Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-19 / 221. szám

1972. szeptember 19. KELET-M AGY ARORSZAÖ *. oMe! NEB-vizsgálat nyomán Hz iskola egészségügy megyénkben Állítható padok kellenének — Korszerűbb iskolaorvosi ellátást Fontos vizsgálatot tartott a közelmúltban a megyében .a Népi Ellenőrzési Bizottság. Az országosan napirendre került iskola-egészségügy helyzete Szábolcs-Szatmárbart is kö­zelről érint szinte minden családot./ 171 ttépi ellenőr vizsgálta; milyenek a megye iskoláiban a tanulóifjúság harmonikus testi és szellemi fejlődésének, egészségvédel­mének feltételéi. Megfelelő-e mindenütt az iskolai környe­zet, a gyógyító-megelőző egészségügyi ellátás, az egész­séges életre nevelés? Mi­lyen egészséget károsító té­nyezők jelentkeznek, hatá­sos-e az ezek elleni küzde­lem? He vés a mosdó, zuhanyozó A népi ellenőrök természe­tesen nem kerestek fel min­den iskolát, de jártak negy­venkét általános, egy gyógy­pedagógiai, két mezőgazdasá­gi szakiskolában, négy ipari szakmunkásképzőben, több gimnáziumban, szakközépis­kolában, kollégiumban és megvizsgáltak három is­kolaorvosi körzetet. A megállapítások több általános tanulságot, feladatot tartal­maznak. Az iskolákban. kollégiu­mokban a személyi és tárgyi feltételek hiányosságai miatt csak részben biztosított a fia­talok harmonikus testi és szellemi fejlődése, egészség- védelme. Az iskolák egy ré­sze régi, korszerűtlen, nem felelnek meg az egészségügyi követelményeknek. Az el­múlt évtizedben az illetékes tanácsi szervek nagy összege­ket költöttek a javításukra, karbantartásukra, mégsem felelnek meg a mai követel­ményeknek. Az elavult épü­letekben egészséges környeze­tet teremteni igen nehéz. Az általános iskolák nagy részé­ben nincs megoldva az egész­séges ivóvízellátás. Sok he­lyéh még közkutakböl, víz- hordó edények segítségével, másutt ásott kutakból -hord­ják a vizet. Még az elrhúlt 10—15 évben épült iskolák tervezésénél sem került elő­térbe az Iskolák önálló, jó ivóvízzel való éllátásdh&k igénye. A mosdók, zuhanyo­zók, és más szociális létesít­mények száma és béfogadóké- psssége nem kielégítő. A kéz­mosás és fürdés különösén fontos a szakmunkásképző intézetekben, kollégiumok­ban, s azokban a szakközép- iskolában, ahol a gyakorlati órák után nélkülözhetetlen a zuhany. Nemkevésbé lenne szükség erre minden iskolá­ban. Modernebb fűtés, világítás A népi ellenőrök azt is megállapították, hogy az is­kolák udvara és a tantermek nagysága sérti felel méfe a jelenlegi tanulólétszámnak. Az iskolaudvarok nagysága a legtöbb helyén nem éri el az egy tanulóra előírt 5 négyzet* métert. Az udvarok mérete az 59 intézmény közül csupán 37-nél megfelelő. Elsősorban a városban és a községek központjában lévő iskolák udvara kicsi, míg a város­széli és külterületi, tanyai is­kolák területe megfelelő. Az újonnan épült iskoláknál az előírt udvarméreteket meg­tartják, a régen épült isko­láknál a tanulólétszám növe­kedett, de nem volt lehetőség az udvárok bővítésére. Kiter­jedt a figyelem az iskolák általános tisztaságára, a szel­lőztetésre, fűtésre, világítás­ra, a padok állapotára, s ter­mészetesen az egészséges élet­re nevelés egyik legfontosabb eszközére, á testi nevelésre is. A tantermi padok nem áll­ták ki a minősítés próbáját, ugyanis kiderült; a padok ál­talában három méretben ta­lálhatók meg az iskolákban. A tantermeket azonban válta­kozva használják a külön­böző festmérétű tahulócso- portbk. A pedagógusok min­dent igyekeznek megtenni a helyes ülési rendért, de így is ugyanabba a padba kény­telenek ültetni olykor a kicsi­ket és nagyokat. Javasolják a népi ellenőrök, hogy az ál­talános iskolák részére a jö­vőben állítható iskolapadokat gyártsahak. A tantermi pa­dok és asztalok minőségileg is kifogásolhatók. A mátészal­kai járás általános iskoláiban az asztalok és padok préselt pozdorjalemezből készültek, töredezettek, rosszak, a tanu­lást akadályozzák. A nagy- kállói járás iskolái az előírt három méretű paddál sem rendelkeznek. A tantermek­ben a gyermekek elhelyezése a követelményeknek megfe­lel, a rövidlátók, a kisterme- tűek az első padokban ülnek, a fényt, általában balról kap­ják, Az ülésrendet évente több esetben cserélik, ámelv egészségügyi szempontból kedvező. Több mozgást! A fűtés igen szélsőséges képet mutat; a vaskályhás megoldástól a központi fűté­sig térjed. A nevelők, a szü­lők és gyermekek egybs-hang- zó véleménye, hogy a vas­kályhákkal a szükséges mele­get nem tudják elérni, kicse­rélésük a szennyeződések mi­att is indokolt volna. Az is­kolák megvilágítása általá­ban megfelelő — állapították meg. A régi épületekben is igyekeznek úgy kialakítani, hogy a természetes megvilá­gítás minél jobb legyen, vagy azt mesterséges fénnyel pó­tolják. Helyes kezdeménye­zéssel találkoztak például Nyírmeggyesen, ahol a táblák fölé neoncsöveket szereltek fel. Az iskolák és környeze­tük tisztasága általábah el­fogadható. A legtöbb helyen a padlót felváltotta a szépen gondozott parketta. Vannak azonban még nagy számban fapadlós tantermek is. me­lyek portalanítását olajozás­sal végzik. Ez egészségügyi szempontból kifogásolható, az Olajszag kellemetlen és a tanulók közérzetét rontja. Gátolja a harmonikus testi és szellemi fejlődést megye- szerte, hogy kevés a torna­terem, sportlétesítniérty. A megyében a 316 általános is­kolából csak 14-nek van tor­naterme; 45-nek szükségtor- naterrtíe. A tornaóráknak csupán 40 százalékát látja el szaktanár, s nincs kellő össz­hang a testhevelő és az isko­lai orvósi «rrtünká között. A vizsgálat fél-hívta a figyelmet az iskolaorvosi ellátás kor­szerűsítéséi-e. Kevés az isko­laorvosi rendelő, áz orvosi ellátás túlnyomórészt a kör­zeti orvósi rendelőkben bo­nyolódik le. Az iskolaorvosi munka a körzeti orvosok ré­széről nem rendszeres, a fo­lyamatos gondozás, megelőző tevékenység zökkenőkkel ‘jár. Az iskola-egészségügyi ellátás azokban a városokban, közsé­gekben mondható jónak, ahol szákrendelő működik, s ez le­hetőséget teremt a tanulók egészségvédelmének javítá­sához. A tanulók egészségügyi állapota — a problémák mel­lett is — általában kielégítő. Elég gyakori azonban a lég­úti megfázás, a mandulagyul­ladás, a mellkasi elváltozás és fejlődési rendellenesség, árni a kevés mozgásra vezet­hető vissza. Ebben a legjobb gyógymódszer a sportolás, az úszás lenne, amire az isko­lák zömében egyelőre nincs lehetőség. A tanulók között viszonylag nagy számú a szívbeteg és idegbántalmak- ban szenvedő, amely sok egyéb ok mellett összefügg a túlterheléssel, a családi és az iskolai mikroklíma alakulá­sával is. Számos javaslatot dolgo­zott ki a megyei Népi Ej^an- őrzési Bizottság;--- melyet el­juttat az illetékes művelődj], egészségügyiszefvekhez, s hat rom év múlva utóvizsgálaton tájékozódnak az intézkedések hatásáról és a további tenni­valókról. P. G. Szakmát tanulnak az NDK-ban Az idén 130 fiatal utazik megyénkből a Német Demok­ratikus Köztársaságba szak­mát tanulni, dolgozni. Az el­ső csoport szeptember 21-én indul, a másik kettő október 5 és 12-én. A szabolcsi lányok és fiúk az NDK tíz üzemében, gyá­rában dolgoznak majd. A szakmunkások két-, a szak­képzetlen fiatalok három­éves szerződést írtak alá. A szakmunkásokat az NDK déli iparterületért lakatos, forgá­csoló, villanyszerelő, elektro­műszerész és betonozó mun­kakörben foglalkoztatják, az érettségizett fiúk műszerész- és forgácsolószakmát tanul­hatnak, a lányok műanyag- ipari ismereteket szerezhet­nek. Ami a felkészítést illeti, a jelentkezések lezárása után három városban — Nyíregy­házán, Kisvárdán és Máté­szalkán — egyhónapos nyelv­tanfolyamot indítottak. He­tente két alkalommal két- két órán gyakorolhatták a nyelvet. A közös megbeszélé­seken —- már több éves ta­pasztalatok alapján — rész­letes tájékoztatást kaptak a munkai adó gyárról, a kere­setükről, a házSutazás felté­teleiről, az ottani továbbta­nulási illetve továbbképzési lehetőségekről. Külön felhív­ták a figyelmüket arra, hogy az NDK-ban szerzett szak- képzettséget a magyar mun­kaügyi szervek is elismerik, tehát nem lehet közömbös, hogy a fiatalok hogyan hasz­nálják ki. mire fordítják sza­bad idejüket. A kiutazással majdnem egyidőben érkeznek . haza az 1969-es csoport résztvevői. Az első turnus már szeptember 16-án megérkezett, a többiek 24-én és október 15-én érnek haza. Kivel köthető tanulmányi szerződés? A művelődésügyi miniszter rendeletben szabályozta a nappali tagozaton iskolai képzésben részt vevőkkel köt­hető tanulmányi szerződések feltételeit. A rendelet azokra a tanulmányi szerződésekre terjed ki, amelyekben — ma­gánmunkáltatók kivételével — a vállalat a szakember­szükségletének tervszerű biz­tosítására felső-, vagy közép­fokú oktatási intézmény nap­pali tagozatáhak hallgatója, tanulója részére támogatás­ként — a tanulmányi idő tar­tamára — társadalmi ösztön­díj folyósítását vállalja, az ösztöndíjas pedig a megálla­podás szerinti tanulmányok folytatására és a képzettség megszerzése után meghatáro­zott időtartamú munka vég­zésére kötelezi magát. Az ösztöndíj a nehezen betölthe­tő— főként vidéki — mun­kahelyek szakember-után­pótlásának biztosítását és az alacsony jövedelmű — első­sorban fizikai dolgozók — szülők tehetséges gyermekei továbbtanulásának segítését szolgálja. Gimnáziumi, szakközépis­kolai, illetőleg technikumi tanulóval csak abban az eset­ben köthető szerződés, ha a családjában az egy főre jutó havi jövedelem az 1300 forin­tot nem haladja meg és a ta­nulmányi átlageredménye 3- asnál nem alacsonyabb. A szerződés létrejöttéhez az oktatási intézmény vezetőjé­nek jóváhagyása szükséges. Az oktatási intézmény veze­tője a jóváhagyás rhegtaga- dásáról — indokolással, a szerződés összes példányai­nak visszaküldése mellett - köteles a vállalatot értesíteni. Az ösztöndíj összege a fel­sőfokú tanulmányok esetért havi 400-tól 700 forintig, kö­zépiskolásoknál havi 250-től 450 forintig terjedhét. A szerződés tartalmát a vállalat és az ösztöndíjas kö­zös megegyezéssel módosít­hatja. Szerződésszegés vi­szont, ha az ösztöndíjas erköl­csi, illetőleg politikai maga­tartása miatt az ösztöndíjra méltatlanná vált. (MTI) SZABÁLYSÉRTÉSI ÜGYEK Autóanlenna — horgászéira A Nyíregyházi Városi Ta­nács szabálysértési csoportja tárgyalta K. A. nyíregyházi lakos szabálysértési ügyét. 1972. április 29-én az Alkot­mány Halászati Tsz használa­tában lévő II. víztározón hor­gászott K. A., holott magán­személynek horgászni ezen A, területen nem szabad. Ráadá­sul horgászjeggyel sem ren­delkezett. K. A. „jogosulat­lan horgászat'’ szabálysértést valósított meg, s ezért 300 forint, pénzbírsággal sújtot­ták. A. M. nyíregyházi lakos ugyancsak jogosulatlanul hor­gászott Császárszálláson, hor­gászjegy nélkül. Gépkocsihoz való rádióantennát vásárolt, s azt akarta átalakítani hor­gászati célra. A szabálysértési hatóság súlyosbító tényező­ként állapította meg. hogy A. M. a múlt évben rendelkezett állami horgász jeggyel, tehát tudatában volt annak, hogy é nélkül horgászni nem sze • bad. 400 forint pénzbírsággal sújtották. Ez a büntetés azon­ban úgy látszik nem volt elég figyelmeztető, mert később újra jogosulatlanul horgászott, ez alkalommal a Sóstógyógy- '.üfdő hideg strandján. A cse- őkmériy elkövetésével újábŐ pénzbírsággal sújtották. A ta­nulság: aki szeret horgászni — váltson horgászjegyet . — olcsóbb is, egyszerűbb is. ★ M. A. nyíregyházi lakos Nyíregyházán, a Szabblcs- szálló elől ellopott egy női kerékpárt. Csak úgy tudta el­vinni, hogy a kerékpár hátsó részét felemelte és maga előtt tolta. Nem jutott messzi­re: a szolgálamt teljesítő rendőr igazoltatta, majd a rendőrőrsre előállította. A szabálysértési csoport 1200 forint pénzbüntetésre bírsá­golta. M. A. azonban a pénz­bírságot a meghatározó't idő­ig rierrt fizette be, azért át­változtatták 12 napi “elzárásra. <f. P.) R. Pik: VIZSGA Éppen leültünk ebédelni, amikor nyílt az ajtó és a résben megjelent Bemard bá­csi. Ö általában ritkáit neve­tett, de most az egyszer aztán pontosan úgy nézett ki, min aki utolso nadrágját hagyt a zálogházban. — Üdvözletem, Bemard - köszöntöttem. — Lefogadom hogy valami rendkívüli doloi történt veled! — Eltaláltad! Elhúztak az autóvezetői vizsgán. Pedig c jó ‘sten a megmondhatója mekkora felkészültséggel rendelkeztem! Hat hónap alatt egyetlen foglalkozást sem hagytam ki. Jobban ve­zetek, mint egy hivatásos versenyző, és tessék: ez a pi­szok instruktor kinyiffaútoit! — Kezdetben úgy ment a dolog, mint a karikacsapás! ■4 vizsgáztatóm azt mondta: Minden rendben. A városban így látszik tud vezetni. ám •n szeretném látni, hogy bol- logíll az országúton." „Egye fene, gondoltam menjünk az örszágútra.” Vizs- oáztatóm kiguvadt szemmel figyelte mozdulataimat, én pedig csodálatos virtuozi­tássál kezeltem, a sebesség- váltót. Nem elégedetlenke­dett, sőt arra kért, növeljem a sebességet. Mi á szösz, kis­pajtás — gondoltam magam­ban, s niikör már liO-nel repültünk, ez a hülye hirte­len megrántotta a volánt. Kis híján az út menti árokban kötöttünk ki... — Bizonyára öngyilkos akart lenni! — kiáltott fel ijedten a feleségem. — Dehogy! Csupán — ahogy később értésemre adta — ar­ra volt kíváncsi, hogy mit tennék abban a váratlan helyzetben, ha az utasom hirtelen eszét vesztené. No persze, az én eszem a helyén volt! Jó ideig két kereken szeltük a kilométereket, míg végül sikerült egyenesbe hoz­nom a kocsit. És ekkor ő. képzeljék, előrántott a zsebé­ből egy pisztolyt, s elkezdett lövöldözni az orrom előtt. Természetesen vaktölténnyel, ám ennek ellenére az orrom hegye úgy mégpörkölödött. mintha csibék csipegették volna meg. Nézzétek... — De miért tette? — Oh, hát kiváncsi volt rá, hogy adott esetben, ha netalán a kedves utasnak kedve szottyan engem meg­ölni, mit teszek? És higgyétek el, az ilyen eshetőségre, mi­vel az ember sosem tudja, ki­ben mi lakozik, számítani kell. — Na és te, hogy reagáltál minderre? — Fogamat összeszorítva szemrebbenés nélkül vezet­tem tovább, mintha mi sem történt volna. De kálváriám ezzel még nem ért véget! Néhány kilométer után, ido­mítom zsebéből előkotort egy zsákot, amit gyors mozdulat tál a fejemre húzott. Higgyé­tek el. nem tanulóvezetőre, hanem egy rabul ejtett só­lyomra hasonlítottam. De én vezettem, mintha semmi sem történt volna! — Hogy-hogy? Zsákkal a fejeden? — Naná! Kiváncsi volt, mihez kezdek abban a-, esetben, ha, hirtelen rám sza­kad az éj. Szerencsére ez volt az utolsó megkísértésem. Be­értünk a városba. Oktatóm megkért, hogy álljak meg közvetlenül a járda mellett, majd ünnepélyesen kijelen­tette: ,.Egyetlen egy hibát sem csinált. A követelmé­nyeknek megfelelt. Roppant elégedett vagyok. Elintézzük a hivatalos papírokat.” Ki­szállt a kocsiból, de hirtelen •visszafordult: „Elnézést, úgy látszik tévedtem. Maga tíz centire állt meg a járdától, az előírásos nyolc centi he­lyett! Utóvizsgát kell tennie.’’ Fordította: Baraté Rozália LAPSZÉLEN Kicseleznek egy határozati,f Egy fiatalasszony elsírta rha­gát. A tör’éhet rövid, tanulsá­gos, talán nem is egyedi. Ér­demes megnézni, részleteiben is, következményéiben is. Három év alatt két fiú- gyérrhekriek adott éíclel. P. Gyuláné, az állami éi?ftőií5—i vállalat aaminiSztrdbra. Az anyaságit befejezve m ;t visszatért, és jelentkezett münkára. Közölték vs'.e: rendben, de nam eredeti munkahelyére. Választ'■ t: vagy Öorbáhya, vagy egy má­sik ádrhiniszírá'ív terű bt. Olyan, amit nem ismer, aho­vá rtem is szívesért rti?y e Fs ekkor jött a sirató: finoman megmagyarázták neki, hogy előzd munkahelyét már be­töltötték egy odacsábított munkaerővel, különben is, a vállalat rosszul áll gazdasági­lag, és leszhek leépítések... De ha nagyon ragaszkodik, ak­kor visszatéhetik, de lehető­ség van arra, hogy egy hét múlva úgyis áthelyezzék... Itt sírta el magát a fiatal­asszony. Be is fejezhetnénk a történe­ket, mondván, ki-ki vonja le belőle a tanulságokat. De úgy érzem, nem szabad abba­hagyni. Folytatni kell, mert a gondolatok messzibb össze­függésekre is lehetőséget ári­nak. Az első: kissé adalék ez az eset is ahhoz, hogy miiyen lehet a munkaköri légkör az állami építőipari vállalatnál. Évek óta panaszkodnak, hogy sok jó szakember hagyja o't a céget. Egy kicsit úgy néz ki: nem is lehet csodálkozni. Ahol régi dolgbzók ennyi megbecsülést kapnak, ott va­lóban nem lehet szívderítő a munka. A másik kérdés, ami ön­kéntelenül adódik: milyen le­het a páti- és szakszervezet következetes ellenőrző mun­kája ott, ahol a párt nőpoliti­kái határozatát, a Munkator- vénykönyvet egyaránt meg lehet kerülni, mégpedig nem is a legkörrektebb módon? A fiatalasszonyka ábra a kérdés­re, miért rtem kopogtatott az említett szervek ajtaján, la­konikusan antiylt felélt: „Itt nekem úgyse lesz igazam.’’ És végül még egy gondolat­sor, ami gondolkodásra kész­tet. Az állami építőipari vál­lalatnál az utóbbi időben min­denki arról panaszkodik, hogy deficites a cég, nem kapnak elég munkát, hogy rosszul ' mennek a dolgok. Hibáztat­nak mindenkit, akit csak le­het és, mint a példa mutat­ja, a dolgozók feje fölött meglengetik a létszámcsök­kentés Damoklész kardját. Mindez arra enged következ­tetni, hogy a gazdasági irá­nyítás nem a helyzet magas­latán van. Ahelyett, hogy a dolgozók, munkások feltétle­nül meglévő erejére, ötletére, lendületére és tartalékára tá­maszkodnának, a jobb mun­kahelyi atmoszférával a ba­jok kollektív leküzdésére ten­nének kezdeményezéseket, be­leesnek a nagy hibába: még azokat is riasztják, akik hűek és ragaszkodók a vállalathoz. Az asszonyka példája csu­pán egy kis jelenség, egy csepp a tengerben. De a neki mondott érvek, a vele kap­csolatos eljárás óhatatlanul indít meg asszociációs soro­kat. A fő dolog egy párthatá­rozat és egy kormányprogram megsértése. A többi más csak olyan következmény, ami ter­mészetesen adódik abból, amikor egy vállalat sajátosan értékeli a saját dolgozóival való kapcsolatot. Bürget Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom