Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-13 / 216. szám
Í9TÍ. szepfemSer 13. KELET-MAGYAROÄSiA« S. eléd! Jegyzetek: A háztáji korszerűsítése A szövetkezeti közös gazdaságok fejlődése szükségszerűen hatással van a háztáji gazdaságokra. Mondhatni: elősegíti azok szakosodását. Következésképp itt sem tarthatók, nem állandósíthatok a hagyományos, kisüzemből eredő módszerek. Mind sürgetőbb a korszerűsítés. A mezőgazdasági kisgépgyártás és kereskedelem azonban nem tartott lépést az igényekkel. A korszerűbb, magasabb terméshozamokat eredményező eljárások alkalmazása ma a háztáji termelés fellendítésének az egyik legnagyobb tartaléka. Például a háztáji szántóterületnek mintegy 80 százalékán kukoricát termelnek a megyében. Ezen a területen az alapul vehető holdankénti 16—17 mázsa termésátlag csak egy mázsával való emelése évente több ezer sertés hizlalását teszi lehetővé. Ezért a területre legjobb hibridfajták alkalmazása, a nagyobb; műtrágyafelhasználás, a célszerűbb agrotechnikai eljárások meghonosítása igen kifizetődő lenne. A háztáji gazdaságok fejlesztéséhez természetesen pénzre van szükség. Épp ezért állami és szövetkezeti pénzintézetek adnak is ilyen célhitelt. De a fejlesztésnek csak egyik feltétele az anyagi alapok biztosítása. Legalább eny- nyire fontos, hogy a szükséges munkavégzések is rendben megtörténjenek. Átlagos számítások szerint, közös munkába már nem járó öregek és otthon foglalkoztatható családtagok évente mintegy 60—70 tízórás munkanapot tudnak így hasznosítani. S várható, hogy a tsz-nyugdíjasok száma a jövőben tovább növekszik. Főleg az idősebb, de még munkaképes embereknek a háztájiban végzett munka olyan előnyöket és jövedelmet biztosíthat, amelyet más körülmények között még nagy anyagi ráfordításokkal sem lehet elérni. Ismert tény továbbá az is, hagy ma még falun kevés a gyermekintézmény. Sok fiatalasszony kénytelen ezért gyermekeivel otthon maradni. A nevelés mellett van idejük a ház körüli munkára is. Részben ezért is történt központi intézkedés (másrészt a háztáji termelés eredményesebbé tétele céljából), hogy az a munka, amelyet a tsz-tag a tsz-szel közös megállapodás alapján háztáji gazdaságában állattartásra-tenyésztésre fordít, közös gazdaságban végzett munkának számít. S az ilyen munkát sok tekintetben figyelembe kell venni: nyugdíjnál, társadalombiztosítási szolgáltatásoknál, gyermekgondozási segélynél, egyes szociális juttatásoknál és háztáji föld mennyisége meghatározásánál. Mindezek után nem arról van szó, hogy a háztáji szerepét eltúlozzuk, a közös gazdaság fejlesztése háttérbe szorul. De az sem engedhető meg. hogy a háztáji gazdaság létét a szocialista mezőgazdaságtól idegen elemnek, megtűrt társadalmi-gazdasági jelenségnek tekintsük. A háztáji gazdaságok jelentőségének, szükségességének elismerése gyakorlati tetteket követel a tsz-ek vezetőitől. Elsősorban azt a tsz-törvényben is megfogalmazott alapelvet kell érvényesíteni, amely kimondja, hogy a tsz mint közös gazdaság és a háztáji gazdaság szerves egység. Ebből következik, a lehető legszorosabb egységben kell tartani a közös és a háztáji termelés kapcsolatát, együttműködését. A célszerű kapcsolat kifejlesztésére már van példa megyénkben is. Nem egy helyen bevált módszer, hogy a háztáji gazdaság mintegy a közös gazdaság üzemágaként végzi termelési tevékenységének jelentős részét. Bármiképp kezeljék is, a kölcsönösség nem lehet öncél. Mindenekelőtt fontos gazdasági feladatok megoldásához kell kedvező feltételeket biztosítani. Ilyen rendkívül fontos célkitűzés, hogy a jelenlegi egyik legkomolyabb gazdasági feladathoz, a hústermelés növeléséhez nyújtson segítséget. Szervezettebbé, biztonságosabbá váljon a szarvas- marha és a sertés háztáji tenyésztése. S a szervezett együttműködés fontos formája, amikor a háztáji gazdaságból származó állatait (de más termékeket is) a tsz-tag nem egyénileg értékesíti. A tsz-szel köt szerződést közös értékesítésre. A kölcsönösség kialakítása a korszerűsítés segítése értékesebb, ha az több évre nyújt biztonságot. Szükséges, hogy a jó módszerek minél szélesebb körben általánossá váljanak. A területi szövetségek tudnak ehhez sok hasznos segítséget adni. Asztalos Bálint „Eladott" munkások Alig egyéves a Beregi Vegyesipari Vállalat. Munkásai közül dolgoznak az NDK-ban erőmű és vegyiüzem szerelésén, Százhalombattán az erőműnél, de korábban dolgoztak Pécsett és az ország más tájain. Alvállalkozóként különböző vállalatoknak végeztek és végeznek szerelési munkákat. „Eladták” az embereket — jöhet rögtön a sommás meghatározás a fenti adatok ismeretében, hiszen mit keres egy alig négyszáz embert foglalkoztató vásárosnaményi székhelyű kis vasipari vállalat külföldön, vagy másutt, százkilométerekre a központi telep helyétől. Inkább arról van szó — mondják —, hogy egyes gazdasági szabályozók kijátszására névleg a Beregi Vegyesipari Vállalat alkalmazza a munkásokat, ugyanakkor a fő- vállalkozó nagyvállalat dolgozói, annak az irányítása alatt végzik a szereléseket. Ezt igazolja az is, hogy a fővállalkozók munkaeszközeivel, berendezéseivel dolgoznak. Vásárosnaményban viszont tagadják, hogy ők „emberkereskedelemmel” foglalkoznának csak azért, hogy ily módon növeljék a vállalati nyereséget. Megfelelő indokokat is tudnak erre felsorakoztatni, s ezek már tényleg azt bizonyítják, hogy korrekt vállalati kapcsolatokról van szó, amiben egy rugalmasan dolgozó kisvállalat segít a nagyoknak egyes részfeladatok megoldásában. Az egyik — s legfőbb — bizonyíték az, hogy a külföldön vagy a központtól távol lévő dolgozók is nemcsak névleg vásárosnaményiak. Mindnyájuk a községből, vagy közvetlen környékéről került a vállalathoz, s ha nincs külföldi munka, akkor idehaza, a most épülő új műhelyben dolgoznak, egyáltalán nem pályáznak el más vállalathoz. Mi több, az idegenben végzett munka még a munkásoknak is hasznot hoz, megismerkednek a korszerű módszerekkel, gépekkel, s ezekkel már itthon is a legmagasabb színvonalon tudnak dolgozni. A második cáfolatot a rugalmasság jelzi. Elég példaként megemlíteni, hogy szeptember 18 és 22 között az ő „kedvükért” áll majd a százhalombattai erőmű. Illetve azért, mert a naményi műhelyben előre gyártott fáklyatornyot ekkor szerelik a helyszínen, s addig nem üzemelhet az erőműóriás. Ehhez viszont, a négynapos szereléshez, gondos előkészületek, gyors és rugalmas szervezés kell, hiszen értékben szinte ki sem lehet fejezni, mennyi kárt okoznának1 a határidők elcsúszásával. Arra is van magyarázat, hogy miért dolgoznak a megrendelők anyagával, eszközeivel. Ennek oka éppen a vállalat kicsisége. Hiszen az anyagbeszerzés, az eszközök biztosítása komoly pénzügyi fedezetet követel meg, s egy kisvállalatnak nem áll módjában milliókat tartalékolni erre a célra. Mert ha tehetné, akkor megtenné, hiszen akkor az anyagokkal megnövelt termelési értékkel, haszonnal még jobb eredményeket érhetne el, S végül bizonyítja a vállalati önállóságot, hogy az idegenben elvállalt munkákat mind saját irányítással végzik, a megkötött szerződések, az átadott részlettervek alapján. Lányi Botond Ahol a művelődés egyenrangú a termeléssel A kulturális élet pártirányítása a nagykáilói járásban Mi volt a nehezebb? A kezdeti szűklátókörűség burkait lefeszegetni ? Elfogadtatni, hogy a termelés, az anyagi jólét további megalapozása, a lakosság személyi, közös jövedelmének gyarapítása mellett van egy másik, nem- kevésbé fontos tennivaló is? A gondolkodás, az ízlés, a magatartás formálása a művelődés változatos eszközeivel. Ez volt a nagyobb erőfeszítéseket kívánó munka? Vagy a folytatás? Az újszerű kezdeményezések kézben tartása, a megkezdett út bukkanóinak leküzdése? Talán a járás vezetői sem tudnának különbséget tenni, mi volt a nehezebb. De ez a tény — s ezt a megyei pártvégrehajtóbizottság is megállapította ülésén — a nagykáilói járásban a művelődés a pártmunka mindennapi gyakorlatában egyenrangúvá vált a termeléssel. A kulturális élet pártirányítása több olyan mozzanatot tartalmaz, amely megérett a továbbfejlesztésre, egyben tapasztalatokkal gazdagíthatja más járásokban is párt- és társadalmi. művelődési szervek munkáját. Mindezt nehéz „terepen” érték el, egy olyan járásban, ahol a gazdasági életre a „többszektorúság” a jellemző, a szakszövetkezetek aránya 44 százalékos. Kevés az ipari munkahely. A lakosságnak csaknem egyharmada 121 tanyán él és dolgozik. Ilyen, meglehetősen sajátos gazdasági-társadalmi viszonyok között megalapozni a lakosságnak a jobb anyagi feltételeket, s ezzel együtt a korszerű, szocialista tartalmú művelődésben is gyors léptekkel előremenni, csak nagy akarással, szívóssággal lehetséges. Híren a hagyományokhoz „Ma már úgy érezzük, nem vagyunk lemaradva a többi járástól. A tanyavilágban élő emberek élet- és munkakörülményei, gondolkodása, műveltségének alakulása sokat fejlődött” — jegyezte meg a téma megbeszélésekor Cse- pelyi Tamás, a járási pártbizottság első titkára. Nyomban hozzátette azonban: még sok munka vár a járási párt- vb-re, a pártbizottságra, a községi és tanyai pártszervezetekre, hogy a nagy tartalék, a tudat, a gondolkodás vál-, tozása, fejlődése mindenütt jobban kamatozzék. Innen indult ki egy sor ma már megvalósult kezdeményezés. Többek között: megjelentették „A nagykáilói járás múltja és jelene” című monográfiát a felszabadulás 25. évfordulójára. Ebben nagy számú kollektíva vett részt, felpezsdült a honismereti, munkásmozgalmi, néprajzi és egyéb gyűjtőtevékenység. Élőbbé vájt a szülőföld, a lakóhely iránti ragaszkodás. Elkészült és megnyitotta kapuját az érdeklődőknek a Korányi Frigyes-emlékház. Felfedezték a szülőföld lakói számára Ámos Imre festőművész munkásságát. Kiállításokat rendeztek a mártírhalált halt művész alkotásaiból, emléktáblával jelölték meg szülőházát, Ámos Imre emlékplakettet alapítottak, amelyet a községért legjobb társadalmi munkát végzők kapnak. Káliéi modell a művelődéshez Négyszáz szovjet katona esett el a Nagykálló felszabadításában vívott harcok során. Méltó emlékművet állítottak a hősöknek, kegyelettel ápolják emléküket, egyben a felszabadítók iránti testvériség érzését is. Nagy- kállóból indult el a megyei támogatásra és már eddig is szép sikereket elért kezdeményezés, a tanyai kollégiumi aiap létesítésére. De a párt- és társadalmi szervek nemcsak elindítói voltak a nemes mozgalomnak, megszervezték az „egy nap a tanyai diákotthonokért” társadalmi munkát az egész járásban. Nagykálló egyik fájdalmas nevezetességét, az Inségdombot is rendbe hozatták, restaurálták, s ma nemcsak a járás, hanem a megye egyik idegen- forgalmi nevezetessége. A híres „Kállai kettős” börtöntánc keletkezésének színhelyét is eredeti formájában akarják berendezni, s további elgondolkoztató látnivalókkal gazdagítani Nagykál- lót. Kísérletet tettek egy rangos népzenei esemény meghonosítására is. A Kállai kettős népitáncfesztivál kezdeti sikereit az idén tovább szeretnék tartósítani. Bíztatást kaptak arra, ha jól vizsgáznak a fesztivál lebonyolításával, sor kerülhet a Duna menti népek folklórfesztiválja elődöntőjének megrendezésére Nagykállóban. Ez már a gazdag múltú népi tánc és népzenei hagyományok ápolásának legméltóbb elismerését jelentené a nagykállóiak számára. Nem általában és időközönként foglalkozik a járási párt-vb és a pártbizottság a kulturális élettel, hanem na- gyonis konkrétan és rendszeresen, mint a pártmunka fontos alkotóelemével. Szerényen említik — pedig sok fáradozás sűrűsödik benne — a tanyai napok megrendezését, s azt a tényt, hogy a korszerűbb tanyai népművelés érdekében 3 tanyán létesült klubház, ahol tévénézésre és filmvetítésre is van lehetőség. A többi tanyákon az iskola tanterme áll ren^ delkezésre. A járási könyvtár ez évben 26 könyvismerte.£ és ismeretterjesztő ankétül tartott, túlnyomórészt tany» településeken. SzíüYonalasahhan, tartalmasabban A nagykáilói művelődés? élet ..nagy ágyúja” az újszerű kulturális társulás. Kezdeményezője és kovácsolója ennek is a járási párlbizottság volt. S a sok kezdeti gonddal birkózó szövetkezeti kulturális társulás bebizonyította életképességét. Közös „kalapba” kerülnek a művelődési alapok, hivatásos népművelőt alkalmaztak, érezhetően tartalmasabbá vált a járási székhelyen és a községekben, a tanyavilágban a művelődés. Elismerést váltott ki a megrendezett népművelési tájkonfereneia, ahol az ország különböző helyeiről érkezett vendégek a kulturális társulás kállói „modelljével” ismerkedtek. Több megye küldöttsége vett részt, s a Népművelési Intézet vezetői is kifejtették véleményüket az újszerű társulásról. Sikerrel rendezték meg a „Kállai kettős” táncfesztivált, amelyet ezután minden évben igyekeznek színvonalasabbá, rangosabbá tenni. Járáson és megyén túl is szépen szerepelnek a nagykáilói kulturális társulás művészeti csoportjai, szakkörei: többek között az első díjat hozták el a szarvasi országos színjátszó- fesztiválról. Végigvinni a kezdeményezést Nemcsak egy új szervezeti keretről, formáról van szó, a tartalom a lényegesebb. A társulás ugyanis magja lett annak a kezdeményező erőfeszítésnek is, amelynek célja a járási székhelyen új művelődési házat építeni, helyi erőből és megyei támogatással. Először a helyi erőt gyűjtötték össze. Nem lehetett egyszerű ez sem, 6—7 millió forintos -kezdőösszeget letenni az „asztalra” a helyi és járásbeli gazdaságok, üzemek hozzájárulásait. S így lehetőséget kapni a több, mint 9 millió forintos megyei tanácsi támogatásra. A számítások szerint három, legfeljebb négy éven belül új, modern otthont építenek a művelődésnek Nagykállóban, ahol színvonalasabb, színesebb, állandóbb kulturális programokkal fogadhatják az érdeklődőket és hódíthatják meg a most még közömbösöket Páll Géza Majoros József igazi iskolája Colos fiú Majoros József határőr. Nem marcona, bár bajusza ugyancsak komoly külsőt kölcsönös neki. Míg azon gondolkodom, hogy miként is írjam le,' eszembe jut: meddő erőlködés. Inkább csak annyit mondok: nézzék meg a tévében. Egyszer már láthatták a Kell a jó könyv elődöntőjében, most pénteken újra kamera elé áll. Amikor leültem szembe vele, hogy a határőréletről beszélgessünk, erről nem is tudtam. Csak úgy mellékesen derült ki, hogy voltaképpen nemcsak irodalomkedvelő, hanem -értő is, akinek biztonságát még Elbert János, a neves irodalmár is méltányolta. Márpedig ez nagy szó. Ahogy én nem tudtam, hogy Majoros voltaképpen sztár lett, úgy azon az őrsön, ahol szolgálatot teljesít, útlevélvizsgálat közben „ügyfelei” sem sejtik, hogy a jóképű határőr mit tud. Legfeljebb annyit látnak, hogy feszesen, pontosan és végtelen Udvariasan teljesíti nem könnyű kötelességét. Pedig a dolog nem is ilyen egyszerű. Két évvel ezelőtt Jékéről vonult be. „Inkább menjen, mint ne” — búcsúztatta az édesanyja. így legalább biztos, hogy egészséges és belevaló. Persze az anyai könny titokban azért hullott, de ebből Majoros Jóska nem sokat látott. Az újkenézi Szőke Tisza Tsz újdonsült, technikumot végzett kertésze tehát magára öltötte az egyenruhát. — Valahogy könnyebb volt mint gondoltam — mondja lassan és meggondoltan. Mert Majoros nem a legjobb interjúalany. Mint általában a szerény emberből, belőle is úgy kell kihúzni a szót. — Kollégista voltam a felsőfokún is, megszoktam a közösséget és az otthontól való távollétet. Persze az új életrend eleinte nekem is okozott problémákat. Kiképzés, kemény szolgálat, másféle fegyelem. Eleinte ugyancsak szükség volt arra, hogy a parancsnokok és a régebbiek átsegítsenek. De nagyon könnyen és jól sikerült. — Nálunk a kitolás ismeretlen fogalom. Az őrsön úgy élünk, mint egy család. Túl nagy a felelősség ahhoz, hogy mód lenne elkönnyelműs- ködni a dolgot. Mindig észnél kell lenni. Egymásra vigyázunk, csak úgy tudunk megfelelni megbízatásunknak, ha tökéletesen „együttvagyunk”. Parancsnokai dicsérik Majoros Józsefet. Az őrs KISZ- titkára, jó határőr, egyenes ember, és talán kissé más ember is, mint az a Majoros, aki bevonult. Bajusza alatt mosolyog. — Más, persze, hogy más. A két év sokat változtat, nemcsak az idő múlik. Amikor bevonultam, tsz-ből jöttem, szüleim is szövetkezeti parasztok. Annyit tudtam az emberekről amennyi a környezetemben rám ragadt. Itt azonban nem lehet megmaradni a felületen. Szolgálat közben ugyancsak' megtanulja az ember, kivel hogyan kell bánni, megismeri, kiben mi lakik. Azután ott a KISZ- munka. Emberi sorsokba, gondokba kell beavatkozni. Megfontoltan, gonddal, szeretettel, de ha kell, keményen. Ha más haszna nem lett volna az eddigi szolgálatnak, már ez is felmérhetetlen. — A másik dolog: rájöttem, hogy sosem elég, amit tudok. A határőrnek se, de a polgári életben sem. A minden és mindig változó új tanulásokra serkent. Azt hittem, hogy például az a politikai ismeret, amit a felsőfokún tanultam, bőven elég. Kiderült: végtelen sok újat ismertem meg itt. A gyakorlatból és az elméletből. így aztán természetes lett a döntésem, amivel már most készülök a leszerelésre. Elvégzem a különbözetit, és megszerzem az üzemmérnöki képesítést. Egész biztos, hogy a tsz-ben sem lesz elegendő, amit eddig tanultam. Amit mond, azt határozottan mondja Majoros József. — Persze. Ha valamit megtanul az ember itt, az a határozott döntés, helyzetfelismerés. A szolgálatban az életet jelentheti a tétovázás, a spekulálás. Az életben is így van. Az embernek rá kell jönnie arra, hogy fontos dolgokban ki tudja mondani a döntő szót, egyenesen, gyorsan és biztonsággal. A fiatal, jóvágású határőr szabad idejében be-belátogaí az őrs közelében lévő tsz-be. Nézegeti a munkát, szakmai kérdésekről beszélget az otta ni agronómusokkal. Hazagondol, és hazalátogat, köbben kiruccan az újkenézi tsiz-be, hogy a meglévő jó kapcsolatot ápolja. Határőr, aki egy percre sem felejti a szolgálatot, de már előre gondol arra, hogyan lép vissza a hétköznapi élet új szolgálatába A beszélgetés után nézem a körletben a többi fiút. Értelmes arcú, kemény, vidám fiatalok. Szolgálat közben éles szemük egy percre sem téved le a haza határáról. Szabad idejükben tanulók, olvasók, tervezők, gondolkodók. Közülük egy Majoros József. A jé- kei parasztfiú, aki együtt szolgál fiatal ipari munkásokkal, városi íiúkkal, itt emberré keményedéit és formálódott legényekkel. Köztük járva, velük beszélgetve értem meg, milyen tisztesség az, ha valaki határőr lehet. A hóban, sárban, fagyban, forróságban időben, az éjjeleken és nappalokon, párban és egyedül teljesített vasfegyelmű szolgálat után valóban más emberként szerelnek le. Formálódnak az izmok, sokasodnak az ismeretek. A haza iránti hűség és szeretet ölt itt igazán testet, alakulnak a kiváló emberek, akik a leszerelés után is a legjobbak kö-ö+t tudnak maradni. B, U
