Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

i9T2. szeptember rif.

Mm MAGYAROT?.':'7'

S. »»a1

MUNKASVÉLEMÉNYEK

Héiküzfiiapok „légköri zavar“ nélkül

Ha igaz, hogy a szép eredmények egyik fontos feltétele a jó üzemi légkör, akkor érdemes belépni a VAGÉP Vállalat kapuján, s utánajárni, mennyi köze van a több kiváló kitüntetéshez a munkások hangulatának. Itt még nem is olyan régen mostoha körülmények között, a szabad ég alatt termelték a milliókat, nem volt egy tisztességes szociális helyiség, s amikor a Hajtómű- és Felvonógyárat alapították Nyíregyházán, veszélybe került a VAGÉP léte: sok jó szakember „lépett át”, újra kellett kezdeni mindent, elölről. S ma mégis úgy emlegetik széltében-hosszában a VÁGÉP-et, mint az egyik legjobb megyei tanácsi vállalatot.

Hogyan látják mindezt a munkások?

/Vem elég csak megálmodni...

— Uj csarnokok épültek, nem esik már ránk az eső, meg a hó. Ez nagyszerű dolog!

— ízletes ebédet tálalnak az étkezdében, amely olyan szép, hogy osztályos étteremnek is beillenék.

— Nem kell már lavórból mosdani, emberhez méltóak a körülményeink.

Mindezt csupán elöljáróban vallják meg az asztalt körüj ülő, készárutermelő lakatosbrigád munkásai,. s le is szögezik: a munkahelyi feltételeknek — ha nem is döntő — de fontos szerepek van a „légköri zavarok’ megelőzésében, abban, hogy mindenki jól érezze magát a munkapadnál, ahol életének java részét tölti. „A munkásember, ha nem is hozsanná- zik mindezért, legbelül nagyra értékeli a ' vezetők veszö- déseít, fáradozásait ezért a gondoskodásért. Jól tudjuk mi, hogy nem elég csak megálmodni a szép terveket s hogy az igazgatónak sem arany az élete.”

Aztán fordul a beszéd irá nya.

Mert bármennyire is fontos a környezet, a külsőség, a munkahelyi nyugalmat, kiegyensúlyozottságot mégsem a falak, meg a fürdőszobai csempék, hanem az emberek teremthetik meg elsősorban. S hol kezdődik ez?

— Korántsem az irodaház

párnázott ajtóinál, hanem magunk között, lenn a csarnokban. Itt vannak például a bejárók: velük nekünk

kellett megértetni, hogy a munkát a menetrend csúszásai ellenére is el kell Végezniük, nem várhatják, hogy mások dolgozzanak helyettük.

— Aztán nagyon sok függ a közvetlen főnökön, a brigádvezetőn. Ha válogatás nélkül porciózná ki a munkát, megtörténhetne, hogy

egyesek csak selejtet gyártanának, mert nem azt csinálják, amihez tehetségük és kedvük van. Nálunk La? jós „testre” szabja a napi munkát, aki a hegesztésben menő, annak nem fúrnia kell és fordítva. így több a siker-' élmény, meg nagyqbb a kedv is.

„Verte az asztali**

Ha már Lajosnál, a fiatal „főnöknél” tartunk, eh kell mondani: sokszor az emberei nem is tudják, milyen harcot vív értük a felettesekkel. „Verte az asztalt” például,

amikor a CAF^-40-es terméküknél (lifthez való berendezés) megalapozatlanul szabták ki a normát — ők úgy mondják: „házszámokat'’ adtak — s emiatt csökkent a keresetük. ’Később nekik lett igazuk, s megkapták a darabonkénti 30 forintos „tanuló, pénzt”, arhi egy új termeknél a begyakorláskor természetes kiegészítés. Lajos azt vallja, feleslegesen nem kell felidegesíteni az embereket. Nemrég például hallgatott egy olyan „célprémiumról” aminek az elérése eleve lehetetlennek tűnt.

Persze, nemcsak közvetlenül rajtuk múlik, hogy milyen a légkör, ennek számtalan összetevője van még. Nem szépítgetnek semmit, s bár büszkék a vállalat eredményeire, meg arra. hogy az ő brigádjuk gyáron beiül is jó helyet foglal ei, de „...előbbre csak úgy jutunk, ha a bajokat ostorozzuk, ha a sok jó között sem tévesztjük szem elől, ami bosszantó, ami visszahúz. „Mert azért a VAGÉP sem maga a tökéletesség, s a kitüntető oklevelek sem takarhatják el a még meglévő gondokat, melyek gyakran fizikailag is érezhetően kedvét szegik az embernek.”

— Itt a daru a fejünic fölött és mi cigöljük a tonnákat! — így egyikük. Valóban: korábban „házon belül" szerkesztettek, készítettek egy darut, de valami baj volt vele, az ő brigádjuk is javított rajta, mégsem helyezik üzembe. „Nem biztonságos” — hallják mindig, de hogy miért nem, azt már senki sem magyarázza meg. Fel is állt Mihalik István az egyik termelési tanácskozáson, s kérte, tegyék kóny- nyebb munkára, mert nem bírja a sok cipekedést.

— Vagy említsük a másikat: húsz dinamó zúg egyszerre a csarnokban, hogy megszakad bele gz ember dobhártyája. Az én labam mellett is négy Simmens üvölt, s hull rájuk a forgács, kimegy a szénkefe, ezért sok gép állásra kényszerül. Ha kivinnénk ezeket a dinamókat a csarnokon kívülre, húznánk ngkjk egy fészert, amihez hulladékanyag is jócskán akad, akkor az idegünk is jobban rendben lenne. Ha a mi szocialista címért küzdő brigádunknak szólnának, hogy fiúk, álljatok neki egy szóm- bat délután, senki sem mondana nemet.

Felemlítik még a brigád tavalyi szóízüllését. (Nemrég alakult újjá a kollektíva). A technológia rossz méretet adott, emiatt csupa selejtet gyártottak, amiért nekik, a munkásoknak kellett vállalni a felelősséget.

— Én egyszer három tr-ed millimétert néztem el, s a javíthatatlan selejtért több, mint kétszáz forintot fogtak le a fizetésemből. Ha a „fixesek” hibáznak, nekik a kisujjuk sem görbül meg. ők biztonságban érzik magukat. Jól van ez így?

Lajos, a brigádvezetá mondja: „Minden héten pontosan megtartjuk a csoport- vezetői értekezletet, ahol kJ lehet , pakolni a bajokat. Élünk is vele. Aztán néhány nap múlva stencilezve Is megkapom, hogy mit mond. tam én el, de azt már nem, hogy mi a válasz a felvetésemre.” Ehelyett sokkal hasznosabbak azok a „Fórum” összejövetelek, ahová mindenkinek szabad bejár rása van s kérdezhet, szemtől szembe.

Lehet millióknélkül is

— Nem eget verő dolgok

ezek, nem is kellenek megoldásukra milliók, de bosszantóak. Mint az is, hogy telente elfűtünk a saját kazánokban egy szerelvény szenet, mégsincs kellő meleg a csarnokban, ömlik ránk a lecsapódó gőz puf ajkára

pvfajkát vagyunk kénytelenek felvenni. Sokkal olcsóbb és jobb lenne, ha bekötnék az üzemet a távhőszolgáltatásba.

Valaki megint közbfvetis biztosan látja ezt a vezetőség is, de valami akadálya lehet. Jó volna, ha elmondanák a munkásoknak is.„ Egyébként megértik: a legmagasabb vezetők nem szakíthatnak időt a nap nvn- deh órájában közvetlen beszélgetésekre, s az is igaz, hogy valamennyiük előtt nyitva a vezetők ajtaja, ha párbeszedet szeretnének. Ez is jelentősen befolyásolja a vállalatnál lévő jó légkört, s ha most ők jobbára „hábu- rqgtak” is, azért tették, mert még nagyobb kedvvel akarnak bejárni az üzembe, szeret? nék, ha még jobban menne a termelés, mert holnap gazdagabban élni csak úgy lehet, ha az ember idejében farkasszemet néz a problémákkal, s nemcsak dicséretből áll ki. Ezért is vállalkoztak nem kis vívódás után —- Újra a szocialista cím el? nyerésére ők tizenegyen a készárutermelő lakatosbrigádban, melyből hárman — Krizsai Lajos, Bók László és Vidován László — társaik gondolatait is felvázolták • röpke beszélgetés során.

a. a.

Mesterházi Laios:

A százéves Budapest

2. Gazdasági és kulturális központ

A városegyesítés után elsősorban az ipar indult fejlődéinek, a gyors nepessegnö- vekedés is főként az ipari munkaalkalmak bővülésé? nek köszönhető. Az európai fejlődéstől csaknem egy évszázaddal elmaradt, feudális Magyarország a múlt század derekán egy időre Európa „Amerikája” lett. Itt támadt hirtelen a legnagyobb szükség bátor vállalkozókra cs ügyes szakmunkásokra. S itt kínálta a nincstelen parasztnépesség a legolcsóbb, — csaknem gyarmati, s?úivp- nalon — napszámos munkaerőt. A budapesti ipar nagymértékben külföldi leányvállalkozásokból származott, s egy majdnem teljesen nyersanyaghiányos környezetben, pusztán a jó közlekedési lehetőségekre és az olcsó munkaerőre alapozva, néhány évtized alatt olyan ipari poli- kultúra alakult ki, amelyben úgyszólván minden ágazatot megtalálunk. A gyors budapesti fejlődés rikító ellentétbe került az ország más területein tapasztalható stagnálással. Még a felszabadulás után is sokáig Budapest adta az egész magyar ipari termelés több mint 40 százalékát.

A szocialista pplitika szem- befordult ezzel a túlkoncentráló tendenciával, igyekezett és igyekszik minél több munkaalkalmat teremteni vidéken, a létesítményekkel megközelíteni a kínálkozó munkaerőt. Ugyanakkor, különösen az utolsó évtizedben, igyekszik a budapesti ipari polikultúrát az ország természetes adottságainak megfelelően, ahogy a közgazdászok mondják, „szelektíven fejleszteni”. Ma a budapesti ipar a magyar ipari termelésnek „csupán” egyharma- dát adja. Volumenét tekintve, persze, ez is jóval több a korábbi 40—45 százaléknál!

És különös jelentőségre tettek szert azok az iparágak,

amelyek fajlagosan kevéssé nyersanyag-, inkább munkaerőigényesek. Tehát a már említett közlekedés-gépipari ágakon kívül a távközlési, finommechanikai iparágak, a vegyipar, különösen a gyógyszeripar, az elektromos és elektronikai ipar. Változatlanul tartja rangját az ősi és hazai adottságokon alapuló budapesti élelmiszeripar is.

Kevesen tudják, hogy Budapest mezőgazdasági város, sőt, Magyarország legnagyobb mezővárosa. Néhán., ágazatban, az intenzív állat- tenyésztésben, az exportunkban is jelentős virágtermesztésben nagyszerű eredményeket ért el Budapest mezőgazdasága. 1

Talán nem szükséges részletezni Budapest szerepét az ország kulturális életében.

It), székel a Magyar Tudományos Akadémia, itt működnek filmgyáraink, vezető színházaink, könyvkiadóink. Itt van az országos sajtó, a rádió és televízió központja. Budapesten a legmagasabb a továbbtanulási arány. Az általános iskola elvégzése után itt áll a tanulóifjúság rendelkezésére a legszélesebb és a legdifferenciálcabo középiskolai rendszer. A tíz egyetemen es egyetemi rangú főiskolán mintegy félszázezer diák tanul, az ország minden tájáról. Budapest mint „iskolaváros” is tehát országos jelentőségű.

De nevezhetnénk Budapestet fürdővárosnak is. Hetven? öt gyógyforrása, a legkülönfélébb hőfokú, és összetételű vizeket ontja. Olyanokat, amelyek közül másutt egyetlenre ts világhírű gyógyüdülőhely települne. Nem utolsósorban ez a magyarázata annak, hogy Budapest Európa egyik legkeresettebb turisztikai centruma. Évente két és fél, Hárommillió külföldi keresi fel, s ezek általában jó élményekkel mennek haza. A turistaforgalom évről évre növekszik, ez azonban nem csupán gyógyvizeinknek, nem is elsősorban a sokat emlegetett magyar vendégszeretetnek és magyar konyhának köszönhető, hanem talá'n némiképp a természeti adottságokra is épülő, különösen szép városképnek, s nem utolsósorban értékes köz- gyűjteményeinknek és műemlékeinknek. A középkor óta sokszor emlegetik úgy Budát, Pest-Budát, Budapestet, mint Európa legszebb városát. Ne legyünk önhittek! Elégedjünk meg vele, hogy tájával, hegyeiről kitáruló panorámáival, s különösen dunai látképével, híd- jaival, Budapest Európa egyik légszebb városa.

A műemlékekről szólván: Budapestnek nincs egy világ- rangú műemléke, vagy műemléki városrésze. A történelem itt rengeteg katasztrófával járt. Hiszen csak legutóbb, az 1944—45-ös ostromban is elpusztult az épületek több mint negyede, mégpedig jórészt a városmagban. Mint műemléki együttes jelent Budapest különlegességet az európai fővárosok között: neandervölgyi település föltárt nyomai; egy római kori nagyváros középületeinek, templomainak, lakóházainak maradványai; a Várnegyedben egy késő román és gótikus alapokon felépült barokk város; a XIX. század építészeti stílusainak egy-egy kimagasló alkotása, karakteres építészeknek keze nyoma, mint Ybl és Lech- ner; s magának az együttes? nek a harmóniája, egy sajátságos módon a történelem változásait idéző „építéstörténeti skanzen” Óbudán, Budán s a pesti városmagban az, ami a hozzáértőt csak úgy vonzza ide, mint a laikust. Az emberi sorsot, tragédiákat és elszánt újrakez? déseket idéző köveivel, g hozzá mai élénkségével Budapest alighanem Európa egyik legérdekesebb városa.

Jegyzetek:

Hátrányos helyzetből

zését, tanítását. Ebben a munkában a patronáló munkát egy-egy pedagógus vállalta. Az eredmények igazolták, nem hiába táradoztak Ezek a tanulók év végén 3.5 tanulmányi átlagot értek el. Emellett azonban nem feledkeztek meg a gyengébb képességűekről sem.

Nőtt a felelőssége e tanulókkal szemben a pedagógus pártszervezeteknek is. Bizonyítja az is, hogy napirendre tűzték a munkás-paraszt származású tanulók helyzetét. Osztályfőnököket számoltattak bs, s közösen munkálkodtak azon, hogy a tanulásban tapasztalt elmaradásokat megszűntessék. Feladatot kaptak e nemes munkából az iskolák úttörőcsapatai, a középiskolákban pedig a KlSZ-szer- vezetek. Nem mellékes az sem„ hogy ma már az iskojak igazgatói több figyelmet fordítanak azoknak a tanároknak a munkájára, akik ezeknek a tanulóknak a sorsával vannak megbízva. Jobban értékelik munkájukat, s ez az anyagi-erkölcsi elismerésben is kifejezésre jut.

Igaz, még csak a tanév kezdeténél tartunk. Sok az elfoglaltságuk a pedagógusoknak, a pártszervezeteknek. Ezek között azonban már most határozzák meg a hátrányos helyzetű, a munkás-paraszt fiatalok segítésének módját, rendszerét. így könnyebb lesz eredményt elérni, sikeresebb évet zárnak majd, felkészültebben képűinek a tanulók egy osztállyal feljebb vagy éppen a közép- vagy felsőfokú tanintézetekbe.

Farkas Kálmán

Újra benépesültek az iskolák, megszólaltak az órára hívó csengők, megkezdődött a tanév. Sok ezer kisdiák és pedagógus lát közösen munkához, hogy minél sikeresebb legyen a rajt, s az együttes fáradozás eredményeként a vizsgák. Sokan gondolhatják, korai még erről beszélni. Valóban távol van még a számonkérés ideje — ez igaz. Csak hogy az eredményt most kell megalapozni. És ezért diáknak—pedagógusnak mindennap tenni kell valamit.

Éppen ezért aktuális, hogy néhány szót már most ejtsünk azokról a tanulókról, segítésükről, felkészítésükről, akiket így nevezünk: hátrányos helyzetű diákok. Ezeknek a fiata? lóknak a sorsa, jövője ma már mind több pedagógus pártszervezet tevékenységének áll a középpontjában. Legutóbb például az MSZMP Kisvárdai Városi Bizottsága vl -ülésének napirendjén is szerepelt. A párt megyei vb határozatának alapján elemezték a munkás-paraszt. származású tanulók segítésének kérdését, s a hátrányos helyzetű tanulók problémáit.

Megvizsgálták mit tettek a nevelők, a pedagógus pártszervezet a határozat végrehajtása érdekében. Megállapították, Jia nem is értek el még gyökeres változásokat, de kezdeti eredmények vannak. Az elmúlt tanévben m4r biztosították e tanulók részére a napközi otthoni és tanulószobai helyeket. Érdeklődésüknek megfelelő szakkörökbe szervezték őket. Az óvodába nem járt gyerekek részére iskola- előkészítőt szerveztek. A továbbtanulók részére középiskolai előkészítő tanfolyamot indítottak.

Jól segítették ezeket a fiatalokat az általános iskolákban. Minden osztályban 3—4 tanulót „kiemelt” gondozásra jelöltek ki. Olyanokat, akiknek tópességeik ezt indokolták, így segítették a mfenkás-paraszt tanulók képUgyanazt — könnyebben

A különböző színű és alakú szállító- és rakodószerkezetek napjaink legokosabb gépei közé számítanak. Szó szerint az ember válláról veszik le a terhet. Nemcsak azért jelentik a jelent és a jövőt, mert gyorsak, nagy teljesítő- képességüek, hanem azért is, mert egyedül ezekkel sikerül egyidőben könnyiteni az emberi munkát, és kikerülni a csökkenő segéd- munkás-kínálalfit. c, ,,

Lényegében már ebből is kitűnik, miért kapott a Minisztertanács ülésén olyan nagy hangsúlyt az anyagmozgatás kérdése. Egy-egy üzem és vállalat saját gondján túl mindez az egész népgazdaságot érinti, hiszen a termelő- tevékenység hatékonysága, olcsóbbodása, és ami szintén lényeg, biztonságosabbá tétele is nagymértékben múlik ezen.

Több alkalommal kérdezgettem megyénk egy-egy nagyobb üzemében, vajon hogyan állnak ők ezzel. A legtöbb helyen két kifogással éltek: kevés a szállító- és rakodóeszköz, és ma még olcsóbb a segédmunkás. Aztán jön az ismert érvelés: a kis fizetésű anyagmozgatóval tartani lehet a bérszintet, nem kell költeni a nem éppen olcsó gépekre. A részigazságokat tartalmazó magyarázatot nem lehet elfogadni. Elsősorban azért, mert legfeljebb a legszűkebb napi helyzetet látja, és korántsem gondol arra, hogy a holnapok feladatait ilyen szemlélettel aligha lehet megoldani.

Először is az a bizonyos alacsony bérű szabolcs-szatmári segédmunkás rövid idő múlva mar nem jelentkezik a munkaerőpiacon. Nem, hiszen az ipari fejlődés egyre több olyan

munkalehetőséget kínál, ahol minimálisan a betanított szintet kívánja meg. Másik ok a népesség szükségszerű igénynövekedése. Ma egyre kevesebben tűzik ki életcélnak azt, hogy betonvasakat szállítsanak vállon, vagy gerendákat tologassanak négykerekű kézikocsin. Mindez nagyon örvendetes, hiszen e két tényező együttesen az életkörülrpénypk -ps-az életszínvonal közvetett és közvetlen emelkedését bizonyítja.

A másik oldal, a bérszirtt'állandó emlegetése is sok esetben kibúvó. Lehet, hogy a mai segédmunkásbérek jelentenek szabályozó erőt. Ugyanakkor kár lenne elhallgatni azt, hogy a bérfejlesztés és bérgazdálkodás sokkal serken- tőbb szabályozó tényezője az üzem és vállalat termelésének gazdaságossága. Ez adja a hosz- szabb távú fejlődés kulcsát, ez oszlatja el azt a tévhitet, amely a bérszint körül kialakult.

A Budapesten közelmúltban megrendezett kiállítások azt ígérték, hogy a szállító- és rakodójárművek parkja gazdagodik, egyre több speciális igényt is ki tudnak elégíteni. A Minisztertanács j elvese arra int, hogy a program végrehajtását nem lehet már mondvacsinált érvelésekkel tologatni. Éppen ezért a tervezés, a számítás és előkészület időszaka következik. Az emberi oldal számbavétele, mely már most felkészíti a munkásokat arra, hogy a korábbi tevékenység helyett újra készüljenek. Oktatás, módszeres tanfolyamok kellenek ahhoz, hogy a gépekre jól képzett kezelők kerüljenek.

Az embert szolgálja végső soron minden következményével a korszerű anyagmozgatás megszervezése es alkalmazása. Mind a termelékenyebb, mind a könnyebb munka azt jelenti, hogy egy-egy vállalatnál az olcsó segédmunka gépesítése a közösség egészének jövedelmét emeli, egyidőben a népgazdasági haszonnal.

Bürget Lajos