Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-22 / 171. szám

1972. Július 21

3. oUal

Több szakmás munkások

NINCS SOK BELŐLÜK.

Sajnos. Annak ellenére, hogy papírforma szerint tíz szakmunkás közül egynek két vagy több mes*°'*sée elsajátításáról van oklevele. Igen ám, de legtöbbjük esetében „halott”, azaz nem gyakorolt tudomány ez. Messzire esik egyik a másiktól. Mihez kezd a sütőipari szakmunkás a gumiiparban szerzett papírjával? A műanyagioarban mit ér a második szakma. az állattenyésztés? S annál inkább elgondolkoztató ez, mert széles körű felmérések szerint — több, az oktatásban érdekelt országos főhatóság végezte — a szakmunkástanulók 15 százaléka már kezdetben sem ^ képzettségének megfelelően helyezkedik el. Átlagosan. Mert vannak szakmák — így a mezőgazdaságiak, ahol ez az arány 55 százalékra rúg! —, amelyeknél jóval nagyobb ez a szám. Ugyanez a felmérés állapította meg, hogy a szakmunkás- oklevéllel rendelkezők 28 százaléka olyan munkakörben dolgozik, ahol végzettségére nincs szükség.

Furcsa helyzet. Mindenütt szakmunkáshiányt emlegetnek. Közben a kiképzettek más területekre vándorolnak át. Szép számmal lelni kétvagy háromszakmás munkásokat, ám képzettségük az adott helyen hajítófát sem ér. Csupán számúkra egyéni vigasz, hogyha szorul a kapca, akkor módjuk van a kenyér- kereset más forrását is igénybe venni', e lehetőségei pályamobilitásnak nevezik a szociológusok.

GYORSUL A TECHNIKAI FEJLŐDÉS, növekszik az. igény az átváltható ismeretek iránt. Azaz olyan szakképzésre van szükség, amely széles tudásbeli alapokat teremt, de a specializációt bizonyos határon túl nem szorgalmazza. Az ugyanis hamar elavul. A Munkaügyi Minisztérium felmérése szerint a megkérdezett szakmunkások 60 százaléka szükségesnek tartja az un. kiegészítő szakma megszerzését. Érzik tehát az új szeleket. Viszont a gyárak, vállalatok még kevésbé.

Becslések szerint 1980-ig az összes foglalkoztatotton belül a szakmunkások aránya az 1965. évi 18,1 százalékról 24,9-re növekszik. A mennyiségi emelkedéssel párhuzamosan minőségbeli átrendeződésnek is végbe kell mennie, ehhez azonban a jelenleginél jobb érdekeltségi rendszerre lenne szükség S persze arra is, hogy a rokonszakmákra kiterjedő képzés valamennyi feltétele meglegyen. Mert nincs „naprakész” munkaerő. A pályán belüli mozgás — érvényesülés —

csakis akkor jöhet létre, ha az esztergályos érti s gyakorolni is tudja a gyalus-, a köszörűsmesterséget, ha — például — a villanyszerelő hegesztő, a gépkezelő, járművezető, lakatos vagy motorszerelő is, ha kell. Amitől ma még — legalábbis nagyobb méretekben — messze vagyunk. A több szakmás képzés nem szervezett, a munkások ide sorolható csoportja eddig többnyire véletlenszerűen jött létre.

A SZOCIALISTA IPARBAN foglalkoztatott 1,2 millió munkásból 520 ezer forma szerint valamilyen szakma mestere. Nagy szám! Ám joggal szúrtuk közbe: forma szerint. Mert az egyes szakmákon belül is erőteljesek az eltérések, s még inkább a rokonfoglalkozásoknál. Meny- nyiségileg rohamosan gyarapodik a szakmunkások tábora, tíz esztendő alatt például a fémesztergályosok száma 26 ezerrel, a villanyszerelőké 21 ezerrel, a motor- és gépkocsiszerelőké 37 ezerrel növekedett. E tempót — tekintve a népesedési adatokat — lehetetlenség tartani. S van még egy nagyon figyelemre méltó szempont.

Korábban említettük a Munkaügyi Minisztérium felmérését. Nos, ennek keltében azt is megállapították, hogy csupán a megkérdezettek 47,4 százaléka válaszolt igennel a kérdésre: ismét

meglévő szakmáját választaná-e, ha módja nyílna újbóli döntésre? Azaz a gondok már a pályaválasztás torzulásaival létrejönnek. S ha ráadásul semmiféle ösztönzés nincs

egy másik szakma megszerzésére, vajon csoda-e, ha minden marad, ahogyan volt.

A kettős szakmai képzettséggel rendelkezők aránya néhány területen számottevő. A lakatosoknál 13,3, az autó- és motorszerelőknél 14,5, a csőszerelőknél 18 százalék. Legmagasabb a vizsgázott járművezetők és gépkezelők csoportjában: 25,4 százalék, összességében azonban szerény ez a tábor, száz szakmunkásból 10,1-nek van kettős képzettsége. (A nők esetében pedig egyenesen jelentéktelen az arány: 3,9 sz \- lék.) Mégis, az elsorolt gondok ellenére, bővíthető e forrás, s vele enyhíthető a szakmunkóshiány. Ez ugyanis a legtöbb helyen csak átmeneti, időszakos. Ezért, hogy például az élelmiszeriparban — anyagi ösztönzéssel is! — elősegítik a karbantartó szakmák valamelyikének elsajátítását; a holt szezonban sincs tétlenkedés. A kivétel azonban csak a szabályt erősíti.

NE BECSÜLJÜK TÜL a lehetőségeket, nem szerezhet minden szakmunkás újabb oklevelet. Ám a tétlenségnek is kitelt az ideje. A kettős szakmai képzettség megszerzése ugyanis ma a munkaerőgondok enyhítésének lehetősége, holnap viszont a technikai haladás megfogalmazta követelmény. Ha e követelményre nem terjed ki a figyelem, s elmaradnak a cselekedetek, jó néhány helyen ez már holnap kellemetlen meglepetéseket okozhat.

<M.)

Az ÉRDÉRT vásárosnaményl ládagyárában korszerű gépekkel, főleg exportra kerülő gyártmányokat állítanak elő. Képen: Tóth Árpád szabász ingafűrésszel darabol. (H. J. felvétele)

A kastélyban

'T’etszétt már látni a bu- nyeszunkat? A miénk

a legnagyobb.

— De a miénk jobb, mert az nem a föld alatt van.

— A miénkbe meg villany is lesz.

Még tart a vita, hogy kié a szebb, a jobb és közben elindulunk megnézni a „bu- nyeszt”. A helyet jól megválasztották : a kastélytól

legtávolabb eső részen, hatalmas, évszázados fák tövében elrejtve a nem beavatottak szeme elől. öten is kényelmesen elférnek benne, de azért csinálták ilyen nagyra, hogy elférjen az egész „haditanács”. Iskolaidőben persze erre nem sok idő marad, most, két hónapig azonban kihasználják a szabadságot.

Berkeszen, a gyermekotthonban legalább tízen körbe fognak, mikor megmondom miért jöttem. Az egyik gyerek megszólal, hogy ne róluk Írjak, hanem az igazgató bácsiról, mert ő megérdemelné. Aztán mégiscsak megoldódnak a nyelvek, sőt néhány perc múlva a csiny- tevésekről is beszámolnak. Az esti párnacsaták, a néha titokban elszívott cigaretta, a falusi és az otthoni gyerekek közötti viták nem mindig „békés” rendezése, meg

ami még egy fiúotthonban előfordulhat.

— Menni akartam nyáron valahová, nevelőszülőkhöz, de nem sikerült. Manda-bo- korban voltam tavaly, még a télen is, de gondoltam, most megpróbálkozok mással. Nem sikerült. — mondja Patály Zsigmond, aki négy éve lakik a berkeszi otthonban és most lesz hatodikos.

— Én is így akartam — szól közbe Bencsik István, aki Pestről került az intézetbe, — de jobb itt.

— Dehogy jobb — kontrázza meg Patály — ott annyit eszel, amennyi beléd fér.

— Neki mindig az evésen jár az esze — mondják többen is, — de Bencsik sem hagyja magát.

— Nánásról meg vágytál hazafelé, pedig csak két hétig voltunk ott.

Hazafelé! Így mondták. És mintha e2 juttatta volna eszükbe az otthont, a család is szóba kerül.

— Engem haza akarnak vinni — mondja K. Feri, aki 4,8 tizeddel végezte a hatodikat — de itt szeretném

kijárni a nyolcat. A testvérem is itt végzett most, 6 Szegedre megy kertésztanulónak. Hatan vagyunk testvérek és betegek voltak a szüleim, mikor ide adtak. Ha készen lesz a házunk, hazavisznek.

Budai Sándor nyolc éve állami gondozott és egy éve, hogy a berkeszi otthon lakója. Heves megyéből, Jász- ladányból jött, neki nem élnek a szülei. Édesanyja meghalt, édesapját a vonat gázolta halálra.

— Biztos részeg volt — szólal meg rögtön egy szőke fiú, de hamar lehurrogják.

— Azt hiszed, mindenki olyan, mint a te apád? Még meg sem kapja a fizetését, már elissza. Azért adtak téged is ide.

— Nem adtak, anyu nem akarta, csak a tanács. Mert apu börtönben volt. Már kiszabadult, de ha hazamegyek, mondják, hogy még mindig iszik. Pedig jól keres. Lenne pénzünk, ha nem inná el.

— Mi is keresünk — szólalnak meg ketten is — holGyár a legkeletibb városban

ÉPÜL A TÖBB EZER NÉGYZETMÉTER ALAPTERÜLETŰ NAGYCSARNOK. (ELEK EMIL FELVÉTELE)

E gyár Kisvárdára, hazánk egyik legfiatalabb, s egyben legkeletibb kisvárosába való telepítését alapvetően az indokolta, hogy a legközelebb fekszik a magyar—szovjet határhoz, s így a Szovjetunióból Záhonyon keresztül gyorsan és olcsó szállítási költségekkel biztosítható nyers- és alapanyagellátása.

A város határában, az Anarcs község felé vezető út jobb oldalán jelentős létesít, mények körvonalai bontakoznak ki, melyeket most még zöldellő kukoricatáblák felszántott tarlók öveznek. Nem sokáig, mert ezeket is „elnyeli” a gyár, a további fejlődés. A nagy, most épülő csarnokok szomszédságában szerényen húzódnak meg a víkendházaknak hitt, de valójában irodákat rejtő faházak. Egyikben ideiglenesen a gyáregység vezetője húzódik meg, Papp Sándor.

Aki hazajött

Földi, igazi kisvárdai. És ez itt lényeges. Patrióta. Hazajött segíteni, ö újságolja:

— Kisvárdáról kerültem Debrecenbe tanulni. onnan Miskolcra. Itt végeztem a Nehézipari Műszaki Egyete.

nap megyünk a tsz-be dolgozni. Egy kis szőke fiúra mutatnak, hogy ő a leggazdagabb, neki 1200 forintja van. Másoknak kevesebb. Gyűjtik, amit zsebpénznek kapnak, vagy szünidőkben a nevelőszülők adnak nekik. Órát, nadrágot, rádiót vesznek, kinek mire telik a pénzéből, meg néha édességet a boltból, ha kevés az ebéd, vagy a reggeli.

— Ma töltött káposzta volt — mondják —. de már éhesek vagyunk. Én újra meg bírnék enni hármat. Mert délben is annyit kaptunk.

— Én meg egy egész tállal. Van akinek még a három is sok.

Alighogy az ebédre terelődik a szó, a kert bejáratánál megjelenik az uzsonna és viszik, ahol a legtöbb gyerek van egy csoportban Beszélgető partnereim közül is többen elszaladnak, nehogy kimaradjon valaki. Négyen maradnak és elkísérnek a kocsiig. Búcsúzunk. Mielőtt azonban elindulnánk, egyikük még utánunk szól.

— Azért tessék megírni, hogy mi nem leszünk olyanok mint az apukám. Ha nekem majd egy fiam lesz, ő velem tölti a nyári szünidejét.

Balogh József

men, s visszakerültem Debrecenbe, ahol a Medicorban dolgoztam.

Hazahozta a gyártelepítés, a beruházás megkezdése. Így került 1969 őszén Kisvárdára, amikor az első kapavágások történtek, * egy gyár története megkezdődött.

Apró facsemeték, homoktenger, a faházak előtt vízcsap. A nagy csarnokokban modern gépek. Készülnek az alkatrészek az egész országnak. Egy fiatal mérnök kalauzol, az egyetlen olyan szakember, aki a fővárost cserélte fel e gyárért. Újságolja, most kapott lakást.

Ez már honosodás. Az első jele, hogy kisvárdaivá válik.

Hatalmas, 2500 négyzetméteres üzemcsarnok. Présgépek. nagy nyomással dolgoznak. Mellettük lányok, asszonyok dolgoznak.

— Itt gyártjuk a fékbetéteket a hazánkban forgalomban lévő összes teher- és személygépkocsikhoz, valamint munkagépekhez — magyarázza.

— Célunk az, — újságolja a gyáregységvezető —, hogy 1974 őszétől Kisvárdán végezzük az összes, szükséges fékbetétek gyártását.

VSZM. Ismert márka a világpiacon. Kevesen tudják, hogy a hanglemezeket is ez a cég, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár készíti. Ennek a III-as gyáregysége a kisvárdai üzem. Nagy fejlődés előtt áll. Papp Sándor folytatja az iménti gondolatsort.

— Ahhoz, hogy 74 őszétől a fékbetétek gyártását teljesen mi végezzük az szükséges. hogy idejében befejezzük a most épülő 2500 négyzetméteres csarnokot. Emellett épül már egy másik, 2300 négyzetméteres csarnok is, ahol az alapanyagot gyártjuk majd. Ezt eddig a fővárosi anyaüzemben végezték. Termelését a terv szerint 1973-ban vesszük át.

Ezekkel egyidőben épül meg egy olyan 500 négyzet- méteres létesítmény, amelyben a gumialapanyag-gyár- tást végzik majd. Készül már a kazánház, a trafótelep, a 400 személyes fürdő-öltöző. 200 személyes étterem, s lesz benne orvosi rendelő. Itt helyezik el az irodákat is.

Építés, termelés — egyszerre

Ez lesz Kisvárda legkorszerűbb félautomata üzeme. A nagy beruházás a IV. ötéves terv keretében valósul meg, mintegy 160 milliós költséggel. Épül is és termel is a gyár. így tudják biztosítani, hogy a beruházás költ. ségei minél előbb megtérüljenek. Az 1970-es terv szerint 1975-ben a Magyarorszá. gon közlekedő gépjárművekhez összesen 240—260 millió forint értékű fékbetét és kaocsol ótárcsa szükséges. 1975-től már az egészet a kisvárdai gyár fogja gyártani.

Nagy fejlődés előtt áll a VSZM kisvárdai gyáregysége. Vezetői tárgyalásokat folytattak nemrégiben arról, hogy a KGST-n belül külföldi partnerekkel kooperálnak a Kisvárdán gyártott termékek értékesítőiről. Kapcsolatuk van az NDK- b#li Cp.sidr.céggel. Olyan szakosításról van szó amelynek keretében’ megosztaná egv. más között az NDK-beh és á magyar cég egyes termékek gyártását magas színvonalon. Ezzel lehetőség nyílik arra is. hogy az NDK- ból hazánknak szállított személygéokoesikhoz a kisvárdai avár gyártsa a szükséges fékbetéteket és kap. csolótárcsákat.

Bár a nagycsarnokok építését végzik, a gépek többsége már megérkezett, s folyamatosan szállítják. E csarnokba összesen 110 darab nagy teljesítményű, többségében lengyel gyártmányú hidraulikus műanyagprés gépet szereinek be. Huszonöt már üzemel, a többinek a szerelését augusz. tusban kezdik meg. Az alap- anyaggyártó gépsort az NSZK-ból szállítják. Teljesén automatikus lesz. Az az. beszt nyersanyagot teljesen a Szovjetunió biztosítja, de emellett az egyéb fontos, nyersgumi, műkaucsuk stb. szállítását is többségében a Szovjetunió biztosítja, s itt keverik a szükséges arányokban az alapanyaggyártó gépsoron.

Képzés a tővárosban

Igaz, hogy a kisvárdai üzem most még csak 150 munkást foglalkoztat, de a terv szerint 1975-ben a munkáslétszám eléri majd a íél- ezret, s a tervezett évi termelési érték 1975-től 260 millió forint lesz. Alakul a munkásgárdája. Egy részét a fővárosban képezik ki, de ha az üzemcsarnokok megépülnek, s a termelés „nagyban” is megkezdődik, itt gondoskodnak a szakember, képzésről is. Ezt az üzemet 1969-ben kezdték építeni, s azóta is tart. Befejezése 1974-ben lesz, s úgy épül, hogy addig 200 milliós termelési értéket kell produ. kálnia.

Farkas Kálinál.

EjTT f"r v ■nr»T>e,>7