Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-17 / 193. szám

2. oldal KELET-MAGYÁROftSZÁÖ 1972. augusztus t?,­KOMMENTÁR: Amerikai bombatámadás Hanoi eilen Dokkmunkás­sztrájk Döntésre üit össze szerda réggel *90 férfi Londonban, a szállítómunkás szakszerve­zet székházában. A dokk­munkás szakszervezetek ki­lencven tagú küldöttségének arról kellett döntenie: csak­nem háromheti sztrájk után felvegyék-e ismét a munkát a dokkmunkások, vagy foly­tassák a sztrájkot? E sorok nyomdába adása­kor még nem ismerünk min­den részletet, de azt tudjuk, hogy megszületett a döntés a sztrájk beszüntetéséről. Fel­tehetően a Jones-Aldington- bizottság jelentése alapján. Jack. Jones,, a szállítómun­kás szakszervezet főtitkára és lord Aldington, a kikötői munkáltatók képviselője, munkatársaikkal közösen dolgoztak ezen a javaslaton. Kiszivárgott hírek szerint e megoldásnak az a lényege: hogy az érintett vállalatok többségével megértették: a „konténeresítés” miatt mun­ka nélkül maradt dokkmun­kásokat nem bocsátják el, hanem vagy más munkát biztosítanak nekik, vagy a konténeres rakodáshoz is őket alkalmazzák úgy, hogy eddigi keresetük a gépesítés miatt ne csökkenjen. Amennyiben csakugyan ez a megállapodás alapja, fel­merül a kérdés: mi a biztosí­ték, hegy a vállalatok be­tartják a feltételeket? Egy­felől: ha megszegik, bármi­kor újra kirobbanhat a sztrájk. Másfelől: a kor­mány, amelyet igen súlyosan érintett a sztrájk, állítólag különleges adókat vet ki azokra a vállal^tplya, ame-. lyek vonakodnának megfele­lően alkalmazni a konténere­sítés miatt átmenetileg mun­ka nélkül maradó dokkmun­kásokat. A szerdai küldöttközgyű­léssel a dokkmunkássztrájk ügye még nem zárult le. Ahogy a küldöttek kijöttek az épületből, s bejelentették, hogy a sztrájk beszüntetése mellett döntöttek, a ház kö­rül várakozó dokkmunkások egy része nemtetszését fejez­te ki, pfujolta a küldötteket. .Azonkívül: ezt a határoza­tot még egyenként meg kell szavaztatni valamennyi dokkmunkás szakszervezeti taggal. Politikai megfigyelők azonban azt jósolják, hogy a többség egyetért a sztrájk le­fújásával — az ismertetett feltételek mellett — a szava­zás tehát megerősíti majd a küldöttközgyűlés határoza­tát. Addig azonban további harcok és viták várhatók az angol munkásmozgalmon be­lül is. Közlemény Kohl —Bahr találkozójáról Dr. Michael Kohl és Egon Bahr államtitkár találkozójá­ról szerdán, a felek kölcsönös megállapodása alapján az alábbi közleményt hozták nyilvánosságra: „Dr. Michael Kohl. az NDK minisztertanácsának államtitkára és Egon Bahr, az NSZK kancellári hivata­lának államtitkára, delegá­cióik kíséretében, augusztus 16-án tárgyalásokat folytat­tak az NDK és az NSZK kö­zötti normális, jószomszédi kapcsolatok megteremtésé­nek kérdéseiről olyan for­mában. ahogy az egymást^ független államok között szo­kásos. A tárgyalásokat «' elmúlt hónapokban a két kormány közötti vélemény- csere előzte meg.” A tárgyalásokra az NDK minisztertanácsának épüle­tében került sor és augusz tus 17-én ugyanott folytatód­nak. Szerdán délelőtt négyszer rendeltek el légiriadót a VDK fővárosában. A har­madik riadó kevéssel i0 óra után volt. Az utóbbi hetek­ben az amerikai repülőgépek csak berepültek a főváros légterébe, ezúttal viszont tá­madásuk közvetlen célpontja Haiioi volt. Több légiköte­lék majdnem egy órán át bombákkal és rakétákkal tá­madta Hanoi különböző cél­pontjait. A bombák a fővá­ros délnyugati és északi ke­rületeiben robbantak. A VDK légelhárítása erős tűz­zel fogadta a több sorozatban támadó gépeket. A bombatá­madás okozta károkról, vala­mint a légelhárítás eredmé­nyéről még nem adtak ki jelentést. Több hullámban Intéztek támadást a fővárostól észak­nyugatra elterülő Vinh Phu tartomány lakott területei, üzemei és folyami gátrend­szere ellen. Ismételten tá- ftíádták Thanh Tton tarto­mány központját, s a tarto­mány lakott területeit. A tá­madó gépek közül a VDK légelhárítása ötöt lelőtt, s ezzel a VDK fölött lelőtt amérikai repülőgépek száma 3820-ra emelkedett. A déli országrészben 16 bevetésben Saigon főváros 80—83 kilométeres körze­tében szórták le bombater­hüket. Dél-Vietnamban a népi felszabadító erők folytatták támadó akcióikat Quang Tri és Hűé császárváros környé­kén. Égy saigoni szóvivő sze­rint kedden a hazafiak csak­nem 200 tüzérségi lövedéke csapódott be a saigoni báb­hadsereg Quang Tri tarto­mányi székhely körüli állá­saiba. Megélénkült diplomáciai mozgás Vietnam ügyében Ramsey Clark tanúvallomása Henry Kissinger, Nixon nemzetbiztonsági tanácsadója szerdán külünrepülőgépen Saigonba érkezett. Elutazása előtt — jelentették a hírügy­nökségek — telefonkapcsolat­ba lépett az Egyesült Államok elnökével, aki jelenleg a marylandi Camp Davidban tartózkodik. Nixon nemzetbiztonsági fő­tanácsadója két napot tölt a dél-vietnami fővárosban, s itt Nguyen Van Thleu elnökkel és magas rangú amerikai sze­mélyiségekkel folytat eszme­cserét. A párizsi négyes értekezle­ten részt vevő VDK-küldöttség szóvivője kedden a késő esti órákban közölte, hogy Le Due Tho, a küldöttség külön­leges tanácsadója, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagja, szerdán el­utazott Hanoiba.' A két magas rangú politi­kus, Le Dúc Tho és Henry Kissinger csaknem egyidejű utazásának minden bizonnyal nagy horderejű politikai je­lentősége van— mutatnak rá a hírügynökségek. Beszámol­nak arról is, hogy Kissinger dél-vietnami látogatása ag­gódást és nyugtalanságot vál­tott ki a saigoni vezető kö­rökben. A dél-vietnami el­lenzék képviselői viszont egy­általán nem rejtik véka alá azt a reményüket, hogy az elmúlt napok tárgyalásain esetleg megállapodás született Ngüyen. Van Thieu eltávolí­tásáról. Ugyanettől tartanak a kormánypártiak, akik sze­rint egy ilyen megállapodás, azaz Thieu menesztése rend­kívül súlyos helyzetbe so­dorná a dél-vietnami rezsi­met éppen olyan pillanatban, amikor Saigon közvetlen kö­zelében megélénkültek a ha­zafias erők akciói. Ramsey Clark, a Johnson- kormányzat volt igazságügy­minisztere szerdán nyilvános tanúvallomást tett a vietnami háború áldozatainak helyzetét vizsgáló szenátusi albizottság előtt a VDK-ban tett kőrút­jának tapasztalatairól. Ed­ward Kennedy, az albizott­ság elnöke hívta meg vallo­mástételre a volt igazságügy­minisztert, aki ellen a repub­likánus kormány vezetői pél­dátlanul dühödt szitok-átok- had járatot folytatnak az amerikai terrorbombázás kö­vetkezményeiről tett nyilat­kozatai miatt. Clark az általa készített fénykép- és filmfelvételekkel, az amerikai hadifoglyokkal folytatott beszélgetéseiről ké­szült hangszalagokkal doku­mentálta az albizottság előtt korábban tett, s most részle­tesen alátámasztott megálla­pítását: az USA „esztelen, gyilkos tömegbombázást foly­tat Észak-Vietnam polgári lakossága ellen”. Részletesen szólt arról, hogy a hadifog­ságba esett amerikai pilóták „emberséges, jó bánásmódban részesülnek, több és jobb táp­lálékot kapnak, mint maguk a vietnamiak, aligha lehet azonban elvárni tőlük, hogy szabadon bocsássák a pilótá­kat, miközben más amerikai pilóták gyilkolják őket” — hangoztatta Clark. Ramsey Clark a szenátusi kihallgatás előtt a CBS ív­nek adott nyilatkozatában az ellene folyó rágalomhadjá­ratról kijelentette: „Nevezhet­nek engem rászedett balek­nek, de mit mondanak fény­képeimről, amelyek tanúsít­ják, hogy az amerikai bom­bák kórházakra, iskolákra, falvakra, polgári lakóházakra és gátakra hullanak. Annak idején láttam Marseille-ben, Berlinben és más európai vá­rosokban, milyen pusztítást végzett a bombázás. Most lát­tam Haiphongót, s a bombá­zás következményei semmi­ben sem különböznek a II. világháború bombázásaitól. Csak azt a következtetést vonhattam le, hogy az USA a technológiát állítja csata­sorba az élet ellen”. Fülöp lános: Tühmde 2. — Nekem nincs, hadnagy elvtárs. Vörösödik. Tönköly arról híres, hogy minden kicsisé­gért vörösödik. — Hát akkor hogy képze­li?!... — A hadnagy elvtárs pa­rancsolta, hogy szálljak föl'!... 6. oldal Néhányan röhögnek, Tön­köly feje duplájára nő, azon­nal üvölteni fog... ...szerencsére berobban a motor és elindulnak. — Ha visszajöttem, jelent­kezik nálam! Értette? — s rázza az öklét, ahogy távolo­dik. Tisztelgek, amikor be­kanyarodnak, átváltok a nemzetközi jelre — no, sok­ra megyek vele, itt marad­tam. , Az egésznek nincs értelme. Zsebre vágom a kezem s megyek föl a körletbe. Ki­lencvenhat lépcső, maholnap másfél éve számolom. Szép. A srácok nagyon nyüzsög­nek. Gőzöl a mosdó, az ab­laknál hárman is borotvál­koznak, műsoros est lesz a nagyteremben. Utálom az egé­szet. Meglátnak, már szövegel­nek: Mégse tudott kilógni! Kár, hogy nem fogadtam! — Bekeretezni, a Műcsar­nokban kiállítani: „katonai bilifül”. — Hanyagoljatok el! — s féloldalasán, hogy a csizmám a pokróchoz ne érjen (csupa sár, Miska lefröcskölt, de KISREGÉNY I, nem érdekel), rádőlök az ágyamra. Valaki egy cigit kínál, lein­tem, most az se esne jól. Nyelem a nyálam, s lehu­nyom a szemem. — Álmodik a nyomor — mondja valaki. Röhögnek, ai- tán abbahagyják. Végre, egy kis csönd... Támasztom a fejem. Na­gyon rosszul esett, hogy meg­beszéltük Miskával ezt a kö­zös szabadságot s akkor en­gem nem engedtek el. Még jó, hogy eszembe jutott, csi­náltatok fényképet, legalább lesz a lánynak valami fogaj.- ma rólam... ...valaki megráz. — Kopj le! — s félrerántom a vállam. Egy kibuffanó röhögés. A kéz nem enged. Oda kell néznem — — az öreg. Parázs főhad­nagy, a századpéká. — Az ágyon felöltözve! Fü­le! Ugrok vigyázba: — Jelentem... — Nem kell — s elfordul, megy kifele. Marha rossz na­pom ez a mai, most hetekig keresztül fog nézni rajtam, jól betettem magamnak az ajtót. A srácok mind vigyázzban, ki az ágya előtt, ki az ab­laknál, vagy az ajtónál, s én is megérzem a csöndet az öreg meg lelassít. Meg is for­dul. Megpróbálom kihúzni ma­gam. Mindig azzal szekál, hogy úgy lóg rajtam az egyenruha, mintha ázna le­fele. — Beteg, Füle? — Jelentem, nem vagyok beteg. Egy kicsit dacosra sikerült, rögtön kapcsol: — Aha. Nem engedtem el szabadságra. — Igenis nem, főhadnagy elvtárs. Néz. Teljesen visszajön. — Mivel indokolta sza- badságkérelmát, Füie? — és mert én hallgatok, ő vála­szol: — Semmivel, mert nem volt semmi. A lövészet? Gyengus. Az akadálypályán a drót alatt még csak moz­gott valahogy, utána — nulla. A politikai foglalkozáson hét­szám nem hallani a hangját. Ha magát eleresztem, el kell eresztenem a fél századot... — Isten őrizz, úgyis min­dig velem vannak — vetem oda dühösen, mit tanítósko- dik ez itt most? Érdekes, fel­figyel: — Ezt hogy érti? Ha már benne vagyok, el­mondom : — Nekem mindig menni kell a többiekkel, főhadnagy elvtárs. Akárhová kérnek tíz önként jelentkezőt, vagy egy szakaszt, nekem mindig ott kell lennem, .engem mindig követelnek a srá... az elvtár­sak, néha még össze is vesz­nek rajtam. Mert én vagyok a század bohóca. — Annak csak örülhet, Fü­le — mondja az öreg. — Ab­ból az derül ki, hogy magát mindenki szereti. Eszembe jut a kockás fü­zetem, amibe a jó mondáso­kat kiírtam Véneken. — Mindenki: az senki, fő­hadnagy elvtárs. Csönd van. Távoli harang- kongást hallani. — No jöjjön csak ki ve­lem, Füle! (Folytatjuk) A RUDÉ PRÁVO CIKKE A prágai perek és tanulságai A Rudé Právo, a CSKP Központi Bizottságának lap­ja szerdai számában „A szo­cialista rendszert nem lehet büntetlenül aláásni” címmel közli V. Dolezal cikkét. Dolezal cikkében többek között hangsúlyozza: 1972. július 17. és augusz­tus 11. között a prágai váro­si és a brnói megyei bírósá­gon tárgyalást tartottak ki­lenc csoport tagjainak ügyé­ben, akik éllámellénes bűn- cselekményeket követtek el. Negyvenhat vádlottat sza­badságvesztésre ítéltek, mi­vel 1970—1971-ben, egyesek pedig még 1972 elején is szervezett illegális felforgató tevékenységet folytattak az­zal a céllal, hogy gyengítsék a szocialista államrendet és megteremtsék megdöntésé­nek feltételeit. A jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők egy része az 1969-es politikai ku­darcok után konspirációs te­vékenységbe kezdett és küz­delmet indított a szocialista állam ellen. Az egyes illegá^ lis csoportok a nézeteikben és politikai céljaikban meg­lévő vitathatatlan különbsé­gek ellenére közös kiinduló­pontot kerestek a szocialista áilami és társadalmi rend gyengítéséért és fokozatos megváltoztatásáért folyta­tandó harchoz. Ezt az úgynevezett kis ak­cióprogramban találták még. A „kis akcióprpgram” a szo­cialista rend fokozatos fel­számolásának programja volt. A „kis akcióprogram” cé­lul tűzte ki — úgytnond — a „fennálló bürokratikus politi­kai rendszer radikális felszá­molását” - és kategorikusan elvetette a csehszlovákiai ál­lami és társadalmi rendszer fő elveit, amelyben a kom­munista pártnak a társada­lomban betöltött vezető sze­repe, a Nemzeti Front poli­tikai rendszere a munkás- osztálynak ' a dolgozókkal fennálló szövetségén alapul. A „program” célja a pol­gári típusú pluralista „nyílt demokrácia” megteremtése volt. Vezérfonallá kellett volna változnia, amely fel­hívta volna a szocialista rendszer ellenfeleit, hogy a programról való vitákról tér­jenek át az aktív tevékeny­ségre és legyenek készek „a program megvalósítására az összes forradalmi eszközök segítségével”. Énnek érdekében a cso­portok tagjai konspirációs találkozókat tartottak, Prá­gában és Brnóban létrejötték a csoportok vezetőinek talál­kozói. A csoportok rendszeresen terjesztettek csehszlovák és külföldi eredetű illegális anyagokat és röpcédulákat, amelyek támadásokat tartal­maztak a szbcialista állam, a kommunista párt és képvi­selői, á Szovjetunió és más szocialista államok ellen. Egyes illegális csoportok kapcsolatot tartottak az 1948 februárja, valamint az 1968 augusztusa után Csehszlová­kiából emigráltakkal. A Rudé Právo cikke a to­vábbiakban megállapítja: Csehszlovákia szocialista alkotmánya széles körű po­litikai és szabadságjogokat 'biztosít minden állampolgár számára. Ezeknek a polgári szabadságjogoknak azo..oan összhangban kell állniok a dolgozó nép érdekeivel. Ezekkel a jogokkal nem le­het visszaélni. A szocialista építés 'Cseh­szlovákiában, a munkások­nak és a többi dolgozóknak az osztályszövetségén ala­puló politikai rendszer, Cseh- szlbvákiá Kommunista Párt­jának vezető szerepe, a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal való megbonthatatlan barátság túlságosan értékes ahhoz, hogy kockáztassuk. S annál inkább nem lehet tűrni az emigráció soraiban lévő nyílt ellenséggekkel együtt folytatott szervezett és rend­szeres felförgató tevékeny­séget a szocializmus alapjai ellen. Az elítéltek bűnös tevé­kenységét a bírósági eljá-ás során nagy mennyiségű ab­szolút megbízható és meg­győző bizonyíték támasztot­ta alá. Nemcsak a vádlottak többségének beismeréséről van szó, hanem elsősorban a tárgyi bizonyítékok — illegá­lis sajtótermékek és sokszo­rosító eszközök — nagy mennyiségéről. A bűnözők többségét a a büntető törvénykönyv 98. paragrafusának 1. pontja, egyeseket pedig a 98. parag­rafus 2/b pontja alapján ítél­ték el. A vádlottak bebizonyított tevékenysége a köztársaság tipikus aláásása volt. .Telje­sen meggyőzően bizonyítást nyert, hogy az összes vád­lott ilyen bűntetteket köve­tett el. A prágai és brnói bírósági eljárásokat a törvény ren­delkezéseinek következetes betartásával folytatták le. A büntető törvénykönyvvel összehangban az összes fő­tárgyalások nyilvánosak vol­tak. A Rudé Právo megemlíti, hogy 10 fiatalkorú személy esetében, akiket felelőtlenül bevontak a bűnös tevékeny­ségbe, a csehszlovák köztár­sasági elnök kegyelmi jogát gyakorolta és elrendelte az ellenük folyó eljárás be­szüntetését. Az összes vádlottnak kez­dettől fogva teljes mértékben lehetősége volt a védelemre, mindegyiküknek volt védő­ügyvédje, akit vagy a vádlott, vagy rokonai választottak. A Rudé Právo befejezésül a következőket írja: Többször hangsúlyoztuk, hogy szigorúan betartjuk a szocialista törvényesség el­veit politikai ellenfeleinkkel kapcsolatban is. Politikai meggyőződésükért nem ren­deztünk pereket ellenfeleink­kel kapcsolatban és ilyen pe­reket nem engedünk meg a jövőben sem. Éppen azonban a szocia­lista törvényesség betartása kötelez bennünket arra, hogy a törvény segítségé­vel üldözzük mindazokat, akik a szocialista állam tár­sadalmi és állami rendje el­len irányuló cselekményeket hajtanak végre. Merésiyletkísérlef Hasszán marokkói uralkodó ellen Szerdán újabb merényletet kíséreltek meg II. Hasszán marokkói uralkodó ellen. Mint nyugati hírügynökségek egybehangzóan jelentik, a marokkói légierő több F—5 vadászgépe gépfegyverrel lőt­te r. rabati repülőteret abban az időpontban, amikor a franciaországi látogatásáról hazatérő király Boeing—727 különrepülőgépe leszállt. Hasszán a géptől a várócsar­nokba hajtatott, majd három­negyed órás idegtépő várako­zás után, mialatt a repülőtér fölött ötpercenként mélyrepü­lésben húztak el a rá vadászt gépek, hirtelen elhatározással gyalog a közeli fenyveserdőbe ment. Egy-két perccel ezt kö­vetően a F—5-ösök lecsaptak a repülőtéri várócsarnokra: időközben kiderült, hogy az uralkodó különrepülőgépét Marokkó területe fölött, már a levegőben is megtámadta az egyik kísérő vadászgép. Hasz- szán a sorozatos támadásokat sértetlenül vészelte át. Az AFP tudósítójának ér­tesülése szerint a rabati re­pülőteret lövő vadászgépek több halálos áldozatot okoz­tak. Más hírügynökségek a sebesültek számát becsülik sokra. ★ A francia hírügynökségek gyorshíre szerint a marokkói hadsereg megszállta a fővá­ros stratégiai fontosságú pontjait, többek között a rá­dió épületét. Ugyanakkor Ra- batban a helyzet nyugodt, s a lakosság szemlátomást nem tud semmit a repülőtéren tör­téntekről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom