Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-02 / 180. szám
augusäfus f: f. oldal Egyenjogú f RITKÁN TAPASZTALHATÓ forró pillanatoknak lehetett tanúja az, aki a pártatlan hallgató fülével ült nemrég Nyírbátorban, a járás termelőszövetkezeti küldötteinek egy fontos értekezletén. Az egyik felszólaló tsz-elnök indította el a lavinát, s a többiek csatlakoztak hozzá. A téma a zöldség és gyümölcs felvásárlási ára volt. Mint többen is elmondták: a MÉK olcsón veszi át tőlük az árut, s drágán adja tovább a fogyasztónak. Visszajött volna a két- három évvel ezelőtti állapot, amikor a termelő mesz- sze volt a kereskedelemhez? Az ember akkor arra gondolt, hogy megyénkben semmi sem történt a MÉK átszervezése óta? A kérdésekre a válasz nem maradt el. Az ellentmondás létezik. A termelést biztonságossá kel tenni, a közös gazdaságoknak már ősszel tudniuk kel, hogy milyen átlagárat kaphatnak termékeikért a következő gazdasági évben, hogy biztonságosan, s ne kapkodva, a mindenkori véletleneknek megfelelően gazdálkodhassanak, termelhessenek. A helyzet tehát világos. Csakhogy egy valami zavarta e tanácskozás hangját. Az, hogy a felszólalók, a problémákat felvetők rossz helyen és rossz helyre címezték a bírálatokat. A közös gazdaságok ugyanis tagjai a megyei MÉK-nek. Amikor a felvásárlás jelenlegi metódusát szidják, akkor saját maguknak tesznek szemrehányást. A közös gazdaságoknak szinte ugyanazok a képviselői ülnek a MÉK közgyűlésein,, igazgató tanácsában. Ott nem kérdik, hogy mi miért van, nem vetik fel aggályaikat a szervezet működésével kapcsolatban, bár a MÉK az övék. A TÓT EGYIK VEZETŐJE, aki a kérdést szemtől szemben vetette így fel, érdekes következtetésre jutott. Eszerint Szabolcs-Szatmárban. — de a homoki területeken gazdálkodó tsz-ebben feltétlenül — ma még nincs megfelelő társadalmi erő. kontroll ahhoz, hogy ^ tagszövetkezetek élni tudjanak lehetőségeikkel. Még mindig messze vagyunk az önkormányzati munkához, hogy a MÉK-kel együtt, közösen oldják meg a társult tsz-ek a feladatokat. Ott hangzott el: „Sok ideges emberre van szükség ' manapság. De a gondokat ott kell elmondani, ahol azok megoldást is találnak ...” Miről van szó ez esetben? Hogy például sokat beszé. lünk termelői szinten és évek hosszú sora óta a partneri viszonyról, a vállalati egyenjogúságról. Sok volt a gond a termelőszövetkezetek és az állami feldolgozó üzemek kapcsolata területén, s ezeknek a gondoknak egy része még ma is él. Egyenjogúságot kell teremteni — volt a követelés a közös gazdaságok részéről. S mivel ez jogos volt, az illetékes központi szervek igyekeztek eddig is intézkedésekkel, szabályzókkal segíteni, rendet teremteni ezen a portán is. JOGOS UGYANAKKOR az a megállapítás is, hogy miképpen lehet elképzelni az állami felvásárló szervekkel, feldolgozó üzemekkel a jobb, a közgazdasági realitásoknak megfelelő egyenjogúságot, a partneri viszonyt, ha a már meglévő nagy lehetőségeket sem tudják jó néhány termelőszövetkezetben kiaknázni. Egy mondatban: mit várhatnak az állami vállalatoktól a tsz-ek, ha ott sem emelik fel a szavukat, ahol pedig a korszerűsítés következtében maguk a gazdák? Mert ebben az esetben magától értetődő, hogy ha a tagszövetkezetek — vagyis a tulajdonosok — a MÉK-et, saját vállalatukat okolják, saját magukat okolják. Először itt kell megtanulni önállóan gazdálkodni, élni a demokratizmussal, a jogok, kai, s majd azután lehet másutt. .... Ezéh a területi' szövetségi küldöttgyűlésen hangzott el egy másik, s nem kevésbé tanulságos megállapítás is. Több termelőszövetkezeti vezető tette szóvá, hogy a társulások ott nem váltak be, egyikre-másikra igen jelentős összegeket fizettek rá. Érdekes módon ezt is a társulások számlájára írták, holott a szövetkezetek benne voltak e társulások vezetőségeiben, ellenőrző bizottságaiban. de nem teljesítették feladataikat. Érdemes-e ezek után társulni? — tették fel a kérdést. A választ erre is az országos tsz-tanács egyik vezetője adta meg. Ott. helyben és a megalakítás előtt kell feltenni a fenti kérdést. Ott, ahol tudják, milyenek a lehetőségeik, ahol képesek közgazdasági számításokkal megelőzni és alátámasztani a döntéseket. Érdekes, de ide illő hasonlattal élt a felszólaló, amikor azt mondta: „Akinek nincs cipője, ne kössön nyakkendőt’’. Vagyis. akinek nincs lehetősége arra, hogy társulásokat műi köd tessen, az ne alakítson ilyeneket, mert eleve biztos, hogy ráfizet. Legyen minden társulásnak, közös vállalatnak elegendő anyagi és szellemi alapja, mert a társulás később jön, s az alapító tsz- eknek nyújtja be a számlát. A vállalkozásért — s ne essék e tekintetben sehol félreértés — az alapító tartozik korlátlan felelősséggel A rossz gazdálkodásért. a példánkban is bekövetkezett csődért az alapító termelőszövetkezetek és nem mások szégyelljék magukat, viseljék a következményeket, kell benyúlniuk a zsebbe. ‘ VÉGE MAR AZOKNAK AZ IDŐKNEK. AMIKOR egy-egy termelőszövetkezet vállakózásba kezdett, s a kellően elő nem készített, s meggondolatlan lépések következtében előállott anyagi zavarok következményeiért már nem akarta vállalni a felelősséget, azt mások, áz egész népgazdaság nyakába akarta, s tudta varrni. Tanulság, méghozzá megszívlelendő tanulság, hogy az állam kereteket nyújt, s azokkal élni kell. Mindenkinek a saját zsebére. Kopka János Arra voltunk kiváncsiak: egy szabolcsi üzemben a munkások ismerik-e jogaikat és kötelességüket, élnek-e jogaikkal, s teljesítik-e köteleslégüket. A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat mátészalkai gyáregységében olajos ruhás munkások válaszoltak. „kihez lordul jak“? A gyáregység szakszervezeti elnökének neve is, foglalkozása is Lakatos. A tipikus munkás külsejű fiatalember az egyik azok közül, akik legjobban ismerik a gyáregységben az alkotmányt. Nem csoda, hisz Lakatos László mint szakszervezeti vezető és mint munkaügyi döntőbizottsági tag sokat foglalkozik a munkások jogaival és kötelességeivel. Sokszor tanácsát is kérik a kollégák: „Mondd, kihez forduljak, milyen döntést várhatok?” „A munkához való jogról ne beszéljünk, mert dolgozni kötelesség is” — mondja egy idősebb hegesztő. A tanulásról már érdemes beszélni. Több segédmunkás A debreceni gépgyárnak szivattyúházakat készít a MEZŐGÉP tiszaszalkai gyára. Krisztin József esztergályos horizontálgépen a szivattyúház megmunkálásán dolgozik. (Hammel József felvétele) T örtént pedig egy vasárnap — úgy július közepetájt —, hogy Kovács István betért ebédelni a lakásához közel eső „Kis Pazar” vendéglőbe. Az ebéd körülményeit és lefolyását nem kívánom részletesen ecsetelni, csupán néhány sort idéznék abból a levélből, amelyet Kovács még ott az asztalnál megírt, s amelyet még aznap postára adott, a Rámenős Újság címére: „Az étterem levegője fülledt, hiába kértem a pincért, hogy nyisson ablakot, vagy kapcsolja be a ventillátort, nem volt rá hajlandó. Valamennyi italuk állott, langyos. Az étterem tele van legyekkel, bogarakkal, egy — már engedelmet — még a levesembe is belepottyant. Megfigyeltem azt is, hogy rengeteg ember kereseti fagylaltot, ám csalódottan kellett távozniuk, mert nem kaptak. Ezek a dolgok nagyon felháborítottak! Sürgős orvoslást Raarányi Barna; VIZSGÁLAT kérek, valamennyi vendég nevében!” Az újság szerkesztőségében — tekintettel a nyári szabadságolásokra —, egy kicsit el- feküdt a levél, csak augusztus derekán továbbították az illetékes tanácshoz, kérvén, hogy gondosan vizsgálják ki a panaszt és tegyék meg a szükséges intézkedéseket. A kerületi tanács titkárságán — tekintettel a nyárvégi szabadságolásokra —, egy darabig fiókban hevert a levél, csak szeptember közepén küldték tovább a vendéglátó vállalat igazgatójához, kérve, vizsgálja meg az ügyet, foganatosítson kellő rendszabályokat, s tegyen róluk jelentést. Az igazgató éppen külföldön járt, a postája közben nagyon felgyülemlett, csak október közepén került kezébe a levél, akkor szignálta ki az ellenőrzési osztály vezetőjére, sürgős kivizsgálást, intézkedést és jelentést kérve. Az ellenőrzési osztály vezetője ebben az évben kivételesen ősszel vette ki a szabadságát, így csak onnan visszatérve, november második de- kádjában jutott ideje arra. hogy kijelölje azt a háromtagú bizottságot, amely hivatva lesz a szóban forgó panaszt megvizsgálni. A bizottság tagjai nehezen tudták a programjukat egyeztetni, de végül is sikerült, és december legközepén kiszálltak a helyszínre, a „Kis Pazar” vendéglőbe, hogy körültekintően ellenőrizzék a bejelentésben foglaltakat. Tapasztalataikról terjedelmes jegyzőkönyvet vettek fel, amelynek egy-egy példányát elküldték a vállalat igazgatójának, a tanácsnak, a Rámenős Újság szerkesztőségének, valamint Kovács Istvánnak, a panasztevőnek. A jegyzőkönyv az alábbi főbb megállapításokat tartalmazta : „A pincér kérésünkre készségesen kinyitotta az ablakot és bekapcsolta a ventillátort, ám a vendégek Rangos os haragos tiltakozására kénytelen volt becsukni az ablakot, leállítani a ventillátort. Valamennyi vendég, akit megkérdeztünk, elégedett volt az italok hőmérsékletével. Az étteremben egy fia legyet sem találtunk. Ott-tartózkodásunk ideje alatt senki sem keresett fagylaltot. Fentiekből kiviláglik: a panaszos bejelentése egyetlen pontban sem felel meg a valóságnak.” szakmunkássá képezte magát a gyáregységben, a szakmunkások közül többen technikusok lettek. A szabad idő, illetve a tanulmányi szabadság mindenki számara biztosított. Paláka Miklós például a nyíregyházi mezőgazdasági techni. kum gépészeti tagozatára járt, az idén érettségizett, s már elő is léptették meós- nak. A kék köpenyes fiatalember egy íratlan jogról beszél: \é(iői(a!, beutaló — A dolgozónak joga és kötelessége saját egészségét megvédeni. Néhány „forró műhelyben" a munkások követelték. hogy ne csak a hegesztők kapjanak védőitalt. A jogos követelés nemrégiben teljesült. Az üdüléshez is mindenkinek joga van. A gyáregységből felváltva mennek a dolgozók a kül- és belföldi üdülőkbe. Arra is volt példa, hogy az itteniek üdülőjegyet cseréltek más vállalattal, hogy a barátok együtt üdülhessenek. Jelenleg eg.v villanyszerelő Bulgáriában üdül. A szabadság felével a dolgozó rendelkezik. Hogy ne legyen fennakadás a termelésben, a dolgozók megkérdezése után ütemtervet készítettek a szabadságolásról, vagyis egyeztették a vállalat érdekeit a dolgozók érdekei, vei. Néhány nappai ezelőtt megnőtt a munkakedv az üzemben. s mint a vezetők újságolják, jelentősen nőtt a termelés is. Ennek oka az, hogv a dolgozók éltek jo- gaikkal és követelték _a bérezési rendszer megváltoztatását. Eddig ugvanis a 100 százalékon felüli teljesít. ménvf csak részben fizették ki. Hiába teljesítette valaki 130 százalékra térvét. maximum 118 százaléknak megfelelő bért kapott érte. Augusztus 1 -tői a százaléknak megfelelő bért kapják a dolgozók. Pongó Zsigmond párttitkár szerint a munkások az üzemen belül is élhetnek választójogukkal. Nemrégiben művezetőt . kellett kinevezni. illetve választani. „Nem hivatalos” választáson a dolgozókat megkérdezték, hogy kit szeretnének művezetőnek előléptetni. A munkások Néma Bertalan lakatos mellett szavaztak, s a nem hivatalos szavazást. a vezetőség figyelembe vette. Az „igazi” szavazásról a műhely sarkában Illés And. rág „ezermester” beszél: Amit leszavaztak — Tavaly nyáron termelési tanácskozáson ismertet: i't velünk a gyáregység ötéves tervét. A terv elfogadását szavazással kellett eldönteni. Nem szavaztuk meg a tervet, mert az nem találkozott érdekeinkkel. A tervben ugyanis az állt, hogy öt év alatt mindössze 1 millió 200 ezer forintot költenek az üzem fejlesztésére. Pedig termelési értékünk évről év_ re miliiókkaL növekedett. Korszerű gépek beszerzéséről. szociális létesítmények! építéséről szó sein volt a tervben. Követeltük felszólalásainkban. hogy módosítsák a tervet. Jogos Jsövetelé- sünk eredménye: 1 millió forinttal többet költenek az üzem fejlesztésére és jövőre 550 ezer forint központi támogatást kapunk szociális létesítmények építésére, il. Ietve fejlesztésére. A fellebbezési jogról Lakatos László így vélekedik i — Nincs önkényes ítélet, a téves ítélet ellen a dolgozó a munkaügyi döntőbizottság, hoz fellebbezhet. A bízott, sagban lévők többsége szak. és segédmunkás. A bizottságon a jogokat és a köteles, »égeke-t egyeztetik, vagy ütköztetik. Például egy esztergályost selejt miatt kártérítésre köteleztek, s ő fellebbezett. A bizottság a fellebbezésnek hosszas kivizsgálás után helyt adott, mert a selejt az anyag belső hi;_ bája miatt, és. nem a megmunkálás miatt keletkezett. A szakszervezeti bizottság a napokban tárgyalt a munkafegyelemről. Megállapították, hogy javult a munkafegyelem, kevesen szegik meg kötelességüket. A társadalmi tulajdon védelmét majdnem mindenki kötelességének érzi. A fusizók ellen. az üzemi szarkák ellen (számuk igen csekély) közösen lépnek fel a dolgozók. Volt rá példa, hogy az üzemi szarkát munkatársai „helyrebillentették”. Nábrádi La.jós EPIZÓDOK Nagy hajú fiatalemberek várakoznak az udvaron. A „megbízott”, egy negyedes. kopog be és adja elő panaszát. A nagy hajuk miatt nem engedik őket dolgozni a gépeknél, de a nyári gyakorlati foglalkozás kötelező számukra. A többiek türelmesen várakoznak az SZMT udvarán, amíg a megbízott részletesen előadja a szakszervezeti bizottságon: az mégsem lehet, hogy a hajuk miatt... Telefon, közvetítő tárgyalások az iskolával, a „bázis” üzemmel... Néhány perc múlva boldogan, kettesével szedve a lépcsőt rohan a kupacban álló hosszú hajú barátokhoz: — Rendben lesz, srácok. Csak be kell kötni a fejünket kendővel... Az arcok egy pillanatra felderülnek, majd kesernyés merevség rajzolódik ki. A csapat elvonul, tanakodva, mint akik nem tudják, most győztek, vagy veszítettek a harcmezőn... Letörten állít be a középkorú, testes férfi. Szemében egy álmatlanul töltött éjszaka nyomai. Enyhe borgőzzel telik meg körülötte a levegő, amíg elsírja oánalát. Az ügy komoly. Elbocsátották az állásából. Nem gyón és nem vádaskodik. Szavaiból kiderül, tisztában van azzal, hogy a ballépéséért nem-járhatott más, mint elbocsátás. — Tanácsért jöttem... hal- kitja le a hangját. Szeretnék a szakmában maradni. De ki fog engem alkalmazni egy ilyen elbocsátópapír után... Bizalmasan közli; van egy ötlete. Még nőtlen korában udvarolt egy lánynak, úgy tudja, a férje most elég magas beosztásban van. Egyedül az az ember tudna segíteni rajta, hogy a pályán maradjon. Már a telefonkönyvből megtudta a lakáscímet és indulna. Becsenget és lesz, ami lesz... Nem használnak a józan érvek, hogy ez nem járható út. Nem akar lemondani a tervéről. A szakszervezeti bizottság munkatársa az érvekből kifogyva igyekszik-észre téríteni. — És mit mond majd, ha a férj nyit ajtót? Az elbocsátott dolgozó tanácstalanul távozik. Jó egy óra múlva ismét kopog. A csinytevő gyermekek módján meséli: — Becsengettem, nem az * nő volt — fejezi be letörten. V. Qi IOGOK ÉS KÖTELESSÉGEK EGY ÜZEMBEN Érdekek összhangja — a munkások szemével
