Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-03 / 233. szám
Wt?."*oTÍT(5ber 3. t m* Politikai vitakörök Asszonyok gondjai Távolságok és remények Tiszatelekeo A TELEVÍZIÓ egy-egy FORUM MŰSORÁRA „ömle- nek” a kérdések, lehet akár nemzetközi, akár gazdaságpolitikai témájú a Fórum. A politika iránti érdeklődés a szocialista demokrácia fejlődésével megnőtt, az emberek érteni akarják, mi miért történt ügy, ahogyan tapasztalják vagy hírt kapnak róla. Van véleményük és kíváncsiak tái’saik véleményére is. Különösen népszerűek az olyan politikai tájékoztatók, pártnapok, ahol az előadó nem súlyban mérhető papírhalmazzal jelenik meg. hanem lehetővé teszi hallgatói számára, hogy kérdezzenek. Igénnyé vált a politikai eszmecsere — tíz, tizenöt ember beszélgetése az általuk választott témáról — tájékozott, felkészült pártmunkás segítségével. Ezt tapasztalva született a döntés, hogy fokozatosan létrehozzuk a politikai vitaköröket. A kis közösségben (csoportban), alapszervezetenként 10—15 ember körében folyó politikai eszmecsere fórumának létrehozásával fejeződne be az a több éves munka, amely a szóbeli agitáció rendszerének újjáalakítására irányul. A politikai vitakör felvilágosító, tájékoztató, értelmező, mozgósitó funkciójával ugyanis a szóbeli agitáció feladatait látja el. A szóbeli agitációs rendszer részeként fejleszti majd az alapszervezetekben a politizálást. A vitakörben részt vevő párttagok ugyanis felkészítik önmagukat a politika hatékonyabb közvetítésére, a napi részkérdésekre, de az összefüggésekre, a folyamatokra is utaló válaszok megadására.. Ezzel „menet közben” kialakítják a rétegagitá- ció követelményének megfelelő helyi érvrendszert, segítve a párt napi politikájának szervezettebb és színvonalasabb közvetítését, A POLITIKAI VITAKÖRBEN a politikai eszmecsere lehetőségét teremtjük meg és ezzel segítjük, hogy növekedjen a párttagok politizáló készsége. A tapasztalatok ugyanis arra figyelmeztetnek, hogy szaporítani kell azokat a formákat, amelyek minél több párttag számára teszik lehetővé a felkészülést az érvelésre, a meggyőzésre, a politizálásra, a felvilágosításra, a mozgósításra. A vitakört éppen ilyen formának szánjuk: az itt folyó beszélgetések során fejlődik a résztvevők politizáló készsége, gondolkodásmódjuk érvelőbb lesz, erősödik a „politikai izomzatúk”. Itt a politikában jártas, felkészült vitakörvezető segítségével a napi politika (bel-, gazdaság-, kultúr-, pártpolitika, nemzetközi politika) időszerű kérdéseit értelmezhetik, elemző választ kaphatnak a politika részkérdéseiről és összefüggéseiről. Azokban a pártszervezetekben, ahoi ez év őszétől működik majd a politikai vitakör, a körvezetők már megkapták a témajavaslatokat és közülük a leginkább érdeklődésre számot tartót tűzik majd napirendre. Tapasztalataik, tanácsaik alapján haladunk hónapról hónapra, hogy 1973 őszére már általánossá tudjuk tenni a politikai vitaköröket. Addigra módszertanilag is fel kell készíteni a vitakörvezetőket. A szemináriumvezetésben gyakorlott, gazdag tapasztalatokat szerzett pártmunkásoknak most új, a korábbitól alapvetően különböző feladatot kell ellátniuk: az aktuális, a mai politika kérdéseiről kell vitát vezetniök. Ez pedig nem „visszakérdezést”, beszámoltatást, hanem politikai eszmecsere kialakítását feltételezi, nyílt, őszinte kérdésfeltevést, kendőzetlen válaszokat, érvelést követel. A pártoktatási igazgatóságok segítik a körvezetők módszertani orientálását, de akik ilyen pártmegbizatást kapnak, maguknak is fel kell készülniük erre az új feladatra. Akik már járattak be autót, azok tudják, hogy a legnagyobb gondosságra, körültekintésre türelemre az első kilométereknél van szükség. Ez a mi esetünkben is hasznos tanács. A körültekintő szervező munka, valamint a helyi igények figyelembevétele a siker két alapvető feltétele. De mindkettőnél fontosabb a vitakörvezetők módszertani felkészítése. E MUNKA SOKFÉLE HASZONNAL JÁR majd. Tovább fog erősödni a helyi kiadói tevékenység, az érvrendszer sokoldalúbb, hatásosabb lesz. De ' mindenekelőtt megerősödik a szóbeli agitáció évről évre fejlődő rendszere, a párt tapasztalt propagandistáival, társadalmi munkásaival gyarapodik az agitáció szervezett ereje, s így hatásosabban tudjuk majd közvetíteni a párt politikáját. Dr. Ritter Tibor, az MSZMP KB alosztályvezetője „Foghíjas” település Tisza- telek. A község egyetlen utcasora mellett párhuzamosan kígyózik a kisvasút. A vonat két helyen áll meg a 2200 lelkes községben: Ké térközön és a cukrászda közelében. Mégis kilométereket kell gyalogolniuk az utasoknak, mert a község 7 és fél kilométer hosszú! Tiszateleknek nincs központja, ez a település még most sem mutat igazi „faluképet”. Távol van egymástól a tanácsháza, a tsz-iroda, a bolt, az iskola, az orvosi rendelő, az óvoda és a posta. Az itt élő asszonyok nem tudnak mindent egy helyen — vagy legalábbis kis területen — elintézni. Elutasított kérelmen — Az ötvenes évek elejéig itt mindenütt kis parcellák voltak — mutat a hosszú Kossuth utcára Vass Sándor tanácselnök, aztán ezeket mondja: í954-ig tanyavilág volt Tiszatelek, igazgatásilag Nagyhalászhoz tartozott. Mindenki a saját földjére épített, a jövőre nem gondoltak az akkori emberek. Most aztán a nagy távolság sok családot hátrányosan érint. A hosszú út főleg a gyermekes anyák ellensége. Sok asszony azért nem jár a tsz-be dolgozni, mert messze van az óvoda — és nincs is benne elég férőhely. Szinte fizikai lehetetlenség egy családos anyának munka előtt óvodába vinni a gyereket, munka után bevásárolni, orvoshoz, vagy a tanácshoz menni, főzni, stb. Bölcsőde nincs a községben, óvoda is csak április óta van. Az óvodában csak 28 gyereket lehetne elhelyezni, de 30 gyereknek teremtettek itt — kissé zsúfolt — második otthont. Az óvónőtől, Erdélyi Ilonától ezeket halljuk: — Szeptemberben 11 gyerek iskolába ment, 13 gyereket felvettünk. A felvételi bizottság 7 gyérek felvételi kérelmét elutasította — helyhiány miatt. Furcsának találom, hogy néhány háztartásbeli asszony gyermekét felvették, ugyanakkor a tsz-ben dolgozó, vagy a tsz-ben dolgozni akaró asszonyok gyermekét nem vették fel. Például Barati Miklósné és Kovács Józsefné kérelmét is elutasították, pedig mindkét családban két kiskorú gyermek van. ..Dolgoznék a tsz-ben, ha...“ Barati Miklósnét főzés közben találjuk, 3 éves kislánya társaságában. Férje most is a tsz-ben dolgozik. Október 1- én lejárt az asszony szülési szabadsága. Nincs aki napközben gondját viselje a kislánynak, a nagymama innen 4 kilométerre lakik, de ő különben is „foglalt”, másik két unokára vigyáz. Baratiné így panaszkodik: — Szeptembertől dolgoznék a tsz-ben, ha gyerekeimet jó helyen tudnám. És akkor a hónap végén nem 500, hanem 2000 forint kerülne a család kasszájába. Október hónapban már gyermekgondozási segélyt sem kapok, de nem tudunk megoldást találni, hiszen a két gyereket nem vihetem magammal a mezőre... Kovács Józsefné panasza hasonló az előbbihez: — Néhány nappal ezelőtt a tsz-elnök levélben felszólított, hogy legalább 12 napig álljak munkába az alma, vagy a bab betakarításánál. Kell a pénz, munkába is álltam, de csak 3 napig. Nagyobbik gyermekünk 5 éves, a kisebb még nincs három. Mellettük képtelenség háztartást is vezetni és a mezőre is járni. A községben nemcsak 7 asszony panaszolja az óvoda hiányát. Sokan nem is próbálkoznak a beiratással, többen nem is tudnák óvodába vinni a gyermeküket — a távolság miatt. Igaz, hogy júniustól a községet bekapcsolták az autóbuszközlekedésbe, de ez a háziasszonyok és főleg a tsz-be járó asszonyok gondján keveset segít, mert a menetrendet nem lehet igazítani az iskolához, az óvodához, a bevásárláshoz és a munkakezdéshez. A két boltban kicsi a választék. A tsz-irodán három asz- szony kórusban panaszolja: „A községben 5 helyen mérnek italt, fűszert és háztartási cikkeket sajnos csak két helyen lehet vásárolni. És ebben az ötéves tervben a Nagyhalászi ÁFÉSZ nálunk nem is fejleszti az üzlethálózatot, Meleg étel nem kapha„Miért kell az éjszakai műszakban túlórázni... hogyan lehetne a termelő műszakoknál a vasárnap délutánt szabaddá tenni... milyen termék előállítása a leggazdaságosabb... hozzá járulna-e az igazgató egy sportpálya építéséhez az új üzem területén... miért kevés az öltözőszekrény...?” ...és így tovább. Egy része annak a negyvenkét kérdésnek, amelyet a napokban lezajlott fórum alkalmával kellett „megválaszolni” a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat vezetőinek. Az igazgatónak, a főmérnöknek. a főkönyvelőnek. párttitkárnak, szakszervezeti titkárnak, jogásznak, a műszaki és munkaügyi osztályok vezetőinek. A kérdések természetesen tó a községben. Pedig a konyha nemcsak az alkalmazottak ellátásán, hanem a mezőre járó. családok ellátásán is javítana.” Óvoda, iármű, körzetesítés A tsz főkönyvelője is panaszos hangon beszél: — A tagság és főleg a gyermekes anyák gondja az is, hogy a tsz 3640 holdnyi területe szétszórtan helyezkedik el. A Tisza túlsó partján is van földünk, s ez megnehezíti a munkába járást. A kedvezőtlen földrajzi helyzet, s a gyenge ellátás érzékenyen érinti a tsz-t is. Szeptember elején a vezetőség a szomszédos községektől és az ibrányi középiskolától kért (és kapott) segítséget a betakarításhoz. Tehát jobb szervezésre, a tanács, a tsz- vezetőség és az ÁFÉSZ hatékonyabb együttműködésére van szükség ahhoz, hogy enyhüljenek a háziasszonyok — és a tsz — gondjai. Nagy Andrásné, tanácstitkárnő szavai már reménykeltőek: — 1973-ban új óvodát építünk Kétérközben, s ide járhatnak majd az érháti, a ko- cobai és a csibaréti gyerekek. Az építkezést a tsz is segíti, s lehet, hogy a megyei tanácstól is kapunk segítséget. A tsz a jövőben járművet biztosít a külterületen lakók orvoshoz szállításához. A körzetesítés után Érháton felszabadult egy iskola, a közeli napokban tárgyalunk az ÁFÉSZ-szel, s kérjük: ezt a helyiséget a szövetkezet rendezze be boltnak, hogy enyhüljön a környékbeli asszonyok vásárlási gondja. Nábrádi Lajos nem egyöntetűen vállalati ügyeket feszegettek. Volt benne „fogas” kül- és belpolitikai jellegű, az ifjúsági törvénnyel kapcsolatos, vagy például; hogyan érvényesül a párt vezető szerepe a vállalatnál, és ehhez hasonlók. Vagy; mi az elvárás, mit kell tenni a fiataloknak? „Szeressék azt a munkát, amit választottak, mert anélkül senki sem tud megfelelni a követelményeknek” — hangzott a válasz. Magatartás: „Hogy felnézzenek egy sütőipari munkásra!” Helytállás a termelésben, képezze magát politikailag és szakmailag, s végeredményben tevékeny részese legyen a szocialista társadalom felépítésének. Megkérdezték a fiatalok azt is, hogy milyen a vállalatnál az ifjúsággal kapcsolatos káderpolitika. „Ha arra alkalmas...” és itt említik az új közgazdászt, akit 25 éves fejjel, KISZ-tagként alkalmaztak erre a posztra. No, persze a-tanulás. A vállalati kollektív még anyagi előnyöket is kilátásba helyez az érettségizőknek, ötvenfil- léres órabéremelés jár az eredményes vizsgázónak. Sőt annak is, aki egy szakma mellé a másodikat is megszerzi. Például ha a lakatos a hegesztésből is szakmunkás, vizsgát tesz. Vita itt csak azon áll, hogy a nagyobb kategóriába való besorolás esetén mi lesz a helyzet; jár-e külön még a pótlék? Megvizsgálják és egyénileg döntenek. Lényegében egy kérdés sem maradt megválaszolatlanul, amelyeket a négy KISZ- alapszervezet — száztíz fiatalt képviselve — juttatott el a fórumhoz. A vasárnap délutáni munkáról az éjszakai túlórázásról is kaptak tájékoztatást. Érdekelte a fiatalokat az is, hogy milyen, kilátások vannak a további fejlesztésre. íme a válasz; a tervidőszakban több mint 17 millió tanácsi és ötmillió saját fejlesztési alap, a már említett Társadalmi munka Kisvárdán (Tudósítónktól) Egyre elterjedtebb mostanában az olyan társadalmi munka, munkahelyi felajánlás. amelyet a közvetlen környezet korszerűsítése, csinosítása érdekében végeznek a vállalatok dolgozói, illetve az iskolák tanulói Kisvárdan a Bessenyei György Gimnázium és Szakközépiskolában a több mint 800 tanuló' és a tanárok régi vágya teljesül, amikor hozzákezdhetnek egy iskolai klub építéséhez. Az építkezéshez előreláthatóan mintegy 500 ezer forintra van szükség. A Szabolqs- Szatmár megyei KlSZ-bizott- ság jelentős Összeggel, 150 ezer forinttal járult hozzá az építkezéshez. Az iskola 100 ezer forinttal segíti a munkát, a fennmaradó 250 ezer forintot pedig az iskola diákjainak kell előteremteniük. Az almaszüret kellős közepén járunk, most van legnagyobb szüksége mezőgazdaságunknak a munkaerőre. Eb kedvező alkalom a társadalmi munka elvégzésére. A* iskola diákjai már vasárnap megkezdték a munkát Nyírlövő és Tuzsér termelőszövetkezeteiben, ahol az almaszedés és a csomagolás munkálatait végezték. A pénz jelentős részét az ősz folyamán szeretnék előteremteni, hogy a munkát minél hamarabb megkezdhessék. Vállalták, hogy minden vasárnap elvégzik a pluszmunkád amelynek eredményeként elkészülhet „harmadik otthonuk.” A klub az iskola eddig semmire sem használt teraszán épül. A mintegy 100 négyzetméter alapterületű erkélyt modern színes üveggel burkolják. A berendezésekre is több ezer forintot költenek. ▼. M. termelési szerkezet kialakítására. Egyetlen nyitott kérdés még a Nagy kálióba tervezett új üzem megépítése, amelyre előreláthatóan csak a következő ötéves tervben kerül sor. Addig is Nyíregyházáról kell szállítani napi 20—25 mázsa kenyeret. Néhány zsebbe vágó, de a vállalat gazdálkodását érintő kérdés is elhangzott. Például melyik termék előállítása a leggazdaságosabb. Nyilvánvalóan a süteményféléké. amelyeknek az előállítása növekedőben van. Például augusztusban 30 százalékkal több süteményt készítettel?, s még így is csak fele annyi jut egy lakosra, mint az országos átlag. A termelés fokozása tehát nem erőltetett, hanem indokolt és egyben gazdaságos. Nyereség? A termelés és a munka- fegyelem függvénye. Jelenleg növekvő tendenciájú. Az öltözőszekrény valóban kevés az új kenyérgyárban. A szekrény nem lenne probléma. a helyiség kicsi. Ugyan, is 76 személyre tervezték és 130-an dolgoznak. Megoldják. Termelés-átszervezéssel — munkaerő-átcsoportosítással —■ esetleg a helyiség kibővítése árán. S hogy' lehet-e a fiataloknak társadalmi munkában sportpályát építeni az új üzem udvarán? Miért ne? Ha elfér. Egy félkapus pálya feltehetően. Megnézik... Kérdezték: valóban hozzájárul-e és mennyivel a vállalat a város óvodahálózatának fejlesztéséhez. Megnyugtatták a fiatalokat; ötvenezer forinttal. Hiszen amikor a mozgalom Nyíregyházán elindult, éppen azért is vállaltak részt benne, hogy megkönnyítsék a vállalatnál dol-- gozó, családalapító fiatalok helyzetét. Nagyfokú politikai érettséget, aktivitást tükröztek a kérdések amelyet negyven küldött előtt válaszoltak meg az illetékesek. Tóth Árpád y úliusban történt. Tanácskozásra jöttek össze a MÁV záhonyi körzetében dolgozó szocialista brigádok vezetői, képviselői. Legalább háromszázan vitatták az országos fórum utáni teendőket. Ott ült az első sorok egyikében Elek Zoltánná főtiszt, hivatásos óvónő is. Figyelemmel, érdeklődéssel, meg egy kissé irigykedve is hallgatta a felszólalásokat. Csupa kézzelfogható eredményekről beszélnek —gondolta. Termelési sikerekről, szerelvények időben továbbításáról, vagonok kirakodásáról. a dieselesítési program teljesítéséről, az automatairányításról, s még ki tudná elmondani, mi mindenről adtak itt számot. Mind. mind olyan dolog, amire feltétlen oda kellett figyelni. De mit mondjon ő? Vajon megértik-e azt, amiről beszélni akar? Ezzel a gondolattal viaskodott magában. És amikor rá került a sor. megilletődve szólalt meg. Félszegen, halkan kezdte: „Mi nem tudunk ilyen szép termelési eredményekről, sikerekről számot adni, mint amit hallottam. Nekünk a játék a szerszámunk, hivatáMarika sunk a gyerekek ápolása, gondozása, nevelése.” Csendben hallgatták. Sokak talán azt várták, beszámol a MÁV záhonyi napközi otthon és bölcsőde életéről, gondjaikról, problémáikról és pénzt, segítséget kér. Erről is szólhatott volna. Nem ez történt. Pedig nem kevesebb, mint százhatvan bölcsődés és óvodás ellátásáról, neveléséről gondoskodnak. És bizony, ha kevés a játék — mert szűkös a pénzkeret — sokszor maguk ülnek le babákat varrni, játéklovakat, vödröket, szerszámokat javítgatni. És Elek- né így folytatta: „Gondot okozott, mit tudnánk mi is valami emberit, valami nemeset cselekedni.” Csupa figyelem lett egyszerre az egész kultúrterem. Egy félárva kislányról kezdett beszélni. A most tizenharmadik esztendős Béres Máriáról. Elmondta, hogyan bukkantak rá, s hogyan fogadta „lányának” az óvodában dolgozó szocialista brigád. Óvónők, dajkák, takarítónők, mosónők, szakácsnők fogtak össze Marikáért. Húszán. Tizenkilenc közülük az anya. Szólt arról, hogy Pokol Miklósné ötlete volt a nemes gondolat. Párttag, a szocialista brigád vezetője. 0 kísérte figyelemmel évek óta Béres Marika sorsának, életének, tanulásának alakulását Ismerte a családot. Tudta, hogy milyen nehéz körülmények között élnek. Marika édesapja pályamunkásként dolgozott a vasútnál. Üzemi baleset következtében halt meg. Az édesanya magatehetetlen, dolgozni nem tud. A nyugdíjból, segélyekből neveli, ruházza lányát, tartja a családot. Még a házukat is pályamunkások építették régebben. A szocialista brigádvezető kommunista asszon}’ javasolta, vegyék gondjaikba a kislányt. Egy évvel ezelőtt határoztak így. Azóta segítik mindenben. Nevelik, figyelemmel kísérik tanulását, kapcsolatot tartanak tanáraival. Felkészülését nyomon követik. És Marika ennek is köszönheti, hogy a hatodik osztályt 4,7-es átlageredménnyel végezte. Nagy volt az izgalom, amikor elérkezett az évzáró és az úttörőavatás. Együtt mentek Marikával egyenruhát vásárolni. Szép sötétkék rakott szoknyát kapott, hófehér blúzt, szandált. Tetőtől talpig felöltöztették. Együtt készítették fel az évzáróra. És együtt örültek sikerének. Utána vendégül látta a brigád. Béres Marika most hetedikes. Ott áll mellette most is az „anyabrigád”. Ügy döntöttek, ha elérkezik az idő, s végez az általánosban, a középiskolai útját is egyengetik. Tovább nevelik, ellátják tanácsokkal, aztán még valamivel. Takarékbetétkönyvet váltottak nevére. A pénzösszeg egyelőre maradjon titok. Lassan gyűlik a pénz. Édesanyák gyűjtik havi keresetükből. Tizenkilen- cőjüknek harmincöt gyereke van. Egy esztendő óta Marikával most már harminchat. Róla közösen gondoskodnak. Ezt mondta el Elek Zoltánná. Szavai után hosszú ideig csend volt. Farkas Kálmán Kérdeztek: a fiatalok Fórum a Nyíregyházi Sütőipari Vállalatnál
