Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-08 / 212. szám

IW5. szeptefftláer £ K»wr-mwxsöíS2A(f Példamutató munkával, meggyőző szóval A PÁRT ÉLETÉBEN MIN­DENKOR IDŐSZERŰ kér­dés élcsapatjellegének meg­őrzése és erősítése. Aktuális probléma ez napjainkban is. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a munkásosztály a szocializmus fejlődésének mai szakaszában sem tudja nél­külözni azt a szocialista tu­datosságot, amit a párt kép­visel. Csak a párt rendelkezik azzal a politikai képességgel, hogy a munkásosztály célki­tűzéseivel összhangban érvé­nyesítse a társadalom többi dolgozó osztályának és réte­gének sajátos érdekeit is. Elmondhatjuk, hogy pár­tunk betölti a szocialista épí­tőmunka élcsapatának szere­pét. A Magyar Szocialista Munkáspárt soraiban tömö­ríti a magyar munkásosztály, a dolgozó nép legöntudato- sabb tagjait. A párt tagságá­nak kétharmada eredeti fog­lalkozását tekintve munkás. Soraiban vannak mindazok, akik a munkásmozgalom több évtizedes harcaiban már sok­szor bizonyságot tettek poli­tikai felkészültségükről, helytállásukról, áldozatkész­ségükről, a munkásosztály ügye iránti hűségükről. Meg­találhatók a pártban a mun­ka, a szocialista építés élen­járó dolgozói, legaktívabb munkásai, akik politikailag, világnézetileg a legöntudato- sabbak. és a közösségért vég­zett társadalmi munkából rendszeresen kiveszik részü­ket. A legnagyobb üzemek dolgozóinak körülbelül egy­ötöde párttag. Pártunk tömö­ríti a marxista gondolkodás kimagasló képviselőit, intéz­ményesítetten gondozója és terjesztője a szocializmus tu­dományos elméletének. Veze­tő szerepét abban az értelem­ben is betölti, hogy politikai célkitűzéseinek megvalósítá­sára képes megnyerni és moz­gósítani a munkásosztály, a" dolgozók legszélesebb töme­geit. iri A PÁRT VEZETŐ SZERE­PÉNEK következetes érvé­nyesítése megköveteli, hogy folyamatosan biztosítsuk és erősítsük élcsapat jellegét. Ez1 vonatkozik szociális összeté­telének javítására, elméleti, politikai és szervezőmunká­jára egyaránt. És noha alap­vetően pártunkban a fejlődés pozitív vonásai a jellemzőek, helyenként egészségtelen ten­denciák is fellelhetők. így például, ha a párt taglétszá­mának alakulását vizsgáljuk, az utóbbi években az új ta­gok felvételénél kedvezőtlen jelenség az alkalmazottak arányának túlzott növekedé­se a munkásokhoz viszonyít­va. Ez pedig egyáltalán nem „statisztikai”, hanem kifeje­zetten politikai kérdés. A párt politikai tevékenysé­gét nem mechanikusan hatá­rozza meg tagjainak szociális összetétele, de el sem választ­ható attól. A párt politikája a munkásosztály politikája, az ő érdekeit fejezi ki minde­nekelőtt. ezért elsősorban itt találhat megértésre, a leglü­vetkezetesebb képviseletre és a legharcosabb védelemre minden torzítással szemben. A szocializmustól idegen esz­mék és magatartási formák a munkásosztály tagjainál ta­lálhatnak a leghatározottabb elutasításra. Tapasztalatból tudjuk, hogy általában a munkások fellépése a legha­tározottabb ott, ahol a régi, az elavult igyekszik teret nyerni, őket kötik a legkevés­bé egzisztenciális és egyéb érdekek, ha az új, a haladó védelmében szót kell emel­ni. Ezért a felvételnél feltét­lenül figyelmet kell fordíta­ni a helyes arányokra. A PÁRT ÉLCSAPAT JEL­LEGÉNEK erősítése azonban nemcsak tagságának szociális összetételével kapcsolatos, ha­nem a párttagság nevelése, példamutató magatartása szempontjából is fontos fel­adatokat jelent. Az MSZMP tömegpárt, amelynek több mint 700 000 főt számláló tag­sága van, ami az aktív kereső népességnek körülbelül 14 százaléka. A párttagok közel 60 százaléka 1957 után lépett be a pártba. Az újonnan fel­vett párttagok száma évente 40 000—50 000 fő között van. Ezek a számok egyrészt azt mutatják, hogy pártunk élő, eleven szervezet, amely ösz- szetételében is visszatükrözi a társadalom mozgását, szün­telenül megújítja önmagát. Másrészt viszont azt is mu­tatják, hogy a pártra milyen hatalmas feladatok hátúinak a kommunista nevelőmunká­ban. Hiszen a kommunistává válás sem automatikusan, egyik napról a másikra megy végbe, hanem a politikai harc, a közösségért végzett állandó, rendszeres munka fo­lyamatában, a marxista—leni­nista műveltség alapjainak elsajátításával valósul meg. Ebben a tekintetben is van­nak tennivalók. Mindenek­előtt gondoskodni kellene az alapszervezetekben arról, hogy több olyan pártmegbí­zatást adjanak, amely a párt­tagoktól határozottabb politi­kai kiállást igényel, a párt politikájának és normáinak következetesebb védelmét, magyarázatát, népszerűsítését követeli. TÁRSADALMUNK min­den ÖNTUDATOS ÁLLAM­POLGÁRÁTÓL elvárhatjuk ma már, hogy politikai szó­szólója legyen a szocializmus ügyének, a párt és a kor­mányzat intézkedéseinek. S valójában egyre többen hal­latják szavukat a párt, a kor­mány, a helyi szervek intéz­kedései mellett felismerve bennük a dolgozók érdekeit. A párttagokkal szemben pe­dig alapvető követelmény, hogy harcosan védelmére kel­jenek a közös ügynek. Meg­feledkezik kötelességéről az olyan párttag, aki utcán, vil­lamoson. munkahelyen tétle­nül, némán hallgatja a tuda­tosan vagy tudatlanul rossz­hiszemű, zavart keltő nézetek hangoztatását. A pártot, az eszmét védelmezni, érte har­colni többféle módon lehet. Mindig a körülmények hatá­rozzák meg, hogy mikor, mi­lyen formák között szükséges ezt tenni: példamutató mun­kával, meggyőző szóval, ha kell fegyverrel stb. Egy dolog azonban minden időben nélkülözhetetlen: an­nak tudatos felismerése, hogy a harc — bár formái külön­bözőek — soha nem szünetel. Kommunistának, az élcsapat tagjának lenni pedig minde­nekelőtt azt jelenti, hogy vál­laljuk ezt a harcot. R. I. A HAFE nyíregyházi 4. számú gyárában .egyik ,fő gyárt­mány a különböző felvonók csapóajtóinak készítése. Képün­kön: Pásztor András és Cevár István vizsgálja a kész ajtók minőségét. (Hammel József felvétele) Nagyvonalúság — alap nélkül Tervezés maszek módon — Kellős bér, Tele leljesíltnénv Több milliós ráfizetés a »épjármííleelinikai % állatainál Tizenhárom évvel eze’őtt alakult meg Nyíregyházán a talajerő-gazdálkodási válla­lat. A szerves üzemi alapte­vékenység egy idő után újabb profilokkal bővült. 1970-ben azonban alapvető­en meg is változott az össze­tétel. A gépjárműtechnikai tevékenységet az év utolsó negyedében nagyban fokoz­ta az AUTóKER-rel létre­hozott együttműködés. En­nek keretében végezte el a vállalat a Szovjetunióból ér­kező import tehergépkocsik, járművek első szervizmun­káit. mielőtt azok a vásárlók­hoz kerültek A már gepjár- műteehníkai vállalat cégjel­zés alatt bejegyzett üzem bevétele — több, mint két­száz százalékkal — 30 millió forinttal növekedett. A fog­lalkoztatottak száma 293, a nyereség négymillió forinton felül, kétszerese az 1969. évinek. Rá egy évre azonban már veszteséget mutatott ki a mérleg. A1 további veszte­séges gazdálkodás miatt az évben már — egy vállalat életében a legrosszabbat — szanálási eljárást kellett el­rendelni. Elsietett „keresztelő“ A vállalat gazdálkodásá­nak felülvizsgálatánál kide­rült: a veszteség rendezésére és fejlesztési támogatási,ént több, mint 12 millió forint összegű tanácsi támogatásra van szükség. Ennyibe került az elsietett „keresztelő' , a mindenáron való fejlesztés, a nagyvonalúság. Kár volt el­hanyagolni az addig jól jöve­delmező talajerő-gazdálkodási tevékenységet — amely alap­vető feladata volt a válla­latnak —, és fő profillá tenni olyan iparágat., amely-- alap­vetően más és ahol egy sor közgazdaságilag ható ténye­zővel nem számoltak. Végső soron a nagy veszteséget a megalapozatlan gazdasági döntések, a vezetés irányító, szervező és ellenőrző mun­kájának fogyatékosságai okozták. Igaz, a kezdeti szakaszban előnyére vált mind a me­gyének, mind a vállalatnak az, hogy a foglalkoztatottság és a szolgáltatásfejlesztés érdekében a termelés felfu­tására törekedtek. Ennek ér­dekében már 1969-ben két jelentős beruházást indított a vállalat. Ehhez jelentős hi­telt és tanácsi támogatást is kapott. Ezt — egyrészt — a szervesanyag-keverő szol­gáltató telep, valamint a lakosság igényeit kielégítő gépjárműjavító szervizüz°:n építésére kapták. Külön, je­lentős összeget kaptak ezen kívül alkatrészüzem létesí­tésére is. A vállalat azonban a be­ruházási programban meg­határozott céltól eltért. Pél­dául a lakossági szervizte- vékenvség helyett 1970-ben az AUTÓKER-rel kötöttek bérmunka jellegű szerződést. A lakossági szolgáltatás cél­jára épülő csarnok így vált aztán egy közgazdasagiiag kellőképpen meg nem alapo­zott vállalkozás eszközévé. A vállalat magára vállalt egy olyan feladatot, amelyet* or­szágos szinten az AU rO- KER-nek kellett volna meg­oldani. Ehhez azonban nem adtak elegendő pénzt, sót a maguk számára meglehető­sen előnyös feltételekkel kö­tötték meg a megállapodást is. (Például csak a már eladott gépkocsik után fizet­tek. a költségeket addig a nyíregyházi vállalat viselte. Piackutatás nélkül a terve­zett mennyiségű tehergépko­csinak még a felét sem tud­ták eladni.) * A takarón túli nyújtózko­dás, . a hagyományos tevé­kenység elhanyagolása egy sor más következménnyel is járt. A beruházást magán- tervezőkkel terveztették, épí­tési engedély nélkül kezdték meg a csarnok építését. Csak ez a kis „kitérő'’ — a prog­ramváltozás miatti bontási költségekkel együtt — közel félmillió forint pluszkiadást jelentett. Ugyanakkor kevés gondot fordítottak a hagyo­mányos tevékenységekre, mindenáron egy tisztán gép­járműtechnikai profilú válla­lat kialakítására törekedtek. így hanyagolták el a szer- vesanyagüzem korszerűsí­tését és vált az egyszeriben ráfizetésessé. Elmaradt a vállalat számára fontos ke­verőtelep létesítése. A telep helyén a vállalat jármüveit tárolták. Közöttük több. mint harminc olyan szállító­eszközt, amelyek több hóna­pon át vártak javításra. Fel­adatát ugyanis a tmk még' minimális mértékben sem látta el. Az így jelentkező terhek, költségek' a vállalat­nál mind a szerves üzem költségeit növelték. Ezek a körülmények magyarázzák az éves szinten kimutatott más­fél milliós szerves üzemi veszteség nagy részéi. Ehhek járult még hozzá a nemtö­rődömség következtében ki­alakult szervezetlenség, írun- kafegyelem-romlás és a többi. tizeitek a selejtért Közben egyik évről a má­sikra megszűnt a vallalat egy korábban keresett ter­mékének, a szippantócsö- és csatlakozónak a gyártása, amely egyedül 24 milliós évi árbevételt jelentett. lit is hiányzott a gyártást meg­előző piackutatás, az igé­nyek felmérése. (Ennéi a terméknél már előre számol­ni kellett volna a telítettség bekövetkezésével.) Elhanya­goltan kezelték a moto,fel­újító üzem tevékenységet is. A huzamosabb ideje már veszteséges, azóta felszámolt tevékenységnél például igen magas volt a szavatossági veszteség. A selejtes munkák következtében előfordu It. hogy egy-egy felújított mo­torra 2—3 ezer forintot í* ráfizettek. Az eredménytelen gazdál­kodást kétség kívül a beru­házások befejezésének, elhú­zódása, az alkatrészgyártó üzem kapacitásának kihasz­nálatlansága is előidézte. A nem termelő létszám túlzott felduzzasztása szintén káros volt. Végül az új profilhoz fűzött remények sem váltak valóra. Irreális —- nein ‘a piac várható igényeit figye­lembe vevő — tervszám okát állítottak be, ehhez igazod­tak a költségeknél is. A nagyarányú veszteséget előidéző okok között végső soron az indokolatlan bér­felhasználás volt a legsúlyo­sabb. A vezetőket terhelő mulasztások következtében például az elmúlt évben 390 ezer forint olyan bért fizet­tek ki, amely mögött nem volt munka. (A ténylegesen elszá­molt 72 ezer normaórából a teljesítés nélkül elszámolt idő közel 30 ezer normaóra.) Ez mintegy nyolc és fel má­lló forint termelési érteknek felel meg. Végeredményben tehát a munkaidő kihaszná­lásával ennyivel több lehe­tett volna a bevétele a vál­lalatnak. Nyolcmillió bérfejlesztési adó A gazdaságtalan létszám­növelés mellett több személy besorolásánál jóval nagyobb fizetést állapítottak meg, mint azt a rendelet a bérté­tel felső határaként megen­gedte. A mértéktelen bér­fejlesztés azt eredményezte, hogy a yállalatot több, mint nyolcmillió forint bérfejlesz­tési adó terheli. Lényegébeit ez jelenti az 1974-ig rende­zésre váró, több. mint húsz­millió forint összegű fede­zetlen tartozások nagy részét. A vállalat volt vezetői a hagyományos tevékenység el­sorvasztásával — a lakossági szolgáltatás fejlesztésével mit sem törődve —. akartak olyan „divatos” tevékenysé­get folytatni, amelynek fi­nanszírozása végső soron nem csak a saját, hanem az irányító és tulajdonos me­gyei tanács teherbíró képes­ségét is meghaladta. A szanálási bizottság visz- szásságokat felfedő, alapos vizsgálata után a vállalat ügyével több esetben foglal­kozott. A súlyos károkat oko­zó vezetés miatt elsősorban felelős Rezsőfi István igazga­tót — a vb határozatának megfelelően — elbocsátották. Ugyanakkor intézkedtek az új vezetés megerősítésere. a vállalat gazdasági helyzeté­nek megszilárdítására is. Tóth Árpád ALMOK Kettős jubileuma volt ; az öreg Mihalecznek. Ötven ' éve kapta meg a kereskedősegédi levelet. és 50 évvel ezelőtt házasodott. Szó ami szó, ese­ményekben nem túlságosan bővelkedett ez a fél évszá­zad, ha csak azt nem vesz- s/ük. hogy Mihalecz Bálint ez idő alatt mindennap meg­jelent a boltban. Mert ami ez idő alatt nem változott, az az üzlet és Mihalecz volt. Tu­lajdonosok váltották egymást, aztán állami lett a bolt, de az öreg, azaz kezdetben a fiatal, aztán a középkorú Mihalecz stabil pont volt. Sőt mi több, húsz év óta ő költözött abba a kis üvegkalitkába, amely a »helyiség sarkában a minden­kori főnök birodalma volt. Ha így említették Mihalecz, senki nem ismerte. Az egész város csak úgy ismerte: a mosolygó vasboltos. így vált fogalommá. Nemzedékeket szolgált ki és ami csodálatos volt benne, évek múltán is visszaemléke­zett a kuncsaftra. Mert Bá­lint úr sosem beszélt vevő­ről, neki a vásárló kuncsaft volt és maradt. Fogalom volt a szakmában. Már fiatal ko­rában, amikor a cégtáblán a lös üzletek tulajdonosainak neve díszlett, a környéken a mosolygós boltos volt a leg­ismertebb vaskereskedő. Átvészelte vitéz Sarlós kor­szakát is. Ekkor már valósá­gos főnök volt, hiszen az új tulajdonosnak fogalma sem volt láncról, vederről, eké­ről, vagy szegről. A felszaba­dulás után a városban ő nyi­tott elsőnek. Igaz, sok áru nem volt. de Mihalecz Bálint, ki tudja hogyan, mégis tu­dott kereskedni. Szerelmese volt a szakmá­jának. Mindent kihajtott a boltnak, minden újfajta vas­áruja volt. Erre volt a leg­büszkébb. még arra. hogy so­sem volt baja a leltárral. A falon függő oklevelek mutat­ták. Mihalecz Bálint és bolt­ja minden versenyben ott volt, legtöbbször a legjobbak között. A porlepte panasz­könyv évek óta ugyanazon a szegen lógva, ugyanakkor a vevők véleményét fejezte ki avitt használatlansággal. Most a jubileumon mindezt elmondták, az öreget ünne pelték. Mert bár 70 felett járt. nem búcsúztatták. Mihalecz Bálint, a mosolygós vaskeres­kedő nem ment nyug­díjba. Jó erőben, fris­sen dolgozott még min­dig. Hogy az öröm teljes legyen, ez alkalommal ren­dezték meg az aranylakodal­mat is. Bálint bácsi mellett ott ült hófehér hajjal Ágnes néni, élete párja. Büszkén fi­gyelt arra, amit mondtak. Az ő Bálintjáról volt szó, akit nagyon szeretett, akire büsz­ke volt. Mert hát van ilyen élet is. ötven esztendő együtt, szeleteiben. Ka valamin összekaptak ez ;<J5 alatt, az mindig az üzlc; volt. Mert Mihalecz bácsi ennek élt ci . miatt néha még az asszonyt is elhanyagolta. Mondta is néha Ágnes néni: — Bálint, magának fontosabb 100 kiló szeg, mint én. A fér­je azonban sohasem csattant fel. Nem a szeg volt a fonto­sabb. csak hát el sem tudta képzelni, hogy miatta ne le­gyen valami a boltban. Per­sze az asszony közben büszke volt arra, hogy akárkivel be­szél is, mindenki dicséri az ő emberét. Vidáman poharazgattak a kettős ünnepen a család tag­jai és a munkatársak. Az öreg szemmel láthatóan elé­gedett volt. Büszkén nézett a kitüntetésére, amit kapott, meg-megsimogatta inas kezé­vel a feleségét. Amikor valaki csipkelődve megkérdezte tő­le: „aztán hűtlenkedett-e az ötven év alatt Bálint bácsi? ’, vidáman felelte: — Se a bol­tot, se a vevőt meg nem csal­tam.. És rákacsintott az asz- szonyra. Csak ő tudta, volt egyszer egv kis baj. amikor egy kuncsafttal, egy asszony­kával... De ezt hagyjuk, öt­ven év alatt ennyit meg le­het bocsátani. Éjfél-után ért véget az ün­nepség. Amikor már minden­ki elment, a két öreg magá­ban maradi a lakásban. Csak álltak, egyiküknek sem volt kedve ahhoz, hogy leszedjék az asztalt, eltakarítsák a vendégség romjait. Álltak az udvarra nyíló kis verandán, és nézték a sötétbe borult kertben a fák sejtelmes kör­vonalait, hallgatták az éj­szaka sajátos, felerősödött za­jait. Valahol egy kutya uga­tott, a távolból vonatfüttyöt hozott az esti szél. Bálint bá­csi átkarolta felesége vállát. — Szeretnéd, ha ötven év­vel fiatalabbak lennénk —> kérdezte kisvártatva. — Miért? Maga szeretné? — Nem. Sokáig nem szóltak egy szót sem. Hűvös volt. Az öreg megérezte, hogy felesége fá­zik. Bementek a házba. Szótlanul. Olyan beszédes csendben, amit nagyon is jól ért az, aki ötyen éve ta­nulja egymás szavát és hall­gatását. Ágnes néni rendezni kezdett. Az öreg is segített. Megágyazott. Mihalecz Bálint töltött ma­gának még egy ujjnyi bort. Sok szódát nyomott bele. Ág­nes néni poharában még volt. Felvette. Odaadta az asz- szonynak. — A következő ötven évre — mondta és koccintott. — Egészségünkre. Lassan, élvezve a bort, megitták a pohár tartalmát. Mindkettőjük szemében könny gyűlt. Lassan folyt le a ráncok barázdázta arcokon. Bálint bácsi gyengéden meg­csókolta a feleségét. Aztán lefeküdtek. Sokág íeküdtek ébren. így álmodtak. Arról, ami volt Mert van, amikor már nem szabad azon gon­dolkodni, ami még lesz... S . oMMC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom