Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-20 / 248. szám

KffT^Pr MAGVATton^Ae? 1972" ofetőfier itf. "» XltiM ^-------------­Aláírták a szovjet-amerikai kereskedelmi megállapodásokat Sirokkó Sz'cí'irban (3.) A citrom Az amerikai külügyminisz­tériumban szerdán aláírták a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányainak m 0 állapodásait a kereskedelem­ről, a kölcsönbérleti elszámo­lások rendezéséről és a köl­csönös hitelnyújtásról. A megállapodások aláírása után Nyikolaj Patolicsev szov­jet külkereskedelmi minisz­tert a Fehér Házban fogadta Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke. A találkozón részt vett Wil­liam Rogers amerikai kül­ügyminiszter, Peter Peterson kereskedelemügyi miniszter, Flanigan, az amerikai elnök gazdasági tanácsadója, vala­mint Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete is. Nyikolaj Patolicsev szov­jet külkereskedelmi miniszter nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának azzal kapcsolat­ban. hogv sikeresen befejező­dött a szovjet—amerikai ke­reskedelmi vegyes bizot'ság második ülésszaka és több fontos megállapodást írtak alá. A miniszter a következő­ket mondotta: „A szovjet küldöttséget az amerikai küldöttséggel foly­tatott tárgyalásokon azok az alapvető jelentőségű doku­Henry Kissinger, az ameri­kai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója csütörtökön — helyi idő szerint — délelőtt három és fél órás megbeszé­lést folytatott Saigonban Thieu elnökkel. Amerikai részről a tanácskozáson részt vett Abrams tábornok, a Dél-Vietnamban állomáso­zó amerikai haderők volt fő- parancsnoka. Bunker saigoni nagykövet, William Sullivan, az amerikai külügyminiszté­rium államtitkár-helyettese és az indokínai helyzet más szakértői. Thieu mellett a csütörtök délelőtti eszmecse­rén saigoni részről ott volt az úgynevezett nemzetbizton­sági tanács több tagja. A ta­nácskozásról kiadott rövid közlemény szerint a felek „áttekintették a háború fej­leményeit és a párizsi tár­gyalásokat”. Érdemben a megbeszélés­ről nem hoztak nyilvános­ságra semmit, mindazonáltal az AFP úgy tudja, hogy Kis­singer a délelőtti tanácsko­zás után nyomban jelentést tett Nixon elnöknek. A Thieuval folytatott eszmecse­re után Kissinger az ameri­kai nagykövettel, Ellsworth Bunkerrel „munkaebédre” ült le. Nyugati hirügynökségek szerint- a washingtoni kor­mányzat most először lát a vietnami helyzetről folytatott párizsi értekezleten a leen­dő saigoni koalíciós kor­mány kérdésében olyan jele­ket amelyeket kedvezőnek ítél. Kissinger és Abrams ál­lítólag azzal a megbízással utazott Saigonba, hogy meg­kérjék Thieut, a megol­dás érdekében mondjon le elnöki tisztségéről. Egyúttal — a UPI értesülése szerint — meg kell mondaniuk Thieu- nak, hogy továbbra is érvé­nyes Nixon ígérete, amely szerint „nem kényszerít rá Saigonra sem kormányt, sem megoldást”. De a leg­utóbbi párizsi megbeszélése­ket a haladás szempontjából kedvezőnek ítéli, s hogy az eredménylehe^öségeket nem célszerű csak azért elvetni, mert olyan elemet tartal­maznak, amelyet Thieu nem tart elfogadhatónak. Kissinger és Thieu tárgya­lása alatt a saigoni tájékoz­tatási minisztérium szerint Thieu az utóbbi napokban megtartott „széles körű kon­zultációin egyetértésre jutott a parlament vezetőivel, a bí­rói testület illetékeseivel és a politikai pártok képviselői­vel arról, hogy a Vietnami Köztársaság nem fogadja el mentumok vezérelték, ame­lyeke* Moszkvában írtak alá Leonyid Brezsnyevnek, az oéKP Központi Bizottsága főtitkárának és Richard Nixonnak, az Egvesült Álla­mok elnökének találkozója­kor. A Washingtonban aláírt kereskedelmi egyezmény elő­irányozza, hogy a felek biz­tosítják egymás számá­ra a legnagyobb ked­vezmény rendszerét, a vá­mok, illetékek és az import­nál és expor+nál meglévő egyéb formaságok tekinteté­ben. Fontos feltétele ez a két ország közötti kölcsönösen előnyös kereskedelem fejlesz­tésének. Az egyezményben a felek kifejezik azt az óhajukat, hogy a hároméves időszakban ~ az 1969—1971-es időszakhoz viszonyítva — legalább 3-szv rosára emelik a két ország között lebonyolódó kereske­delmi forgalom volumenét. Mi abból indulunk ki, hogy a szovjet—amerikai kereske­delem mindkét irányban fej­lődik majd, mert enélkül semmiféle kereskedelemnek sincsenek távlatai. A Szovjet­uniónak és az Egyesült Álla­séin a hármas koalíciós kor­mány gondolatát, sem egyet­len olyan egyéb megoldást, amelyet a nép előzőleg de­mokratikus eszközökkel jóvá nem hagyott”. Ezzel Saigon is­mét visszatért — és a Kissin- gerrel folytatott tárgyaláso­kon is nyilván ennek adott hangot — a saját ellenőrzése alatt megszervezett választási vagy népszavazási eljárás gondolatához, amelyet éppen a rezsim erőszakszervezeté­nek jelenlété ' miatt a DIFK képviselői eleve elfogadha­tatlannak tartottak. Miközben az amerikai el­nök főtanácsadója Saigonban a hivatalos jelentések sze­rint „a béke előmozdításáról” tárgyalt, amerikai B—52-es nehézbombázók több, mint 20 légitámadást hajtottak végre a Vietnami Demokratikus Köztársaság déli részének te­lepülései ellen. Dél-Vietnam legészakibb tartományaitól a délen fekvő deltavidékig az egész ország­ból heves harcokat jelentet­tek Saigonból. A felszabadító fegyveres erők — eszerint — csütörtökre virradó éjszaka csaknem száz akciót hajtot­tak végre, ezek közül 65 tü­zérségi támadás volt. A har­cok súlypontja a saigoni körzetben, a központi fenn­síkon és az egykori császár- város, Hűé térségében bon­takozott ki. A saigoni körzet­ben a B—52-esek hét hul­lámban hajtottak végre sző­nyegbombázást a fővárostól 30—50 kilométer távolság­ban. Hűé védelmi vonala el­len a felszabadító erők két támadást hajtottak végre. Azon mászott fel Éva is. Amikor fellépett a fénybe, lábai remegtek, szája lila volt, arca halottsápadt, de mosolygó. Szász megdöbbenve bámulta. — Nemcsak szép nő, bátor, sőt vakmerő em­ber is. Ugyanakkor Éva elájult az irigységtől, amikor a főmér­nök feleségének szobájában meglátta a Párizsból hozott függönyt. Olcsó vendéglők­ben et*ek, és a második eme­leti erkélyről nézték a szín­házi előadásokat. Lakásuk nem volt, egy szőlőhegy! domboldalon, présházban lak­moknak van mit eladniok egymásnak. Véleményünk szerint a ke­reskedelmi-gazdasági kap­csolatok fejlesztésének egyik legperspektivikusabb útja le­hetne a szovjet szervek és az amerikai cégek kölcsönösen előnyös együttműködése a Szovjetunió egyes olyan ter­mészeti kincseinek kiaknázá­sában, amelyek importálásá­ban az Egyesült Államok ér­dekelt. Az ilyen együt*működésre példaként meg kell említeni mindenekelőtt a szovjet föld­gázkészletek feltárására és e földgáznak az Egyesült Zsa­rnokba való exportálására vo­natkozó terveket. Reméljük, hogy a mos* alá­írt megállapodásokkal meg- tererntett kereskedelmi felté­telek párosulva a két ország üzleti köreinek érdekeltségé­vel, a kereskedelmi és gazda­sági kapcsolatok jelentős ki- szélesedéséhez és megerősödé­séhez vezetnek. Ez pedig fel­tétlenül elősegíti majd a szovjet és az amerikai nép kölcsönös bizalmának meg­erősödését, kapcsolataink további javulását és a világ­béke megszilárdulását. Vala­mennyien ezt akarjuk és har­colni fogunk ezért”. Csütörtökön délelőtt 10 órakor Párizsban megkezdő­dött az Európai Gazdasági Közösség csúcsértekezlete. Az értekezletet, amelyen részt vesz a három új tag­jelölt állam: Dánia, Nagy­Britannia és Írország is, rö­vid üdvözlő beszéddel Georges Pompidou francia államfő nyitotta meg. Pompidou elnök beszédé­ben a gazdasági és pénzügyi unió létrehozását jelölte meg a kétnapos 'konferencia fő feladataként. Hangsúlyoz­ta, hogy a Közös Piacnak olyan egységes gazdasági és pénzügyi tömbbé kell válnia, amely egységes álláspontot képvisel majd a nemzetközi pénzügyi rendszer megrefor­málásáról meginduló viták­ban. Ezt a célt hivatott szolgálni a létrehozandó pénzügyi együttműködési alap is. Pompidou hangsúlyozta, hogy Franciaország nagy fon­tosságot tulajdonít a kelet­európai országokkal, s min­denekelőtt a Szovjetunióval kialakult kereskedelmi és gazdasági kapcsolatoknak, s a Közös Piac továbbfejlesz­tésének nem szabad meg­akadályoznia az európai kontinens két fele közötti gazdasági, technikai és ke­reskedelmi kapcsolatok bő­vülését. Ügyelni kell arra is — emelte ki az elnök — tak, havi 900-ért, ahol télen nem olvadt el a cipőtalpon be­vitt hó... Szász néha elvitte Évát kocsival vidékre. Az asszony szinte részegen él­vezte ak autózást és a sebes­séget, s noszogatta a sofőrt, „Hajtson, gyorsabban hajt­son !”... Két teljesen különböző anyagból gyúrták Évát, kara­kánságát, büszkeségét, állha­tatosságát, naiv becsüle*essé- gét apjától örökölte. De mit hozott és kapott a másik ág­ról, az arisztokrata anyától gs nagyanyától? A bárónő szerény, kicsi ma- nócskának tűnt, amikor Éva bemutatta Szász Dánielnek. Németh Károly szófiai látogatása Böjti János, hazánk szófiai nagykövete csütörtökön este fogadást adott a budapesti pártküldöttség tiszteletére, amely hétfő este óta tartóz­kodik a bolgár fővárosban Németh Károlynak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a budapesti pártbi­zottság első titkárának veze­tésével. A nap folyamán a magyar küldöttség a Georgi Dimit- rovról elnevezett mezőgazda- sági akadémián tett látoga­tást, itt a rektor — Kunju Sztoev akadémiai levelező tag — ismertette vendégeivel az oktatási és tudományos intézmény tevékenységét, a tudomány és a termelés in­tegrálására tett bolgár erőfe­szítéseket. Ezt követően a bolgár forradalmi mozgalom múzeumát tekintette meg de­legációnk, majd pedig a fő­város Dimitrov kerületének pártbizottságába látogatott el, ahol szintén a pártszerve­zetek munkáját tanulmá­nyozta. hogy e gazdasági kapcsolatok megszervezésének módja ne­vezessen a „tömbök” létének megerősítéséhez. Az EGK kilenc tagorszá­gának állam- és kormányfői a 16,10 órakor kezdődött csütörtök délutáni ülésen kezdték meg érdemi tárgya­lásaikat. A kibővülő Európai Gazda­sági Közösség állam- és kor­mányfői párizsi csúcstalálko- ! zójának második , ülése csü­törtökön este 19 órakor ért véget. Denis Baudouin, az Elysée-palota szóvivője arról tájékoztatta a sajtót, hogy a délutáni ülésen a gazdasági és pénzügyi unió kérdéseivel, az infláció elleni harccal és a nyugat-európai szociálpoliti­kával foglalkoztak. A csütör­tök délutáni ülésen szó volt arról is, hogy a kilenc nyugat­európai tőkés ország milyen magatartást tanúsítson a nemzetközi valutarendszer reformjának kérdésében. Egyetértettek abban, hogy a magatartásukat fokozottabban össze kell hangolni, de óva­kodni kell merev álláspontok kialakításától. A párizsi csúcstalálkozó csütörtu-ön délelőtt tartott első ülésén az európai parla­ment kérdésében nem szüle­lett megállapodás. Erről a problémáról pénteken a csúcs- konferencia második napján folytatják a vitát. A nagyanyám! Érdemdús gró­fi és bárói famíliák sarja. Négy férjet fogyasztott el, de ő sziklaszilárd maradt, és a lárv'nevét hordja. — Ez olyan jópofásan hangzott. Szász derült is rajta, Dédi pedig diszkréten mosolyogva tilta­kozott: — Ugyan, gyermekem, a férjed még azt hiszi, én egy nagyvilági dáma voltam. Esküvőjük után három hét­tel Szász meglátogatta a Dé- dit Pesten. Savanyú, áporo- dott ételmaradékbűz csapta meg Kutassyék cselédszobájá­ban. Megpöckölte a molyrág­ta legyezőket, megkopog*atta az összerogyni kész bútoro­Messinából is szicíliai csa­láddal utaztunk együtt, ók onnan tartottak északi ott­honukba. Fájó szívvel hagy­ták el a vakáció múltán vi­déki kertjüket, ahol csodás gyümölcs terem. Megkínáltak nagy szemű muskotályos sző­lővel — Italia dolce a neve —, és megajándékoztak két citrommal. Soha még ilyet — ahogy az olaszok kiálta­nak fel gyakran. Nem akar­tuk hinni, hogy citrom. Itt­hon megmértem: 40 dekát nyomott egy. És a héja nem volt fél centiméternyi sem. Kertek parlagon Azért került sor az aján­dékozásra, mert arról érdek, lődtek, kapható-e Magyaror. szágon szicíliai narancs, cit­rom, és milyen. Nevették, hogy az utóbbi kicsi és zöld. — Ezt mutassa meg ott­hon! Ez nem ládában ért be, hanem az ág hegyén. — Miért nem termelnek itthon a kertekben, miért menjek el északra, ha job­ban szeretnének itt élni? — érdeklődtem, fellelkesülve a gyönyörű gyümölcsökön. — Csak gyümölcs terem meg ebben a földben, s az nem ad biztos megélhetést. A kereskedők nagyon keve­set adnak érte, tele spekulá­cióval az értékesítés. Sok kert van parlagon manap­ság, nincs aki művelje, ke­vés már a parasztember Szicíliában — válaszolták. Egy adat alátámasztásul, a Giomi című hetilapban ol­vasható. A paradicsomot hat líráért veszik meg kilónként a termelőktől a kereskedők. És mire a boltban a fo­gyasztó megvásárolja, 120 lí­ra az ára. Nyilván a gyü­mölcsárak is ehhez hasonló arányokat mutatnak. Catániában egy idősebb trafikosnő megkérdezte tő­lem, milyen Magyarország? — Szép ország — feleltem. — Szeretik az ólsts^pk; is., so­kan vannak most is Buda­pesten. —- Ott dolgoznak? — kér­dezte az asszony. — Nem dolgoznak, csak odautaztak most, a nyárra. — Munkát keresnek? — kérdezte újra. Zavarba jöttem szinte, és megismételtem. — Nem dolgoznak, nem is akarnak dolgozni. Turis­ták. Láttam, nem érti, de ezt nem a nyelvtudásom rová­sára kell írni, hiszen egé­szen egyszerű mondatokkal válaszoltam. 4 Es még két beszélgetés Az Etnára vivő buszban szintén hazánkról érdeklő­dött egy Idősebb, munkás külsejű férfi. Az élelmisze­rek ára és a keresetek érde­kelték, valamint az, hogy véleményem szerint hol jobo az élet. Magyarázgattam, hogy az árak alapján a két országot nem lehet egymás­hoz mérni, teljesen más struktúráról van szó. Aztán kát, köszönt, eltávozott. Egy hónap sem telt el, a vidéki városkában lakást bérelt ne­ki, teherautóval Pestre ment érte, s szegényes holmijainak azt a részét, amelyről úgy tűnt kibír még egy utazást, felpakolta. — Drága nagyanyó — mond­ta nagylelkűen —, ahol ket­ten esznek, ehet a harmadik is! A bárónő azonban, mihelyt valamivel jobb körülmények közé került, felvette a „drei Schritt”-et, s a háta mögött így beszélt Szászról: — Sze­gény lányomnak, Alicenak is megvolt a keresztje Balátai- vai, de az unokámnak i&_ egy mondatom perdöntőnek bizonyult, akkor nem is gon­doltam rá, hogy mekkora hatással lesz. Életünket jel­lemezve ezt is kimondtam: — Mindenkinek van mun­kája. A beszélgetést többen hall­gatták, korábban bele is szóltak. E mondat után csend lett. Lehet, hogy nem hitték el? Catániában egy délelőtt be akartunk menni egy szűk kis sikátorba. Antik romok látszottak onnan is. Egy asz- szony megállított: ne men­jünk arra. Mondtuk, a gö­rög színházat szeretnénk látni. Nem arra van. közölte. Visszafordultunk. Vagy tíz perc múlva újra találkoztunk egy másik utcán az asszony­nyal, aki — jellemző a déli­ek kedvességére — köszönt, és mutatta, hogy most már jó irányban megyünk. Az­után hozzátette: — Vigyázzon a táskájára, — Miért? — kérdeztem. — A turisták miatt. Min­denféle emberek járnak itt. Vigyázni kell. — Csak a turisták miatt? Rám nézett és kicsit el­mosolyodott : — Nemcsak a turisták mi­att. Dolce far nienle? Akkor már másfél hete szorongattam a táskámat, hogy azt hittem, sose tudom többé egyenesre nyújtani a karomat. Hiszen itthon is figyelmeztettek: rossz a köz- biztonság, kitépik az utcán a nők kezéből a retikült. Nos, a csodaszép itáliai napok alatt senki nem akart kirabolni, semmink el nem veszett, semmi kellemetlen­ségünk nem volt. Egyszer ezerlírásnak néztem egy öt­ezres bankjegyet, és a visz- szaadott apróval már menni akartam. A kereskedő rám szólt: — Várjon, signora. Még jár négy ezres. Csak azért vállalom a fe«.- lelősséget, amit magam ta­pasztaltam, de azért teljesen vállalom. Nagyon jó imp­ressziókat nyertem az olasz népről, nem először. Nálunk rögtön a „dolce far mente” kerül szóba, ha róluk be­szélnek. Nos, ez az édes semmittevés mesebeszéd. Hi­hetetlen szorgalommal é3 precizséggel építi ez a nép az életét, az országot, es emellett a szó legvalóságo­sabb értelmében harcol is. Az utcák valóban nem tiszták. Akadozik a szemét- gyűjtés, sok a mulasztás a hivatalos szervek részéről. A lakások azonban, még a leg. nyomorúságosabbak is — sok helyütt belátni az utcá­ról közvetlenül nyiló háló­szobákba — igenis nagyon tiszták. Patyolatfehér a ház elé kiteregetett mosott hol­mi, a férfiakon az ing, a gyerekek ruhája. Ami rajtuk múlik, — azt megteszik. Lát­tam utcakövezőket Siracusá- ban, vasárnap is dolgoztak, felügyelő nélkül, figyeltem építkezések munkatempóját. Becsülni, tisztelni kell az olasz munkásokat. Ám az előkelőség nemcsak külsőség volt nála, hanem magasztos erkölcsi színezet is: — A Carlton és a Ritz nem azért voltak jó helyek, mert jó konyhájuk volt és a rákot vörösborban készítették, ha­nem mert a szellem prófétái is ott étkeztek. Évával irritálják egymást — Szász előtt ez világosnak tűnt — s egymásból a legfék­telenebb anyagi vágyat, aviz- musokat váltják ki. De ez ma már nem érdekes. Sokkal inkább az, hogy hon­ná ismeri Alfred Flessbur- gert?... Jó lenne megtudni! Mióta Szász a bárban folyt pezsgőzés utáni éjszaka meg­tudta, hogy Flessburger fele­sége nagyanyjának szobájá­ban járt, ez a felfedezés nem hagyta nyugodni. Figyelmét ezentúl meg kellett osztania közöttük és az iratok között. (Folytatjuk Kisslnger-kudarc Saigonban Heves harcokban támadnak a vietnami s»a badság harcosok Megkezdődött a Közös Piac csúcsértekezlete Pompidou a kelet—nyugati kapcsolatok fontosságáról Csontos Magda Szüts Dénes: 0h^^iikő-ddág> ? a KádtáhÁ tíUá&Ml 13

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom