Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-06 / 210. szám
5. tíiúUl KELET-MAGYARORSZÄG 1072. szeptember & A Pravda a pekingi politikáról „A kínai vezetőség bel- és külpolitikájának elemzése alapján feltétlenül le kell vonni azt a következtetést, hogy a bonyolult manőverezés, a taktikában végrehajtott pragmatikus korrekciók ellenére az alapvető irányvonal változatlan” — írja Ivan Alekszandrov a keddi Pravdában. A cikk — amely a pekingi vezetőség jelenlegi politikájának néhány taktikai sajátosságával foglalkozik — megállapítja, hogy a kínai vezetőség bizonyos korrekciót hajtott végre kül- és belpolitikájában, megváltoztatta e politika formáit és módszereit. „Sajnos, azonban meg kell állapítani, hogy a változások nyilvánvaló célja: hatékonyabbá, tiszteletre méltóbbá tenni Peking változatlan nacionalista irányvonalát a kínai közvélemény és a világ haladó közvéleménye előtt”. A nyugati sajtóban megjelentek a „Lin Piao-ügyről” szóló, nyilvánvalóan Peking által sugalmazott közlemények, azzal a céllal, hogy eltorzítsák a szeptemberi válság okait és mentesítsék Mao Ce-tungot a felelősség alól a neki megfelelő emberek előtérbe helyezéséért és egy vezetői csoport eltávolításáért, esetleg fizikai megsemmisítéséért — írja Alekszandrov. „A pekingi vezetőségben — mutat rá a cikk szerzője — minden jel szerint tovább folyik a harc a különböző irányzatok képviselői között”. Mint a Pravda kommentátora megállapítja: az egész maoista politika fő iránya továbbra is a harc a Szovjetunió és a szocialista közösség más országai ellen, amelyekben Peking hegemonisztikus, nagyhatalmi soviniszta törekvései megvalósításának alapvető akadályát látja. A pekingi vezetők minden erőfeszítésüket arra összpontosítják, hogy újabb kísérleteket tegyenek az SZKP és a szovjet állam lenini bel- és külpolitikájának lejáratására. „A két szuperhatalom hegemóniájáról” szóló provokációs tézis — amelynek semmi köze a valósághoz — propagálása teljes egészében azt a pekingi célt szolgálja, hogy az amerikai imperializmus iránt az egész világon fennálló jogos bizalmatlanságot kiterjesszék a Szovjetunióra is. Csökkentsék a fejlődő országokban a szocializmus vonzó erejét. Peking megváltoztatta a „harmadik világhoz” tartozó országok irányában alkalmazott taktikájának módszereit folytatja a Pravda. — Az ide sorolt országokkal szemben tanúsított nagyhatalmi magatartás teljes szemléletességgel megnyilvánult abban az álláspontban, amelyet a kelet-bengáliai népnek a jogaiért vívott harcával szemben, valamint a pekingi vétóban, amely a Bengáli Népi Köztársaság ENSZ-felvételé- nek kérdésében elhangzott. „A maoisták ezzel ismét bebizonyították, hogy mennyit érnek a kis és közepes országok érdekeinek védelméről hangoztatott vég nélküli fogadkozásaik”. A pekingi vezetőség ezzel egyidejűleg, a kapitalista országokhoz fűződő kapcsolatok kiszélesítése útján igyekszik erősíteni nemzetközi helyzetét. Lényegében nem is titkolják, hogy hadiipari, ezen- belül rakéta- és nukleáris potenciáljuk gyorsított ütemű növelése érdekében tudományos-műszaki és technológiai tapasztalatokat akarnak szerezni az Egyesült Államoktól, valamint Japántól és a nyugat-európai országoktól. A pekingi vezetők — mint Alekszandrov írja — miközben most a békés egymás mellett élés híveinek adják ki magukat — minden erőfeszítést megtesznek, hogy megtorpedózzák a szocialista államoknak a béke megszilárdítására, Európa, Ázsia és az egész világ nemzetközi biztonságának megerősítésére irányuló valamennyi javaslatát. Nem hajlandók ösz- szehangolt politikát folytatni az imperializmus elleni harcban, elutasítják az ilyen irányú együttes intézkedésekre, az akcióegységre vonatkozó javaslatokat. A Szovjetuniónak a Kínai Népköztársaság irányában folytatott elvi politikája változatlan. A Szovjetunió Kína viszonylatában következetesen folytatja az SZKP XXIV. kongresszusán kidolgozott irányvonalat. „Ez az irányvonal előírja a marxizmus— leninizmus elveinek következetes védelmét, a szocialista közösséghez tartozó országok, a kommunista világmozgalom egységének sokoldalú erősítését, egyszersmind a hazánk érdekei ellen irányuló minden támadás erélyes visszautasítását”. A fefszabadiló erők tüzérsége lőtte a saigoni csapatokat Bíróság elé állítják Quang Tri volt parancsnokát Saigonban statáriális bíróság elé állítják Vu Van Giai dandártábornokot, a dél-vietnami egykori 3. katonai körzet (Quang Tri) volt parancsnokát. Vu Van Giai tábornokot áprilisban váltották le, azután, hogy a dél-vietnami felszabadító fegyveres erők lendületes offenzivájuk első szakaszában elfoglalták Quang Tri tartományt és azonos nevű fővárosát. A tábornok azóta háziőrizet alatt áll. A saigoni hírügynökség jelentése szerinte most állítják össze ellene a vádiratot, amelyben a fő pent az, hogy Scheel Pekingbe utazik Scheel nyugatnémet külügyminiszter október 8-án utazik egyhetes hivatalos látogatásra Pekingbe — közli a Spiegel című hamburgi hetilap legújabb száma. Látogatásának célja a két ország diplomáciai kapcsolatainak elrendelte a csapatok visszavonulását. Az amerikai hadászati légierő hétfőn ismét1 bombázta a VDK területét — tűnik ki egy saigoni amerikai szóvivő közléséből. A B—52-esek ezenkívül 22 hullámban támadták Dél-Vietnam területét. A célpontok között szerepelt az északi fronton Quang Tri, Hűé és Da Nang térsége, a központi fennsíkon a népi erők által szorongatott Pleiku környéke, valamint a Saigontól közvetlen északra és északnyugatra elterülő vidékek. Ugyanezek a körzetek voltak hétfőn és keddre virradóan a szárazföldi harci tevékenység főbb színhelyei is. A felszabadító erők tüzérsége An Loc és Quang Tri térségében támadta a saigoni alakulatokat. A Belsie tájfun, amely hétfőn érte el Vietnam partjait, a szárazföldön már veszített erejéből, a szél erőssé- ga alább engedett, viszont trópusi esőzéseket hozott magával. < Chile ünnepelt Hétfőn, a szocialista politikus megválasztásának második évfordulója alkalmából közel 3 millió chilei ünnepelte Allendét- és a baloldali koalíciót. Egyedül a fővárosban mintegy 750 ezren vonultak fel. A déli órákban leálltak a gyárak, hivatalok, . bezártak az üzletek és a fokváros lakói három óriási oszlopban vonultak Santiago belvárosa felé, ahol nagygyűlést rendeztek. A santiagói nem zeti könyvtár épülete előtt tartott tömegdemonstráción felszólalt Salvador Allende Az elnök kijelentette, hogy a „fasizmus nem fogja meg osztani Chilét és a nép szétzúzza mindazokat, akik chileit chileivel próbálnak szembeállítani”. Bejelentette, hogi hamarosan intézkedések történnek a parasztok és a nő! helyzetének megjavítására valamint a nyomornegyede felszámolására. „El .fascism no pas ira!” (a fasizmu nem tör át) — kiáltozták népi egység hívei a spanyc polgárháború híres jelszavá nak analógiájára. A demonst rációk, tömeggyűlések or czásszerte nyugodtan, inc> densek nélkül zajlottak Ír Az ellenzék az előző értései lésekkel ellentétben — nerr tartott ellentüntetéseket. Brezsnyev befejezte közép-ázsiai látogatásait megteremtéséről szóló megállapodás ünnepélyes aláírása. Scheel nem tesz körutazást Kínában (Pekingen kívül csak Sanghajt keresi fel), hanem látogatását kizárólag politikai megbeszéléseknek szenteli. A nyugatnémet diplomácia vezetőjére igazi „mammut- program” vár októberben. Az FDP kongresszusának befejeztével október 4-én utazik New Yorkba, az ENSZ közgyűlésére. Onnan 8-án egyenesen Pekingbe repül, majd Ottawában felkeresi Trudeau kanadai miniszterelnököt. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára kedden beszédet mondott az üzbég fővárosban, Taskentban. A pártmunkások, a tanácsi és gazdasági dolgozók, valamint a mezőgazdasági szakemberek értekezletén. Az értekezleten megvitatták a gyapot-betakarítás időszerű kérdéseit, valamint a párt-, a tanácsi és a gazdasági szervek feladatait a mezőgazdasági dolgozók szocialista versenyének irányításában. Leonyid Brezsnyev hétfőn érkezett Taskentba Alma-Atá- ból és kedden visszautazott Moszkvába. McGovern—Nixon egymást támadva készülnek a választásra Az amerikai elnökjelöltek. McGovern és Nixon tovább folytatják választások előtti kampányukat a közvélemény megnyerésére. McGovern az amerikai munka napja alkalmából hétfőn több beszédbe/ támadta Nixon gazdaságpoli- ■ tikáját. A demokrata párti elnökjelölt Nixont tette felelőssé az inflációért, a munkanélküliség fokozódásáért, az árak folytonos emelkedéséért. Eközben Nixon elnök a nyugati „kis Fehér Házban': mintegy száz újságírót látott vendégül. Az elnök golfversenyre hívta ki vendégeit és saját golfütőkészletét ajánlotta fel díjul annak, aki legyőzi őt. Az elnök azonban nem kockáztatott sokat — az újságírók nem voltak komoly ellenfelei, így megtarthatta ütőit. A hangulatos fogadás célja azonban nyilvánvaló — az elnök megpróbál népszerűbbé válni a sajtó emberei előtt, miután az újságok elleni támadásaival maga ellen hangolta többségüket. Vietnami napok A „két jó“ (4.) HÁBORÚS „CSENDELET” EGY HAIPHONGI ISKOLA UDVARÁN — A BOMBAKÖPENY HELYEI i'E- sítotte a nsrar.őT a t.eotttot,sö BOMBÁZÁSIG... A Vietnami Demokratikus Köztársaságban a 17 éven aluliak száma tízmillió — jelentős tehát a népszaporulat. Közülük ötmillió diák, s 351 ezer az esti iskolások száma. 150 ezer tanító és tanár működik az országban. 1968-ban Ho Si Minh elnök így jellemezte a helyzetet: „A nevelés területén legyőztük az amerikai agresszort.” Ekkor, a hatvanas évek vége felé már komoly sikereket értek el a VDK-ban a „két jó” néven meghirdetett mozgalommal. Nem valamiféle kampányfeladatokat oldottak meg ezzel a versennyel, hanem a háborús körülmények között a maximumot próbálták kihozni tanárból és diákból egyaránt. A „két jó” ugyanis azt jelenti: jól tanítani és jól tanulni. A mozgalom ma is él és fejlődik. Hogyan és hol képezik a tanárokat, milyen a vietnami felsőoktatás? Most nem térhetünk ki arra, hogyan tanul az a tízezer vietnami fiatal, akiket a szocialista országok fogadtak, s akik az adott ország felsőoktatási intézményeiben jórészt ugyanolyan követelményeknek és ugyanolyan körülmények között tesznek eleget, mint a hazai diákok. A VDK-ban összesen öt tanári képesítést nyújtó pedagógusképző intézmény működik, három Hanoiban és kettő vidéken. Hanoiban — a kitelepítésekig — természettudományi, bölcsészettudományi és idegennyelvű „egyetem” működött. Az idézőjel magyarázata: szerepüket tekintve a mi tudományegyetemeinknek felelnek meg ezek az intézmények, ugyanis az innen kikerülő tanárok a gimnáziumainknak megfelelő VIII.— X. osztályban taníthatnak. A négyéves képzési időt tekintve viszont inkább a mi pedagógiai főiskoláinkhoz hasonlíthatók. Egyedül az idegennyelvi egyetemen öt év a tanulmányi idő. Itt négy nyelv, az orosz, a kínai. az angol és a francia közül választhatnak a hallgatók. Vinhben van még egy természettudományi és bölcsészeti egyetem, s Viet Bacban egy pedagógusképző, amelynek elsősorban a nemzetiségi oktatás a feladata. Az öt, legmagasabb pedagógiai képzettséget nyújtó intézményben évente több mint négyezer hallgató végez. Ehhez jönnek még a mi felsőfokú tanítóképzőinknek megfelelő intézetekben végző tanárok és tanítók, akik a vietnami kétfokozatú általános iskolákban taníthatnak. Az általános iskola I—IV. osztályában az a tanító taníthat, aki a hétosztályos általános iskola elvégzése után legalább még két év'g tanul. Az általános iskola második fokozatában (IV— VII. osztály) azok taníthatnak, akik a hetedik osztály elvégzése után még hároméves tanítóképzőben folytatják tanulmányaikat, illetve azok, akik a középiskola (VIII—X. osztály) befejezése után kétéves tanárképzőben tanulnak. A hegyvidékeken a nemzetiságoktatás fejlesztésére számos gimnázium rpűködik. A nagy gondot itt az jelenti, hogy a lakosság szétszórtan él, s gazdaságilag sem eléggé erősek ezek a vidékek. Van két nemzetiség, amelynek — a hasonlóság alapján — egy közös nyelvet alkottak (thay-nung nyelv), ezt az I—II. osztályban tanuljak a gyerekek, majd III.-tói már a vietnamit. A nemzetiségoktatás célja kettős: felnevelni a nemzetiségek saját szakembereit, majd segítségükkel nemcsak a nsmzetiségek kulturális felemelkedését, hanem a hagyományok ápolását és megőrzését is biztosítani. Mondták, hogy minderről a saját szemünkkel is meggyőződhetünk. Hogy nem sikerült, nem rajtunk és rajtuk múlott. Az északi területekre a bombázások miatt mostanában még futólag sem ajánlatos ellátogatni. Marafkó László Fülöp (ános: IS. Eölállok. Kicsit nagy lénia letet vettem, nem is hitem volna, hogy ilyen könnyű .agyők. Jó móka. — Te-tessék leülni! Fölriadnak, rámnéznek. Le /annak ejtve. Miért nem t-tetszik leülni? Olyan nincs, hogy a férfiak ülnek, a hölgyek pedig állnak. Nyúlok a székért, hogy odaviszem a tűzhelyhez, de ez meg olyan nehéz, kilódul a kezemből, én meg hajszál híján utánaesek. — Az istenit a gazdádnak! — mondom, de rögtön eszembe jut, hogy ott ül ő is, hát rá vigyorgok, intek, hogy ez csak egy éle volt, ha nem tetszik neki, ez se érdekel, engem csak a lány érdekel. Ha Pestre születik, ő a sztár. ' — Ha maga Pestre születik — akarom mondani, de Miska odaér és elkap. Gorombán. — Gyere! — mondja. Tiltakozom: — Hová? — Gyere csak! — s megránt, i Megmakacsolom magam. — Ez a szabadság hona — kiáltom, s széttárom a karom, ahogy a szavalásnál kell. — mindenkinek jogában áll szíve szerint... Megtetszik a szó: — Szív küldi szívnek szívesen! Tudod mit? — s feléje fordulok, eligazítom a számat, s elkezdem fütyülni: — ..Mondd el, hogy imádom a pesti nőket, ha...” Fölemelkedek a levegőbe. A jakómnál fogva tart, s visz kifelé. Káromkodni sincs KISREGÉNY időm, kinn vagyunk a sötét pitvarban. Zökkenve érek földet. Elfog a hülye düh! — Te szar paraszt, mi az anyád... Nem látok semmit, csak a fájdalom vörössárga villámlását, ahogy a keze az arcomba csap. S elesve felkavarodik bennem minden, az öklendezésig. Van nekem egy bölcs mondásom: „ha valaki hülye, akkor az nagyon hülye”. Olyan bölcs mondás, csuda, hogy én találtam ki. Kutyaszorítóba kerültem. Elmenni nem lehet, akkora a sár, maradni pláne nem lehet, akkora a zűr. Még szerencse, hogy emelet van: ha már ki nem lehet bújni, el igen. Naphosszat itt ülök a padláson. Már ismerek minden zugot. Érdekes, az öreg sose jön fel ide. Azt várná az ember, hogy a déli jelenetei után egyszer föleszi ide a fene, aztán tisztázzuk a dolgainkat, férfi a férfival. De ő — nem! Nyavalya tudja, hol bujkál. Este megint előkerül, eszünk, aztán mindenki megy vackára, ha jól kinyitom a fülem, hallom, amint odaát, a tisztaszobában, morog a gyerekeire. De nekem nem szól, rám se néz. Én csak Margitot sajnálom. Úgy csöppent a bajba, mini az új subler az olajfestékbe. Tett-vett szépen idehaza, gyanútlanul, erre a katona bátyja megjelent egy vadide génnél, egy igazi gyökérrel — mert az vagyok, ne szépítsük, akkora gyökér, hogy na — s fölborul minden, kidül a liszt, ö dolgozik, míg a többiek szórakoznak, aztán ő takarítja föl a mocskot, s aztán még ö a rossz, ővele nincsenek megelégedve, ővele kö- tözködnek, hogy finom legyek. Nem akarom a magam dolgait kisebbíteni, de amit az öreg művel, az azért több a soknál. Ahogy szekálja mindenért, tán még azért is, mert lélegzetet vesz. S közben az ember tudja, hogy fal az egész, más a baj. Mondaná meg, hogy takarodjak a sunyiba! szó nélkül veszem a cuccom, s ha kell, négykézláb, de elmegyek. Ami igaz, az igaz, így nem lehet viselkedni egy idegen háznál. De ő nem engem izél- get! gondolom, azért, mert ilyesmi már vele is előfordult, mesélte Miska, hogy be szokott rúgni, ö nekem nem szól, tartja a nagy fene házigazdái méltóságát. Miskának se szól, pedig ha valakinek kellene szólni, az Miska, ő mondta, hogy jöjjek! nem, ő a lányára morog! állandóan! Gondolkozom, gondolkozom, a lábam már térdig áll a kukoricában. Úgy rémlik, mintha Margit említette volna, hogy ők telente kukorica- morzsolással gyötrik magukat; no, valamit leveszek a válláról, megérdemli, szegényke. Hidegszik az idő, mióta elállt a szél. Van itt egy öreg bunda, azt szoktam magamra húzni, ha csiklandoz a fá- zás. Úgy ülök itt, mint valami juhász. Vagy talán inkább: kanász. A bemutatkozásom inkább arra vall. (Folytatjuk!
