Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-10 / 187. szám

f#fi! asgusííüs W: KELET-MAGYAROftSEA« 8. »Ida! A pártkongresszus határozatainak szellemében TÖBB MINT MÁSFÉL ÉV telt el a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa óta. Még félidőben sem va­gyunk, az eredmények mégis számottevőek. Az élet minden területe igazolja a kongresz- szus határozatainak helyessé­gét. Korai lenne a gazdasági ép i tömünk a valamennyi ered­ményét összegezni, de tény, hogy mindenfelé új üzemek, létesítmények, objektumok épültek. Közülük az ország­ban már több száz kapcsoló­dott be újonnan a termelés­be, vagy közel áll a munka megkezdéséhez. Van, ahol most rakják az új üzemek, lakóházak, iskolák, óvodák alapjait, s ha itt-ott az ütem lassúbb, vagy esetleg elha­lasztottak valamilyen beruhá­zást, az ismert gazdasági gondok ellenére is az anyagi és szellemi gyarapodás, a fej­lődés a fő ismérve mindenna­pi életünknek. A gazdaságpolitikai kérdé­sek megítélésében erősödött az egységes szemlélet és cse­lekvés, javult a vezetés szín­vonala. A helyi és ágazati vezetők egyre nagyobb gondot fordítanak a gazdasági adott­ságok kihasználására. E cél­ból került napirendre az üzem- és munkaszervezés problematikája, aminek ered­ményei a gazdaságosabb'ter­melésben, a termelékenység növekedésében jelentkezhet­nek. A tervek teljesítése, a szükségletekkel összhangban álló termelés emelkedése ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az életszínvonal terve­zett növekedése 1972-ben is megvalósuljon. A KONGRESSZUS ÓTA számos olyan intézkedés is született, amely a közvéle­mény óhaját kifejezve gátat vetett az indokolatlanul ma­gas jövedelmeknek, spekulá­ciós törekvéseknek. Rendelet jelent meg a lakás- és üdülő­telek-tulajdon mértékének szabályozására, amely szerint egy családnak csak egy építé­si vagy üdülőtelke lehet. Mó­dosították a másodállások és mellékfoglalkozások eddigi rendjét, a munkaügyi minisz­ter elrendelte ezek progresz- szív adóztatását. Intézkedése­ket hoztak a magas jövedel­mű kisiparosok és kiskereske­dők, valamint önálló szellemi foglalkozásúak progresszívebb adóztatására, a túlzottan ma-i gas jövedelmek elvonására. Rendelet született az állami személygépkocsik számának jelentős csökkentéséről. A Vendeletek végrehajtása rész­ben már megtörtént, egyes in­tézkedések pedig folyamato­san valósulnak meg. A tavalyi esztendő és az idei év első fele gazdag volt az olyan intézkedések és tör­vények megalkotásában is, amelyek a fejlődés követel­ményeként vetődtek fel a párt X. kongresszusán. Ezek közül egyik legjelentősebb, hogy az országgyűlés módosí­totta az alkotmányt, figye­lembe véve a szocialista épí­tőmunka eredményeként több mint két évtized alatt bekö­vetkezett társadalmi és gaz­dasági változásokat, valamint a szocializmus teljes felépíté­sének követelményeit. Továb­bá elfogadásra került az egy­séges szövetkezeti és az ifjú­sági törvény. Egyik a szövet­kezeti mozgalom erősödését, továbbfejlesztését segíti, a másik az egész magyar ifjúság helyzetének javítását, jogai­nak fokozottabb érvényesü­lését. Ezen túl párt- és állami határozatokban rögzítettek olyan fontos társadalompoli­tikai kérdéseket, mint a nők helyzetének megkönnyítése, vagy külgazdasági tevékeny­ségünket illetően a KGST-or- szágokkal való kapcsolat to­vább erősítése. A Központi Bizottság — épp a közelmúlt­ban — átfogóan megvizsgálta közoktatásunk helyzetét és továbbfejlesztésének irányát. GAZDASÁGI FEJLŐDÉ­SÜNK TÉNYEI, és mindezek az intézkedések — csak a leg­lényegesebbeket érintve is — mutatják, hogy a X. kong­resszus elvei, határozatai a gyakorlati megvalósulás út­ján haladnak. A további fej­lődésnek fontos feltétele, hogy építsünk ezekre az ered­ményekre. Ehhez pedig az is szükséges, hogy a pártszer­vezetek a mindennapi felvi­lágosító munkában kellő fi­gyelmet fordítsanak ezekre az eredményekre. Utaljanak a végbement fejlődésre, a meg­tett intézkedésekre, a dolgo­zók érdekeit és igényeit ki­fejező lépésekre. E vonatkozásban csak he-\ lyeselni lehet ezt a munka- módszert, ha a pártszerveze­tek, a kommunisták a külön­böző intézkedések kapcsán szűkebb területük, munka­helyük, üzemük, kollektívájuk konkrét eredményeit is elem­zik és ennek alapján beszél­nek a kongresszus óta meg­tett útról. Egy ilyen összege­zés mindig értékes tanulsá­gokkal szolgál, megerősít iga­zunkban és újabb sikerekre buzdít. Németh Jenő, az MSZMP KB munkatársa A szótár és a valóság Szakemberek és falupolitikusok Törzsgárda alakul Demecserben NAPONTA INGÁZÓ VASMUNKÁSOK Egy-egy község, ha több munkaalkalmat biztosít a környező lakosságnak, lassan „ipari központtá” alakul. így van ez Demecserben is, ahol a keményítőgyár, a VAGÉP 1. számú üzeme és a ktsz vonzza fctégény. Székely, Nyírbogdány és a környező falvak lakosságát. A beuta­zás nem gond — jó a vasúti és a közúti közlekedés. Az ingázás alig egy órát vesz igénybe, így a naponta be­utazók már nem is számíta­nak ingázóknak. — Munkásállományunk 59. amelyből nem sok a deme- cseri, de ez nem is érdekes. Nálunk az ingázás nem probléma — mindenki ide­jében beér az üzembe és ha akar idejében haza is érkez­het — mondta Bárdos Dezső, a VAGÉP 1. számú üzemé­nek megbízott vezetője. Itt inkább a kevés szakmunkás jelent bizonyos hátrányt. Mindössze 22 szakképzett he­gesztőnk, lakatosunk van, a többiek segéd- és betanított munkások. — Ha sikerülne megfelelő szakmunkásgárdát kialakí­tanunk, ütőképes üzem vál­hatna belőlünk... Igényük nem teljesíthetet­len, elgondolásuk megalapo­zott. A környéken élő fiata­lokra építenének, akik meg­szokva és megszeretve a munkájukat, a leendő törzs­gárdát képviselnék. — Sok a betanított mun­kásunk, de őket csak a ha­gyományos szerkezetű színek gyártásánál tudjuk foglal­koztatni. Ha már egy bonyo­lultabb feladatot kapunk. ..megáll a tudományuk” — mivel érteni kell a műszaki leírásokhoz és olvasni a műszaki rajzokból. Ahol tudnak, segítenek magukon. Továbbképző tan­folyamokat indítanak he­gesztőknek, a röntgen alá való hegesztés pontosabb, jobb minőségű eljárását ta­nulják meg. A központtól is kapnak támogatást. Lehető­ségük van a beiskolázásra és így tartják a kapcsolatot az ipari iskolákkal is. A szak­képzés fontosságára hívják fel a brigádok figyelmét, hogy mindenki megértse — nem elég az, ha valaki,-ér­deklődik a hegesztés iránt, önszorgalomból meg is ta­nulja a gép kezelését, az el­méletet, a változatokat is ismerni kell. — A bonyolulttól mindig idegenkednek, félnek a mun­kások. Az ismeretlentől, az idegentől félnek. A szaktudás azonban elűzi a félelmet, az egyedi tervezésű szerkezete­ket minimális erőfeszítéssel, pontosan és minőségi munkát adva tudjuk elvégezni. Mű­szaki tanfolyamainknak is ez a célja. Érdekli az embe­reket és megadja azt a kevés, de fontos ismeretet, ami az alapokhoz, a „tájékozódás­hoz” szükséges. Az üzem egyetlen feladata a jó minőségi munka végzé­se. A terveket negyedéven­ként a központtól kapják, amit azután a vezető bont le havi teljesítésekre. A kohá­szati alapanyagok ' rendelé­sének intézése, a késztermék elszállítása és értékesítése ,ugyancsak a központ felada­ta. De az már nem mindegy, hogyan készítik el a színeket, az egyedi gyártást igénylő nehéz vasszerkezetet. Azt is az üzemnek kell megoldani, ha az alapanyag rendszerte­lenül érkezik. A munka nem állhat le, gyors átcsoportosí­tásokat kell előkészíteni, és végrehajtani. A demecseri üzemben még sok „ha”, „jó lenne” és felté­teles mód hangzik el beszéd közben, ötévesek még. Ez az az idő, amikor megalapoz­hatják a törzsgárdát, talán úgy. ahogy szeretnék, hiszen a körülmények, a feltételek mellettük állnak. Balogh Júlia Agronómus. Maga a szó régen benne él nyelvünkben A falusi lakosság körében azonban csak az utóbbi 15 évben vált igazán használa­tossá. A szócsalád — agro­nómia, agrotechnika, agroké­mia. agrobiológia, agrome- chanika — lényegében most kezd meghonosodni a falun élők tudatában. Az értelmező szótárban az agronómus címszó alatt a következő meghatározást ta­láljuk: „Agronómus: a mező- gazdaság területén, elsősor­ban a mezőgazdasági nagy­üzemekben működő. tudomá­nyosan képzett szakember’. írásunkban arra vállal­koztunk. hogy megnézzük, mennyivel többek ma már mezőgazdasági szakembere­ink a csak tudományos mun­kát előtérbe helyező értel­mező szótári meghatározás­nál. Vizsgálgattuk azt is, hogy a községben, a társada­lomban betöltött szerepük merre bővítené ezt az értel­mezést. „...akkor vagyunk jó fiúk“ Petneházán, az Uj Barázda Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet Munka érdemrend­del kitüntetett főagronómusa Koleszár István. Gödöllőn végezte az egyetemet. Ala­posan ismeri szakmáját. A szakmával való lépéstartásról így vall: „A szakkönyvekre és a szakfolyóiratokra sem a szövetkezet, sem én nem sajnáljuk a pénzt. Ám eze­ket nemcsak megvásároljuk, hanem igyekszünk el is ol­vasni. A szerzett tapasztala­tokat, különösen az újat igyekszünk fel is használni.” Amolyan kutató ember a szakmában is. Levelezik a Mosonmagyaróvári Mezőgaz­dasági Gépgyárral. Arra sze­retné rávenni a gvárat. hogy a szabolcsi dombvidék — a határszerkezet, a szűk dűlők, a jobb erőgép-kihasználás, a kisebb parcellák miatt — a 32 soros vetőgép mellett gyártsanak 16 soros vetőgépet is. A szabolcsi termelő- szövetkezeteknek nagy szük­ségük lenne erre a könnyeb­ben mozgatható és mozgó vetőgéptípusra. Sok esetben időt és pénzt takarítanának meg vele. De ott van az íróasztalán egy évekre előrelátó munka­erőjelző kimutatás is. Szinte faluja demográfiai térképe, ő már most azon töpreng, hogy mi lesz 1975-ben. ami­kor a tagságuknak mintegy fele nyugdíjba megy. A be­lépő fiatal munkaerő ugyan­ebben az időszakban ennek felét sem fogja meghaladni. És itt valahol az agronómus már kilép szakmája sajáios kereteiből, a közélet sok gon­dii embertípusa felé. Azt vallja, hogy az agronómusnak egy kicsit közgazdásznak is. kereskedőnek is, pedagógus- ' nak is, de még jogásznak is kell lennie. Különösen egy kis termelőszövetkezetben. És hozzátehetnénk még: fa­lupolitikusnak. Ezt bizonyítja az ő esete is. Mint tanácstag­nak választói érdekeit kell szolgálnia. Rajta kívül még két agro­nómus dolgozik a termelő­szövetkezetben. Ök is részt vállalnak a község gondjai­ból. Munkájuk elismeréséről kissé keseregve jegyzik meg: ..Munkánk értékelését a tag­ság, a község az eredmé­nyességen keresztül ítéli meg. Ha jó az eredmény, a termés, ha jól alakul a zárszámadás, akkor „jó fiúk vagyunk”. Ellenkező esetben az ered­ménytelenséget a tagság csakis a mi nyakunkba igyekszik varrni. Ez így igaz­ságtalan. Közösen a munká­ban. közösen a termelésben, hiszen hajnali négytől söté­tedésig együtt vagyunk a szövetkezet földjein.” Társadalmi megbízatások A nyírkarászi Alkotmá- Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezetben Séra István a íőagronómus. . Mátészalkán végzett középfokú mezőgaz­dasági technikumot. Tizenöt éve dolgozik a községben. Beszélgetésünk elején arra kértük, hogy sorolja fel tár­sadalmi megbízatásait. Teszi készséggel: járási pártbizott­sági tag, községi tanácstag, tagja a Hazafias Népfront községi bizottságának. a sportkör vezetőségének. Három gyerek apja. Szakmai to­vábbképzését szakkönyvek és szakfolyóiratok olvasásával bővíti. Bár azt is elmondja, hogy nehéz munka közben keilő méri ék ben lépést, tar­tani az egyre szélesedő szak- irodalommal. ö maga külö­nösen a dohánvszakirodal- mat követi, mivel egyik fő profiljuk éppen a dohányter­mesztés. Dohánymérnök to­vábbképző tanfolyamot is végzett. Mint tanácstag, tanyai körzetet kapott. Van is ten­nivalója bőven. A súlvmos- tanyaiak egy segélykérő te­lefont szeretnének. Másutt a jó ivóvízért sarkallják. Mint népfrontbizottsági tag agitál virágos községért, a „tiszta udvar, rendes ház” mozgalo­mért. Munkahelyén szót emel a nők jobb munkaköri lehetőségeiért. A tanyai is­kolában szeretné megszüntet­ni a nevelőhiányt. Közös erő­vel azon fáradoznak, hogv életre hívjalak egy felnőtt énekkart. Gondol a közéé»- könyvtár szakkönyvekkel történő ellátására. A járási hivatal segítségével növény­védő tanfolyamokat szerv-jze nek. Kollégáival együtt taná­csokat adnal:, főként g;> r- mölcítermesztésben és állat­tenyésztésben a község lakos­ságának. lYányítják a nö­vényvédelmi munkákat, a nö­vényvédő szerek szakszerű alkalmazását. Üt agronómus dolgozik a termelőszövetkezetben. isé- gven párttagok. A társadalmi munka különböző területein találjuk őket. Van köztük még egy tanácstag. egy ÁEÉSZ-vaze tőségi tag. egy KtSZ-vezetőségi tag. é lehetne sorolni a társadalmi megbízatásaikat. Szórakozásra — elmo Va­suk alapján — kevés idő jut, A névnapok azol: ahol néha- néha még’s össze iörtnek. Kamnánvidőben még erre sem jut idő. Tanácsok a lakosságnak Búzakalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, Öfehér- tó. Ebédidő van. Az agronó­mián Török László főker­tészt találjuk. Nyíregyházá­ról jár ki dolgozni. TIT-tng, de ezt nem tudja kihasznál­ni. mert sem a község, sen a termelőszövetkezet nea szervez előadásokat, ahol szakismereteit kamatoztat­hatná. Az Agrártudományi Eavesület által szervezett elő­adássorozat mellett a szak­könyvek és a szakfolyóiratok olvasásával képezi tovább magát. Hasznosnak tartja a szakmai bemutatókat és a környező termelőszövetkeze­tekben tett látogatásaikat. Hét szakember dolgozik a termelőszövetkezetben. Öten közülük . felsőfokú végzett­ségűek. Nagyobbik felük nemrég került a szövetkezet­be. igv a politikai, társadal­mi életből még keveset tud­nak vállalni. A lakosságot vlszn’nt pijndenkor . szíveim látják el szakmai tanácsaik­kal. Benkő János növényter­mesztő agronómus és gépcso- nortvezető vesz részt legak­tívabban a község polbikái és társadalmi életében. Tagja a községi tanács végrehajtó bizottságának. Ezenkívül se­gít a sport- és az MHS7- munkában is. Mint korábbi KISZ-litkár. tanácstagi mi­nőségében többször szót emel a fiatalok kulturáltabb szó­rakozási lehetőségeinek a megteremtéséért. A beszélgetésekből, a vég­zett társadalmi munkák so­rolásából az derül ki, hogy agronómusaink ma már egy­re aktívabban kapcsolódnak be munkahelyük. községük politikai, társadalmi életébe. Ezzel többek, mint az értel­mező szótári meghatározás. Sigér Imre A lányt, akiről az alábbi­akban szó lesz, nevezzük rö­viden Elzának. Főleg és el­sősorban azért, mert nem így hívják. Nos. abban a kis tiszaháti faluban, ahol Elza él, még az óvodások is ballagnak. Leg­utóbb, amikor Elza legkiseb­bik húga ballagott az óvodá­ból, például Elza édesapja gondoskodott róla, bogy a gyerek fel legyen öltöztetve, mint egy kis táncdalénekes- nő. Csak úgy repültek ruhá­járól a szalagok. Apró maxi­ban volt, ezüst cipőcskében. ezüstszállal átszőtt stólát vi­selt apró kis vállain, kar­ján kis prémecske és csukló- ' ján az egyik híres svájci cég karóraremeke. Aki ebből arra következ­tetne, hogy apu lángossütő, vagy divatos nőiruhaszabó, az téved. Apu egyszerű ter­melőszövetkezeti tag, sze­gény volt a gyermekkora, le­gyen meg minden legalább a lányainak, mondja. Éppen ezért a ballagás után a kis óvodás meghívta évfolyam- társait — így mondták — egy kis zsúrra (ezt is így mondták, nem uzsonnának). IA lagzi Még ennél is nagyobb port vert fel a faluban Elza leg­idősebb nővérének az eskü­vője. A lagzi méreteiről csak annyit, hogy hivatalosan péntek délutánra tűzték ki, mert ugyebár ma már sza­bad szombat is van és a jó lagzihoz idő kell. Csütörtökön reggel kezd­ték verni a sátrakat. A sátor- verőknek levágtak két disz­nót, egy borjút, csapra ütöt­tek 1—2 hordó sört, és elfo­gyott vagy 10 liter pálinka is. Ez volt a sátorverés. Délután a vőlegény feluta­zott Pestre. Valamikor a söriparnál dolgozott, a bará­tai még mindig ott vannak. Nem ment üres kézzel: ma­gával vitt egy pótkocsis te­herautót és több hektoliter sört hozott. Ne szomjazzon a lakodalmas nép. A jó kisüs­tiről helyben gondoskodtak, mert van a közelben kifőzde. Maga a lagzi természete­sen több uisznó levágását igényelte a szüieebb rokon­ság kebelén belül Tyúkok­ban és egyéb vízi szárnya­sokban valósággal „irtást” végeztek a rokoni asszonynép segítségével. Eizáék udvara majdnem teljesen kiürült az apró jószágoktól. Kiürült a kamra is a befőttektől és a savanyúságtól. A termelőszövetkezet el­nöke például nevetve meséli, hogy ő csak hétfőn merész­kedett elmenni, elvégre tag­ról van szó, sok boldogságot kelrelt kívánni a fiatal pár­nak. Akkor, hétfőn még sem minek sem voltak fogytán, javában állt a bál, húzta a cigány, teltek a pofin rak. Mintha csak éppen elkezd­ték volna. Sok lány van a családban — rrondta az elnök —, ha mind így ballag, esküszik, nohát az sokba fog kerülni. — Majd beosztom — húz­ta ki a derekát a házigazda — Elvégre az én lányaim! Elza a nővére lagziján szeretett bele Karcsiba. Ked­vei, szelid arcú fiú, a szom­széd falu traktorosa, többször kitúr tették, jól keresett a kombájnolásnál, huzat íe, de rém volt pazarló. Sokat ton ■ tőitek együtt. Két hét múlva előálltak, hogy dk össze akarnak... — Hallani sem akarok ró­la! — vágott közbe az apa és nem lehetett wie erről többet beszélni. Még anyu csak el-elmon- dogatta a szipogó Elzának, hogy mi az a traktoros. Ki az a traktoros? Majd ha el­végezte az egyetemet és or­vosnő lesz, akkor majd mind­járt „ahajt jön a királyfi a hó­fehér paripán”, azt kelt megvárni. Lttt erre nagy bőgés. Ad­digra Karcsi is királyfi lesz, hófehér paripája is lesz, de nem jön Elzáért .Az apa hajthatatlan ma« •fidt. Elzának idegenek ny:tct- ■ ák ki a szemét. Logikusán elmagyarázták neki. hegy csak bizonyos időnként tud a prpa annyi összeget gyűj­teni, hogy még nagyobb lag- zira teljen belőle, mint a legidősebb lányé volt. Fka otthon rákérdezett ,a dologra. Megértette, hogy valóban így van. A íöbb’t megtette a szerelem. Karcsi és Elza minap megszöktek Pestre. Nagykorúak. Elmen­tek az anyakönyvvezetőhöz és egvizerűen házasságot kötőt­űk Ezt a lagzit megspórolta apu. Mert, ugyebár, arról mái’ szó sem lehet, hogy utólag... A falu most azt lesi. meg­kapja-e a fiatal pár nász­ajándéknak a lagzi eddig • ssregyűlt fél árát. A:- sem volna kis pénz. Csak az a baj. hogy már a harmadik lány is szerelmes... tgcaztelyi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom