidő-kedvezményt a tanuló családos nők részére. Ma még ösztönözni kell a tanulásra, fel kell kutatni a tanulni vágyókat, törődni kell velük. Most még ez mindennapos, tudatos, tervszerű munkát követel. De csak ezzel lehet és ezzel kell elkezdeni. És folytatni is.

Fél hat.' Hűvös az októberi reggel. Néhány perc alatt együtt a csapat ember. Távolabb a gépek sorban, indulásra készen állnak.

Tizenkét traktor»»

Nagy Miklós, a gyűrtelek; Aranykalász Tsz íőagronómu- sa tovább tanul a debreceni egyetemen. A héten nincs itthon. Magyar Sándor elnöknek ilyenkor nagyon meggyűlik a dolga. De nincs ok különösebb idegeskedésre. Mellette a többi agronómus, brigádvezető. Fiatalok, gyorsan cselekvők.

Kezdődik a reggeli elosztás. Ki hová megy, mit csinál ma.

Ifjú Betéri Sándor, Nagy Sándor, Varga Lajos folytatja a vetőszántást. Bétéri István vetést végez, Sándor János, Kiss István, Kovács Ferenc vetési talaj-előkészítésre megy (tárcsázás, fogasolás, henge- rezés). Z. Bétéri Sándor, Tor- dai István exportalmát szállít Mándokra. Baráth János és Farkas Gyula a leszedett almát hordja a központi telepre. Bétéri Miklós kukoricát szállít.

Tizenkét traktoros, vontató- vezető indul. Az exportalma- szállítmányt még tegnap este elkészítették.

A legnehezebb eloszlás

Négy tehergépkocsit még hajnali 4 órakor elindítottak a győrteleki tsz-ből. Horváth Imre, S. Bétéri Sándor, Tor- dai Bajos és Kiss Pál azóta Nyíregyházára értek. Bérfuvarozásban árut szállítanak a VAGÉP és a gumigyár részére Budapestre, illetve Mohácsra. Az ötödik gépkocsival Illyés Béla ugyancsak exportalmát visz Mándokra.

Baráth Mihály fogatos bri- 1 gádvezehV* is megcsinálja a maga elosztását. Két szekér ' takarrnányojp,, egy háztáji almát visz az AFÉSZ-telepre. öt fogat háztáji kukoricát hord haza.

Némedi Károly, a „gyalogosok” vezetője gondoskodi! hogy meglegyen a kellő létszám az almaválogatáshoz, ládázáshoz, rakodáshoz. A kertészetben előkészítsék az árut a saját zöldségboltba. A gyalogos munkaerő elosztása a legnehezebb, mivel maga a tsz is sürgeti és segíti a háztáji kukorica betakarítását. Oda özönlik a tagság nagy része. 100 hold arról a területről is be van tervezve Vetésre.

Pintér János növénytermesztési agronómus várja a

mátészalkai technikum busz- szál érkező diákjait A diákok egy ideig a még át nem fagyott paprikát tallózzák ösz- sze a kertészetben, majd a három kukorica-betakarító kombájn munkáját tanulmányozzák.

Jó szó és fizetség

Mire az előző este esős vihara után kisüt a nap, munkában az emberek és a gépek. Minden perc drága most — ezt érzik. Jó helyen tudják már 150 holdról az 1200 mázsa napraforgót. Végeztek az alma szüretelésével is. 37 vagon, de még eítart egy jó hétig a további munkája, szállítása. S a vetés — mindenekelőtt ez a legfontosabb.

450 holdon kell földbe tenni a búzamagot. Bezosztáját vetnek. Küldütt eleget az ellátó vállalat. Október 20-ig 250 holdon vetettek búzát. (50 hold árpa már kikelt.)

Fél nyolckor motorkerékpárral indul a határba az elnök. Sok múlik azon, hogy jó legyen a vetés. Nem lehet sajnálni az emberektől a jó szót, a biztatást. Jut miből honorálni a szorgalmat. Kukoricából is megvan holdanként a 25 mázsa májusi morzsolt, ami rendkívül jó eredmény a két év előtti árvizes határtól.

Hés/Jeles „menetrend“

Déltájban beruházási szakemberekkel kénytelen tárgyalni az elnök. Pedig sok a munka, megannyi helyen szeretne ott lenni. Aztán ennek is vége. Siet meggyőződni, tudnak-e a rakodók arrói, hogy az exportszállító járműveket visszaérkezésük után, ugyancsak még ma készítsék elő az újabb korai induláshoz.

A szervező, irányító „vezérkar” összegezi a nap eseteit, eredményeit. Mára nincs kiesés a feladatok végrehajtásából. Megköszönik az öreg tsz- (agoknak, amiért szorgalmasan kiveszik részüket a sürgető munkákból. Különösen sokat tettek az almaszüretnél és a kertészetben.

S készül a holnapi „menetrend”. Almaválogatás, szállítás, a háztáji kukorica törése, házhoz hordása. (Hátráltató, hogy a kukorica idén jó két héttel később ért be.) Gyorsítani a vetési talaj-előkészítést. Jó hogy holnap már két gép vethet. Ha a talaj kész, vetőgépekkel 60—70 holdat behúznak naponta.

Asztalos Bálint

LAFSZÍIM*

Rendszer«»

eszmecsere

Mint utólag kiderült, sm sokan bíztak benne, sőt lehetetlennek tartották, hogy a vasipari részleg dolgozói —' a szocialista brigád — három hónap alatt képes lesz 700 ezer forint értékű termeléskiesést pótolni. E iy. nyi volt az elmaradásuk a második negyedévben. S a következő három hónapban nemcsak hogy pótolták, hanem az 5 millió 550 euer forint. helyett 5 millió 575 ezer forint termelési értéket állítottak elő.

Ez évben a napokban immár negyedszer került spr a szocialista brigádok munkájának értékelésére a szövetkezetnél. Minden alkalommal céllal történt. A* elsőt még az év elején tartották. Minden szocialista brigád papíron kidolgozóit feladattervet kapott. Mit várnak tőlük, mennyit kell teljesíteniük, mi az elképzelése a vezetésnek. Ezt egészítették ki a szocialista brigádok vezetői. Javaslatok, észrevételek hangzottak el, együtt gondolkozva y— cselekedve alkalmaztak különböző munkaszervezési, üzemszervezési módszereket, a rakamazi RAFAFÉM Szövetkezetben.

A párt határozatának meg. jelenése óta szinte már gyakorlat, hogy neg3 edéven- ként 25 ezer forintot osztanak ki a legjobban teljesítő szocialista brigádok között Nem egyenlősdi alapon, hanem érdem szerint. Ez történt a napokban is. S bizony voltak brigádok, amelyek nem kaptak jutalmat Vezetőik úgy ítélték meg, nem is érdemelték volna.

Nem szólam itt, hogy a termelés élenjárói a szocialista brigádok. Számítanak rájuk mindenben. Ezt példázza az is, hogy negyedévenként — mint most is — eléjük tárják a szövetkezet eredményeit, gondjait, a problémákat, javaslatokat kérnek1. tői ük. 1 Érdekeltté teszik a munkásokat abban, hogy mélyebben lássanak bele a szövetkezei gazdálkodásába. Kendőzés nélkül mondták el például, hogy a harmadik negyedév végéig 2 millió 784 ezer forint nye- -eséget értek el. S jeleztél«; hogy az emelkedés nem kielégítő a féléves eredményhez viszonyítva. Már felül kellene lenni a 3 millión. Tavaly például jobb volt. S együttesen gondolkodtak aspn, mit kell tenniük, hogy a termelést minden területen még gazdaságosabbá tegyék.

r. K.

Kádár Edit

ÜJ ÖTFEJÜ, SZOVJET GYÁRTMÁNYÚ GYALUGÉPET állítottak munkába a Ki,s- ▼árdai Bútoripari Vállalatnál. A gép segítségével műszakonként" közel 3000 folyóméter képkeretet készítenek. (Elek Emil felvétele)

„Emlékeztek, fiúk?“

Amikor mi kezdtük, azok az évek úgy vonultak be történelmünkbe, mint az álmodozások kora. Emlékeztet; rá. hogy hányszor énekeltük a népi kollégium rozzant kis termében: „Sej. r mi lobogónkat fényes szellők fújják...”

Húsz év telt el azóta, hogy leérettségiztünk. Mozgalmas forgalmas, izgalmas két évtized. Ezalatt a húsz év alatt nagyon sok minden történt. Annyi, amennyi sem azelőtt, sem azután nein történt meg egy generációval. Hogy szerencsések vagyunk-e. amiért benne éltünk ebben a húsz esztendőben. vágj7 sem, ezt min denki maga tudja eldönteni. vagy eldöntjük majd egy k elcező húsz év során Egv biztos- 'em csupán a- áimodozások, hanem a vá! tozások kora is volt ez a'/ elmúlt hétezer-háromszáz nap. Egy új társadalmi rend épült fel nálunk, s az építésében mi már tevékenyen vettünk részt. Közben felment az ember a világűrbe, megjárta a Holdat. A Ve- nust, a Marsot ostromolják az ember irányította rakéták.

Az Európa és Amerika közötti távolság ma már rövideb! ;;gv szuperszonikus repülőgéppel mint egy at- presszvonattal eljutni Nyíregyházáról Veszprémig.

Áz eltelt húsz esztendő alatt, mióta az Alma Máter.

jól kirepültünk az életbe, nagyot változott a világ. S megváltozott a .város is. Megöregedett az iskola, az idő vasfoga kikezdte a vakolatot. A termeket, amelyek valamikor olyan szépnek, frissnek és tágasnak űntek, ma már kicsinyeknek látjuk, összeszűkült ez a valamikor szépnek, nagynak tűnt kis birodalom, ahol a tudásunk iáját öntözget- ék tanáraink.

S mégis, ennek ellenére is azt valljuk ma is, hogy ez olt a mi nevelő Iskolánk. Togy itt tanultuk meg a fo- almakat, mi is tulaj dón- éppen a szocializmus. Itt uallottunk sok mindenről először, ami azóta bekövetkezett és természetes. Itt csapott meg minket először az Élet szele, s úgy látjuk, rogy nem készültünk- fel •osszul a gyakorlatra, az akkori holnapra, a mostani mára.

Emlékeztek még a vékony és lobogó hajú, fekete ti- szadadai parasztfiúra, aki szabad idejében a kémiát bújta? A kollégium udvaré a képletekkel, a gyökökkel bajlódott. Elhatározta, hogy ha törik-szakad, vegyész lesz belőle. Most itt van közöttünk, haja alig maradt, őszülni is kezdett, de vegyészmérnök lett. Ledoktorált és elvégezte a mérnökközgazdász kiegészítőt — mert nem tud megállni, mert ma is épp olyan tűz izzik a szemében mint akkor, kisdiák korában.

Emlékeztek Zolira? Neki volt az osztályban egyedül órája. Talán édesapja adta neki azt a zsebórát, amely már akkor is kiszolgálta az idejét, de jó szolgálatot tett nekünk. Onnan tudtuk, mennyi van még hátra az órából, meddig izguljunk, mikor mondjuk a tanárnak hogy- egy perc múlva csengetnek. (Lajos azt mondja: az ő fia hatéves mindössze s iskolába menetel előtt mái kapott egy szép karórát.) Nos, Zoli! A dögéi szegényparaszt fia nehezen kerüli /be a kereskedelmi középiskolába Nyíregyházára. De azután sem volt könnyű az útja. Menet közben végezte el a tanítóképzőt, a tanárképzőt és most egy tizenhat tanerős nagy iskola igazge íja.

Es itt van Pista! Nagy nehezen tudott elhelyezkeci ni húsz éve Nyíregyházán Akkoriban itt még nem volt ipar, nem volt elég munkahely a könyvelőknek. Nem félt a munkától, elment Diósgyőrbe kazánmunkásnak. Azután fokozatosan feljebb: kazánmester lett ugyanott. Ö volt, aki először alakított az üzemében szocialista brigádot. Belépett a pártba. mert úgy érezte, hogy7 ott a helye azok között, akik neki is kiharcolták a továbbjutás lehetőségét. Tanulni akart, s tanulhatott. Elvégezte a felsőfokú gépipari technikumot. Üzemmérnök lett, de ezzel sem elégedett meg, mert mint ahogy mondta, igazodni kell a tudásnak a kazánokhoz. Azok is teljesen kicserélődtek, s a kazánmester tegnapi tudása holnap már nem lehet elég. Elvégezte a gyár segítségével a műszaki egyetem esti tagozatát, a képzettsége ma: kalorikus mérnök.

Két évtizede még ő sem tudta mi lehet az a szó — kalorikus.

És sorolhatnánk tovább, hová jutottunk. Közgazdászok lettünk Nyíregyházán Debrecenben. Budapesten 1 yomozótiszlc merültek ki Közülünk és újságírók. Ki hitte volna például Jancsiról, hogy tíz éve elvégzi az agráregyetemet és hivatásának választja az agrártudományokat? Pedig így van: intézeti kutató, nemesítő akar lenni, az egyik legizgalmasabbat, a talajt kutatja a Nyírségben. Igazgató, főkönyvelő, munkaügyi vezető, főraktáros van közöttünk. A beosztásokból és rangokból is láthatjuk, — de nem csak ebből — hogy a nagy többség jól startolt és célhoz is ért.

Egy ember akadt közülünk, aki eltévelyedett, itthagyta az országot. Sanyi (nem azért, mintha ezeket, most divat lenne szidni) mindig is ilyen volt. Kilógott a kollektívánkból, lelkesedés és ingyen stadion, szabadtéri építés helyett pénzt akart keresni. Nos, talán többet keres Belgiumban, mint itthon. De egyedül van. Ahogy a soraiból kiérződik, nagyon egyedül.

Huszonnyolcán végeztünk, s most huszonegyen jöttünk össze. Akik itt vagyunk, a mi számunkra sem hintették ki rózsával az ide vezető utat. Sokszor volt nehéz. Az éjszakai rágódás a betűkön, a családi gondok, s a nehéz napok, hetek utáni idegfáradság után néha úgy éreztük, nem megy tovább. Volt amikor el-elhagyott az ".•ónk. De sikerült mindig :úljutni a holtponton. S végül is itt vagyunk épen és egészségesen. Akkor is, ha a szemünk sarkában ott van a szarkaláb, a homlokunkon

a barázda, s a legtöbbünknek hasméretű zakót, nad- •rágot kell már vásárolni

Nagyon hosszú idő telt el. Felnőtt egy új generáció, amióta mi leérettségiztünk. Aki akkor. ötvenkettőben született, már harmadéves egyetemista. Meglett térti, érett nő.

A legtöbbünknek nagy gyerekei vannak. Pistának, a kis szőkének — soha nem hittem volna — egy sárga Volgája, azzal hozott ide. Pista árva volt, szinte mi tartottuk meg az iskolában, s mi segítettük, hogy bejusson az egyetemre. Most már régen közgazdász, s ha vargabetűkkel is, de révbe jutott.

Ilyen az életünk. A esepp- ben benne van a tenger, a tengerben a csepp. Olyanok vagyunk, mint a társadalom. Annak vagyunk a mikrovilága.

Ami azért nagyszerű, amiért sok minden érdemes volt. az a csillogás a szemekben. Emlékeztek, fiúk! Azt írtuk a táblára, amikor ballag, tunk, (meghívóra akkor nem tellett) hogy „Megéri a világ, ha az ember az marad, ami volt, nemes, küzdő szabad lelkű diák...”

(Elhangzott 1972. október

21-én, a Nyíregyházi Közgazdasági Középiskola negyedik b. osztályának húszéves érettségi találkozóján.)

Kopka Ikn

A nap minden perce

Jettysetek a gy Őr teleki Aranyhalé»* T#e egy napjáról