Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
íretrr Y97i auguszfus M: r5 oWal HÉTFŐ: KEDD: SZERDA: Kissinger Párizsban ismét tárgyalt Le Dúc Thóval. — Csou En-laj Pekingben fogadta Waldheim ENSZ-főtitkárt. Tanaka japán miniszterelnök pekingi meghívást fogadott el. — Megnyílt az egyiptomi parlament rendkívüli ülésszaka. Merénylet II. Hasszán marokkói király ellen. — Berlinben folytatódtak a két német állam megbízottainak tárgyalásai. CSÜTÖRTÖK: Ufkir marokkói hadügyminiszter öngyilkos lett. — Le Dúc Tho Moszkvában szovjet vezetőkkel találkozott. PÉNTEK: Le Dúc Tho Pekingbe érkezett. — Kissinger Saigonból Tokióba utazott. SZOMBAT: Nixon és McGovern híveinek vitája a vietnami válság megoldási lehetőségeiről. Baraka — arab szó. Annyit jelent, mint Allah különös kegye, amely az egyéni szerencsében nyilvánul meg. Akinek barakája van, azt még a golyó sem íogja... II. Hasszán marokkói király elmondhatja magáról, hogy baraka megvédte — ki tudja, hányadszor? Az uralkodó repülőgépét megtámadták a kenitrai légi támaszpontról felszállt vadászgépek pilótái, géppuskatüzükkel eltalálták a Boeinget, az azonban le tudott szállni a rabati katonai repülőtérre. A kormány tagjai a díszszázad előtt éppúgy fogadták a királyt, mint más alkalmakkor, Hasszán is ugyanúgy nyújtotta kézcsókra kezét, mint máskor... A vadászrepülők ekkor visszatértek és rakétákkal, gépfegyverekkel még egyszer megpróbáltak végezni az uralkodóval és kisére- j tével. Újra csak sikertelenül, a Ufkir hadügyminiszter, aki korábban Hasszán bizalmasának számított — a rabati hivatalos közlések szerint — öngyilkos lett. Ö volt valószínűleg a merényletkísérlet fő szervezője, alighanem maga pályázott a marokkói hatalomra, sok más arab katonai rendszer példájára ő is elképzelhette magát „forradalmi parancsnoki tanács” élén... Ufkir halála azokat a feltevéseket igazolja, hogy Hasszán és a mindenkin keresztülgázoló miniszter között valójában feszült lehetett a viszony. Ufkir ellen bizonyítható volt a vád, hog' saját kezével ölte meg Párizs mellett egy villában a marokkói ellenzék bátor vezetőjét, a haladó politikust, Ben Barkát. Az 1965-ben végrehajtott gaztettért Ufkirt csak távollétében és csupán papíron marasztalta el a francia bíróság, de a marokkói tábornok bűne így is beárnyékolta a francia—marokkói viszonyt. Pedig Párizsban Pompidou szorgalmazta már a Rabattal való kapcsolatok szorosabbra fűzését. Hasszán király pedig — minden Amerika-barátsága mellett — a franciákkal való együttműködés fokozását is céiul tűzte ki. Ufkir letűnése a politikai színpadról, távozása az élők sorából úgynevezett tiszta lapot teremt... A marokkói merénylet így jócskán érinti a földközitengeri politikai és stratégiai helyzet alakulását, az arab világon belüli erőviszonyokat. Nem szabad például elfelednünk, hogy Líbiában már tavaly július 10-én, a skirati sikertelen merénylet után is lelkendezve dicsérték azokat a marokkói katonatiszteket, akik akkor II. Hasszán életére törtek. Ra- batban minden bizonnyal ma szintén lehetőséget keresnek arra, hogy Líbiát valamilyen formában belekeverjék a mostani merényletbe. Visszatérve a rabati király barakájára, valóban rendkívüli szerencséjére: meglehet, hogy a gyilkos szándékoktól megvédi, de — és ez már nem ilyen misztikus, hanem nagyon is földi valami! — az ország gazdasági, társadalmi, politikai gondjai ellen már nem nyújt védelmet. Mert tömérdek baj — munkanélküliség, írástudatlanság, népbetegségek sora — húzódik meg a marokkói háttérben, míg elöl a mostanihoz hasonló látványos események történnek. A skirati merénylet után II. Hasszán megpróbált összeeszkábálni egy reformprogramot, de végrehajtása elmaradt. Most talán újabbal hozakodik elő. Kérdés, hogy ez biztosít-e számára — politikai, gazdasági értelemben vett — barakát? A hét másik eseménysorát a Vietnamról folyó újabb bizalmas tárgyalások adták. Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója ismét Párizsba utazott, hogy megbeszélést folytasson Le Dúc Thóval, a Vietnami Demokratikus Köztársaság ott tárgyaló delegációjának kü- lönlanácsadójával. Utána az amerikai politikus nyomban Saigonba repült. Itt Thieu elnök, a vietnami kérdés kulcsfigurája volt a tárgyalópartnere. A Fehér Házban nem nyilatkozott Kissinger küldetésének céljáról, de a republikánus párt nyilván a választási propagandagépezet sugalmazására — azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy új, fontos fejlemények várhatók Vietnamban... Egyesek úgy értelmezik: Kissinger azért ment Saigonba, hogy megpuhítsa Thieut, előkészítse a saigoni rezsim első emberét arra, hogy valami történni fog... A demokrata párt elnökje- íöltjének, McGovernnek — táborából is elrepült valaki Párizsba, hogy találkozzék a vietnami delegáció egyes tagjaival: Pierre Salinger volt a küldött, aki nem más, mint néhai Kennedy elnök egykori sajtótitkára... Mc Govern kapcsolatai a Ken- nedy-csoporttal ilyen módon újból beigazolódtak. Természetesen még nyilvánvalóbbá teszi a demokrata elnökjelölt és a híres család szövetségét az a tény, hogy Shriver, a Ken- nedy-fivérek sógora, a volt párizsi nagykövet harcol most alelnökjelöltként Mc Govern oldalán. Shriver arra is jó, hogy a szemtanú jogán igazolja: Nixon elnök 1969ben valóban elszalasztott olyan békelehe tőségeket, amelyeket a VDK és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front méltányos módon ajánlott az Egyesült Államoknak! Már 80 nap sincs, és az amerikai választók az urnák elé járulnak. A két és fé hónap alatt még sok minden történhet Vietnammal kapcsolatban, egy azonban bizonyos, hogy a vietnami válság a választási kampány egyik fő témája lett. Napjainkban választási taktikával is sok ^mindent hall meg, tud meg a világ most az amerikai politikáról. A tegnapiról, s a mairól. Érdemes felfigyelni arra, hogy az elmúlt héten Pekingben megnövekedett a diplomáciai tevékenység. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára tárgyalt először g kínai vezetőkkel. Utána Sharp kanadai külügyminiszter látogatott el a kínai fővárosba. Tárgyalásai közben hírül adták, hogy Trudeau kanadai miniszterelnök is kapott kínai meghívást. A hé végén Le Dúc Tho — Moszkvából jövet, a szovje vezetőkkel tartott megbeszélései után — állt meg Pekingben. Pálfy József Dr. Pénzes János ünnepi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) sát, a Magyar Népköztársaság alkotmányának egységes, módosított szövegét. Beszédének további részében részletesen foglalkozott az alkotmány módosításával. Többek között ezeket mondta: — Alkotmányunk módosítását mindenekelőtt a politikai, a társadalmi és a gazdasági életünkben végbement gyökeres változások tették szükségessé. Megalkotása óta a népgazdaság minden területén végbement a szocialista átalakulás. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével az egész gazdasági életben uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. De megváltoztak társadalmunk osztályviszonyai is! A kizsákmányoló osztályok megszűntével olyan helyzet alakult ki, amelyben kedvezőek a feltételek, a szocialista nemzeti egység további erősítésére. A megváltozott helyzet nagyobb lehetőségeket teremt a szocialista állam gazdasági, szervező és kulturális nevelő funkcióinak növelésére. Megszilárdult társadalmunk politikai rendszere, ezért időszerűvé vált, hogy alkotmányunk a munkásosztály vezető szerepét, szövetségi politikáját, továbbá a pártnak a társadalomban és az állami életben betöltött szerepét meghatározza. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresz- szusának határozata alapján került sor alkotmányunk módosítására, amelyet széles körű vita előzött meg. Ez a vita — jelezve demokratizmusunk fejlettségét — szinte az ország nyilvánossága előtt zajlott. A legszélesebb nyilvánosságot biztosította az is. hogy a tervezet szövegét már a döntés előtt nyilvánosságra hozták az országos és megyei lapok. Megyénkben ezrek és ezrek vitatkoztak és mondták el véleményüket az alkotmány egyes kérdéseinek tervezett módosításáról. Nemcsak azért voltak ezek a viták hasznosak, mert mindenki kifejthette véleményét és végsősorban beleszólhatott, hanem azért is, mert csiszolódott a gondolkodás, tisztultak az embereknek a politikáról, a világról alkotott nézetei, bővültek ismereteik. A szocialista demokrácia szélesítéséért Ezután a módosított alkotmány új vonásairól szólt részletesen dr. Pénzes János. és ezzel kapcsolatban többek között a következőket mondta: — Két évtized alatt, de különösen az 1956-os ellen- forradalom leverése óta megerősödött országunkban a munkásosztály marxista— leninista vezető pártjának szerepe, befolyása, nagy lett tekintélye: a társadalom vezető erejévé vált. Ebben kifejezésre jut a társadalomban betöltött szerepe, ezért indokolta, hogy ez az alkotmányban is tükröződjék! A Magyar Szocialista Munkáspárt motorja, előrevivője társadalmunk, gazdaságunk fejlődésének, politikánk alakításának, világnézetünk formálásának. Egyre inkább erősödik nálunk a társadalmi szervek szerepe. Alkotmányunk kiemeli a Hazafias Népfront és szakszervezetek különleges helyzetét, amelyek sokat tehetnek a társadalom erőinek mozgósításával az építés, a politikai és gazdasági feladatok megoldása érdekében, közreműködnek a nép- képviseleti szervek megválasztásában, illetőleg védik a dolgozók érdekeit, vagy szervezik pihenésüket, üdülésüket. Ezután a szövetkezetekről, feladataikról szólt, majd hangsúlyozta: — Nagyobb lehetőség nyílt a szocialista demokrácia szélesítésére, növelhettük a helyi tanácsok döntési lehetőségeit, öntevékenységét és az önkormányzatot. Az új tanácstörvény végrehajtása a tanácshálózat továbbfejlesztését, a tanácsi munka korszerűsítését, az állampolgárok ügyeinek gyorsabb és jobb intézését segíti elő. Az elmúlt években 25 nagyközség. 52 közös tanács, 2 város alakult és számos újabb jogkör került a helyi tanácsokhoz. Erőteljes fejlődés megyénkben Beszédének további részében gazdasági feladatokról, beszélt a szónok. Az általános érvényű megállapítások, történelmi visszapillantás után a megyei témákat érintve arról beszélt. hogy Szabolcs-Szatmárban is jelentősen növekedett a fejlődés üteme. Munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk és értelmiségünk meghatározó eredményeket mondhat magáénak a megye fejlesztésében. A IV. ötéves középtávú tervünk teljesítése újabb lehetőségeket biztosít a lakásellátás, az iskolai, bölcsődei, óvodai feltételek javításához, a lakosság kommunális, kereskedelmi igényeinek jobb kielégítéséhez. A tervszerű fejlesztésről szólva kiemelte: — Megyénk indokolt fejlesztése érdekében nagyobb figyelem és következetesebb munka szükséges a IV. ötéves terv időarányos teljesítéséhez. Csak így valósulhatnak meg céljaink, csökkenthetők problémáink és így alapozhatjuk meg a következő évek sikereit, illetve az V. középtávú tervciklusra való felkészülést, annak eredményes indítását. Fülöp fános: fütanütc 4. Fülemüle már nem él, nem tartom be az irodalom ősi játékszabályát, hogy majd a végén — sokaknak szokása az utolsó oldalra lapozni, én a kezdetén elárulom, mi lett a hősöm sorsa. Engem az érdekel, milyen ember volt ő valójában, s azt akarom, hogy olvasóimat is ez érdekelje. Nem akarok moralizálni, de az igazság, hogy kíváncsiságunkban („mi lesz?”) megfeledkezünk arról, hogy „mi van”. Ezernyi ezer emberrel vagyunk összekapcsolva, kivel kötelékek, kivel pókszálak fognak egybe, s mégsem ők, hanem a sorsuk érdekel, nem a jellemük, hanem a „sztori”-juk, hogy művészzsargonban fejezzem ki magam; de ugyanez vonatkozik saját magunkra is, élmények záporában élünk, odatartjuk KISREGÉNY az arcunkat, vagy ernyő alá bujunk s onnan nézzük, de mikor jut eszünkbe befelé fordulni, magunkról gondolkodni? A menetrendbe be van írva, hogy Dunarévre 15 óra 17 perckor érkezik meg fölülről a személyvonat, s 4 percet áll, mivel be kell várnia az ellenvonatot; áll a pohos kis mozdony, szuszogva, nagy hassal, lámpáival maga elé meredve, mintha a gutaütést várná: a hó vastagon és érintetlenül borítja el a környéket, a falu felé eső oldalon, az állomás mentén, a zöldesfekete buk- szusokat, a folyam felé eső oldalon pedig az elaggott füzeket; Dunarév jelentéktelen kis hely a szárnyvonal mentén, itt esemény, ha valaki le- vagy felszáll. Azon a bizonyos délutánon leszállt a vonatról egy alacsony, széles katona, szőke bajszú, s nem a falu felé fordult, hanem a Dunának, sehol egy lábnyom nem volt a hóban, sehol egy szántalp rovása, csak — úgy tűnt — egy madár füttyögött valahol ékesen. De nem madár volt, hanem egy másik katona, a révház tetejében ült, a hóba süppedve, mint valami dunnába, harangozott a lábával és fújta, leste a barátját, ahogy gázol lefelé a hóban s ahogy észreveszi őt és kerekre nyílik a szája s csak néz, néz, ahogy Fülemüle szokta volt mondani „propán és bután”, s akkor ez a katona — azaz Fülemüle — abbahagyta a fütyülést, lassan felemelkedett, karjait széttárta — elrepül? Dehogy, szamárfület mutat a lenti katonának, aztán hanyatt vágja magát a hóban és akkorát nevet, hogy a fákról hullani kezdenek a hópelyhek. Ezt a históriát Fülemüle is elregélte, természetesen egy szavát se hittem, s később szégyennel kellett megtudnom Parázs főhadnagytól, a kapuőrség parancsnokától, Bibok Miskától, hogy Fülemüle igazat mondott: — ... és én akkor, pajtás, ahogy az öreg kimondta hogy elenged, nyomás, végij’* a folyosón; »ly an szerencsém volt, sehol senki, így aztán nekifutásból végigcsúsztam a sakktáblán, ami szigorúan tilos, s én pajtás, légpárnás bakancsban lehettem, mert csúsztam előre, föl a harmadikra, föl a karfán... — Föl, a karfán! No, ne hülyits, Fülemüle! — Föl, föl, ugató kutya legyen a nevem, ha nem igaz, s ahogy fölérek, látom, leeresztve a rács a szolgálat- vezetői iroda ablakán, no, mondom, ilyen az én formám, elenged az öreg, és erre nem tudok papírt szerezni, de képzeld, nyitva volt az ablak, mert füstölt a kályha és huzatot kellett csinálni s az asztalon ott voltak a lepecsételt szabadságos papírok, ahogy odaértem, épp akkor kaptak szárnyra, az egyik szépen kivitorlázott a rácson és rászállt a kezemre, mint a Felszabadulás téren a galambok. (Folytatjuk) Részletesen szólt arról, hogy új ipari központok vannak kialakulóban városaink területén, erőteljes fejlődés előtt áll élelmiszer- iparunk és könnyűiparunk. Megyénk munkaerő-tartalékai jelentősek, fokozatosan alakul ki az új munkássá?» olyan dolgozókból, akik tegnap még a mezőgazdaságban dolgoztak, ma pedig az ipari munka új fogásait igyekeznek elsajátítani. 1965-höz viszonyítva ipari termelésünk megkétszereződött és igen kedvező, hogy ebből a nehézipar részesedése a jelentősebb. A megye iparfejlesztése nemcsak új gyárépületek építésében és a munkalehetőségek bővülésében mutatkozik meg. örvendetesen változik az ipar specializációja is. — Nem tartjuk örökidőkre megváltoztathatatlannak, hogy a szabolcsi ember egész életén át a borsodi üzemekbe vagy a budapesti építőiparba járjon dolgozni, de azt sem, hogy a lányok és az aszonyok többsége előtt semmi más perspektíva ne legyen, mint a ház körüli munka — mondta a szónok, s hangsúlyozta: a megyei pártbizottság és a megyei tanács az iparfejlesztéssel összefüggően elengedhetetlen feltételnek tekinti a társadalompolitikai és iparpolitikai szempontból helyes, tervszerű iparfejlesztést, az ipari foglalkoztatás arányának növelését, az ipari dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítását. Figyelemmel leszünk arra, hogy ezek a követelmények az iparfejlesztésnél és ipar- telepítésnél maradéktalanul érvényesüljenek. Ezután részletesen beszélt megyénk élelmiszer-gazdaságáról. Ezzel kapcsolatban többek között elmondta: ma már egy-egy nagyobb természeti csapás sem tudja megtörni parasztságunk hitét szocialista rendszerünk helyes törekvéseiben, mert mellette áll egész társadalmunk áldozatkészségével és felelősségével — majd a továbbiakban így folytatta: Parasztságunk hitéről — Mezőgazdaságunk olyan fejlődési szakaszban van, amikor tovább kell folytatni a termelés korszerűsítését, amikor a nagy értékű beruházások gazdaságos kihasználása csak magas színvonalú szakmai irányító munkával lehetséges. A következő években az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell fordítani a fejlesztések, beruházások megalapozottságára, a feltételek biztosítására, a fejlesztésekkel összefüggő közgazdasági tervező és elemző tevékenység színvonalának emelésére. Kultúrpolitikai kérdésekről, a megye szellemi bázisának erősítéséről beszélt ezután dr. Pénzes János, majd beszédének befejező részében nemzetközi kérdésekről szólt. Beszédét a kö. vetkező mondatokkal fejezte be: — Az alkotmány ünnepe az idén is az új kenyér ünnepe. Legyen az 1972-es év új kenyerének ünnepe ismét a család, kisebb nagyobb közösségek, a munkahelyek, a falu és a város szövetségének, boldogulásának, bensőséges ünnepének a történelemben gyökerező, évszázados szimbóluma is. Erről a helyről is külön köszönet és elismerés azoknak a kombájnosoknak, akik a megye történetében a leggazdagabb termést szemveszteség nélkül optimális időben takarították be. Dicséret és elismerés azoknak a kombájnosoknak, akik vállalkoztak három távoli megyében is a rendkívülivé vált időjárás viszonyai között „az élet megmentésére.” Éljen augusztus 20, alkotmányunk ünnepe! Éljen és erősödjék nemzeti egységünk! Éljen augusztus 20, az új kenyér ünnepe!
