Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-29 / 177. szám

'4. oldal ÄBLET-MA'GYXRORSZXS 1972. július 29. Szülők fóruma FIATALOK Of! FIATALOK lül FIATALOK ü FIATALOK iffl FIATALOK Nevelje meg az anyja! Lakásom ablakából útépítkezésre látok. Több méter mély, tátongó árok várja a hatalmas csövgk lefektetését. A mélység felett átfektetőit' ‘ keskeny pallón 5—6 éves fiúcska hintáztatja magát olyan lendülettel, hogy rossz nézni. Pár méterrel arrább két asszony beszélget. Hihetném, hogy hozzájuk tar­tozik a gyerek, hiszen fejcsóválva nézik. Én azért csak leszaladok, 's ahogyan pedagógus vérem diktál­ja, leparancsolom a kisfiút a veszélyesen lengő 'desz­káról. Beszédbe elegyedem vele: Megtudom, hogy a ..néniket” nem ismeri. A gyermeknek elmondom, mi­lyen veszélyes volt a hintázása, megmutatom a kö­zeli játszóterét, ahol kedvére labdázhat, hintázhat, megigértetem vele. hogy nem keresi máskor a bajt, mert az is történhetett volna. Megszoktam, hogy nemcsak a gyermekek, de a felnőttek nevelőjének is kell lennem. Megállók' hát a még mindig beszélgető két asszony mellett és meg­kérdem, hogyan nézhették nyugodtan az iménti ‘kis­fiú veszélyes játékát. — Mi közöm a más gyerekéhez! — így az egyik. — Én neveljem? Nevelje meg az anyja! — tetézi a közömbösge|e't a másik. yelük js elbeszélgetek egy kicsit. Megkísérelem megerfethi Velük, hogy minden felnőtt felelős min­dem gyermekért. Nem nézhetjük közömbösen a más gyermekét sem. Az egész felnőtt társadalom együt­tesen felelős a felnövekvő ifjúságért. Ha mindenki magáévá tenné ezt a kötelességét, akkor kevesebb „megvetéssel” kellene beszélniük a „mai gyerekek”- ről. Azt tapasztaljuk pgyanis, hogy pontosán azok szidják legtöbbet az ifjúságot, akik a legkevesebbét tettek a nevelésükért. Nagyon tetszett nekem annak az önkiszolgáló boltvezetőnek a módszere, aki a csokoládélopásbn tetten ént. keservesen síró, őszinte megbánást mutató í?' éves kisleánnyal hosszasan elbeszélgetett, érzelmei­re hatolt, gzután felkereste a gyermek tanítónőjét. Megbeszélték, hogy adpak próbaidőt. Megígérték ne­ki, hogy ha soha többet nem téved meg, akkor ezzel az esettel most neríj szomorítják az édesanyját. Biztos vagyok benne, hogy ez a kisleány valóban nenj }pp tpljbej. A boltvezető sokkal többet ért el ügyes' pedagógiai fogásával, mintha súlyos szavakkal szjjiglfpazta ypjfta. Kevésbé tetszett, hogy spjr járókelő haladt el azpk mellett a vadul verekedők mellett, ahol pépig igazságtételért és a felnőttek segítségéért kiáltott az erplj egygnlőtleh afárnya. 12—14 éves kamasz püfölt egy alig iskolás fiúcskát olyan duryán, hogy magam­nak is a legerélyesebb hanggal kellett fellépnem, hogy megfékezzem a megvadult nagyobbat. Mint ki­derült, a kiesi csúfolta, ezért vett olyan elégtételt, hogy kékre, zöldre verte, még a száját is berepesz- tette. Nem voltam biztos abban, hogyan veszi beavat: kozásomat a felbőszült verekedő, ezért szétválasztá­suk után nagyon szelíden közeledtem hozzá: „Talán a kistestvéred?” kérdéssel . ... — Neta! —-felélte mér'gefM — talány!-— tol­dotta hozzá. — Te, mondd — kérdeztem — mit tennél, ha így összeverné őt égy erős, nagy lány? Lesütötte a szemét, kicsit elgondolkozott, azután elkullogott a közelünkből úgy, hogy megdorgálhat­tam a kicsit is a csúfolkodásáért. Alig van nap, hogy ne találkoznék hasonló ese­tekkel. Nem a két verekedő verekedése, nem a lengő pallón ugrálva hintázó kisfiú könnyelműségé bánt a legjobban. Nem. Az egykedvű közönnyel beszélgető két asszony és a verekedők mellett elhaladó sok-sok felnőtt közömbössége. Én ugyanis hiszek abban, hogy ha minden felnőtt összefogna és nevelné gyerme­keinket, a másét is, amerre csak jár, szép szóval, jó példával, akkor mi, együtt, nagyon szép eredményt érhetnénk el. Dr. Gergely Károlyné Zsadányi Lajos: Hová fut a kisesikó ? Hová fuj a kisesikó? Mezőre, mezőre. Hová megy a favágó? Erdőbe, erdőbe Hová libben a lepke? Virágra,' virágra. Hová röppen a madár? Az ágra. az ágra Hová úszik a süllő? A mélybe, a mélybe. Hová repül a léggömb? Az égbe, az égbe Vasvári István: Miáú Nyitva van a nagykapu, kifut rajta a Cirmos farka bilién: mjáu! Három kutya arra leffen. Kártevő az egerekben nekik ugrik, oda fü: miáu! Mi a?... kérdi a vén Bodri, hogy merészelsz kódorogni?... Hát a Cirmos... fel a fára, onnét prüszköl a kutyákra. Estig tart a háború, mikor kutya, a bölcs három összenéz, hogy tovább álljpn, azt se mondják: fakapü. Miá... Miá... Miáu! Lukács Angéla: Szakolciay Lajos: Mókás Miki Mókás Miki Monoron mocorog a motoron, masinája mozdulatlan megakadt egy mogyorón: Monoron. Monoron ki segít a motoron? Mosolyognak Monoron a mutatós motoron, megtörténhet, hogy a motor megreked egy mogyorón ?! M ogyorón. niogy orón ? Ilyen sem volt Monoron! Kismosás Gsirr-csurr! Csirr-csurrt " Csobogok, Minden szennyest kimosok! Meleg vizem illatozik. Mosószertől habosodik. Selyem kendő, selyem ing, Selyem bugyi — 'ide miridl No, most té jössz, nylohzokhi. Fiúnak is ki kel] mosniI Maszatos az orrod, sarkad? Egy fölt sem maradhat rajtád! Áztatgatlak, dörzsölgetlék, Kinyomkodlak, öblögetlek. Száraz szélbe terítgetlek. Kisimítlak, s helyre teszlek. De szép tiszta a ruhám! Büszke' rám áz anyukám! TÖRD A FE IED! Vízszintest 1. Megfejtendő. 6. Feltéte­lezés. 7. Fohász. 8. Római 450. 9. Régi űrmérték. 11. Eleven. 1?. Európai nép 14. Agg. 16. ...pontossággal. 18. Libahang 20. E helyre. 21. Mint a vízszintes 6. 22. Szü­lő. 24. Talál. 25. Irószerszám. 27. Atom betűi keverve. 28. Görbe láb, 29, Operában énekibetét. Függőleges: 1. ... matt. 2. Télisport. 3. Üzemi karbantartórészleg népszerű rövidítése. 4. ÓA. 5. Kovács szerszáma. 6. Nyi. lalló. 10. Azonos betűk. 11. ÉDÜ. 13. Három, oroszul. 14. Lám, ím. 15. Aratási mel­léktermék. 17. Nagy magyar költő. 19. Kezel, gyógyít. 21. Hétnapi, 23. Nem főig. 24. LOR. 26, Néma öleb!!! 27. Egymást követő betűk a magyar abc-ben. Megfejtendő: Megyénk egyik népszerű kirándulóhelye... (vízszintes 1). Múlt heti megfejtés: KRÚDY. Nyertesek: Újvári Gábor Nyíregyháza, Reszkai László Búj, Gaál Ágnes Komlód- tótfalu, Szűcs András Tyú­kod, Szabó Éva Tunyogma- tolcs. Az asztülnál^^tten ülnek. Előttük sor. — Drága barátom", igazán ijpülök, hogy látlak — szói az egyik. Beszélj, hogy, s rftirít? ' Hol töltőd a szabad­sagodat? — Hát én még nem dön­töttem. És te? — öregem, én az idén kiteszek magamért! Elvi­szem az egész családot a tengerhez, a hegyekbe, be­utazzuk az egész' országot. Még az öregeket is visszük! Miild a négyet! Legyen ne­kik karácsony! összesen: t1- zenketten leszünk. — Ez igen! Csakhogy ez rengetegbe kerül. — Sebaj! Van miből! Te­lik az újítási előlegből. — Csak nem? — De! — Lehetetlen­— Nem hiszed? De mi tör­tént véled? Rosszul vagy? — Ugyan, hagyj... Csak a sör... meg ez a meleg... Sze­rencsés fickó vagy! — No és te? — Ép? — Igen, igen, te hová mégy a szabadságod alatt? S. Rudeanu: PÁRBESZÉD — Hát majd mi is elné­zünk valahová... Természete­sen csak négyen. Mi az öre­geket nem visszük. Nem férnénk annyian a „Fiat bá. — Miféle „Fiat”-ba? — Az enyémbe. Az ott pi, látod? — rúutat H a ven­déglő ablakán. — Csak nem?... Hát te már itt tartasz?... — Nem nagy valami. Spóroltunk, aztán megvet­tük. De mi történt nelpci? Sápadt vagy... Rosszul érzed magad? — Hagyj... semmiség. — De mintha a fogadat csikorgatnád... — Szóra sem érdemes. Erős a sör, no meg ez a meleg... De folytassuk: te­hát „Fiat”-od van? — Az. — Remek. Kiváncsi lennék rá, hogy valóban a barátom vagy-e? Növényeink életrajza (3.) A paprika Sok növényről mondhatjuk el, hogy bölcsője valahol a nagy tengereken túl, Ameri­ka partjainál ringott. Nos, a paprika ezek közé tartozik. Dél-Amerikában, a perui in­diánok már Kolumbus meg­jelenése előtt ismerték és fű­szerként használták. Ugyan­ezt hallottuk Brazília ősla­kóiról is, akik á kutatók sze­rint az első paprikáfogyasz- tók voltak a világon. Egy szép napon azután, akár a többi társa, a paprika is áthájózott az óceánon és egyenesen a spanyol parto­kon kötött ki: Nemsokára ólyan híre futott az új nö­vénynek'. hogy egy-egy csi­petnyi őrölt paprikáért arannyal fizettek. Nem cso­da, hogy ezek után csakha­mar kereskedők jöttek mesz- szi földekről az új kincsért. Leginkább a görögök, akik nemcsak az őrleményt, ha­nem a növényt is elhozták magukkal. Ők voltak az el­sők, akik a Balkán-félsziget­re behozták a paprikát, s tő­lük kapták a törökök, szer- bek, bulgárok. A Balkánról már csak egy ugrás Magyarország. A XVII. században, a törökdú- lástól kipusztult Alföldre télepesek költöztek, s termé­szetesen tarsolyukban hozták a paprika magját is. A magyar paprika „életraj­zában” az első dátum: 1604. Egy korabeli szótárban ek­Tasnádi Varga Éva: Élt pgyszer valamikor, ré- ges-régén egy halászlegény. Aranybarna nádból épült a kunyhója, illatos fűből ké­szült az ágya. Igen.egyszerű­en élt,' mégis, egesz nap éne­kelt. Maga főzte az ebédjét és toldozgatta-foltozgatta a jiagy lijkacsos' hálót, amivel á halakat' fogta. Egyik este heverészett az ágyán és' az ablakon át a csillagokat nézte­— Milyen szépek, milyen fényesek! — gondolta. — A szél mintha közelebb fújná Őket. Eljött a tavasz.. , — Cirip-cifip — hallatszott az öreg asztal lába mellől. — Holnap már valóban itt a ta­vasz! — Ki beszél itt? — ült fel hirtelen a halászlegény. — Én vagyok, a iTj^zei • tü­csök! — hangzott a válasz. — Még az Ősszel húztam meg mágam itt az asztalod alatt. Emlékszel? akkor láttál is engem! — De a hangodat még so­ha nem hallottam! — Pár nap múlva muzsi­kálok neked, te halászlegény. Fedelet adtál télire, soha nem bántottál és minden es­te jóllaktam a morzsákkal, melyek a vacsorádból ma­radtak. Meglásd, nem leszek hálátlan. A halászlegény nevetett: — Ugyan már kis tücsök, mit adhatnál te nekem? — Cirip-cirip... kívánj va­lamit magadnak és én telje­sítem ! — Tudod mit? Varázsold ide nékem a legszebb lányt — Mit á'karsé? : ’ ír'r!>13' — Csak annyit: hagyd otthon a gyerekeket, helyet­tük vigyél magaddal engem és a feleségemet — a Fiatod­dal. — De hát az előbb azt mondiád, hogy ti tizenket- ten mentek... — Mesebeszéd! — És az újítási előleg? — Szintén! — Na, ez, nagyszerű! Át­vertél? — Át. De ne manőverezz: mehetünk veletek, vagy nem? — Már mért ne jöhetné­tek? A vonatban mindenki­nek jut hely! — Nem a vonaton, a Fia­todon ! — Miféle Fiaton? — Ami ott áU kint — mutat az ablakon túlra. — Hja, drága barátom, honnan tudhatnám, hogy kié? — Miért, nem a tied? — Eltaláltad! A két jó bárót e meg­nyugtató tény utgn boldogan összeölelkezett. Fordította: Baraté Rozália kor találkozunk először a „török bors”-sal, a növény legrégibb magyar hevével. A „török” elnevezés a balkáni utazást jelzi, a bors pedig azt, hogy helyette használ­ták a háztartásokban. Ké­sőbb hozzátették a „vörös” jelzőt is, s így lett „vörös töirökbors.” Azután 1700 tá­ján elmaradt a „török” név. s helyette a „magyar” elő­nevet kapta a bqrs. Néhány évtized múlva pedig, pon­tosan 1748. október 5-én egy konyhai számadási köpyy tudtul adta a késői utókor­nak, hogy a ház ura négy krajcárért paprikát vásárolt. Azt a híres-neves piros ma­gyar paprikát, amely azóta édesíti, nemesíti, erősíti éte­leinket, könnyezteti gyen­gébb torkú külföldi vendé­geinket, egyszóval hírét vi­szi a világba a magyar föld íz£s tgrmékgnek. hetedhét országból. A haja arany legyen, ' mint hajnal­ban a nap, homloka ezüst legyen,' mint éjjel a hpldsu- gár és szemei ragyogjanak, mint íhost odakint' a csilla­gok. .. ' — Cirip-cirip... Jól figyelj ide! Meg fpgpd őt ismerni, de csak akkor, ha kifogod a legszebb halat a folyóból és utána elveszíted! — No, ezt igazán nem ér­tem. .. — töprengett egy da­rabig a (jalászlegény, aztán elalüdt. Másnap már régen elfelej­tette az egészet, mikor a fo­lyóhoz indult. Friss tavaszi szel rázogatta a bokrokat, a vékony fűszálak között piros bogarak sütkéreztek. A nagy fűzfa mellől eloldotta csó­nakját és q folyó közepére evezett. Aztán plpvette haló­ját és belementette a zöld hullámok közé. Jó darabig ringott egy hely­ben a csónak, a halászlegpny a felhőket bámulta. Egyszer­re nagyot rándült a’háló. Lassan, óvatosan húzni kezd­te kifelé a vízből. De a 'há­lót, mintha mázsányi súly húzta volna visszafelé. — Hopp, megvagy! —. mondta a halászlegény és végre sikerült a csónakba rántani a csuromvizes hálót. Csodálatoson szép, ‘ hatal­mas, ezüstpikkelyes hal fio- kándozott benne, örömmel nézte és már nyúlt is utána, hogy a vizesvödörbe rakja, mikor kiállást hallott a part. felől. Odanézett. Először csak a vizen szét­terülő szőke haját látta meg, aztán fel-felbukkant a habok közül egy vékony, fehér le­ányarc. A hal eszeveszetten dobál, ta magát a háló szorításé« dán, egyre jobban belega­balyodott és a csónak vesze­delmesen himbálózni kezdett. — Vagy a hal, vagy a lány! — gondolta a halászlegény. — Hiszen ilyen hullámverés­ben nem érek oda hozzá... Aztán kiszabadította az óriási halat és visszadobta a folyóba. Pár perc múlva sebesen siklott tovább a csónak. A parton a halászlegény leterí- tett köpenyére fektette a be­hunyt szemű leányt. Rázögat- ta, élesztgette és mikor az felült és ránézett, mélysége­sen elcsodálkozott. Arapyos fényű baja beborí­totta a hátát, a vízcseppek gyöngyként fénylettek fehér homlokán és szemei kéken világítottak, mint a csilla­gok. — Ki vagy te és, hogy hív­nak? — kgrdgzte tőle a ha­lászlegény. — Hajnalka a nevem. A faluból jöttem ide a folyóhoz. Mosni akartam. Nézd, ott a fűzfa mellett a kosaram... Megcsúsztam és így estem a vízbe. Ha te nem mentesz meg, elpusztulok! — Miattad a folyó összes hajait elveszíteném! — mond­ta a halászlegény. — Maga­don hordod á napot, holdát és a csillagokat. Lennél-p ' a feleségem, Hajnalka? — Megtarthatjuk a lako­dalmát! — válaszolta a lány — mire a rügyekből virágok lesznek. Mpst pedig hazame­gyek a szüléimhez és holnap ugyanitt találkozunk! Este a halászlegény lefe­küdt az ágyára és ismét néz­te az ablakán beragyogó csillagokat. Egyszerre felfi­gyelt a vékony hangocskára: — Cirip-cirip te halászle­gény, betartottam-e az ígé­retemet? — Köszönöm, kis tücsök. Nagyon boldoggá tettél. Egy percig sem bánkódom a gyö­nyörű hál után. Mikor látlak újra? — Ha vjfággá változnak a rügyek, ha már csupa zöld fűszál hajladozik a réten, ak­kor muzsikálok nektek min­den este, mikor a holdvilág felküszik fehér létráján az égre:.. A hücsök és a halászlegény

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom