Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-02 / 154. szám

1972. július 2. KELET-MAGYARORSZAG — VASÄRNAPI MELLÉKLET 9. oldal Az állampolgár és az alkotmány Irta: Dr. Bihari Ottó egyetemi tanár Meddig tanya Hatvanezer szabolcsi jelenéről, holnapjáról van szó AMINT ISMERETES, a Magyar Népköztársaság, al­kotmánya módosításának egyik oka az volt, hogy tár­sadalmi fejlődésünknek meg­felelően újra kellett fogal­maznunk az állampolgárok egyes jogilag szabályozott viszonyait államunkon be­lül. Itt is. mint az alkotmány más fejezeteiben, az alkot­mánymódosítást. elfogadó or­szággyűlés az 1949. évi al­kotmányban rögzített leg­fontosabb állampolgári jo­gokra és kötelességekre tá­maszkodhatott, amelyek nemcsak a múltban; — az elmúlt 23 év alatt — hanem a jövőben is megfelelően körvonalazzál? a szocialista állam és polgárai közötti vi­szonyt. Természetes, hogy a módosított alkotmány is alapvető intézményként eme­li ki pl. az állampolgárok­nak a munkához való jogát — és a képességeiknek meg­felelő munkálkodás köteles­ségét —, tehát azt az alapjo­got, amelyet történelmileg mindenütt először a szocia­lista alkotmányok vezettek be. Mindaz, ami az alkot­mánymódosítás során e terü­leten történt, három gondo­latban fejezhető ki. Elsősor­ban is — társadalmunk fej­lődésének következtében — nem volt többé szükség arra, hogy'az alkotmány megkü­lönböztetést tegyen a „dol­gozók” és más állampolgárok közt. Bár eddig sem zártuk ki az állampolgárok egyetlen kategóriáját "sem a jogok és kötelességek gyakorlásából, az új szöveg mindenütt az „állampolgárok” jogait és kötelezettségeit határozza meg. Másodikként azt kell megemlítenem, hogy az új szöveg egyes jogokat, köte­lességeket, amelyek magára népköztársaságunk társadal­mi rendjére a legjellemzőb­bek, s így társadalmunkat a legközvetlenebbül befolyá­solják. kiemelte a VII. feje­zetből és az I. fejezetben bő­vebben — ebből a szemszög­ből , nézve — fejtette ki. Végül, talán a legfonto­sabb továbbfejlesztésnek azt tekinthetjük, hogv a korábbi alkotmónvos megfogalma­záshoz kénest a módosított alkotmánv erőteljesebben hangsúlyozta az állampolgá­rok és a társadalom egymás iránti felelősségeik szük­ségességét, tehát az állam, a fársádalom kötelezettségeit az állam polgárával szemben íaz állampolgárok alkotmá­nyos jogait) és az állampol­gárok kötelezettségeit a szo­cialista társadalommal szem­ben (az állampolgárok alkot­mányos kötelességeit). Ezért mondta ki a VII. fejezet éléri lévő 54. § (2.) bek., hogy „a Magyar Népköztár­saságban az állampolgári jo­gokat a szocialista társada­lom érdekeivel összhangban kell gyakorolni; a jogok gya­korlása elválaszthatatlan az állampolgári kötelességek teljesítésétől”. AZ ALKOTMÁNYNAK ez a rendelkezése — amely ilyen formában a korábbi szövegben nem szerepelt — a társadalom, az állam, és polgára egymás iránti fe­lelősségét. közös céljait, együttműködésének szükség- szerűségét fejezi ki. Nyil­vánvaló. hogy a szocialista állam alkotmányában olyan jogokat biztosít polgárainak, amelyek lehetővé teszik bol­dogulásukat, életszínvona­luk, kulturális, tudományos ismereteik bővítését, emelé­sét, személyiségük további kifejlesztését, tehát az egyén szocialista célkitűzéseinek elérését. Azonban a társada­lom egészének is nyernie kell azzal, hogy az egyén, az ál­lampolgár élete gazdágodik. Már a korábbi alkotmá­nyos szerkezetben is az alap­törvény élén helyezkedett el a munkáról szóló szakasz. Ez a szöveg — kis változtatással — szerepel a módosított al­kotmány 14. §-éban. Mivel a munka mind a társadalom, mind az egyes állampolgárok számára alapvető jelentősé­gű, az alkotmányszöveg két oldaláról közelíti meg ezt a kérdést. Szocialista társada­lomról lévén szó, nálunk magának a társadalmi rend­nek az alapja a munka. Más­részről a munka lehetőségé­nek biztosítása a szocialista társadalomban az állampol­gárok tisztességes, emberi életének az alapja is. Ezért mondja ki a 14. és az 55. § hogy államunk biztosítja az állampolgároknak a munká­hoz való jogát (hogy ezen az úton hozzájussanak a szükséges javakhoz). A 14. § azonban arról sem feled­kezik tneg, hogy társadal- ’munk egésze sem lehet meg polgárainak szorgalmas mun­kája nélkül. Ezért minden munkaképes polgárnak köte­lessége is egyúttal, hogy dolgozzék, s ezzel segítse ál­lamunkat céljainak elérésé­re. Az alkotmány 18. §-a töb­bek között a tudományos munka, a művészet szerveA zését égx,támogatását, segíté­sét írja elő állami szerveink részére. Nagyon fontos azon­ban, hogy mind a tudomá­nyos dolgozók, mind a mű­vészek számára egy-egy jel­zővel 'kötelezettségeket álla­pít meg, mondván, hogy a Magyar Népköztársaság „a társadalom fejlődését elő­mozdító tudományos mun­kát” és „a haladást szolgáló művészetet” segíti. A támo­gatás, segítés nyújtotta jo­gok mellett tehát kötelezi a tudósokat és művészeket, hogy harcoljanak a társada­lom fejlődéséért, a haladá­sért. Mindez azonban nem korlátozza a 60. §-ban külön is kiemelt tudományos és művészeti alkotó tevékeny­ség szabadságát. Az alkotmány másik he­lyén, az 59. §-ban szól a mű­velődéshez való jogról. Mi­vel a szocialista társadalom fejlődését csak művelt ál­lampolgárokkal lehet bizto­sítani, egy vonatkozásban az alkotmány művelődési köte­lezettséget is kimond: áz ál­talános iskolai képzés köte­lező voltát. Hasonlóképpen egészíti ki egymást jog és kötelesség a 61. §-ban, ahol egyrészt az állampolgárok törvény előtti egyenlőségét rögzíti, másrészt kötelezi az állampolgárokat arra, hogy maguk se részesítsék hát­rányban polgártársaikat ne­mük, felekezetűk, vagy nem­zetiségük alapján. VÉGEZETÜL HADD EM­LÍTSEM a teljesen új 68. íj­ban rögzített jogok és köte­lességek egységét. Az alkot­mány itt először az állampol­gároknak arról a jogáról be­szél, hogy részt vehetnek a közügyek intézésében. Másik oldalról azonban úgy is meg­közelíti a közügyek intézésé­ben való részvételt, hogy a közmegbizatások lelkiisme­retes teljesítését kötelessé­gükké teszi. A közéletben va­ló részvétel nemcsak a részt vevő „dicsőségét” jelenti, hanem a társadalommal, a többi állampolgárral szembe­ni elkötelezettségét is. Ezért jog és kötelesség egyúttal a közéleti tevékehység, a köz- ügyek intézése. A jogok és kötelességek együttes jelentkezésé, mond­hatni párhuzamossága a mó­dosított alkotmány egyik legjellemzőbb vonása. A kérdést, hogy „meddig tanya a tanya”, furcsa hang­zása ellenére olyanok tették fel, akik ma is a községektől távol eső helyeken élnek. Ta­nyán, vagy az ettől is ki­sebb bokrokban, egy-két házból álló apró „pontokon”, amelyekből jócskán van még megyénkben. Tizenkét évvel ezelőtt 83 ezer szabolcsi élt a tanyavilágban, 1362 apró te­lepülésen., 1970-ben 65 ezer­re csökkent a távol eső he­lyeken lakók száma. A me­gye lakosságának 10,2 szá­zaléka él tanyán, külterüle­ten. Minden tizedik szabolcsi ember jogosan teszi fel ön­magának — és a társadalom­nak is a kérdést — meddig tanya még a tanya. Ez az esetek többségében nem azt jelenti, hogy a tanyák népe — legalábbis a zöm sürgetni akarná az apró települések felszámolását. A kívánság inkább az, hogy a tanyavilág is fokozatosan kapja meg azokat a már. nélkülözhetet­len településfejlesztési, egészségügyi, kulturális és más lehetőségeket, amelyek eltüntetik a különbségeket a tanya és a község között. Tanyaiak az iparban A szabolcsi tanyavilág la­kóinak művelődése, ■ szellemi előbbrejutása — jól tudjuk — összefügg a gazdasági, a foglalkoztatottsági gondok­kal, a keresők arányának alakulásával és még számos települési problémával. Mint az egyik megyei vizsgálódás­nál is megállapították, a nagy tanyás járások eltérő földrajzi, gazdasági és terü­leti adottságai megszabják a tanyán élő családok kereseti viszonyait, az elvándorlás és a helyben maradás ütemét, az ingázást. A tanyán lakók aránya a nagykállói járásban a leg­nagyobb, ahol 11 639 a köz­ségektől távol élők száma, s ez a járás lakosságának har­minc százaléka. A keresők aránya azokon a helyeken a magasabb, ahol a közelben kedvező munka- lehetőség, viszonylag jó köz­lekedés várja a tanyai embe­reket. A nyíregyházi járás­ban a tanyai lakosság 59 szá­zaléka kereső, nagy részük tsz-ekben, kisebb részük szakszövetkezetekben, álla­mi gazdaságban dolgozik, de, több százan helyezkedtek el a város ipari üzemeiben is. A tanyai lakosság havi kere­sete a mezőgazdasági mun­kahelyeken átlagosan 1000 forint, az állami gazdasá­gokban és az ipari üzemek­ben 17Ö0—2000 forint. A megyében jelenleg 63 külterületi településnek van szilárd burkolatú bekötő útja, amely az összeköttetést je­lenti a községekkel. ötven tanyát érint az autóbuszjá­rat. 19-nek van vasúti meg­állója. A villamosítás is lé­nyegesen hozzájárult a ta­nyák és a községek közötti lényeges különbségek „le- csiszolásához”: a harmadik ötéves tervbeh az előirány­zott 34 helyett 69 tanyát kap­csoltak be a villanyhálózat­ba. A legtöbb tennivaló a nyíregyházi tanyavilágban van, ahol a villannyal ellá­tott tanyák aránya alig ha­ladja meg az ötven százalé­kot. Guruló művelődési házak Sok szabolcsi tanyának va­lójában már csak neve vise­li a régen fogalommá vált tanyai jelzőt. A lényeg éppen az, hogyan lehetne a tovább­fejlesztésre kijelölt, község­gé „növő” településeket mi­nél rövidebb idő alatt „felhoz­ni” minden vonatkozásban a községek szintjére. Ez foglal­koztatja a megyei párt-, ta­nácsi és tömegszervezeteket. Rendszeresen újra és újra alapos tanulmányozás után irltézkedések sorát dolgozzák ki a tahyai lákosság élet- és munkakörülményeinek, mű­velődési helyzetének javítá­sára. A több mint hatvan­ezer tanyán élő szabolcsi emberről való gazdásági, egészségügyi és kulturális gondoskodás nagy erőfeszí­téseket, hosSzú távú munka- programot kíván, amelynek megvalósítását menet köz­ben is szükséges elémezni. Ezeket megyei pártbizottsági és tanácsi határozatok írják elő, így az időközben felbuk­kanó problémák is a megfe­lelő megyéi és járási fóru­mok asztalára kerülnek. Ilyen probléma e tanyavi­lág művelődésének dolga, amely a néhol 10—15 kilomé­teres „sugárban” szétszórt tanyákon különleges helyzet elé állítja a népművelés irá­nyítóit. Egyidőben úgy vél­ték, a kultúrát ,;kívülről” kell és lehetséges „bevinni” a tanyavilágba. A megyében 12 művelődési autó járja a tá­voli vidékeket, filmmel, könyvvel, kisebb együttesek, zenekarok, ismeretterjesztő előadást tartó városi előadók szállításával látva el felada­tát. A guruló művelődési há­zak 1959 óta igyekeznek megfelelni hivatásuknak. Közben bővítették „profilju­kat”: vándortárlatokat is visznek a tanyavilágba, az író-olvasó találkozók lebo­nyolításában is szerepet vál­lalnak. Kiderült azonban, hogy nem elegendő „kívülről” vin­ni a művelődést. Helyben, a nagyobb tanyabokrokban ál­landó művelődési termeket, klubokat, olvasószobákat is igényelnek az emberek. Hol szórakozhatnak, mű­velődhetnek á tanyai embe­rek? A nagykállói járásban öt klubkönyvtár és öt nép­művelési ügyvezető gondos­kodik a kulturális progra­mokról. A nyíregyházi já­rásban 15 művelődési terem, klub, Nyíregyházá városban öt művelődési terem áll a kint lakók rendelkezésére. A tanyai letéti, illetve fiók- könyvtárak száma a nagy­kállói járásban 24, a nyíregy­házi járásban 45, Nyíregyhá­za városban pedig 25. Az ál­landó mozik szátna a nagy- kálló tanyavilágban 3, a nyíregyházi járásban 7, Nyír­egyházá várős tanyáiban pe­dig 4. A klubvezetők, riép- művelási ügyvezetők és könyvtárosok általában a tanyai nevelők, a művelődési rendezvények ötthotia zömé­ben a tanyai iskola. Anyaközségek felelőssége Nem rég olvastunk arról, hogy NDK-példa alapján a tanyavilágban bevezetik a levélszekrényes postai kéz­besítést. Ez önmagában is jelzi, hogy a tanyák népe egyre jobban olvasóvá vá­lik. Nem számít rekordnak az az adat, hogy kilenc ta­nyán — Kabalás, Homokta­nya, Cibaktanya, Borzsova- tanya, Belegrád, Sashalom, Halmosbokor, Kőlapos és Kecskés —, 409 televíziót és 582 rádiót számlál. Homok­tanyán 58, Belegrádon 80 családnak jáf folyóirat, Bas- halmon 149, Halmosbokron 50 folyóiratot és napilapot járatnak» Minden évben változik a tanyavilág arculata, az ott élő emberek gondolkodása, műveltsége is. De az élet még gyorsabb tempót sürget. S itt nem csak az anyagiak elosztására, az utak, kutak, egészségházak, villanyveze­tékek, szövetkezeti mellék­üzemágak, utcarendezések, boltok, gyógyszertárak, is­kolák, művelődési otthonok létesítésére gondolunk. Ezek­re is, s arra a felelősségre, amellyel az anyaközség, város tartozik a tanyavilág népé­nek. Ennek legszebb példája a tanyai kollégiumok építésé­nek meggyorsítására indult társádalmi mozgalom, vagy korábban a „minden tanyai iskolának televíziót” akció. Legutóbb pedig a villannyal nem rendelkező tanyák ag- regátorral való ellátását se­gítő kezdeményezés. De ilyen példa a felsősimái mű­velődési otthon és a városi tanács együttműködése, fő­hivatású népművelők alkal­mazása a tanyavilágban. Valójában akkor kopik le a rossz ízű „tanyasi” jelző a kisebb településekről, ha a fejlesztésükre hozott hatá­rozatokat mindenütt napi állandó feladatnak tartják, nem időközönként veszik elő, amikor a programok alapján a tanyavilág keriVt a napirendre. Hatvanezer sza­bolcsi ember jelenéről, hol­napjáról van szó... Páll Géza bevett módszere az volt, hogv elővette vaskos no­teszát. s a kísérteties csendben drámaian zizeg- tette a lapokat. minden­ki számára jól láthatóan a leghátulfo oldalakra lapozott, ott megállapodott, a noteszt letette, s mikor a nagv és kis Weisz, valamint Zsiborác homlokán megjelent a halál- verí+ék, ő hátradőlt, kéjesen hintázni kezdett a széken, s szinte minden betűt külön ízlelgetve mondta: <— Abafi! Mondanom se kell, hogy Abafit. aki eddig már nya­kig merült eev Max Brand regénybe, villámcsapásként érte a kiszólítás, s remegő térdekkel ment a térkép elé (de gyűlöltük még a térkénét is), de ugyanakkor kikészül­tek a V. W. Z. és Zs-sek is, mert lelkileg átmentek a fe­leli? minden gyötrelmein. Mert a történelemtanár­nál felelni nem egyszerű fe­lelés volt ám! Ö a könyvtől függetlenítette magát. Mo­noton. síri fahangon magya­rázott, tücsköt, bogárat, királyok kutyáinak a' nevét, hercegi kastélvok protokoll ülésrendjét, s hasonlókat. Mintha láthatatlan rriaöók i &' J uk volna homokot szempilláinkra, úgy perme­tezett ránk minden szava. De még saját maga is gyak­ran majd elaludt, néha megállt és nyikorgásán ásí­tott, mint a vén kutya a tűzhely mellett. Valószínű­leg ez Is csak ördögi csalé­tek volt, mert ha valame­lyikünk szeme akár egy pil­lanatra is lecsukódott, már hallhattuk is győzelmesen felvíjjogó hangot: — Szóval, a Fenyvesi barátunk törö- kös nyugalommal alszik.' szóval a Fenyvesi barátunkat nem érdekli á történelem: a Fenyvesi barátunk tehát kap egy kis pohos, piros pontocskát... Így ni!... Piros pont járt szemlehu- nyáson kívül majdnem mindenért. Ásításért, köhö­gésért, orrfűjásért, ablakra és plafonra nézésért, só­hajért, beszédért, tüsszen­tésért, dp még a kikérezke- désért is, ha alapos gyanú merülhetett íöl annak álvol­ta miatt. Márpedig a tör­ténelemtanár Szerint ennek feltételezésére mindig volt elegendő dk. Aki hetén még műidig nerti tüdja elég hí­ven beleélni magát osztá­lyunk telkiállapotába, azzal bizalmasan közlöm, hogy a fenti okok miatt három, korántsem pipogya osztály­társammal olyasmi is meg­esett, ami másfél, kétéves koron túl igazán ritkaság- számba megy, s okvetlenül beteges tünetnek számít. Nahát, ez a Nagyfalvi Pál egyik nap egészen meg­változott ábrázattal jött be az osztályba. Halálra ré­mültünk; mert akkor még nem tudtuk, hogy a meg­kövült vonások torz, gri­maszba erőltetése mosolyt jelent. (S különben is, van-e rémisztőbb, mint ha a zsar­nok mosolyog? Leült, s mind­járt azzal kezdte: minden­ki piros pontját kitöröli. A megkönnyebbülés moraja hullámzott át az osztályon, s az osztályelső Durnfeld megilletődött „köszönjük”-je után felzúgott az egész osz­tály „köszönjük!” kardala. Felszabadult vigyorok, hu- nyorítások, sőt — ami egye­nesen példátlannak számí­tott történelem órán — bi­zonytalan, gyönge zümmö­gés. / S a történelemtanár elő­halászta a noteszát, i ce­ruzával a kezében sorra vet­te a neveket, ilyenformán: „Abafi, hat piros pontocska — törölve; Balázs, kettő pohos piros pont — törölve; Bónis, tizenegy — töröl­ve. .. Csikesz... Döme... Gábor — törölve... Már majdnem Hódosyhoz ért, mikor az élő colstok lassan emelkedni kezdett. A zümmögés elhalt, a tanár a szemüvege felett felpillan­tott noteszából, s a ceruza megmerevedett a kezében. Hódosy még mindig emelkedett. Komikusán ko­moly, békaszájú lóarca egy­re magasabban ingott az osztály felett. Határozottan koravén arca volt, s hozzá mély basszus hangja. Végre felér a ma­gassága csúcspontjára, s akkor ez a lófejű, lapos pillantású pofa odateszi egyik ujját a szája sarká­hoz, mint valami kisgyerek és dörmögve, selypítve, el­nyújtva ezt mondja, jobban mondva, énekli: — Tanár úr kérem, törölje ki nekem is! Robban a nevetés, a ta­nár néz, hápog, a feje las­san rózsaszínre, majd hir­telen vérvörösre vált. Nem tud megszólalni, talán még hitegeti magát, hogy nem jól hallott, vagy csak vé­letlen az egész, mikor Hó­dosy ismét halálos komolyan beleénekli a feszült levegő­be: — Legyen szíves, töröl­je ki nekem is!... Most mar nincs kétség. A tanár felugrik, kirohan... A legnagyobb történt, ami történhet ezen a világon, igaz kicsiben, de mégis csak zsarnokot taszítottak le a trónusról. Mindannyian osz­tályfőnöki» megrovást kap­tunk, s Hódosyt majdnem kicsapták. De megérte. Úgy élt bennem ez a jele­net, mintha tegnap történt volna, s Ijlódosyt megpil­lantva újra elfogott az a régi láz, s azt-»a képet, han­gulatot utánozva, Hódosy felé emelve poharamat, az ő hangján, éneklő háhgon megszólaltam, hogy „Tanár úr “kérem, törölje ki nekem is!” Hódosy értetlenül nézett rám és erriéllétt rettenetes unalom ült tekintetében. — Hát nem emlékszel? — kérdeztem, de egyik pilla­natról a másikra lelohadt bennem a láz, s szinte tes­tileg éreztem, hogy rám te­lepszik a szomorúság. — Mire? — kérdi síri hangon. Dadogok neki valamit a dologról, s érzem, hogy mi­lyen jelentéktelen messzi ügy az egész, pedig most is tudom, hogy nem az. — Nem, nem emlékszem — feleli Hódosy az előbbi hangon. — De ha volt is ilyesmi nem így volt... Később egy érdektelen beszélgetés közben megkér­deztem • valakitől, nem tud- je-e véletlenül, hogy Hódo- synak mi a foglalkozása. — Hogyne tudnám. — vá­laszolt az illető. — Tanár. Történelemtanár.' A fiam hozzá jár, jobb nem emle­getni, miket mesél róla. Hogy van egy piros ceruzá­ja.. az ám, egy piros "eru- zája, mint annak az izé­nek. .. látod, látod, itt ran a nyelvem hegyén, de az istennek sem jut eszembe a neve... „

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom