Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
ÍHÍteT-M4«VARt»*S2Á« w VÄSARNAP! MBLÜSiffLST 9 o!áa! &n mm §3 Juhász Előd: Riasztó-e a modern zene? Új könyvekt A megismerés krónikái ELNEVEZÉSE mindent megmagyaráz: elektronikus zene — olyan zene, melyet elektronikus gerjesztő készülékek, generátorok, stb. állítanak elő. Tehát nem a megszokott hangszereken szólal meg, hanem magnetofonszalagról (vagy lemezről). Ez a szalag őrzi a kompozíciót. A megszólaltatáshoz általában nincs szükség előadóra, csupán egy lejátszó készülékre. Ennek következtében a hallgató mindig hajszálpontosan ugyanazt hallja egyazon darab esetén. Ez egyúttal az elektronikus zene Achilles-sarka: sohasem születhet újjá a kompozíció egy-egy kiváló előadóművész által, mindig ugyanaz marad, egy idő után az egyhangúsághoz vezet, unalmas lesz. Éppen ezért kerestek közbülső megoldást a zeneszerzők. Mégpedig két módon. Olyan müveket írtak, melyben a hagyományos hangszerek mellett kap szerepet az elektronikus zene. Képzeljünk el egy vonósnégyest, pl. elektronikus zenével kombinálva: adott a négy vonós hangszer és mellettük egy magnetofon, rajta a szalag, melyről pontosan meghatározott indítással az előre felvett szólam szólal meg és keveredik a vonósok játékával. (Felesleges hangsúlyoznunk, milyen fontos a szinkron, az, hogy a másodperc töredékében is együtt szóljon mindep.) Ez a megoldás új színekkel ajándékozta meg a komponistákat, hátránya viszont, hogv némileg a vonós hangszerek előadóit megkötötte a hajszálpontos együtt- játszás. A másik lehetőség: az élő elektronikus zene. Már előre felszerelik a színpadon a különböző hangerősítőket, generátorokat, elektronikus geriesztőkészülékeket, szűrőket, mikrofonokat stb. Megjelennek az előadók és előre pontosan rögzített partitúra (diagramok, időtáblázatok. grafikonok stb.) szerint megkezdik az előadást: ott helyben sorra és keverve megszólaltatták ezeket a gépeket. Természetesen magnetofonokat is használnak, s az előállított hanghatásokat azon nvomban más sebességgel tudják oda-vissza lejátszani. így születik meg a produkció, a mű így kel életre. A komponisták — többnyire mérnökökkel szövetkezve — mindenfajta zajforrást igénybe vesznek: még az emberi szív és az agyhullámok mozgását is — mindezt természetesen maximálisan felerősítve és más, ugyancsak a helyszínre gyártott effektusokkal vegyítve. Függetlenül a kísérletek értékétől —, hogy ezek menynyire zeneiek, más kérdés — feltétlenül érdekes, hogy az effajta kompozíciók ott, a publikum előtt születnek meg. AZ ELEKTRONIKUS ZENE mai stádiumában a Hatalmas elektronikus zenei stúdió szerepét egyre inkább a kisebb, előre gyártott, h^- dozható készülékek veszik át. Ugyanakkor más irányú kísérletek is folynak: computerekkel. A zene egyes elemeit (hangmagasság, időtartam stb.) matematikai nyelvre, számokra fordítva betáplálják a számítógép merpór'.a- részébe. Külön szerkezettel aztán mindez áttranszformálható elektromos impulzusokká. Később az előre elképzelt kombinációkat „visszahívják”, s az eredmény végül kivezethető a magnetofonhoz — tehát hangzó zenévé válik. (A gép arra is megtanítható persze, hogy különböző szerzőket utánozzon, de ez a „játék” nemcsak méregdrága, hanem merőben felesleges is.) Ma már lemezeket bocsátanak ki computer music címmel — és ezeket hallgatva a legtöbbször nem is tűnik fel, hogy nem a szokásos elektronikus zenei stúdiókban készültek a felvételek. Az új művekkel párhuzamosan születnek a magyarázatok, elemzések, amelyeknek közös r---' •hogy nem az egyetértésre, hanem a megértésié apa,iáinak, mondván, nem az a fontos, hogy az új hanghatásokat miképpen hozták létre, hanem az, ahogyan azokat használják. És még valami: ezek a magyarázások, „bemutatások” néha izgalmasabbak. érdekesebbek, mint maga a mű! BIZONYOS, hogy a betanított gépek megkönnyítik a munkát, a komponálást (legalábbis az elektronikus zene területén), viszont az alkotó emberi fantáziát önmaguk nem helyettesíthetik. Valószínűnek látszik, hogy az elektronikus zene és a computer zene is valamilyen módon majd az alkotóművész eszközévé, „hangszerévé” válik. Ennvit a ,.gépzenédről. Az alkotófantázia természetesen nemcsak a „megkövesedett” elektronikus és computer produkciókhoz vezetett. Néhány komponistánál előtérbe került a véletlen, mint módszer alkalmazása. A zeneszerző személyét semlegesítve, a hangok sorrendjét és időtartamát pl. kockakidobásokra bízták — ami persze együtljárt azzal, hogy éppen a legfontosabb, szubjektív elemet, a zeneszerző tevékenységet zárták ki az „alkotás” folyamatából. Ez az aleatorikus zene. De még sok más irányba vitte g kísérletezőket: pl. olyan művek jöttek létre, melyek más (többnyire régebbi) zeneszerzők alkotásaiból vett részletekből állnak. Egymás után szólalhat meg pl. néhány Mozart-ütem, Brahms- résjilet, Bach-fúgatéma. Mahler-idézet — és mindebből „új” valami áll össze. A módszer neve: collage — összevágás. FOLYTASSUK? Felsorolásunk úgysem lenne teljes, szinte havonta születik meg valamilyen új irányzat. Hogy ezek közül melyik mutat túl a kísérletezés érdekességén, eldönti 3 jövő. Egy másik tendencia azonban, mindezzel egyidőben már sokkal több, mint próbálkozás: a különböző műfajok keverése. Ének, zene, tánc, pantomim, színészi szövegmondás és „alakítás” — sokszor együttesen alkotja az új színpadi művet. Ezeken belül persze a legváltozatosabb forrásokból merítenek a komponisták. Leonard Bernstein legújabb művében, a Misében pl. alkalmaz gregoriánelemeket, operamegoldásokat, jazz-zenekart, felismerhető a néger zeng közvetlen hatása. .. A zeneszerző tehetségén múlik, menynyire ötvöződik ez a sokféleség. És az is, hogy mindez játék, ötletkavalkád, vagy őszinte ihletettségű. Lehet, hogy a szélsőséges irányzatok felvonultatásával megijesztettem az olvasót. Ismét csak hangsúlyozhatom, mindez nem meglepő, ha a társművészetekkel hasonlítunk össze. Itt is az a legfontosabb: a legújabb vívmányok segítségül hívásával művészi alkotások is létrejöhetnek. Bízzunk abban, hogy a zene hatásától-varázsától a későbbi korok alkotói sem engedik megfosztani a hallgatóságot. Az igazi művészet mindig is túlélte a legvadabb kísérleteket. Eseményszámba megy a Kossuth Könyvkiadó újdonsága, Marx—Engels művei 46. kötete. A sorozat e legfrissebb darabja ugyanis A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonglai-t teszi hozzáférhetővé első ízben magyarul. Az 1857 és 1859 között keletkezett marxi kéziratok e gyűjteménye — amelyet két könyvre bontva bocsátott közre a kiadó — azért rendkívüli jelentőségű, mert itt fogalmazódtak meg azok a gondolatok, amelyek később a Politikai gazdaságtan bírálatához, valamint a Tőke című munkában öltöttek végleges formát. Mellékletként meglelhető Marx eredeti indexe — vázlata — is 3 „hét füzethez", azaz a szóban forgó feljegyzések későbbi feldolgozásához, s ugyancsak megtalálhatók a szükséges jegyzetek és mutatók. A kötetet Lissauer Zoltán fordította. Az elméleti problémák iránt érdeklődőknek szól a kiadó egy másik újdonsága is, a dr. Élek Tibor összeállította tanulmánykötet, A természettudományos megismerés ismeretelméleti kérdései. Az öt dolgozat a többi között olyan témákat ölel fel, mint a műszaki és természettudományok művelésének és oktatásának filozófiai problémái, a filozófia és az információelmélet viszonya, az érzékelés filozófiai alapkérdései és 3 modern tudományok. A tudományos-technikai forradalom korát éljük, s a könyv hasznos segítség abban, hogy eligazodjunk e kor kapitalista és szocialista fejlődési irányainak jellemzői között. Szardínia Olaszország legelmaradottabb része, s ismerve a „Dél” szegénységét, ez nem kicsiség. A sziget azonban túltesz azon is, s bár csak 300 kilométerre fekszik Rómától, az időbeni távolság évtizedekben mérhető. E világ alapos, személyes tapasztalatokra támaszkodó képét tárja elénk Faragó Jenő A keserű méz szigetén című útirajzában. A fényképekkel gazdagon illusztrált kötetben — a felvételek egy részét Reissman János készítette — a szerző magyarázatot keres a nyomorúság okaira, s ugyanakkor kedves, nyíltszívű emberek sokaságával ismertet meg bennünket, közöttük olyanokkal is, akik bátran harcolnak a szurdok szebb holnapjáért. Faragó könyve szintén Kossuth-újdonság. Vajda János neve hallatán az irodalomszerető ember a költőre gondol, s ezért meglepetés összes műveinek most megjelent IV. V. kötete. Kitűnik az Akadémiai Kiadó gondozta két könyvből, hogy termékeny prózaíró is volt — szépprózai írásainak foglalata a két kötet. Az elbeszélések, önéletrajzi jellegű írások tekintélyes része most először kerül nyilvánosságra, de érdeklődésre tarthatnak számot a más természetű dolgozatok is, így a vadászatról, vgrosqkról és fürdőkről írjak, vagy a szerelem szótára és kalauza. A megszokottan — lévén kritikai kiadás — alapos, nagy jegyzetanyaggal kiegészített két könyvet Seres József rendezte sajtó alá. Harminchét esztendő — öt kötet. Kiss Tamás nem tartozik a termékeny költők kö^ zé, majd négy évtizedes pályafutása — amint ezt most Mérleg hava címmel válogá- tott verseinek gyűjteménye bizonyítja — mégsem hasonlítható el-elapadó patakhoz. Sokkal inkább lassú sodrású folyam ez, mely embert és tájat, érzést és gondolatot öle} át. Szép, tartalmas líra ez, szemérmessége megkapó, humanitása megszívlelendő. A költő legújabb verseit is magába foglaló művet a Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg. Szintén a Szépirodalmi újdonságai között találni egy másik verseskötetet is, a témához illő kiállításút. A magyar költészet java hódol itt a jelképpé vált embernek, Dózsa Györgynek. A születése ötszázadik évfordulójára megjelentetett gyűjtemény — összeállítója Tóth Gyula — Tgurinps István hősi énekével kezdődik, s Kiss Anna Siratóének-évei feía- ződik be. A két pqpt közűit olyan művek sorakoznak, mint például Kölcsey Ferenc Zsarnoka, Kriza János Urbére, Petőfi, Ady, Juhász Gyula, József Attila, Illyés Gyula költeményei, s persze, 3 legújabb nemzedéké is, köztük Juhász Ferencé, Simon Istváné, Csoóri Sándoré. A Derkovits-metszetekkel illusztrált kötethez Juhász Ferenc írt előszót. A harmadik Szépirodalmi újdonság a Magyarország felfedezése sorozat kötete, Kunszabó Ferenc Sárköz című munkája. Szerencsésen ötvöződik benne a riport, a szociográfia, s a dolgok lényegét megragadó, összegező tanulmány. Sárpilis s a Szekszárdi Állami Gazdaság horizontját úgy tágítja a szerző, hogy megláthassuk a helyhez kötöttben az általánost, az egyedinek tűnőben a jellemzőt. Igényes, a sorozat rangjához méltó könyvet írt Kunszabó, némely gondolata, meglátása hűen fedi a „felfedezése” kifejezést. A hangulatos fotókat Farkas Tamás készítette. M. O. kiknek van csapja, hát azok önök. — így születnek a legendák — mondta az eladó, s azt tanácsolta, hogy maszek lakatosokkal, vízvezeték-szerelőkkel kell megpróbálkozni. A Wesselényi, Dob, Izabella, Hársfa, Csengeri utcában van elég műhely. Halványan emlékszem, hogy ekkor fél kettő lehetett. Körülbelül fél négyig jártam a lakatos- é-s vízvezetek szerelő-műhelyeket. A műhelyek — nagyobbrészt pincehelyiségek, kongó falépcsőkkel — egyh armada zárva volt. Némelyik vas- pántos ajtaján cédula fityegett: RÖGTÖN JÖVÖK, vagy: SZABADSÁG MIATT ZÁRVA. vagy valami hasonló felirattal. Egyik helyen a szahnrlság szót HALÁLESET helyettesítette. Volt ahol °gv nókhálós lámpa fé- nvénél egv öregnél öregebb lakatos n*7ett rám a szemüvege fölött, s miközben fo- gsi^npott reszei;iövei ydanv Satuba fogott kulcson lfínlő elntt. köafilte. hogv rsanokka1 sob- -UoíZHort nem foglalkozott. s különben is a rossz CRRnot eldobja az ember. c óiat vesz. a/nli a.'nol a hossz’) és neonnal világított helvisé" , külön tUinlipltábá1 két. elegánsan öltözött fí- nökszerűsés lénett ki. s a csa po* meRszamlélv“ kiielentet lék. ho“v ..hm nem is olyan eevszerű a dnlna. mert az ímber most éppen egy építkezésen dolgozik” és így tovább. Fél négy felé, valahol a Majakovszkij utca végén bementem egy trafikba, kezemben, mint egy fényes ékszer ragyogott a csap a sok fogdosástól. Eltettem a doboz Kossuthot, fizettem. — Tessék nézni, ilyen csap Után nyomozok már reggel óta — mondtam már csak úgy megszokásból. — A néni nézte a csapot, én folytattam, mert tekintetéből láttam, ha csapra nem is, de együttérzésre számíthatok, s ez már önmagában véve sem kis dolog. — Üzletben kapni nem lehet. De vagy húsz szerelőnél is jártam — hiába. — Hát már a csap is... illetve csap se — mondta a nénike. — A fiókból kulcsot vett e}ő, felállt. — Magán csak a kutyás ember segíthet — mopdta határozottan. Nem látott itt a sarkon, a kocsma előtt egy piros mici- sapkás langaléta embert egy kis sárga kutyával? Mondtam, hogy nem em- ■ékszem. —r Na az nem létezik — mondta a trafik°s néni. — Töjjön. megyek magával. Bezárta a trafik ajtaját, s mentünk a csehó felé. A sarkon ott állt a oiros micisapkás. valószínűtlenül magas férfi, mellette az autók kipufogógázaitól megsárguít szőrű helyes kis medveszőrű kutya. A néni bemutatott egymásnak bennünket, s miután a kutyával is már egy fülvakarás erejéig összebarátkoztam, elbúcsúzott, s kö- szönetemre csak legyintve, visszament a trafikjába. — Helyes kutya — mondtam. — Kutya — felelte a piros micisapkás magasról, mint egy daru. — Miről van szó? Nyitni kezdtem az aktatáskát. de a kutyás ember megfogta a karom. — Csak nem fogunk itt az utcán kirakodóvásárt rendezni! — mondta. — Gyerünk, ledo- hünk egy pofa sört, jó? — Jó — mondtam. Bementünk, megvettem a két blokkot, aztán a korsó sörök közé kitettem a csapot. ö fogta a korsót, koccintottunk — azt mondják, sörrel nem illik koccintani, de én tisztán megéreztem, hogy ilyen esetben, mikor a sarkon egy kis medveszerű kutya ül ránk várakozva s a sörök között egy beteg csap fekszik, a koccintás nemcsak, hogy iHő, 'hanem egyenesen szükségszerű is. A micisapkás egy billen- téssel eltüntette a sört, s mivel láttam, hogy félszemmel figyel — tudtam, hogy most ez amolyan vizsgaféle —, ha nem is egy billentés- re, de követtem példáját. — Jó ki-s sör — mondta a kutyás ember, a száját meg. törölve. — Megszomjazia Idle az ember, — Megfogta a csapot, felemelte, megforgatta az ujjal kozott, aztán mindjárt vissza is tette a két üres korsó közé. — Üzletben persze nem kapható — mondta. Nem kérdezte, kijelentette, s mint aki a bizonyításomra nem is kiváncsi, hozzátette: — Maga szereti a sört? — Igen — mondtam. Mentem, s hoztam még két korsóval. Miután az előbbihez hasonló egybillentős módszerrel ezt is eltüntette, s én kissé leszakadva bár, de követtem példáját, egy ujját a csapra helyezve, így szólt hozzam: —' Most négy óra van. Fél öt után öt perccel itt lesz Safranek. Nem ide jön, hanem Flippingerhez, akinek itt van a második utcában a műhelye. Egy ötliteres gázbojler ügyében van találkozójuk, de Flippinger eDben az életben még soha nem volt pontos, most sem lesz. Safranek a műhelyt zarva találja, s akk°r bizonyos, hogy betér ide. Lesz csap, fel a fejjel! — Az Üres korsókra pillantott, s mindjárt utána rám, Megittuk a harmadik korsót is, s mindjárt utána a negyediket is, mert éppen frigs csapolás volt. s azL igazán nem lehetett kihagyni. Éreztem, hogy sok lesz. s az ötödiknél csak neki hoztam, de olyan megvetéssel mért végig, hogy azonnal hoztam magamnak is Nem fogom az utolsó percekben eljátszani a bizalmát egy rohadt korsó sörrel! Fél öt után öt perccel belépett a csehóba Safranek. dühöngött, hogy Flippinger műhelyén kinn a tábla: Azonnal jövök! Miután lekezeltünk, mentem s hoztam három sört. Megittuk, megmutattam a csapot. — Van ilyen a Flippiu- gernek! — mondta Safranek. — Na, isten-isten, ma annyira hajtottunk, hogy egészen ki vagyok száradva. Kihoztam az újabb korsó söröket, s aztán megkérdeztem, hogy lehet az, nagy Flippingernek van ilyen csapja, én meg voltam vagy húsz szerelőnél, lakatosnál, s egyiknek sem volt. Safranek megbökte a kutyás embert: — Hallod, apafej, jó mi? — A micisapkás hangtalanul nevetett. Safranek hozzám fordulva folytatta: — Hol él maga, mondja? Mit képzel, bemegy az utcáról egy szerelőhöz, s az a nyakába borul egy olyan csappal, amjt se égen se földön kapni nem lehet. Mert a hivatalos árnál drágábban adni — rázós dolog. Ugyanannyiért adni, abban meg mi az üzlet? Mert ha kihívja a szerelőt, s kivárja azt az egykét hetet amjg kimegy, a? ugye egészen mgs. Akkor már van egy kis kiszállás kócozás, olajozás, más esa- nőkről is kiderül a lakásban, hogy nem egészen tökéletesek. ez az. mittudom- én, szóval ugrik valami. Na de így, hogy ráront valakire, felmutat egy csapot... édes istenem! — A micisapkás egyfolytában nevetett. Én megéreztem Safranek szavaiban a győzhetetlen igazságot, s szó nélkül hoztam újabb három sört. összemelegedtünk, beszélgettünk, s hét óra tájt mikor elbúcsúztunk, a piros micisapkás így okította Saf- ranekot: — Aztán az illető haver az unokaöeséd Flip- pinger előtt. Megnyomod a szót és kész. Kell neki a csap, és abban már benne van a gázbojler is. Ami neki kell! Na! Visszafelé Safranek hívott meg egy sörre engem és a kutyás embert. Aztán a kutyás ember hívott meg mindkettőnket. Én is rendeltem még egy búcsúrun- dót... Most éjfél van, itt ülök a kád szélén, már felszereltem a csapot. Prímán működik. Kinyitom, zuhog a víz, elzárom, puhán, simán tömít, semmi csepegés, nagyszerű. Most aztán jöhet a KIK-től vagy a vízművektől az a bizottság, r.em idnak megbírságolni... Kinyitom... elzárom... a fejem nehéz, de azért gz gyönyörű, ha valami jól működik. Az istenségit, nerc űlág- rengető dolog, ha eg) 'sap tönkremegy! Kiss Attila rajza
