Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-19 / 221. szám

1972. szeptember 19. KELET-MAGYARORSZAÖ 8. olcfol NEB-viasgálat nyomán Hz iskola egészségügy megyénkben Ailíthafó padok kellenének — Korszerűbb iskolaorvosi ellátást Fontos vizsgálatot tartott a közelmúltban a megyében a Népi Ellenőrzési Bizottság. A'z országosan napirendre került iskola-egészségügy helyzete Szábolcs-Szatmárban is kö­zelről érint sJnte minden családot./ 171 népi ellenőr vizsgálta; milyenek a megye iskoláiban a tanulóifjúság harrriönikus testi és szellemi fejlődésének, egészségvédel­mének feltételei. Megfelelő-e mindenütt áz iskolai környe­zet, a gyógyító-megelőző egészségügyi ellátás, az egész­séges életre nevelés? Mi­lyen egészséget károsító té­nyezők jelentkeznek, hatá­sos-e az ezek elleni küzde­lem? Kevés a mosdó, zuhanyozó A népi ellenőrök természe­tesen nem kerestek fel min­den Iskolát, de jártak negy­venkét általános, egy gyógy­pedagógiai, két mezőgazdasá­gi szakiskolában, négy ipari szakmunkásképzőben, több gimnáziumban, szakközépis­kolában, kollégiumban és megvizsgáltak három is­kolaorvosi körzetet. A megállapítások több általános tanulságot, feladatot tartal­maznak. Az iskolákban. kollégiu­mokban a személyi és tárgyi feltételek hiányosságai miatt csak részben biztosított a fia­talok harmonikus testi és szellemi fejlődése, egészség- védelme, Az iskolák egy ré­sze régi, korszerűtlen, nem felelnek meg az egészségügyi követelményeknek. Az el­múlt évtizedben az illetékes tanácsi szervek nagy összege­ket költötték a javításukra, karbantartásukra, mégsem felelnek meg a mai követel­ményeknek. Az elavult épü­letekben egészséges környeze­tet. tererriteni igen nehéz. Az általános iskolák nagy részé­ben nincs megoldva az egész­séges ivóvízellátás. Sok he­lyéh még közkutakböl, víz­hordó edények segítségével, másutt ásott kutakból hord­ják a vizet. Még áz elrhúlt 10—15 évben épült iskolák tervezésénél sem került elő­térbe áz Iskolák önálló, jó ivóvízzel való ellátásának igénye. A mosdók, zuhanyo­zók, és más szociális létesít­mények száma és befogadóké­pessége nem kielégítő. A kéz­mosás és fürdés különösen fontos a szakmunkásképző intézetekben, kollégiumok­ban, s azokban a szakközép- iskolában, ahol a gyakorlati órák után nélkülözhetetlen a zuhany. NerhkevéSbé lenne szükség erre minden iskolá­ban. Modernebb füles, világítás A népi ellenőrök azt is megállapították, hogy az is­kolák udvara és a tantermek nagysága sem felel meg á jelenlegi tanulólétszámnak. Áz iskolaudvarok nagysága a legfőbb helyen nem éri el az egy tanulóra előírt 5 négyzet* métert. Az udvarok mérete az 59 intézmény közül csupán 37-nél megfelelő. Elsősorban a városban és a községek központjában lévő iskolák udvara kicsi, míg a város­széli és külterületi, tanyai is­kolák területe megfelelő. Az újonnan épült iskoláknál az előírt udvarméreteket meg­tartják, a régen épült isko­láknál a tanulólétszám növe­kedett, de nem volt lehetőség az udVárok bővítésére. Kiter­jedt a figyelem az iskolák általános tisztaságába, a szel­lőztetésre, fűtésre, világítás­ra. a padok állapotára, s ter­mészetesen az egészséges élet­re nevelés egyik legfontosabb eszközére, á testi nevelésre is. A tantermi padok nem áll­ták ki a minősítés próbáját, ugyanis kiderült; a padok ál­talában három méretben ta­lálhatók meg az iskolákban. A tantermieket azonban válta­kozva használják a külön­böző testméret ű tahulócso- portbk. A pedagógusok min­dent Igyekeznek megtenni a helyes ülési rendért, de így is ugyanabba a padba kény­telenek ültetni olykor a kicsi­ket és nagyokat. Javasolják a népi ellenőrök, hogy az ál­talános iskolák részére a jö­vőben állítható iskolapadokat gyártsanak. Á tantermi pa­dok és asztalok minőségileg is kifogásolhatók. A mátészal­kai járás általános iskoláiban az asztalok és padok préselt pozdorjalemezből készültek, töredezettek, rosszak, a tanu­lást akadályozzák. A nagy- kállói járás iskolái az előírt három méretű paddal sem rendelkeznek. A tantermek­ben a gyermekek elhelyezése a követelményeknek megfe­lel, a rövidlátók, a kisterme- tűek az első padokban ülnek, a fényt, általában balról kap­ják. Az ülésrendet évente több esetben cserélik, amely egészségügyi szempontból kedvező. Több mozgást! A fűtés igen szélsőséges képet mutat; a va-skályhás megoldástól a központi fűté­sig térjed. A nevelők, a szü­lők és gyermekek egybehang­zó véleménye, hogy a vas­kályhákkal a szükséges mele­get nem tudják elérni, kicse­rélésük a szennyeződések mi­att Is indokolt volna. Az is­kolák megvilágítása általá­ban megfelelő — állapították meg. A régi épületekben is igyekeznek úgy kialakítani, hogy a természetes megvilá­gítás minél jobb legyen, vagy azt mesterséges fénnyel pó­tolják. Helyes kezdeménye­zéssel találkoztak például Nyírmeggyesen, ahol a táblák fölé neoncsöveket szereltek fel. Az iskolák és környeze­tük tisztasága áltatábah el- fogadhátó. A legtöbb helyen a padlót felváltotta a szépen gondozott parketta. Vannak azonban még nagy számban fapadlós tantermek is, me­lyek portalanítását olajozás­sal végzik. Ez egészségügyi szempontból kifogásolható, az olajszag kellemetlen és a tanulók közérzetét rontja. Gátolja a harmonikus testi és szellemi fejlődést megye- szerle, hogy kevés a torna­terem, sportlétesítmény. A megyében a 316 általános is­kolából csak 14-nek van tor­naterme, 45-nek szükségtor- natenhe. A tornaóráknak csupán 40 százalékát látja e! szaktanár, s nincs kellő össz­hang a testnevelő és az isko­lai orvosi «münka között. A vizsgálat felhívta a figyelmet az iskolaorvosi ellátás kor­szerűsítésére. Kevés az isko­laorvosi rendelő, az orvosi ellátás túlnyomórészt a kör­zeti orvósi rendelőkben bo­nyolódik le. Az iskolaorvosi munka a körzeti orvosok ré­széről nem rendszeres, a fo­lyamatos gondozás, megelőző tevékenység zökkenőkkel 'jár. Az iskola-egészségügyi ellátás azokban a városokban, közsé­gekben mondható iönak, ahol szákrendelő működik, s ez le­hetőséget teremt a tanulók egészségvédelmének javítá­sához. A tanulók egészségügyi állapota — a problémák mel­lett is — áltálában kielégítő. Elég gyakori azonban a lég­úti megfázás, a mandulagyul­ladás, a mellkasi elváltozás és fejlődési rendellenesség, áini a kevés mozgásra vezet­hető vissza. Ebben a legjobb gyógymódszer a sportolás, az úszás lenne, amire az isko­lák zömében egyelőre nincs lehetőség. A tanulók között viszonylag nagy számú a szívbeteg és idegbántalmak- ban szenvedő, amely sok egyéb ok mellett összefügg a túlterheléssel, a családi és az iskolai mikroklíma alakulá­sával is. Számos javaslatot dolgo­zott ki a mggyei Népi Elian*; őrzési Bizottság',­.....melyet el­juttat az illetékes .művelődni., egészségügyi szervekhez, s há­rom év múlva utóvizsgálaton tájékozódnak az intézkedések hatásáról és a további tenni­valókról. P. G. Szakmát tanulnak az NDK-ban Az idén 130 fiatal utazik megyénkből a Német Demok­ratikus Köztársaságba szak­mát tanulni, dolgozni. Az el­ső csoport szeptember 21-én indul, a másik kettő október 5 és 12-én. A szabolcsi lányok és fiúk az NDK tíz üzemében, gyá­rában dolgoznak majd. A szakmunkások két-, a szak­képzetlen fiatalok három­éves szerződést írtak alá. A szakmunkásokat az NDK déli iparíerületérl lakatos, forgá­csoló, villanyszerelő, elektro­műszerész és betonozó mun­kakörben foglalkoztatják, az érettségizett fiúk műszerész- és forgácsolószakmát tanul­hatnak, a lányok műanyag- ipari ismereteket szerezhet­nek­Ami a felkészítést illeti, a jelentkezések lezárása után három városban — Nyíregy­házán, Kisvárdán és Máté­szalkán — egyhónapos nyelv­tanfolyamot indítottak. He tente két alkalommal két- két órán gyakorolhatták a nyelvet. A közös megbeszélé­seken — már több éves ta­pasztálalok alapján — rész­letes tájékoztatást kaptak a munkát adó gyárról, a kere­setükről, a hazautazás felté­teleiről, az ottani továbbta­nulási illetve továbbképzési lehetőségekről. Külön felhív­ták a figyelmüket arra, hogy az NDK-ban szerzett szak- képzettséget a magyar mun­kaügyi szervek is elismerik, tehát nem leltet közömbös, hogy á fiatalok hogyan hasz­nálják ki. mire fordítják sza­bad idejüket. A kiutazással majdnem egyidőben érkeznek.haza az 1969-es csoport résztvevői. Az első turnus már szeptember 16-án megérkezett, a többiek 24-én és október 15-én érnek haza. Kivel köthető tanulmányi szerződés? A művelődésügyi miniszter rendeletben szabályozta a nappali tagozaton iskolai képzésben részt vevőkkel köt­hető tanulmányi szerződések feltételeit. A rendelet azokra a tanulmányi szerződésekre terjed ki, amelyekben — ma­gánmunkáltatók kivételével — a vállalat a szakember­szükségletének tervszerű biz­tosítására felső-, vagy közép­fokú oktatási intézmény nap­pali tagozatának hallgatója, tanulója részére támogatás­ként — a tanulmányi idő tar­tamára — társadalmi ösztön­díj folyósítását vállalja, az ösztöndíjas pedig a megálla­podás szerinti tanulmányok folytatására és a képzettség megszerzése után meghatáro­zó;'.: időtartamú muhka vég­zésére kötelezi magát. Az . p^töpdíj a nehezen betölthe­tő— főként vidéki — mun­kahelyek szakember-után­pótlásának biztosítását és az alacsony jövedelmű — első­sorban fizikai dolgozók — szülők tehetséges gyermekei továbbtanulásának segítését szolgálja. Gimnáziumi, szakközépis­kolai, illetőleg technikumi tanulóval csak abban az eset­ben köthető szerződés, ha a családjában az egy főre jutó havi jövedelem az 1300 forin­tot nem haladja meg és a ta­nulmányi átlageredménye 3- asnál nem alacsonyabb. A szerződés létrejöttéhez az oktatási intézmény vezetőjé­nek jóváhagyása szükséges. Az oktatási intézmény veze­tője a jóváhagyás rhegtaga- dásáról — indokolással, a szerződés összes példányai­nak visszaküldése mellett — köteles a vállalatot értesíteni. Az ösztöndíj összege a fel­sőfokú tanulmányok esetért havi 400-tól 700 forintig, kö­zépiskolásoknál havi 25Ö-től 450 forintig terjedhet. A szerződés tartalmát a vállalat és az ösztöndíjas kö­zös megegyezéssel módosít­hatja. Szerződésszegés vi- szbnt, ha az ösztöndíjas erköl­csi, illetőleg politikai maga­tartása miatt az ösztöndíjra méltatlanná vált. (MTI) SZABÁLYSÉRTÉSI ÜGYEK Auioantenna — liorgászcélra A Nyíregyházi Városi Ta­nács szabálysértési csoportja tárgyalta K. A. nyíregyházi lakos szabálysértési ügyét. 1972. április 29-én az Alkot­mány Halászati Tsz használa­tában lévő II. víztározón hor­gászott K. A., holott magán- személynek horgászni ezen A, területen nem szabad. Ráadá­sul horgászjeggyel sem ren­delkezett. K. A. „jogosulat­lan horgászat" szabálysértést valósított meg, s ezért 500 forint pénzbírsággal sújtot­ták. A. M. nyíregyházi lakos ugyancsak jogosulatlanul hor­gászott Császárszálláson, hor­gás/jegy ttélkíil. Gépkocsihoz való rádióantennát vásárolt, s azt akarta átalakítani hor­gászati célra. A szabálysértési hatóság súlyosbító tényező­ként állapította meg. hogy A. M. a múlt évben rendelkezel állami horgászjeggyel, tehát tudatában volt annak, hogy é nélkül horgászni nem sze • bad. 400 forint pénzbírsággal sújtották. Ez a büntetés azon­ban úgy látszik nem volt elég figyelmeztető, mert később újra jogosulatlanul horgászott, ez alkalommal a Sóstógyógy­fürdő hideg strandján. A cse- ákmény elkövetésével újabb pénzbírsággal sújtották. A ta­nulság: aki szeret horgászni — váltson horgászjegyet olcsóbb is, egyszerűbb is. M. A. nyíregyházi lakos Nyíregyházán, a Szabblcs- szálló elől ellopott egy női kerékpárt. Csak úgy tudta el­vinni, hogy a kerékpár hátsó részét felemelte és maga előtt tolta. Nem jutott messzi­re: a szolgálatot teljesítő rendőr igazoltatta, majd a rendőrőrsre előállította. A szabálysértési csoport 1200 forint pénzbüntetésre bírsá­golta. M. A. azonban a pénz­bírságot a meghatározó* t idő­ig nerri fizette be, azért át­változtatták 12 napi’elzárásra. (f. P.J R. Pik: VIZSGA Éppen leültünk ebédelni, amikor nyílt az ajtó és a résben megjelent Bemard bá­csi. Ö általában ritkák neve­tett. de móst az egyszer aztán pontosan úgy nézett ki, min aki utolso nadrágját hagyt a zálogházban. — Üdvözletem, Bemard - köszöntöttem. — L efogadon hogy valami rendkívüli doloi, történt veled! — Eltaláltad! Elhúztak az autóvezetői vizsgán. Pedig c jó ‘sten a megmondhatója mekkora leikészültséggel rendelkeztem' Hat hónap alatt egyetlen foglalkozást sem hagytam ki. Jobban ve­zetek, mint egy hivatásos versenyző, és tessék: ez a pi­szok instruktor ktyyif fant ott.' — Kezdetben úgy ment a dolog, mint a karikacsapás! 4 vizsgáztatóm azt mondta: Minden rendben. A városban rgy látszik tud vezetni. ám ;n szeretném látni, hogy bol logüt az országúton." „Egye fene, gondoltam menjünk az országúira." Vizs ráztatóm kiguvadt szemmel figyelte mozdulataimat, én pedig csodálatos virtuozi­tással kezeltem, a sebesség- váltót. Nem elégedétleiike­dett, sőt arra kért, növeljem a sebességet. Mi á szösz, kis­pajtás — gondoltam magam­ban, s mi kór már 140-nel repültünk, ez a hülye hirte­len megrántotta a volánt. Kis híján az út menü árokban kötöttünk ki... — Bizonyára öngyilkos akart lenni! — kiáltott fel ijedten a feleségem. — Dehogy! Csupán — ahogy később értésemre adta — ar­ra volt kiváncsi, hogy mit tennék abban a váratlan helyzetben, ha az utasom hirtelen eszét vesztené. No persze, az én eszem a helyén volt! Jó ideig két kereken szeltük a kilométereket, míg végül sikerült egyenesbe hoz­nom a kocsit. És ekkor ő. képzeljék, előrántott a zsebé­ből egy pisztolyt, s elkezdett lövöldözni az orrom előtt. Természetesen vaktölténnyel, ám ennek ellenére az orrom hegye úgy megpörkölödölt. mintha csibék csipegették volna meg. Nézzétek— — De miért tette? — Óh, hát kiváncsi volt rá, hogy adott esetben, ha netalán a kedves utasnak kedve szottyan engem meg­ölni, mit teszek? És higgyétek el, az ilyen eshetőségre, mi­vel az ember sosem tudja, ki­ben mi lakozik, számítani kell. — Na és te, hogy reagáltál minderre? — Pogamat összeszorítva szemrebbenés nélkül vezet­tem tovább, mintha mi sem történt volna. De kálváriám ezzel még nem ért véget! Néhány kilométer után, ido­mítom zsebéből előkotort egy zsákot, amit gyors mozdulat tat a fejemre húzott. Higgyé­tek el, nem tanulóvezetőre, hanem egy rabul ejtett só­lyomra hasoklítottam. De én vezettem, mintha semmi sem történi volna! — Hogy-hogy? Zsákkal a fejeden? — Naná! Kíváncsi volt, mihez kezdek abban az esetben, ha, hirtelen rám sza­kad az éj. Szerencsére ez volt az utolsó megkísérlésem. Be­értünk a városba. Oktatóm megkért, hogy álljak meg közvetlenül a járda mellett, majd ünnepélyesen kijelen­tette: „Egyetlen egy hibát sem csinált. A követelmé­nyeknek megfelelt. Roppant elégedett vagyok. Elintézzük a hivatalos papírokat." Ki­szállt a kocsiból, de hirtelen visszafordult: „Elnézést, úgy látszik tévedtem. Maga tíz centire állt meg a járdától, az előírásos nyolc centi he­lyett! Utóvizsgát kell tennie." Fordította: Baraté Rozália LAPSZÉLEN Kicseleznek egy határozatit Egy fiatalasszony élsírta rha­gát. A tör*éhet rövid, tanulsá­gos, talán nem is egyedi. Ér­demes megnézni, részleteiben is, következményéiben is. Három év alatt két fiú- gyferrtiéknek adott élelet. P. Gyuláné, az állami ébtlŐijí" "i vállalat adminisztráora. Az ariyaságit befejezve m ;t visszatért, és jelentkezett munkára. Közöllek véle: rehdben, de narn eredeti munkahelyére. Választást: vágy Borbáhya, vágy egy má­sik ádmiljisziráTv terület. Olyan, amit nem ismer, aho­vá rierii is .szívesért -. És ekkor jött a sirató: finoman megmagyarázták neki, hogy előző munkahelyét már Be­töltötték egy odacsábított munkaerővel különben is, a vállalat rosszul áll gazdásági­ig, és leszhek leépítések... De ha nagyon ragaszkodik, ak­kor visszatéhetik, de lehető­ség van arra, hogy egy hét múlva úgyis áthelyezzék... Itt sirta el magát a fiatal- asszony. Be is fejezhetnénk a történe­tet, mondván, ki-ki vonja le belőle a tanulságokat. De úgy érzem, nem szabad abba­hagyni. Folytatni kell, mert a gondolatok messzibb össze­függésekre is lehetőséget ád- nak. Az első: kissé adalék ez az eset is ahhoz, hogy milyen lehet a munkaköri légkör az állami építőipari vállalatnál. Évek óta pánaszkodnak, hogy sok jó szakember hagyja o*t a céget. Égy kicsit úgy néz ki: nem is lehet csodálkozni. Ahol régi dolgozók ennyi megbecsülést kapnak, ott va­lóban nem lehet szívderítő a munka. A másik kérdés, ami ön­kéntelenül adódik: milyen le­het a páft5- és szakszervezet következetes ellenőrző mun­kája ott, ahol a párt nőpoliti­kái határozatát, a MunkatÖr- vénykönyvet egyaránt meg lehet kerülni, mégpedig nem is a legkorrektebb módon ? A fiatalasszonyka álra a kérdés­re, miért nem kopogtatott az említett szervek ajtaján, la­konikusan annyit felelt: „.Itt nekem úgyse lesz igazam.” És végül még egy gondolat­sor, ami gondolkodásra kész­tet. Az állami építőipari vál­lalatnál az utóbbi időben min­denki arról panaszkodik, hogy deficites a cég, nem kapnak elég munkát, hogy rosszul mennek a dolgok. Hibáztat­nak mindenkit, akit csak le­het és, mint a példa mutat­ja, a dolgozók feje fölött meglengetik a létszámcsök­kentés Damoklész kardját. Mindez arra enged következ­tetni, hogy a gazdasági irá­nyítás nem a helyzet magas­latán van. Ahelyett, hogy a dolgozók, munkások feltétle­nül meglévő erejére, ötletére, lendületére és tartalékára tá­maszkodnának, a jobb mun­kahelyi atmoszférával a ba­jok kollektív leküzdésére ten­nének kezdeményezéseket, be­leesnek a nagy hibába: még azokat is riasztják, akik hűek és ragaszkodók a vállalathoz. Az asszonyka példája csu­pán egy kis jelenség, egy csepp a tengerben. De a neki möndott érvek, a vele kap­csolatos eljárás óhatatlanul indít meg asszociációs soro­kat. A fő dolog egy párthatá­rozat és egy kormányprogram megsértése. A többi más csak olyan következmény, ami ter­mészetesen adódik abból, amikor egy vállalat sajátosán értékeli a saját dolgozóival való kapcsolatot. Bärget Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom