Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-14 / 217. szám

WH, saeptémSer 14. RELET-MAGYAROftSÉÁG f. a*3e! Csökkenő létszám — növekvő termelés Fiatal munkások Záhonyban Segít a párt- és a szakszervezet Iskola az állomáson — A beilleszkedés gondjai ÉRDEKES, SOK UJ VO­NÁST hordozó folyamat szemtanúi lehetnek azok, akik figyelemmel kísérik az ipari termelés és foglalkozta­tottság változását. Ha e két tényezőt grafikonon szemlél­tetjük, azt láthatjuk, hogy a foglalkoztatottság görbéje jóval kiegyensúlyozottabb, mint a termelésé. Míg a ter­melésnövekedés éves szélsó értékeiként három és kilenc százalékot találni az 1966— 1971 közötti időszakban, a foglalkoztatottak esetében ugyanez nulla és négy. szá­zalék. Némi túlzással azt is állíthatjuk, hogy nem fedez­hető fel szoros összefüggés a termelés növekedése és a foglalkoztatottság bővítése között. Ez persze így nem igaz. Ám sok az igazság ben­ne. Leggyorsabban 1967-ben növekedett a szocialista ipar termelése, kilenc százalékkal. Leglassabban — három szá­zalékkal — 1969-ben. Tavaly öt százalékkal volt több a produktum, változatlan lét­szám mellett! Idén, az első fél évben úgy termelt három százalékkal többet az ipar, hogy az ott foglalkoztatottak tábora 0,9 százalékkal ki­sebb lett. Kényszerűség fa­kasztotta folyamat ez, de eredményei nélkülözhetetle­nek. 1969 VÉGÉN FORDULT A KOCKA. Addig évről évre egyre több embert alkalma­zott az ipar, 1965-ben 1,5 milliót, 1969-ben már 1 747 000-et. (1950-ben mind­össze-680 ezer főt...) 1970­ben 18 ezerrel mérséklődik a létszám, s idén június végén 1 697 000 volt. Még szembe­tűnőbb e folyamat, ha adata­ink közé azt is odasoroljuk, hogy a munkáslétszám ezen- belül gyorsabban csökkent, az 1969. évi 1,3 millióról idén június végéig 1,24 millióra, azaz 60 ezer fővel. A pozi­tívum rejt tehát negatívu­mot is. Nevezetesen az al­kalmazotti létszám túlságo­san gyors növekedését. Ám ennek ellenére a néhány éve sokat vitatott kérdésre — le­het-e bővíteni a termelést újabb tízezrek munkába ál­lítása nélkül — meggyőző választ adott az élet. Szokványos újságírói fo­gás, hogy változások, ered­mények láttán fölteszik a kérdést: mi ezek titka? Nos, mi a „titka” annak, hogy például a vegyipar 1966— 1971 között évente 8—14 százalékkal növelte termelé­sét, de a foglalkoztatottságot csupán 1—8 százalékkal. s 1971-ben úgy ért el 11 szá­zalékos termelésemelkedési, hogy mindössze egy száza­lékkal több embernek adott munkát? Semmiféle titok, varázslatos, megfejthetetlen, erő nem rejlik mindezek mögött. Magyarázata termé­szetesen van. A gyors mű­szaki fejlesztés, a korszerű technológiák terjedése, nagy termelékenységű berendezé­sek üzembe állítása, modern szervezési eljárások alkal­mazása. Az, amit a fejlesztés intenzív útjának nevezünk. HASONLÖ PÉLDÁK UTÁN szerencsére nem kell I sokáig kutatni. Ami koráb­ban ritka kivétel volt, az napjainkban — fokozatosan — szabállyá válik. Nem kis erőfeszítések árán, azaz nem könnyen, de szükségszerű­en, megállíthatatlanul. Válasszuk esettanulmány­ként a közlekedési eszközök gyártását. Ez az iparterület ugyancsak dinamikusan fej­lődik több esztendeje. 1971 - ben úgy növelte kilenc szá­zalékkal termelését, hogy a foglalkoztatottak száma egy százalékkal csökkent! Ássunk még mélyebbre. Az év ti­zenkét hónapjának produk­tuma alapján képzett átlag fontos mércéje a termelés egyenletességének. Nos. az ún. havi átlag 93 százalékát érte csak el a közlekedési eszközök gyártása 1972. áp­rilisában. ám 124 százalékai júniusban, úgy, hogy közben az itt foglalkoztatottak szá­ma 109,8 ezerről 109,1 ezerre csökkent. Egy-egy hónap természetesen nem alap messzemenő következtetések­hez, de fényt vet a tartalé­kokra, a szervezettségben rej­lő lehetőségekre, s arra: vagy áprilisban túl keveset, vagy júniusban túl sokat teljesí­tett a 109 ezer émber... Mivel másutt is — így a villamosenergia-iparban, a híradás- és vákuumtechnikai iparban stb. — szinte telje­sen azonos tapasztalatokat szűrhetünk le, nem elsietett megállapítás annak kimon­dása, hogy a hajrák nem szűntek meg, s e forró idő­szakokra gondolva „tartalé­kolnak’- — egyébként nél­külözhető — fölös létszámot az üzemek. Az itt — azaz az iparban' — lekötött tartalék azonban a népgazdaság egyéb területein nagyon hi­ányzik... AZ EGYIK LEGFONTO­SABB IPARTERÜLETEN, a gépek és gépi berendezések gyártásában 1970-ben s 1971- ben is egy-egy százalék­kal mérséklődött a foglalkoz­tatottak száma, a termelés viszont 1, majd öt százalék­kal növekedett. 1972. első fél évében kétszázalékos létszámcsökkenés mellett négy százalékkal bővült a produktum, azaz az egy fog­lalkoztatottra jutó termelés hat százalékkal volt nagyobb, mint tavaly a hasonló idő­szakban. Igaz, vannak ipar- területek még, ahol nem ez a helyzet. A textilruházati ipar például 1971-ben négy százalékkal termelt többet, de a létszámot is gyarapítot­ta, három százalékkal. Az építőiparban 1972 első hat hónapjában hat százalékkal nőtt a foglalkoztatottak szá­ma, tíz százalékkal a ter­melés. Ezen belül a szak- és szerelőipar csupán a terme­lésbővítés felét fedezte a termelékenység emelkedésé­ből — ami vetülete a tech­nikai szintnek is! — jóval elmaradva a kívánatos négyötödtől. VANNAK MÉG IPARTE­RÜLETEK — írtuk föntebb, a még-re téve a hangsúlyt. Egyre világosabb ugyanis, hogy a termelésnövekedés forrása csakis a termelé­kenység emelkedése lehet valamennyi iparágban, s iparterületen. S a jelek sze­rint — mivel a munkaerő­utánpótlás demográfiai okokból meghatározott — nem „sikerül” teljesíteni a negyedik ötéves tervben megszabott arányt, a terme­lésbővítés 80 százalékának a termelékenység növekedésé­vel való biztosítását. Ma úgy tűnik, gyakorlatilag teljes egészében ez kell, hogy le­gyen a termelésnövelés for­rása. Mészáros Ottó A munkásifjúsággal való törődés társadalmi felada­taink egyike. A megyei párt- és KISZ-bizottság a napokban ismét foglalkozott a munkásfiatalok helyzeté­vel. A bizottságok beszámo­lójában az áll, hogy me­gyénkben 30 ezer a harminc éven aluli munkásfiatalok száma. Közülük 8 és fél ezer tagja a KISZ-nek. A KISZ- tagság szempontjából jó az arány a közlekedési ágaza­tokban és az ipari szövet­kezetekben. Záhony térségében külö­nösen aktív szervezeti életet élnek a fiatalok. Ez talán annak is köszönhető, hogy a körzet dolgozóinak több, mint 35 százaléka harminc éven aluli. A környező fal­vak fiataljai, kikerülve az iskolapadokból itt váltak munkássá. A környék ingá­zó fiataljai is egyre nagyobb számban telepednek le Zá­honyban, s velük, belőlük alakul ki egy igazi törzs- gárda. És ebben nagy sze­repe van a KlSZ-szervezet- nek. Pályaválasztás Az aktívák agitációs és propagandamunkájának kö­szönhető, hogy szinte min­den héten kopogtat egy-kél fiatal a személyzetis ajtaján. A héten helyből, Mezőla- dányból és Tuzsérról jelent­keztek a fiatalok vasúti munkára. Az agitálásnak, to­borzásnak elszívó hatása is van. A tsz-ekből is jött jó néhány fiatal a „vasutas,vá­rosba”, hiszen Záhony or­szágos, sőt európai jelentő­ségű ipari üzem, ahol egyre több fiatal munkáskézre van szükség. Furcsán hangzik, de igaz: az ország kapuja ipari üzem, s az itteniek terméke a szállítás. Ebben a nagy­üzemben a munkássá válás minden szempontból előre­lépést, fejlődést jelent. A munkássá válás első fo­lyamata a pályaválasztás. Az ide szegődött fiatalok előtt több lehetőség áll: lehetnek forgalmi és kereskedelmi dolgozók, vontatási szakmun­kások, átrakórnunkások. gépkezelők, vagy pályamun­kások. Mindenki a képessége (és persze a vasút igénye) szerint választhat foglalko­zást. Az elhelyezkedésben, a pályaválasztásban a KISZ- esek is segítenek. Olyan ja­vaslatok is elhangzottak, hogy a bizottság, vagy az alapszervezetek vezetői ve­gyék fel a kapcsolatot a megyei pályaválasztási inté­zettel, s az intézet vezetői az iskolapadokból kikerült fiatalokkal ismertessék az4, hogy Záhonyban milyen le­hetőségei és előnyei vannak a munkássá válásnak. A helyi párt- és gazdasági vezetők arra is gondoltak, hogy hasznos lenne, ha az ifjúkommunisták már az általános iskola nyolcadik osztályában felvennék a kap­csolatot az úttörőkkel, s már ekkor megkezdenék őket munkássá agitálni és ne­velni. Aktuális a gondolat megvalósítása, hiszen két éven belül szakmunkásképző iskola és szakközépiskola épül Záhonyban. Az első évfolyam jövő szeptember­ben kezdi a tanulmányait. Tehát a jövőben helyben képezik a szakmunkásokat. A KISZ szerepe A KISZ segíti a munkás- fiatalok továbbtanulását is. Csak az alapszervezeti ve­zetők javaslata után engedé­lyezik a gazdasági vezetők a továbbtanulást. Az átrakó­munkások, a pályamunkások és a forgalmi dolgozók kö­zül valamennyien meg akar­ják szerezni a nyolc általá­nost — akinek ez a végzett­sége még nincs meg. Ezt a kezdeményezést a helyi szakszervezet és a KISZ- szervezet is támogatja. A szakszervezet az állo­máson egy helyiséget iskolá­nak alakított át, így a „diá- kok”-nak munka után nem kell kilométereket gyalogol­ni, mert az előadásokat az állomáson tartják a tanárok. A nyolc általánost, végzett lapátoló fiatalok közül kerül­nek ki később a darukezelők és a gépkezelők. örvende- , tes. hogy a fizikai munkát végző fiatalok közül is egy­re többen járnak levelező úton középiskolába. A mű­szaki értelmiséget is több­nyire a helyi munkásfiata­lok közül nevelik ki. A KISZ javaslatára szeptem­berben tíz fiatal kezdte meg tanulmányait felsőfokú tan­intézetben. Az aiapszervezetek felada­ta a munkásfiatalok politi­kai látókörének bővítése is. Hiszen ezek a fiatalok a munkásosztály tagjai, később közülük többen is vezető beosztást kapnak. A szerve­zett politikai oktatáson a fiatalok több. mint 90 szá­zaléka vesz részt. Eddig egy alapszervezetbe tartoztak a forgalmi és kereskedelmi szolgálat és az átrakókörzet fiataljai. A hatékonyabb KISZ-munka érdekében szeptember végén külön alapszervezetet alakítanak az átrakóban. S az új alapszer- vezétbe beszervezik azt a közel száz fiatalt, akik még nem tagjai a KISZ-nek. Szabad időben A „kívülállók” agitálása már megkezdődött. Az aktí­vák a belépésre várók előtt ismertetik a szervezett élet előnyeit. A KISZ ugyanis nemcsak a tanulásban segíti az ifjúmunkásokat, az if­júsági vezetők állandó kap­csolatban vannak a párt- és a gazdasági vezetéssel. Bér­kérdésekben is jelentősége van javaslatuknak. Az alap­szervezetek segítik a kezdő szakemberek beilleszkedését a kollektívákba, a kezdők számára segítséget kérnek az idősebb és tapasztaltabb kollégáktól. Az alapszerve­zetek szervezik az ifjúsági szocialista brigádmozgalmat is. A mozgalom hasznossá­gáról és előnyéről már meg­győződhettek a KISZ-en kí­vüliek is. A művelődésről és a szabad idő hasznos eltölté­séről is gondoskodik a záho­nyi bizottság: a fiatalok 85 százaléka bejáró, ezért jövő tavasszal korszerűen beren­dezett művelődési klub épül az állomáson a fiatalok szá­mára. Ezek után érthető az átrakó három fiataljának egybehangzó állítása: „Ná­lunk van jövője a munkás- fiataloknak.” Záhonyban a KISZ irányí­tásával tehát alakulóban van egy fiatal munkásgárda, amely nagyobb politikai és szakmai tudással megyénk és országunk büszkeségévé for­málja ezt a városiasodé települést. Nábrádi Lajos ABOGÁRÖLÖ Minden délután, amikor nem esett az eső, de néha még akkor is kiment a Sós­tóra. Kerékpárral gurult a szállóig, ott letette járművét és sétálni indult. Az erdőbe. Lehetőleg arra, ahol keve­sen jártak. Szerette a csen­det. Szerette a fákat. A boga­rakat és a madarakat. Az er­dő neszeit. Másfelé nem járt. Bán Imrének, a könyvelőnek elég volt^ a Sóstó. Az itteni kis erdőség, melynek megvol­tak a maga szépségei. — Már őszre jár — gondol­ta magában. Megállt, lábával megpiszkálta a lehullott sárga leveleket. Aztán a han­gyákat nézte. Vonultak. Szor­galmasan, gyorsan. — Vajon milyen gyorsan haladnak ezek hozzánk képest — gon­dolkodott félhangosan. Le­guggolt. Kinézett magának egyet. Egy különösen gyorsat. Talán nagyobb is volt a töb­binél. Egy kis pálcát tett elé. A hangya megtorpant. Aztán megkerülte. , Bán továbbment. Kései pil­langó reppent, nagy kék hasú légy zümmögött el mellette. — Mennyien élnek itt — foly­tatta gondolatait. Élnek, sza­porodnak, dolgoznak, elpusz­tulnak. Bán gondolkodott, mert filozofikus hajlamú ember volt. Rég ismert dol­gokat fedezett fel magának. Meg is fogalmazta. Munka­helyén nem is csodálkoztak, amikor mindenre a természet­ből vett példáiból idézett, Ismerte az erdőt. Kis könyvből tanulmányozgatta a bogarakat. Javorka és Csapo- dy könyvében keresgette a sóstói erdő virágait, füveit. — Megismerem mindet — fo- gadkozott magának. És mi­után egyedül élő ember volt, meg is tehette. Tenyerén né­zegette a kétpontos katicát, az Adália bipunctatát, tenye­rén simította ki a nyárfélék leveleit, az acer plataneidest és a ki tudja hányféle nö­vényt. De sohasem tépett le­velet, sosem ölt állatot. Bán egyszerű lélek volt, aki szó szerint vette azt, hogy ne bántsd a fát, ő is érez. Egy emberre lett figyel­mes. A fák, bokrok között hajladozott. Nem nagy zaj­jal, lassan. Figyelte, Az is észrevette. Bán felé ment. Kesében kis üvegcső. — Jó napot. Egy kis séta? — Az. Szeretek erre járni. Közben figyelte a másikat. Vajon mit akar tőle? Végig­nézte a jövevényt. Vállán kis zsák, fején fehér, fejebúbra tolt sapka. — Szintén? — kérdezett vissza már csak az illem kedvéért, Közben kicsit bosz- szankodott. hogy magányá­ban megzavarták. — Is-is. Séta és munka. Nézze! — a férfi a kis üveg­csövet mutatta. — Ciános. Bogarat gyűjtök. Ez a hob­bym. Már van 5—6000. Itt az erdőben szedem. Aztán bete­szem ebbe a kis üvegcsébe. Cián van benne. Nézze... Bán enyhe undort érzett. Nem értette, hogyan lehet valakinek ilyen időtöltése. És mi mindennek a célja. Mi az értelme? Egy pillantást ve­tett az üvegre. Egy szarvas­bogár vergődött benne. Bán elfordult. — És minek? Miért gyűjti — kérdezte, hogy mondjon valamit. — Kipreparálom. Aztán fel­szúrom, rendszerezem őket. Szépek. Gyönyörködöm ben­nük. Mennyi szín! Milyen formák! Milyen célszerűség! Tanulmányozott maga valaha egy rovart amúgy alaposan? A szárnyfelületet? Az áram­vonalakat? Kérem, az a tiszta aerodinamika! — Ezt éppen tanulmányoz­hatja úgy is, hogy nézi amint repül. Sőt, még jobban. Mi­nek ehhez megölni? — A részletek kérem, a részletek. Különben mit érzelegjünk? Kinek hiányzik az én 5000 bogaram? Senki­nek. Fel sem tűnik. A mada­rak többet megesznek. Az eső többet lever... Bán gondolataiba rrterült. Igaz. Kinek hiányzik? De ezt csak az ember mondja, aki­nek nem hiányzik. De való­ban nem? Vagy áttételesen mégis? Van ennek az ember­nek joga eldönteni, hogy hi­ányzik ez az 5000 bogár? Miért van éppen neki joga? Csak éppen azért, hogy otthon a lámpa alatt az aerodinamikát meg miegyebet tanulmányoz­zon. — Értelmetlennek tartom — mondta, és maga is meg­döbbent, milyen hidegen cseng a hangja. Persze semmi közöm hozzá, de nem látok benne semmi rációt, öldöklés ez, mégpedig meglehetősen öncélú. Még hogy valaki egy múzeumnak gyűjt, rendben. De így? Ne haragudjon, ez már szadizmus. IEGYZET Kérni és adni Az egyik felszólaló indula­tos szavakkal ostorozta mun­katársait. Felrótta azokat a szabálytalanságokat, ame- . lyek elkerülésével sokkal jobb vállalati eredményeket érhetnének el. A másik egy kettősséget említett. Amikor szükség van a munkájukra, akkor rögtön a brigádokhoz fordulnak, de egyébként ke­vesebbet. törődnek velük, mint amennyit kellene. Talán ez is az oka annak, hogy né­hány esetben formálissá vált a brigádok munkája. Mindezt a közelmúltban, a Volán 5. számú Vállalatánál mondták el. ahol összegyűltek a szo­cialista brigádok vezetői és a vállalat gazdasági, párt- és tömegszei vezeti vezetői, hogy megbeszéljék a brigádmozga­lom előtt álló feladatokat. Van mit tenni a vállalatnál. Rajtuk kívül álló okok miatt a gazdasági eredmény az év első felében nem úgy ala­kult. mint ahogy tervezték. Most. az őszi szállítási csúcs idején viszont lehetőség van a lemaradás behozására. Eh­hez kérték a dolgozók, a bri­gádok segítségét. Az első, látványos akció azóta megtörtént. Szeptem­ber 10-én. vasárnap a II. számú pártaíapszervezet fel­hívására kommunista vasár­napot szerveztek a központi javítóműhelyben, s a megja­vított teherautók tucatjai jel­zik, hogy joggal számítottak a munkásokra, gépkocsive­zetőkre, akik a vasárnapi műszak révén lehetővé tet­ték, hogy már hétfőn az átla­gosnál több teherautó álljon a fuvaroztatók rendelkezésére. Egy másik, a brigádvezetők konferenciáján elhangzott ja­vaslatot szintén a maguké­vá tették a résztvevők. A lényeg, hogy a gépkocsive­zetők maguk javítsák ki a kisebb hibákat, hogy az I-es és Il-es szemle között ne kelljen a műhelybe beállni javítani. Ehhez viszont ket­tős összefogás kell, egyrészt a műhelyi, dolgozók olyan mun­kája, hogy a két revízió kö­zött valóban, csak kisebb hi­bák fordulhassanak elő, más­részt a gépkocsivezetők olyan gondos. a kocsival törődő. vigyázó munkája, hogy vélet­lenül se legyen miattuk na­gyobb meghibásodás. Mindez nem öncélúan hangzott el a Volánnál, csak a nyereségre törekedve, ha­nem azzal a kifejezett céllal — amit minden munkásnak meg keli érteni nemcsak a Vo- lánnál. hanem a népgazdaság bármely ágánál —, hogy töb­bet adni csak akkor lehet, ha többet termelnek, többet nyújtanak. A legjobb brigá­dok szerény jutalmazásánál is ezt hangsúlyozták a veze­tők. Az együttes munkával, a jobb eredményekkel a segít­séget kérve ezután már adni is többet tudnak. Lányi Botómfl — És a halászat? És a va­dászat? Az jobb? — Megesszük. Nitrogén- cséré. Olvassa el Darwint. De a rovar? Ez nem ugyanaz. Bogárhulla-múzeum. A férfi sértődötten nézte Bánt. Közben az üvegre pil­lantott. A szarvasbogár utol­sókat vergődte. Megmereve­dett a gyilkos gázban. A gyűjtő kinyitotta zsákját. Be­tette az üveget a többi mellé. Volt tíz. Olyan is, amelyik­ben éteres vattán feküdtek hangyák, legyek, szúnvogak. — Én megyek. Még ki aka­rom készíteni a mai zsák­mányt. — Isten áldja. Bán továbbment az úton. Lassan, gondolkozva az előb­bi találkozáson. A beszélge­tésen. Változatlanul undoro­dott. Népi szerette az erősza­kot. Még ilyen szinten sem. Gyűlölte az értelmetlenséget. Sajnálta a kis fehér sapkás ál­dozatait. Mert aki erre ké­pes... Bán nem folytatta a meg­kezdett gondolatot. Csak át­jutott még az eszébe, hogy az elmúlt IC—12 év alatt ez volt az első olyan ember az erdő­ben, akivel találkozott, aki maga örömére ölte a bogara­kat.,. a_ Bürget Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom