Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-30 / 204. szám

IST?. Sügai&us W. 9 <ma/l Egyenrangúság a gyakorlatban Megtalálják a számításukat Aki becsületes — maradjon — Felfelé gurul a szekér... — Lehetőségek Nyírvasváriban AZ ELMÚLT KÉT ÉVBEN «gyre szélesebb körben ér­vényesült az a törekvés, hogy a nők kettős hivatásából fa­kadó gondjaik megoldásával ott foglalkozzanak, ahol él­nek és dolgoznak, azok a szervek, személyek, akik eh­hez hatáskörrel, illetve esz­közökkel rendelkeznek. A Központi Bizottság 1970. február 18—19-i, a nők tár­sadalmi helyzetéről hozott határozata ebben a folya­matban válik valóra. S ebben alapvető szerepet ját­szottak a pártszervezetek, amelyek többsége elismerés­re méltóan munkálkodik azon, hogy a párttagok he­lyesen értelmezzék a nőpo­litikát, az egyenjogúság lé­nyegét. Ennek érdekében élénk véleménycsere, politi­kai munka bontakozott ki. Sokan kérdezhetik, miért kell ezzel ennyit foglalkozni, van jó határozat, azt kell végrehajtani. A határozat végrehajtása azonban éppen azon áll vagy bukik, hogy a kommunisták képesek-e a munkahelyen és otthon, sza­vakban és tettekben egyfor­mán érvényt szerezni a párt nőpolitikájának. Felfogásuk, magatartásuk nagy jelentő­séggel bír, hatással van kör­nyezetükre, különösen a fel­növekvő nemzedékre, amely ebben a kérdésben is kriti­kusan figyeli a szavak és cselekedetek azonosságát. A PARTSZERVEZETEK GONDOSKODTAK ARRÓL, hogy a különböző oktatási formák keretén belül is he­lyet kapjon ez a téma. Sok helyen sikerrel oldották meg a nők politikai ismereteinek gyarapítását, különös tekin­tettel azokra, akik valahol tisztségviselők. A pártépitő munkában is nagy figyelmet fordítottak a nők megnyeré­sére, s ez jelentős eredmé­nyeket hozott. Itt a jövőben elsősorban a fizikai munkás és paraszt nők felvételét il­letően van tennivaló. A politikai munka sikeré­hez jelentősen hozzájárult, hogy a pártszervezeteknek ebben számottevő segítséget nyújtottak a szakszervezett, bizottságok, a KlSZ-szerve- zetek, a népfrontbizottságok, a szövetkezetek nőbizottsá­gai. Közreműködésük hatá­sára kedvező változás figyel­hető meg a nők társadalom­ban elfoglalt helyének, sze­repének megítélésében, foko­zódik irántuk a bizalom, a nők közül is egyre többen akarnak jogaikkal élni. részt venni a helyi közélet­ben. Ma a legtöbb társadal­mi szervezet, szövetkezet ve­zetőségében ott találjuk a nőket. Aktívan részt vesznek a politika alakításában. a döntések meghozatalában, és szorgalmasan dolgoznak a határozatok végrehajtásán. Ha azonban valaki azt kér­dezné, hogy akkor most minden rendben van-e— ke­vés pártszervezet engedhet­né meg magának, hogy igennel válaszoljon. E téma kapcsán sokszor megfogalmazást nyer, hogy „mit akar a párt, amikor a nők maguk sem akarnak előbbre lépni”. Ez a felfo­gás a fejlődést éppúgy, mint a jelenlegi helyzetet egyoldalúan, a realitást mel­lőzve ítéli meg. Egyre több az olyan asszony és lány, akik egyenrangú tagjai a munkahelyi közösségnek és a családnak, és sokan fontos közéleti tevékenységet is végeznek. Ugyanakkor nem csekély azoknak a száma sem, akik gondolkodásukban és szokásaikban még őrzik a múltból hozott előítéleteket, ami hatással van tetteikre, visszatartja őket jogaik kellő megértésétől és gyakorlásá­tól. A SZEMLÉLET ÉS A VÉ­LEMÉNY VÁLTOZÁSA jól megfigyelhető és nyomon követhető a munkahelyeken. Gyakorlati tetteken mérhe­tő: azon, hogy mit tettek a nők munkájának könnyíté­se érdekében, milyen mér­tékben teremtették meg a feltételeket, hogy minél töb­ben váljanak egyenrangúvá a bérezésben éppúgy, mint a vezetésben. A pártszervezetek egész sora ismerte fel. hogy a gondok jelentős része hosz- szabb-rövidebb idő alatt he­lyileg megoldható. Egyaránt vonatkozik ez a nők rtiim- káját könnyítő rendeletek betartására, a munkahelyi körülmények jobbá tételére, a bérezési egyenlőtlenségek megszüntetésére. Ebből ki­indulva egyre többet' kezde­ményeznek, a gazdasági ve­zetőket is ösztönzik és báto­rítják intézkedések megho­zatalára és következetes vég­rehajtására. Sok kedvező lépés történt bérkérdésekben: több helyen a fizetések alsó határát fel­emelték, például 800 forint­ról 1000 forintra stb. Gondot jelent még, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bér elvé­nek gyakorlati megvalósítása vontatottan halad előre. Ke­vés munkahelyen vizsgálták meg, hogy az egyenlő felté­telek mellett egyenlő meny- nyiségű és minőségű mun­kát végzők díjazása milyen eltérést mutat a férfi és a nődolgozók között. Ahol ez megtörtént, ott elkészült a terv, és differenciált bérgaz­dálkodással fokozatosan fel­számolják az aránytalansá­gokat. Sajnálatos, hogy még mindig erősen él a köztudat­ban az a felfogás, hogy a férfinek többet kell keres­nie, mert ő a családfenntar­tó. A NŐK MUNKÁJÁNAK KÖNNYÍTÉSÉRE sok kisebb- nagyobb intézkedés történt és még sok várat magára. A dolgozó nők égető problé­mája, hogy kevés a gyer­mekintézmény, különösen az óvodák képtelenek befogad­ni minden jelentkezőt. Ép­pen ezért nagy fontosságú az a társadalmi összefogás, amely segíti az üzemi és ta­nácsi kezelésben lévő óvodák bővítését, újak létrehozását. Nagyon fontos, hogy minél több tsz is érezze magáénak e gondok megoldását. E lé­pések szorgalmazása a párt- szervezeteknek is feladata: az összefogás kezdeményezé­sében nagy szerepet játsz­hatnak. A pártszervezetek munka közben érzékelték, hogy a határozat végrehajtásában milyen jelentős szerepük van a vezetőknek. Örömmel ta­pasztaljuk. hogy egyre több az olyan vezető, aki a terve­zésnél és döntéseiben érvé­nyesíti a párt nőpolitikáját. Ugyanakkor még nem egye­di jelenség, hogy egyes ve­zetők szavakban ugyan el­fogadják a párt állásfoglalá­sát, de a tetteik ennek el­lenkezőjét bizonyítják. EZ A NÉHÁNY GONDO­LAT CSAK JELZI, hogy a pártszervezetek, a politikai munkások számára hosszabb időre feladatot ad a határo­zat végrehajtása, az ellent­mondások feloldása. Kádár elvtárs az MSZMP X. kon- resszusán ezt így fejezte ki: ,,A társadalmi igazságosság olyan nagy kérdéséről van szó, amelyet évezredek alatt nem tudtak megoldani. Ért­hető hát, ha a szocializmus­nak is kell erre egy kis idő. De javulni fog a helyzet, aminek vannak' már jelei is.” Orbán Józsefné az MSZMP KB munkatársa — Olyan ez a tsz, mint az a szekér, amelyik félúton áll a lejtőn. Nagy erőlködéssel tolnánk felfelé néhányan, mások meg visszafelé nyom­ják — mondják. Vagyonát, gazdálkodási ered­ményeit nézve valóban vala­hol a félúton áll a jó és a rossz gazdaság között a nyír­vasvári Vasvári Pál Terme­lőszövetkezet. Ahhoz, hogy kiválóak legyenek igencsak erőlködni kell, ahhoz vi­szont, hogy hátul kullogjanak elég lenne néhány gazdálko­dási baklövés, egy kis szerve­zetlenség, széthúzás. „Ki mondta V‘ — Mert sok van olyan, aki azt nézi, neki minél többje legyen, más meg nem érdek­li. — Aztán mennek a veze­tőkhöz sustorogni — a másik­ról. Összeügrasztani őket, azt tudják! Közben széthordaná­nak mindent, ami a kezük alá jut. őszinte vélemények — név nélkül. Nincs gazdájuk, a név nem számít, mondják. Hiszen az első kérdés: „Ki mond­ta?” — akkor is, ha valakit azért vesznek elő, mert dézs­málja a közös vagyont. így aztán a becsiiletesebbje — vagyis a nagy többség — in­kább hallgat. Nem kényeztette el a ter­mészet a nyírvasvári határt. A több, mint, 3000 holdas gaz­daság földjeinek értéke 4,85 aranykorona, ami messze alatta marad a megyei átlag­nak, de még a járásinak is. — Ebből az összes háztáji jó föld. A (közösben csak a triég rosszabb jüt — mondja az elnök, Nagy János. . Hogy ezt* mivel ellensú­lyozzák ? Rámentünk a gyümölcsös­re és az állattenyésztésre — így az elnök. Versenyben — Megfelelő növények vá­lasztásával változtatjuk a szerkezetet — teszi hozzá dr. Balogh József főagronómus. Hiszen itt is olyan közös gazdaságot kell létrehozni, amelyik felveszi a versenyt a szomszédokkal, az 5 kilo­méterre lévő Nyírbátor gom­bamódra szaporodó ipari üzemeivel, a kínálkozó mun­kaalkalmakkal. Mert most hiába van papíron 400 dolgo­zó tag, a közösben mindig lenne munka, csak legyen je­lentkező. A meglévő gazdálkodási szerkezet egy kissé a tagság összetételét tükrözi, s a régi szokásokat. Egyrészt azzal, hogy úgy, mint hajdan az egyéni gazdaságok, termel­nek jóformán mindent. Rá­adásul igen sok növénynél dívik a részes művelés, ami korántsem a legfejlettebb nagyüzemek jellemzője. Más­részt a ddlgozó tagság is fő­leg idősebb emberekből áll, akik jobban ragaszkodnak a régi hagyományokhoz. — A részes művelést a tagság maga mondja föl — vélekedik az elnök. A csökkenő irányzat meg­van. Inkább a háztáji kedvé­ért vállalják a részes műve­lést, azért, hogy a család­nak, a háztáji gazdaságnak jusson elég burgonya, kukori­ca, napraforgó. Jó és rossz Az idegen sokszor külső je­gyekből, látottakból ítél. Két­ségkívül jó hallani, hogy a rozs vetését augusztus köze­pén megkezdték, hogy kezdő­dik az almaszüret, a burgo­nya-betakarítás. Rossz látni viszont egy olyan tsz-irodát, ahol egy becsületes szék sincs, két falóca adja az ösz- szes bútorzatot az új parket­ten nyomát sem látni, hogy a közelmúltban sepregettek volna. A tsz-központ bejára­tánál pedig egy kopott hím­zésű fekete zászló lóg —■ ki tudja minek és rrfióta. Nemtörődömség ez. Esetleg betudható annak, hogy más, fontosabb dolgok miatt az ilyen apróságokkal nincs ki törődjön. Pedig a mostani vezetőket árgus szemekkel figyelik. Levitézlett emberek, akik a széthúzást szeretnék, s a gazdaságért aggódók, akik saját boldogulásukat is csak a vezetőkkel együtt remélik, s ezért az összefogás erejében bíznak. A főagronómus nyugodtan sorolhatja azokat a valóra váltott terveket, amelyek az utóbbi másfél évben hozták változást' a tsz-ben. Kialakí­tották a negatív szarvasmar­ha-állományt. jól sikerült, a takarmány bázis biztosítása. 20 holdas kertészeti telep ;k van, az idén 420 holdon már vegyszeres gyomirtást vé­geztek. Aki nem ismeri Nyírvasvá­rit, annak talán nem sokat mondanak a fenti eredmé­nyek. Esetleg lebecsüli őket, mert náluk több van, jobb van. Ez a tsz viszont — ahogy mondták — félúton van a lej­tőn. S ezek a fények a felfe­lé kapaszkodás bizonyíté­kai. Ilyen az is, hogy a ter­mőre forduló almás az idén várhatóan másfél miliiós be­vételt hoz, hogy a gépmű­helyt sikerült korszerűen fel­szerelni, hogy néhány nap múlva saját takarmánykeve­rője lesz a gazdaságnak. A tsz ötéves tervének megvaló­sult álmai ezek, s arra bíz­tatnak. hogy a tervezéskori 12 milliós termelés helyett 1975-ben produkálják a 26 milliót. Helyben segíteni — Aki becsületes, az jobh, ha elmegy innen — panasz­kodott az egyik fiatalember. Vele kell vitatkozniuk a többieknek. Mert jobban te­szi, ha maracj és szól. tesz a tsz-ért. Lesz még elég gond ezután is — ezt nem vitatja senki. Gépesíteni kell to­vább, a helyi adottságokhoz kell még jobban igazítani a növénytermesztést, meg kell teremteni az állattenyésztés magasabb minőségi szintre emelését és lehetne tovább sorolni egészen addig, hogy egységessé, igazi közös gaz­dasággá kell tenni a tsz-fc így aztán aki becsületes, szorgalmas, az talál itt mun­kát és megtalálhatja a szá­mítását. Lányi Heves Ferenc: Dinnye, kenyérrel Szikra Józsival együtt vé­geztem a mohón terjeszkedő nyírségi város gimnáziumá­ban. Ó most is ott él vidéken, s ha néha Pesten összeaka­dunk, örömmel töltünk egy­mással 1—2 órát. Most ott ültünk a kis étterem tera­szán, délidőben, s mindketten bécsi fiiét rendeltünk tök­főzelékkel. De az étel ki­választása Józsi barátom ré­széről nem ment minden szó nélkül. — Tökfőzelék, tökfőzelék — dünnyögte kedvetlenül. — Hiszen szó se róla, tök is meg főzelék is ez, de én már csak . tökkáposztának mondom a tökkáposztát... Mert" ha egyszer laskára gya­lulták a tököt, annak már csak a tökkáposzta a becsüle­tes magyar neve. Szikra Józsival nem jó vi­tatkozni, ha bizonyos elneve­zésekről van szó; nagyon ön­ző ember, makacsul ragasz­kodik a szűkebb hazája táj- nyelvéhez. Most is tovább fűz­te gondolatait. — Ilyenkor, gyümölcs­idényben nem is szívesen jö­vök Pestre — mondta. — Még szerencse, hogy a kösz­méte — és nem pöszméte! — szezonján már túlvagyunk, mert mindig a guta környé­kez, ha a köszmétét egresnek mondják előttem. Mintha nem tudnánk, hogy az egres * az apró szemű, még. teljesen éretlen szőlő, amit az ecetes ugorkába rak a háziasszony, a kapor mellé, hogy még sa­vanyúbb, meg zamatosabb legyen az ugorka... Igenis, ne szólj közbe, nem uborka, ha­nem ugorka. — Ebben egyetértünk — szóltam —, szerintem is más a köszméte és más az egres. Aztán meg én is ugorkát szoktam kérni a hús mellé, nem pedig uborkát.' Józsi elégedetten bólintott: — Látom, még nem fajzot­tái el egészen ebben a nagy városban. Remélhetőleg a fa­epret se nevezed még sze­dernek, hiszen a szeder bok­ron terem és igen messze esik az epertől. Tudhatod, ná­lunk odahaza mindig kevés szeder termett, azt inkább a hegyaljáról hozták befőzés­re, de annál több volt az eper. Emlékszel, hányszor másztunk fel az eperfára, hs éhesek voltunk, egy karéj ke­nyérrel a fogunk közt; aztán fekete eperrel bedörzsöltük a kenyeret, attól liláspiros színt kapott, meg némi kis zama­tot is, és jóízűen meguzson­náztunk? A pincér letette asztalunk­ra a bécsi fiiét tökfőzelékkel, vagy. ha úgy tetszik: tökká­posztával. De Józsi még nem nyúlt a párolgó ételhez, egyre mélyebben beevezett a régi emlékek édes vizébe. — Te — mondta szinte fel­zaklatva —, egyszer a nyár elején csak úgy időtöltésből kisétáltam a sóstói erdő alá, a kótaji országúira. Ott, az erdei temető közelében, egy fiatal, alacsony eperfáról szó­rakozottan letéptem egy szem fehér epret, és gépiesen, talán valami régről megmaradt mozdulattal a számba vettem. Mert epret már nem szoktam enni, csak földiepret. Hát ab­ban a pillanatban, ahogy a félig érett eper íze végigfolyt az ínyemen, abban a minu- tomban belémütött a gyer­mekkorom!... Annak az egy szem epernek az íze, szaga egy századmásodpercre fel­idézte és visszaadta az egész ifjúságot... Nem tudom ezt neked pontosan megmagya,- rázni, de esküszöm, hogy így volt. Nem kellett bővebben . ma1- gyarázkodnia, megértettem és elhittem, amit az egykori is­kolatárs mondott. De Szikra Józsi nem afféle ábrándozó széplélek. már megint próza­ibb dolgokról kezdett beszél ni. — Azt sem értem — mondta -r, hogy a pesti ven­déglőkben télen a húshoz sze­leteli céklát adnak savanyú' súgnak. A céklát én is szere­tem, de nem szeletelve. Meg kell azt reszelni, és ugyancsak reszelt tormával kell elké­szíteni. A te édesanyád nem így csinálta? — De igen — feleltem —, ebben is tökéletesen iga­zat adok neked. — Aztán meg itt van ez a dolog a dinnyével. A sárgá­ban az ananászdinnyét nála­tok jobban keresik, mint á turkesztánt, vagy a togót. Mi­csoda mánia ez? Hát van jobb egy cserhéjú, leveses zöldbélűnél? Vagy egy kő­sárgánál? Hiába, a pesti em­ber teljesen analfabéta, ha dinnyéről van szó. A görög­dinnyében is a vékony héjút keresi, mert az kiadósabb. Meg a kisebbet, mert azt egészben is elviheti, akinek csak kevesebb kell. Pedig a magyar fajta zölddinnyében csak a vastag héjú és a nagy­ja a jó. Az apróbb ízetlen, a vékony héjú pedig megtörő­dik a szállításnál, rozsdavö­rös lesz a színe, és kellemet­len, túlérett ízű. Különösen a magjánál élvezhetetlen, akárcsak a késő nyári, már szakadt dinnye. Az ilyennek legfeljebb csak a szívét lehet kienni, de nekem az se káé ne. Persze az se jó, ha túl­ságosan kemény húsú, eres a dinnye. Viszont nem okvet­lenül fontos, hogy vérpiros legyen a, színe. Sőt! Sokszor egy rózsaszín húsú ízesebb, egészségesebb. Nem vagyok soviniszta, de nem szeretem, amikor mindig csak a hevesi dinnyét dicsé­rik. Általában nem rajongok a túlkulturált fajdinnyéért. Emlékszem, micsoda remek parasztdinnyéket hoztak be Nyíregyházára, a Zöldség térre, meg a Búza térre Uj- fehértó környékéről?... Azt a dinnyét nyugodtan be­le lehetett huppanla- ni a nyitott kútba, nem re­pedt meg és nem kapott nyo- módást a héja; pár óra múl­va pompásan lehűlt, és fel lehetett vágni... De azt is tudom, hogy sokan megijed­nek, ha a görögdinnye sárga bélű. Először is édesmindegy, hogy sárga, vagy piros a hú­sa, de meg aztán miféle em­ber az, aki már lékelés előtt nem tudja, hogy az a diny- nye sárga bélű lesz?... De idegenkednek a barátmagvú- tól is, holott az érett dinnye megjának nem muszáj feke­tének lennie... A csíkos héjú. hosszúkás kaszadinnyéért biztosan nem rajonganak a formája miatt, pedig abban ritkán csalódik az ember,.. A hideg ráz valósággal, vala­hányszor azt hallom, hogy ikrás húsú dinnyét akarnak... Csak a heringben keresem az ikrásat dinnyében én a Kásásat faadsetegfa: A-sáÜfe­töknél, akarom mondani a bécsitöknél, ugyanezt parázs­nak mondom, mert a jó toki se nem kásás, se nem ikrás, hanem csak parázs, vagyis omlós, porhanyós, ellentétben a nyálkás, esuparost sült tök­kel... Én ekkor már javában et­tem a fiiét is, a tokká posztót is, de Józsi, akiben úgy lát­szik a pomológus a nyelvész­szel keveredett, még csak most akart az ételnek neki­látni. Ebben a pillanatban azonban megállt a kés a ke­zében és megütközve felki­áltott: — Odanézz! Hogy’ eszi a dinnyét az a szerencsétlen! A jelzett irányban egy fér­fivendéget láttam, aki szép adag görögdinnyét fogyasz­tott, láthatóan jó étvággyal. — Mit akarsz tőle — mond­tam —. hiszen teljesen kor­rektül eszik, késsel és villá­val. Hogy baljában van a kés és jobb kezében a villa? Biz­tosan sete., — Nem arról van szó! — dühöngött Józsi. — Kenyér nélkül eszi!... Valóban, a szomszédunk csak úgy minden nélkül fa­latozta a dinnyét. Egyszeri­ben megértettem a barátom izgalmát, habár ehhez a lát­ványhoz én már régen hozzá­szoktam. Nyírségi ember sze­mében valósággal véteknek számít, a görögdinnyét ke­nyér nélkül enni. Ha 100 éve élnék már Pesten, én altkor se tudnék Syesmére ve*»--.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom