Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-24 / 199. szám

1 oMal KELET-MAG Y ARORSZÁG 1972. augusztus 24. Szovjet lapokban olvastuk A Pravda a szocialista országok együttműködéséről „A testvéri szocialista or­szágok összefogásának és együttműködésének ' megerő­sítése szempontjából nagy jelentőségű lépés volt a kommunista és munkáspár­tok vezetőinek Krim félszi­geti találkozója, amelynek eredményeit továbbra is széles körben megvitatják világszerte” — írja Igor Birjukov, a Pravda hírma­gyarázója. A cikk szerzője hangsú­lyozza: a szocialista közös­ség együttműködése és egy­sége elengedhetetlen előfel­tétele annak, hogy sikeresen megoldják azokat a felada­tokat, amelyeket az élet ál­lít a testvéri népek elé. A testvérpártok és kormányok vezetőinek elvtársi kapcso­A Kommunyiszt latai hozzájárulnak az együttműködés továbbfej­lesztéséhez, a szocialista kö­zösség egységének erősítésé­hez. A cikkíró értékeli ebből a szempontból a bolgár és lengyel, továbbá a csehszlo­vák és lengyel vezetők meg­beszéléseit. „A testvéri or­szágoknak a marxizmus—le- ninizmus és a szocialista internacionalizmus elvei alapján való sokoldalú együttműködése — pártja­ink. népeink nagy vívmá-’ nya. Pártjaink és népeink céltudatosan és hatékonyan szilárdítják ezt az együttmű­ködést a béke és a szocia­lizmus javára” — mutat rá a Pravda hírmagyarázója. a nacionalizmusról „A szocializmus megte­remti a nacionalizmus fel­számolásának szilárd alap­ját, de még nem irtja ki a nacionalizmus csökevényeit a nép legelmaradottabb ré­tegeinek tudatából és nem szünteti meg e csökevények feléledésének lehetőségét” — írja F. Rizsenko és G. Ru- gyenko „Lenin a naciona­lizmus lényegéről és társa­dalmi gyökereiről” című cikkében, amely a Koramu- nyisztban, az SZKP Közpon­ti Bizottságának elméleti és politikai folyóiratában jelent meg. „Az a tény, hogy a szo­cializmus a nacionalizmus osztálybázisának felszámo­lásához vezet (ami magában is bizonyos történelmi sza­kaszt jelent) egyáltalán nem zárja ki azt a veszélyt, hogy megjelennek nacionalista tendenciák, a szocialista vi­lágrendszer érdekeinek ro­vására előtérbe kerülnek a „nemzeti” érdekek, nem ve­szik eléggé figyelembe a szocialista közösség általá­nos érdekeit, mindez pedig szubjektív tényezők hatására súlyos jelleget ölthet. Szem­léletes példát szolgáltat er­re a jelenlegi pekingi veze­tők politikája, akik felvették fegyverzetükbe és aktívan meghonosítják a naciona­lizmus egyik legreakció- sabb változatát: a nagyha­talmi sovinizmust. A bur- zsoá propaganda legdurvább hamisításai között fontos helyet foglalnak el azok a kísérletek, hogy a maoista csoport kalandor irányvona­lát — amelynek a valóság­ban semmi köze a szocializ­mushoz — a szocialista vív­mányok termékeként tün­tessék fel” — írják a cikk szerzői. „A valóságban — mint a cikkírók hangsúlyozzák ez az irányvonal törvényszerű következménye annak, hogy a pekingi vezetők eltértek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveitől és elárulták a szocializmus, ^ nemzet­közi kommunista moz­galom és az egész anti- imperialista mozgalom érde­keit. A maoizmus kispolgá­ri nacionalista áramlat, amely Kína múltjában gyökeredzik és önző céljaira felhasználja a kínai társadalom elmara­dott rétegeinek, — a nagy létszámú falusi és városi kispolgárnak — az ideoló­giáját. Bonyolult és fontos fel­adat harcolni a nacionaliz­mus és annak megnyilvánu­lásai ellen. Ez a harc meg­követeli a legnagyobb mér­vű éberséget a nacionaliz­musnak még a legkisebb megnyilvánulásaival szem­ben is minden területen — a lélektanban, az ideológiá­ban, a politikában, a min­dennapi gyakorlatban. „A tö­megek internacionalista szellemű nevelése nem való­sítható meg anélkül, hogy egyidejűleg ne vívják a leg­erélyesebb harcot a nacio­nalista megnyilvánulásokkal szemben” — hangsúlyozza a Kommunyiszt cikke. Volkov naplója a Szocialiszticseszkaja Indusztrijában A Szocialiszticseszkaja In. dusztrija című moszkvai lap megkezdte Vlagyiszlav Vol­kov, szolgálatteljesítés köz­ben elhunyt szovjet űrhajós naplójának közlését. Volkov először 1969-ben repült a világűrben, második űrre­pülésére pedig 1971 júniusá­ban került sor. Ekkor — mint ismeretes — a vissza­térésnél az űrhajó egész le­génysége életét vesztette. Volkov naplója nem tart igényt az űrrepülés előké­szítésével kapcsolatos vala­mennyi kérdés széles körű megvilágítására. A szovjet űrhajós szabad idejében ké­szítette ezeket a rövidre szabott feljegyzéseket, ame­lyek felidézik az első szov­jet űrhajósok felkészülésének epizódjait és beszámolnak arról az időszakról, amikor Csillagvárosban megkezdte működését az első mérnök- csoport. A napló, melyet Ludmilla Volkova, az űrhajós özvegye adott át közlésre a Szocia­liszticseszkaja Indusztrija szerkesztőségének, 1963 má­jusától kezdődik. Az Izvesztyija a djakartai könyvégetésröl Mint az Izvesztyija sajtó- szolgálata beszámolt róla. az indonéz főügyészség utasí­tására Djakartában, Suraba- jában, Medanban és más in­donéz városokban nyilvá­nosan elégetik a szocialista országokból odaküldött' könyvek, újságok, brosúrák ezreit. Ezeket a kiadványo­kat a djakartai külképvise­letek, illetve az indonéz elő­fizetők kapják. Rajtuk kívül tűzre vetik a marxizmus— leninizmus klasszikusainak összes fellelhető műveit, a haladó szellemben fogant, humanista szépirodalmi mű­veket, a gyermekkönyveket Bizonyos indonéz körök — hangoztatja a szovjet hiva­talos lap — szovjetellenes kampányt indítottak az or­szágban azzal a céllal, hogy a közvéleményt a „kommu­nista veszélytől” való szün­telen félelem állapotában tartsák. A helyi sajtóban több felhívás jelent meg például a djakartai szovjet kultúra házának, a nagykö­vetség sajtóközpontjának és a szovjet tudósítói irodák­nak a lezáráséra. A nemzetközi közvélemény ma is'nagyra becsüli az in­donéz nép hozzájárulását a felszabadító világmozgalom­hoz, s éppen ez az oka an­nak, hogy a djakartai könyv­égetés fájdalommal tölti el a nép minden barátját. . SALT-Jóváhagyás Moszkvában A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa szövetségi és nem­zetiségi tanácsa külügyi bi­zottságainak együttes ülésén szerdán jóváhagyták a raké­taelhárító rakétarendszerek korlátozásáról szóló szovjet —amerikai szerződést. A magyar parlamenti küldöttség Pozsonyban Az Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke által vezetett magyar parlamenti küldöttség csehszlovákiai baráti látoga­tásának harmadik napján szerdán az észak-morvaorszá- gi Roznov pod Radhostemben ismerkedett a 7000 dolgozót foglalkoztató Teslu híradás- technikai üzem termelésével. Küldöttségünk délután el­látogatott Európa egyik leg­nagyobb tájmúzeumába, a valassko-vidéki skanzenba, amely 80 hektáron mutatja be a vidék három évszáza­dának gazdag történetét, né­pének építészeti stílusát és életét. Apró Antalt és a ele- gáció tagjait a tájmúzt un bejáratánál a híres valasskói népi zenekar muzsikájának hangjai mellett ünnepélyesen fogadták, majd az 1660-ban épült, messze földön ismert roznovi vendégfogadóba hív­ták ebédlőasztalhoz. A magyar országgyűlés kül­döttsége délután Ostravából Pozsonyba, a Szlovák Szocia­lista Köztársaság fővárosába utazott. Útjára elkísérte Jan Marko, a csehszlovák szövet­ségi gyűlés első alelnöke. Este Ladislav Martinak, Pozsony főpolgármestere a Carlton-szállóban díszvacso­rát adott a delegáció tisztele­tére. Egyiptom orSfeszltissi a közel-keleti válság megoldására Az ENSZ-közgyűlés őszi ülésszakát megelőző egyipto­mi diplomáciai kampány egyértelműen arról tanúsko­dik, hogy Kairó ez idő sze­rint a közel-keleti válság po­litikai megoldására összpon­tosítja erőfeszítéseit. Most arra van szükségünk, hogy a Szovjetunióval, az Egyesült Államokkal, Nyugat-Európá- val, az el nem kötelezett ál­lamokkal és az arab orszá­gokkal együtt cselekedjünk egy új kezdeményezés érde­kében — jelentette ki Szá­dat elnök az egyiptomi par­lament múlt heti zárt ülésén az Associated Press beszá­molója szerint. A szerdai A1 Ahram sze­rint a diplomáciai erőfeszí­tések révén elsősorban a nyu­gat-európai államokat igye­keznek rávenni arra, hogy tanúsítsanak objektívebb magatartást a közel-keieti válságot illetően. Az A1 Ahram kiemeli, hogy Egyiptom elsősorban a nyugat-európai államok ér­dekeit tartotta szem előtt, amikor a Biztonsági Tanács határozatán alapuló átfogó rendezés első lépéseként kez­deményezést tett a Szuezi- csatorna újramegnyitására. „De ezek az államok mind­eddig nem tették meg mind­azokat a hatékony erőfeszíté­seket, amelyek kifejtése mód­jukban áll” — állapítja meg a kommentár. Ebben az összefüggésben némileg új megvilágításba kerül az a terv, hogy dr. Murad Ghaleb egyiptomi külügyminiszter jelenleg la­tin-amerikai körútját köve­tően látogatást tesz több nyugat-európai országban, az eddigi értesülések szerint Angliában, Franciaország­ban és Belgiumban. Mint az A1 Gumhurija írja, az arab államok közölték az ENSZ főtitkárával, hogy támogat­ják Líbia jelölését a Bizton­sági Tanács tagjai sorába. A lap egyébként úgy tudja, hogy az Egyiptomot és Líbiát egyesítő uniónak továbbra is két-két szavazata lesz mind az Arab Ligában, mind az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében. Újabb incidens Belfastban Szerdán sikerült azonosí­tani azt az ismeretlen férfit, akinek holttestét kedden ta­lálta meg a rendőrség Bel­fast katolikus negyedében. A középkorú férfi a rendőrség jelentése szerint az egyik protestáns munkáscsoport vezető tagja volt. Az ír Köztársasági Hadse­reg (IRA) ideiglenes szár­nya kedd este nyilatkozat­ban vállalt felelősséget a newryi vámházban történt robbanásért, és egyúttal saj­nálkozását fejezte ki az ere­detileg „szándékán kívül álló” nagy emberáldozat miatt. Az IRA ideiglenes szárnya „részvétéről” bizto­sította a sebesülteket és a halálos áldozatok hozzátar­tozóit. Szerdán ismét incidensek­kel kezdődött a nap: isme­retlen személyek rátörtek két protestáns férfire, és a lábukba lőttek. Egy harma- 1 dik, katolikus férfit négy lövéssel sebesítettek meg ugyancsak ismeretlen sze­mélyek. Az áldozat állapota : válságos. ' i Egyébként az elmúlt két hét folyamán a rendőrség legalább tíz magas rangú IRA-tagot vett őrizetbe. KOMMENTÁR: Ázsiai dilemma Kelet~Afrikában A hírügynökségek legfris­sebb jelentései szerint Idi Amin tábornok, Uganda köztársasági elnöke újra megváltoztatta elhatározását az ázsiai származású lakosok kiutasításának kérdésében. Ez már a generális államfő sokadik döntése. Az elmúlt hét szombatján a nyugat- ugandai Runga-Kiri város­kában azt jelentette be, hogy valamennyi Ugandában élő . ázsiai származású lakos­nak el kell hagynia az or­szágot, beleértve a legmaga­sabb képzettséget igénylő hivatások gyakorlóit, vala­mint azokat is. akik már ré­gen kérték és megkapták az ugandai államoolgárságot. Aminnak ez a néhány napos drákói döntése nemcsak Ugandában kevert nagy vi­hart, hanem Indiában, Ang­liában és a szomszédos ke­let-afrikai országokban, ne­vezetesen Kenyában és Tan­zániában is. Indiában azért, mert az érintett összes mintegy 83 ezer Ugandában élő ázsiai jelentős része indiai szár­mazású. Letelepítésüket az angolok hajtották végre még a múlt század második felében. London célja az volt, hogy lojális indiai, el­sősorban kereskedőközösség­gel növelje a saját befolyá­sát ebben a brit gyarmato­sítás szempontjából akkor rendkívüli jelentőségűvé vált térségben. Az egyik emlé­kezetes akció az volt, hogy amikor az angolok Ugandán keresztül megépítették a Mombasa- és Viktória-tó között húzódó vasutat, a si- nek mentén kis indiai üzle­tek, úgynevezett dukák egész hálózatát teremtették meg. Hasonló' volt a helyzet a másik két kelet-afrikai or­szágban is. Ugandához ha­sonlóan Tanzániában és Ke­nyában is jórészt az ázsiai­ak töltöttek be valamiféle középréteg szerepet, a fehé­rek és a feketék között. Az ebből származó ellenszenvet meglovagolva hozta meg kitelepítési döntését Idi Amin .— azt a döntést, ame­lyet most ismét módosítania kellett. Nemcsak indiai, an­gol, sőt tanzániai nyomásra (Nyerere tanzániai elnök fajüldöző gesztusként ítélte el a kiutasítást), hanem sa­ját gazdasági érdekeinek ala­posabb átgondolása nyomán. Aligha lehet vitás, hogy — túl a morális meggondoláso­kon — a kereskedelmi-gaz­dasági elit tömeges kiűzése nem maradna hatástalan Uganda amúgy is sebezhető belpolitikai és pénzügyi helyzetére. NIXON JELÖLÉSE. Az Amerikai Republikánus Párt konvenciója kedd este Miami Beach-ben 1347 szavazattal egy ellenében Richard Nixont választotta elnökjelöl tjévé. Az eredmény a várakozásoknak megfelelő, hiszen Nixonnak gyakorlatilag nem volt ellenjelöltje. Az egyetlen ellenszava­zatot Paul McCloskey képviselő kapta. A szavazás előtt a konvenció elfogadta a Fehér Ház által kidolgozott progra­mot, amely a párt támogatásáról biztosította Nixon kül- és belpolitikáját. Képünkön: a republikánus konvención elnök­jelöltté választott Nixont hívei üdvözlik. (Kelet-Magyaror- szág telefotó) Fülöp lános: füimudc 7. Már legalább 100 méter óta nem második lépésre veszek levegőt, hanem duplázom. Az én távom mindig a száz mé­ter volt, nem a tízezer. A megyei serdülő spartakiádon is azt mondta az a pesti ür­ge, aki a szövetségből volt lenn, hogy ha nem olyan na­gyok a füleim, én nyerem a döntőt. Kár volt abbahagyni a sprintelést. Mindenről Tu­ba tehet, az a gané. Meg Szomolnok. Miért is helyez­lek át oda!... Kárognak a varjak. Sivatagi film jut eszembe. Mennek a palik, hol egyik, hol másik bukik el, s lomha szárnyalnak oda azok a ronda, kopasz nyakú mada­rak. Horgas csőr, horgas kar­mok, állati rusnya népség, ha ezek beléeresztik az em­ber húsába a... Hülye vagyok. De a fáradt­ságtól! Ez a tulok úgy megy előttem, mint a megszállott. Az agyában semmi más nem KISREGÉNY pislákol, csak az, hogy „ha­za”. Hát igen, haza... Ez azért valami. Végtére én is azért vagyok itt, hátha... Kuss. Még gondolatban sem lőjük le a dolgokat. Nem emlegetjük, kisfiam. Babo­násak vagyunk. A kihirdetés előtt nagy mellényed volt, Véneken. Hogy te már tudod, hova kerülsz: Pestre. Kijött a gyu­fán, mondtad, közben két hete nem is láttál gyufát. S erre Szomolnokra küldtek, abba a kivégzőtáborba. Tuba úrhoz. Micsoda ér­zékkel szúrt ki már az első percben! Elkezdett szórakoz­ni a rovásomra. S kiabált, hogy ő már nagyobb legé­nyeknek is letörte a szarvát! Meg. hogy ő látja, kiben mi lakik! Én aztán megmutattam ne­ki, hogy bennem mi lakik! Máig törheti a fejét, hogy léptem olajra. Persze a szökésem őt iga­zolta. Szinte hallom, ahogy mondja: „előre láttam, elég volt ránézni, egy determinál­tan züllött egyéniség...” Mindegy. Túl vagyunk rajta. Kár vele foglalkozni. Rég volt, tán igaz se volt. Csupa izzadság vagyok, ér­zem, tapad rajtam a göncöm, ez a ló meg csak törtet előt­tem... Ne legyünk igazságtalanok. Ö töri a havat. Neki is elege lehet. Miért nem állunk meg? Én leállók egy cigire. El nem tévedhetek, megyek a nyomában. — Miska! Hallod? Én rá­gyújtok! Hátranéz, rögtön meg is fordul. Verejtékes a képe. — Mindjárt otthon va­gyunk. Ne állj meg, megfá­zol. — Akkor megfázom, bumm! Nem szól, csak áll előttem. Kerek szeme van abban a nagy képében, alatta a ba­jusz, olyan, mint a fóka az állatkertben. Én mindeneset­re rágyújtok... ... ezt várta. Hogy zsebbe nyúljak.. Elkapja a karom és maga elé lódít: — Ha megállsz, szétverlek, darabokra. Fülemüle! Ne linkeskedj itt nekem! A po­fád már ftehéredik, meg­fagysz. Életében nem beszélt eny- nyit. S ahogy a tájszólásával azt mondja: „ne linkáskádj!” Röhögnöm kell. Hanem ez a fehéredés... Melegem van, de a képem valóban szabad... — Az arcom akkor is kinn van, ha megyek, nem? — De. — Hát akkor? Hogy lehet védekezni a fagyás ellen? — így — mondja röhögve és ad egy nagy pofont. S rö­hög,- fordul, indul. — Te nagy baromállat! — mondom. A fülem belecsön- dült, akkorát adott. — Gyere, osztán add visz- sza' — röhög. — Isten bi­zony a kezem se emelem föl, visszaadhatod! Tetézve! No, annyit elért, csak-csak elindultam. Tehó gyerek, durvák a vic­cei, de nagyon jó srác. Más­fél éve a barátom. Bárdolat- lan kicsit, de én azért sokat csiszoltam rajta. Jól jött ez a kis szusszanás. Ha megint kileszek, megint bedobok valamit, megállunk. Egész szürke már a hó. Beestelgtíett. Itt tipródok a hóban, ahelyett, hogy a srá­cok közt nyomnám a sót a műsoros esten, a jó meleg laktanyában! Egyenruha ide, egyenruha oda, én azért csak más vagyok, mint a többi. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom