Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-01 / 153. szám
tett. július E mg-aywsairsgA« 8. oldal Az egészség törvénye írta: dr. Pesta László/ az országgyűlés szociálisegészségügyi bizottságának elnöke Múlt századi honatyák 1876- ban törvényt hoztak az egészség ügyében és ezzel sok fejlettebb, gazdagabb országot megelőztek, mégsem lett Magyarország a viruló egészség honává, sokáig írott malaszt maradt a nemes jogalkotás, nem voltak meg a gyökeres változás, az alapvető javulás szakmai, gazdasági és társadalmi feltételei. Sokkal később, a polgári Magyarország fellendülésének idején, mikor már megvoltak a közegészségügyi intézkedések és a betegek ellátásának elemi intézkedései, nagy tudósok és kiváló gyakorló orvosok, majd midőn a munkásosztály nehéz harcokban kivívta magának a betegbiztosítás kezdeti rendszelét, akkor már megvalósultak az 1876. XIV. te. egyes szakaszai, de a valódi egészségvédelem, a dolgozó nép teljességére kiterjedő korszerű betegellátás csak a felszabadulás utáni években megindult gyors fejlődés eredményeként vált valósággá. Csak most érkezett el az ideje új, magas igényű szocialista egészségügyi törvény megalkotásának, melyet a magyar országgyűlés az újonnan módosított alkotmánytörvénnyel egy ülésszakon és azzal teljes összhangban, ez év április havában fogadott el. „A Magyar Népköztársaságban az egészségügy állami feladat”. E mondattal kezdődik az 1972. évi II. törvény és az utána következő 91 paragrafus oly magas követelményeket, annyira széles körű tevékenységet, humánus szellemet sorol és áraszt, hogy önkéntelenül tolul ajkunkra a kérdés: mi a garanciája annak, hogy az állam meg is felel ennek a feladatnak és ha igen, mikor valósulnak meg e szakaszokba foglalt tgéretek? Erre a kérdésre alkotmányunk egyes szakaszaiból összeállított szöveggel válaszolhatunk: „A Magyar Népköztársaság szocialista állam, melyben minden hatalom a dolgozó népé, védi az állampolgárok életét, testi épségét, egészségét, és ezt a védelmet, melyhez tehát az állampolgároknak joguk van, a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével Valósítja meg”. Az egészségügyi törvény az alkotmány szövegének és szellemének megfelelően ezt a deklarált állampolgári jogot a 25. §-ban a következőképpen ülteti át a gyakorlatba. „Az állampolgárok a gyógyító-megelőző ellátás keretében ingyen jogosultak orvosi vizsgálatra, a szükséges orvosi gyógykezelésre — ideértve a kórházakban történő gyógykezelést is — valamint a szülészeti ellátásra és a mentőszállításra”. Tehát a jövőben minden magyar állampolgár jogosult az ingyen ellátásra, hiszen gyakorlatilag már úgyszólván mindenki dolgozó, az lesz, vagy volt, nincs már értelme a régen még indokolt megkülönböztetésnek. Olvassuk tovább a törvény 74. és 75. szakaszát is, melyekből a következőket idézem: „Az orvos az állami ellátás keretében köteles az állampolgárt egészségi állapotának megfelelően, lelkiismeretesen, a rendelkezésére álló legkorszerűbb módon, ellenszolgáltatás nélkül ellátni. Tudatosítania kell az állampolgárt, hogy mindez őt megilleti. Olyan magatartást kell tanúsítania, amely méltó az orvosi hivatáshoz, esküjéhez és érdemessé teszi az állampolgár bizalmára. Az állampolgár megkülönböztetett egészségügyi ellátás érdekében az orvosnak anyagi, vagy egyéb előnyt nem nyújthat és az orvos azt nem fogadhatja el". Világos beszéd, mindenki megérti. Az a beteg, vagy hozzátartozó, aki egy sikeres, vagy bonyolult kezelés végén nem elégszik meg a hála őszinte kifejezésével és meg akarja ajándékozni valamivel az orvost, még nem szegi meg e törvényszakaszt, bár teljesen feleslegesen cselekszik, hiszen őt a lehető legkorszerűbb kezelés is megilleti, teljességgel ingyenesen. De ha valaki előre, vagy kezelés közben akar fizetni, az beleesik a gyanúba, hogy ezt megkülönböztetés, előnyök kedvéért teszi. Az orvos pedig nyilvánvalóan sem előre, sem közben, sem utólag nem kérhet semmit az ingyenes vizsgálatra és kezelésre jogosult személytől. Az egészségügy irányítását a kormány az egészségügyi miniszter útján látja el, aki e szakigazgatás legfelsőbb szerve. A minisztérium számos tudományos és gyógyítóintézetet közvetlenül igazgat, de az egészségvédelem állami feladatának nagyobb részét a tanácsok irányításában működő kórházak, rendelőintézetek, gondozók, szociális betegotthonok s a bennük dolgozó és segítő munkatársaik látják el. A tanácsokra nagy feladatot ró az egészségügyi Intézmények jelentős összegekbe kerülő fenntartása, még drágább korszerűsítése s bennük a színvonalas, zavartalanul működő betegellátás megszervezése. Még ennél is nagyobb gond új intézmények — kórházak, bölcsődék és más intézetek — létesítése, az építési kapacitás elégtelensége és a magas költségek miatt. Tetézi a gondokat a2 a jól ismert jelenség, hogy az intézményekben szegény területeken telepszik le legnehezebben az orvos, s ugyanott a legnagyobb az elmaradottság. A megyei tanácsokra vár e súlyos problémák megoldása, hiszen életünk csak egy van, egészségünk a legfontosabb, mindenki megkívánhatja az új egészségügyi törvény szellemében, hogy az ország bármely táján hozzájuthasson a gyógyulás korszerű lehetőségeihez. „Az egészségügyi feladatok ellátásában az egész társadalom hatékonyan közreműködik” — mondja a törvény és valóban, mindig és mindenütt találunk okos, szíves és áldozatkész embereket, akik a szolidaritás jegyében összefogva képesek néha nagy feladatokat is megoldani. A megyék, a városok és a falvak nagy részében a meglévő feltételekkel, a felelősök munkájának összefogásával, a jó példát mutató orvosok és munkatársak tudatos és kiemelt megbecsülésével kiváló eredményeket lehet elérni a nép egészségének védelmében. Az országgyűlés szociálisegészségügyi bizottsága úgyszólván permanensen foglalkozik az egészségügyi beruházások, felújítások, lemaradások és más nehézségek összes kérdéseivel, le nem veszi ezeket a napirendről, amíg megoldást nem nyernek, anélkül, hogy a kormányt soviniszta módon kívánná eltéríteni a lehetőségek igazságos elosztásának gyakorlatától. Egyik legeredményesebb vizsgálója az egészségügy speciális problémáinak a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, mely a helyi bizottságaival és szakértőivel rendszeresen ellenőrzés alá veszi az egészségügyi beruházások, a műszerellátás és más nehézségekkel járó ágazati tevékenység gyakorlatát és nagyon hatásosan mutat rá a problémákra, keresve azok megoldását. Reméljük, az új egészség- ügyi törvény s a képviselők helyi tapasztalatai minden megyében az érdeklődés homlokterébe állítják a nép egészségvédelmének fontos kérdéseit és létrejön az a társadalmi összefogás, mely mindenütt a jelenkor legmagasabb szintjére helyezi az egészség szolgálatát. Szabolcsban élni Amikor a 17 óra 05 perckor induló Lillafüred-ex- pressz kifutott a Keléti pályaudvarról, a 13-as kocsiban az egyik fülkében hatan foglaltak helyet. Egy záhonyi házaspár, hároméves kisfiúkkal, egy Tiszadob környéki asszony húszéves fiával és egy férfi. Háromórás az út. Eléggé hosszú arra, hogy a gyereket egy óra elteltével a vidám parki, állatkerti kiruccanások után elnyomja az álom, s elég ahhoz is, hogy a felnőttek alaposan kibeszélgessék magukat. Kezdetben a határ látásával cserélődött a szó. Vasárnap, június 25-én arattak Vámosgyörk környékén. Szőke árpában járt a kombájn és a záhonyi fiatal- asszony meg j egyezte: — Ma is dolgoznak. Már nálunk is aratnak, ott is kombájnnal. Könnyű már a parasztemberek dolga. Csak nézik a gépet. — Az. Könnyű. — mondja a másik asszony. — De csak a nagy határban. A ház körül kell még a kézi erő a háztájiban is. Mi is tsz-tagok vagyunk, a férjem brigádvezető, én, meg a fiam, dolgozzuk, ami adódik. Azért kapálni még nehéz, a dohányt, a kukoricát, a krumplit. Hiszen ha van is rá gép, kapálni akkor is kell. Most már minden szóba jön. Előbb megbeszélik, hogy milyen módon, hány százalékért művelik a dohányt, mennyi a háztáji föld, aztán az jdősebb asz- szony közli, hét szarvasmarhát nevel, nemrég már kettőt leadott, három anyakocája van és rengeteg aprójószág a ház körül. Nincs gond a takarmánnyal, juttat a tsz bőven. Az anyaszénát felesbe, a sárj út harmadába kapták. Kaszálni sem kell, mert van kaszálógépük, rendsodró, csak az összegyűjtéssel kell bajlódni. — A tsz Záhonyban Is nagyon jó. — mondja a fiatalasszony. Most meg, hogy kiterjedt, egyesült néhány tsz-szel, talán még jobb is lesz. Nagy már a gazdaság, úgy képzelje el, egy álló nap be sem lehetne járni. Az elnök meg csak egy egyszerű parasztember. A mi elnökünk bizony még a hin- tóval sem jár. Van egy motorkerékpárja és azzal megy a határba, A hintót a fiatalok használják, legutóbb is felültek rá vagy négyen és meccsre mentek vele Lit- kére. — Azért egy tsz-nek, ha nagy, már gépkocsi is kell. A mi téeszünknek már van. — Az idősebb asszony miután ezt közölte, látszott, mondani akar valamit, de bizonytalankodik, mondja-e, vagy sem. Aztán rászánja magát. — Tudja, a fiamnak most vettem kocsit, azért voltunk Székesfehérváron, de én nem birok kocsiban ülni, szédülök, felkavarodik a gyomrom. Fiataloknak való passzió. A kocsi 95 ezerbe került, kéztől vettük, ha átírják, hazahozzuk. Szerencsén pár percre megállt az expressz. Az első vágányon személyvonat vesztegelt zsúfolásig tele. Mentek vissza az ingázók és ez újabb jó téma lett a beszélgetéshez. — Tőlünk bizony nem mennek — mondta az idősebb asszony — inkább hazafelé jönnének. Mert van a mi téeszünkben már ipar is. A rengeteg gépet javítani kell, havonta 200 ezer foFalu a yáros szélén Bejárnak dolgozni — Mit építenek? — Csak a lakosság segítségével A buszon legalább harmincán utaztak. A délin és a délutánin is ez a helyzet. Az asszonyok szatyrában patronok, fürdőruhák. A kisebb gyerekeket viszik magukkal a városba. Már megszokták a gyakori utazást, amit valóban nem is lehet utazásnak nevezni, hiszen Őröstől azt a hat kilométert alig húsz perc alatt teszik meg. A visszatérők nagy csomagokkal, élelmiszerekkel teli szatyrokkal érkeznek haza, mintha Oro- son nem lehetne megvásárolni a legszükségesebb élelmiszereket, I Et6ny? Most sok orosi vitába szállhatna velünk. Miért vásároljanak otthon, amikor Nyíregyházán dolgoznak, munka után kényelmesen bevásárolhatnak? Itt nagyobbá választék, majdnem mindent megvehetnek egy helyen. Ez a felfogás azonban nem csak a bevásárlásokra jellemző, hanem arra is, hogy Oroson kevés a munkalehetőség, Nyíregyházán pedig dolgozhatnak üzemekben, gyárakban, a pultok mögött és az irodákban. A kereset is több, az „ingázás” nem probléma. A vasárnapokat miért töltsék otthon, amikor még egy presszóba sem mehetnek el? A szórakozási lehetőségekről nem is beszélve. Mindez igaz, a város közelsége ebből a szemszögből előnyt jelent. Jó, vagy jobb munkalehetőségeket kínál, mint az otthoni környezet, több a szórakozóhely, „érdekesebb” egy fiatal számára, mint a falu. De ami több, mint ötezer embernek bizonyos fokig előny, az a falunak hátrányt jelent. — A lakosság nagy része, de különösen a fiatalok —< szinte kivétel nélkül — Nyíregyházán dolgoznak vagy tanulnak. Legtöbben, a szakmunkásképző elvégzése után, 17 éves korukban már keresők. A lányok a kereskedelmet választják, vagy két-há- rom műszakban dolgoznak. A fiúk úgyszintén. így nem csoda, ha alig lehet látni őket, általában csak akkor, ha ügyes-bajos dolgaikkal kénytelenek a tanácshoz fordulni — mondta Novotni Viktomé vb-titkár. Ezzel magyarázható az is, hogy egyfajta közömbösség rintba kerül és beszélgettünk is már róla, hogy talán jobb lenne, ha minden rossz gépnél javítás helyett újat vásárolnánk. — Ah, — legyint a fiatal- asszony az ingázóvonatra célozva — ezeknek a többsége nem a munka után megy. Csak mehetnék je van. Mert meg lehet már Szabolcsban élni. Nálunk Záhonyban is annyi a munka, győzni sem lehet. Vagy a határban, vagy a vasútnál. De úgy van az, hogy a fiatal kapja magát és megy, mintha másutt várna rá a boldogság. Pedig azt mondja a mondás, ott jó, ahol jól meg lehet élni. Robog a vonat. Pereg a szó jóról, rosszról, mindenről, idegenek között. Azaz, hogy mégsem idegenek, mert szabolcsiak és így az egymásnak adott információ „házon belül”, megyén belül marad. Akik á fülkében utaztak, be sem mutatkoztak egymásnak, de magukról, életükről, környezetükről és arról, ami foglalkoztatja őket, mindent elmondtak. Jó dolog ez. Jó dolog, ahogy látják a világot, szőkébb hazájukat és érzik és tudják, Szabolcsban meg lehet élni. Seres Ernő terjedt el, közömbösség a falu élete, fejlesztése iránt. Az emberek a városban élnek, szinte csak aludni járnak haza, nem gondolnak arra, hogy itthon is megteremthetik a kulturált szórakozási lehetőségeket, ha már munkájuk a városba köti őket. 80 óvodás Az érdektelenség a községfejlesztési munka minden területére rányomja bélyegét. Pedig bőven lenne feladat, mégpedig olyanok, melyek a falu szinte minden lakójának érdeke. — A jelenlegi napközi otthonos óvodában nyolcvan gyereket tudnak elhelyezni. Már kinőttük, harminccal növelhetnénk a létszámot egy melléképület rendbe hozásával, de kevés volt a pénzünk. Számítottunk a lakosság társadalmi munkájára, de ... Csak a pénz átcsoportosításával tudjuk megoldani a bővítést. Elveszünk onnan, ahol „nem olyan fontos.” — A fásításnál is szükség lett volna a társadalmi munkára. Az ígéret még a sportpálya körbeültetésére sem volt „elég.” Bővíteni és korszerűsíteni kellene a kultúr- házat, ahol most csak egy szűk teremben tarthatnak a fiatalok táncos, zenés összejöveteleket. Segítségük nélkül azonban ez is nehéz lesz. — Az igények azonban gyorsan növekednek, de mindenre nem jut a községfejlesztési adóból. Gyakran halljuk ugyanis: „Fizetjük az adót, de még mindig nincs járda az utcánkban.” Pedig a járdaépítés minden évben szerepel a terveink kozott. Egyszerre azonban semmi sem megy. 7—800 ezer forintos költséggel egy négytantermes általános iskolát építünk. Erre is nagy szükség van, mivel most délelőtt és délután is tanítanak, minden termet kihasználva. Ebben az évben fejezik be az ÁFÉSZ önkiszolgáló ABC- áruházát, korszerűsíteni kell az elavult raktárhelyiségeket és a vegyesbolt helyett kisvendéglőt szeretnénk nyitni. A vízellátást csak törpe vízmű kialakításával tudjuk megoldani. A terveket most készítik, így legalább a belterületen még ebben az ötéves tervidőszakban be lehet vezetni a vizet. A 20—22 millió forintos költségből 30 százalékot a lakosság társadalmi munkájától várunk. Sajátos helyzet A szakszövetkezet tagjai hazahívják a fiatalokat: a föld rendelkezésre áll, jó. néhány gépet beszereztek, a vezetőség minden támogatást megad. Keresetük elérné a ..gyári szintet”, de ennek ellenére nemigen vállalkoznak a mezőgazdasági munkára. Most újabb módszereken, lehetőségeken gondolkoznak. A községfejlesztés lassan halad Oroson. A gátló tényezők csak közvetve az anyagiak. Az emberek viselkedése — ami a falu sajátos helyzetéből is adódik —sokkal inkább meghatározó. A tervek, feladatok végrehajtásához azonban szükség van a lakosság összefogására, segítségére. Arra, hogy ne csak lakni, hanem élni is akarjanak Oroson! Balogh Júlia KOMMENTÁR Kezdő szakemberek Senki nem vitatja, hogy égető szüksége van megyénk mezőgazdaságának a kezdő szakemberekre. Különösen vonatkozik ez a távoli szatmári, beregi területekre, ahol sokszor hiába keresik a felsőfokú végzettségű mezőgazdászt, kertészt, gépészt és állattenyésztőt, nem tudják megfizetni őket, nincs szolgálati lakás, kedvezőtlenek a közös gazdaságok adottságai. Egy nemrég készült reprezentatív felmérés a MÉM-nél azt is bizonyítja, hogy a fentiektől függetlenül korántsem egyforma az érdeklődés a frissen végzett szakemberek iránt Van szövetkezet, amelyikben nemigen vallják, hogy szakem. bér nélkül nincs előrelépés, vagy ha szavakban ki is fejtik ezt, tettekben már nem támasztják alá. Államunk azzal is segíti a helyzet javulását, hogy a kezdő szakembereiknek az első évben hasd másfél-két o-s fél ezer forintos havi fizetést juttat. Nyilvánvalóan nem sok ez. — Tudják és megértik a legtöbb gazdaságban, s ezt a keresetet igyekszenek kiegészíteni különböző juttatásokkal, hadd érezze magát jól a fiatal, s telepedjék meg a faluban. Hogy mi az igényük a friss diplomával megyénkbe érkezőknek, arra is választ ad a MÉM-felméi‘és. Adatok igazolják: a fiatalok a legszívesebben az állami gazdaságokat választják első munkahelyükül, mert ott megfelelő szállást, üzemi étkezést kapnak és nem kell túlságosan sokat várniuk az önálló lakásra sem, ugyanakkor a szakmában is gyorsabban jutnak új ismeretekhez. Szól a felmérés a női szakemberekről is. Ismerős a kép, amely szerint a nőktől idegenkednek a gazdaságok, pedig sokszor és sok helyen bizonyítottak: a munkában legalább úgy megállják a helyüket, mint férfikollégáik. Az előítéletek megyénkben is jócskán hatnak, s ezeken is múlik, hogy például a kertészetekben és az állattenyésztésben — elsősor. ban a baromfitenyészeteknél — nincs elég megfelelő szakember. Csak üdvözölni lehet, hogy a felmérés nem önmagáért, hanem a helyzet gyökeres javítása miatt készült a minisztériumban. Ennek a nyomán készült a javaslat, amely szerint a kezdő szakemberek kapjanak nagyobb fizetést az államtól azokban a szövetkezetekben, amelyek gyenge adott. Ságokkal rendelkeznek, s nem tudnak megfelelő anyagiakat adni saját kasszájukból. Természetes ez a differenciáltság, s örömünkre szolgál, hogy Szabolcs-Szatmár részesül ebből a kedvezményből elsősorban, mert nagy szüksége van rá. A minisztérium javaslata az is, hogy a megyei tanács is differenciáljon jobban akkor, amikor a különböző állami juttatások odaítéléséről dönt. Pozitív fogadtatásra talál minden bizonnyal az a javaslat is, amely szerint bővíteni kell a letelepedési segélyre és a házépítési kölcsönre jogosult fiatal szakemberek körét. Friss, okos javaslatok születtek a felmérést követően. Jő lesz az országnak, különösen hasznos a sok gyenge adottságú szabölcs-szatmári tsz-nek. Ami a felsőbb szerveken múlik, azt e szervek megteszik. A sor most már magukon a gazdaságokon van. Rajtuk áll. hogyan élnek a kiszélesedő lehetőségekkel. Köp ka Janó)
