Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-19 / 221. szám

3. oM?l KELET-tyAftYARORSZA« »72. saeptemí«r 19. (Folytatás az 1. oldalról) — Illő, hogy az ünnepi al­kalommal szeretettel emlé­kezzünk meg mindazokról a neves és névtelen mesterek­ről, az alkotó, építő emberek ezreiről, e várost szerető pol­gárokról, akiknek részük volt abban, hogy Budapest világ­várossá fejlődött. Meggyőző­désem: ezt az időszakot Bu­dapest történetének kiemelke­dő korszakai között tartják majd számon — hangsúlyoz­ta fölszólalása végén Kállai Gyula. Felszólalt a tanácskozáson Németh Károly is, s hangsú­lyozta, hogy a budapesti nép­frontbizottság tavasszal ki­adott „Együtt Budapestért” felhívása a főváros lakossága és a megyék egyetértésével, támogatásával találkozott. Olyan széles körű társadalmi összefogás van kibontakozó­ban országszerte az évforduló megünneplésére, amely­nek — a különféle fel­ajánlásokból, feladat­vállalásokból kitűnően — az alapgondolata: tegyünk, kö­zösen cselekedjünk a még szebb Budapestért, az itt élő, dolgozó, alkotó emberekért. A kibővített ülésen a fő­város lakosságának, munkás­kollektíváinak képviseletében számos felszólalás hangzott el, s vidéki vendégek is elmond­ták milyen akciókkal, meg­mozdulásokkal járulnak hoz­zá a Budapest-centenárium tartalmas megünnepléséhez. A közélet hírei Kállai Gyula, az MSZMP PB tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöke — dr. Molnár Bélá­nak, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa titkárának társaságában — fogadta Nguyen Hung Khanh-t, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság budapesti nagyköve­tét és Huynh Van Thant, a dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormány ideiglenes ügyvivőjét. A találkozón Huynh Van Than tájékozta­tást adott a DIFK szeptember 11-i, a vietnami probléma igazságos politikai rendezésé­re irányuló javaslatáról. Kállai Gyula hangsúlyozta, hogy a Hazafias Népfront­mozgalom, összhangban a párt és a kormány politikájával, továbbra is támogatja a viet­nami nép igazságos harcát és a DIFK legutóbbi javaslatát. ★ A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására hétfőn Bu­dapestre érkezett Csehszlová­kia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának párt­munkásküldöttsége, dr. Ru­dolf Kratochnak, a CSKP KB osztályvezetőjének veze­tésével. A külcjöttséget a Fe­rihegyi repülőtéren Klézl Ró­bert, az MSZMP KB osztály­vezető-helyettese fogadta. Je­len volt dr. Zoltán Rabay, a budapesti csehszlovák nagy- követség tanácsosa is. ★ Sz. Luvszannak, a Mongol Népköztársaság nagy népi hu- rálja első elnökhelyette­sének vezetésével mongol gazdasági delegáció érkezett Budapestre a magyar—mon­gol gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködési kormányközi bizottság VI. ülésére. A vendégeket a Fe­rihegyi repülőtéren Fehér La­jos, a Minisztertanács elnök- helyettese fogadta. Jelen volt P. Sagdarszuren, *a MONK budapesti nagykövete. ★ Hétfő délelőtt a Parlament épületében megkezdődött a magyar—román gazdasági együttműködési vegyes kor­mánybizottság 10. ülésszaka. A két delegációt Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhe­lyettese és Iosif Banc, a Ro­mán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának titkára, a magyar illetve román tagozat elnöke vezeti. ★ Az MSZMP Központi Bi­zottsága meghívására S. D. Sardesai, az Indiai Kommu­nista Párt Központi Végre­hajtó Bizottsága tagjának ve­zetésével Magyarországra ér­kezett az indiai testvérpárt küldöttsége. Ma kezdődik az ENSZ- közgyűlés 27. ülésszaka Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere, az ENSZ-közgyűlés 27. üléssza­kán részt vevő szovjet kül­döttség vezetője vasárnap New Yorkba érkezett. A szovjet küldöttség — mondotta Gromiko repülőté­ri nyilatkozatában — amikor New Yorkba érkezett, hogy részt vegyen az ENSZ-köz­gyűlés ma kezdődő 27. ülés­szakán, kifejezi azt a remé­nyét, hogy ez az ülésszak hozzájárul majd a nemzetkö­zi feszültség további enyhü­lésének és a béke megszilár­dulásának folyamatához. Feltétlenül szükség van arra — folytatta Gromiko —, hogy az ENSZ-közgyűlés kü­szöbönálló ülésszaka az olyan legidőszerűbb kérdésekre összpontosítsa a figyelmét, amelyektől függ a háborús konfliktusok elhárítása, a meglévő háborús tűzfészkek felszámolása. A szovjet kor­mány — mivel elő akarja se­gíteni e feladat megoldását — az ENSZ-közgyűlés elé ter­jesztette a „lemondás az erő­szak alkalmazásáról a nem­zetközi viszonyokban és a nukleáris fegyverek alkalma­zásának egyszer és minden­korra történő betiltása” kér­dését. A szovjet küldöttség kész az együttműködésre minden más állam küldöttségével, az olyan kérdések építő jellegű megoldása érdekében, ame­lyeket az előttünk álló he­tekben megvitat majd a köz­gyűlés — mondotta a szovjet külügyminiszter. ★ Hollai Imre külügyminisz­ter-helyettes vezetésével va­sárnap megérkezett New Yorkba az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakán részt vevő ma­gyar küldöttség első csoport­ja. Brandt-sajtókonferencia Willy Brandt nyugatnémet kancellár hétfőn délután tar­tott sajtóértekezletén hivata­losan bejelentette, hogy szer­dán felveti a bizalmi kérdést a szövetségi gyűlésben. Kö­zölte, hogy elhatározásáról le­vélben értesítette von Has- selt, a Bundestag elnökét. Brandt hangoztatta: a par­lamenti munka egyes képvi­selők átlépése folytán megbé­nult, ezért a választóknak kell az új parlament összeté­teléről dönteniük — a bizalmi kérdés a választóknak szól. Közölte, hogy a bizalmi kér­dés felvetésétől a pénteki szavazás után a parlament feloszlatását és a rendkívüli parlamenti- választások novem­beri kiírását várja, s arra tö­rekszik — mondotta —, hogy a választásokat november 19- én tartsák meg. Brandt emlékeztetett arra, hogy Walter Scheel külügy­miniszterrel közösen már jú­nius 24-én a novemberi vá­lasztási időpont mellett fog­lalt állást és december 3-át legvégső időpontként csak ké­sőbb vette számításba. A kormányfő nem tartja valószínűnek, hogy az ellen­zék ismét megpróbálkozzék a „konstruktív bizalmatlansá­gi' indítvány” beterjesztésé­vel, mert ez ellentétben lenne a CDU—CSU vezetőinek ki­jelentéseivel. Szerdán a kancellár — mint sajtóérte­kezletén jelezte — a parla­mentben rövid nyilatkozat­ban teszi meg be jelentését és számít az ellenzék politiku­sainak válaszára. Úgy véli, hogy a Bundes­tag mostani ülésszaka pontja­ként az NDK-val kötött köz­lekedési szerződést tűzi napi­rendre. A szövetségi gyűlésben pén­teken várható a bizalmi sza­vazás.----------------------------------------------------“TT---------- -,,ÓT J, Ellentmondó jelentések Ugandából Az ugandai kormány vasár­nap közölte, hogy az országba betört csapatok elfoglaltak három határvárost. Hírügy­nökségi jelentések szerint a nap folyámán heves harcuk folytak a főváros felé vezető úton előretörő csapatok és ugandai alakulatok között. Az ugandai kormány sze­rint tanzániai akcióról van szó, s ezzel megkezdődött an­nak a brit tervpek a végre­hajtása, amely jdj Amin el­nök megdöntését célozza. Megfigyelőkre hiv atkozva Kampalából jelenhette az AP hírügynökség, hogy a tanzá­niai invázió hírét a főváros­ban szkepticizmussal fogad­ták. Valószínűbbnek tartják, hogy katonai zendülésről van szó. Hónapok óta hírek ke­ringenek arról, hogy zavargá­sok vannak a hadseregben. A tanzániai kormány is­mételten cáfolta, hogy csapa­tai átlépték volna az ugandai határt. Megfigyelők szerint nem lehetetlen, hogy az invá- ziós erők elsősorban az Amin- rendszer belső ellenzékéből verbúválódtak, amelynek tag­jai részben Amin elnök ' ha­talomátvételekor, részben pedig azóta hagyták el az or­szágot és menekültek a szom ­szédos Tanzániába. Ezt a fel­tételezést. látszik megerősíte­ni az a hétfő reggeli bejelen ­tés, hogy az ugandai kor­mánycsapátok a harcok során foglyul ejtették Milton Obo.e volt ugapdai elnök egyik unokatestvérét, aki az invá- ziós erő egyik egységének pa­rancsnoka volt. Történt 1944 őszén... Visszaemlékezés Nvíre&fvháza felszabadítására Sok év futott tova azóta, hogy véget ért a Nagy Hon­védő Háború. Emlékük soha el nem múlik azok hősi tet­teinek, akik fegyverrel a kézben védték a szabadságot, függetlenséget, hősiesen küz­döttek a német fasiszta meg­szállók ellen. Egy ilyen epizó­dot szeretnék elmondani, mely Nyíregyháza felszaba­dításínak óráiban történt. ★ löíi. szeptember elején a szovjet hadsereg egyik alaku­lata, a Plijev tábornok vezet­te lovas gépesített csoport, sok döntő csata után Magyar- ország területére lépett. Ezre- dünk — erősen megritkulva — pihenőt kapott. A rövid lé­legzetvételt arra használtuk fel, hogy felkészüljünk az új támadásra. Nagy feladat volt előttünk: felszabadítani Nyír­egyházát. Akkoriban én egy géppus­kás szakasz parancsnoka vol­tam. Csoportunk egy nem nagy lélekszámú település szélén ásta be magát. Hogy melyik község volt ez, már nem emlékszem. Megérkezett a feltöltés. Ki a kórházból, ki a harcban még részt nem vett tartalékezredből jött. Szaka­szunknak feltétlenül kellett kapnunk két géppuskást. Raj- parancsnoknak kineveztem a legképzettebb, legtapasztal­tabb öreg katonát. Pihenni tértünk. Éjjel parancsot kap­tunk és erőltetett menetben megkezdtük az előnyomulást. Nyíregyháza közelébe érve alakulatunk felfejlődött és széles támadásra lendült. A város kékes füstben állt. Végre eljött a reggel. A ra­kéták még Írogatták az égre halvány pályájukat,. Mind­annyiunk előtt nyílt volt a kérdés, az ellenség elkesere­detten védekezni fog. Hol itt, 'hol' ott villant fel a robbaná­sok fénye, A német tüzérség megelő­ző zárótűzzel fogadott. A mi géppuskásaink előrekúsztak az első vonalban támadó harcos-okig. Az előnyomulás mind nehezebb volt. A harc­mező az állandóan szakadó esőtől kegyetlenül átázott. A tüzérségi tűz — melyet az el­lenség zúdított ránk — erősö­dött. Később felzűgtak tankjaink, vontató járműveink. Ez vala? hogy felvidított minket. Sok tsalából ismertük harckocsi- zóinkat. Hányszor mentették már meg életünket' hányszor inén tünk támadásra együtt! Elrendelték csoportunk in­dulását. Mi a város délnyu­gati részét kezdtük megtisz­títani. Magunkra vontuk az el­lenség nagy kaliberű gépfegy­vereinek ttizét. önjáró löve- geink azonban irányított tűz­ze) elnémították őket. Kiér­tünk az útra. Még néhány száz méter maradt hátra a város széléig. Csak addig jussunk el, ott már könnyebb lesz minden. A tapasztalat elegendő volt már katonáink körében. Is­merték a harc sok csinját- binját, de ez a 2ÖÖ—3ÓÖ mé­ter nagyon nehéz volt. Zavart a tűz, amit az ellenség zúdí­tott ránk, a szörnyű tömör dübörgés, amit a robbanások okoztak. Katonáink beásták magu­kat. Várták a parancsot a dön­tő csapásra. Az én géppuská­saim rövidsorozatokat ad­tak Je, s igyekeztek rejteni magukat, hogy idő előtt az ellenség ne ismerje fel tűz­erőnket. Ekkorra, sajnos már veszteségeink is voltak. Felemelkedtünk a táma­dáshoz. A feladat: teljes erő­vel kell géppuskásainknak dolgozni, támogatnunk kell a támadásba lendült lövészein­ket. De a fasiszták is fokoz­ták tüzérségi és aknavető tü­zűket. A becsapódó lövedékek robbanásai nyomán a föld va­lósággal betakart minket. Szakaszomból megölték Csernyikov géppuskás rajpa­rancsnokot és két embere is súlyosan megsebesült. Nem lehetett néma egy géppus­kánk. Cserélni kellett az ál­lást. A géppuskákat átvon­tattuk a jobb szélre. A mieink felemeikedtek, s rohantak előre. Az összes fegyver egy­szerre ugatott fel­Hallatszott a csatakiáltás is és vele együtt sok száz géppisztolysorozat. Eljutot­tunk végre a város első épít­ményeihez. Ez azt jelentette már, hogy reménykedhetünk a sikerben. „Meg kell itt ka­paszkodnunk és majd azután ítéljük meg helyzetünket. Előre kell nyomulni tovább.” A géppuskát az egyik váro­si építmény közelében . állí­tottuk fel. A házból szörnyű bűz áramlott. Bent piszok, szemétkupac. „Mikor lesz' itt., rend és tisztaság?” Minden erőnket latba vetjük. Három harckocsink szinte húzott minket előre. Oldalt egy szovjet harcko­csi füstölt erősen. Kilőttek. A fekete füstgomolyag lassan üi a földre, egészen alacsony, ez megkönyítetle előrejutásun­kat. Még egy kilőtt tank is segített. Végre a városban, vagyunk. „Mitől van itt ilyen heves, erős lövöldözés?” A város­központot jól megközelítjük. Mindenütt dörög. Hol vannak a mieink? Hol vannak a né­metek ? Itt most minden a saját ta­pasztalatra, önállóságra van bízva. Az ellenség nem spórol a tüzérségi és aknatűzzel. Va­lahol a házak mögött zúgnak a német tankok. Képtelenek már megállni előttünk. A né­met alakulatok tanjaik és ön­járó lövegeik védelme alatt vonulnak visszafelé. Lassan, de állhatatosan húzódunk mi is előre, egy leomlott épüle­ten át. A becsapódó lövedéktől ge­rendák, tetők merednek az ég felé. A pincékben a város meg­rémült lakói. Segítenek a se­besültek védett helyre szállí­tásában. Szomjasan isszuk a felénk kínált vizet. Estére talán megállapíthatjuk, hogy csa­patunk a város nagy részét ellenőrzése alatt tartja, állást foglalhatunk a város nyugati részén. Az ellenség módszeresen vereti a várost a nagy kalibe­rű, messzehordó ágyúkkal, de mi hiszünk abban, hogy a város, amit végre felszabadí­tottunk, visszavonhatatlanul szabad. A németek másodszor már képtelenek voltak tartani a várost. 1944. október 30-a volt. ★ A város felszabadításáért sok elvtársunk adta életét. Vérük nem hullt hiába. Az élet ebbe a városba is vissza­tért. ★ Már késő tavasszal, 1945- ben ismét sikerült eljutnom ide. Pozsonyban voltam kór­házban. Egyszer minket, né­hány lábadozót Nyíregyházá­ra irányítottak az ottani szo­borleleplezésre, melyet a Pli­jev tábornok által vezényelt gépesített lovas hadseregcso­port hősi halottainak emléké­re emeltek. .„Studabakereken” érkez­tünk a városba. A város lakói meleg szeretettel fogadtak minket. A zenekar indulót játszott. A városban viszony­lag rend, tisztaság volt. Nagygyűlést rendeztek a téren, s mikor a fehér lepel le­hullott az emlékműről, meg­jelent előttünk egy lovon ülő harcos alakja. Emlékmű a hősök emléké­re, akik bátran áldozták éle­tüket Nyíregyháza város fel­szabadításáért. A háború itt már véget ért. Mi álltunk szomorúan, mély hallgatásban. Eldördültek a diszsortüzek. Tisztelegtünk harcostársaink emlékműve előtt, akik életüket áldozták a fasizmus ellen vívott harc­ban, amit vívtak, vívtunk a jövő nemzedékek boldog éle­téért. Lev Bruzgin, a Nyíregyházáért vívott har­cok egyik résztvevője. (Fordította Pusztai András) Fülöp János: 29. KISREGÉNY Ebben a mostani vereke­désben is ilyen a helyzet. A víznek nincs esze, csak jön, támad, hozza a jégtáblákat és töri a fákat vele, átszivá­rog a gáton, s zúg, csikorgat­ja a fogát — nekünk, embe­reknek tiszta kell, hogy ma­radjon a fejünk, s akkor mi fogunk győzni. Np, ilyen gondolatok feszí­tenek engem, s már-már én is szétrepedek, hogy nincs ki­nek elmondanom. Az öreg, Panázs elvtárs, ha egy percre egyedül marad, lebukik a karjára és alszik. Miskát rég láttam, persze akkor se lehet­ne dumálni vele, ha itt vol­na a másik csizmámban, a történtek után. Volna még a pilóta, akivel úgy utáljuk egymást, hogy nosza... S itt volna a háziasszony, akire azonban gyanakszom. Mikor ideérkeztünk, ebbe a községbe, az öreget azonnal ebbe a házba irányították, hogy ez a főutcán van, meg ez jó nagy, sok szoba van benne, az udvarra be lehet állni akár öt autónak is, a „Tera” meg tud gondoskod­ni a parancsnok elvtársról... Ott voltam az elnök irodájá­ban, amikor elhadarta, nagy darab, bajuszos, de afféle pu­ha, pipogya ember, megfigyel­tem, hogy mindig mindenkit máshová küldött, ő soha sem­mit nem intézett. Mentünk a címre, ott állt egy kövér asszony, a szájá­ban aranyfogak, „gyűjjenek csak, "'•űjjenek”, mondta ke­délyesen, nem sandított a sá­ros csizmánkra, nem törődött azzal se, hogy végignézzük fér­fiszemmel, amint hajolgat és kilátszanak a vastag lábikrái, meg a térde alatt hurkába te­kert harsinyaszár. Nem öreg, szerintem nincs több har­minc—harmincötnél, csak a képe olyan furcsa, tele van futva kis ráncokkal. Azt hal­lottam, özvegyasszony, a fér­jé volt a nagy ház, meg a kert, a földek, de szerencséje volt, nem ütötte meg a kulák- listát. ,A „Tera”! Furcsa, ahogy emlegetik. Nekem persze ele­ve nem tetszik az, hogy so­kat trafikál a pilótával. Rö­högnék, ha a pilóta megal­kudna az aranyfogaira! Váltottunk egy-két s?ót, ve­lem nem törődött, ha' lehe­tett volna, ölbe vette volna Pa­rázs elvtársat, de az persze nem hagyta magát sajnáltat- ni, a pilótával meg hosszú tárgyalásokban volt — ilyen volt a viszonyunk. Most, az imént bejött a konyhába. Ott ültem az asz­talnál, a vizespohár a jobb kezemben, csöpögtettem a vi­zet a bal tenyerembe, amikor Tera bedobogott a csizmái­ban, gyorsan megittam a vizet. — Nem kér inkább kis pálinkát? — kérdezte, én meg azt válaszoltam rá fino­man, hogy köszönöm, nem élek vele. — Hát kivel él? — kérdezte ő és röhögött, én meg elmosolyodtam egy ki­csit, az ember nem lehet ud­variatlan. Láttam, hogy főzni kezd, fölkeltem, hogy kime­gyek, rám szólt, hogy marad­jak csak, az aranyfogait meg­mutatta: ne féljek, nem főz bele a levesbe! Morogtam valamit, s csak-csak kimen­tem, de olyan bitang szél fújt, nem akarózott leballag­ni a folyóhoz, visszafordul­tam, bementem a szobába, le­dőltem a sezlonra, gondol­kodni... ...arra ébredek (mert per­sze engem is el-elnyom az álom), hogy Tera zörög a kannával, meg a fával, be­gyújt a kályhába. Kis vas­kályha, öt perc alatt meleget csinál, cseresznyepirosra iz­zik az oldala, ha Tera meg­rakja — s most is megrakja istenesen, tiszta pazarlás, tu­dom, hogy hamarosan szel­lőztetni kell... Ahogy megfordul, észre­vesz. Néz. El is mosolyodik. Hülyén bámulok rá, az jár az eszemben, hogy biztos összekócolódtam az alvásban, olyan lehetek, mint valami paprikajancsi. S végigszán­tom ujjaimmal az üstökömet. Odajön, elkap a nagy kar­jával, s a melléhez szorít. Alig kapok levegőt, szúr a posztórékli, de az arcom alatt puhán enged a húsa, s hal­lom: — Tetszelegsz itt nekem, te babakatona?! Mórikálod ma­gad énelöttem?! Tiltakozni kellene, érkezés hangját hallani, kiszabadulni a fogásából, de nem tudok, s már nem is akarok, megér­zem a te.ste szagát,, rámdől, valósággal betakar, s folyton beszél, sugdos a fülembe, „pubikájának” szólít. Sötét van, hangos pattogással jaj­gat a kályhában a fa, s en­gem körülvesz a ruhasusogás, a ziháló suttogás, a csókok, amelyek az arcomat érik, az izgalom forró hulláma, meg a szégyené, hogy kiszolgálta- tódom ennek az asszonynak, hogy hozámnyúl, nevet az ügyetlenségemen, amikor megérzi tétova kezemet, fö- lém térdel, rám nehezedik... Is­meretlen, sokszor elképzelt, kamaszmódra próbált gyö­nyörérzés villámlik végig a gerincemen, amelynek nem bírok parancsolni, pedig tu­dom, hogy megalázó helyzet­be hozom magam, a nyöször­gésem azonban beleiül a tes­tébe, ujjai a hajamat tépik és belerántanak a szeretke­zés örvényébe. (Folyta tj ulti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom