Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-31 / 205. szám

5. of«»! Jegyzetek: Tapasztalatcserék — helyben Senki sem próféta saját hazájában — ma- let, olyan jó gyakorlat, amit ebben a me- kacsul tartja magát napjainkban is e koz- gyében másutt ne tudnának, mondás szelleme. Mert mi mást tételezhet Hogy miért foglalkozunk most ezzel a fel az ember, ha olyasmit tapasztal, ami témával, azt más terület tanulságai is alá- sajnos ezt támasztja alá. Itt van mindjárt a húzzák. Panaszkodnak a megyében lévő nagykállói kulturális társulás esete. A na- mezőgazdasággal foglalkozó tudományos pókban hangzott el némi nosztalgiával az emberek is. Jönnek az ország — s Európa ottaniaktól, hogy sok mindent csináltak az----legkülönbözőbb részeiről, hogy ellessék a utóbbi években. Sok olyat, amire — s mél- szabolcsi alma-meggytermesztés, a burgo- tán — felfigyelt az ország. Vezércikk jelent nyatárolás legújabb módszereit. Csak eppen meg nagy lapokban, méltatták a társulás Szabolcsból nem — vagy alig — jönnek, szerepét szakmai folyóiratok, országos an- Hívnak előadókat a legkülönbözőbb egvele- kétot, tapasztalatcserét szerveztek, hogy mekről, kutatóintézetekből, csak a helyiek megismertessék a nagykállói sikereket más nem kapnak meghívást a megyébe. Élmen- megyében dolgozó népművelőkkel, s számos nek Keszthelyre, Dunántúlra, még külföld­más fórumon is kimondták, amit Kallóban re is módszerekért,. csak azokat nem veszik megcsináltak, az követésre méltó. igénybe, amelyek pedig itthon már jól be­Azt gondolhatnók, hogy ezek után már váltak. természetes, ha elmennek a tapasztalatokért Tr hasofló jelens®g az iparban is. , . ... ,, ,, . , Vannak jo példák megyei üzemekben val­maguktol is az illetékesek azokhoz, átültnek íalatoknál a munkaszervezés, üzemszerve­sikerült. S nem tévedünk: az ország legkü- zés javítására, az ügyvitel korszerűsítésére, lönbözőbb részeiből jártak ott az elmúlt év- ® a hasonló profilú társcégek illetékesei ben is, s jönnek idén is megtudni, hogyan si- mégis úgy gondolják, hogy itthon nincs ki­került az erőket úgy összpontosítani, hogy tói és mit tanulni, mennek máshová, képesek legyenek a község művelődésügyét^ Lám, vannak hazai próféták is. Mindin- magasabb szintre emelni. Jöttek Budapest- kább érdemes körülnézni, mert egyáltalában ről, Debrecenből, Hevestől Vasig. Csak egy nem szégyen tanulni ott sem, ahol az em- helyről nem mentek: Szabolcs-Szatmárból. bér él és dolgozik. Attól nem tűniktapasz­Nyilvápvalóan úgy gondolhatták, hogy talatlannak, ha saját megyéjében is körül- Nagykállóban nem születhet olyan okos öt- néz. - / A MEGYEI KÓRHÁZ HŐENERGIA- ÉS MELEGVÍZ-E LLATAsAT három öltonnát pakurafűtésű -kazán biztosítja. Ezekben a- napokban felváltva végzik a kazánok nyári kar­bantartási munkáit. (Elek Emil felvétele) Tisfeoha(e*cr vizsgálat, 1 400 felelősségre vonás fél év alatt Az építőipar változásai Erre következtethet a szemlélődő, aki a szabolcsi építőipar változásait valamennyire is figyelemmel kíséri. Jó úton haladunk,' mert elindultunk a helyes vállalati maga­tartás felé. Nem mondható, hogy minden rossz, ami eddig volt. De volt benne bizony sok olyan negatívum, amely hosszú távon semmiképp sem tartható, mert nem volt érdeke sem a megyének, sem a beruházónak, sem a kivi­telezőnek. Nem is olyan régen még az a szólás-mon­dás járta, hogy „Tiszteld kiviteleződet, mert úgysem kapsz másikat”. Ma már ez nem egészen így van. Módosulhatna ez a rtion- dás úgy is — s ez lenne a legoptimálisabb — hogy „Tiszteld kiviteleződet, mert az pontos, s kiváló minőségű munkát végez, mert az nem számláz többét annál, ami jár, ' s elvállalja a kevésbé jövedelmező, de egyes helyeken olyannyira fontos munkákat is...” Honnan ez a változás? A gyakorlatból. Gazdasági életünk válto­zásaihoz tartozik, hogy el kellett dönteni: vagy mindent elkezdünk és semmit sem fe­jezünk be határidőre, vagy kevesebb beru­házásba fogunk, de azt maradéktalanul el­végezzük. Az utóbbi mellett döntöttek az illetékes szervek, s bár megyénket — amely­nek még sokáig szüksége van az extenzív fejlesztésre is — néhány beruházás elmara­dása kellemetlenül érintette, azért a pozitív változásokat is észleljük. A változások jelei, hogy építőipari válla­lataink ma már keresik a megrendelőt. Ma már lehet velük tárgyalni a kezdésről, a be­fejezésről, az árakról is, s a beruházó nem kénytelen szerződés nélkül is belemenni az építés megkezdésébe, vagyis nem kötele zsákbamacskát játszani. Javul a kivitelez és a beruházó közötti kapcsolat, s a beruhá zási szakembereknek az építkezés minőségé vei kapcsolatos észrevételeire is legtöbbszo pozitív a válási. Lassan létrejön az építési piacon egy nemes verseny Szabolcsban is. Elérjük, hogy mint egykor a magáncégek versengtek megrendelőért, tettek ajánlatokat a jobb és pontosabb, s olcsóbb munkára, úgy az épí­tővállalatok is változtatnak korábbi — mo nopolhelyzétükből egyenesen következő — szemléletükön. A beruházások csökkentésével csökkennek az átadási határidők, az áthúzódó építkezé­sek. Akinek pénze van az építkezésre, az megválaszthatja kivitelezőjét is, s jó mun­kát kérhet tőle számon. (Az utóbbi időben megnövekedett szabolcsi építési, kapacitás mellett megjelent a borsodi építőipari vál­lalat is megyénkben.) Van már konkurren- cia, s az hogy van, a közösségnek válik hasznára. El lehet képzelni, amiről álmodni még az elmúlt év derekán sem lehetett volna, hogy egy-egy beruházást a kivitelezőknek kiírt versenytárgyalás előzzön meg. Az kapja a munkát, aki a legjobb feltételeket kínálja árban, minőségben, határidőben. Ez jó az építtetőnek, a felhasználóknak. De legalább annyira jó az építőknek. Hiszen hogy mind ezt elérje, alaposan meg kell szervezni ; vállalatát, korszerűbbé, olcsóbbá, alkalmas sá kell tennie egész tevékenységét. A cél végeredményben ez. Kopka János 25 EVE TÖRTÉNT: Választási győzelem a reakció felett fiz árellenőrzések tapasztalatai 1945 novemberében a Kis­gazdapárt abszolút többséget szerzett az országgyűlési vá­lasztásokon. Akkor még a konzervatív és reakciós sza­vazók ettől a párttól várták jobboldali törekvéseik meg­valósulását. De a Magyar Kommunista Párt. mint a Nemzeti Függetlenségi Front pártjaiból alakult koalíció legdinamikusabb tagja, meg­torpanás nélkül folytatta a munkásegység és a munkás­paraszt szövetség elvein ala­puló országépítő politikáját. 1945-től az 1947-es augusz­tus 31-i választásokig sikert, siker után ért el. Vtgezte történelmi feladatát, miköz­ben a reakció minden ár­nyalata szakadatlanul és alattomosan támadta. 1947. augusztus 31-én, az országgyűlési választáson annak kellett eldőlnie, poli­tikailag milyen fokon vált érettebbé az ország népe? Értékeli-e azokat a vitatha­tatlan politikai és gazdasá­gi eredményeket, amelyek a kommunista párt léte és munkája nélkül semmiképp nem jöhettek volna létre. A korabeli reakció elbizakodot­tan, 1945-ös „dicsőségének” fényében sütkérezve — a kommunisták nagyszabású vereségére számított, s ezt *z illúziót terjesztette. Elbi- »akodottságát mi sem jel­lemezte jobban, mint az, hogy ■ a nyílt színre léptette fel koalíción kívüli partjai}: Sulyok, Pfeiffer, Baranko- vics és Schlachta vezetésé­vel. A kommunisták reálisan felmérték az erőviszonyokat és bíztak sikerükben. Volt mire hivatkozniuk, hiszen nemcsak kezdeményezői vol­tak az újjáépítés nagy fel­adatainak, hanem többnyire legfőbb megvalósítói is. Ki­magaslott a korszakos tettek sokasága közül a vasutak helyreállítása, az élelmezési krízis leküzdése, a földosz­tás, a mezőgazdasági terme­lés újjászervezése, a bányái;: teljes értékű üzemeltetése, a tervszerű gazdálkodás meg­alapozása és konkrét lépések a munkanélküliség végső felszámolására. Hiába gán- csoskodott a hazai és a kül­földi reakció, a dolgozók tíz­ezrével léptek be a pártba. Egyedül 1947 augusztusában 100 000 új taggal gyarapodott a párt. 1947. augusztus 31-re 200 külföldi újságíró érkezett Magyarországra „story”-ra éhesen. ök is nagyszabású kommunistavereségre szá­mítottak. És az eredmény? Hatvanszázalékos többsé­get kapott a Nemzeti Füg­getlenségi Front, azaz a de­mokratikus toaheió. A mun­káspártok megszerezték a; abszolút többséget . Nagy- Budapesten és előretörtek a/ egész országban. Mintegy 5 millió szavazó jelent meg az urnáknál, a választásra jo­gosultak több, mint 90 szá­zaléka. Tény az, hogy a kommunisták pártja lett az ország legerősebb pártja: 100 képviselővel vonult be a parlamentbe. . Ez igen nagy siker volt, hiszen a forradal­mi erők a választók akaratá­ból a reakció fölé kereked­tek. Valamivel könnyebbé vált a változatlanul nehéz országépítés. A Magyar Kommunista Pártot a fényes és vitatha­tatlan győzelem nem vakí­totta el. Mint a nemzeti, de­mokratikus összefogás leg­szervezettebb, belsőleg is legegységesebb pártja — ki­tartott koalíciós politikája mellett. Erősítette a mun­kásegységet és a munkás- paraszt szövetséget. Sikere­sen lelkesítette munkára a magyar értelmiség legjobbja­it és új erőket sorakoztatott fel az újjáépítés befejezésé­re, új feladatok megvalósí­tására. így aztán 1948-ban egyesülhetett a két munkás­párt, és nagy lépések követ­keztek a munkáshatalom' teljes megvalósitásáért. Fifths Mihály Az árhatóságok és a keres­kedelmi felügyelőségek az el­ső fél évben mintegy 16 000 árellenörzéssel tájékozódtak az ipar és a kereskedelem piaci magatartásáról, vizsgál­va árpolitikájukat, az ellá­tásban a lakosság iránti kö­telezettségeik teljesítését. Be­hatóan elemezték a termelői és a fogyasztói árak alakulá­sát, azok összefüggéseit, egyes áremelkedések okait. A lakosságot közvetlenül érintő fogyasziásicikk-keres- kedelemben az első negyed­évben lóként az 1971. évi ta­pasztalatokat elemezték, a második negyedben pedig már 219 konkrét árellenőr­zést és 4446 bolti ellenőrzést tartottak. Mint megállapítot­ták, az árszínvonal emelke­dését részben egyes alap­anyagai ak drágulásának to- vábbgyűrűződése és bizonyos importcikkek drágulása idéz­te elő. A tényleges áremelke­désnél azonban erőteljeseb­ben hat az árszínvonal növe­kedésére a korszerűbb, diva­tosabb termékek megjelenése. Ezeknek az árát ugyanis nemcsak a magasabb önkölt­ség, hanem a többnyire ezzel járó nagyobb vállalati nyere­ség is növeli. Ar és HM»#ség Különösen gyorsan cseré­lődnek az áruk a konfekció­szakmában: a női fehérnemű- gyár például egy év alatt — a korábbinál jelentősen ma­gasabb átlagárakkal — telje­sen kicserélte termékeit. An­nak ellenére, hogy az új mo­dell nem minden esetben korszerűbb, csupán divato­sabb a réginél, a vállalat szá­mára mégis nyereségesebb. Ilyen és hasonló okai vannak annak, hogy az árbevételhez viszonyított nyereség a kon­fekciószakmában 4,3 száza­lékkal magasabb az iparági át­lagnál. Az árhatóságok he­lyeslik a választék bővítését, az ellen azonban felléptek, hogy helyenként háttérbe szorult a kisebb nyereséggel járó termékek gyártása. A tapasztalatok alapján a belkereskedelmi miniszter el­ső helyettese előírta, hogy a jelentősebb termelői ár­emelkedésekről tájékoztas­sák a minisztériumot. Eddig 12 nagykereskedelmi vállalat­tól — főként a ruházati szakmából — érkezett ilyen jelzés. A Könnyűipari Mi­nisztérium az árhivatallal együttesen most vizsgálja, hogy a jelzett áremelkedések indokoltak-e,. vagy sem: Több vizsgálat foglalkozott az ár és a minőség összefüg­géseivel, a többi között az­zal, hogy a gyengébb minő­ségű árut értékének megfe­lelő áron adjálí-e. Több üzem, például a Bácska Bú­toripari Vállalat és a Szek­szárdi Faipari Vállalat ki­sebb engedményt adott gyen­gébben sikerült termékeiből, mint amennyit a tényleges minőség indokolt volna. A Debreceni Ruhagyárban az ellenőrök a2?t kifogásolták, hogy az olcsóbb cikkek ará­nya az idén jelentősen csök­kent, ami nagy rétegek érde­keit sérti. Az Alföldi Cipő­gyárban elégedetten állapítot­ták meg, hogy a vásárlók ér­dekeinek megfelelő arányok­ban gyártanak olcsóbb ter­mékeket. A konzervgyár példája A mezőgazdasági üzemek ipari produktumainak árairól áltálában kedvező tapasztala­tokat szereztek a vizsgálatok során, ■ viszont sok hi­bát tártak fel a mezőgazdasági üzemek épí­tőanyag-ipari, építésszerelési és kereskedelmi tevékenysé­gében. Szabálysértési eljárás indult például a Szabblcs megyei Kossuth Tsz ellen a maximált bruttó haszonkul­csok helytelen alkalmazása miatt. A megengedettnél na­gyobb számlát nyújtott be egyik rendelőjének a Tolna megyei Uj Barázda Tsz is, amelyet szintén felelősségre vonnak. Nagy körültekintés­sel tanulmányozták az árha­tóságok azt is, hogy a mező­gazdasági üzemek az elvárha­tó reális árakkal milyen mó­don igyekeznek segíteni a né­ha túlzottan magas piaci árak letörésében. Ezzel kap­csolatban nem mindenütt és nem mindent találtak rend­ben. A debreceni termelőszö­vetkezetek termeltetésre, fel­dolgozásra és értékesítésre alakult közös vállalkozása a más megyékben vásárolt zöld­séget és gyümölcsöt 20 száza­lékos, a magántermelőktől felvásárolt árut pedig ennél is nagyobb, 50—100 százalé­kos nyereséggel adta tovább. Egészségtelen helyzet alakul í ki egyes üdülőhelyen, példá­ul Harkányban is, ahol a termelőszövetkezeti, az ÁFÉSZ- és egyéb zöldségáru­sító helyeken a verseny, vagyis az árak elvár ható le­törése helyett az árakat egy­máséihoz igazítják, hogy a szezonban valamennyien ma­gasabb bevételhez jussanak. Kedvezőbb piaci és árhely­zet kialakulását segítette vi­szont elő Szabolcs-Szatmár megyében a Nyíregyházi Konzervgyár és az élelmi­szer kiskereskedelmi vállalat közötti szerződés, amelynek alapján a konzervgyár a ter­meltetési szerződésekkel le­kötött zöldség és gyümölcs mintegy 10 százalékát vi­szonylag olcsón, közvetlenül a lakosság rendelkezésére bo­csátja. A különféle szabálytalan­ságok, visszaélések miatt sok helyütt eljárás indult a vál­lalatok ellen. Az első fél év­ben kereken 1400 felelősség­re vonás történt. Árdrágítás miatt 30 esetben tettek bűn­vádi feljelentést a hatóságok, mintegy 700 esetben szabály­sértési, 230 esetben fegyelmi eljárást indítottak, 450 eset­ben pénzbírsággal sújtották a vállalatot. További több száz esetben figyelmeztették a vállalatok illetékeseit egyes szabálytalanságok megszün­tetésére. A vásárlók tájékoztatása Mint ismeretes, egy koráb­bi rendelkezés előírja, hogy a lakosság széles köre által vá­sárolt cikkek jelentős árvál­tozásáról a lakosságot infor­málni kel). A vállalatok e kötelezettségüknek eleget tesznek, mégis több panasz hangzott el a tájékoztatók hiányosságai, szűkszavúsága, s mindenekelőtt amiatt, hogy a vállalatok nem tájékoztat­ják a közvéleményt a régi termékeket felváltó, lényege­sen drágább új cikkek beve­zetéséről. Olyan esetekben is gyakran elmarad a tájékozta­tás, amikor változatlan áron ugyanabból a cikkből kisebb mennyiséget, kap a vásárló. Az első félévi tapasztala­tok összegezéseként az árha­tóságok a továbbiakban első­sorban arra ügyelnek, hogy a magasabb költségeket az indokolt mértéken túl ne há­rítsák át a fogyasztóra; a drágább termékek térhódí­tása a tényleges igények szintjét ne lépje túl, s ele­gendő keresett, olcsó termék álljon a lakosság rendelkezé­sére. Fokozottan őrködnek azon, hogy az árszabályozó rendelkezések mindenütt ér­vényesüljenek. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom