Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-21 / 223. szám

KELET-WaTTVäRORSZAG 3. «MsH 1972. szeptember 21. Közoktatáspolitikai aktíva a Parlamentben Szerdán egész napos közoktatáspolitikai aktívát tartottak a Parlament kongresszusi termében. A tanácskozáson megvi­tatták az MSZMP Központi Bizottságának 1972. június 15-i — az állami oktatásról szóló — határozatával kapcsolatos felada­tokat. Az aktíva elnöke Nagy Miklós, az MSZMP KB tudomá­nyos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője volt. Részt ACZÉL GYÖRGY: vettek a tanácskozás munkájában kommunista és párton kívü­li pedagógusok, a közoktatás párt- és állami vezetői, művelő­déspolitikai vezetők, valamint a társadalmi szervek képviselői. A munkaértekezlet referátumát Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartotta. A köznevelés a legszélesebb éltelemben vett közös, társadalmi ügy Aczél György a párt Köz­ponti Bizottsága nevében kö­szöntötte a közoktatáspoliti­kai aktíván megjelent peda­gógusokat; a pártszervek, ta­nácsok és főhatóságok tiszt­ségviselőit. Idézte a párt X. kongresszusának az oktatás­ügyre vonatkozó ■határozatát, majd így folytatta; — A X. kongresszus elha­tározásának tett eleget Köz­ponti Bizottságunk, amikor sokoldalú elemzés után — alig három hónapja — okta­tásügyünk helyzetéről és fej­lesztésének feladatairól ha­tározatot hozott. A határozat és a Központi Bizottság ülé­sének egyéb dokumentumai azóta nyilvánosságra kerül­tek. Önök által is ismertté váltak. E dokumentumokat a szélesebb közvélemény és a pedagógustársadalom egy­aránt örömmel, helyesléssel fogadta. — Tíz- és százezrek éveken át tartó tudktos, szívós, ösz- szehangolt munkájára, a tár­sadalom aktív és felelős se­gítségére van szükség ahhoz. hogy a párt határozata va­lóság legyen, hogy iskoláink, oktatásügyünk eredménye­sebben szolgálhassa a mára és a holnapra vonatkozóan megfogalmazott szocialista igényeket. A végrehajtásban illetékes szervek feladataira utalva Aczél György rámutatott: — Rendkívül fontos, hogy milyen központi intézkedések születnek az oktatás fejlesz­tésére. de a siker végső sá­ron azon múlik, mit tesznek azok, akiknek mindennapi munkája az oktatás-nevelés; akik nap, mint nap találkoz­nak tanítványaikkal, a tanu­lóifjúsággal. Lesz-e elég ön- tevékenység, kezdeményezés bennük, hogy a határozat alapján cselekedjenek, s ne várjanak mindent felülről. — A társadalmi aktivitás széles körű kibontakoztatása nélkülözhetetlen a Központi Bizottság határozatának vég­rehajtásához. A köznevelés ügye a legszélesebb értelem­ben vett közös ügy, társadal­mi ügy. A feladat egységes értelmezése Ezután a közoktatáspoliti­kai határozatban megfogal­mazott célok realitásáról szólt, s kiemelte: — A sikeres munkához számba kell venni lehetősége­inket. Másként irreálisakká válnának céljaink, s akkor — a végrehajtás során — a leg­jobb elgondolások és törekvé­sek is csak illúziók maradná­nak. Az irrealitás — bármily szép célokat fogalmaz meg — a fejlődés ellen hat. Ezért nem tettünk most javaslatot iskolarendszerünk szerkeze­tének lényeges módosítására sem. — A határozat tervszerű, összehangolt végrehajtásához elsősorban a feladat egységes értelmezése szükséges. A végrehajtásban érdekeltek­nek gondolataikat, elképzelé­seiket közösen kell kialakíta­niuk. megbeszélniük. A meg­valósítás folyamatában az irá­nyító szerveknek is önkont­rollra. kontrollra van szüksé­gük. A hosszú évekre szóló szisztematikus munka kezde­tén — és közben — az ap- róbb-nagyobb hibákat, téve­déseket presztizsvédelem nél­kül korrigáló munkastílusra van szükség. A továbbiakban Aczél Gvörgv vázolta az oktatás­ügynek a ké< vUngvendsze' harcában