Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-29 / 203. szám

~WK: 3Sfüä*f5s W. Wít'jfT'- ivf^koY AfttWSÄX® *. Legendák és jövedelmek MEGKEZDTÉK az Árok utcai 216 személyes középiskolai diákotthon műszaki átadá­sát. A 20 millió forintért épülő létesítmény elkészülés! határideje október vége. Az építők, tekintettel aj új tanévre, vállalták, hogy a kollégiumi részt már szeptember hónapban át­adják rendeltetésének. A műszaki átadás megkezdése azt jelenti, hogv a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói felajánlásukat teljesítik. (Hammel József'felvétele) * Termel a nyíregyházi tejporgyár Nyolc hónap alatt épült — Et*y rendkívüli beruházás története VOLT A TERMELŐSZÖ­VETKEZETI MOZGALOM­NAK olyan időszaka, amikor a termelőszövetkezetek több­sége igen keveset tudott for­dítani a személyes jövede­lemre. Bizonytalan volt ak­koriban, hogy az év végén mennyi jut a tagoknak. Meg­történt az is, hogy a zár­számadó közgyűlésen a veze­tőség kénytelen volt közölni: a tagok tartoznak a szövetke­zetnek, pedig év közben alig kaptak valamicske előleget a közösben végzett munká­jukért. Természetesen az elnökök és más beosztású vezetők is nehéz anyagi helyzetben vol­tak abban az időben. Renge­teget dolgoztak, gazdasági munkájuk mellett társadal­mi. politikai feladatokat is elláttak, mint ma is, de sok­kal rosszabb körülmények között. Ez főként az érdekel­tek számára volt akkoriban téma, a közvélemény számá­ra kevésbé. A népgazdaság más területein dolgozó em­berek nem igen hasonlították össze saját keresetüket a ter­melőszövetkezet elnökével. S ki tud akár egyetlen olyan esetről, amikor más foglalko­zású ember javasolta vala­milyen fórumon, hogy szün­tessék meg a szembetűnő aránytalanságot a termelő­szövetkezeti tagok, vezetők és a jobban fizetettek kere­sete között? A hatvanas évek közepe óta élénk érdeklődés kíséri a termelőszövetkezeti vezetők jövedelmének alakulását. Pontosan azóta, hogy pár­tunk politikájának egyik ki­emelkedően nagy eredmé­nyeként biztonságossá vált a megélhetés az erős és a kö­zepes termelőszövetkezetek­ben. Rendszeresen, havonta fizetnek előleget a teljesít­mények alapján, s ha ered­ményes a gazdálkodás, akkor az év végén megkapják a ta­gok a már felvett előleg és a részesedés közti különbséget, sőt, nyereségrészesedéshez, prémiumhoz is juthatnak, ha jól dolgoztak. Peráze, az irá­nyító beosztásúak, köztük az elnök is. NE VONAKODJUNK A MEGÁLLAPÍTÁSTÓL: tör­ténelmi érdeme pártunknak, társadalmunknak, hogy a tér­„Meredek Jóska hazajön” — futott végig a megdöb­bentő hír a falun. Nagy és jelentőségteljes esemény volt ez. Már sok fiatal otthagyta hűtlenül szülőfaluját a ro­mantikus fekvésű, dirnbes- dombos Puszpángbükköst, de még egyetlen egy sem tért vissza soha bűnbánó alázat­tal. —. Szívesen fogadjuk — jelentette ki a hír vétele után Fránya Zsigmond, a helybeli „Húzdmeg-ereszd- meg” Tsz elnöke. — Nálunk mindig megvan a Jóska gye­rek helye. Ilyen fiatalok kel­lenek ide, akik már rájöt­tek. hogy a város nem min­den, akik kiállták már a tűzkeresztséget és büszke daccal sikerült ellenálniok a hamisan csillogó hívságos csábításoknak. Egyébként nem is csodálkozom azon, hogy Jóska hazajön, hiszen mi valóban igyekszünk olyan, körülményeket teremteni a községben, hogy minden fiatal ki tudja elégíteni a maga kulturális igényeit Ezért nyitottunk új zenés 'eszpresszót is, mert a régi. szövetkezeti kisvendéglő, ahol Sunyi Kósza Kálmán nyenyerésZi a magyar nótá­kat. már nem felel meg a modern korszellemnek — folytatta aztán még feltar­tóztathatatlan szóáradattal melőszövetkezeti tagok jöve­delme országos átlagban most már eléri a munkások és az alkalmazottak jövedel­mi átlagát. Ami az életszín­vonalai illeti, abban még vannak különbségek, hátrá­nyosabb a termelőszövetke­zetekben dolgozók helyzete, mert csak fokozatosan való­sulhat meg a város és a falu, az iparban és a mezőgazda­ságban dolgozók életviszo­nyainak már régen célul tű­zött közelítése. Mi az oka annak, hogy az utóbbi években mégis elég gyakran lehetett hallani olyan véleményt, amely sze­rint túlságosan nagy a ter­melőszövetkezeti tagok jöve­delme, a vezetőkéről pedig szinte legendák születtek? A kérdés első részére az a vá­lasz, hogy azért, mert a ré­gebbihez képest valóban gyorsabban nőtt a tsz-tagok jövedelme, mint másoké. Ez különben kézenfekvő dolog, hiszen másképpen nem lehe­tett volna kárpótolni az el­maradást. A vezetők jövedel­mére is vonatkozik ez, de az­zal kapcsolatban kialakult téves megítélésben más té­nyező is hatott. Az tudniillik, hogy csaknem minden me­gyében akadtak kivételek, olyan szövetkezeti vezetők, akik valóban indokolatlanul nagy jövedelemre tettek szert. Leggyorsabban ezek­nek a híre terjedt el, az ilyenkor szokásos túlzásokkal és általánosításokkal. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa 1968-ban adott ki első ízben irányel­veket a tsz-vezetők díjazásá­ra. Alapos vizsgálatok álla­pították meg, hogy a szövet­kezetek nagy* többsége helye­sen alkalmazta az irányelve­ket. Tavaly 2400 tsz 'közül 43-ban léplék túl az irányel­vekben rögzített felső határt. Kétségtelen, hogy bár az egészhez képest ez nem nagy­szám, mégis sokat ártottak a termelőszövetkezeti mozga­lomnak. Alkalmat adtak a már említett általánosításra. JÖL TETTE A TERMELŐ­SZÖVETKEZETEK ORSZÁ­GOS TANÁCSA, hogy a kö­zelmúltban ismét állásfogla­lást, irányelveket tett közzé és meghatározta a termelő­szövetkezeti vezetők jövedel­Fránya Zsigmond. Jóska ha­zatértével igazolva látta a falu érdekében kifejtett szí­vós és lankadatlan munkás­ságát. A zenés eszpresszó, melyet költséget és ízlést nem ' kí­mélve üzemeltettek a főut­cán, (a szövetkezti kisven­déglő rovására), valóban beváltotta a hozzá fűzött re­ményeket, s miután maga­san túlteljesítette bevételi tervét, szükségessé vált, hogy az új vendéglátóipari objek­tum tőszomszédságában mo­dern, minden igényt kielégí­tő, pesti nívójú, nyolcágyas alkoholdetoxitáló állomást rendezzenek be. így hát Puszpángbükkös világvárosi légkört idéző létesítmények­kel várta a tékozló fiút, a hazatérő Meredek Jóskát. Sőt, a megérkezését megelő­ző napokban, még egy új, szintén városi színeket idéző táblát is kifüggesztettek az eszpresszó fényes kirakatába, melyen tudatták minden de­rék puszpángbükkösivel, hogy: „Elsejétől minden este Jósé és népszerű fővárosi beategyüttese szórakoztatja a kedves vendégeket!” Jóskát, a tékozló fiút te­hát méltóképpen várták. Vártáka hogy a déli busszal érkezik, de kisebb küldött­ség leste az esti vicinálisnál is. Jóska azonban a saját Fiatján érkezett. Vállát ver­mének felső határát. Nem egységesen, hanem mérlegel­ve, hogy mekkora a gazda­ság, mennyit termel, s mi­lyenek a működés minősíté­sére alkalmas egyéb ténye­zők. Kellett az állásfoglalás azért is, hogy ennek alkal­mazása kizárjon minden le­hetőséget a társadalmi fe­szültségek előidézésére és a szövetkezeti demokrácia meg­sértésére. Időszerű volt az irányelvek kiadása annak ér­dekében is, hogy a termelő­szövetkezeti vezetők díjazása összhangban legyen azokéval, akik rokonterüjeten dolgoz­nak, s ebből a szempontból igazodási alapul szolgálhat­nak. A TOT irányelvei szerint négy kategóriába sorohatók a tsz-ek. Az elsőben az elnök alapmunkadíja 4000—6300 fo­rint lehet, a negyedikben pe­dig 2700—4300 forint. Ehhez arányosítva szerepelnek az irányelvekben a többi vezető beosztású tagra vonatkozó díjtételek is. Az alapmunka­díjhoz legfeljebb 25 százalé­kos kiegészítő munkadíj (nyereségrészesedés, pré­mium) járulhat akkor, ha ennek a feltételei megvan­nak. Ha a tagoknak nincs kiegészítő részesedésük, ak­kor a vezetőknek sem lehet. AKI AZ IRÁNYELVEK­BEN FOGLALT MÉRTÉKET túl akarja lépni, azt jogosan marasztalják el és. megér­demli, hogy a közösség hatá­rozottan fellépjen káros ma­gatartása ellen. A termelő­szövetkezeti tagságnak meg­van a lehetősége arra, hogy betartassa a vezetőire vonat­kozó irányelveket is. Sérthe­tetlen joga például, hogy a vezetők díjazására kidolgo­zott és a tsz-ben alkalmazott módszerek nyilvánosságát megkövetelje. Mégpedig úgy, hogy ne különféle, számára nem érthető, nem elég vilá­gos utalásokat közöljenek vele, s ne előtte’ ismeretlen paragrafusokra, rendelkezé­sekre hivatkozzanak, hanem pontosan, összegszerűen és ellenőrizhetően meghatáro­zott díjazási . feltételekről, módszerekről tájékoztassák a szövetkezet tagságát. Gatyás Pál desö loboncos sörénnyel ál­lított be, diszmagyarbar, hatalmas sujtásokkal a dol­mányán, orrán drótkereíe fekete pápaszemmel, úgy hogy a templom körül őgyelgő öregasszonyok majd­nem adakozni akartak a 'számára. Az anyja elájult, amikor meglátta, apján pedig újból kitört a háborúban szerzett sokkja, mely mindig akkor jelentkezett, ha valgmi erős megrázkódtatás érte. Un- frankó Jenő az eszpresszó üzletvezetője viszont leír­hatatlan lelkesedéssel üd­vözölte a neves gitárost, a serdülő lányok bálványát, Puszpángbükkös szülöttjét, akit érkezése után közvet­len az egész falu úgy meg­bámult, mint valami ide­genforgalmi érdekességet. Csak éppen az eszpresszóba nem ment el senki meghall­gatni. A falubeliek inkább a szövetkezeti kisvendéglőt kezdték megint látogatni, ahol Sunyi Kósza Kálmán és népi zenekarara húzta a talpalávalót. Az eszpresszó pedig minden este üresen kongott, még a kutyák is visszonyva • elkerülték az egykor oly népszerű vendég­látóipari létesítmény hangos és lármás környékét. Mint az elmondottakból azt hiszem világosan kide­rül: úgy látszik, nem csak próféta, de még gitáros sem lehet valaki .a saját hazájá­ban. Hát nem méltánytalan­ság? ! Ágii Tihamér A szabolcsi tejipari vállalat igazgatója nemrég tért visz- szá dániai tanulmányútjá- ról. Szobájának falán lóg egy képes tabló, a dán Romb- jerg testvérgyár plakátja, raj­ta harminckétféle tejipari termék, a jégrúdtól — Kop­penhágában rendkívül nép­szerű fagylalt — a túrós, íze­sített gyermekcsemegékig. A szabolcsi tejüzem ilyen­fajta készítményeket kíván gyártani a következő évek­ben. Dr. Szendrei István el­mondta, hogy négyfajta tej- por-„családot” akarnak be­venni a gyártmány fejlesztési tervbe. Az egyik a természe­tes tejporok „családja” lesz, egy zacskót belemártunk egy pohár langyos vízbe és már kész is a pohár tej. A másik az „ízesített” tejporok csa­ládja lesz. Kakaós, kávés tejek, tejszínek különféle változa­tokban gusztus szerint. A harmadik csoport az úgyne­vezett presszóporoké. Fekete­kávé, neszkafé, tejszínnel íze­sítve — mert a tejszínt is tudják majd itt szárazon elő­állítani. Végül a különféle betegek számára külön készí­tett diétás tejporok családja... Mindehhez természetesen kell egy tejporgyár: Alkotmány ünnepére elkészült. Nyolc hó­nap alatt. Lehet ki fene hónappal hamarabb? Az Állami Fejlesztési Bank vezető szakembereit, Bern­hardt Gyulát és Pozsgaí Lászlót, valamint munkatár­saikat, a 184 milliós beruhá­zás finanszírozóit egy vidám, szőke fiatalember fogadta az Orosi úti új üzem bejáratánáL Dörnyei József a Szovjetunió­ban szerezte képesítését. Ö lesz az új üzem vezetője. Az első kapavágástól itt kellett lennie. Nem sokáig. Szinte le­hetetlen: egy nagy beruhá­zásnak többször is megválto­zott az átadási határideje, de mindig úgy, hogy előbbre és még előbbre hozták. Marton Andrással, a vállalat főmér­nökével kikerestük az irat­tárból az engedélyokmányt. Dr. Kazareczky Kálmán, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter helyettese ír­ta alá 1971. július 1-én. Egy olyan korszerű tejüzem lét­rehozásáról van szó ebben az okiratban, amely részben na­pi 100 ezer liter tejből készít tejport, és üzemelnie kell 1973 második negyedévében. Ezenkívül egy várost ellátó tejüzemről, amelynek a napi tejfelhasználása 50 ezer liter. Üzembe lép az alapító ok­mány szerint 1974 közepén. Mindkét üzem 9 hónappal korábban készül el. És any- nyiért, amennyire tervezték. Az Állami Fejlesztési Bank szakemberei — azelőtt is nagy beruházások pénzügyi szakértői — elmondják, hogy. 10 éve nem fordult elő a gya­korlatukban ilyen szép példa. Hogy a határidőkat — és a pénzügyi fegyelmet is! — megtartotta volna egy ilyen nagy beruházás gazdája. Megtartották az ígéretet Mi ennek a titka. Hogyan lehet — minden ellenkező, híreszteléssel szemben — ha­táridőket és pénzügyi muta­tókat megtartani? Erre vol­tunk kíváncsiak az ünnepé­lyes kulcsátadáskor, ami 9 hónappal korábban történt meg a tervezettnél. Ebbe a beszélgetésbe már Tóth Kál­mánt, az egykori szabolcsi „árvízbiztost”, a Kelet-ma­gyarországi Közmű- és Mély­építő Vállalat igazgatóját is bevontuk, aki szintén ott volt a kis ünnepségen. Azt mondja, hogy jó part­nerséggel. Soha nem ültek úgy le a tejipar vezetőivel — mondja —, hogy némi vita után meg ne egyeztek volna valamiben. És — teszi hozzá — amiben megállapodtak, azt mindkét fél megtartotta min­dig. Ez az, ami nem tipiktjs beruházásainknál. . Egyébként szaknyelven a KEMÉV csak generálkivite­lező. a tejipari vállalat nem iktatott közbe másik céget az építéshez. Saját szervezésében végezte. Talán ez volt a leg­fontosabb. Hiszen úgy kezdtek munkához tavaly nyár végén, hogy még a tervek sem vol­tak készen. A legfontosabb berendezé­seket a dán ANHYDRO cég­től vásárolták 54 millió fo­rintért. Végignéztük ezeket az egyszerű, remek berende­zéseket. Van egy ötvenköb- méteres nagy tartály. Ennék a tetején egypercenként ezer­kétszáz íordulatú tárcsa spricceli szét a 48 százalékra besűrített tejet. Alulról me­leg levegőt fújnak a hulló tejcseppek felé. Mire leér a kétemeletes- magasságú tar­tály fenekére, már tejpor. Ezenkívül még sok mindent kell vele csinálni, amíg köny- nyen vízben oldható anyaggá változik. De fejlődő állatte- nyésztésünknek ez az üzem egyik fontos tárolója lesz. Általában mindennap ugyan­annyi tejet iszunk. De a te­henek nem ugyanannyit ad­nak nyáron, mint télen. A kettő közötti * külöbséget egyenlíti ki a tejporgyár. Nincs többé alulrendelés, romlástól való félelem, tej nélküli reggeli. Mindenki ki­lószámra vehet tejport, hó­napokig eláll és ha szüksége van rá, beleteszi a meleg víz­be: azonnal kész a tej. Hétfőn megindították a gáz,, a villany, a gőz és az egyéb energiát fejlesztő ké­szülékeket. Két hétig keM működnie a berendezéseknek, mielőtt aláírják az okmányt, hogy meggyőződjenek, úgy működik-e, ahogyan a szer­ződésben le volt írva. Az Or őri utat választották A nyíregyházi tejporgyár történetére még soká fognak emlékezni mindazok, akik­nek a gyors és jó iparosítás a munkájuk. Nyolc hónap alatt egy új üzem. Az építőanya­gok drágulásának kivédése a fölösleges tervek eldobásá­val, régi gépek felújításával. Szerda óta a vállalat min­den dolgozója gereblyével, ásóval, virágmagokkal, fű­maggal megrakodva minden szabad idejét az új Orosi úti üzem kertjében töltötte. Pén­teken már befüvesítették a vi­rágágyakat. Szombaton rend­be hozták az ösvényeket. Mi­re a hétfői próbaüzem elin­dítására sor került, az új tej- porgyár külön bekerített te­rülete már úgy nézett ki, mint egy új gazda kiskertje, nagyon gondosan legereb­lyézve és mire októberben a végleges felavatásra sor ke­rül, színes virágok kertjébe érkezhetnek meg a meghí­vott vendégek. Ez csak egy tipikus törté­net a sok közül. A bankem­berekkel azt kérdeztük dr. Szendrei István igazgatótól, hogy miért ilyen messzire, a város másik végére tették a gyár helyét, ahol ráadásul még igen költséges terep- rendezést is végezni kellett, mielőtt az alapokat lerakták. Az igazgató válasza talán a legjellemzőbb az egész léte­sítmény körültekintő’ meg­szervezésére. Azt mondja, hogy ismerték a pluszkiadá­sok összegét. De a tejpor­gyár napi százezer liter tejét és a jövőre — ismét kilenc hónappal korábban — üzem­be lépő városi tejüzem napi ötvenezer liter tejét akkora szállítási apparátus, annyi tartálykocsi kénytelen kiszol­gálni, hogy elsősorban az ő munkájukat kellett megszer­vezni. (Egyébként tej is lesz, ez évben eddig már három­millió literrel több van, mint tavaly volt eddig). Márpedig itt az volt á döntő, hogy ne legyen sorompó. Mert száz gépkocsi napi két órai so­rompó előtti várakozása két­száz gépkocsióra és ugyan­ennyi veszély a tej, e kényes, gyorsan romló élelmezési cikk romlására is. Az Orosi útón nincs sorompó a Vásá- rosnamény és Kisvárda felől érkező járműveknek — a tej zöme erről jön — ezért lett az új gyár helye itt. A többi dolgot is ilyen körültekin­tően szervezték. Geszielyí Nagy Zoltán Jóska hazatér

Next

/
Oldalképek
Tartalom