Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

KELET-MAGYARORSZÄO 8. dt9s& tm. rÉ&f&r IS. Lakás — vállalati segítséggel Jó tapasztalatok a MEK-nél Bármennyire közhelynek tűnik, lakásgondunk korunk problémája lett. Nyíregyhá­zán például 1680 tanácsi bér­lakásra és 2000 tanácsi ér- tékesítésű szövetkezeti la- ; kásra szóló jogos igényt tar­tanak nyilván. Ennyien vár­ják a városi tanács segítsé­gét lakásgondjuk mielőbbi t megoldásában. Többnyire kis fizetéssel rendelkező em­berek, nagycsaládosok, vagy fiatal házasok. Olyanok, akik saját erőből nem tud­nak építeni, vagy lakást vá­sárolni. Félmilliós keret De vajon a segítségnek csak ez a „formája” van? Nem. A gyárak, vállalatok és üzemek is sokat tehetnek azért, hogy enyhüljön a la­kásgond. Rászorult dolgo­zóikat anyagilag támogat­hatják, az építéshez, vagy . lakásvásárláshoz kamat­mentes kölcsönt folyósít­hatnak. Ezzel a lehetőséggel ma már több vállalat él. A Szabolcs-Szatmár megyei Mezőgazdasági Termékérté­kesítő Szövetkezeti Közös Vállalat — közismertebb ne­vén a MÉK — például a fejlesztési alap, valamint a nyereség terhére összesen 500 ezer forint kerettel ren­delkezik munkavállalói tá­mogatására. A vállalat vezetői a pénz felhasználására szabályzatot készítettek. Támogatást csak az kaphat, aki legalább egy­éves vállalati szolgálattal rendelkezik. A folyósítható kölcsön összege, ha a dolgo­zó kétéves vállalati munka- viszonnyal rendelkezik húsz­ezer. ha ötéves törzsgárda- tag harmincezer, ha 10 éves vagy ennél több törzsgárda- tag. akkor negyvenezer fo­rint. A törlesztés kamat­mentes, 20, 36, vagy 48 hó­napra szólhat. Kik döntenek!! Tatarozásra, épület-átala­kításra. telekvásárlásra, hét­végi ház, nyaraló építésére, valamint használt lakás vá­sárlására nem adnak köl­csönt. Az igényjogosultságot a gazdasági, a szakszerveze­ti és a KÍSZ-vezetők döntik el. A fizikai dolgozókat, a törzsgárda tagjait, a nagy- családos dolgozókat, az ala­csony jövedelműeket és a fiatal házasokat előnyben részesítik. Az elmúlt évben a válla­lattól 32 dolgozó kapott la­kásgondjának megoldására anyagi támogatást, 408 ezer forintot. Az idén eddig 18- an kértek és kaptak támo­gatást, 300 ezer forintot. Kovács Lajosné, diszpozíciós nyilvántartó 10 ezer forint kölcsönt kapott. Hat évig laktak albérletben, s fizet­ték a havi 4—500 forintot, míg 1971-ben tanácsi értéke, sítésű szövetkezeti lakást kaptak. A 16 ezer forintos „beugróhoz” 6 ezer forintjuk volt. A többit a vállalat adta, kamatmentesen. Jánóczki István, az asza­lóüzem segédmunkása 20 ezer forint támogatást ka- potf, mint nagycsaládos, öt kiskorú gyermeke van, s bi­zony saját erőből aligha tud­ta volna megoldani lakás­gondját. Megtakarított kis pénzéből és a vállalat tá­mogatásából új lakást épí­tett Nyírbogdányban. „Ha oem kapok kölcsönt...“ Mint Kenyeres László igazgatótól megtudtuk, a visszafizetett összeget to­vábbi támogatásra használ­ják fel. Emellett a nyere­ségből „elvett” 200 ezer fo­rintot növelni szeretnék, hogy több dolgozójuk kap­hasson pénzt és nagyobb összeget. A MÉK évenként félmillió forintot fordít dolgozóinak támogatására. S hogy meny. nyit ér ez a támogatás? Ezt talán Jánóczki István sza­vai tükrözik a legjobban: „Ha nem kapok kölcsönt, legalább még 10 évet kel­lett volna várnom arra, hogy gyerekeimmel megfelelő la­kásba jussak.” B. D. A „távhő44 — közelről Mikor lesz meleg Jósavárosban ? — KEMÉV, kontra CSŐSZER Egy kezelő, tizenöt hőközpont A távhőszolgáltatásba be­kapcsolt új lakások és egyéb épületek évről évre nagyobb követelmények elé állítják a fűtést szolgáltatókat. A TITÁSZ erőműjének kazán­jaiban előállított meleg víz ugyanis még nem min­den, azt el is kell juttatni a helyszínre. És egyre mesz- szebbre, legújabban > JÖsa- város új házaiba ia a bekötés megtörténik — re­méljük harnarosan — akkor csúcsidőszakban, azaz mí­nusz 20 fok hideg esetében óránként már 43 millió ka­lória lesz az igény. Ennyi hőenergia szolgálta­tásához az erőműnek már óránként 500 tonna meleg vizet kell betáplálni a főve­zetékbe, illetve újra felme­legíteni,. megforgatni. S ha ennek a mennyiségnek a felforralása nem is jelent még különösen nagy problé­mát, a betáplálás annál in­kább. Jelenleg ugyanis ez a kapacitás csak 320 ton­na. A megoldáson már dolgoz­nak. Az IKSZV a tervet so­ron kívül a kivitelezők ren­delkezésére bocsátotta. Ezen múlik, mikor kezdődhet meg a jósavárosi, immár közel félezer lakás fűtése. A KEMÉV a maga feladatát szinte rekordgyorsasággal el is készítette. A CSŐSZER azonban a vezetékeket nem adta át az ígért szeptember 20-ra. Márpedig enélkül sem a KEMÉV által elkészített vezeték, se a már beépített nagy teljesítményű szivaty- tyú nem működhet. Az IKSZV hőszolgáltató részle­génél abban bíznak, hogy — talán — október 15-re üzembe helyezhetik. A lakások fűtéséért végső soron felelős, az ingatlanke­zelő és szolgáltató vállalat­hoz tartozó hőszolgáltató részlegnél negyvenen dolgoz­nak. A kőközpontok szá­ma közel száz, egy kezelőre tizenöt hőközpont jut. A ke­zelőknek háromóránként kell végigjárni az egysége­ket, ellenőrizni; rendben van-e minden. Sajnos, sok a felelőtlen be­avatkozás. A lakások túlzott fűtésére irányuló, mindenképpen fe­lelőtlen és szabálytalan be­avatkozás csak azt eredmé­nyezheti, hogy mások nem jutnak elegendő meleghez. A berendezések kapacitása ugyanis nem végtelen. Tény a2, hogy a korábbi években épült, műszakilag nem eléggé megfelelő bérén, dezé'ekkej sok a probléma. Ezek megszüntetése nem megy máról holnapra. Az új berendezéseknél azonban a műszaki átvételnél az építő­ipari szabályzatban előírtak megtartását szigorúan meg­követelik. A távhőszolgáltatáson a vállalatnak nincs haszna. A költségeknek ugyanis általá­ban jóval több, mint felét az állam fedezi. Talán keVesen tudják, hogy ha egy család egy hónapra például 300 forint díjat fizet, ahhoz — dotációként — az állam ad még mintegy 500 forintot, így együttesen fedezik a hő­energia-termelés költségeit. Megtakarítás esetén a do­táció csökken, tehát ezen a szolgáltatáson nyerészkedni nem lehet. Takarékoskodni mégis kell. Ez nem Csák népgazdasági ■rdek, hanem a zavartalan ellátás elemi Követelménye Még a ■ hő. Hatást javító technikai feltételek megte­remtése esetén is. Hiszen ez csak javít a helyzeten, a problémák gyökeres megol­dását még ez sem eredmé­nyezi. Mindezek mellett néhány radikális beavatkozás ts szükséges, hogy a mértéken felüli hőenergia-felhasználás — a pazarlást — csökkent hessék. Például ahol e, szükséges, ott a vezetékekül folytótárcsákat építenek be Ezeken keresztül már — még a szelepek teljes nyi tása esetén is — csak any nyi meleg víz áramolhat át mint amennyi a lakások fű­téséhez feltétlenül szüksé­ges. Tóth Árpáé Pályázat külföldi ösztöndíjakra A Művelődésügyi Miniszté­rium pályázatot hirdet szo­cialista országok felsőoktatá­si intézményébe az 1973—74- es tanévre teljes egyetemi, fő­iskolai képzésre. Külföldi egyetemi, főiskolai ösztöndíj­ra pályázhatnak; Az 1972—73-as tanévben valamely középiskola IV. osz­tályos tanulói, az 1972—73-as tanévben a választott szak­nak megfelelő felsőoktatási ntézmény elsőéves, vagy ka­tonai szolgálatot teljesítő elő- elvett hallgatói és azok, akik Izemben, vagy vállalatnál lolgoznak és 1969-ben vagy azóta érettségiztek. A részletes pályázati felhí­vás és a jelentkezési lap be­szerezhető a középiskolákban, a megyei — Budapesten a ke- 'ületi — tanácsok oktatási (művelődésügyi) osztályain, egyetemek, főiskolák, rektori hivatalában (főigazgatóságán), ipari nagyüzemek személyzeti osztályain. A pályázatokat a felvételi vizsgákat lebonyolí­tó egyetemekhez kell benyúj­tani 1972. december 16-ig. A pályázók 1973. január 23—25 között a választott szaknak megfelelő felvételi tárgyakból (a Szovjetunióba és NDK-ba pályázók orosz, illetve német nyelvből is) ha­zai felsőoktatási intézmé­nyekben tesznek felvételi vizsgát. A felvételi vizsgákkal, az ösztöndíj elnyerésével, az ösztöndíjra felvett fiatalok ál­lami juttatásával és az eset­leges szülői térítéssel kapcso­latos tudnivalókat, valamint a felvételi vizsgák tantárgyan­kénti követelményét a pályá­zati felhívás tartalmazza. (MTI) Piros tárcsával a közúton A szonda zöldet mutat A rendőrségi autó a szo­kásos napi körútját végezte. Hétköznap volt és délelőtt, amikor az átlagosnál kisebb a forgalom, ritkábban talál­ni ittas embert és a kerékpá­rosoknak sem kell meggyúj­tani — sokszor nem létező lámpájukat. A kocsi Raka- maz felé halad. Előtte, mö­götte, szemben vele azért feltűnt egy-egy teherautó, vagy éppen személykocsi az új rendeletben előírt — de teljesen érthetetlen — fel­iratokkal. Mert ugyan ki tudná megállapítani, hogy a „Fogyasztók ellátásának ellenőrzése”, a „Helyszíne­lés” vajon mit takar, vagy éppen hol nincs szükség „Hibaelhárítás”-ra, mi le­het az a „Vonalas munkák ellenőrzése”, és hová mehet egy vízügyi' dolgozó olyan helyre, amire nem illik rá a „Vízügyi szolgálat”? Míg egyik rendőr épp egy ilyen „Vízügyi szolgálat”-os kocsi okmányait, műszaki állapotát ellenőrzi, egy Moszkvics közeledik. A má­sik rendőr veszi elő a piros tárcsát és az út szélére irá­nyítja. A leállás előtt a ve­zető irányjelzőt próbál használni, de nem sikerül: illetve mindkét oldalon egy­szerre gyullad ki lámpája. Ebből tudja meg valaki, merre akar éppen fordulni. Szó nélkül fizeti az ötven forintot és ottmarad, míg átköti a vezetékeket. Rakamaz és Tímár között már „mozgalmasabb az élet”. Két kismotor érkezik ellenkező irányból, mindket­ten kiállnak az út szélére. Egyikük O. Árpád fiatalem­ber bevallja, hogy nincs ve­zetői engedélye, V. Mihály pedig keresi és meg is talál­ja az övét. Tulajdonképpen rendben is lenne a dolog, de arra a kérdésre, hogy ivott-e szeszes italt, nem valami meggyőzően mondta a ne­met. Mikör a szondát elő­veszik, már mondja is: it­tam két deci bort. de nem akartam motorozni. Csak mondták, megjött a gáz, azért ültem fel rá. Aztán mégis belefúj á szondába és a színe zöldre vált. Míg az „adminisztráció” tart, egy régi. 125-ös Csepel közeledik. Ót is leintik, de csak néhány méterrel ar­rébb tud megállni: nem fog a fékje. Az iratok rendben vannak, de a rendszámtábla az URH-s kocsiba kerül, mert fék nélkül nem lehet motorozni, Gávavencsellő határában egy pótkocsis teherautó jön szembe velünk. A piros táicsa őf is megállásra szó- ’ítja fel. A rendszáma YC —56, a pótkocsié XA 19—68. Fiatal pilótája in­A szonda elszíneződik, a segédmotoros pedig „bevall” két decit. Ezt a rendszámot —a rossz fék miatt — le kell szerelni. dexelni akart, aztán féke­zett, de egyetlen lámpa sem gyulladt meg. — Nem tölt az „akku” -- monoja a vezető — aztán kiderül, hogy nem csak a lámpák ném égnek, fékezni sem tud: mindössze a teher­autó bal hátsó fékje fog Ilyen állapotban szó sem le­het arról, hogy tovább foly­tassa útját Szerencsre. Meg­nyugtatásul még a pótkocsi forgalmi engedélye is lejárt 1963-ban. Nem elírás, ki­lenc éve, hogy a Volán Vál­lalat kisvárdai telepén elfe­lejtették levizsgáztatni a pótkocsit, vagy az is lehet, hogy egyszerűen nem mer­ték. Hogy lehet ilyen jár­művel közútra kimenni? Er­re a vezető felel: — Bementem reggel a fő­nökhelyetteshez és mondtam neki, hogy mi van. Azt mondta, kibírja még az Szerencsig, meg vissza. Egy­szerűen kiküldtek. Bár ez a kiküldés nem sokat enyhít a gépkocsive­zető mulasztásán, a KRESZ ugyanis előírja, hogy mű­szakilag közlekedésre alkal­matlan kocsival még pa­rancsra sem lehet közleked­ni. Azért ha már itt tar­tunk, azt is megjegyezzük: kitől várhatjuk el, ha nem éppen a közlekedési válla­lattól, hogy jól karbantar­tott kocsikkal fuvarozzék? Vagy az ífyen fajta utasítá­son kívül miért kényszeríti a sofőrt a bérrendszer is a szabály tál anságra ? Hogy ki fizeti majd a büntetést ebben az esetben, annak eldöntése nem lesz túl nehéz, hiszen a vétséget a gépkocsi vezetője követte el. De nem büntetés a vál­lalatnak, hogy a leszedett rendszámokat csak azután kapják vissza, ha műszaki vizsgára viszik a teherautót és a pótkocsit is? Nem ennyi tulajdonképpen a szerda délelőtti ellenőrzés mérlege, hiszen sokkal több olyan járművel találkoztunk, ahol minden rendben volt. A szabálytalanságok viszont az ilyen járművek és a gyalo­gosok biztonságát is veszé­lyeztetik. Ezt pedig — ha másképpen nem megy — büntetéssel is meg kell aka­dályozni! Balogh József és Elek Emil riportja Barkochba németül Nyolcvanezer forint szemléltetőeszközökre Lehet-e alvás közben nyel­veket tanulni? Mennyi idő szükséges ahhoz, hogy egy idegen nyelvet átiagos szin­ten elsajátítsunk? Meg le­het-e tanulni csak tanköny­vekből egy idegen nyelvet? Az utóbbi években mind aktuálisabbá vált ezekről a kérdésekről beszélni, s nem­csak azért, mert ezt is ma­gával hozta az idegenforga­lom fellendülése, a turizmus, de azért is, mert egyre több vállalat ismeri fel — me­gyénkben is —, hogy szült- iége van idegen nyelveket beszélő szakemberekre. A TIT nyíregyházi szerve­zeténél az idei jelentkezé­sek a nyelvtanulás reneszán­szát igazolják. Soha nem. volt még egyszerre tizenkilenc nyelvcsoportjuk. Először in­dítottak öt német alapfokú csoportot, s az angol alap­fokú csoportokból is csak a lehetőségek miatt lett ke­vesebb, mint amennyien je­lentkeztek. így egy-egy osz­tályban jóval többen van­nak, mint a korábbi évek­ben. Tíz német és hat an­gol csoporttal kezdték az idei tanévet, vannak orosz nyelvi csoportok is és egy francia osztály, összesen csaknem háromszáz hallga­tóval. Kik tanulnak nyelveket? Valószínűleg sokkal többen, mint akik a TIT-oktatásra beiratkoztak. A szervezett oktatásra járók indokai is a legkülönfélébbek. Az önkép­zésen kívül jó néhány cso­port azzal a céllal alakult meg, hogy a vállalati mun­kahelyi követelményeknek megfeleljenek. Ezek az úgy­nevezett kihelyezett üzemi csoportok; a költségeket a vállalatok egy összegben fe­dezik. Évek óta tart fenn ilyen csoportokat a vízügyi igazgatóság, újabban az épí­tőipari vállalat, a cipőgyár, a mezőgazdasági kísérleti in­tézet, a KEMÉV. A megyei kórház kihelyezett csoport­jában főleg orvosok foglal­koznak szabad ' idejükben nyelvtanulással. A haladó csoport társalgási óráin már barkochbát is németül ját­szanak. Egységes tananyagrendszer — egységes tankönyvek. A TIT-központ megoldotta a tankönyvellátást, segéd­könyveket adnak, magnót, diavetítőt kapott minden csoport. Összesen 80 ezer forintot költöttek szemlélte­tőeszközökre. A nyelvi képzés az alap­fokú tanfolyam négy féléve« anyagából mintegy kétezer szavas — turista szókincset — ad. A magasabb, haladé szintű oktatás már az álla­mi nyelvvizsgákra is felké­szít. Cipőgyári munkásnőktől a főiskolai tanárokig igen ve­gyes a csoportok összetétele. A távolság sem számít, ki* községekből, de még Kis- várdáról is járnak be he­tenként kétszer-háromszor. Vannak megrögzött nyelvta­nulók. Olyanok, akik min­den szabad idejüket a nyelv- tanulásnak áldozzák. Az egyik csoportban néhányan már nyolc éve minden le­hetséges formára beiratkoz­nak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom