Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-30 / 231. szám
1WS. szeptemfier 3tf, KÄt*T-MAGYÄSSöRS2Äe 5. oMM Tánclépésben Kárpátalján Imádok utazni — mondta álmos szemét dörzsölgetve barátnőjének hétfőn reggel az Irodaház előtt az egyik lány. Ettől jobban már csak táncolni szeretek — tette hozzá. De ez a „magyarázat-’ már nem a különautó- buszra várakozó táncosoknak szólt. Ők úgy is tudják egymásról: olyan számukra a tánc, a zene, az ének, mint a tiszta, friss víz. S ez a szomjúság legyőzi a fáradtságot, a próbák feszített tempóját nem érzik, amikor felgördül a függöny... De amíg hétfőn este felgör-. dűlt a függöny, felcsattant az első taps, az autóbuszon, amely külföldi, kárpátontúli szereplésre vitte a szabolcsi népi táncosokat, bizakodás és aggodalom vibrált az arcokon. Tegnap, tegnapelőtt még ki-ki a munkahelyén — a gépek. íróasztalok, katedrák mellett — dolgozott. Több, mint negyven táncost, zenészt „elkéreztetni"’ a munkahelyéről, összeverbuválni őket a megye különböző helyeiről — ez volt a művészet, mondták tréfásan az együttes vezetői. Sikerült. S ez nem is lehetett másként, hisz a határnál kedves ismerősök várták a szabolcsi táncosokat, az őket vendégül látó szakszervezeti vezetők és a Junoszty ukrán táncegyüttes tagjai. Hétfőn este, magyar idő szerint 6 órakor, a korán kelő táncosok szeméből elszállt a bágyadtság. A filharmónia nagytermében felgördült a függöny, kibomlott a színes szőttes, melyet a Szabolcs- Volán táncegyüttes hozott dallal, tánccal a szovjet közönségnek. Nem lehet tudni kik izgultak jobban, a táncosok, az új zenészekkel kiegészített zenekar, a színfalak mellett láthatatlanul irányító Dala- nics György, az együttes művészeti vezetője, vagy a nézőtéren ülő kísérők. Valamennyien izgultunk, hogy a lámpalázzal küzdő együttes minél előbb megnyerje a közönség tetszését. Külön is aggódtunk az első „akadályok” vételénél, hisz nem maradt idő egy alapos helyszíni próbára, a színpad arcának tüzetesebb megismerésére. A leginkább szívdo- dogtató kérdés az volt: vajon a szabolcsi öntevékeny együttes nem okoz-e csalódást az igényes közönségnek, versenyre tudnak-e kelni táncosaink a nálunk is nagy sikerrel szerepelt Junoszty együttessel? S hogy a szabolcsi táncosok nem csupán szeretnek utazni és fellépni, hanem tehetségük és szorgalmuk, is van a tánchoz, arról az ungvári, majd a sorra következő szojvai és beregszászi fellé- • pések adtak választ. Nem hullott az ölükbe a siker, minden percért keményen, hihetetlen dinamikával, nagy átéléssel megküzdőitek. Jó volt leolvasni a közönség arcáról az elismerést, hallani az ismétlést kérő ütemes tapsot. S ki emlékezétt ezekben a percekben a fárasztó próbákra, az apró „veszekedésekre”, a színpadon tánclépésben fogalmazódott meg a közös sikerek titka: egy mindenkiért, mindenki egyért... Olykor nem volt ez több, mint egy rakoncátlan pásztorbot felkapása, egy legurulni akaró kalap villámgyors megigazítása, egy megbicsaklott lépés helyrezökkentése... Apróságok, amiket a közönség alig, vagy észre sem vett, amiről még annyit mókázták az előadás után. Az ptqán sétálva, az étteremben, az autóbuszban. Mert nemcsak fellépésekből állt a Kárpátalján töltött négy nap, hanem ba- rátkozásból is. Voltak, akiket már régi ismerősök köszöntöttek és vártak, a Junoszty táncosai, akik a meglepetésszám csiszolásában sokat segítettek: egy orosz táncot és ukrán népdalt vittek magukkal a szabolcsiak. Meglepő-e, hogy a közönség mindenütt hálásan tapsolt a kedves figyelmességért. Valami megmagyarázhatatlan báj, vonzó van abban, ha saját dalait, táncait látja megelevenedni a hazai közönség a vendégek játékában. A fellépések közben — és a pihenő, városnéző séták során — gyakran kattantak a fényképezőgépek. Az együttes nemcsak a szép tájban, az őszi színekbe burkolózó természetben gyönyörködött. Jártak múzeumokban, megnézték a várat. Kellemes epizódja volt az ott-tartózkodásnak a baráti fogadás, amelyet Sztencsuk Jurij Ivánovics, az Ukrán Kárpátontúli Szakszervezet elnöke adott a vendégek tiszteletére. A beszélgetésen derült ki, hogy a Kárpátalján minden tizedik lakos táncol és énekel, valamelyik öntevékeny csoportban. Némely táncosért, énekesért úgy „küzdenek” az üzemek, gazdaságok igazgatói, mint egy tehetséges mérnökért. A magyar együttes egyik kísérője tréfásan meg is jegyezte: nem tudnának-e néhány igazgatót hozzánk is „exportálni” szovjet barátaink. Elröppent a négy nap, a szabolcsi táncosok fáradtan, de egy újabb sikerélménnyel értek haza. Fail Géza Hárommilliárd forint értékű munkát végeztek a műszaki alakulatok katonái Néphadseregünk új rendszerű műszaki kiképzést folytató csapafái hatékonyan segítik a kormányprogramban szereplő kiemelt nép- gazdasági beruházások megvalósítását. Olyan jelentős munkaterületeken dolgoznak, mint a lakásépítések, az út és vasútépítés. illetve korszerűsítés, Százhalombattán az olefinprogrammal kapcsolatos munkák. Közreműködnek a hírközlési hálózat korszerűsítésében, fejlesztésében. Különösen kiemelkedő a fővárosban a metró építéséhez nyújtott segítségük. Munkájukat dicséri a Péti Nitrogénművek új műtrágyagyára, a Duna menti hőerőmű, a győri Magyar Vagon- és Gépgyár, a Hejő- csabai Cementművek, az Orosházi Síküveggyár. az Ózdi Kohászati Üzemek csakúgy, mint a budai Várpalota helyreállítása. Nagy részük volt abban is, hogy fél évvel határidő előtt befejeződött a Beremendi Cementművek építése, hogy meggyorsult az M 7-es út építése és a Vác—Szob vasútvonal villamosítása. Ott találhatók katonáink az új pályaudvarok építkezésein és közreműködnek a Balaton északi, valamint déli részét szegélyező vasútvonal teljes felépítménycseréjének lebonyolításánál is. Amint a Honvédelmi Minisztérium illetékesei elmondották, ebben az esztendőben eddig a műszaki csapatok katonái által végzett munka issztermelési értéke mintegy hárommilliárd foktat Ez az összeg az év végére várhatóan eléri a négy és fél milliárdot. Műszaki alakulatoknál tevékenykedő katonák az őket megillető ellátáson felül — egyéni teljesítményüktől függően — havonta átlag 400—800 forintos jutalomban részesülnek. Ezenkívül a vállalatoktól közvetlenül célprémiumot is kaphatnak, ha az erre vonatkozó feltételeket teljesítik. A műszaki alakulatok nemcsak a termelőjellegú feladatok elvégzésében állnak helyt becsülettel, hanem a részükre előírt katonai kiTöbb helyen viták támadtak abban a kérdésben, hogy ha valamely vállalarthoz olyan dolgozó lép be, aki előző munkahelyén lakás- építési támogatásban részesült, az új vállalat a támogatást nyújtónak köteles-e a dolgozó tartozását megtéríteni. A Pénzügyminisztérium most kibocsátott állásfoglalása szerint a jogszabályok értelmében a vállalatokat ilyen kötelezettség nem terheli. A lakásépítési támogatást nyújtó vállalatok ugyanis szabadon kiköthetik a támogatás feltételeit, kellő biztosítékokat tarthatnak fenn maguknak arra az esetre is. ha a támogatásban részesített dolgozó a vállalattól kilépne. A dolgozóval kötött szerződésben ugyanis megállapodhatnak abban, hogy a képzési program végrehajtásában is. Ennek bizonyítéka például, hogy csupán a múlt esztendőben e műszaki csapatokban tevékenykedők tC —25 százaléka nyerte el a megtisztelő kiváló, élenjár, címet Az alakulatok kollek, cíváinak többsége eredmé nyesen vesz részt a szocia lista brigádmozgalomban is Az együttműködő tárcá azzal is kifejezik köszönetü két, elismerésüket az „épít7 katonáknak”, hogy a fegyveres erők napja alkalmából immár hagyományosan kitüntetésben. jutalomban, dicséretben részesítik őket. lakásépítési támogatás fejében a dolgozó meghatározott ideig nem válik meg munkahelyétől, a munkaviszony megszűnése esetére pedig a vállalat kikötheti az anyagi támogatás azonnali vagy gyorsított ütemű visszafizetését, a kamatfizetési kötelezettséget stb. Ha a dolgozó áthelyezéssel kíván munkahelyet változtatni, akkor a támogatást nyújtó vállalat megállapodhat az új munkahellyel, hogy az átvállalja-e a dolgozó fennmaradó tartozásának visszafizetését. A Pénzügyminisztérium célszerűnek tartja, hogy a vállalatok éljenek a jogszabály adta lehetőségekkel, a lakásépítési támogatások' esetén kellő biztosítékokat kössenek ki, mert így több dolgozót segíthetnek új otthonhoz. Minisztériumi állásfoglalás a lakásépítési támogatásról OJ JÁTSZÓTÉR ZÁHONY LAKÓTELEPÉN EMELETES ÉPÜLETEK KÖLCSÖNÖZNEK VÁROSI .ÜLSÖT A TELEPÜLÉSNEK Záhony „Záhony: közös tanácsú község, Szabolcs-Szacmár megye, kisvárdai járás. Lakosainak száma 2130 (1960). Fűrésztelep, dohánytermesztés. Nagy vasúti átrakodó állomás a magyar—szovjet határon.” Az Uj Magyar Lexikon adatai e címszónál. A település az utóbU években eggyé forrt a vasúttal, Záhony nevének említésekor szinte önkéntelenül a hatalmas sínrengeteg, automaták. sok millió forir; értékű áru jut az eszébe annak, aki már egyszer járt a határállomáson. Miközben maga az átrakókörzet rohamléptekkel fejlődik, maga a település sem marad el. Záhonyban ma nagyközségi közös tanács székel, a település lakóinak száma meghaladja a négyezer-hat- százat. közigazgatásilag Z'”rtc és Győröcske is ide tartozni, a jövő évtől kezdve pedig Tiszaszentmárton is. Ha a vendég a vasútállomásról a község felé indul, rendezett, városias, szép településsel találkozik. Tavaly, de főleg az idén a község elmaradott kereskedelmi hálózata fejlődött gyorsan: ABC- áruház, ruházati kisáruház, iparcikk kisáruház, tejivó — a közelmúltban megnyitott, vagy nemsokára a vásárlók rendelkezésére álló új létesítmények sora. Évente több, mint száz lakást épít részben a MÁV, részben a község lakossága — amely évi félmillió értékű társadalmi munkával veszi ki részét a településszépítésből. Tavaly adták át az új, nyolctantermes általános iskolát, jövőre már két- vasút- f'orgalmi szakközépiskolai osztály is indul. A NAPOKBAN NYÍLT MEG AZ ŰJ TEJBOLT. (ELE K EMIL FELVÉTELEI)
