Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-12 / 215. szám

5. otda! KELET-MAGYARORSZÄG 1972. síeptértifeer 18. Polgárháborús veszély Chilében »f PAJZS -72“ A testvérhadseregek vizsgája Helyszíni jelentés Csehszlovákiából Köze!-Kelet hírei Az izraeli—libanoni tűz­szüneti vonal mentén hétfőn reggel ismét szórványos lö­völdözés volt. A térségben rendkívüli feszültség uralko­dik — közölték libanoni for­rásból. ★ Az Arab Liga tanácsa elé­gedetlenül nyilatkozott az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Szíriái, libanoni és jordá- niai palesztin menekülttábo­rok ellen intézett legutóbbi izraeli támadásokkal kapcso­latos üléséről és az ezen ta­núsított amerikai magatar­tásról. A szervezet hétfőn el­fogadott határozatában leszö­gezte, az Egyesült Államok az izraeli agressziót elitélő határozati javaslat megvétó- zásával újabb támogatást nyújtott az effajta agresszív cselekményekhez. ★ Az A1 Ahram kairói napi­lap hétfői vezércikkében fi­gyelmeztetett arra, hogy a palesztin menekülttáborok ellen intézett izraeli légitá­madásoknak „súlyos követ­kezményei” lesznek. „Izrael téved, ha azt hiszi, hogy az arabok némán, karba tett kézzel szemlélik majd e bű­nös akciókat” — hangsúlyoz­ta a napilap. ★ . A Béke-vilégtanács a Biz­tonsági Tanácshoz intézett táviratában felháborodását fejezte ki a békés szíriai és libanoni lakosság, a Paleszti­nái menekültek elleni újabb barbár izraeli légitámadások miatt. A BVT követeli, hogy az ENSZ Biztóhsági Tanácsa haladéktalanul tegyen hatá­rozott intézkedéseket az af-ab országok elleni agresszív iz­raeli cselekmények megszün­tetése érdekében. Lesz-e csúcstalálkozó? A kibővített Európai Gaz­dasági Közösség külügymi­niszterei, valamint gazdasági és pénzügyminiszterei hét­főn és kedden kétnapos érte­kezletet tartanák Rómában. A tíz nyugat-európai tőkés- ország külügyminiszterei megkísérlik, hogy a gazdasá­gi és pénzügyminiszterekkel megállapodjanak azokban az alapelvekben, amelyeket az október végére tervezett csúcskonferencia hagyna jó­vá. A csúcstalálkozó sorsáról mindenesetre kedden fognak dönteni az EGK-külügymi- niszterek. Santiago nemzeti stadioné­ban nagyszabású munkásgyü- lést rendeztek a chilei népi egység támogatáséra, illetve az imperialisták és a belföldi reakció elleni tiltakozásul. A demonstráción mintegy száz­ezer ember vett részt. Jelen voltak a kormány tagjai és a Chilei Kommunista Ifjúsági Szövetség most véget ért kong­resszusának küldöttei is. A gyűlésen felszólalt Salvador Allende köztársasági elnök. A polgárháború veszélye fenyegeti Chilét — nyilatkoz­ta a santiagói rádiónak adott nyilatkozatában Allende el­nök. A Reuter angol hírügynök­ség jelentése szerint Allende felszólította a legnagyobb el­lenzéki pártot, a keresztény- demokratákat, hogy a tárgya­lások útján próbálják megol­dani az ellentéteket. Az elnök hangsúlyozta, hogy el akarja kerülni a konfrontációt, amely polgárháborúba sodor­hatja az országot. Allende a súlyos politikai és gazdasági problémákról szólva elmondotta, a fő kér­dést politikai síkon a parla­menti ellenzék magatartása, valamint a felforgató fasiszta tevékenység és ideológia je­lenti. A gazdasági problémá­Vasárnap este Belfast kö­zelében a véres észak-íror­szági viszálykodások kezdete óta legnagyobb bombával le­vegőbe röpítettek egy brit páncélautót. A 230 kilo­gramm súlyú bomba valóság­gal darabokra tépte a tízton­nás járművet. A gépkocsiban ülő brit katonák közül hár­man meghaltak és négyen súlyosan megsebesültek. A robbanás színhelyén hat mé­ter mély kráter keletkezett. Egy brit katonai szóvivő szerint ezzel a merénylettel 125-re emelkedett az észak- írországi válság során elesett brit katonák száma és a pol­gári személyekkel együtt 557 Szombaton és vasárnap nagy tömeg részvételével, ki­tűnő hangulatban zajlott le Párizs körzetében a Francia Kommunista Párt napilapja, az Humanité hagyományos ünnepe. Több százezrén gyűltek össze a francia fővá­rostól néhány kilométernyire északra lévő 140 hektár ki­kért elsősorban az Egyesült Államokat tette felelőssé, mi­vel lezárta a Chilébe irányuló hitelek előtt az utat. A chilei elnök hangsúlyoz­ta: a nép 90 százaléka a fegy­veres konfrontáció ellen van és a jelenlegi kormány a bé­ke egyetlen biztosítéka. A Kennecott amerikai tár­saság, amelynek Chilében le­vő érdekeltségeit államosítot­ták, mint ismeretes, nagysza­bású akciókra készül Chile el­len. Terveik szerint az or­szágból exportált chilei rezet „lefoglalják majd”, Allende élesen támadta ezt a tervét, és közölte, mindent megtesz­nek megakadályozására. A feszült belpolitikai hely­zetre való tekintettel Salva­dor Allende elnök rendeletet írt alá, amely a Chilében tartózkodó külföldiek szigorú ellenőrzését írja elő — je­lentette be szombaton a bel­ügyminisztérium államtitká­ra. A rendelet kimondja, hogy „azonnali hatállyal kiutasí­tanak Chiléből minden kül­földit, akiről bebizonyosodik, hogy olyan tevékenységet folytat, amely a" belügyekbe való beavatkozásnak,' illetve kormányellenes akciónak mi­nősíthető”. ember szerepel az eddigi veszteségek listáján. A két legnagyobb észak­írországi protestáns harci szervezet, az UDA és a „Van­guard front” vasárnap úgy döntöttek, hogy tekintettel Anglia eredménytelen észak­írországi politikájára, a jö­vőben együttműködnek. A „Vanguard” egyik vezetője, Austin Ardill kijelentette, hogy ez a „közös front” igyekszik kerülni a nyílt összetűzést a hadsereggé!, de ha az megkísérelné elnyomni a katolikusokkal szembeni védekező akciókat — a lö­völdözések aligha kerülhetők el. A két szervezet, saját ada­taik szerint, mintegy százezer taggal rendelkezik. terjedésű Courneuve-i park­ban. A baloldali erők egysé­gére szólító felhívás volt az Humanié ünnepének fő té­mája. Nagyszámú vendég előtt a Francia Kommunista Párt főtitkárhelyettese, Georges Marchais mondott beszédet A Varsói Szerződés hadse­regei egyesített fegyveres erői főparancsnokságának tervei szerint a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság területén kerül sor több testvérhadse­reg „Pajzs—72” fedőnevű kö­zös gyakorlatára. A gyakorlat vezetője Martin Dzur hadse­regtábornok, Csehszlovákia nemzetvédelmi minisztere. A résztvevő csapatok és törzsek már néhány nappal ezelőtt beérkeztek kijelölt tá­borhelyeikre. Az első teendő természetesen az volt, hogy meghatározott időre megépít­sék és berendezzék a tábo­rokat. Ez a munka egyálta­lán nem kis fizikai igénybe­vételt jelenteit, miután a csa­patok és a technikai eszközök kiszállítása — a ki- és bera­kodás is komoly próbatétel elé állította a katonákat és a parancsnokokat egyaránt. A magyar alakulatok — amint ezt az illetékes katonai veze­tők elmondták — szervezet­ten, a legnagyobb rendben ér­keztek be az előre meghatá­rozott körletekbe és azonnal hozzákezdtek a további fel­adatok megoldásához. Ezek­ben a napokban — a politikai és a katonai programnak megfelelően — a parancsno­kok minden időt arra hasz­náltak ki, hogy az embert és a technikát alaposan próbára tevő gyakorlat rájuk eső mozzanatát alaposan begya­korolják. Emellett természe­tesen bőségesen nyílt alkalom arra is, hogy találkozzanak a környékbeli falvak lakóival, ellátogassanak ipari üzemek­be, állami gazdaságokba és termelőszövetkezetekbe és részletesen kidolgozzák az együttműködés részleteit a csehszlovák fegyvertársak­kal. Hasonló tevékenység folyt a többi baráti hadsereg tábo­raiban is. Szinte óráról órára A legújabb szám igen sok cikk és dokumentum közlé­sével járul hozzá a nemzetkö­zi helyzet úgynevezett „ké­nyes kérdéseinek”, elvi je­lentőségű problémáinak tisz­tázásához. Elsősorban a nem­zetközi munkásmozgalommal foglalkozó, valamint a „Na­cionalizmus és osztályharc” cím alatt összegyűjtött cikk­csoportra gondolunk. Az előbbiben a Román Kommu­nista Párt országos konferen­ciájáról közölnek beszámolót, arról a konferenciáról, ame­lyet maguk az RKP vezetői „sok kongresszusnál fonto­érkeztek a híradások arról, milyen gazdag programot bo­nyolítottak le a Csehszlová­kiában tartózkodó, különböző országokból érkezett alakula­tok katonái. Kölcsönös láto­gatásokat tettek egymásnál az együttműködő csapatok képviselői, a táborokban meg­fordultak a helyi párt- és ál­lami vezetők, a dolgozók kép­viselői. A közös gyakorlatot kísérő politikai aktivitás to­vább mélyítette a népeink és a néphadseregeink közti meg­bonthatatlan barátságot. A „Pajzs—72” egészében, tartal­mában hűségeset! kifejezi a gyakorlat alapgondolatát; a Varsói Szerződés a szocializ­mus építésének védőpajzsa. Az egyesített fegyveres erők főparancsnokságának terveiben szereplő feladatok együttes megoldása tovább szilárdítja majd hadseregeink egységét, jelentősén hozzájá­rul a harckészültség tökélete­sítéséhez. A szocialista had­művészet egyes kérdéseinek kidolgozásához K. Rusov al­tábornagy, a csehszlovák nemzetvédelmi miniszter első helyettese, vezérkari főnök az Obrana Liduban, a csehszlo­vák néphadsereg központi lapjában írott cikkében hang­súlyozza: a közös gyakorla­tok nélkülözhetetlenek a csa­patok és a törzsek összeková- csoltságának erősítéséhez, a hadászatról vallott nézetek, a konkrét katonai és politikai feladatok megoldásának egy­ségesítéséhez. A vezérkari fő­nök világosan utalt arra is, hogy a nemzetközi imperia­lizmus stratégiája, szocialis- taellenessége mitsem válto­zott és agresszív természete, új agressziók szervezésére irányuló szándéka fokozott éberséget követel meg a szo­cializmust építő népektől. Olyan helyzetben, amikor a NATO nem csökkenti habo­sabb” eseményként jellemez­tek. Ugyancsak jelentős az Izraeli KP kongresszusáról készült beszámoló. E rovat­ban szerepel a francia bal­oldal két legnagyobb pártjá­nak, a kommunistáknak és a szociáldemokratáknak kö­zös kormányprogramjáról készült ismertető és elemzés első része, a második részt a folyóirat következő számá­ban közli. A nacionalizmus és osztály­harc kérdéséről közölt elvi cikk mellett különös figyel­met érdemel a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének új, terjedelmes, elvi állás- foglalásokat tartalmazó hatá­rozata „A nacionalizmus az ellenforradalmi erők ideoló­giája” címmel, amelyet a fo­lyóirat teljes szövegében is­mertet, s a hozzá fűződő ju­goszláv sajtóvisszhangból is szemelvényeket közöl. A folyóirat két fontos do­kumentumgyűjteményt hoz: az egyiket a két Korea közti megegyezés dokumentumai­ról, s Kim ír Szénnek ezzel kapcsolatos interjújából, amelyet amerikai újságírók­nak adott, a két ellentétes tár­sadalmi berendezésű ország egyesítésének lehetőségéről. A másik dokumentumsorozat a vietnami nép elleni irtó­háborúban alkalmazott fegy­verfajtákat, az „esőcsinálás” technikáját ismerteti, tudó­sok, szakemberék tollából. Az UNCTAD nemrég lezaj­lott III. konferenciájáról e ta­nácskozás résztvevője. Nyer­ges János számol be. A „Kai­rói változások” hátteréről szóló kérdésre ad választ Aczél Endre. A Nemzetközi Könyvszemle rovatban a Vi­lágháború előtti német anti­szemitizmusról szóló köny­vek ismertetése, valamint az Ifjúsági Kiadó nemzetközi könyvsorozatának méltatása egészíti ki a folyóirat cikkei­nek sorát. rús előkészületeit, fokozza a fegyverkezési hajszát és ami­kor az atlanti tömb történe­tének eddigi legnagyobb hadgyakorlatára, a szeptem­ber 14-én kezdődő „Strong express”-re készül, a szo­cialista hadseregek nem gyen­gíthetik erőfeszítéseiket. Ezen a NATO-gyakorlaton több mint 60 ezer katona, sok száz hadihajó, sok ezer harci jár­mű vesz részt és befejező mozzanatára Csehszlovákia és az NDK határainak köze­lében kerül majd sor. Az európai békét és biztonságot fenyegető nyugati katonai erődemonstrációt a Varsói Szerződés tagállamainak párt- és állami vezetése messzemenően figyelembe vette, amikor állást foglalt a közös védelmi potenciál to­vábbi szilárdításának kérdé­sében. A „Pajzs—72” gyakor­lat kifejezése annak az eltö­kéltségünknek, hogy nem en­gedjük megbontani kontinen­sünk békéjét és a testvérhad­seregek vállvetve bármikor készen állnak feladataik tel­jesítésére. A kijelölt magyar csapatok és törzsek — szoros együtt­működésben a csehszlovák néphadsereggel és a többi ba­ráti hadsereggel — becsület­tel eleget tesznek kötelezett­ségüknek, a katonák és a tisztek fáradtságot nem is­merve készültek fel küldeté­sükre, a parancsnokok által megszabott feladatok legjobb tudásuk szerinti végrehajtá­sára. Mindannyian bíznak ab­bán, hogy harci tevékenysé­gükkel, a kezükbe adott kor­szerű technikai eszközök mesteri alkalmazásával ki­vívják majd a fegyvertársak, a gyakorlatot megszemlélő felső katonai vezetők elisme­rését. Parancsnokaink elmon­dották, hogy mind a kiszállí­tás, mind a táborverés, mind pedig a konkrét harcfelada­tok begyakorlásában messze­menően felhasználták az NDK területén 197Ó őszén megtartott „Fegyverbarát- ság” gyakorlat értékes ta­pasztalatait. Annak is tudatá­ban vannak, hogy bár sokol­dalúan számításba vettek minden lehetséges szituációt, váratlan helyzetet, mégis elő­fordulhatnak meglepetések. Valóban, ezzel mindenkor számot kell vetniök a pa­rancsnokoknak, hiszen egye­sített fegyveres erőinknek a Varsói Szerződés egyik gya­korlata sem egyszerű megis­métlése a korábbiaknak, ha­nem mindig magasabb fokon, szintézisben összegeződnek a régebbi tapasztalatok. Ebben a folyamatban mindinkább kifejezésre jut a katonai in­tegráció, a koalíciós vezetés évről évre emelkedő színvo­nala, a tervezés és a végre­hajtás tudományos alapokról való megközelítése. A kü­lönböző országokból érkezett hadseregek koordinált irányí­tása, tevékenységük óramű pontosságú összehangolása, a dinamikai helyzetek gyors változása rendkívüli fizikai és szellemi energiák bevetését követeli meg minden egyes parancsnoktól és katonától. A magyar és a csehszlovák alakulatok együttműködésé­nek megszervezésében felbe­csülhetetlen értékű tapaszta­latokat jelent az 1966-os „Vitává” fedőnevű közös gya­korlóit. Jelentős előny az is, hogy a parancsnokainkat sze­mélyes ismeretség fűzi a csehszlovák parancsnokok­hoz, akikkel ennélfogva köny- nyen szót értenek. Egészen bizonyos, hogy amikorra sor kerül majd a gyakorlatot be­záró közös katonai díszszem­lére, a mieink is, csehszlovák katonatársaink is elégedetten állapíthatják meg, hogy köl­csönösen megfeleltek a vára­kozásoknak, férfiasán helyt­álltak a béke nagy csatájá­ban és mindent megtettek a siker érdekében. És amikor a magyar csapatok elhagyják majd a testvéri Csehszlová­kia területét, a közös tábor helyén márványtábla hirdeti majd a „Pajzs—72” emlékét, népeink és néphadseregeink -■zéttéphetetlén barátságát. Sérfőáő László alezredes , Fülöp lános: 23. — Vigyázzatok — hallom Margit hangját, s ad egy pu­szit a bátyjának. Nyújtanám a kezem, mon­danék valamit — odalép hoz­zám, s nekem is ad egyet jobbról, egyet balról. — Jöj­jön el máskor is — súgja, s beszalad. Kis híja szét nem patta­nok a hirtelen örömtől. S fu­tok Miska után, mint az esze­veszett, lefele a dombról. (Bibok Miska beszélgetése a szerzővel: — ...haraggal mentem el otthonról. Összejöttem az apámmal, s ha jól meggondo­lom : Fülemüle miatt. De nem akarom őt bántani, csak azért említem, mert volt bennem egy rossz érzés akkor. Men­tünk végig a csapáson, a l\ó meg nagyon össze volt esve a meleg széltől, vizes volt, sú­lyos, nagyon nehéz utunk volt, még én is belefárad­tam, hát még Fülemüle a hu­KISREGÉNY szonöt kilójával. Ha vissza­gondolok, a város felé kel­lett volna mennünk, de nagy késésben voltunk, a távirat a postán? ki hiszi el azt, éjfél­be beérni... Most már min­degy, most már későn okos az ember. Kiértünk a partra, még állt a jég a Dunán, né­hol még a nyom is megvolt, én úgy találtam, ha szeren­csénk van, átjutunk. A sze­rencse azonban még nem életbiztosítás, ezt megmond­tam Fülemülének is. Elővet­tem a kötelet, megkötöttem rajta, megmutattam, hogyan húzódik meg a csomó. Vág­tam két derék botot, két em­ber magasságút, elmagyaráz­tam neki, hogy kell tartani — ha be is szakad az ember, kievickélhet, hisz ott a társa, segít... — Ne haragudj, mondd ezt el részletesen! — Nem olyan nagy dolog ez, voltam én már a jég alatt, mégis itt vagyok. Ha ketten mennek át a jégen, összekö­tik egymást. A kötél két végén olyan csomó van, fe­szülésre összeugrik, semmit se kell csinálni vele, csak szépen megállni. Az ember nekivág, kezébe veszi a botot, úgy tartja, ahogy a légtorná- szok, keresztben. Ha be is szakad, ritka az, hogy akkora táblába esik, ami szélesebb a botnál. S ha a társ segít, ki léhet jönni. Van, aki zajló jégen is átjut ilyen szerelés­sel. Mi ketten is így indul­tunk, elől én, mögöttem Füle­müle. Vittük a botokat, de­rekunkon a kötél. Sötét volt, de holdvilág volt. Középtájon kezdett ropogni. Én akkor elkanyarodtam a turzások fe­lé, mert ahol a jég összetor­lódik, ott vastagabb szokott lenni, s ha törik is, nagyobb táblákban törik. De ő nem jött utánam, csak egy ideig, mert nem tetszett neki, hogy mászni kell. Visszakanyaro­dott a simára. — Só nem került bajba? — Könnyebb volt nálam, testsúlyra is, de pakkra is, mert az úton fáradt volt, át­vettem tőle a csomagját. Ment szépen, nem hallott semmit, tán még ki is neve­tett engem, hogy botladozók a turzásokon... Elég az hozzá, már jó kétharmadán átvol­tunk a folyónak, amikor be- ütöt a baj. Megcsúsztam, le­estem a jégdombról, ahogy a térdem leért, megpattant a tábla, s az egész jég aláfor­dult, én meg utánreStem. Ha nincs bot, tavaszra se kerü­lök elő. — Fülemüle... — A barátom... Följebb volt, csak a zajt hallhatta, mire odanézett, én már el­tűntem. A kötél megfeszült a csomó összerántott — innen tudom, hogy akkor még együtt voltunk. Az örvény megfo­gott, de a kötél és a bot tar­tott, följöttem a felszínre, s kiabáltam... — Hallotta? — Kellett, hogy hallja, mert a jég már akkorra nem ropogott. Csak azok a táblák váltak le, amelyekre a bottal rátámasz­kodtam, viszont a kötél tar­tott... amíg tartott... Mert egyszere megengedett. Akkor estem vissza, félig már jég­re mászva. Tudod, hogy van a ruha is megszívja magát, a csizma is, hátamon a háti­zsák... Az kényes pillanat volt. Szerencsémre ki tudtam bújni a zsákból. Már előbb is megpróbáltam, de abbahagy­tam, hisz úgy volt, kijutok. Most lelöktem magamról, megvetettem a botot a jég­ben és kimásztam. — S ő? (Folytatjuk) Belfast Protestánsok közös frontja Az Humanité ünnepe Megjelent a Nemzetközi Szemle szeptemberi száma

Next

/
Oldalképek
Tartalom