betöltött szerepé’ majd a szocialista oktatásiig-- céljait fejtette ki. Az előadó ezután kitért a határozat megvalósításának tartalmi, tárgyi és személyi feltételeire, majd az egyes iskolatípusok fejlesztéséről szólt: Az egyes iskolatípusok fejlesztése — Elsősorban az általános iskola színvonalát kell ja­vítanunk, csökkentve az egyes iskolák közötti színvo­nalkülönbségeket. A szak­munkásképző intézetekben képezzük a munkások után­pótlásának jelentős részét. A képzési célok itt megfelelőek, a színvonal emelése dön­tően a feltételektől függ. — A minőségi színvonal emelése a feladat a középis­kolák esetében is. A szak- középiskola tetszetős — min­den irányú továbbtanulást, szakmunkási alapismerete­ket és technikusi alapozást célul tűző — de teljesíthe­tetlen feladata helyébe lépő szakirányú továbbtanulást és szakmunkás-bizonyít­ványt biztosító — képzés nem hátra, hanem a minő­ség felé történő lépés. A referátum a továbbiak­ban azt indokolta. miért nem tűztük ki most célul az iskolarendszer szerkezeté­nek megváltoztatását. Az előadó éészletéséa fog­lalkozott a továbbiakban az oktatásügy központi , szervei­nek leglényegesebb felada­taival, majd tartami kérdé­sekre áttérve így folytatta: Felkészíteni a továbbképzésre — A jövő követelményeit nem teljesíthetjük úgy, hogy megkísérlünk mindent téte­lesen megtanítani, amire 25 —30 év múlva szükségük lesz napjaink fiataljainak. Ez lehetetlen. Lehetetlen mindenekelőtt azért, mert nem tudjuk pontosan, mire lesz szükségük, s lehetetlen azért is, mert nem csupán a jövőre kell felkészülniük ha­nem a mára is. Nem dolgo­zunk eredményesen, ha va­lakit előkészítünk a jövő technikájára, de az iskolá­ból kilépve a maival kell dolgoznia. — Ezért mondja a határo­zat, hogy mindenben — az oktatásban éppúgy, mint a nevelésben — az alapokat kell adnunk az iskolában és gondolkodni kell megtaníta­nunk, a továbbképzésre kell felkészítenünk. — Nem csupán a 'humán és reál tudományok he­lyes arányait kell biztosíta­ni, hanem esztétikai mű­veltséget, magas fokú testkul­túrát és mindenekfelett a szocialista eszmékhez valí pozitív viszonyt. Nem csu­pán ismeretekre van szük­ség, hanem — azok jól sze­lektált körén túl — az egész személyiség, a világnézet, az erkölcsi tudat és a képessé­gek magas színvonalú ki­művelésére is. Ennek is aka­dálya az a maximalizmus és lexikaiizmus, amely elsősor­ban a kedvezőtlenebb hely­zetben lévő gyermekeket sújtja, akiknek képességei nem rosszabbak, esetleg job­bak társaiknál, de a szülői házban kevesebb művelődési anyagot ismerhetnek meg. — Vita folyik az iskolában nyújtandó egységes művelt­ség és oifferenciálás problé­máiról. Van olyan nézet, amely szerint az alapozó, ál­talános iskolában nyújtandó egységes műveltség nem tűri a differenciálást. Mi úgy vél­jük, hogy bizonyos standard ismeretkörökön túl — ame­lyek alapot szolgáltatnak a szakismeretek, vagy az egyes tudományágak irányában — tekintettel kell lenni az egyéni hajlamok, képessé­gek kibontakozására is. A Központi Bizottság titká­ra részletesen foglalkozott a megyei tanácsok és a helyi művelődési apparátusok fel­adataival, majd a pedagógu­sokról szólva hangoztatta: — Központi Bizottságunk határozatának megvalósítá­sához nélkülözhetetlen a pe­dagógusok egyetértése, tuda­tos tevékenysége. Minden okunk megvan ró, hogy bíz­zunk abban: a nevelők meg­értik céljainkat és munká­jukat, hivatásukat azok el­érésének szolgálatába állít­ják. fejlesztik tudásukat, fel- készültségüket, s a jó ügy ér­dekében nem sajnálják ere­jüket, idejüket sem. — A reálisan megfogal­mazott követelmények telje­sítésének hogyanjában a pe­dagógusok kapjanak na­gyobb lehetőséget. A köve­telményeket egyértelműen kell megfogalmazni és azok teljesítését kell — természe­tesen a gyermekközösség helyzetének ismeretében — a pedagógus munkája érté­kelésének meghatározójává tenni. — A pedagógiai-oktatási módszerek nagyobb szabad­ságának alapvető feltétele a jól képzett pedagógus. E té­ren is van t'enriivíílö.' ‘'JÖISfé- sek érkeztek, hogy a peda­góguspályán — helyenként — kommerciális szempontok kezdenek érvényesülni a pá­lyázatok elbírálásánál, új pe­dagógusok alkalmazásánál. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a pá­lyázatok elbírálásánál ob­jektív értékek és érdekek érvényesüljenek. A tantestületek demokratizmusáról A referátum nagy, teret szentelt az iskolák belső éle­tének, a tantestületi demok­ratizmusnak. — Biztosítani kell, hogy a pedagógusok beleszólhassa­nak az iskola egészét érintő kérdésekbe. Demokratizmusra csak az a pedagógus képes nevelni, aki maga is gyako­rolja ezt. Nevelésünk nem le­het eredményes olyan okta­tási intézményben, ahol ma­guk a pedagógusok sem él­hetnek demokratikus jogok­kal, ahol nem érzik, hogy kö­zük van mindahhoz, ami az iskolában történik. —- Az igazgatónak termé- •szetesen politikai elkötele­zettségben, világnézeti meg­győződésben, szakmai tudás­ban, vezetőkészságben, em­berségben beosztottjai előtt kell járnia. Ezt kell segítenie az iskolai demokratizmusnak is. — Abból kellene kiindulni, hogy az embereket nem le­het és nem szabad kiskorú­nak minősíteni. Nem vélet­len, hogy éppen azokban az iskolákban hagy sok kívánni­valót maga mögött a tanár­diák viszony, ahol a pedagó­gusok és a tantestületek ve­zetői között sem mondható kedvezőnek a kapcsolat. Nyíltnak kell lennie az isko­lavezetésnek. Az iskola egé­szét érintő döntéseknek a tantestület nyilvánossága előtt kell megszületniük. Aczél György részletesen beszélt a határozat végrehaj­tásának az iskolákban meg­valósítandó idős-erű felada­tairól. Kiemelte a túlterhelés csökkentésének követelmé­nyét, a bukásokkal össze­függő problémákat, majd így folytatta: Nevelni a munkaszeretetre — Ha a gyerekekben fel­ébresztjük az érdeklődést a tudás iránt, akkor életük vé­géig érdeklődő emberek lesz­nek, olyanok, akik fogéko­nyak az új iránt. Akkor ké­pesek lesznek arra, hogy a nehezebb tananyagot is meg­tanulják. Aki pedig az iskolá­ban megszokja a tanulást, a munkát, dolgos erhber lesz felnőtt korában is. S ez az egyik legfontosabb cél: a munkaszeretetre való neve­lés. Az, hogy a tanuló már az iskolában megérezze a becsületesen elvégzett munka szépségét, jó izét, megértse azt, hogy az élet legnagyobb örömét, az értelmes élet leg­főbb biztosítékát csak a jól elvégzett munka adhatja meg. — Azt is el kell érnünk, hogy a nehezebb vagy az igen nagy erőfeszítést igény­lő munka elől se futamodja- nak meg a tanulók. Hozzá kell edzeni ifjúságunkat az erőpróbákhoz. Az ifjúság vál­lalja a nagy erőfeszítéseket igénylő feladatokat, ha azt tapasztalja, hogy munkájá­nak értelme van. Ha valaki például meg tudja értetni a igyerekket, hogy a rpatemati- ka nem ' 1 egyszerűén1 csak egyike a tantárgyaknak, ha­liéin 'olyan ismerétek hordo­zója. amellyel meg lehet ta­nulni logikusan gondolkodni, akkor a gyerekek az ilyen pedagógus vezetésével meg­szeretik és meg is értik a számok tudományát. Az ifjúságnak az ismere­tekkel együtt azt is meg kell tanulnia, hogy munkájával nemcsak a saját, de a társa­dalom érdekeit is szolgaija. Ugyanakkor arra is nevelni kell, hogy a társadalom fej­lődésével járó újabb és újabb jelenségek ne érjék a* fiatalo­kat váratlanul. Az iskolai nevelés felada­tait vázolva, Aczél György megjegyezte: — Felelősséggel élő, köte­lességtudó, közösségi embere­ket akarunk nevelni. Ilyene­ket nevelni azonban csak kö­zösségben lehet, olyan közös­ségben, amelynek legfőbb szervezője maga a pedagó­gus. A közösségi nevelés leg- ki’ünöbb terepe pedig az if­júsági szervezet. A kommunista pedagógusok feladata Beszéde befejező részében a Központi Bizottság titkára a pártszervek és szervezetek feladataira tért ki. Mint mondta, a pártszervezetek­nek mindenekelőtt az a fel­adatuk, hogy segítsék a hatá­rozat megismertetését, megér­tetéséi. politikai munkával szerezzék meg a párton kívüli pedagógusok egyetértését. — A kommunisták legye­nek kezdeményezők azoknak a feladatoknak a kiválasztá­sában. amelyekhez az iskolá­ban már most hozzá lehet kezdeni. Ne alakulhasson ki olyan sorrend, hogy első a felettes szervek lépése, intéz­kedése, s azt követik az isko­láké. s olyan értékrend sem, amelyben értékesebb a táv­lati teendők kimunkálása, mint a mai feladatok ellá­tása. — A pártszervezetek, az is­kolai feladatoknál elmondot­takon túl. gondoljanak az ok- '.ató-nevelő munka színvonala emelésének olyan feladataira is. mint a pályaválasztás gon­dos előkészítése, a tanulói ön­kormányzat, a kötelességek és jogok értelmezésének to­vábbfejlesztése: a pedagógu­soknak az önállóbb munkára való felkészítése stb. — Pártszervezeteink le­gyenek Ösztönzői a pedagógu­sok szervezett továbbképzésé­nek és önképzésének, egyben bírálói az időt rabló, sok haszonnal nem járó, évek óta ugyanazt verkliző formális megoldásoknak — mondotta többek között, s kérte, hogr az oktatás magasabb színvo* nalra emelését célzó felada­tok megoldásában a kommu­nisták és pártonkívüliek, » párt- és állami szervek. t pedagógustársadalom cselek­vőén működjön közre. Aczél György beszéde ulá.» Ilku Pái művelődésügyi mi­niszter emelkedett szólásra. Ilku Fái felszólalása A művelődésügyi miniszter rámutatott, hogy a Központi Bizottság ülését követő nyári tanítási szünet után elérke­zett az ideje a határozat meg­ismertetésének, a jó végre­hajtáshoz szükséges egységes értelmezés kialakításának, a feladatok területi és iskolai kibontásának. Megjegyezte, hogy általában a Művelődés- ügyi Minisztériummal opera­tívabban és rugalmasabban kell végeznie munkáját. Ez­után így folytatta: — A középfokú oktatási intézmények a párthatározat értelmében a területi taná­csok hatáskörébe kerülnek. Lázár György elvtárssal egyetértünk abban, hogy ta­nácsi irányításuk feladata egy helyre összpontosuljon, a lé­nyegesen megerősítendő mű­velődésügyi osztályok kezébe kerüljön. , — A Központi Bizottság határozata különös súlyt he­lyez az általános iskolák fej­lesztésére és a közöttük lévő színvonalbeli különbségek csökkentésére. Ennek tesz. ele­get. a kormány azzal, hogy 1973. I. fél évében napirendre tűzi az. alsófokú oktatás fej­lesztései. Ugyancsak a jövő évben szabályozni kívánja a kormány a pedagógusok kép­zési és továbbképzési rend­szerét. A Művelődésügyi Minisz­térium saját hatáskörében ki­adandó intézkedésekre áttér­ve. Ilku Pál a tananyagcsök­kentés és az osztályzás té­makörébe tartozó kérdésekkel foglalkozott. A túlterhelés, csökkentésével kapcsolatban hangsúlyozta: — Ismerjük a tantervi ter­vezés nehézségeit, emlék­szünk a legutóbbi tantervi vi­tákból a szakmai körök erő­szakos igényeire és a mi gyengeségünkre; tudjuk, a maximalizmus világjelenség, nem valami magyar sajátos­ság — mégis, mindezek elle­nére most az a kötelességünk, hogy gyorsan és határozottat cselekedjünk. A tananyagcsökkentés egyik célja, hogy időt és- energiát szabadítsunk fel a világnézeti, erkölcsi nevelés szempontjából is fontos anyagrészek alapos megtaní­tására. — Bejelenthetem, hogy t tanév végén megyénként mintegy 10—15 — a művelő­désügyi osztályokkal egyetér­tésben kijelölt — általános iskola első osztályában pró­baképpen teljes egészében megszüntetjük az évismétlést, s az 1973/74. tanévtől kezdve általánossá tesszük ezl a gya­korlatot. Ugyancsak még eb­ben a tanévben mind az ál­talános, mind a középiskolá­ban eltöröljük az átlagosz­tályzatot. . A Központi Bizottság ha­tározatának végrehajtása több éven át tartó folyama­tos munkát igényel. A maga posztján mindenkinek a ma­ximumot kell nyújtania. A KB-határozat elégséges és világos perspektívát ad rö­vid, közép- és hosszú távra egyaránt. A magyar oktatás­ügy történetében először fór­jául elő, hogy .15 évre szóló egységes párt-* "és állami .programunk van a közneve­lés fejlesztésére. Ez önmagá­ban óriási segítséget jelent munkánk társadalmi megbe­csülésében és előbbre vitelé­ben. Körültekintő végrehaj­tása céltudatos, ütemes mun­kát igényel mindnyájunktól. Ezután Lázár György tar­tott korreferátumot. Lázár György felszólalása A munkaügyi miniszter egyebek között aláhúzta, hogy az ipari és mezőgaz­dasági szakközépiskolák­ban az új képzési célnak megfelelő tantervi változta­tásokkal. a szakma gyakor­lati követelményeinek elsa­játításához szükséges okta­tási idő biztosításával lehe­tővé kell tenni, hogy minde­nekelőtt az elméletigényes szakmákban szakmunkásokat képezzenk. Ezért össze kell. hangolni a szakmunkáskép­ző intézetekben és a szak- középiskolákban folyó kép­zés tartalmát és a létszá­mokat. Abból kell kiindulni, hogy a jövőben mindkét is­kolatípus szakmunkáskép­zési célt szolgál azzal, hogy a szakközépiskolák egyben a felsőfokú szakirányú to­vábbtanulásra is felkészíte­nek. Azt a feladatot is magunk elé tűztük, hogy azok szá­mára. akik a jelenlegi szak- középiskolákban végeztek vagy végeznek a közeljövő­ben, lehetővé tegyük a tel­jes értékű szakmunkás-bizo­nyítvány megszerzését. En­nek célszerű módját termé­szetesen még ki kell alakí­tani. Az egységes szakmai,kép­zés megvalósításában jelen­tős előrelépést jelent majd a szakmunkásképzésben az úgynevezett hagyományos es emelt szintű tagozat egysé­gesítése. Sor kerül az általá­nos iskola és a szakmunkás- képző iskola közismereti tananyagának egységes ala­pokon egymásra építve tör­ténő megtervezésére. A Mű­velődésügyi, illetve a Mun­kaügyi Minisztérium között egyetértés van abban, hogy ez reális és minden szak­munkástanuló számára kö­telező tananyag legyen. Részletesen szólt. arról, milyen feladatokat kell meg- oldaniok a vállalatoknak a felnőtt szakmunkáskép­zéssel összefüggésben. — Még igen sok munka, s tisztázni való áll előttünk. Meggyőződésem azonban, hogy együttes erőfeszítéssel és jó együttműködéssel újabb lépést teszünk előre a szakmunkásképzés fejlesz­tésének útján — hangoztatta. ★ Ezután vita következett. Számos felszólalás hangzott el, közte Nagy László, a Má­tészalkai Esze Tamás Gim­názium és Szakközépiskola igazgatójáé. A szakközépiskolák fejlő­déséről szólva aláhúzta: ah­hoz, hogy ez az iskolatípus maradéktalanul betöltse képzési céljait, egyebek kö­zött szemléletbeli változásra is szükség van. Természetes, hogy egy teljesen új iskola­típus —. különösen létrejöt­tének első szakaszában —• nem mentes az ellentmondá­soktól, éppen ezért több fi­gyelemmel. nagyobb megér­téssel és türelemmel kell kí­sérni fejlődését a szülőknek, a diákoknak, sőt a tanárok­nak is. Több javaslatot tett a kollégiumi hálózat, a ta­nulószobai helyek fejleszté­sére, az intenzívebb szakkö­zépiskolai nyelvoktatásra, az anyanyelvi képzés javítására és az egyes tantárgyak kö­zötti szintézis megterem­tésére. A vita lezárása után Aczél György mondott zárszót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom