Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-13 / 216. szám
8. oldal KELET-MAG YARÖRSZ AO NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET 1972. szeptember it. Testvérvárosunk UNGVÁR A z Ung folyó két partján csodálatosan szép sétányokon túl terül el a város, a Szovjetunió legnyugatibb városa, Ukrajna Kárpátótttúli Területének székhelye. Sokat jártak és járnak manapság is ott közülühk. Csodáljuk természeti szépségeit, környezetét, várát, történelmi műemlékeit. De csak kevesen tudják, hogy Ungvár jövőre ünnepli fennállásának ezeregyszázadik évfordulóját. Nyíregyháza szovjet testvérvárosa nagyon sokban hasonlít a határos szabolcsi megye- székhelyhez. Abban is, hogy a felszabadulás előtt nem volt ipar, nem volt munkaalkalom. Mint az ungvári városi tanács vezetői mondták, aki dolgozni akart, annak él kellett vándorolni a városból. Mert ott csak egyetlen bútorgyár működött, annak sem volt kétszázötvennél több munkása, alkalmazottja. Az ezeregyszáz évéhez közeledő szovjet város 1944-ben mindössze huszonkiléncezer lakossal rendelkezett. A tizennyolcezer munkaképes közül csupán hatezernek jutott otthon, szülőhelyén munka. S íme a kontraszt: ma hetvenezer lakosa van Kárpátalja fővárosának. A szovjet évek alatt megkétszereződött a város területe is. S ötvenkétezren dolgoznak a város különböző munkahelyein. Egyedül az ipari üzemekben több, mint húszezren jutottak állandó munkához, de gigantikus méretekben fejlődött az építőipar, a közlekedés, a kereskedelem-vendéglátás, a kultúra intézményhálózata is. Mint ahogy az ungváriak mondják: városuk a fiatalok városa is. Büszkék arra, hogy minden második ember harmincéven aluli. Ha nem ismerné az ember a statisztikát, ha nem hallaná a hivatalos számokat, akkor is meggyőződhet a fentiekről. Mert Ungvár folyóparti sétányán ezer és ezer fiatal siet reggelenként az egyetemekre, a munkába, s délután haza, átöltözni, s szórakozni, sétálni a korzón. We várjon senki pontos számokat, ne x " higgye, hogy e hely elég lehet egy ilyen város bemutatására, mint Ungvár. Mert, hogy ez a területi székhely város a javából, azt nem elsősorban a lakói száma, hanem a város sok-sok más jegye mutatja. Megnőtt az ipara. Új bútorgyárában kétezren, cipőgyárában két és félezren dolgoznak. Az utóbbi tíz évben tizenhat új gyárat léptettek munkába ebben a városban. S egy-két adalék a jelenhez és a jövőhöz: 1975-ig Ung- váron épül meg Európa legnagyobb tűzhelygyára, ahol évente közel egymillió gáz- és takaréktűzhelyet gyártanak majd. Nagy kapacitású vegyi- és mosószergyár is épül ebben a városban. Büszkén sorolják a városi vezetők, hogy a többi között ajándékcikkeket előállító nagyüzem, zeneeszközöket —elsősorban pianí- nókat — gyártó gyár és nagy nyomda épül. Ami a leglényegesebb számunkra, az az, hogy ebben a városban már régen nem gond a helyi lakosság helybeni elhelyezkedése. Az ungvári gyárakba már most is a környékbeli községekből kapnak új munkaerőt. S hogy milyen nagy erővel folyik tovább az iparosítás, az abból is kitűnik: ebben az ötéves tervben százhúsz millió rubelt költenek az ungvári iparosításra. Kétszerannyinál is többet, mint az elmúlt ötéves tervben! Az ipari munkáslétszám tízezerrel növekszik fél évtized során, s az ipari termelés a bővítésekkel, rekonstrukciókkal együtt hetvenkét százalékkal fog növekedni. S tovább a tények nyelvén: a városnak nagy egyeteme van. Csak ide tízezer hallgató jár, ők lesznek a jövő orvosai, biológusai, fizikusai, tanárai. Az egyetemen hatszáz tanár oktat: a szovjet rendszer előtt összesen nem jártak ennyien a város középiskoláiba. S ha már itt tartunk: ma tízezer gyerek tanul a város középiskoláiban, ipari, s más szakmunkásképzőiben és általános iskoláiban. Szép színháza, nagy könyvtára, remek szabadtéri színpada is van Ungvárnak. Ezt is kevésnek tartják, most jelölték ki az új színház helyét a város új lakónegyedének közvetlen szomszédságában. Három új középiskolát is létesítenek, mert annyi a tanuló gyerek, hogy az évnyitó alkalmából hagyományos felvonulás miatt órákra le kellett zárni az Utcai forgalmat. Épül a városban a meglévő' harminc mellé nyolc bölcsőde-óvodakomplexum, ezzel 6000 lesz a hely. S bár e pillanatban is másfélszer annyi a városban a kórházi ágy, mint például Nyíregyházán, a jelenlegi mellé új, hatszázharminc ágyas városi kórházat létesítenek. Ma hatszáz orvos dolgozik a városban, s három év múlva már nyolcszáz gyógyítja a betegeket, előzi meg a betegségeket. A városban négyezer állami és ezer szövetkezeti lakás épül. Évente ezer lakást adnak át. Örömmel közük a tanácsi ve zetők, hogy 1975-ig a város minden új és rég lakásába bevezetik a vezetékes gázt, a villanytelep átalakításával meleg vizet is kapnak a lakások. A házak kilencven százalékában bent van a vezetékes víz, a lakások közel fele központi fűtésű már jelenleg is. S a kereskedelmi hálózatot méltán meg irigyelhetné Nyíregyháza. Ungvárott kilencve élelmiszer és nyolcvanöt iparcikküzlet van Éttermeiben, bisztróiban — el kell ismerni hogy ezek ízlésesek, tiszták és ételekben gaz dagok, választékosak! — egyszerre nyolcezei ember fér el. Az utóbbi időben olyan szép vendéglátóhelyek — kerthelyiségek, reggelizők. dohány- és szeszmentesek — épültek, hogy joggal irigykedik az idegen: bárcsak nálunk is akadna hasonló igény, s tempó. S Ne- vicke! Ungvár Sóstója — hegyek ölelésében, folyó partján! Ungváron e pillanatban is négy szép nagy szálló működik. Az Uzsgorod, a Verhovina, a Kijev és a turistaszálló megfelel a ma igéAz ungvári sétányon. A város madártávlatból. A név lekéi vár. nyelnek, de a szobák az év minden napjában foglaltak, s hozzákezdtek a Csap felé vezető úton egy tízemeletes új szálló tervezéséhez. Épül a nyolcemeletes szolgáltatóház, ahol háromszázhét munkahelyet alakítanak ki az ungváriak igényeinek jobb kielégítésére. Az épületek magassága átlagosan négy emelet. Mint a város tervező-főmérnöke közli, két év múlva hozzákezdenek a középmagas, pyolcemeletes házak építéséhez, javul a városkép. A város így is szép. Három híd köti össze a két partot, mint Budát Pesttel. A várból látni az egész Ungvárt. A vármúzeum régiségei, a szomszédos s gyönyörűségesen szép környezetbe illeszkedő skanzen megtekintése utón lelátni a korszerű lakótelepekre, a nyüzsgő forgalomra, ahol mindennap százával fordul meg idegen Magyarországról, Csehszlovákiából, Lengyelországból, s jön a turista Moszkvából, Kazahsztánból, Kijevből. S zimbolikus, s az előbb mondottakat igazolja az is, amit legutoljára ismertettek az ungvári tanácson: hetvenötre új vasútállomást, s trolibuszközlekedést kap a város. Szeretettel látják vendégül a próbautazáson Is testvérvárosuk, Nyíregyháza lakóit. Kopka János A XVIII. SZ.-I TELEPÍTÉSI mozgalmak nagy népcsoportokat mozgattak meg és kevertek össze. Az Alföldre települt szlovákok eredeti tiszta nyelvjárási típusai csak ideig-óráip létezhettek az új hazában, mert a megbolygatott nyelvi anyag szükségképpen típuskeveredést okozott. A magyar nyelvi közeggel való érintkezés eredményei pedig nehezebben és későbben érvényesültek. Az iín. középszlovák típusú alföldi nyelvjárásnak négy csoportja van: a csabai, a szarvasi, a Csanádi és a nyíregyházi. Ez utóbbit a szlovák szakirodalom „nyíregyházszke náre- csie”-nek nevezi. Az e nyelvjárást ma beszé lök elődei megjelenésére vonatkozóan pillantsunk vissza kicsit a múltba. A mintegy 250 évvel ezelőtti Nyíregyházán alig ölveh hajdúgazda lakik, mivel a történelem viharai elhéptelenítik ezt az ősidők óta lakott helyet. Hogy miképpen lett a valahai haj- dúvárosból ismét város a múlt században és attól kezdve hogyan lett napjaink igazi városa vagy lesz azzá, ismert tényezők határozták vagy határozzák meg. A város életben maradásának egyik lényeges feltételét, a XVIII. sz. közepén mgíndult birtok-benépesítést, a szláv eredetű népcsoportok betelepítését kétségtelenül igen jelentős mozzanatnak kell tekintenünk a mai város létezésében. A szlovákok be- és áttelepülésének története nálunk eléggé ismert. A megjelent művekben részletesen tájékozódhatunk arról, mikor, honnan, milyen feltételekkel települtek pl. Nyíregyházára szlovákok (és egyéb szlávok), akiknek a leszármazottait ma egységesen tirpákoknak szokás nevezni. Márkus Mihály ismert munkája is foglalkozik település- történetükkel, közöl szociográfiai felméréseket, vizsgálja a tirpákok nyelvi mivoltát stb. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy újabb kutatásokra nincs szükség. A tirpák—tót nyelvi csoport viszonylag kis létszámú, tudatában a magyar etnikummal azonosítja magát, de ősei nyelvét — bár fejlődésében megrekedve és a magyar nyelv hatása alatt — megtartotta. A tirpák nyelvi anyag gyűjtését, rögzítését, vizsgálatát, tehát a részbeni átmentését a várható teljés asszi- milálódás eléggé gyors bekövetkezése miatt tűztem ki célul. Márkus még a nyíregyházi szlovák (szláv) telepesek nyelvi asszimiláló- dása fele útjáról ír, én az út másik felé vizsgálatának szükségességét szeretném hangsúlyozni a már megkezdett és folytatandó munkámmal. Mintegy két éve több tanyabokorban, Nyíregyházán és Kálmánházán magnó- felvételeket készítek a tirpákul beszélők életmódját érintő témákról, de gyűjtöttem gyógynövények és népi betegségek elnevezéseit tirpákul, készítettem irodalmi szlovák és tirpák nyelvi egybevetéseket, tirpák dalokat, rigmusokat stb. vettem szalagra. Van anyagom igen idősektől (80—95 é.) és fiatalabbaktól (45— 50 é.) .általában azonban a 65—75 évesek közlései teszik ki a többségüket (férfiak és nők, evangélikusok és katolikusok részéről). A SZLOVÁK VAGY EGYÉB SZLÁV (Kór pát-ukrán, ún. ruszin, lengyel) nyelvjárások eggyé ötvöződtek az idők folyamán ezen a tájon. Az elsődleges betelepülők középszlovák nyelvjárása és a későbbiek keletszlovák nyelvjárása, továbbá az egyéb szláv (ruszin, lengyel) keveredése heterogén nyelvet eredményezett, amelyben a középszlovák elemek dominálnak. Ezt, ilyen formájába:} nevezik „nyíregyházi nyelvjárásnak”. Nyelvileg mindehhez hozzájárult a felekezeti megoszlásból eredő differenciáltság is (a békésiek evangé- likusok, a második hullámban jövő nógrádiak, gömöriek és zólyomiak szintén, a többiek római vagy görög katolikus vallásúak). /égeztem egy kérdőíves felmérést arról, togyan él mások tudatában a tirpák nyelv, a irpákság. Az eredmény jellegénél figyelembe teli venni, hogy 150 főiskolást és 100 utolsó- íves középiskolai tanulót kérdeztem meg. Sok jrdekes és néha megdöbbentő választ kapern. A kérdőíves felmérésen túl annyit tudunk, .ogy a körülményektől függően eltér egymás- ' a tirpákul beszélők alsó korhatára. Hozzávetőlegesen az 55—60 év az, de helyenként már a 65—70. Kálmánházán ismerek négy-öt (70—75 év körüli) tirpákul jól beszélőt, akik már egymással is inkább csak magyarul társalognak. Idős szülők negyven-ötven éves gyermekei ritkán tudnak beszélni tirpákul, legföljebb csak néhány szavas egyszerű mondatot vagy csupán megértik néhol az öregeit. (Itt jegyzem meg, hogy a cikkben levő tirpák szöveget kiejtés szerint, magyar átírásban közlöm, nem pedig a szakirodalomban szokásos jelrendszerrel.) A tirpák nyelv — beszélt nyelv. Olyannyira csak az, hogy annak idején még a katonaságtól is magyarul írtak levelet a nyelvet még beszélő és ma már idősebb tirpákok. Ennek egyik oka nyilván a szlovák nyelvű iskolai oktatás század eleje óta meglevő hiányában keresendő.- A*„TIRPAK” MELLETT a „TÓT” fogalmat is használhatjuk, mert a tirpákok maguk is párhuzamosan használják mindkettőt, ha magyarul beszélnek. Tirpák beszédükben azonban mindig a „szlovenszki ’ vagy a „po szlovenszki” megjelölést halijai:. Magyarra fordítva viszont nem „szlovák’ vagy szlovákul” a jelentésük, hanem „tirpák”, „tirpákul’ vagy „tót”, „tótul”. Magyar nyelvükben a „szlovák”, „szlovákul ’ fogalmak kizárólag a mai szlovák nyelvet és az ezen folytatott beszélgetést fedik. Egyre inkább tapasztalom hogy a „tirpák”-hoz időközben odatapasztott (vagy eredeti) gúnyos íz miatt talán, meg a „szlovák”-tól való megkülönböztetésül is a „tót” jelölést szabadabban, könnyedébben használják, de a „tirpák”-ra azért büSzkék „Nyíregyházszke nárecsire” Egy nyelv halódása maradtak. A többséget kitevő evangélikus csoportok lehettek a „tirpák”-ok, míg a később szórványosan betelepült keletszlovák, lengyel vagy ruszin csoportok a „tót”-ok vágy a „rusz- náci”-k. Napjainkban a ,(tirpák” azonos a „tót”-tal, de a „rusznáci” csak görög katolikus lehet. A „tirpák” szó’ jelentését magúk a tirpákok sem Ismerik pontosan. Amit tudnak, az azokból a tanulmányokból lecsapódott ismeret, amiket az elmúlt évtizedekben írtak a témáról és valamilyen módon elterjedt a köz- tudatban. Mégis, nézzük meg, miként vélekednek a kérdésről és településtörténetükről a valahai telepesek és bevándorlók utódai. K. A. (78 é.) tudatában bizonytalanul él az a tény, hogy a szarvasi és a csabai tótokon kívül mások is jöttek ide. így nyilatkozott: „Jöttek, azt hiszem... Tag vjeme, sza nyepa- metán celkí na nyho, zse prisli, krém tich, kéri gróf jieh donyeszov... szlavov szenka...” M. J. (71 é.) szülei a múlt század utolsó harmadában jöttek ide: apja lengyel volt, anyja szlovák. Életrajzából megtudtuk, hogy szülei idejében már nem nagy csoportokban jöttek az új hazát keresők, hanem szállingóztak, mint a falevél. Nehéz volt a felföldi élet. Katolikusok voltak, földet már itt nem kaptak, szegények maradtak továbbra is. A „tirpák” szó eredetét illetően K. P. (70 é.) a beszélt nyelvre utal és arra, hogy szerinte sokat szenvedett a tirpák a nagy munkától: „Tirbák — tato za to nasz volajú... cső po szlovenszki sza szhovárame, zse veljá ro- bili, kegy dakodi prisli nási prednyíci szén...” K. A. (78 é.) az evangélikus templom építése körüli nehézségekre, a hívek türelmére utalva magyarázza a „tirpák” szó jelentését. Egyre kevesebben beszélik vagy értik a tirpák (tót) nyelvet. Belátható időn belül kihal az a korosztály, amely ma még őrzője és ápolója ősei sokban módosult nyelvének. A tirpák nyelvet még beszélők eltűnése után csak Az eladdig megjelent idevágó munkák mentenek át valamit ebből a nyelvből a jövő számára. Az anyanyelvi oktatás és az egyházi (szlovák nyelvű) szertartás Nyíregyházán is nagyban hozzájárult a szlovák nyelv egységesebb fennmaradásához. Megszűnésük viszont teret engedett a magyar nyelv egyébként is erős térhódításának és hatásának a szlovákra. Így jutunk el a Márkus Mihály által említett asszimiláció századeleji fele útjáig. MIND A TANYABOKROKBAN, mind a városlakó tirpákoknál megváltozott a korábbi életforma. A negyedszázaddal ezelőtti lakosságcsere, az igen nagymérvű keveredés tirpákok $s nem tirpákok között, napjaink meggyorsult fejlődése stb. további réseket vágott a tirpákság nyelvi egységében. A dolgok következménye az lesz, hogy az asszimilálódás másik felét jóval előbb teszi meg a tirpák nyelv, mint az elejét. Az írott nyelv hiányának a következménye, hogy nélküle gyorsul ez a folyamat, de általa határozottan lelassulna. Mivel ez utóbbi nem állhat már fenn a tirpák nyelv esetében, ezért végeztem és végzek most is nyelvi anyaggyűjtést, ezért tartom érdemesnek e jellegzetes nyelvjárás bizonyos fajta feldolgozását, jelen állapotának rögzítését, részbeni megmentését. Németh Zoltán Marcsek János bácsi, aki még beszéli a tirpák nyelvet.
