Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-13 / 216. szám

S. oMaf 1972. sxepíemSer H; Orvostörténet Szabad idő Korányi Sebald Kényszerű víkend? és Nyíregyháza A Nyírség kiváló ismerője, dr. Jósa And- rás így írt 1892-ben Szabolcs várme­gye híres embereiről: „Régebbi időben Bes­senyei György, ki a költészet terén korszak- alkotó volt, a mi szülöttünk. Jósika Miklós legújabb müveit Napkoron irta. A világhírű Benczúr Gyula Nyíregyházán született. Hát a híres Kállay Miklós alispán, kit Vas Gereben megörökített. A Jókai Magyar nabob: Ibrányi Ferenc! Orvosi téren vármegyénk fia, Korá­nyi Frigyes dicsőségesen lobogtatja a tudo­mány zászlaját.” Korányi Frigyes tehát próféta volt saját pátriájában is. annak" ellenére, hogy már Wt64- ben elköltözött szülőfalujából. Ettől kezdve élete a közéleti nyilvánosság reflektorfényé­ben zajlott le, s különös módon éppen nagy- kállói életperiódusa a hézagosán ismert. Ezzel szemben Korányi Frigyes édesapjá­ról. Kornfeld Sebald nagykállói chirurgusról még hézagos ismereteink is alig voltak. Ha mosl mégis Kornfeld Sebald életének ismer­tetésére vállalkozom, azt egyrészt új nagykál­lói és nyíregyházi adatgyűjtés, másrészt a Me­gyei Levéltár 1831. évi, a kolerajárványra vo­natkozó feljegyzései aiapján teszem. Kornfeld Sebald 1800—1885 között, vagyis 85 évig élt. Kétségtelen, hogy Csehországban született, azonban míg a nagykállói róm. kát. esperesi hivatal halotti anyakönyve 25/1885. június 17. folyószám alatt a származás rovat­ban Pselok, addig a róm. kát. egyház nyír­egyházi adatai szerint Prága (Halottak Anya­könyve, V. kötet, 1880—1895. szept. 30., 133. old.. 115. folyószám) a születési hely. Volt két orvos-testvére. Viktor nevű báty­ja (1796—1870) Máramaros vármegye főorvo­sa volt, míg János nevű öccse Szatmárnémeti­ben orvoskodott. Feltehetőleg utóbbi jó kap­csolata az ottani püspöki aulával vezetett sa­ját és családja, majd befolyása révén Sebald és családja, végül pedig a Sebaldné révén ro­kon Kandel (később: Nyíri) család megke- resztelésére. Ugyancsak a nagykállói róm. kát. egyház adatai szerint a Korányi nevet Korn­feld helyett az 5577/1848. M. Kir, Belügy. ren­delet engedélyezte. Kornfeld Sebaldné Kandel Anna kb. 1810— 1863 között élt, 17 éves korában ment férjhez, 1828—1842 között 10 gyermeknek — köztük Korányi Frigyesnek — adott életet. 53 éves korában Nagykállóban halt meg. A Kandel- család is 1848-ban magyarosította Nyírire a nevét. Ezzel összhangban van a nagykállói ref. egyház „Temetési Napló 1848 .év Télutó hótól kezdve” c. matriculájában olvasható követke­ző bejegyzés: „1863. május 29. Korányi Sebald­né, Nyíri Anna Nkálló róm. kath. harangozá­sáért 3 írt.” Szokás volt ugyanis régebben, hogy nevezetesebb, illetve tehetősebb embe­rek halálozásakor mindkét templomban ha­rangoztak. Korányi Sebald kétségtelenül a vidéknek tekintélyes orvosa volt, akit nemcsak az orvo­si praxis, a kenyérkereset, a megyei közélet és a családi gondok foglalkoztattak, de mint született orvos, időt szakított a szépirodalom­ra és továbbtanulásra, sőt — ami ezen idő­ben ritkaság volt hazánkban — a tudományos munkálkodásra is. Az Orvosi Hetilap 1861. évi ápr. 21—i 16. számában megjelent (5) Az aka­ratképesség önállósága és a beszámítás c. munkája mai orvos számára is komoly fajsú­lyú olvasmány. A beszámíthatóságról írt ak­kor, amikor még nem volt külön igazságügyi orvostani E munka hatással volt fiára, Fri­gyesre is, aki nem véletlenül választotta 1887. V. 13-i rektori beszéde témájául az akarat szabadságát, s mindkettőjük véleményét tük­rözte a beszéd következő része: „A lélek... nem egyéb, mint a testi folyamatok teremtménye!”, továbbá: „A lélekműködések ismerete az or­vosnak általános szüksége, a lélekbetegségek a gyakorlati gyógytudomány egyik ágát képe­zik!” Korányi Sándor családja tagjai számára írt könyvéből tudjuk, hogy nagyapja, Sebald élete vége felé majdnem teljesen vak volt, s ezért felolvastatta magának rendszeresen az orvosi folyóiratokat, valamint alig olvasható­an leírta a gondolatait. Korányi Sebald 22 évig élt özvegyen és vég- elgyengülésben halt meg Nyíregyházán, a Po- lyák-házban 1885. június 17-én. Itt Verzár Ist­ván esperes plébános beszentelte, s a holttes­tet Nagykállóba szállították, ahol Ferenczy Bertalan esperes temette el a helybeli sírbolt­ban. Az eddigiek — bármennyire is alig ismer­tek és sok adat teljesen új — természetesen távolról sem érzékeltethetik megfelelően Ko­rányi Sebald hosszú és tevékeny életét, orvosi működésének jelentőségét. Szerencsére 1970 nyarán a nyíregyházi Me­gyei Levéltár adatai között Korányi Sebaldra vonatkozó olyan adatokat találtam, amelyek ezeket mindenben megerősítik, s alkalmasak arra, hogy bizonyos fokig megvilágosítsák az ő fontos szerepét az 1831. évi szabolcsi kolera- járvány kapcsán. Alkalomszerűnek gondolom most ezek publikálását. Szabolcs vármegye Egészségre Ügyelő Bi zottsága 1831—46. évi iratai, vagyis a kolera- járvány iratai között rátaláltam Kornfeld Se­bald chirurgus „alázatos jelentés”-ére, amelyet a Megyei Közgyűlés 1831. VII. 23-1 jegyző-* könyvéhez csatoltak. A jelentés a Tekintetes Középponti Kiküldöttséghez szólt, ugyanis megyei székhelyeken ez szervezte a kolera el­leni védekezést. Tekintetes Nemes Nemzetes és yitézlő Toltsvai Bónis Sámuel úr Tets Za- bolch Vme Első A1 Ispányja volt a Nagy- Kállóban székelt Egészségre ügyelő Középpon­ti Tets Deputatio érdemes Elől Ülője (elnök), Korabeli orvosi lap Korányi cikkével. míg a járásokban ún. Kisebb Küldöttségek működtek. Ezen nagykállói Tekintetes kikül­döttség 1831-ben a kolerajárvány hírére július közepén felderítő útra küldte Kornfeld Se­bald chirurgust. Az ázsiai kolera felléptét Esz- lán (ma: Tiszaeszlár) és Lök (ma: Tiszalök) községekben vizsgálta. A jelentésekben fel­váltva használják ekkor a kolera, epekórság, mirigyláz és mirigynyavalya synonymákal. Kornfeld Sebald 1831. július 13-ig Eszláron 103 megbetegedésről győződött meg, közülük 26 már meghalt. Lökön 1831. július 18-ig pe­dig 212 kolerás beteg közül 83 exitált. A té­nyek ismertetése után a jelentés így zárult: „Bizonyosan nevekednék ezen nyavalyának ragadóssága gz által is nálunk, hogy a holta­kat nem méjjen temetik el és meszet nem töl­tenék a sírba.” „Bővebb leírásai, különbségei okai, kime­netelei és az én vizsgálásom után való bánása módjait ezen betegségnek lesz szerencsém a Tettes Kiküldözségnek méjj alázatossággal be­nyújtani.” Ezen 140 éves Nagy káliéból származó ok­mány jelentőségét csak növeli, hogy jól lát­ható és olvasható rajta dr. Jósa István megyei főorvos véleménye és aláírása is: „Ezen je­lentés minden pontjaiban, mint a tapasztalás­sal meg egyező, helyben hagyatik, s köszönet­tel vétetik. Nkálló 23 a July 1831 Jósa Istvár fő orvos.” Ehhez tudni kell, hogy hazánkat 1831 bér az első európai kolerajárvány hullámaként él­te el a kolera, s mivel a magyarországi jár­vány Ausztria biztonságát is veszélyeztette, el ső ízben tettek nagyszabású ellenintézkedése két. Pénz és haderő a járványvédelmi intéz­kedések biztosítására mind rendelkezésre állt. valamint a legtekintélyesebb orvosok közre­működése is. Sajnos az akkori orvosi ismere­tek hiányossága és a lakosság bizalmatlansá­ga meghiúsították a költséges intézkedések ha­tásosságát. Ennek figyelembevételével kell értékelni Korányi Sebald kolerával kapcsolatos véleke­dését. A Szabolcs c. újság még 42 évvel ké­sőbben is kétségbe vonta a kolera ragályos­ságát, s Ungerleider Jónás hompepatha orvos, a nyíregyházi Természet—Gyógyász c. lap szerkesztője a következő gyógymódot ajánlot­ta: „Azonnal, amint az első jelenségek mu­tatkoznak, egy friss, vízbe mártott és jól ki­facsart lepedőt kell a levetkeztetett betegre nyitott ablaknál aképpen borítani, mint a kö­penyt bele burkolván jól és a mennyi kéz csak hozzáférhet a lepedőhöz, lapos tenyerek­kel dörzsölni, míg a lepedő jól felmelegszik, ekkor ágyba fektetni és jól be kell takarni a beteget, hogy pihenjen.” , Nemcsak a vármegye és a kolerajárvány szempontjából fontos tolcsvai Bónis Sámuel alispán személye, hanem a Korányi-család és főleg Korányi Frigyes pályafutása szempont­jából is. A Szabolcs megyei Téth (ma: Nyír­tét) községben 1860. júl. 25-én Bónis Malvin Korányi Frigyes felesége lett. Látjuk tehát, hogy a magyar orvosi múlt nagy személyiségei között Szabolcs megyében és Nyíregyházán is találunk kimagasló példá­sat. Ethoszuk és hivatásszeretetük, alkotásaik és orvosi tevékenységük manapság is hatnak íz orvosokra, s kiépítik a valódi orvosi élet erkölcsi alapjait. Korányi Frigyes legfiatalabb tanítványa. Róth Miklós a Mesterről írta, de gondolom, apjára, Korányi Sebaldra is ráillik: „...nagy megtiszteltetés e nagy ember em­lékének bármily kis mécsessel is áldozni!” Dr. Fazekas Árpád — Itt volt a szabad szombat, vasárnap, egész nap otthon ültünk, néztük a tv-t. Ez is eltelt — sóhajtott fel az egyik nyíregyházi. A másik: — Az asszony még csak eltölti az időt, mert szombaton a piacra megy, utána takarít, va­sárnap meg az ebédet csinálja. — Könnyű Jóskáéknak — int ki egy előző autót látván. Bevágják magukat a kocsiba, mehetnek, aho­vá akarnak. De itt... Indul és abbamarad Ennyit a beszélgetésből. Beleszólni sem il­lik, aztán valahogy divat ócsárolni saját vá­rosunkat, miközben azt az értéket sem be­csüljük meg, amit mindenki elérhet. Nem árt egy kicsit meditálni azon, hogy mennyi érték van a városoan, s azon is, hogy mennyire élünk a lehetőségekkel. Azokról sem árt szól­ni, akiknek a munkakörükből fakad, hogy va­lamiképpen segítsenek a szabad idő eltöltésé­ben, hogy kulturált, tartalmas programok vár­janak bennünket. Legegyszerűbb színházba, moziba menni. Reprezentatív, a város díszére való színhá­zunk, mozink van. Ehhez nyáron még a gyö­nyörű szabadtéri színpad is besegít — ha nem csak a szép épület van meg, hanem a tarta­lom is hozzá igazodik. Sajnos az utóbbinál az esetlegesség mindenek előtt van. Elég csak az ízléses műsorfüzetbe, a Nyíregyházi Nyár programjába tekinteni. Jószerivel minden év­szaknak lehet így nevet adni — mint ahogy tavasszal művészeti heteket, ősszel a Nyírsé­gi Ősz rendezvénysorozatát hirdetik — s tu­lajdonképpen a szokásos kulturális programot találjuk. Persze ettől még nem baj, ha össze­fogott, egy célra irányított a kulturális mun­ka egy-egy időszakban, hiszen akkor, a na­gyobb propaganda révén meg lehet szerettet­ni több emberrel a különböző művészeti ága­kat. Vannak úttörő kezdeményezések — nem­egyszer a dilettantizmus öli meg őket. Elég csak az irodalmi presszó gondolatát feleleve­níteni, ahol a vendéglátó tárt karokkal fogadta a fiatalokat, azonban a viták nem arra sar­kallták a létrehozókat, hogy még jobbat nyújt­sanak, hanem elkedvetlenedtek, abbamaradt minden. Néhány ifjúsági klub szép sikere, ál­landó, lelkiismeretes munkája még nem „hoz” tömeget, bár egyre jobban megismerteti ma­gát a távolabbi környékekkel is. Képcsarnok, múzeum Milyen kár, hogy nincs Nyíregyházának ki­állítóterme — mondják. Pedig képzőművésze­ti életünk pezsgéséről beszélhetünk. Kár, hogy az ízlést formáló, a művészetet a „házhoz vi­vő” törekvésekre az utca embere nem figyel fel. Az, aki szombat délutánját, vasárnapját nem tudja hol eltölteni, minden héten új meg új kiállítást kereshet fel. A Képcsarnok Vál­lalat Benczúr Gyula terme állandó kisgalé- riát jelent, a múzeum emeleti termeiben is szinte havonta új művekkel találkozhatunk, de alkalmi kiállítóteremként gyakran szere­pel a 4. számú általános iskola nagyterme is. A művészek eljutnak az üzemekbe, gyárakba is, csak legyen, aki hívja őket. Majd a városi művelődési központ rendet teremt, csak legyen meg — szól a másik fel­vetés. Igaz, hogy nagyon hasznos lenne egy ilyan koordináló szerv léte, amelyik egyezteti ; különböző intézmények programját, taná- .sot ad az üzemeknek a kulturális rendezvé­nyekhez, ám a közeljövőben létrejövő műve- ödési központ ezzel még nem old meg min- lent. Nem rázhat fel minden egyes kultúrfe- előst, ezzel foglalkozó aktivét. Elég példának négemlíteni, hogy a városi tanács által má­gusban szervezett aktivaülésre a meghívott iOO-ból alig 30 ment el — s ezeknek az em- jereknek a hivatásához tartozik mások sza- oad idejének, tartalmas eltöltéséről gondoskod­Erdő és telek detté nyilvánították, a város és az erdészház között szalonnasütő helyet jelöltek ki, az er­dészet úgy gondozza a tölgyest, hogy kelle­mes környezetben pihenhessenek a friss le­vegőre vágyók. A társadalmi erdei szolgálat önkéntes fiataljai pedig nem csak az erdő csendjét, rendjét őrzik, hanem az esetleges tü­zek keletkezésétől is óvják. Ehhez még csak az kell, hogy nekik se kelljen figyelmeztet­niük idősebbeket és fiatalabbakat, hogy a konzerves dobozok szétdobálásával, szemete­léssel ne akadályozzák mások pihenését, ront­sák a szép erdő látványát. A mindenki erdejénél sokkal jobban sze­retik — akik tehetik — a saját telket, rajta egy kis víkendházzal. Ahhoz viszont, hogy ne a „kiváltságosok előjoga” legyen egy-egy hét­végi telek — ahol kapálgatással, gyümölcsfák ültetésével, ápolásával nagyszerűen el lehet tölteni a szabad időt — a telkek árának csök­kentésére lenne szükség — különösen Sóstón. A minél több olcsó telek kialakításának, illet­ve hiányának elsősorban anyagi okai vannak. Sóstón például a tanácsnak 9 millió forintba kerülne új utcák nyitása, a részletes parcellá­zás. A másik gond a hely hiánya: a termelő­szövetkezetek ha felajánlják azokat a város környéki földeket, amelyek nagyüzemi műve­lésre alkalmatlanok, de kertszövetkezeti, vagy más hétvégi művelésre alkalmasak, akkor itt akár több száz kispénzű városi munkás, al­kalmazott töltheti el szabad idejét kertje gon­dozásával. Egyébként a parcellázásnak kézzel fogható eredményei vannak: Sóstóhegyen és Borbányán több száz telket mértek ki, folya­matban van a telekkönyvezésük is. Kirándulni lehet! Van, akinek az is felüdülés, ha a sóstói er­dőben sétálhat. Itt viszont az illetékesek már több hasznos intézkedést tettek. Az erdőt vé­A felüdülésnek, új tajak megismerésének — s ugyanakkor az ismeretszerzésnek is — kellemes formája a kirándulás, a társasuta­zás. A Nyíregyházán és a megyében élőknek több utazási iroda is a segítségére siet, hiszen van kirendeltsége az IBUSZ-nak, az Expressz- nek, a COOPTOURIST-nak is. A megyei ide­genforgalmi hivatal, a NYÍRTOURIST pedig egyre jobban a helyiek rendelkezésére áll az­zal, hogy a megye legszebb tájainak megis­merésére szervez olcsó hétvégi utakat. Egyelő­re viszont kevés az egyéni jelentkező, inkább a vállalatok, intézmények szervezésében in­dulnak el egy-egy útra, ami arra figyelmez­tet, hogy a szakszervezeti kultúrfelelősök mi­lyen sokat tehetnek azért, hogy a dolgozók jobban megismerjék szűkebb hazájukat. Mit sem ér viszont semmilyen hétvége, ha a kereskedelem áruhiánnyal, szűkös eladótér­rel, .sorbanállással „örvendezteti” meg a ki­rándulóhelyeket felkeresőket. Az utóbbi idő­ben több változás történt ezen a téren. Sós­tón például az Alföldi Vendéglátó Vállalat pavilonsoránál vállalták, hogy az időjárástól függően nyújtott műszakban dolgoznak. A strandon a vendéglátó és az ÁFÉSZ nyitott új pavilont, az élelmiszer kiskereskedelmi vál­lalat hét végén ide küldi a mozgóárusait, hogy minél jobb legyen a kiszolgálás. Tovább segíteni A kereskedelem és az élelmiszeripar kö­zött pedig nem árt szorosabbra fűzni a kap­csolatot — a pihenő ember érdekében. Még mindig akad jó néhány olyan termék, amit ép­pen a munkából hazatérő dolgozó nem tud megvásárolni, mert addigra elfogy a boltok­ban. így a tejipar bővíthetné a választékot a félliteres tasakos tejjel és kakaóval, a húsipar töltelékáruiból sincs rendszeres délutáni szál­lítás a nagyobb üzletekbe, a sütőipari válasz­ték mellett — hogy csak egy-két fajta pék­sütemény kapható több helyen — néha még az üdülőterületek ellátása is akadozik. A szabad idő helyes eltöltésének lehetséges módozatait, s a hozzávaló intézkedéseket szin­te körvonalazni is nehéz, hiszen ahány ember, annyiféle ízlés, kívánság. Nem is az a cél, hogy szinte kézen fogjuk azt a 30 ezer nyír­egyházi munkást, akinek legalább kétheten­ként egy plusz szabadnappal bővül a szabad ideje. Csak a lehetőségeket kell megmutatni, irányítani őket, hogy minél jobban éljenek a többlet szabad idő által élvezhető előnyökkel. Lányi Botond Nyugdíjasok a Kossuth téren. fcEECT-WACTAftÓRSZA« = ÍTYÍRlGYHÁgí MEECfiEOT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom