Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-13 / 216. szám

1972. szeptember 13.

KELET-MAGYARORSZAG — nyíregyházi melléklet

r oldal

Emlékezés

A MI möriczun:

Trásái alapján ügy tűnik, hogy 1924. de- * cemberében járt először Nyíregyházán É felnőtt Móricz Zsigmond. Leánya, Virág szerint mindjárt az első világháború után jártak fnár édesapjukkal, ez azdnban Móricz nyilatkozatai szerint nem bizonyítható.

Természetesen a Korona-szállóban lakott, a 31. sz. szobában, s a szálloda egykori bérlője Papp Lajos, állítólag, később is mindig ebbe a szobába szállásolta az írót, aki meg is emlékszik szíves vendéglátójáról egyik regényében. Ezen a télen kb. egy hónap alatt többször is megfordul a városban; át-átmegy Debrecenbe, kirándulást tesz a környéken (pl. Nagyhalászon), ellátogat a Salamon bokorba (erről szól Bokortanyán c. tárcája) is. Ebnek a látogatásnak az a legfontosabb emléke, hogy bemutatásra került Sáti bíró c. színmüve. Keltái Hugó, aki társulatával akkor éppen a nyíregyházi színházban játszott, megkérte az írót, hogy engedje meg a bemutatást, sőt segítsen a mű színpadra állításában. Jellemző az akkori színházi viszonyokra, hogy december 12- én érkezett Móricz Nyíregyházára, 14-én egyezett meg a színtársulattal, és 21-én már meg Is történt a bemutató.

Az előadás a karácsony előtti csendesebb időszakban rtem aratott különösebb közönség- sikert, bál* az egykori NyírVidék kritikusi (minden bizonnyal Móricz Zsigmond kísérőtársa nyírségi útjain: Téger Béla újságíró;

igen emelkedett hangon ír a bemutatóról, dr három előadásnál többről nem kapunk híradást. Egy színésznőt különösen kiemel az is mertetés: a Terka szerepét „tüzes tempera mentummal” játszó Patkós Irmát (akit mos tanában a Sárika drágám, ill. a Holt vidék c filmben láthattunk majdnem öt évtizeddel később, Nyíregyházán is).

Ezek az első látogatások azért Is emléké- retesek, mert a Sári bíró ettől az évtől kezdve a nyíregyházi műkedvelő színjátszóknak kedves darabjává vált: ma is élnek Itt olyanok, akik fiatalabb korukban sikerrel játszották ennek a darabnak egy-egy fontosabb szerepét. De mégis inkább azt kell említeni, hogy Móricz ezentúl mindig úgy nyilatkozik, hogy Nyíregyháza az ő „gyermekkorának”, „szülőföldjének” fővárosa, ahová mindig szeretettel tér vissza.

És

's ez így Is volt. A minden új és értelmes kezdeméhyezés iránt érzékeny író szinte minden útján talált valamilyen kellemes vagy izgalmas benyomást. A bokortanyák települési érdekességén túl elsősorban a gazdasági hasznosságát kereste, másfél évtizeddel később lelkes cikkben számolt be a császárszállási tömbös gazdálkodás hasznosságáról, amely akkor a szövetkezeti termelés és hasznosítás kezdő lépésének számított. Felfigyeli a Súlyán bokorban az egyik portén nyárfára fészkelő tyúkok és galambok ritka „együttesére”, kereste a viszonylag kedvezőbb körülmények között élő tirpák gazdálkodók sikerének „titkát”; nagyokat hallgatott a Koronaétterem bejáratától jobbra, az egyik sarokasztalnál, nem messze a városiak törzshelyétől, és át-éttekintett a másik oldalra, a takarék felé eső ablak mellett meghúzódó asztalhoz, ahol a megyei dzsentrik ültek a huszártisztek mellett, a tükör alatt. Ha a Forró mezők című regényt figyelmesen elolvassuk, akkor ezek a benyomások egyszerre megelevenedve tárulnak elénk, az egész húszas évekbeli Nyíregyháza életével együtt.

Maga a Forró mezők című regény azonban fnár egy későbbi út eredménye. 1928-ban a megyeiek meghívására járt itt: megfordulta Tisza mentén többfelé, a baktai erdőben akácvirágzáskor járt Görömbey Péterrel. Az ekkor szerzett benyomások, élmények, hallott történetek fokozatosan beszivárogtak a készülő regénybe és a későbbi átdolgozásba is. Ezen a nyáron történt az akkor még Szabolcs megyéhez tartozó Csobajon az a bizonyos titokzatos gyilkosság, amely a Forró mezők közr pontjában áll; ekkor szökött meg a laskodi Jármy-család bérlője s meg sem állt Dél Amerikáig, ahogy ez a regényben is olvasható. S a városháza alatt levő emléktábla is uta' a Kossuth-szoborról írt megjegyzéseire, stb. Stb Ez az a regény amelyik legsűrítettebben 6d tipizált képet a huszas évek Nyíregyházájáról.

A harmincas évek elején néhányszor már a város Vezetőségének vendége is. Ha nem a K ironában szállt meg, akkor a városházi ven dégszoba az otthona: az árkád alatt, a bejá rattól jobbra levő vendégszobában. A debreceni színtársulat tagja ekkoriban a leánya Lili. férjével együtt, s Móricz nagy szeretet tel figyeli a fiatalok játékát, sikerét. Pollnszki Pál kultúrtanácsossal ülnek együtt a régi szín ház egyik utolsó sorának recsegő székeiben, amikor elfogult apaként magyarázza szomszé dainak a „gyerekek” játékának finomságai kifejező erejét.

A

mikor a Nyugat szerkesztője lett, afféle toborzó körúton járt Nyíregyházán. Nagy Endre társaságában A Bessenyei köt vendége volt, a tanárok fogadták: Vietórisz József és Fehér Gábor, magúk is íróembérek Az 1930 február 1-i előadóesten a tiszazúgi

•Harminc éve halt meg Móricz Zsigmond.

Íz egykori „Korona”,

ahol Móricz Zsigmond annyi élményt szerzett.

méregkeverő asszonyokról írt riport-elbeszc- iásét olyassá fel, s a korabeli tudósító V. Koppányi Erzsébet igen nagy lelkesedéssel szá- nol be arról, hogy az ilyesfajta előadások tör- íénetében először telt meg zsúfolásig a Kossuth gimnázium díszterme, ahol Móricz is, Nagy Endre is az írói szabadság, a közéleti irodalom eszméit hirdette (Nagy Endre Ady- ról tartott előadást).

1935. júniusában is hosszabban tartózkodik a városban. A vezetőkkel elmennek Füzes- bokorba, az úgynevezett panasznapra, ahol a felvetődő kérdések mögött a sajátságos helyzetbe került emberek élete, anekdotikus megjelenése érdekli, bár a Mátyás korabeli szokásokra emlékeztető városvezetői magatartást is figyelemre méltónak tartja.

Részt vett egy o^yan alkalmon is, amely azóta, sajnos, már nem szokás a Nyíregyházi iskolákban. Ez a madarak és fák ünnepével egybekötött majális. Éspedig nem is a nagy, városi majális vendége volt, hanem a tanyai iskolák úgynevezett kismajálisán járt: ezt a káliói pusztán, a Liszkay-birtokort rendeztél^. 70Ö gyerek gyűlt össze: játszottak, énekeltek, szavaltak, bátran és ügyesen — madarakról, fákról, a Vidám életről, Benkö Imre, Prékopa József és más tanítók aktív vezetésével.

Ha a könyveire gondolunk, akkor azt a néhány tudósítást kell alapul vennünk, amely beszámol arról, hogy a karácsonyi, húsvéti könyvvásáron Móricznak egyetlen kötet köny vét Sem vásárolták meg a nyíregyházi köny Vesboltokban.

Vajon nem jellemző-e a régi Nyíregyház szellemi szintjére egy adat a megyei múzeum Vendégkönyvéből? Ha ezt a nem túlságosa; vastag, szépen rubrikázott kötetet közelebbrő megtekintjük, akkor kitűnik, hogy 1928-ba Móricz Zsigmond volt az egyetlen nevezete sebb látogatója a múzeumnak az egész évben Nyolc év múlva, 1936-ban sem voltak sokkal többen Móriéz társaságában a múzeum falai között. Talán akkor sem vitték volna el ide Móriczot, hogy ha nem Kiss Lajos a múzeum vezetője. De hiszen akkoriban a múzeum inkább csudabogárgyűjteménynek, afféle mu- szájkelléknek számított a megye, a város életében. nem töltött be semmilyen közművelődési funkciót, — nem is azért tartották. (Ez, oérsze, nemcsak Nyíregyházán volt így, sajnos; Móra Ferenc cikkei szomorú párhuzamokat mutatnak saját tapasztalatai alapján is.)

Tlefejezésiil csak annyit, hogy Móricz

u mindig nagy szeretettel írt erről a vá- jsról, hibáival együtt. Azt hiszem, a nyír- gyháziak is foglalkozhatnának ezekkel az írásokkal, amelyek eléggé hozzáférhetőek minden áinyvtárban. De talán arra is lehet gondolni. \ogy néhány intézmény, amely nevét viseli a negyében vagy Nyíregyházán, szintén foglal- iozhatna, többször és tartalmasabban Móricz tanításaival, megismertetésével. Aligha hiszem, hogy a szórakozást kereső olvasó, a korabeli problémák iránt érzékeny kutató, érdeklődő csalódottan tenné le a Móricz-köteteket.

S talán az sem lenne baj, hogyha egy jobb Móricz-szobor hirdetné a városban ennek a nagy magyar írónak az emlékét „szülőföldje fővárosában”...

Margócsy József

„Örömmel értesítjük...“

Az

ezüstérmes

Nyíregyházi munkásfiúként, alig tizennyolc évesen, fiatal szabósegédként állt be az első sorba, az úttörők közé, akik úgy érezték, kötelezettségeik vannak. Életútja sajátosan nyíregyházi munkássorsot példáz. Huszonkét évvel ezelőtt alakult meg a VOR nyíregyházi ruhagyára. Marinka János volt az egyik gyáralapító. Fiatalon, tapasztalatlanul, de nagy- nagy szakmai szeretettel, áldozatokat vállalva láb t a munkához.

Indulás szabóollóval

Egy szabóollót és egy ülőkét hozott magéval a gyárba. Ez kellett a munkához, Induláshoz. Ügy alakult ez az üzem, hogy Marinka és társai összeadták az első szerszámokat. Kinek mi volt: olló, vasalóasztal, ülőke, néhány kiszolgált varrógép. Ezek többségét az ország Különböző üzefheiből kapták. Kiselejtezett, régi masinák, ök bütykölték, javították, mert akkor még műszerészük sem volt. Csak akaratuk.

Dolgozott az első villanymeghajtású, szénkefés varrógépen is. Ez idő alatt modern nagyüzemmé vált a nyíregyházi ruhagyár, s vele együtt fejlődött Marinka János is. Nincs egyetlen olyan reszort ebben a szakmában, amelyben ne dolgozott volna. Az „ősidőkben” munkaidő után még pakoló munkás is volt. Az általa és társai által készített mikádó kabátokat rakták kocsira, szállították vidékre, jórészt társadalmi munkában. Volt’segédművezető, aztán művezető, méós, szabészátvezető, két évig megbízott üzemvezető, s immár tíz esztendeje a műszaki osztály vezetője.

Szilárd akarat

A beosztások mögött azonban égy kitartó, szilárd jellémű münkásembér akarata re Tik. Ez a hat elemis nyíregyházi munkásfiatal, a nehéz munka közben végezte el a nyolc általánost, sikerrel érettségizett a közgazdasági technikumban, s fiatal kommunistaként képezte magát politikailag is. Elvégezte a marxizmus—leninizmus esti egyetemének hároméves általános tagozatát. S egy pillanatig sem tévesztette szem elől osztályát, s azt, hogy szakmailag állandóan képezze magát., Tudta,, csak úgy állhat helyt, ha a mind jobhsín’mó-1 dernizálódó gyárral, a fejlődéssel lépést tart. S az a szabósegéd, aki huszonkét évvel ezelőtt egy ollóval kezdte az életet, a szakmát, ma országosan is jelentős újító, s a városi pártbizottság tagja.

Legnagyobb, s talán a legszebb meglepetés 1971. november elején érte. amikor a VOR telexgépe kezdte kopogni: „Örömmel értesítjük, hogy az Országos Találmányi Hivatal Kiváló Újító ezüstfokozata kitüntetésben részesítette.” ilyen elismerés csak azoknak jár, akik olyan újításra képesek, amely legalább 600 ezer forintos eredményt biztosít a népgazdaságnak.

Sokszor rávirrait

Marinka János e kivételesek közé tartozik.

ati az újat, s főleg azt, hogy munkájának _ ményeivel segíthet embertársain, öt évvel .■lőtt kezdete újításokkal foglalkozni. Eddig

mintegy 34 újítást nyújtott be, s ebből 29-et fogadtak el. Ezek többségét Nyíregyházán és a VOR üzemeiben az egész országban hasznosítják. Ott kezdett gondolkozni a munkaasztalnál, s folytatta otthon. Sokszor rávirradt, s ó meg mindig ott ült és rajzolt, szerkesztett. Azon gondolkozott, hogyan lehetne egyes munkafolyamatokat egyszerűsíteni, gépesíteni és a minőséget növelni, javítani a termékeket.

Nem mérnök; nem konstruktőr, de sokszor mégis ilyen jellegű problémákkal találta szemben magát. Egy-egy megoldás hónapokig tartó fejtöréssel járt. És sikert t "dményezett, így született meg egyik legjelentősebb újítása is. Ezt ismerte el a magas kitüntetéssel a Találmányi Hivatal is. Eredménye évente a Volt üzemeiben 700 ezer forint r' takarítást lent. Két évvel ezelőtt a VOR üzemein'-' - tói között meghirdetett versenyben I. di t nyert. Több olyan kis műszaki szerkezeteket újított, amelyek Segítségével biztonságosa''1'á vált a termelés, termelékenyebb a gyártás és jobb a minőség.

Marinka János figyelme kiterjed a munka- védelemre is. Különösen a modern koratron- termékek gyártásánál ért el eredméhyeket. Ez teljesen új hazánkban. Korábban nem ismerték még a gyártását sem. Egy újító-gondolkodó embernek sok nehézséggel kell megküzdenie. Vannak segítői, de akadnak ellenzői is. Volt olyan újítása, amelynek a hasznosságáért, bizonyításáért fél évig kellett küzdenie, míg elismerték. S íme az eredmény: ma már a VOR valamennyi üzemében használják.

„Eb1 ól lesz az új Skoda”

Minden újítást először maga próbál ki. Volt eset, amikor egy újítás eredményének az igazolására 100 rajzot készített. Elképzeléseit saját maga valósítja meg. Űj alkatrészeket konstruál, fizikai-kémiai kísérleteknek veti alá az egyes szöveteket. (Ezekről a gyár megbízása alapján külön értékeléseket is végez!) Mindezt mellékesen, ha úgy tetszik hobbyból, mert ő huszonnyolc műszaki vezetőt irányít, s évente mintegy 120 milliós termelési érték „megteremtésének” is egyik legfőbb gazdája.

A nyíregyházi munkásfiú szakmája szerelmesé.

Miért újít? Talán nem is lehet egyértelműén válaszolni rá. Ö azt vallja, ez az egyedüli szórakozása. Érdemes-e? Erre így válaszolt: „Ebből lesz az új Skoda”. 1967 óta gyűjti rá a pénzt. Az utolsó fillérig gondolataival, újításaival szerezte.

Farkas Kálmán

Marinka János „szabad ideje”.

Tudja-e?

...hogy Nyíregjháza vezetői a múlt század végén a gázvilágítás bevezetése helyett a villanyvilágítás mellett döntöttek, S hogy a város közvilágítását a Ganz villamossági gyár létesítette, S áz áramszolgáltatás először 1897. január 17-én indult meg. A telep felállításával a város megelőzte az ország legtöbb városát, s messze környékről is csodájára jártak a pazar fényben úszó Nyíregyházának...

...hogy Nyíregyházának 1768-ban 3804 lakosa volt. Ez a szám 1786-ra majdnem megkétszereződött, mire a város It. József császárhoz fordult, hogy saját piaca lehessen. Bécsben 1786. november 23-án aláírta a császár a város szabadalomlevelét, amely Nyíregyházát örök időkre várossá deklarálja és évi négy vásár tartására felhatalmazza. Á rendes hetivásár napjául a szabadalomlevél a szombatot jelölte ki Nyíregyházán. Azóta is a szombat a hetivásár napja, de később a vásárokat hetenként a szerdai nappal is bővítették...

...hogy Nyíregyháza fejlődésének újabb fordulópontjaként 1837-ben V. Ferdinánd osztrák császár és magyar király az osztrák ischli fürdőben írta alá Nyíregyháza privilégiumlevelét, amely a várost a „szabad és kiváltságolt városok sorába emeli”. A király a kiváltságlevél szavai szerint reméli, hogy a város lakói a „mesterségeket és az ipart mindinkább gyarapítani, leginkább ezen élet nemére adván magukat, minden mesterembereket és míveseket kebelükbe befogadni, gyermekeiket is a mesterségekre és a művészetekre nevelni s az ezekben megkívántató tudományokban oktatni kívánják”. A királyi levél a továbbiakban a városi autonómia szervezetét szabta meg, amely szerint a város ügyeit ettől kezdve egy fő- és egy albíró, és 12 tanácsnokból alakítandó városi tanács intézi. A fő és albírót egy tisztújító gyűlés választja, amelyen a választott közönség tagjai vesznek részt. A tanácstagok megbízatása életük fogytáig tart. A választóit közönség megbízatásának lejárta is hasonló. Elnökük a polgármester. A privilégiumlevél írta le először a város pecsétjét is, amely jelenleg is Nyíregyháza címere...

...hogy 1851-ig csak ásott kutak voltak Nyíregyházán és ennek következtében is sok volt a fertőző megbetegedés. AZ első artézi kutat 1851-ben fúrták. Nagy reményeket fűztek ehhez a kúthoz, mert az Alföld rfiás kútjaihoz hasonlóan felszökő Vizet vártak. A kút — amely a városháza előtt készült és hosszú ideig használatban volt — adott ugyan egészséges ivóvizet, de csak kis hozama volt. Vezetékes, egészséges ivóvize a nyírségi megye- székhelynek csak most, a felszabadulást követően, a hatvanas évek elejétől van, bár a város később, 1888-ban is kísérletezett vízvezetéki kút fúrásával. A kísérleti kutat a mai Tanácsköztársaság téren kezdték el fúrni. De > a remények — mint a krónikás írja — itt is füstbe mentek, mert másodpercenként csak két liter vizet adott a kút, amely csak a közvetlen környéknek volt elegendő...