Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

1972, július 23.

KPSJTT-MAGYARORSZAG

3. oldal

EGYENRANGÚAK?

Amióta — immár öt esztendeje — törvény szentesíti a tsz-ek önállóságát, azqto lobog a vita is: vajon egyen- lőek-e kapcsolataikban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a velük kapcsolatban álló állapii vállalatok?

Sajnos, a témát ketté kell választanunk. Az egyenlőség meghatározására ugyanis két kifejezést használunk: az

egyenjogúságot és az egyenrangúságot.

Az egyenlő jogokkal nincs itt senimi baj. Amint a Magyar Népköztársaság alkotmánya leszögezi, hogy az állampolgárok között különbség pipes, ugyan úgy mondja ki minden ezzel kapcsolatos jogszabály, hogy az állami és szövetkezeti vállalatok jogai azonosak. Nem töltenek már be hatósági szerepet a nagyvállalatok, nem írhatnak elő kötelező erejű szerződéskötést, feltételeket. Sőt, a hatalmaskodás is ritkán fordul ma már elő. A módszerek kifinomodtak, a törvényben rögzített jogokat formálisan nem sérti meg senki

Más a helyzet az egyenrangúsággal. Ez nem annyira jogi, sokkal inkább gazdasági fogalom. Nagyon durván fogalmazva az az egyenrangú, aki visszabeszélhei a másiknak. Ilyen értelmű egyenlőséget pedig az állami vállalatok és szövetkezetek között ha keresünk is, ritkán találunk és a távlatok sem valami biztatóak.

Egyenrangúak ugyanis nagyjából egyenlő gazdasági erejű felek lehetnek. De hogyan lehetne egyenlő erejű a termelő, ha bizonyos cikkeit csak egy meghatározott vállalatnak — monopolvállalatnak — adhatja el. Ráadásul a szövetkezet egy he- • lyi szervezet, maximális esetben is legfeljebb százmillió forintos anyagi háttérrel, míg például az állatforgalmi vállalat országosan egy kézben tartott cég, sok milliárdos anyagi erővel. Az erősebb itt óhatatlanul „lelépi” a gyengébbet, pjskor is, ha ez utóbbit a törvény betűinek sokasága védi. Hasonló a helyzet a cukorgyárakkal, a gabonafelvásárlással, stb.

Persze nem minden vállalatnak yan monopolhelyzete. Sotfat beszélünk és joggal a többcsatornás értékesítési lehetőségről. A zöldséget például a tsz átadhatja a nagykereskedelemnek, eladhatja közvetlenül a kiskereskedelemnek. vagy nyithat saját üzleteket és így már az ösz- szes lépcsőket kikappsolva közvetlenül a fogyasztóval kerül kapcsolatba. A tőkeerő azonban sok mindent meghatároz. Vegyük azt az esetet, hogy a tsz valóban nyit egy standot Budapesten, sőt, be- ' lép egv közösségbe. amelynek bmz üzlete van. Akkor is a ZÖLDÉRT nevű nagy cégse! áll szemben, amely az üzletek százait tartja fenn a fővárosban. Tehát ha hafcra kerül a sor. akkor sok üzletével. tőle függő alkalmazottaival. feilettebb raktárhálózatával és külső kancsola- taiva] nyilvánvalóan diktálni tudja a feltételeket és a kö- vetelménveket.

A zöldségfronton még egy fogalommal ütközünk, ez pedig a szpriimenl. Egy szövetkezet almát termői, a másik káposztát, a harmadik mondjuk zöldpaprikát. Hárman egvütt még mindig csak háromféle cikket tudnak kirakni a nultra. Egy zöjdsésiizlef szortimentje pedig 30—35 cikket tartalmaz, sőt ha a tartósított készítményeket is hozzávesszük, akkor többet.

A tsz-stand nem tud teljes választékot beszerezni és kínálni. ezzel is hátrányba kerül a piacpn.

Mi a kiút mégis ebből a helyzetből ? Sokat, várhatunk a már megindult politikai munkától, amelynek célja a nagyvállalatok szemléletének megváltoztatása. A nagy- vállalatnak sem mindegy ugyanis, hogy milyen barátságot ápol a termelőkkel. A hajdani hatósági szerepkörből maradt gőgös szemlélet

nemcsak a politikai légkörnek árt, nemcsak a népgazdaságra hátrányos, de adott esetben veszedelmes lehat magára a nagyvállalatra is. Például úgy, hogy a felbosz- szantott termelők egyszerűen felhagynak az ő cikkeik előállításával.

Ma egyáltalán nem ritka, hogy ugyanannak a cikknek a termelése ráfizetéses, a forgalmazása pedig szép hasznot, tisztes prémiumokat hoz. A jövedelmi arányok igazságosabb kialakítása csökkenthet! a mpnopolsjgr- vezetek monopol erejét. Hasonló eredményekre vezethet, ha ugyancsak felsőbb intézkedésekkel, közelebb hozzák egymáshoz a termelők és a forgalmazók, vagy feldolgozók érdekeit.

Biztató próbálkozás a zöld. ségnagy kereskedelem átszervezése. A tsz-ek ma már egyben tulajdonosai is a MÉK-hálózatnak és ez az ellentétek egy részét megszüntette. A termelők és vállalatok vetélkedésének helyére a termelők egymás közötti versenye lépett. A nagykereskedelem átszervezése azonban minden várakozásnak nem tudott eleget tenni. Ebben az ágazatban különös élességgel mutatkozott meg, hogy az egyenrangúság hiányában maguk a termelők is ludasak.

Mert mi történik nemcsak a zöldség-felvásárlásban, hanem a forgalom más területein is. Mindig akadnak egyrészt olyan termelők, akik „lefekszenek” az országos vállalatnak. Bizonyos pillanatnyi előnyök érdekében alákínálnak a többieknek, hátrányos feltételeket is vállalnak. A másik végletben pedig mindig akadnak olyan termelők, akik igényeiket valami ősi paraszti naívsággal fogalmazzák meg. Elfeledkeznek arról, hogy olyan gazdasági környezetben

élünk, amikor az összefonódás a földtől az üzletig rendkívül erőteljes és hogy ebben az integrációs láncban valóságos érdekei vannak a felvásárlónak, a feldolgozónak, a fogyasztónak is. Glyan

társf’dnlRm, shbl minden ter^

melói igény maradéktalanul érvényesülhet, nincsen a világon.

Ebből a két végletből rajzolódik ki egyébként az egyenrangúsági probléma megoldásának valóságos távlata. Tehát ’ ha egységes a felvásárló, akkor teremtsenek. maguk között egységet a termelők is. Fellépésük legyen megfontolt és összehangolt. Ebben . az esetben már a termelés a nagypbbik erő, amely a lehetőségeket megközelítően kedvező feltételeket köthet ki magának.

• (f.)

i

Ut a munkássá válásig

Történetek Mátészalkáról

Búzaszőke copf, piros szalag. Szeme tiszta, arca rózsaszín, olyan a kislány, mint

egy mezei virág.

Bihari Kati. Alig múlt tizenhét esztendős. Előtte és mögötte is gépek. s társai. Falusi lányok. Többségében Győrtelekről Járnak be. Ö is.

— Már három hónapja esz- tergályozok. Pesten tanultam. Eddig órabérben dolr goztam, most harmadik napja már teljesítményre.' Tanfolyamra is járok, a marós- szalsmgvgl ismerkedem. Hetenként három nap, két-két órát. Nagyon szép ez a szakma, szeretem. Azelőtt Porosaiméra jártgm a konzervüzembe. Ez más, és többet is tudok keresni.

„Pesten tanultam.

Gálái Dezső, az ISG mátészalkai gyáregységének a vezetője örömmel újságolja, hogy minden ,,lánya'’,

24-en — akik a fővárosi üzemben ismerkedtek a szakmával, pontosan, nagy-nagy szorgalommal helytállnak. Pedig mennyire tartottak egyes férfivezetők és szakmabeliek. hogy a lányok nem állnak majd helyt. Bakos Gizella néhány hónapi betanítás után úgy vágja a menetet a gépen a munkadarabra, hogy még a szakmabeliek is megirigyelhetnék. A 19 esztendős Vastag Sarolta Nagydobosról jutott el a gyár útján Pestre, hogy megtanulja a szakmát, s itt alapozza jövőjét. Ő már „öreg” munkásnak számít.

— Harmadik esztendeje dolgozom az üzemben. A nyolc általános elvégzése után kerültem ide. Pesten tanultam, s így kerültem vissza — újságolja. 1

Forognak az esztergagépek. Egymás mögött egy teljes sor. Mögöttük lányok és fiatalasszonyok. Szaporodnak a munkadarabok, amelyeket megmunkállak. Nemrégiben állították be ezt a gépsort. Itt gyártják az ipar részére az elzárószelepeket, a félautomatákon. Érkezik a fekete hajú fiatalasszony, Sarkad} Imréné. Nézi, van-e elég alapanyag.

— Én gondoskodom az ellátásról. Diszpécser vágyóik — mondja, s tovább megy a másik géphez.

A környező falvakból toboroztak

Nincs könnyű dolga egy új, most fejlődő gyárban a gazdasági és társadalmi vezetőknek. Tervet teljesíteni, növelni a termelékenységet, megtartani a technológiai fegyelmet, új gyártmányok bevezetéséről gondoskodni, s

Ügyes kezekkel bánik a géppel Bihari Katalin, a mátészalkai ISG ifjú munkása. (Hammel József felv.)

mindezt olyan munkásgárdával, amely még most ízlelgeti a kollektív életet, s a vele járó fegyelmet, rendet.

Egy esztendővel ezelőtt még nem volt ritka eset. hogy egy-egy munkás meggondolta magát és elment az üzemből. Nem látták napokig. Ma mgr megmosolyogják. Megtörtént, hogy éjszakai műszakból két szaki vadászni ment. Ehhez volt kedvük.

Valamennyi ember becsületes munkájára szükség van, hogy a teryek ne maradjanak papíron. Kezdetben a munkáslétszám 200 volt. A szakmunkások egy részét örökölték, az állami gazdaságból kerültek ide. 1970-ben a gyáregység 39 millió termelési értéket állított elő. Tavaly már 49 és fél milliót. Nagyobb részét a második fél évben. Amikor új munkarend, s fegyelem alakult ki. De epnek mag kellptt teremteni az alapját. És ez volt a nehéz. Készültek az ipari szerelvényekhez a kon- denzedények, csapok, amelyeket különböző üzemekben, s az élelmiszeripari gépekhez használnak, itthon is, külföldön is. De hogyan? Sokszor sok gonddal. Kevés szakemberrel. Ez a termelés viszont 00 százalékban szakembereket igényelt. És nem is akármilyeneket.

— Ebben segítettek az állami gazdaságból itt maradtak, a

többiről az ipari tanulóképzés és a szakközépiskolai oktatás útján gondoskodtunk — magyarázza Gáldi Dezső. A betanított munkásokat a környező falvakból toboroztákÜttorpnvunkät végeznek mqst is. És szervezett, fegyelmezett, a kötelességét tudó, teljesítő munkásgárda kialakítása következetességet igényel.

Elnézni a lazaságokat: hiba. S ezekért felelősségre vonást nem alkalmazni: bűn.

Rontja a munkamorált, rossz hatással van az üzem egész kollektívájára. Egy kimutatás kerül a kezembe. Ez piinden csoport minden munkásának a teljesítményét irmtstjg, havonta. Rendszeresen vizsgálja gz igazgató.

Különösen az alacsony teljesítmények érdeklik, izgatják. És az okok. OÍvassuk az április havi alacsony teljesítők neveit. Ezek közül többen nem abból élnek, amit az üzemben keresnek.

— Lazítanak a munkaidőben — így az egyik vezető. — Ügyeletes voltam az egyik este. Láttam, hogy az egyik esztergályos már hosszú ideje nem dolgozik. Megszólítottam. „Nincs most kedvem dolgozni” — válaszolta. Én elkülejeném az ilyeneket.

A nehezebb feladat

— Ez lenne g legkönnyebb.

De megnevelni, ez már ne- hezepb. És a mi feladatunk ez — szól közbe a gyáregységvezető.

Megtárgyalták a fegye!meze ílenkedők. a nem teljesítők ügyét. £s ebből értettek. Van türelmi idő, de nem a végtelenségig. Azokat, akik hosszú ideig nem teljesítik a normát, fegyelmi elé állítják, Ennek pozitív hatása volt.

—: Több renitens, fegyelemsértőtől megváltunk — mondja a gyáregység vezetője. — Ezek között akadt olyan, aki rendszeresen iga- zpiatiamü hiányzott, késett, rontplta a munkamorált, s volt olyan is, aki hónapokon keresztül csak 20—30 százalékot teljesített.

Ki kell használni minden gépet. A brigádok sem tűrik el, hpgy a nem teljesítőkre „ráfjplgpzzanak.’’ Az ő zsebüket is érinti, s inkább megválnak tqlük. Az egyik köszörps szjgorú megrovásban részesült azért, mert nem a képességeinek megfelelően végezte a munkáját, s több ízben előfordult, hogy munkahelyét otthagyta, engedély nélkül.

—- Volt olyan is, akit a fptballpályán találtam, hpl- qtt a gép mellett lett volna a helye — mondja Borbás László főművezető. — Akadt olyan, akit sorozatos fegyelemsértés miatt elbopsátpt- tunk.

A naponta későn érkezők névsorát az igazgató kapja meg. S tőle kell átvenni a belépőket.

— Ez természetesen kísérőszöveggel jár — mondja Gáldi Dezső. — S azt tapasztalom, hogy van hatása. Restelkednek. szégyenük, mert ez fejmosással is jár.

Vannak a munkássá nevelésnek más eszközei is. A tanítás, a szakképzés. Különböző tanfolyamokat szerveznek. Most éppen egy szakrajz tanfolyam működik, amelyen gépmunkások, többségében nők tanulnak. Szeptembertől az MTESZ rendezésében az ISG-ben középvezetők részére tartanak képzést. Töpb min| félszá? dolgozó kplönbpző oktatásáról gondoskodnak az idén. Erre több mint 25 ezer forintot fordítanak.

így piákul tanítással is, fegyelmezéssel is, neveléssel is a munkásság az ISG mátészalkai gyáregységében.

Farkas Kálmán

A sorompón túl

Nehéz volna kiszámítani, hogy Nyíregvházán a Ságvá- ri-telepről, vagy Ságvári-te- íepre hány perc alatt lehet eljutni közúti járművel. A közlekedőknek vasúti vágányok három vasúti sorompóval állják útját. A gyalogosoknak kilométeres kerülőkkel egv felüljáró és egy alagút segít. Az alagútban nem ritka a kerékpározó és motoron siető. (A helyszíni bírságolás sem.) Az is gyakori, hogy a tulajdonos hátán viszi a kerékpárját a repülő- hídan. A vasúti átjárók is szűkösek. Két szemben jövő, magasan rakott tehergépkocsi alig fér el egymás mellett. Ezért „húzzák el” a sorompókat is. A szűk vasúti átjáróban az összetorlódott gyalogosok és a kerékpárosok még tovább lassítják a forgalmat-.;

Ezek után nézzünk szpt a Ságvári-telepén. mely munkástelepülésnek vallja magát, s ahol hatezer ember él. Ehhez hozzá kell még adnunk az ide települt gyárak és üzemek dolgozóit, átmenő forgalmát.

A telep látképe vegyes. Ultramodern gyárak tőszomszédságában nádas tavak vadkacsával, szántók fácánokkal. A telep fputpája, a Der- jtövifs ptca gazdag falura emlékeztet. Az udvarokra belesve a kertek magas szintű növényápolási — alma, szőlő, barack, virágok — kultúráról árulkodnak.

A lakosság zöme az ide települt üzemekben, gyárakban, mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozik. Nagy részük korán reggel indul munkába és csak késő délután tér haza. Nappal a telepet az asszonyok és különösen nyáron a gyerekek uraljákÁz élet pezsgése délutánra esik. Ekkor bonyolítják le a vásárlások zömét. a baráti, rokoni látogatásokat.

Amit úton-útféien felpanaszolnak az ott élők: az ellátás egyoldalúsága. Csak az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat Iát üzleti fantáziát a telepben? Hgrom boltot üzemeltet. Ezek kpzíi! egy a központi, az 57-es szűkös, korszerűtlen. A vásárló nem tud

benne tájékozódni. Nincs a boltnak semmi reklámtere. A vegyiárú például úgy el van dugva, hogy az elárusítónak is munka hozzájutni. Azt meg honnan sejtené a kedves vevő, hogy a pult alatt is közszükségleti cikkek lapulnak? Az üzlet vezetője azt vallja: ha önkiszolgálóvá

alakítanák át üzletét, akkor több árut ki tudna pakolni, azt íátná a vásárló, nőne a forgalom.

Benéztünk a vendéglátó vállalat 16-os számú „egységébe.” Rgy tipikqs városszéli kocsma. A szemlélődő elé táruló látvány idegesítő. Az üzlgt fala omladozik. A bejárat nagyobbik részét elfoglalja a kerékpárokat vigyázó nénike széke és gazdája. Lovak, szekerek. keréknárok. motorok, személy- és teherautók állnak előtte nagy összevisszaságban.

A belső látvány: két-három asztal a szobában. Az asztalterítők? Szennyezettségükről ne is essék szó. A padló is sört iszik, meg a poharakat dongó legyek is.

De van a telepen ettől még furább helyzet is, {fg a határból érkezik az ember a Rózsa Ferenc utcába, azonnal sajátos „udvgrbárba” bptljk. A cégtábla az Apagyi Állami Gazdaságot jegyzi, hol saját termésű borát kínálja. A mértékegység eme „udvarbárban” nem is mindig pohár, de egyenesen félliteres, vagy attól nagyobb üveg. Külön tanulmányt érdemelne a piackutató leleményessége: miért éppen egy munkástelepülés eldugott, nehezen megközelíthető külvárosi lakásában talált üzleti fantáziát?

Hogy mj van az ifjúsággal? A kicsiknek nincs játszótér. A nagyok? Szórakozni bejárnak a „belvárosba”. A szűkös kultúfház fpképt mozinak szolgál, sikerrel. De helyet ad egy formálódó tánczenejsar- nak is

Legszívderítőbb látvány a telepen a fiókkönyvtár. Há- romszázotvpnöt' beírt olvasót vall magáénak, meg a beírtak hozzátartozóit. Hatvan százalék a felnőtt olvasók aránya. Huszonöt féle újság és folyóirat gazdagítja a könyvtár néhány ezres állományát. Sűrűn látott vendégek itt a fiatalok is.

Ötvenöt családban van, illetve vannak veszélyeztetett kiskorú gyerekek- Próbálnak a szervek segíteni, de eddig kevés sikerrel.

A jó orvosi ellátás ellenpárja, hogy riincs gyógyszer- tár a telepen. Sok szempont indokolná egv korszerűbb postahivatal, egy utcai telefon felszerelését, megépítését. A' rossz közlekedési viszonyok, a nagy távolság feltétlenül szükségessé tenné a „mini gázcseretelep” nyitását.

Rendezésre, parkosításra, fásításra várna a két tq, a nádas környéke. Rendben tartva kedves pihenőhelye, új színfoltja lehetne a telepnek, városnak egyaránt. Paradicsom a gyerekeknek. A város levegőjét is tisztítaná.

Egyet viszont le kell szögezni: amilyen nehézkes kijutni 0 telepre, appál kqpy- nyebb eljutni lakói szívéhez, eszéhez, érzelméhez. Egyre többen kezdik érezni, hogy sorsuk formálásában az oda települt üzemek, gyárak vezetőivel, munkáskollel; 1 ivóival jobban összefogva városiasabbá, otthonosabbá tehetik’ telepüket.

Sigér Tmré